Fegyverek, a lándzsa

Itt kommentálom a Con Salamander tollából származó négy írást (tőr, rövidkard, hosszúkard, lándzsa), minthogy az általánosságokon túl e legutóbbi cikkhez van különös hozzáfűznivalóm. Általában: rövid, lényegre törő, a játékrendszerbe jól illeszkedő, használható leírás, nyelvezete talán kissé esetlen itt-ott. A lándzsákkal kapcsolatban a nyél fájára térnék ki. Con Salamander a tölgyet említi példaként, mint kellően erős fát. Ezt több okból is megkérdőjelezném; az alkalmas faanyag kiválasztása, ha nem is mesteri tudást kívánó feladat, ennél azért nehezebb. Természetesen szükséghelyzetben, vagy ha atartósság egyáltalán nem szempont (nagy csaták gyalogos tömegeinél vagy lovasrohamnál a lándzsa többé-kevésbé fogyóeszköz) persze bármilyen, elfogadható alakú fadarabból elkészítik. Maga a tölgy több okból sem a legideálisabb. Először is nehéz, másrészt, bár faragáskor kemény, összenyomásnak ellenáll, de feszítésre, hajlításra könnyen törik, túl rugalmatlan. Ezen kívül a tölgyfák ritkán növesztenek hosszú, egyenes, göcsörtöktől mentes ágakat, bármiféle fa törzséből pedig csak esztergával (ami talán nem is ismert Yneven) lehet viszonylagosan törékeny, a szálirányt figyelmen kívül hagyó rudat faragni. További, alapvetően alkalmatlan fák még: - a bükk: bár vannak megfelelő ágai, nagyon könnyen törik még szálirányra merőlegesen is, plusz nehéz - a gyertyán: erős, rugalmas, de nagyon göcsörtös - a fenyő: nincs megfelelő ága, a vékonyabb törzs pedig szálkásodik és könnyen hasad, - valamint a kifejezetten puha fák, mint nyír, nyár, vagy ne adj isten fűz - nyilvánvaló okból. Amelyek viszont kifejezetten alkalmasak: - a kőris: nagyon hosszú ágai lehetnek, szívós, rugalmas - az akác: erős, rugalmas, igen nehezen törik el - a juhar: főleg fiatalabb törzsek, kemény és rugalmas fa - a tiszafa: rugalmas, de kellően vastag és hosszú ág esetén elég kemény is; a hosszú íjak mellett lándzsnyélnek is használták - és esetleg a mogyoró: ha kellően vastag ágat lelnek, amely már veszít rendkívüli rugalmasságából a vesszőhoz képest; ráadásul viszonylag könnyű is. Természetesen a fenti leírás csak a földi, közönséges fafajták egy részét foglalja magában, nem jelenti azt, hogy a többi közt ne akadhatnának alkalmasak. És természetesen Yneven számtalan olyan faféleség tenyészhet, amely különleges tulajdonságai folytán kivételesen alkalmas vagy alkalmatlan lehet.