A játékegyensúly

Erdekes olvasmany. Kifejezetten ajanlom azoknak akiknek a jatekegyensuly tobbet ad a latba, mint a szorakozas. 

Hasznos cikk, és bár az alapvetésével egyetértek (az a cél, hogy mindenki egyformán jól szórakozzon), a játékegyensúly hajszolását nem tartom elvetélt kísérletnek.

Képzeljük el a következő nagyon egyszerű Tapasztalati Pont rendszert: a karakterek játékalkalmanként 10 TP-t kapnak. Minden alkalommal, mikor használják valamelyik különleges képességüket, akkor veszítenek ebből egyet. Mindig mikor valamelyik hátrányok komoly problémát okoz nekik, kapnak egyet ajándékba.

Miért? Azért mert ha a kalandozó olyan helyzetbe kerül, ahol sokszor tudja használni a különleges képességeit, akkor az számára ismerős, otthonos szituáció. A kopjatörés-specifikus előnyökkel sűrűn felvértezett lovagunk valószínűleg rengeteg korábbi lovagi tornán szerepelt már, így még egy kopjatörés már sok újat nem mutat neki. Az éjjellátással operáló elf tolvaj sem okul abból, ha újabb barlangrendszeren kell végigosonnia. Ha viszont felcseréljük a karaktereket a szituációban - nos az igen tanuságos lesz mindkettőjük számára! 

Fenti megoldás alapötlete nem saját kútfő. A FATE RPG nagyjából ugyanígy operál a karakterek Aspect-jeivel. Ez a megoldás a cikkben emlegetett John Wick-nek is olyannyira megtetszett, hogy a "Houses of Blooded" c. játékába módosítás nélkül átemelte a FATE-ből.

Első körben ami a cikk kapcsán eszembe jutott:

Alapvetően nem baj ha egyensúlyra törekszik egy KM, de ne akarjon tökéletes kidekázott balanszot, mert nem fog sikerülni és emiatt álmatlan éjszakái lesznek.

Pont a Magus kapcsán egyébként röhejes ezt a témát felhozni, mert nemhogy törekedtek rá, de egyenesen telibeköpték ezt a fogalmat. Szitokszóként előfordult azért pár helyen a korai időkben is.

Legutóbb tavaly ETK szerint próbáltam bemutatót tartani, de annyira széles skálán mozogtak a karakterek, hogy részben emiatt (sokan is voltak tullképp)  feladták. A tolvaj meg a bárd látta a barbárt meg az elf íjjászt írtani és elszontyolodtak. Olyan széles intervallumban kaptak értékeket a randomitás miatt, hogy kiütközött.

Én mint veterán játékos próbáltam felvázolni nekik, hogy ne adják fel, mert nem csak a harcból áll a játék, sok más is adhat sikerélményt, de nem változtatták meg a véleményüket. (Erős társas és CRPG befolyásoltság. )

Én magam sem tulajdonítok elsődleges jelentőséget az egyensúlynak, de fontosnak tartom, hogy valamilyen fajta keret legyen és minden karakter kapjon lehetőséget a maga területén. Ill. a díjazásnál figyelembe veszem a viszonyokat. A tapasztalati pontot pl. mindig csapatszinten osztom és nem nézem, hogy az adott karakter ebből mennyit tett hozzá.  Ha csak 10%-ot, akkor is ugyanannyit kap mint a többiek, valszeg a 10% nélkül nem sikerül elérni a célt (vagy részsikert). Máskor pont fordítva lesz és a 10%-os karakter oldja meg a helyzetet többségében. Ezt úgy lehet elérni, hogy biztosítok személyre szabott kihívást.

Egyébként a halálom az amikor a rendszer végletekig kidekázza azt, hogy a karakterek milyen sikeresek az ölésben (Vagy az ölés támogatásában). A D20 rendszerek szinte csak erre törekszenek.  Rajongók körében terjed egy lista olyan "felesleges" kasztokról, amiket röhejesnek tartanak. Egy részük főleg redundancia miatt, de másik fele inkább azért nevetséges szerintük, mert használhatatlan. Értsd: Nem tud, vagy gyengén harcol. Ezért bármerre jársz D20 körökben két lábon járó nehéztüzérségek és tankok fognak játszani.

Leszámítva az oldschoolt, ahol meg az számít egyensúlynak, hogy mindenki egyenlően halandó.

Kicsit a cikkről is, nem sok újat mondott egy kicsit a Kornya újracsomagolva.

On 2016. 04. 30. at 7:26-kor vizmi írta:

Képzeljük el a következő nagyon egyszerű Tapasztalati Pont rendszert: a karakterek játékalkalmanként 10 TP-t kapnak. Minden alkalommal, mikor használják valamelyik különleges képességüket, akkor veszítenek ebből egyet. Mindig mikor valamelyik hátrányok komoly problémát okoz nekik, kapnak egyet ajándékba.

 

Tetszik a megoldás, de az a bajom vele, hogy mindig van hova fejlődni, azt hogyan kezeli a rendszer?

Egyet is értek a cikkel, meg nem is. Abban Gergelynek tök igaza van, hogy nehéz az almát a körtével összehasonlítani, és nem lehet full matematikailag számszerűsíteni az egyes kasztok, karakterek erejét, képességeit, lehetőségeit. Azzal is egyetértek, hogy végeredményben az egyes játékosok játékélménye kell, hogy kb. azonos legyen egy kaland során.

Ehhez viszont az kell, hogy mindenki kb. azonos mértékben hozzá tudjon járulni a közös sikerhez. Igen, ez nagymértékben a KM-en is múlik, hogy olyan helyzetet teremtsen, amelyben mindenki labdába tud rúgni. De ha a rendszer túl aránytalan, és egyes kasztok szemlátomást sokkal erősebbek, mint mások (nem feltétlenül harcértékben, hanem úgy általában, szélesebbek a lehetőségeik), akkor szegény KM vért fog hugyozni, hogy az erősebb karakterek ne nyomják el folyton a gyengébbeket.

A régi, ETK rendszerű MAGUS-sal tehát nem az a bajom, hogy nincs pöccre kidekázva az egyensúly, mert az valóban lehetetlen és értelmetlen törekvés lenne, hanem az, hogy még körülbelül, nagy vonalakban sem ügyeltek erre a készítők. Az újabb kiadványokban legalább próbálkoztak, és bár nyilván azok sem tökéletesek, sokkal játszhatóbb rendszereket kaptunk. Szóval szerintem igenis van értelme ezzel foglalkozni, és valamiféle egyensúlyra törekedni, azt legalább aszimptotikusan közelíteni.