Kyor

Daru! Szerintem így is lehet versenyt rendezni, mivel megtárgyalt szempontok alapján pontoznak minket. Nem egy olyan kaland modult láttam már, amihez külön le volt írva, hogy ha ezt, meg azt az utat választják a játékosok a történet haladása szempontjából, akkor ennyi, meg annyi pontot kapnak. Ha pedig például az idén megrendezett Nyári Táborra célzol az alatt, hogy legyen sikerélmény, akkor ehhez hozzá raknám, hogy minek? Annak a történetnek az volt a lényege, hogy hősi halált haljanak Pyarron védelmében a kalandozók. Nekem a barátaim voltak ott és nagyon élvezték, annak ellenére, hogy elpotyogtak. Nem kell mindenhez "happy end", hogy élvezhető legyen. Ez pedig egy történelmi esemény volt, amit így átélhettek a játékosok. Szerintem ez nagyon jó ötlet volt és ahogy hallottam, jó kivitelezés is. Sajnálom, hogy nem lehettem ott. Itt történeteket mond el a KM, nem pedig mesét mesél. Így legalább többet tudhatunk meg a M.A.G.U.S. világáról, mint akárhogy máshogy, mert mi magunk éljük meg a világ történetét és belénk ágyazódik. Egy háború, igenis háború. A halál, az halál. Ha belegondolsz egy ember élete is a folytonos küzdelemből áll és a végén holtan végzi. Örömöt nekünk kell teremteni. A játékba is mi játékosok viszünk vidámságot és nevetést a KM-ekkel együtt. Az ha már egy alapból jó kimenetelű játékot akarsz játszani, az olyan mintha a való élettől várnád azt, hogy minden jó legyen és repüljön a szádba a sült galamb. Nem. Neked kell megdolgozni és megküzdeni minden apró örömért. Csakis felfogás kérdése. Én így látom. Ezért nem kell ennyire leszólni másokat, meg kacsintgatni, mintha marha nagy okosságot mondtál volna, vagy mert te vagy a tuti, aki mindenki nevében beszél. Normálisan is lehet kritikát közölni. Ha versenyezni se akarsz, akkor szimplán ne vegyél róla tudomást, hogy az egy verseny! Megtapsolja mindenki a győzteseket és ennyi. Folytathatják a többiek a saját kalandjuk megbeszélését, hogy ez marha jó volt, ott hibáztunk, de aztán kijavítottuk, stb. Tisztelet..

Szerintem versenyjátékos már olyan, aki előre tudja szinte, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie és így a lehető legnagyobb pontszámokat fogja elérni. Profiknak a mesélőket nevezném inkább, akik milliószor végig olvasták az összes szabálykönyvet, nagy fantáziával rendelkeznek ahhoz, hogy egy kerek történetet megalkossanak minden részletével és kellemesen viszonyulni tudnak más játékosokhoz. Az a profi akinek minden háttér információ a birtokában van és tudja milyen kiskapuk vannak az adott helyzetekben, illetve nem pánikol. Ritkaság Egyébként a szerepjáték nem csak egy-két dolgon múlik főleg, hanem mindenen! A saját életünkben az számít csak, hogy mondjuk elválnak a szüleink pl és ezért tartunk itt ahol? Nem. Ha elváltak, akkor miért? Ez maradhat egy trauma, ami egy másik személyiség jegy kialakulását okozza, ami egy másodikét, ami egy harmadikét és így építi fel a személyiségünket. Egy karakter ugyanilyen. Az előtörténet nagyban számít, mert ez alapozza meg, hogy miért lesz olyan, amilyen. Én személy szerint pont a szülők elválása miatt adom meg általában az előtörténeteimben azt, hogy meghaltak a szülők, nem tud róla a karakter, tehát árva. Így metaforikusan beleszövöm a saját életem részletét is. Lesz a karakterben valami belőlem. Nem teljesen fiktív, így nagyban javítja az egyé válást vele, vagy akármelyik más karakterrel. Egy kis történet hozzá, hogy milyen megpróbáltatásokon ment keresztül. Emellett szerintem a legjobb szerepjátékos pedig pont nem törekszik arra, hogy minden előnyt kiaknázzon. Épp ellenkezőleg. Én a mostani táborra (bár ez lesz az első), akarok egy hátrányt is kreálni magamnak, ami megnehezíti a dolgomat, ha majd a KM úgy kívánja. Egy jó szerepjátékos egy olyan JK-val, akinek a képességei max 14-esek, van egy pár képzettsége, amik jellemzők az ő játék stílusához, egy fegyver amivel megvédheti magát és ennyi. Ezen kívül végig csakis a játékán múlik minden. Többet is fog érni, mint egy olyan, aki felturbózza magát a végletekig ilyen-olyan mágikus tárgyakkal, rúna páncél-kard, drágakőmágia... *blöe*... Annak is a szemébe lehet rúgni a port a példa kedvéért. Vagy ugyanúgy belesétálhat egy csapdába. Az a rúnapáncél egy fejére szakadó mennyezettől se biztos, hogy megvédi... Tudni kell hogyan kell játszani, mit lehet az adott területeken bevetni. Mintha ott lennél. Ha te lennél az iszapos lápon és üldöznének, akkor mit csinálnál? Fel kell ismerni a helyzetedet, használni a környezet adottságait. Beugrasz mondjuk az iszap alá egy csővel és elrejtőztél. Akárki meg nem venne észre téged. Ekkor jön be, hogy a KM milyen. A KM-nek még inkább ismernie kell a helyzeteket. Mindkét szempontot elemeznie kell hirtelen, hogy lehetséges-e, mekkora esélyekkel és maximum kidobatna magával egy százalékos próbát, hogy észre veszik-e. Egy szó mint száz. Sok mindentől függ a jó szerepjáték, de mindenek előtt attól lesz jó, hogy a karakter ő maga lesz és abban a világban fog csak létezni, nem pedig egy asztalt lát maga előtt, rajta egy karakter lappal és számokkal.