MagyarGergely

Üdv! Pedig lehetne kötekedni... az általad említett "összedolgozás" kimerül a nyomtatásban megjelent anyagokban található pszi diszciplínák egymás után másolásával (kivéve az Enoszuke...), én valódi összedolgozásra utaló jelet nem találtam. A házi pszi-mester feldolgozásokat pedig egyáltalán nem vette figyelembe a szerző, pedig azok néha jobban átgondoltak, mint a szanaszét lévő, KÜLÖNBÖZŐ szemlélet szerint megalkotott, és Yneven is különböző szemléletű pszi-iskolák egybemosása (pl. niarei, sharali). Pl. a - nálunk is megtalálható, de eredetileg pont a Krónikák oldalon megjelent(csak azért emelem ki, mert ez megmagyarázza, hogy miért maradt ki az Enoszuke) - Cirifischio általi Pszi-mester feldolgozás teljesen hiányzik belőle. Ezért számomra sem a hivatalos, sem a házi anyagok feldolgozásaként nem értékelhető megfelelőre. Sajnos a szétszórtság látszik az egyes diszciplínák egymástól eltérő statisztikai pontjain is, ami jól mutatja, hogy nem egy rendszerben vannak, és nem is lettek összedolgozva. A következő érdekes pont éppen az eltérő szemléletből fakad... az még hagyján, hogy néha nincs ellenállás, de hogy a pszi-mester gyógyít is (??), hazugságot is vizsgál, mana ellen harcol... mégis milyen hatásmechanizmust kell e mögé elképzelni? (nem a pszihez való!). Látszik, hogy a D-20 egy teljesen más rendszer volt, az ilyen egyenes, átgondolatlan átvétel szerintem nem szül jó eredményt. A kritikus hangnem miatt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ettől még a szerző megcsinálta a cikket és feltehetően sokat dolgozott vele, csak hát ilyenre sikerült.

Üdv. @PocketRambo, a sanquinator szerintem wiertől függetlenül is érdekes alkaszt. Lehet akár halálhoz nagyon kötődő, teljesen elborult is, szóval vért is ihat, rendszeresen is. Az más kérdés, hogy ennek nem kell, hogy játéktechnikai hatása legyen - hiszen wier nem lehet, a fentiek alapján - de ettől még az érdekesnek tekintett párosítás játszható, ha nem a TÁP a lényeg (azaz a wier plusz képességei). Az ősmágia más kérdés. Szerintem az minden további nélkül hat rájuk, tekintve, hogy a kitétel csak a vérmágiára vonatkozik, ami meg a szakrális mágia része. Persze el lehet gondolkozni azon, hogy az ősmágia vérre ható részének ereje, vagy a "wiereket teremtő erő" az erősebb-e, de én ezt a KM-ekre bíznám, mindenesetre nekem nem tetszene a dolog. Szabály nincs rá, és az ősmágia "übertáp", pont elég ellene az odvédelem, amit így is mindenki igyekszik "összeharácsolni" magának. A Wier egy másik területen erős, nem kell neki szerintem ősmágia védelmet is adni - bár igaz, hogy a fenti felvetés csak néhány varázslatra vonatkozna.

Üdv! Ez nincs sem a cikkben, sem máshol konkrétabban leírva - már ha az első mondatban az "áldozatul esni-t" így értelmezed. Ugyanakkor egyértelműnek tartom, hogy ez fogalmazás kérdése, és azt jelenti, hogy sem előnyös, sem hátrányos, de még semleges vérmágia sem hat rájuk - mármint a saját vérükkel. (Szerintem egy külső, tőlük függetlenül létrehozott vérmágia bármilyen hatása - ha az nem a vérre hat - rájuk is érvényesül. (pl. jön egy Vérlény... bumm.) De a vérük más, szuperebb, védettebb, befolyásolhatatlanabb, és ezért azt nem lehet manipulálni. Én nem engedném. Ennek a fajnak ez (is) a sajátsága. Egyfajta TÁP, de ha úgy nézzük, hátrány is. Nem arra való, hogy "akkor védve vagyok, de persze mindent alkalmazok..."

Üdv! @Cundior, érdekes kérdés ez a különleges felkészítés táblázat... én magam is gondolkoztam rajta, hogy akkor ezt most szó szerint kell-e értelmezni, (persze - mondanánk), viszont akkor a faji maximum táblázat egy része értelmetlen, de nem csak ezért, hanem főleg az utána következő szöveg miatt arra jutottam, hogy a különleges felkészítés táblázatának szövege a hibás, és azt nem 18, meg 19 és 20, hanem "faji Kf nélküli maximum", +1 és +2 -nek kell értelmezni. "Az udvari orknak optimális esetben 20-as ereje ehet. Ezután választhatja a különleges felkészítést, mely jó esetben tovább növeli az értékét, egészen 22-ig." (1TK,25/1/0) Ez alapján számomra a fentebb vázolt állítás igazolást nyer.

Üdv! Köszönöm a választ! Valami ilyesmikre gondoltam... nagyon előremutató, "végre" kilép a számítógépes támogatás a (egyébként jó) karakter/NJK alkotó szintjéből. HAJRÁ! Van nekem is pár ötletem, ha egyszer beszélünk, szívesen megosztom veled. (én persze nem vagyok programozó, csak álmodozni tudok... szóval fogalmam sincs, mennyire rális, megvalósítható)

Üdv! Kérdésem: csak NJK-k alkotásához lesz alkalmas a program, avagy más funkciót is tervezel neki, amik a KM-ek mesélését segítik?

Üdv! Nekem akkor sem működött, ha kézzel írtam be. Egy linkről sikerült belépni, és utána töröltem a könyvjelzőt, és újat tettem be. Így már jó. * * megjegyzem, nekem ilyenek magamtól nem jutnak eszembe. Köszi CS!

Üdv! Addig is: Rúna cikkek

Üdv! A MAGUS-ban sokáig a vörös és fekete lobogóknak nincsenek külön neveik, tavaly év végéig mindenhol csak a számukkal (pl. hetedik vörös lobogó), esetleg a hordozójukkal (A kalandozók vörös lobogója, Alidax lobogója) hivatkoztak rájuk - nem véletlen, hogy a korábban készült összefoglalómban sincs róla szó. A mostanában a DV kiadónál divatos (semmi bajunk nem kellene, hogy legyen ezzel, de sajnos bizony a szerepjáték - amit amúgy is elhanyagoltak - és az irodalom rovására teszik - kártya kapcsán jött valakinek az ötlet, hogy legyenek neveik. (a kártya - valahol jogos okkal - erőlködik azon, hogy rendre újdonságot tegyen le az asztalra a játékosaik elé, és náluk másképpen működik a dolog, mint az asztali szerepjáték esetén.) Ezért most a zászlóknak lett neve, talán némi magyarázattal is hozzá. Plusz természetesen rajz is róluk... (ami mellesleg szép!). De hogy a koncepció mekkora baromság - pontosabban a MAGUS eddigi, 20+ éves anyagaiban találtaktól mekkora eltérés - ez más kérdés. Eleve az is fura, hogy soha nem volt nevük sehol említve, pedig nem csak regények foglalkoztak velük (nem mellesleg külön, több kötetes novellapályázat, ahol sem a kész művekben, de sokat elárul, hogy még a pályázati segédanyagban sem nevezték meg őket, de még csak nem is utaltak rá, hogy lenen nevük), de még az írók is több oldalra rúgó, hasznos és érdekes hozzászólásokat írtak róluk, amikor előjött a téma a DV fórumán. Tehát kijelenthetjük, hogy ez nem része a koncepciónak. Persze az újítások így kezdődnek, és ezzel önmagában nincs is gond - nosza, legyen hát nevük. Ez a fentebbi tény csak a dolog tálalásakor számít, hogyk i mekkora arccal vezeti elő, hogy mennyire kötelező ez, és hogy mennyire a MAGUS része, meg hogy milyen joga van a koncepciónak szembe menni az eddigi leírásokkal. Másik érdekes rész, ugyebár, hogy az eddig gazdájukat szabadon váltogató, bizonyos értékrendet bár képviselő, de mégis "hozzájuk nem kötött" multi hatalmú ereklyéknek most hirtelen olyan sokszor kis fantáziájú nevük lett, ami egyértelműen egy-egy kultúrkörhöz köti őket. A nevek kialakításánál egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi, utolsó hordozójukhoz kapcsolódnak. Akkor ez most hogyan is van? Persze, a neveket lehet úgy is magyarázni, hogy maga a zászló nem "hallgat rá", vagy hogy ő nem tekinti saját nevének, csupán az emberek (és más szerzetek) aggatták rájuk, pl. azért, hogy megkülönböztessék őket. Persze ez meg azért nem jó, mert sokat elvesz a most kovácsolódó lobogó-név koncepció dicsőségéből. Az újabb kérdés, (és kicsit szomorúan látom, hogy itt nálunk is a MAGUS szerepjáték asztali változata köré szerveződött közösségben is "egyenrangú kérdésként" merül fel a dolog), hogy ez mennyire része, kell hogy része legyen, kell, hogy részének tekintsük ezt az új, az eredeti MAGUS-nak nem része, és egyébként egyáltalán nem az asztali MAGUS szerepjáték igényei, vagy haszna, használhatósága által indukált, hanem egy "vadhajtás", a kártya számára kitalált és kifejlesztett koncepciót. Merthogy ezeddig nem jelent meg olyan nyomtatott, a MAGUS irodalmához tartozó forrásértékű mű, ahol ezeket bemutatták volna. Vagy cikk. Vagy novella. Vagy bármi. Én azt vallom, hogy szép dolog ez a kártya, de - sajnos - elkezdett önálló utakat járni (a forrásoktól elszakadni) a MAGUS-ban, ami viszont kétségessé teszi az újdonságainak forrásértékét a MAGUS asztali szerepjáték (mellesleg ez az eredeti) vonatkozásában.

Üdv! @Risu, javaslom, a nemesi előnév ismeretében nézd meg a szószedetet. Elég vegyes a kép, van olyan nemesi előnév, ami hozzávetőleg pontos magyarázattal rendelkezik (mert megjelent hozzá valahol ilyen), és van olyan is, ami információ híján nem is szerepel külön a szószedetben, mert valószínűleg csak valahol egy névben szerepelt, és senki soha nem magyarázta meg a jelentését - de a nevek közé bekerült. A városokkal kapcsolatban szintén javaslom a szószedetet - mint az Ynevi tudás kivonatos változatát. Ugyanaz a helyzet, mint a neveknél: Van város, amihez akár több leírás is szerepel. Ezekről a cikkek között is tájékozódhatsz - jómagam is többet készítettem - de a Rúnában is jelentek meg, stb. A geofrámia/Földrajz/Ynev/városok részben nézegess - itt komplett leírásokat találsz. A Szószedetben a szócikk utáni forrásjegyzék megmutatja, honnan származtak információk az egyes városokra vonatkozóan, tehát ott is utána tudsz nézni egy-egy városnak. végezetül pedig sok olyan város is akad, amit a térképen megtalálsz, de a nevén kívül nincs róla információ, ezek is előfordulnak a szószedetben, de csak "darabra", így lehet következtetni arra, hogy nem írt még róluk senki semmit. Beszéltünk már olyat, hogy a térkép helyszíneit kössük hozzá a szószedet leírásaihoz, pláne a róluk szóló kiegészítőkhöz (ez utóbbihoz akad kísérlet, a zászlócskák formájában, ami viszont megint csak megakadt, mert kezelhetetlen-követhetetlen mennyiség lenne), de a szószedet mérete, illetve a cikkek száma egyelőre nem teszi könnyűvé ezt a munkát.

Üdv! És az még a jó része

Üdv! " A kifinomult ízlésű délvidéki nemesurak körében a párbajozás több volt unaloműző szórakozásnál, a vélt vagy valós sérelmekért vett bosszúszomjas elégtételnél; nemegyszer előfordult, hogy testi-lelki jóbarátok hívták ki egymást ismételten viadalra, ily módon téve próbára vívótudományukat, harci is­mereteiket. A kardforgatást valóságos művé­szetként űzték a shadoni udvarban, ám korántsem olyasféleképpen; ahogy északon - Tiadlanban és másutt -, a niarei szerzetesek által alapított vívóis­kolákban. A slanek - a niarei gyökerekből táplálkozó harcművészet mesterei - a vívásban test és lélek összehangolt működésének legmagasabb fokú megnyilvánulási formáját látták, s legfőbb céljuk­nak a csiszolatlan elme tökéletesítését, az univerzum titkos tőrvényeinek megértését tekintették. A tiadlani kardforgatók és tanítványaik hallgatag, be­felé forduló emberek voltak, a hivalkodást, a talmi csillogást nem sokba vették, s tanításaikban nagy szerepet játszott az elmélyült meditáció, a belső utak keresése. A magányt kedvelték, ritkán kérked­tek tudományukkal, s a külső szemlélő könnyen a világtól elforduló, életidegen remetéknek vélhette őket - amíg vészhelyzetbe nem kerültek, s a kezük­ben nem termett a hosszú markolatú slan kard. Mindez mérhetetlen távol állt a délvidéken ural­kodó szokásoktól. A shadoni vívóművészet min­den ízében a hivalkodást, a magamutogatást szol­gálta; a tarka ruhás párbajhősök a viadalok során nem csupán a kardforgatás terén szerzett jártassá­gukról adtak számot; hanem műveltségükről, kifi­nomult ízlésükről, szellemességűkről is. A Shadleki Kódex szigorúan, részletekbe menően taglalta a párbajvívás feltételeit, s ha valamelyik fél nem a megfelelő öltözékben állt ki ellenfele elé, félig már vesztesnek tudhatta magát; mielőtt egyetlen kard­csapást tett volna. A két iskola közötti különbséget szembetűnően mutatta leginkább kedvelt fegyve­rük: a slan kard hosszú volt, egyenes és borotvaéles, rugalmassága rejtve maradt az avatatlan szem előtt, s egy-két mesterjegytől eltekintve ritkán díszí­tették; a rapír ezzel szemben karcsú volt, ravaszkás, könnyen hajló, kosaras markolatán valósággal tob­zódott a déli ötvösmesterek dús képzelőereje. A slan kard teljességgel alkalmatlan volt a döfésre, forga­tói méltatlannak és alattomosnak tartották ezt a fajta támadást; a rapírral viszont - éppen a vékony­sága miatt - egyáltalán nem lehetett vágni, s a shad­leki utcákon páváskodó nemesifjak csakis szúrt se­bek nyomaival henceghettek kedvesüknek. Észak komorabb, zordabb vidék volt, ahol az emberek kevesebbet beszéltek, s ereikben sűrűbben folyt a vér; misem lehetett volna idegenebb tőlük, mint ez az agyafúrt cselekben bővelkedő, hatásvadász vívóstílus, amely a legkisebb mozdulatokat is cifráz­ta, s nem fukarkodott a színpadias, széles ívű tag­lejtésekkel. A Kopó számára azonban mindegy volt, hogy szúr-e vagy vág; az ő kezében, a vén Rúkh jóvoltából, halálos fegyverré vált egy elejtett fog­piszkáló is." Raoul Renier, Acél és oroszlán Ez az. Közben kikerestem, és az a cikk nem az a cikk amire gondoltam, attól még jó... de slan nincs benne. Harcművész témában egyébként javaslom, nézd meg a rájuk vonatkozó cikkeket gyűjtő cikkeket, igaz, a legtöbben játéktechnikai oldalról közelítették emg a kérdést - ami nem is csoda, tekintve, hogy ezek szerepjátékhoz készült írások - de akad bennük egyéb is. Ezek mellett javaslom még a Rúnából a Slan útja, legendák és valóság című cikket, illetve még a harcművész fegyvertára is velük foglalkozik, de az tényleg csak játéktechnika.

Üdv! Szerintem nem fontos. Nyilván van egy-két utalás - amit egyébként erősen keresni kell - de ettől függetlenül simán élvezhető külön, bármilyen sorrendben is. Azt gondolom, hogy egymás után olvasva is lesz, ami elsikkad, és csak külön magyarázatokkal, meg újraolvasva jön elő. Nálam legalább is így volt. Tekintve, hogy a Keleti Szél borzalmas élmény volt, én a Karnevált javaslom, ami azért jónak mondható. Ja, de látom, hogy sjalnekről akarsz olvasni... lehet, hogy meglepő, de a Keleti szélben nem sok olyan lesz... Akkor már a Karnevál Liu-ja jobb, igaz, megint csak nem a slan-sége a hangsúlyos. Akkor már jobban jársz Renier fegyverforgatókról szóló cikkével, vagy az Acél és oroszlán párbajos jelenetével, amikor a slan kardot és a rapírt hasonlítja össze.

Üdv! A drágakőmágia alapvetősen a varázstárgy alkotásban merül ki - lásd 1TK, ez elég kidolgozott, de szerintem önmagában nem áll meg, mármint nem elég egy iskolának, illetve a nagyobb varázslóiskolák tudhatják, tehát pl. Doranban és is Pyarronban tanulható. Ha a Kilenc Sor Iskolájára gondolsz, annak nincs játéktechnikai kidolgozása tudtommal, (még. ) de ha a leírások homályos utalásaiból indulunk ki, akkor a nyakláncuk több sor drágakövének megfelelő beállításával érik el a haátsokat (ugyanazokat, legalább is játéktechnikailag ugyanazokat), mint amit a mozaikmágiával. Ezen nem nagyon van már mit kidolgozni... vagy mégis? Erre gondolsz?

Üdv! Nem tudom, hogy mit jelent pontosan szerinted a "mennyire használható" kifejezés, vagy mire irányul, de szerintem a váltott és ikerkaszt megoldása elég jól - akinek úgy tetszik jobban, egyfajtaképpen - ki van dolgozva, tehát lehet használni. Otthoni játékban, életútban érdekes helyzeteket, karaktereket okozhat, talán az is ilyen, amit felvázoltál. Fontosnak tartom a szerepjáték részét, és hogy legyen mögötte történet, koncepció, és akkor valószínűleg a játékkal sem lesz gond, egyéb esetben csak plusz lehetőségeket ad, már-már tápolás lesz belőle. Versenyeken más a helyzet, mint otthon... sajnos. Azt tapasztaltam, hogy a versenyekre sokan megpróbálnak mindent összeszedni, amit csak lehet, hát a kettős-vagy váltott kasztot is, ha pont belefér, és csak töredéke mögött van valóban jogos, indokként szolgáló, és meg is jelenített történet - persze tisztelet a kivételnek. Volt egy TT-nk, amikor kb. "ingyen volt" a váltott, meg ikerkaszt, és rekord mennyiségű ilyen karakter jött, és ezeknek csak kis %-a volt olyan, hogy azt mondjam rá, jogos, a legtöbb tápra ment. (ez mondjuk nem a váltott és ikerkaszt kidolgozásának játéktechnikai sajátságai miatt van...). Olyat is tapasztaltam már, többször, hogy versenyeken lehetett "hármas-négyes" kaszttal jönni (értsd ez alatt azt, hogy egy-egy kaszt meghatározó tulajdonságait lehetett bírni, ami gyakorlatilag ezt eredményezte - és az ilyen sokkasztú karakterek, még ha próbálták is alátámasztani őket előtörténettel, karakterkoncepcióval - rendre becsődöltek a szerepjáték terén, no nem azért, mert nem lett volna másoknál sokkal több varázslatuk, pszijük stb, hanem azért, mert nem tudták hihetően megjeleníteni ezt a sok kasztot, általában csak "egy kaszttal" játszott a játékos, a többi meg csak tápnak volt ott. A kiegyensúlyozottsággal nem foglalkoznék, egyszer írtam már erről egy cikket, nincs olyan, hogy játékegyensúly, mert teljesen össze nem hasonlítható dolgok rendszerében akarjuk azt értelmezni, ráadásul úgy, hogy még a mesélés ténye rengeteget alakít is a dolgon... de ezt most hagyjuk. (a dolog történetileg egy nagyon buta magyarázat és ellenérvként kezdte a pályafutását, úgy gondolom.) Egyébként - mint minden mást is - ezt a szabályt is lehet finomítani otthon, ha valóban szükségét látjátok. Az ÚTK meg házi, csak kiadták

Üdv! Az a khálok országa. Maga a név, és a létének ténye, egy-két jellemzővel már a HGB-ben is megvolt, viszonylag részletesebben később jelent meg. Kivonatokat a szószedetben találhatsz róla, a khál szócikkeket átböngészve, irodalmi formában pedig az Egyezség című regényben olvashatsz róla.