Tybycsoky

Tiszteletem A költőkenk! Előszöris gratulálnék Felonnak, hogy összehozta ezt a topicot. minden elismerésem az övé Másodjára feltennék egy kérdést a mélyen tisztelt írókhoz: Volt-e már olyan karakter a regényetekben, akire azt mondtátok, hogy 'igen, ez az, ilyen szeretnék lenni én is. '. Azaz, belevetittetek-e olyan elemeket a karakterkbe, melyekre belül vágytatok, hogy olyanok szeretnétek lenni. Érdekesen van megfogalmazva, de remélem érthető. Maradtam tisztelettel:

Nekem sajnos vannak rossz emlékeim a másik nemmel való játékról. Nem én vagyok az elkövető, hanem egy bizonyos ember, kit most nem neveznék néven. De szegényke, azt hiszi hogyha nő, akkor a szépségr kell gyúrni és akkor meg van oldva minden. Ezzel még nem is lenne akkora gond, ha ezen kívűl jól játszana. De sajnos nem játszik jól. Vegyük például egyik legutolsó karakterét: elf nő (20-szépség) és nem tudom milyen kaszttal játszott, de konzerv volt. Azaz teljesvértben játszott. És valami halál,rend jellemmel... Az ilyenekre szoktunk ferde szemmel nézni, hogyő nem azért játszik, hogy színesítse a játékot, hanem, hogy mivel nő, ez valamilyen pluszt ad neki a férfiakkal szemben. Vagy a fene se tudja. De sajnos rávezetni se nagyon lehet a problémára, nyltan meg nem akarjuk kimondani, mert akkor megsértődik meg mittomém, aztán jön az anyázás, azt meg el akarjuk kerülni. No mind1. A másik nemű karakterrel való játékon még nem is gondolkodtam el. Egyenlőre még nem érzem magam olyan szintű játékosnak, aki megpróbálkozhatna a másik nemmel. Majd talán a közeljövőben. mondjuk TT-n :twisted:

Venes: az a téma még megvan, habár rejtett, csak tagok láthatják (ezért most jól kikapok, hogy milyen titkokat kotyogok el :roll: ) AMúgy megnéztem, elvileg még tagja vagy annak a rendnek amivel abba a témába beszélhetsz. Tisztelettel:

Ja, mondjuk lehetne Ynev vetélkedő. Nem lehetne feltölteni az NYT-s Ynev vetélkedőt? Lehetne mellé mondjuk egy izé is ami méri az időt és az alpján pontozna.

Meran, nem értek veled egyet. Andoronnal sem teljesen, talán :? A "gonosz" igen lehet olyan, de sztem ritka. Az olyan embert már inkább betegnek, vagy őrültnek nevezik. Amit te mondtál annak valószínűleg, filmekben, mesékben, nincs semmi céljuk, max annyi, hogy uralémuk alá vonják az egész világot. Én elképzelésem szerint egy gonosznak van célja és azért nevezik gonosznak :arrow: mert az adott területen/országban/etc. ellenkezik a közzel :arrow: mert azt a célt minden áron véghez akarja vinni, akkor is ha ehhez gyilkolnia lopnia csalnia kell, vagy akár az egész világot az uralma alá akarja hajtani :wink:

Ja én ismerem őket, legalábbis két számukat, amiket játszanak a zenecsatornán. Nekem tetszik, de azért amikor előszőr meghalottam elég nagy fintorral hallgattam (néztem) végig. Az a zene amit ők játszanak, az már annyira az elternatív zenét súrulja, hogy ihaly Nemtom ismeri-e valaki a The 69 eyes együttest. Ha nem akkor tessék rákeresni neten és letölteni pár számukat, mert nagyon királyosak. Igaz, nekem is csak a legújabb albumuk van de akkor is királyosak

Hűha, az én nevemre is iszonytató nehéz rájönni Mivel a valóságban is Tibor vagy (Tibi becézéssel) és imádom is a Tibi csokit így a barátaim elneveztek Tibicsokinak, de mivel az a név már foglalt, így a leírásán megváltoztattam. Ennyi. AMúgy ez teljesen egyedi név, senki nem használja rajtam kívűl, viszont ha ketté szedjük akkor már rengetegen használják mindkettőt Pl van egy Csoky nevű pornószínész 8)

Hmm, tegnap láttam a Madagascar nevezetű szuperalkotást. Hát ennél jobb animét ritkán lát jobbt az ember. Talán csak a Shrek2 jobb ennél. :? Legjobb rész a közepe, amikor ... ... nem lövöm le a poént, nézzétek meg, megéri.

Hehe, én múlthéten láttam a Világok harcát, és nagyjából ugyanez a véleményem. Az egész film nagyon jó, de egy kicsit űgy éreztem, hogy a végét egy kicsit összecsapták, az én érzésem szerint nincs igazi vége, bár lehet, hogy az is közrejátszik ebben, hogy angolul néztem és sokmindent nem értettem Bennem is sok kérdés felmerült, de leginkább a végén, illetve a legvégén, meg azárt az egész filmben voltak olyan bakik, amik első nézésre is eléggé szembetűnőek voltek nekem. De összességében véve egy nagyon jó kis filmet láthattunk. Az egyik japán lány akivel néztem nem is bírta végignézni, ki kellett mennie, sokkolta a film :shock: Maradtam tisztelettel:

A nő, aki sajnos nem létezik Egy mezítelen test, Mely oly csodásan fest. Még ma is beleremegek, Ha rád emelem szememet. Egy forró éjszaka, Mit nem feledek tán soha. Két érzés járja át testemet, A kéj illata és a szeretet. Gyönyörű vörös hajad, Vöröslő, dús ajkad, Ellana legszebb lánya, Téged az ember csak kívánhat. Vörös selyemkendő, Hullt le fejedről. Két szép szemed megigézett, Pillantásuktól még ma is félek. Most a szobámban ülök, Csak terád gondolok. Csak várok e négy fal között, Hogy mikor hallom újra tőled: Itt vagyok.

A vég? Számban érzem már a vért Ez jelzi, közel a vég. Vajon meddig bírom még? Egy Ütés, mit senki nem ígért. Most földre rogyok, Már nem táncolok. A vér a padlón folyik szét, Egy Rúgás, mit mindenki remélt. Fakó szem, merev test, Mindneki engem fest. Harc után a 'Pór' oszlik szét, Egy test melyen mindneki átlép.

egy kis reklám: SZIN - 2005 Esemény dátum: csütörtök, augusztus 25, 2005 Befejezés datuma: vasárnap, augusztus 28, 2005 Kategória: Szegedi Ifjúsági Napok Leírás: SZIN - 2005!!! Szeged, partfürdő. Sajnos még nincs fent a neten a pontos program. Tisztelettel:

Ezt eddig értem. Márcsak egy kérdésem lenne ezzel kapcsolatban. Hogy te belül, mit gondolsz? Fel akarsz nőni, vagy maradni akarsz inklább gyerek? Mert felnőni, mint tudjuk muszály. De meg lehet maradni gyereki szellemmel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy vannak komolytalan emberek, csak gyerekesek, akik ugyanolyan felnőttek, csak épp van bennük egy kis csíny, mint a gyerekekben, megőrizték a "varázsukat" ami gyerekkorukban volt. Tisztelettel:

Nos, ebben az esetben szerintem nézz körbe a saját környezetedben. A legbarátibb barátaidon. Vajon ott mennyi birkát találsz? Vajon ott hány ember van "elnyomva" és rákényszerítve, hogy ő is produkáljon valamit, különben unalmas ember lesz és nem lesz a barátotok. Mindig is azt gyűlöltem leginkább, hogy a raj csávó mindig a középpontban van. És a köré tömörült embereknek mindig kell produkálni valamit (tisztelet a kivétel), hogy a barátai maradhassanak, különben a raj csávó elfordul tőlük és nem lesz a barátjuk. Sajnos ez tapasztalat... És azt sem szeressem, hogy az emberek már akármilyen "típus" (ej de rossz szó, de nem jut eszembe jobb) szerint tömörölni kezdenek. Legyen az zenei hovatartozás (ez a leggyakoribb), tudásbeli tömörülés etc. És ezek a csoportok gyűlölik, jobb esetben csak nem szeretik egymást. Pedig élehet, hogy a másik csoportban levők is képviselnek legalább akkora értéket mint a másik csoportban levők, vagy többet és még meg is 'tapsolnák' ezért. Csak mert én most rocker vagyok, nem állok szóba diszkósokkal, mert fúj diszkópatkán meg csatos, de ha egy kicsit is másképp tekintenél feléjük, akkor ők is másképp tekintenek feléd (egy emberre leszűkítve persze, tehát csak rád néznéek másklépp) és talán rájössz, hogy amit ők képviselnek, az is egy érték, csak nem láttad be addig. Végül egy mondatot fűznék még hozzá:

Az előttem szólóhoz csak annyit tennék hozzá, hogy ha másokat csapod be azzal, hogy azt mondog, hogy nem sikerül boldognak lenned, akkor magadat csapod be. Nem hiszem, hogy egy kis akarással nem lehet elérni akár egy csöpp kis boldogságot is. Ha meg télleg nem megy, akkor arra azt kell mondanom, amit később meg fogok bánni, de nembaj, szval, hogy tutyimutyi alak az illető. Tessék megemberelni magát. Ha télleg boldog akarsz lenni, akkor azért tenned is kell. Kemény munka, nem mondom, hogy nem,de megéri. Én szóltam!

Ezt nem kötekedésből mondom, de, ha neked soha nem sikerült hosszab távon boldognak lenned (amit őszintén bevallva igencsak kétlem, nem hiszem, hogy még kisgyermek korodban is ennyire negatív lettél volna, vagy ha igen, akkor én hiszem rosszul és akkor bocsánat) szóval, akkor honnan tudod, hogy hogyan lehet, hogy tudod, hogy a pozitív hozzáállás boldogságot hoz, vagy ahogy te fogalmaztál a kudarcot is könnyebben lehet venni. Mert ha én egy nagy kudarcot könnyen veszek, akkor boldog vagyok, hogy könnyen legyűrtem a kudarcot. Nemigaz? Nos lehet, hogy én vagyok a hülye,de ez most így kikivánkozott belőlem. Tisztelettel:

A SORS Mi a Sors? Elmesélem neked. Gondolj azokra a napokra Mikor a Sorsod úgy átkoztad. Pokol után Kánaán i s jött, Majd Lucifer, ki földbe döngölt? Gyomorforgató bűz és a bűn, Melyet a Sors kezei alatt gyűlt? De eljött az a nap, amelyen A Sors adta poshadt kezedbe A megváltás kenyerét, Halált. Halált? Mely oly sokszor kísértett, S Oly sokszor inkább választottad A szenvedést és a fájdalmat? Az Életet? Büszkeség? Lehet. Félted a Halált, az Életet. Majd a Sors nevetve engedett. Eddig csupán egy játéknak vett, De mint egy Embertől vette el, Jelentéktelen kis életed.

Huhh, jó sokáig tartott, mire végigolvastam, de megérte. Azaz hát nemtudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Azon tűnődtem, míg a hozzászólásokat olvastam, hogy mostanában ugye sok negatívum jelenik meg a szerepjátékról úgy általában, minden féléről. Lehet az hagyományörző szerepjáték, live vagy akármilyen, de én egyetlenegy pozitívabb cikket se láttam soha, semmilyen újságban, ami búlvár. Nem tudom miért van ez? Pedig ha egy heti lapban megjelenne egy átfogó cikk a szerepjátékról álétalában, az sokat segítene a helyzeten. Mert az emberek sajnos valóban előítéletekből élnek. Az előző gondolatom is azt bizonyítja. És az is, hogy anyám a mai napig nem képes elfogadni, hogy szerepjátékozom. Elviseli, mert nincs nagyon más vélasztása és ebben sokat segített a klubb elindítása, de még mindig látom rajta azt a sanda undort, amikor megmondom neki, hogy klubba megyek, vagy jövök onnan. Még mindig abban a hitben él, hogy 18-20 évesen leszokok róla, mert rendben, jó szabadidő, de egyszer ki kell nőnöm belőle. Pedig ez baromság. Körbenézek és rengeteg 20 év feletti embert látok magam körül, akik szerepjátszanak. A közvetlen környezetemben (barátok, iskola) is azt látom, hogy fintorogva néznek rám, ha szóba kerül az RPG. Elfogadják, mert nem tudják mi az, de félnek tőle. Vagy valami hasonló. de szerencsére, elég sok rpg-s van most az iskolában és az osztályban is akad 1-2. De a nagyátlagnál ugyanaz a helyzet, mint anyámnál. Mindig lehet látni a szemükben egy kis undort, vagy fintort. És végezetül ugyanazzal fejezném be a gondolatomat, amivel elkezdtem. Meg kell szüntetni az RPG-vel kapcsolatos előítéleteket. Akármilyen módom. Vagy nyomtatott sajtóban, vagy a televízión keresztül, de még egy rádiós beszélgetés is segítene. Az emberek mindaddig félvem undorodva fognak az RPG-hez hozzáállni, amíg meg nem mutatják nekik, hogy nincs benne semmi rossz. Vagy rá nem vezetik őket arra, hogy már nem menő gyűlölni, vagy félve érezni magát az rpg-től. Ennyi lenne rövid eszmefuttatásom. Maradtam tisztelettel:

Hmm, de régen jártam én már errefele, meg úgy általában. Mind1. Takeda, a félelemmel kapcsolatban annyit, hogy lehet, hogy te is így gondoltad csak nem írtad le, de nincs olyan ember aki ne félne. Csak maximum nem vallja be. És ez az amin mosolyogni szoktam, hogy valaki nagyon keménynek mutatja magát aztán egy adott szituációban, ami nem mindig fordul elő a hétköznapi életban (pl vidámpark) meg már reszket a félelemtől. Meg aki fél, de nem meri kimutatni. Nyugodtan mutassa ki. A félelem egy természetes emberi reakció adott dolgokra. Nem kell takargatni, bármiről legyen is szó. RQ, a túlzott optimizmus se jó igazán, mert nagyon nagyot lehet pofára esni. Tapasztalat. A pesszimizmus se jó igazán, mert akkor rettegsz a dolgokról. Sztem ja valaki nagyon szélsőségesen optimista, vagy pesszimista, egy idő után be fogja látni, hogy az életfelfogása (ha nevezhetjük így ezt) nagyon rossz és átmegy a másik szélsőségbe. de mivel ott is csalódik, megint vissza. És ez így megy tovább, amíg be nem látja, hogy egyik sem jó és a kettő közöttit kell keresni, ami kicsit nehéz. Persze tisztelet a kivételnek és meg tudja tartani a középpontot, vagy épp a szélsőségességét, de én személy szerint nem tudnám. Mindig ilyen vagy olyan vagyok, Függve a hangulatomtól is. Na csak ennyi szerettem volna. Maradtam mély tisztelettel:

Az ember Mit érne az ember, Ha a tudomány nem lenne? Hóban, sárban fetrengene, Mint egy bolond kecske. Mit érne az ember, Ha jobban tisztelné a tengert? Nam zúzna annyi égi áldás, Többször ölne cápát. Mennyit ér így most az ember? Hóban is, sárban is a alázkodik, Elveszi magának azt ami kell, Saját cápáit leöli. Mennyit és így most egy ember? Mások halnak helyette Mert ő így halni nem mer.

Hát igen. Ha olyan barátnak mondod el a titkaid akikben megbízol, akkor nincs gond legalábbis azt érzed. De akinek nincs olyan barátja akibewn teljes mértékig megbízzon. Mert túlontúl bizalmatlan. Mint pl én. Én sok emberben hatalmasat csalódtam. Ha olvassa, akkor tudja hogy kiről beszélek. Én az utóbbi időben inkább tartózkodom a barátaimtól. Lehet, hogy ez a probléme. És elkezdtem megint a régi barátaim bizalmát keresni. Lehet, hogy több sikerrel járok. Remélem. Szval ezzel csak azt akarom mondnai, hogy ilyen helyzeben nem fogom elmondani nekik a legbelső titkaim, mert félek, hogy továbbadják és eljut olyanhoz, akihez nem kéne. Ez csak példe volt. Maradtam tisztelettel:

Egyetértek RQ-val. Nagy támadható felületet adsz magadnak. Az emberek a mai világban sajnos nem olyanok, hogy megartsák a titkaidat. Saját célukra használják fel, hogy nekik jó legyen. Nem jó kiadni minden titkod. Mert sztem mindenkinek lehet olyan titka, amit kínosnak tart és nem feltétlen osztja meg másokkal, max a legjobb és télleg a legjobb barátaiban, akiknek valóban hisz. És ha ugye a nyitottságról beszéltél és kiadod azt a titkod és netán valóban olyan kínos, akkor az egész város rajtad röhög, vagy pedig csak azt az egy titkod nem adod ki, de akkor meg már nem vagy 100%-ig nyitott. Ja, és akkor még nem is beszéltem a rejtett titkokról. Amikről még magad sem tudsz. Csak a tudattalattid. Amit esetleg már elfelejtett a hosszútávú memóriád, de a tudatalattid még nem. És folyton álmodsz azzal, de nem emlékszel rá... Összegezve a mondandómat, SZERINTEM nem jó dolog álarc nélkülinek lenni és nem is könnyű egy feladat. De mindenki megpróbálhatja. Maradtam tisztelettel:

Igen, igazad van, hogy leginkább a KM-től és a madultól függ IS. De azok amiket leírtam szintén emelhetik a feelinget. Sztem... A WOD-ről meg nem mondok semmit, mert nem vagyok benne annyira témában...

Nekem már volt benne részem, és szerencsére nem is annyira ritkán. Bár amikor sok JK van és veled kevesebbet foglalkozik (egyébb okokbaól, mint pl te egy papa vagy, nincs manád és a harcosok harcolnak), akkor ezek eltűnnek. És az nem jó. Aksi, sztem nem csak a Darkos játékoknál jöhet jól az elsötétítés. Bármilyen játéknál. Sőt még emelheti a feelinget is, ha beraksz valami jó kis lightos zenét a meggyújtassz egy füstölőt és ég mellé még pár gyertya. Sokkal feelingesebb lesz az egész, jobban élvezhető és talán könnyebben beleéled magad a történetbe. Maradtam tisztelettel:

Ez természetes, sztem. Merthát a mai világban ugye sokkal jobban tudjuk a határokat, amik közé szorul egy meber. Hogy mit szabad és mit nem, még egy vámpírnak is. Abban világban, meg magunk kell feltérképezni a határokat. Meg ott nemcsak hely függő a határ, hanem jellem, karakterfüggű is. A modern korban játszódó szerepjátékokban, ez másképp van. Sztem... Üdv: