Naptárfejlődés - avagy az írói önkény

Gratulálok! Sokak örök érvényű problémáját fogalmaztad meg Ynev világával kapcsolatban! Köszönet, hogy időt szántál rá összeszedni ezeket a gondolatokat. A szép az volna, ha az Ynev-pátriárkák is egyet értenének vele/belátnák a helyénvalóságát.

Erről a valós névből képzett szent- és hónapnévről egy novella jut eszembe, ami egy szerepjátékos csapatról szólt. A saját maguk készítette világon játszottak, a szép, nagy és erős hadistent Ymmot-nak hívták, a szerelem és szépség istennőjét pedig Ydnasnak. Igen, eltaláltad. A mesélő neve, és az egyik (lány) játékosé, akibe fülig szerelmes volt. :) ;) Az ilyen "csúnyát mertél írni/mondani, ezért kitöröllek Ynevről" viselkedés szánalmas...kb a "lerajzollak és széttéplek" kategória. Mint amikor megsértődtek az "anyám, anyám, édesanyám, miért nincs nekem abbitacél harci gatyám" Bíborhold(?)-féle rigmuson és visszavágtak...a Summárium lapjain ! ""Még valamire szeretnék röviden kitérni ebben a feje*zet*ben. Újabban az a divat terjedt el a csepűrágók és kóbor dal*nokok között, hogy idétlen harci versikéket fércelnek össze szánalmasnál is szánalmasabb rímfaragó tudomá*nyukkal; amiket aztán ork harcosok szájába adnak. A kö*zönség per*sze jókat derül ezeken a szörnyűséges kecskerí*meken, ame*lyek nevetséges, buta barmoknak állítják be a csatába indu*ló orkokat. Magam is voltam oly balszerencsés, hogy nem*régiben, amikor törzsem kémkedni küldött az Északi Szö*vetség egyik városába - melynek nevét most a biztonság kedvéért nem árulom el -; végighallgathattam a piactéren egy ilyen förmedvényt. A bárd persze nem gyaní*tott semmit, hiszen álruhában voltam: ugyan mi félnivalója lett volna egy tekintélyes külsejű, ősz öregembertől, aki szemlátomást messze földről érkezett dwoon kereskedő? Így hát bátran rázendített a dalocskájára, és hülye grimaszokat vágott hozzá. A költeményében megszólaló ork harcos először is han*gosan sivalkodva fordult az édesanyjához, majd folyton va*lami abbitacél harci gatyát emlegetett. Ezután a legförtel*mesebb trágárságok valóságos özöne következett, amely*nek hallatára a közönségben lévő kamaszfruskák elpirultak és kuncogni kezdtek. Ami a rímeket, a ritmust és a szótag*szá*mot illeti, e téren a bárd valóban figyelemreméltó telje*sít*ményt nyújtott; sohasem láttam. még hivatásos csepűrá*gót, aki a verselés valamennyi elemi szabályát ennyire nagyvo*nalúan sutba dobta volna. Mint később némi utána*járással megtudtam, ez a botcsinálta költő még írásos for*mában is közreadta valahol az elmeszüleményeit! Aznap este felkerestem á szállásán a jeles dalnokot, és elmagyaráztam neki néhány apróságot. 1. Az orkok szent dolognak tartják a háborút: soha*sem viccelnek vele. 2. Az orkok sohasem kegyetlenkednek. Ha próbát tesz*nek a foglyaikkal, hogy mennyire bírják a fájdalmat, ez*zel . csak megtisztelik őket, ugyanis alkalmat adnak nekik, hogy bizonyítsák a hősiességüket. Ilyen kitüntető bánás*módban csak azoknak a felnőtt harcosoknak van része, akik a csa*tában különösen bátran viselkedtek, és méltó ellenfél*nek bizonyultak. Ha foglyunkat fájdalommentesen, egyetlen késszúrással segítjük át a túlvilágra, azzal a megvetésünket fejezzük ki vele szemben. Amennyiben pedig törzsem vala*melyik tagja fájdalompróbának vetne alá egy asszonyt vagy egy gyermeket, saját kezűleg vágnám el a torkát. 3. E ork harcos sohasem fordulna segítségért az any*jához, hacsak nem a Holdimádók törzsébe tartozik. Mi, töb*biek szorult helyzetbe kerülve atyánk szelleméhez fohász*kodunk. 4. Tudomásom szerint "harci gatyát" sem abbitacélból, sem másfajta fémből nem készítenek: elég or*mótlan viselet lenne, és akadályozná gazdáját a mozgásban. 5. Az ork dalnokok sokkal szebben és ízlésesebben ver*selnek, mint ő. 6. Buta dolog, ha az ember olyanok haragját hívja ki ma*ga ellen, akik erősebbek nála. Ezután kivágtam az ostoba bárd szívét, nyersen elfo*gyasztottam, a maradékot pedig rituálisan felajánlottam tiszteletem jeléül Hram atyának, a Mélységben Lakozónak.""

Üdv! Sajnos az eset nem példa nélküli. A Bíborgyöngyökben a Tuan logós ellenfelet alázzák a "jó"-k, és a gonoszt pont azon a Karneválból vett figurának a nevén hívják, amit történetesen egy "ellenséges-kiadós" frontember visel a fórumokon... A cikk a naptárról szól, így ezeket nem érintettem benne, de jónak és követendőnek semmiképpen nem nevezném. Csakúgy nem, mint amit a "másik oldal" produkál, amikor a Karnevál óta ismert Új-pyarroni gömbszentélyről kiderül egy Connor novellában, hogy csupán egy aquir-illúzió-praktika...