Zakmilien

Kedves Bűvdudás! Így, hogy kiemeltél dolgokat, már nekem is annyira nyilvánvalóvá vált, mégsem láttam meg magamtól, mikor e sorokat papírra vetettem kb. 1 éve. Elismerem, nagyon jó érzéssel töltött el, hogy valaki foglalkozott a történetemmel. Nagyon köszönöm, hogy leírtad a véleményedet, ráadásul nem csak 1-2 szóban. Belelkesültem most, és folytatom az írást, Úgyis bennem van már skicc szerűen. Ha összeáll az egész, akkor meg finomítok az elején, hangsúlyt fektetve az általad is kiemelt hibákra. Köszi mégegyszer ! Zakmilien !

Sötétből a fényre Éjközép volt. A kora nyári fülledtlevegő azonban megrekedt Ifin málladozó falakkal övezett sikátoraiban. A levegőszáraz és –szinte- belélegezhetetlen volt, köhögésre ingerelve az emberitorkot. Egy kóbor macska a viskók oltalmazó árnyába húzódott a közeledő léptekhallatán: a két matróz egymást szórakoztatta valós és valótlan történeteikkel.A beszélgetés egyhangúságát csak nagyritkán törte meg szesztől rekedtnevetésük. Kurtán csillanó tőrökkel a széles bőrövben, ismerős terepen nem voltmitől tartaniuk. Legalábbis így vélték … A lélekvesztő, amit múlt éjjel pár önjelölt tolvaj segítségével kifosztottakremek fogásnak bizonyult. Az ott talált aranyak rövid jólétet biztosítottakszámukra: közepesen drága szajhákat béreltek, és kétputtonyos borokat ittak. Az első hibát ott vétették, hogy fel sem merült bennük, miért nem őrzik a pénztés a többi drágaságot. A vagyon egy rabszolga kereskedőt illetett, aki a rablásidején átvágott torokkal, vér ízűt köhögve rohant a Halál szélesre tártkarjaiba. Mire támadói a bárkához értek, már hűlt helye volt a remélt sikernek.( vajon szerencsétlen véletlen, vagy egy rivális banda előzte meg őket? ) Õketnem a pénz sarkallta tettük elkövetésére, sokkal inkább egy rúnákkal áttörtszablya. A két részeg tengerész meg-megcsosszanó léptekkel haladt otthonuk irányábamikor hirtelen megelevenedtek az árnyak. Egyikük mellkasába metsző hideghasított, szinte szétrobbantva azt. A falra –és társa arcára- a Halál festettbíborszín mintázatot. Mire a halálra sebzett szárnyaszegett madárként földetért, már rég megtért a Kárpiton túlra. Társa megdermedt. Balja a gleccserekvégtelennek tűnő mozdulatával kutatott a tőr markolata után. Még hallotta ahogyálla megadja magát egy széles ívben érkező könyöknek. Aztán a hangok zsongássátompultak, szemei és elméje előtt elsötétült a világ. Harminc mérföld nem egy nagy távolság. A vándorok nem egész fél napi járássalszoktak számolni a szóban forgó távolság leküzdéséhez. Persze csak akkor, ha nemkapnak erős, hópelyhekkel terhes szembeszelet az arcukba, mely utat talál adurva utazóköpeny alá, és jeges ujjakkal simít végig az ember testén és lelkénegyaránt. Nem is beszélve a bal combból kiálló, acélhegyben végződő mogyorófaszár csonkjáról, ami a már megtett út irányába mutat. Togar, a huszonöt telet látott abasziszi szerencsevadász soha nem gondoltavolna, hogy egyszer ilyen állapotban kényszerül hosszabb sétára, ráadásulmessze az otthonától; délen. Viszont az út nagyobbik felét már megtette. Ha mégegy kicsit kitart, ha megpillantja a Gályák tengerének sziklákkal szegélyezettpartját, akkor talán túlélheti. Talán. Gyűlölte ezt a szót, noha gyakran használta. Szerencsevadász lévén szeretettbiztosra menni. Ám most minden bizonytalanná vált. Számára még a holnap is. Eza tudat jobban zavarta lassan üszkösödésnek induló lábánál is. A fizikaifájdalom csillapítására ugyan ismert pár diszciplinát, de a zakatoló elméjecikázó gondolatait sehogy sem bírta csokorba gyűjteni. Jobb híján alámerült az Emlékezés Óceánjában, hogy sorra vegye a történteket ésrájöjjön, hogy hol és mit rontott el. Gondolatai egy három héttel korábbi,füstös taverna hátsó asztaláig repítették a borgőzös ifini éjszakában. A Hullámtörőhöz címzett fogadó nem tartozott Ifin legelőkelőbb csapszékei közé.Egyetlen idegenvezető sem ajánlotta úti cél vagy pihenőhely gyanánt a megfáradtutazóknak. Falairól omlott az évszázados vakolat, mint a pestisben szenvedőbeteg különböző részei, ráadásul a Rákászvég és a Kikötő-öböl találkozásánálrakták le alapköveit a szorgos kezek generációkkal ezelőtt.Nem túl bizalomgerjesztő környékén vérbajoscédák bájologtak, kérges markú tengerészek vívtak vérre menő késpárbajokat. Togar ennek ellenére szerette ezt a helyet; sok emlék kötötte ide: itt részegedettle először, itt búcsúztatta ártatlanságát, itt lopott első alkalommal, és ittis verték el érte. Az emlék félmosolyt csalt szája szegletébe a söntés mellett a hátsó traktusban.Innen beláthatta a terep egészét: rálátott a pultra, a szobákhoz vezetőlépcsőre, valamint a bejáratot is szemmel tarthatta. Sok vendég volt az ivóban aznap este, nem volt üres asztal, sőt, még néhányan akármentőt is támasztották. Mégsem volt köztük akivel találkozója lett volna, azismeretlennel, akivel két napja csónakot fosztottak. Egy ideig fontolgatta, hogy jelezze-e Battnak újabb rendelési szándékát, deletett róla. Mikor már távozni szándékozott éppen, az ajtónyílásban igézőszépségű nő jelent meg. Bőre fakó volt, mint a jég, hollószín fürtjei dúskeblére omlottak. Ibolya tekintete minden férfit nyeldeklésre éstorokköszörülésre késztetett. Karcsú derekát még egy kisgyerek is átérte volna… Ám most fekete kesztyűs, erős alkar fonódott arra, örökre összetörve idegenférfiak naív reményeit. Mikor Togar meglátta, hogy feltartóztathatatlanul és céltudatosan megindulnakegyenesen az ő asztala felé, mégis jelezte a cselédnek felfelé mutató ujjakkal,hogy szeretne még egyet az imént elfogyasztott savanyú, de nem vizezett borból. A bor és a két idegen egyszerre ért az asztalához. A fiút egy biccentéssel ésfél ezüsttel engedte útjára, a jövevényeket felvont szemöldökkel fogadta. A nőkecsesen –mint ha csak trónszékbe tenné- helyet foglalt az állva maradó, feketeköpenyes alak jobbján. Bal karja kinyúlt Togar itala után, majd akár egy vámpíregy kupa vérbe belekortyolt. Úri gyomra édesebb ízekhez szokott, így hozzá nemillő módon kiköpte a szájában lévő folyadékot, a maradékot pedig a földreöntötte. - Van nálad valami, ami minket illet,szerencsevadász ! Hangja éteri dallamú volt, ám annál vérfagyasztóbb. Togar arcából hirtelen kifutott a vér, szédülni kezdett, remegó gyomrábanfagyos csomóvá gyűlt a félelem. Tudta miről van szó. - Szakmámból eredően ritkán időzik nálamegy-két napnál tovább bármi, mi értékkel bír … - fogott bele mondandójába atolvaj, amit kifejezetten ilyen alkalmakra gyakorolt be a most felöltöttnyugalom és magabiztosság álarcával együtt –de biztosíthatlak, sőt ígérem, hogy … - Nincs neked szakmád, szánalmas besurranó ! – szakította félbe egy recsegőbariton; a fekete ruhás férfi. –Vallásifanatikus vagy: ígéret a fohászod, és arany a te istened ! Sima nyelved méghalálos ágyadon is kiforgatná vagyonából a hozzád rendelt papot! Togar hirtelen nagyon kicsinek érezte magát, mint ha most tudatosult volnacsak benne létének anyagi orientáltsága, és most egyszeriben nagyon szégyellné.Akár a csínytevő gyerek, mikor rajtakapják, és dühös pillantások kereszttüzébenszámon kérnék tettét. Csak itt valamivel nagyobb a tét … - Testőröm arra célzott, hogy az ügynagyobb horderejű annál, minthogy a szavadra hagyatkozhassunk.- vette át aszót a fagyosan higgadt nő. ’Testőr’ –gondolta Togar- ’Szép kistestőr lehet, ha –efelől kétsége sem volt- az ágyadba is beengeded, te vipera’ Tettei rácáfoltak indulatoktól feszített gondolataira: kezeit széttárta,majd valódi kíváncsisággal tette fel a kérdést, mely adta magát. - Akkor mit vártok tőlem? - Először találkozol egy ismerősöddel, aki épp vendégszeretetünket élvezi. Ottmindent megtudsz majd. – válaszolta a csengők kórusa a nő szájával, majdkétértelmű mosolyra húzta dús, pajzán gondolatokat ébresztő ajkait. - Mi van, ha nemet mondok ? –kockáztattameg az abasziszi. - Jönni fogsz. – jelentette kisuttogva a testőr, miközben olyan arcot, olyan vágyakozó pillantást vetettTogarra, mintha alig várná, hogy a sarokba szorított tolvaj ellenkeznipróbáljon. A fiú kifújta tüdejéből a levegő, majd bólintott egyet. Csak úgy, magának. - Indulhatunk. ... (munkám és magánéletem nem nagyon enged hosszan merengeni a történeten, de igyekszem fogytatni s egyben befejezni mihamarabb) Remélem azért valamennyire olvasható eme befejezetlen történtet, és jó ómen lesz esetleges visszajelzésetek a folytatáshoz. (elnézést a rengeteg gépelési hibáért!) Zakmilien

Szia ! Köszönöm a gyors és hasznos reagálást!

Sziasztok ! Most regisztráltam, aztán még nem igazán mozgok otthonosan az oldalon. Láttam egy-két embernél, hogy töltött fel saját novellát, mikor a könyvtárba tévedtem. Ezt miként tehetem meg magam is ? Tudom itt nem erről kellene kérdezni, de nem találtam alkalmasabb helyet egyelőre. Válaszotokat előre is köszönöm! Zakmilien