A Hét képe 2015.08.07

"Ychoarr ad’immel ai hremur, ess tyme. Ais mer ayqa er puga, ais moros meire. Ess meir khusyss ai sanqua er kyssur, ess mer yvel ai koroas, horyssi er volure. Quessia Trammiryss! – Immáron úr vagy és én szolga. Életem és kardom a tiéd, halálod a halálom. Véred és könnyed az én bosszúm, átkod, dicséreted és akaratod a sorsom"*

A toroni hűség-fogadási szertartás csak nyomokban hasonlít arra az esküre, amivel két fél összeköti az életét, de ha egy szerepjátékosnak kötötték be a fejét, mégiscsak stílszerűen emlékezzünk vissza rá.
A Nyári táborunk előtti hétvégén Ligadió kimondta azt a bizonyos IGENt Edinának. Néhány kalandozó megtisztelhette jelenlétével a jeles eseményt, ez a hétképe pár pillanatot hivatott felidézni.
A szerepjátékosoknak külön asztal dukált - nem tudni, hogy azért-e, mert féltek minket összerakni a szerepjátéktalan közzel(?!) -, a fatálon érkezett étellel az utolsó morzsáig végeztünk. (Azt fedje homály, hogy hős lovagok miképpen szereztek sajtmániás bigéknek újabb adag muníciót.) Az ifjabb korosztály is képviseltette magát, Kristóf úgy itta húzóra a vizet a felespohárból, hogy az őt kihívók megérték tartani az iramot, míg húga igazi tündérhölgyként vett részt a vacsorán is.
A kalandozók megállják a helyüket egy lábszépségversenyen is, viszont örökké bárdok regélnek arról, hogy a kalandozós pólót magára öltő vőlegény és Weilon alsó végtagjai valóban összekeverhetők-e, vagy miféle babona érhette az ifjú asszonyt a teszt során.
Voltak csokiszökőkút-pernahajderek is, az igazi ínyencek pedig kipróbálták a csokiba mártott csülköt. A köznyelvek szerint igazi csemege, és bármely taverna étlapjára tűzhetné eme eledelt!


Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak, ezúton is köszönjük a meghívást!

*Morgena könnyei