A Hét képe 2015.03.30

"Szó a könyvben, rács a házon, vad ketrecben, fejsze fákon, szenny a vérben, zár határon, tőr sötétben, ember láncon."

Eme részlet Timul cwa Anrem, Tűrni nem való dolgok balladájából származik, és 'minden Arel papok' gondolatait tükrözi Ynev tájaira.

Abban a mámorító esetben, amikor az ember/ork/amund/elf/törpe/wier/dzsenn/khál lánya már évtizeden túl kalandozik a M.A.G.U.S világában, és ezenközben gyakorta táborozik, óhatatlanul előficeg az a helyzet, hogy egy-egy karakter mellőzésre kerül, beszánkázik egy mappa aljára, és az Istenek is elfeledik néhány ciklusnyi, epizódszerű életét. Pediglen az a személy, aki kialakult az előtörténet során, együtt élt, együtt fejlődött létrehozójával.
A méltatlan bánásmód elleni demonstráció nyomán - és karakteralkotási lustaságból - a hétvégi játék tiszteletére előbányásztam a legelső kalandozós táboromban megszemélyesített Arel papnőmet, leporoltam pyarroni orcáját, megcsodáltam retró képét, nosztalgikusan szipákoltam felette pár sort, szörnyülködtem robusztus kidolgozásán, majd újra életet leheltem belé. Harcba vittem 300 ork ellen egy tűzrőlpattant gladiátor, Agnus Magonor, valamint további 13 dartonita paplovag oldalán (a tolvajunk egy kétesen alakult esti dajdaj után kipontozódott). Hősies küzdelmünket Arel és Darton kísérte figyelemmel (ez van, ha az Isteni megsegítésnél 18 százaléknyi esélynél 11 -re fordulnak a kockák), így mondhatni jól sikerült a visszatérés - még egy gladiátori dupla nulla is manifesztálódott.

Nosza kalandozó, kapd elő azt a degeszre tömött mappát, keress elő egy hajdanvolt társat, és gyengéd simítások mentén vezesd vissza a kalandok földjére!

Köszönet a képhez való közreműködésért Jadisnak!