Kritika - Darton tudja

Köszönöm szépen a kritikát/ismertetőt! Nagyon örülök, hogy tetszett a kötet!

Kritikát megköszönni illik, nem vitatkozni vele, és a tőlem független dolgokkal most sem foglalkozok, ugyanakkor pár észrevétel kapcsán talán érdemes megvilágítani a hátteret, mit miért úgy írtam:

- az biztos, hogy semmilyen facebook-os, vagy blogos csoportnak  nem állt szándékomban beszólni, vagy jól megmutatni nekik... leginkább azért, mert nem ismerem őket, nem követek egy ilyet sem.

- aszerint veszek át más szerzőktől motívumokat, hogy az adott elem mennyire illeszkedik a saját Ynev-képembe, illetve mennyire kell a saját történetemhez; a kritikában nevesített szerzőkön kívül vettem már át pl. Dale Averytől, W. Hamilton Greentől, és különféle szerepjátékos szabálykönyvekből, kiadványokból, függetlenül azok szerzőjétől. Több szereplőm pl. Kovács Adrián ötletei nyomán kerekedett ki.

- valóban nem támaszkodom rajongói anyagokra. Ez részemről nem értékítélet a vonatkozó anyagok kapcsán, hanem erőforrás-menedzsment. Az írás folyamatában nem a forrásanyag-gyűjtés a kedvencem, és épp elég nekem a sokszor egymásnak ellentmondó hivatalos - és ezért kötelezően figyelembe veendő - forrásokat megkeresni és felhasználni. A nem hivatalos anyagok feldolgozására se időm, se energiám. (Nem ismerem őket. Az elmúlt 30+ év nem hivatalos, rajongói anyagai közül kizárólag azokat a modulokat ismerem, amelyeket különböző rendezvényeken lemeséltem, de ezeket sem tervezem felhasználni a műveimben.)

- Szerafizmus cikk nyomtatásban meg nem jelent része: sok esetben megvan az a nagy előnyünk, hogy már megjelenés előtti is ismerjük a szerzőtársak írásait, mert - bizonyos körben - meg szoktuk küldeni egymásnak azokat. Ezért tudott pl. a 2008-as Toron idézni az akkor még bőven megjelenés előtt álló, 2016-os Bosszúangyalból, és ezért vannak pl. a Darton tudjában is olyan elemek, amelyek saját, vagy más szerzők még meg nem jelent írásaira utalnak. Bevallom, nem követtem, hogy végül megjelent-e hivatalosan a teljes cikk, vagy sem. (És a fiktív tanulmány szerzőjét, Thassaladyon magisztert szerepeltetem is a Szörnyek családja c. regényemben, ahol szóba kerül maga a kérdéses cikk is, hiszen az egy világon belüli mű.)

- Regnore Shedlim: hát, ez egy érdekes baleset. Most, e kritika (!) hívta fel rá a figyelmemet, hogy a PPL1-ben Sedhlim-ként szerepel. Én azt mindeddig Shedlimnek olvastam és így is szerepeltettem, már a 2008-as A hit városában megjelent novelláim (Ellenségem ellensége, Tárgyalások) óta a műveimben. Hmm... attól tartok, nálam már így marad.

- peridan: a KKÚK-ban (és az ETK-ban) valóban így szerepel, a PPL1-ben viszont peridian (65. old.). Én utóbbiból vettem át.

- árnyékjáró: a pyarroniak a shadoni kifejezést módosult jelentéstartalommal vették át, van ilyen.

- ordo: elfogadom, hogy nem tetszik mindenkinek, az Yneven játszódó műveimben általában én is igyekszem kerülni a nyilvánvalóan idegen eredetű szavak, kifejezések használatát. (Akit zavar, azt megnyugtatom, hogy az egész kötetben összesen 5 alkalommal fordul elő a szó, abból 1 a Függelékben.) - nem állítom, hogy végtelenül következetes vagyok, a früstök pl. zavart a Korona és kehelyben, a fertály szót meg én is szoktam használni, pedig mindkettő sima német jövevényszó.

- túlvilág-elképzelések: a novelláim világon belüli szereplői nem tudják - pontosabban: csak azt hiszik, hogy tudják - mi történik a lelkekkel a halál után. Van ezeregy ütköző elképzelés, amelyek mindegyike tartalmazhat részigazságokat, plusz a normál működést megzavarhatják mindenféle mágikus anomáliák is, mint amilyen pl. a Lélekáldozat varázslat.

- nem, a Hallgatag Úr küldötte c. novellának nincs lejátszott alapja (ahogy a többinek sem).

- mi minősül fekete mágiának: a szereplőim nem olvasták a szabálykönyveket és Rúna-cikkeket. Egy barbár a telepátia pszi-diszciplínát is tekintheti "fekete mágiának".

- élőholtak összeesése, ha a megidézőjük/teremtőjük meghal: valóban nem szükségszerű. Ugyanakkor tudjuk, hogy közönséges zombit is többféleképpen lehet kreálni (pl. varázslói idézés, boszorkánymesteri élőholt teremtés, papi holtak megelevenítése - utóbbinál ráadásul a hatóidő végeztével a zombi visszatér eredeti, hétköznapi halott állapotába). Miért ne létezhetne Yneven egy olyan metódus is, amelynél a teremtett élőholt léte a teremtőjétől (pl. annak koncentrációjától) függ?

- Dreina szent szimbóluma: nálam az istennőt ("Aranyúrnő", ld. PPL1) A hit városában megjelent novelláim óta emlegetik (viadomói) hívei aranykezű úrnőként, és már eég régóta az ezüsttenyér helyi (Viadomóban gyakori) változata az aranykéz. Így szerepel a Szörnyek családjában, a Homoki históriában és a Darton tudjában is. Nálam már így marad. (Nem egészen látom a problémát. Ennél sokkal nagyobb helyi eltérések is vannak Yneven.) Dreina főpapja, a már említett Hűséges - aki nem viadomói - ennek megfelelően egyébként ezüsttenyeret visel (24. old.)

- maremiták és a szerafizmus: belefér az értelmezés, de a szerzői szándék erre nem terjedt ki, ez túlmutat a tervezett mondanivalón. (Ami nem kell, hogy érdekelje az olvasókat. Onnantól, hogy megjelent, mindenki magának értelmezi.)

- Darton szimbólum: igyekeztem visszatérni az alapokhoz; ez esetben sem foglalkoztam rajongói anyagokkal.

- Dúlás vs. nomádjárás: bevallom nem értem a problémát. A Dúlás teljes keretét egy nomádjárás alkotja. Az egész úgy indult, hogy Krán biztatására nomádjárás indult a Pajzsállamok ellen (ld. Enysmon nomádok általi elfoglalása '74-ben) és úgy is fejeződött be, hogy a nomádok '85-ben egy időre elfoglalták Sempyert. Igen, közben a kráni hadak áttörik a fekete határt, feldúlják Pyarront, végeznek Selmóval és a kegyeltekkel, majd hazamennek, mégsem érzem hibának, hogy egy ynevi szereplő - jó negyed évszázaddal később, a kontinens túloldalán - nomádjárásként, és nem Dúlásként emlegeti a teljes folyamatot.

- harmadkori dzsennek: Első törvénykönyv, 418. old. (Már a Homoki históriában is ennek megfelelően kezeltem a kérdést, nyilván nem térek el tőle a következő kötetemben.)

Még egyszer köszönöm a részletes kritikát és ajánlót!

Üdv:

MJH (itt most ez az alias a helyénvaló)

@MagyarGergely
A smaragdszilánkokról is készül kritika?

A varjú igazságának alaptörténete már a Ppl 1-ben felbukkan, mármint az, hogy három "hős" marenita Airun parancsára kivégzett egy magisztert. A szerafizmusos cikk gyakorlatilag csak nevet ad a magiszternek  és felvázolja mit is gondolt, de csak a név van felhasználva valójában belőle. 

10 órával ezelőtt-kor Shen írta:

@MagyarGergely
A smaragdszilánkokról is készül kritika?

 

Ld. a képet.

Sajnálom, hogy nem lett részletesebben megemlítve a Hallgatag Úr Küldöttének főhősnője.  MJH olyat lépett, amire nem igazán volt példa a M* irodalomban, főleg azzal amilyen naturalistán ezt érzékeltette. Imoda múltja mellbe vág, mert azonosulni tudunk sajnos vele. Mert ami vele történt az nemcsak Yneven történhetne meg. Számomra ő volt a kötet csúcspontja

Üdv!

Az a terv, igen. 

MG, nem ötlött még fel benned, hogy esetleg érdemes lenne a fórumos hozzászólás formájában megjelent régi kritikáidat összegyűjteni és pdf-ként felpakolni?

Én örülnék neki(k).

Na, közben elolvastam (sőt, még a kritika kommentárját is). Némi kérdés, megjegyzés:

- Noir: mi lenne a helyes kiejtés? Biztos nem az angolos/franciás, gondolom én, mert hogy a szóvégi "r" ejtendő, legalábbis annak alapján, ahogy a PPL 1 a ragot hozzákapcsolta ("Noirról" - 101. o.). Mondjuk szerintem amúgy se célszerű elmenni abba az irányba, hogy egy ynevi szó esetén az angol/francia ejtésmód a releváns.

- "attól tartok, nálam már így marad." - sajnos hajlamos vagyok egyetérteni abban, hogy ez a legjobb megoldás, pláne ha a hiba több köteten át ismétlődő (most komolyan, írja le valahol, hogy "itt meg ott meg amott hibás volt az írásmód, bocs"? És mégis hol? Ki a fene olvasná el? Ki a fenét érdekelne? E hiba mennyiben befolyásolja a kötet értékét, úgy őszintén?), de mondjuk a megfogalmazás... Nem túl szerencsés, finoman szólva.

- peridan / peridian: van valakinek ötlete, hogy ez amúgy eredetileg mi a frász akart lenni, már túl azon, hogy jól hangzó karaktersor? Találtam egy peridot nevű díszítőkövet, meg egy perit nevű ásványt, amelyeknek a hangzása picit hasonlít, de ennyi, építőkőként szóba se jöhetnek.

- rajongói anyagok: szerintem irreális elvárás, hogy azok elemei a kiadó által nyomtatásban megjelent anyagokban megjelenjenek, anélkül(!), hogy ennek jogi és etikai alapjai meglennének. Na most e jogi és etikai alapokat macerásabb összehozni, mint kitalálni és megírni valami mást a rajongói anyagokban írottak helyett (mondom ezt úgy, hogy rajongói anyagokat is írtam, hivatalos anyagokat is írtam, és tán a joghoz is értek egy csöppet). Szóval szerintem egy rajongói anyag a szükséges felhasználási engedély stb. hiányában legfeljebb ötlet- és ihletadó lehet, bármiféle konkrét elemének azonosítható felhasználása nélkül; és aki rajongóként ennél többre vágyik, az szerintem ne az írót piszkálja (már csak mert nem tudhatja, hogy az író kapott-e egy tételes kiadói listát arról, mit használhat fel és mit nem), hanem bátran keresse meg a kiadót, hogy az jelentesse meg, amit ő készített. [Mindezt nem csak a M* esetében, de bármely magyar IP esetében is így gondolom]

Üdv!

De, van ilyen tervem. Bár a rövid, csak Hsz-nek írt kritikák nem ugyanolyanok, nem biztos, hogy megérdemelnek egy külön cikk formátumot, mint az alaposabb elemzések. Ugyanakkor a minden regényről lehessen találni valamit elv miatt talán jó lenne.

10 órával ezelőtt-kor Körmi írta:

- Noir: mi lenne a helyes kiejtés? Biztos nem az angolos/franciás, gondolom én, mert hogy a szóvégi "r" ejtendő, legalábbis annak alapján, ahogy a PPL 1 a ragot hozzákapcsolta ("Noirról" - 101. o.). Mondjuk szerintem amúgy se célszerű elmenni abba az irányba, hogy egy ynevi szó esetén az angol/francia ejtésmód a releváns.

Szerintem a noir (így, ahogy sorban írjuk és magyarul ejtjük a hangokat), nem tudok semmi olyan szabályról ami másképpen rendlené. 

10 órával ezelőtt-kor Körmi írta:

- "attól tartok, nálam már így marad." - sajnos hajlamos vagyok egyetérteni abban, hogy ez a legjobb megoldás, pláne ha a hiba több köteten át ismétlődő (most komolyan, írja le valahol, hogy "itt meg ott meg amott hibás volt az írásmód, bocs"? És mégis hol? Ki a fene olvasná el? Ki a fenét érdekelne? E hiba mennyiben befolyásolja a kötet értékét, úgy őszintén?), de mondjuk a megfogalmazás... Nem túl szerencsés, finoman szólva.

Én nem. Talán nem is ugyanarra gondolunk... Nyilván senki nem azt várja, hogy egy hangzatos erratában ismerje el az író, hogy ez bizony helytelen és plána nem azt, hogy visszahívják a kiadott könyveket, és újranyomják, vagy belejavítsanak... nem i azt írta az író, hogy "ez már ebben a könyben így marad..." - mert az nem kérdés. Számomra a mondat az elkövetkező művekre utal, ami viszont hihetetlenül arrogásés felháborító kijelentés azoknak, akik hisznek a MAGUS forráshierarchiájában. Csak azért, mert hibásan írtak le valamit többször, még nem lesz az a helyes... Számomra a követendő megoldás az lenne, hogy ok, ott egy hiba - bárkivel megesik, ahogy volt már olyan író is, aki nyilvánosan beismert ilyet sokkal nagyobb hiba esetén - tisztelet neki - és a fő dolog, hogy legközelebb viszont helyesen lesz leírva. Ilyen egyszerű... lenne. 

Azt hagyjuk, hogy mennyiben befolyásolja egy-egy kisebb hiba a mű értékét. Mert kb. semmiben, de a kritika nem is csak azokról az észrevételekről szól, amik miatt esetleg olvashatatlannak lehetne a művet bélyegezni, mert akkor két sorban végeznék vele... Az ilyenek egyedül a mű forrásértékét rontják le. Mert ha valaki ezt nyitja ki és pont ezt veszi át belőle, foltatja a hibát, ami nem illeszkedik az eredetihez. (Lásd konkrét példák az esszékötettel... Rasta pl. olyan elemet is pont átvett belőle, ami homlokegyenest ellentétesen van írva, mint a forrás, ráadásul semmi jogalapja nem volt a szerzőnek átírni, mert nem az ő cikke volt - lásd Rúna, Predoc és Edorl, a nomádgrófok története, de ha már itt tartunk, ugyanez a probléma, bár nem ennyire egyértelműen kyrek szavára hirtelen kinövő Yian-Yiel hegységgel is)

10 órával ezelőtt-kor Körmi írta:

- peridan / peridian: van valakinek ötlete, hogy ez amúgy eredetileg mi a frász akart lenni, már túl azon, hogy jól hangzó karaktersor? Találtam egy peridot nevű díszítőkövet, meg egy perit nevű ásványt, amelyeknek a hangzása picit hasonlít, de ennyi, építőkőként szóba se jöhetnek.

Fogalmam sincs. De őszintén, nem is érdekel. Sőt! Sokkal jobbnak tartom, ha egy fantasy kő neve csak egy betűhalmaz, mintha a földi szavakból vezethető le. Semmi keresnivalója pl. a latinnak Yneven... elég hangulatromboló ráismerni egy-egy kifejezésre. Szerintem nem kell túlkomplikálni... a MAGUS-ban elfér néhány ilyen szó, nem is kell mindennek ynevi kifejezéseket adni (lásd, a törpe számok... félelmetes..), de aminek meg igen, azt jó lenne ugyanúgy alkalmazni. Persze ésszerű bonyolítás belefér, ha annak van jelentősége, hozadéka... De az sem jó út, ha valaminek korszakonként, népenként két-három neve is van, bármiféle kapcsolat nélkül, és így van oylan hegy, aminek legalább hat-nyolc elnevezése létezik, és persze, hogy nem megfelelően használják őket - nem a narrációval összeegyeztetve - ennek GA pl nagy "mestere" volt. 

megjegyzem, nem is biztos, hogy a peridan jó építőanyag.. lehet, hogy csak nagyon fehér... én pl el tudnék képzelni olyan történetet, ahol megtudjuk, milyen trükkökkel használják, hogy mégse dőljön össze, viszont pyarronnak tetsző színű legyen. Bónusz, hogy azt hiszem, a gyönyörű fehér építőkőből is van három féle a MAGUS-ban... 

10 órával ezelőtt-kor Körmi írta:

- rajongói anyagok: szerintem irreális elvárás, hogy azok elemei a kiadó által nyomtatásban megjelent anyagokban megjelenjenek, anélkül(!), hogy ennek jogi és etikai alapjai meglennének. Na most e jogi és etikai alapokat macerásabb összehozni, mint kitalálni és megírni valami mást a rajongói anyagokban írottak helyett (mondom ezt úgy, hogy rajongói anyagokat is írtam, hivatalos anyagokat is írtam, és tán a joghoz is értek egy csöppet). Szóval szerintem egy rajongói anyag a szükséges felhasználási engedély stb. hiányában legfeljebb ötlet- és ihletadó lehet, bármiféle konkrét elemének azonosítható felhasználása nélkül; és aki rajongóként ennél többre vágyik, az szerintem ne az írót piszkálja (már csak mert nem tudhatja, hogy az író kapott-e egy tételes kiadói listát arról, mit használhat fel és mit nem), hanem bátran keresse meg a kiadót, hogy az jelentesse meg, amit ő készített. [Mindezt nem csak a M* esetében, de bármely magyar IP esetében is így gondolom]

Na ezzel nagyon nem értek egyet. Már csak azért sem, mert volt már rá több példa, hogy megcsinálták... Egy osztott világban alapvető érték lenne, hogy egymásra épüljenek a művek, ha csak ilyen kicsit is. Az persze más kérdés, hogy a rajongókban sokkal nagyobb a tisztelet ilyen irányban, mint egyes írókban. Persze nem olvashat mindenki mindent, és aki meg mindent olvasott, is felejt... de ez ma már nem kifogás - pontosan ezért van a sokféle, nyíltan elérhető összefoglaló anyag. A jogi sz--kodást ne vegyük ide kérlek, mert nem téma, és én csúsztatásnak tartom. Először is, azt készséggel elfogadom, hogy a mostani kiadónál - állítólag - mindenki aláírja, hogy amit ír, azt bárki a kiadónál szabadon felhasználhatja majd - ez nyíltan elhangzott író-olvasó találkozón. Mégis használnak bőven olyanokat is, amikről, amelyik szerzőkről nincs ilyen dokumentum, mert sokkal korábban készültek, alkottak... mégsem dőlt még össze a világ. Ahogy olyat sem hallottam még, hogy egy rajongó perelt volna be bárkit is, aki pl. felhasznált tőle valamit. Épp ellenkezőleg - arról nem is beszélve, menyire nem konkrét és ingoványos talaj ez, de ezt sokkal jobban tudod, hiszen szakértő vagy ebben, ahogy erre fel is hívtad a figyelmünket. És hogy egy konkrét példát említsek, amit felhoztam: Vajon mennyivel ér többet, mennyivel frappánsabb az erioni temetőnegyed falához kitalálni a létező három mellé egy negyedik erődöt, amikor szinte csak a neve szerepel - és a már kitalált háromnak is, tehát semmit nem lehetne hibázni vele, hogyha az író felhasználja. Szinte csak egy bemondott név. Ugyanez vonatkozik egy-egy csak odavetett városra stb. is. 

On 2026. 04. 15. at 1:03-kor MagyarGergely írta:

Szerintem a noir (így, ahogy sorban írjuk és magyarul ejtjük a hangokat), nem tudok semmi olyan szabályról ami másképpen rendlené. 

Nekem noár, de én sem tudom alátámasztani semmivel - így szoktam meg és kész. Viszont annyiban szerencsére mindegy, hogy a ragozása mindkét hangalaknak ugyanaz, tehát az ejtésbeli egyéni ízlésnek nyomtatott szövegben nincs jelentősége. Szóval max. rendezvényen néznek rám páran furán miatta.

On 2026. 04. 15. at 1:03-kor MagyarGergely írta:

Nyilván senki nem azt várja, hogy egy hangzatos erratában ismerje el az író, hogy ez bizony helytelen és plána nem azt, hogy visszahívják a kiadott könyveket, és újranyomják, vagy belejavítsanak... nem i azt írta az író, hogy "ez már ebben a könyben így marad..." - mert az nem kérdés. Számomra a mondat az elkövetkező művekre utal, ami viszont hihetetlenül arrogásés felháborító kijelentés azoknak, akik hisznek a MAGUS forráshierarchiájában. Csak azért, mert hibásan írtak le valamit többször, még nem lesz az a helyes... Számomra a követendő megoldás az lenne, hogy ok, ott egy hiba - bárkivel megesik, ahogy volt már olyan író is, aki nyilvánosan beismert ilyet sokkal nagyobb hiba esetén - tisztelet neki - és a fő dolog, hogy legközelebb viszont helyesen lesz leírva. Ilyen egyszerű... lenne. 

Azt hagyjuk, hogy mennyiben befolyásolja egy-egy kisebb hiba a mű értékét. Mert kb. semmiben, de a kritika nem is csak azokról az észrevételekről szól, amik miatt esetleg olvashatatlannak lehetne a művet bélyegezni, mert akkor két sorban végeznék vele... Az ilyenek egyedül a mű forrásértékét rontják le. Mert ha valaki ezt nyitja ki és pont ezt veszi át belőle, foltatja a hibát, ami nem illeszkedik az eredetihez. 

Mondjuk szerintem a világ azért nem ennyire fekete-fehér, mert ha egy teljesen lényegtelen kifejezés egyszeri és súlytalan megjelenése után egy írónak megtetszik a szó, sokszor és hangsúlyos helyeken használja, ámde rosszul, akkor szerintem már igenis megfontolandó, hogy e későbbi írásmód legyen onnantól az általános. (Bár akkor persze már az is elvárás, hogy innentől ne csak az adott író jövőbeni műveiben, hanem minden jövőbeli M* kiadványban ez az új alak szerepeljen.)

A másik érvvel kapcsolatban meg az a véleményem, hogy az írónak ez nem dolga. A helyes alakot a szerkesztő / lektor ellenőrzi, ha meg olyasfajta dilemmába ütközik, amit az imént vázoltam, akkor pont ez ilyenekre van a főszerkesztő, aki az általánosság érvényével eldönti a kérdést. Sőt, én még emlékszem Yardain által készített és rendszeresen frissített ortográfiára is, amiben benne volt az összes ynevi szó helyesírása, ideértve, hogy mi kisbetűs és mi nem, mi kötőjeles vagy külön- vagy egybeírt stb. és az írónak nem kellett keresgélnie, ott volt a hivatalos írásmód 1 db Excelben. 

On 2026. 04. 15. at 1:03-kor MagyarGergely írta:

 Sokkal jobbnak tartom, ha egy fantasy kő neve csak egy betűhalmaz, mintha a földi szavakból vezethető le. Semmi keresnivalója pl. a latinnak Yneven... elég hangulatromboló ráismerni egy-egy kifejezésre. 

Őszintén szólva tőlem elég idegen az ásványok világa, ezért én pl. azért szeretem az ilyen párhuzamokat, mert gondolatébresztőek, esetleg kicsit többet adnak,mint amit saját kútfőből ki tudnék találni (ami kb. hogy fehér, meg hogy kemény), és másfelől keretek közé szorítják a fantáziámat, ha netalántán mégis meglódulna, és valami vállalhatatlan hülyeséget találnék ki. De egyáltalán nem gondolom, hogy a földi megfelelők keresése kötelező, vagy akár fontos lenne - én szeretem, mert egyrészt számomra hasznos, másrészt amúgy is szeretek ilyesmivel bíbelődni.

A latint viszont szerintem buktuk. Bármennyire irritáló is olykor, eléggé beleépült Ynevbe, mert az alapszókincs jelentős része latin, vagy abból fabrikálták. 

On 2026. 04. 15. at 1:03-kor MagyarGergely írta:

Na ezzel nagyon nem értek egyet. Már csak azért sem, mert volt már rá több példa, hogy megcsinálták... 

Az, hogy nem fogunk egyetérteni, az ezen oldalon található tartalmakat nézve picit sem volt meglepő számomra. A példák érdekelnénk, már ha nem mindenféle angolszász SRD meg OGL meg egyéb licencek (ezeket azért én is ismerem valamennyire), hanem a magyar szerzői jogi környezethez alkalmazkodó, és legalább egy éles jogvita próbáját kiállt hazai jogi megoldások. 

On 2026. 04. 15. at 1:03-kor MagyarGergely írta:

mégsem dőlt még össze a világ. Ahogy olyat sem hallottam még, hogy egy rajongó perelt volna be bárkit is, aki pl. felhasznált tőle valamit. 

Önmagában az, hogy a jogalap nélküli felhasználásokból sose lett gond, nem azt jelzi, hogy akkor szabad a pálya, mindenki csinálhat, amit akar, hanem azt, hogy nincs értelmezhető mennyiségű lóvé ebben az egészben. De mondjuk pont ennek a hozzáállásnak a következetes alkalmazása szerintem eléggé kizárná mondjuk azt, hogy a MAGUS valaha külföldre terjeszkedhessen, mert bármely külhoni kiadó sikoltva futna el egy ilyen vadkapitalista, "ami tetszik, azt kérdezés nélkül felhasználom" gyakorlat láttán, másrészt meg van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha valaha netán egyszercsak mégiscsak bekerülne némi értelmezhető mennyiségű lóvé a MAGUSba, e a rajongók egy részében rögvest felbuzogna a szerzői öntudat, és előállnának az ilyen-olyan igényekkel a nevük feltüntetésétől a jogdíjigényig. Gyarló az ember.

Megjegyzem, nem vagyok én ellenére a mindenféle easter-eggeknek, de szerintem ezek nem érik meg annak kockázatát, hogy valaki telezokogja a netet, hogy a gonosz népnyúzó kiadó ellopta, kiforgatta és kizsigerelte az ő csodás szellemi alkotását, meg se kérdezték, és még a nevét se tüntették fel (bár ő meg egyébként név nélkül tette közzé a rajongói anyagát 20 éve, milyen meglepő ezek után, hogy nem sikerült őt felkutatni, jé).

On 2026. 04. 15. at 1:03-kor MagyarGergely írta:

Vajon mennyivel ér többet, mennyivel frappánsabb az erioni temetőnegyed falához kitalálni a létező három mellé egy negyedik erődöt, amikor szinte csak a neve szerepel - és a már kitalált háromnak is, tehát semmit nem lehetne hibázni vele, hogyha az író felhasználja. Szinte csak egy bemondott név. Ugyanez vonatkozik egy-egy csak odavetett városra stb. is. 

Visszakérdezek - vajon mennyi az esélye lett volna annak, hogy a fél tucat feketeöves ynevológuson kívül bárkinek leessen, hogy a regény egy nevesített erődje szerepelt már egy rajongói anyagban? Illetve: ha e rajongói anyagban az adott kapu neve mögött szinte semmi nincs, az csak egy jól hangzó karaktersor, akkor mégis mi az a mögöttes érték, amit a név átvételével az írónak megőriznie / propagálnia kéne? Felvállalva a kockázatot, hogy esetleg volt ám ezekről a már megjelent tornyokról részletes leírás is, csak esetleg ő nem bukkant rá a neten stb. De rákérdezhetnék arra is, hogy mi legyen a szerkesztő sorsa, akinek ezek szerint nem csak az összes nyomtatásban megjelent anyagot kéne ismernie, hanem a neten szerteszórt, meghatározatlan mennyiségű rajongói anyagot is? Stb. Azzal amúgy, hogy ami már kijött (szavak, kifejezések), azt érdemes használni és minőségi tartalommal feltölteni, pláne random betűhalmok helyett, de szerintem ehhez a megjelent anyagok is bőségesen elég lehetőséget kínálnak.