Először is bocs, hogy csak most válaszolok de kirándulni voltam, s csak most olvastam el a témát Mivel nagyon hasonló Aquenor megjegyzése is engedjétek meg hogy egyként válaszoljak rájuk: Nem tudom h ti vagytok ennyire pechesek vagy én ennyire szerencsés, h olyan emberekkel találkozom amilyenekkel de elmondok egy történetet ami velem esett meg h megértsétek mire gondoltam. A történet kb. két évvel ezelőttre nyúlik vissza, Szlovákiában Dunaszerdahelyen élek s egy éjjel autóval hazafelé tartottam mikor láttam hogy előttem egy másik jármű eléggé tanácstalanul halad. Mivel magyar jelzése volt gondoltam eltévedhetett ezért melléjártam majd megkérdeztem segíthetek-e. Mivel nehéz lett volna elmagyarázni, szóltam hogy kövessen s elvittem a helyes útra s elmagyaráztam, hogy merre menjen tovább. Pár nap múlva el is felejtettem az egészet. Tavaly tavasszal azonban velem történt meg pontosan ugyanez. Eltévedtem egy másik városban s ugyanígy segített ki egy olyan fiatalember, akinek az autójára nézve az ember sok mindenre gondol csak arra nem hogy segíteni fog. Na azóta nem hiszek a véletlenben sem abban, hogy az emberek csak önzők és kegyetlenek v kapzsik. Szerintem csak nem a megfelelő embereket vesszük példaképnek, s ezen kell változtatnuk, de ahhoz, hogy ezen változtassunk elsősorban nekünk magunknak kell megváltoznunk. S mindegy, hogy miben hiszünk vagy nem hiszünk. -csak egy esetről beszéltem, de nem egyet éltem meg.