A Hét képe 2015.06.01

„Mindig túl messzire kell menni ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk”*

Minden azzal az első pillanattal indult, amikor először vetted elő a könyvet, amikor először néztél úgy a karakterlapra, hogy "most aztán kitöltöm".
Nekem a legelső egy harcos volt.. és ma már úgy indulok neki, hogy fejben tudom ki fog előbukkanni az értékek mögül - hiszen az előtörténet már kirajzolta -, az elsőnél még nem így volt. Akkor remegő térdekkel bámultam a nagy zöldre a Dark Zala klubhelyiségében, és lövésem se volt, hogy mit jelent a TÉ, a VÉ, nem is reméltem, hogy értelmet nyer a k6, hogy valaha is felfogom ezeknek a lényegét, funkcióját.

Tíz év után már más karaktert alkotni. Talán nem is veszed észre, mennyire evidensek a fogalmak, a rövidítések. Csak akkor döbbensz rá, hogy egy másik nyelvet beszélsz, amikor kívülállók közlik veled, hogy csak a kötőszavakat értették a M.A.G.U.S. témakörben folytatott beszélgetésből.
Itt már más a kihívás, már érezheted a finomságokat, hangolhatod azt a személyiséget, amivel játszani fogsz. Ez a szint mást nyújt.. de az alkotás izgalma az, ami továbbra is ugyanúgy fog kézen, mint egykor, régen - amikor először gurult a kocka annak érdekében, hogy kalandozó szülessen.

Ne feledjétek, Mariptusnak már csak ma éjfélig van lehetősége titeket berántani a következő küldetésre, mielőbb juttassátok el csapatszinten az aktáitokat, jellemzőiteket!

*Alidax gyöngyei