Teregda

A varázsló megilletödve állt nem értette mi is történt vele, megtámadták és megmenteték szinte percek alatt. Levená még össze sedte a használható dolgokat amit a tolvajok hátra hagytak aztán szokásához híven mivel hogy már nem kevés kalandba volt része hozzá látott a szokásos tevékenységéhez. Tűzet rakot ami egy varázsló számára nem túl nehéz feladat, csak némi fát kell gyűlyteni és egy kis kántálás ezzel meg is volnánk. Az erdő tele van élelemmel, hát ha csak tehette gyűlytött egy kis friss gyümölcsöt, hisz soha nem lehet tudni mikor kerül, olyan helyzetbe mint legutóbb, egy goblin barlang rendszerben. Két napig koszáltak egy elhagyatott ork tárnák és goblin barlangokban pókokkal és undorító csuszómászokkal küzdve. Az élelem hamar elfogyott és a bánya mélyén nem találtak túl sok ehető dolgot. Mikor újra meglátták a napfényt Levená szíve nagyon örült hát még az első friss finom falatnak. -Dasito Te mit fogsz enni?- kérdezte Levená-Gondolom szívesen fogyasztanál valami Gyümölcsöt? Vagy inkább vadat? De addig is ezt oda adom a testvéremnek.- Mutatott egy nagy tál friss és érett eperre, ami ritkaság ilyen erdőkben de errefelé mégis sok akadt. Elyon ezalatt a varázslóra figyelt kérdezgette volt mit megbeszélni annyi szent.

Levená ébredése után elgondolkozott az álmon, amit látott, de aztán úgy döntött nem olyan fontos megfejteni elég, ha vár és a rejtély úgyis megmutatja magát mint eddig annyiszor. Felkelt megmosdott haját fésülve hosszan bámult ki az ablakon, nézte a város ébredését. Oly sokszor látott már ilyet, de neki mégis fontos, mert mindig lát új részletet, ami egy új érzést ad. Számára fontosak voltak mindig is a részletek azt tanulta: