Sir Thomas

Ma tudtam meg, hogy megjelenik Malcolm J. Hunt harmadik regénye, a Szörnyek családja. Az elmúlt két évben nyáron a kal.hu táborban is meglátogatott bennünket, emlékeim szerint jól sikerültek a beszélgetések. Érdekesen hangzik a regény felvezetője, kíváncsian várom (hátha visszacseng valahol 1-1 korábbi kalandunk). Az első két könyv is tetszett, érdemes volt elolvasni. Link: http://www.deltavision.hu/szornyekcsaladja/

Erre nem emlékeztem, akkor tehát nem világidegen. Elég sok törpe karakternek meséltem a summarium megjelenése óta, de nem találkoztam a dologgal vagy ha mégis, semmilyen nyomot nem hagyott bennem. Pedig ez nem egy adat, hanem játék szinestő elem lenne. Ezzel nagyjából bizonyitva is látom, hogy csak sorkitöltésre volt jó.

Lelketek rajta, de amit Rodrigó csinált, az az, hogy felülírta a szabályt egy újabb, még bonyolultabb rendszerrel. Végeredményként kaptatok egy újabb opcionális szabályt, ami bonyolult, kockadobásos, de mégis teljesen szubjektív, tehát nem egyértelmű az alkalmazása, még mindig játékos és parti killer, mindez teljesen céltalanul és továbbra sem illeszkedik a törpék általános képéhez. De nem negatívkodom tovább, peace.

És ha már itt tartunk, szerintem maga az ötlet sem jó. Ki az, aki aljas karaktert akar játszani mondjuk egy "jó" vagy "semleges" partiban? Mi ennek a szerepjáték haszna azon kívül, hogy feszültséget generál? Miért kell ezt intézményesíteni egy kampányban? Mert egy ehhez hasonló elem természetesen érdekes lehet rövid távon. Egy lövetű játékra még oké. Új színt, új kihívást, új tanulságokat hozhat. De most komolyan azt gondolja valaki, hogy egy kampányban, ahol 100-adszor kattan be a karakter, a többiek csak legyintenek, hogy "Jaj, már megint? Most jön a kötelező aljaskodás, és hát persze, majd leütjük, ha sokat ugrál...". Már rég otthagyná az ilyen karaktert a parti többi része vagy egyszerűen kinyírnák vagy valami más módon szigetelnék el a karaktert, s ezzel a játékost is. Akkor most ennek van így értelme? Mit is tett hozzá a játékhoz? Mit tanultunk belőle vagy mitől lett sokkal érdekesebb az együtt töltött idő azon kívül, hogy céltalanul egymást szivatjuk?

Oké... Vegyük a kedvenc kasztodat. Mondjuk fejvadász. Opcionális szabály: öngyilkosságra való hajlam. Minden akadálynál 3% esélye van annak, hogy összeomlik és öngyilkos lesz. Sok sikert a további játékhoz. Akarsz még ezzel a kaszttal játszani? A példa persze ironikus és idióta, de épp csak annyira, hogy rámutasson az ilyen ötletek hátulütőire. A szándék szép, de a kivitelezés ebben a formában elégtelen. Szerepjátékos elemnek lehet egy ilyen ötletadó, de akkor megfelelő helyre kellene betoldani pár száz másik ötlettel megtoldva, hogy valóban haszna legyen a játékos közönség számára. Például előny-hátrány rendszerbe, karakterkitek közé vagy egyszerűen csak "karakter ötletmorzsák" kategóriába. Fajleírásba, normál szabályok közé semmiképp, mert egyszerűen nem oda való, ráadásul kontraproduktív. Nyilván benne van, hogy jó mesélővel így meg úgy, de jó mesélőnek nem kellenek szabályok a karakteralkotásodnál ahhoz, hogy szerepjátékos elemekkel bővíthesd a karaktered. Sőt... Ha a csapat és a mesélő is jó, akkor TELJESEN FELESLEGES az ehhez hasonló "opcionális" szabályokon rágódni, hisz ezen valószínűleg már rég túl vagytok. No offense természetesen, csak attól, hogy valami karakterszínesítő ötletnek jó, még nem jelenti azt, hogy az mindenestül jó.

Homálytestvér Teljesen értelmetlennek tartom. Ha valaki alkalmazza, akkor rendszerileg rákényszeríti egy amúgy is csak vékonyka réteg által játszott fajra ezt a masszív hátrányt, ami a többi karakter közé való illesztést is nehezíti... Hát.. hogy úgy mondjam nem jó ötlet. De úgy is mondhatnám, hogy "homálytestvér" volt, aki kitalálta. Kizárólag oldal-kitöltésnek jó a könyvbe, még csak nem is hangulatos igazán, ilyet 2 mp alatt bármely fajhoz lehet krampácsolni. Most gondoljatok bele... Ha minden törpének megvan, akkor a törpék társadalmában ez egy általánosan jelenlévő dolog, kihat a teljes megítélésükre, ráadásul a nagy számok törvénye alapján gyakorlatilag lehetetlenné teszi egy működő közösség kialakítását. Merthogy minden időpillanatban lesz a társadalomnak egy bizonyos százaléka (még jellemtől függetlenül is), amelyik aljas és gonosz dolgokat hajt végre éppen. MEKKORA ÖKÖRSÉG MÁR!!??!! Ha meg nincs meg minden törpének (NJK-k is választhatnak, hogy megkapják-e? ), akkor mi értelme a játékosokra kényszeríteni? Csak kalandozókra hat az "átok"? Átgondolatlan sz@r, sem játéktechnikailag, sem világképben nem állja meg a helyét. Szót sem érdemel, nem is tudom, miért pazaroltam most rá az időmet. Amúgy világbéke, csak 1 percre kukkantottam be, és máris KO-val győzött az agyamon ez az ökörség...

Idén sajnos csak egy rövid időre tudtam csatlakozni, összesen két estét tölthettem a táborban meséléssel. Egy napot eleve vesztettem wizzair járattörlés miatt, így sajnos csak csütörtök este, 10 után érkeztem ( a tervezett délelőtt helyett), így a köszönések végeztével a játék csak 11 körül indulhatott be. Ennek köszönhető, hogy teljesen új csapatot kellett verbuválnom a beígért Eclipse Phase-re, mert az eredeti csapat vagy túl fáradt volt vagy már épp egész mással foglalkozott. A játékstílust pedig egy kissé a humor irányába kellett eltolni, hogy ébren tudjam tartani a csapatomat hajnal 2-ig. Köszönet az emelkedett hangulatú játékért Mosquito, Caos, Goblin, Jospeh, Crow, én remekül szórakoztam! Ízelitőnek szerintem jól sikerült, majd legközelebb kicsit komolyabbra vesszük, ha lesz rá lehetőség. Pénteken Jadis segítségével stabil netet sikerült farigcsálni, így kényelmesen tudtam dolgozni a kertben. Ezt nagyon köszönöm, mert pár elég fontos feladatot be kellett fejeznem, amit így hatékonyan meg tudtam tenni, és délutánra még arra is maradt idő, hogy belepislogjak a környező csapatok játékába. Köszi a csapatoknak a türelmet, ahol dekkoltam egy kicsit, érdekes volt megfigyelni a csapatokat és kicsit megismerni a számomra eddig ismeretlen játékosokat/mesélőket. Péntek estére a Kult maradt, amire bár sajnos nem nagyon tudtam előre készülni (azaz csak pár héten át rugóztam rajta esténként), mégis rögtön az elején sikerült elkapni az ütemet. Ebben persze nagy segítségemre volt a csapat, akik annyira profik lettek mostanra, hogy lassan nem is kellek a meséléshez. Minden alkalommal nagy élmény nektek mesélni, látni, ahogy fejlődtök, ahogy egyre jobban és tisztábban jönnek ki a karakterek. Felon: a karakter szinte teljes ellentéte személyiségben, világképi és morális vergődése szinte szétfeszíti a karaktert Dekker: akinek karaktere lassan, de biztosan halad saját maga és múltja megismerésének és megértésének irányába Pancsa: a karakter, akinek éltető eleme a szeretet, s akinek mindene veszélyben, amihez valaha is kötődött, folytonos rettegésben, hogy mit kell még feláldoznia Eric: akinek mindig laza karaktere harcban van önmagával, hogy komoly, felelősséget vállaló valakivé váljon, vagy megmaradjon annak a kedves, szerethető figurának, aminek első pillanatban megismertük Artu: akinek karaktere alkalomról alkalomra egyre csak várja, hogy mikor kerül rá a sor, s hogy mikor kell a saját vagy mások bűnéért végül megfizetni, mikor tör elő a paranoia és mikor kényszerül elfogadhatatlan döntéseket hozni Jadis: a karakter, akit minden oldalról meghatároz a múltja, annak minden előnyével és hátrányával, aki az elfogadás lépcsőit a leghamarabb meglépte és most arra vár, hogy kiderüljön, hová vezet az út Ez alkalommal több nézőnk/beugrónk is volt Goblin, Caos és Owden személyében, akik segítettek megformálni egyes karaktereket, ezt utólag is köszönöm, hozzáadott az élményhez. Összességében most nem mentünk mélyre, nem haladtunk új területekre a kalandban, inkább az eddigiek értelmezése és a tudás bővítése volt a cél. Kezd kibontakozni egy nagyon komplex eredettörténet a karakterek mögé, felsejlik, hogy nem egyszerű szerencsétlen véletlen műve a találkozás, s hogy tetteiknek és együttműködésüknek nagy tétje lehet a kaland végére. 4 órás etapokban ezt elérni nem is lesz egyébként egyszerű - khm... az "egylövetű" Chutulhu kalandom esetleg sejtet vmit - szóval van még puskapor a folytatásra bőven. Meglátjuk elég kitartó-e a társaság. Az mindenesetre bizonyos, hogy szerepjátékilag ez a legmeghatározóbb eleme évek óta a tábornak. Itt kísérletezem a legtöbbet, itt van a legtöbb vegytiszta szerepjáték és a legintenzívebb élmény. Örülök, hogy ezt így sikerült összehoznunk, s erre nagy lehetőség a tábor. Köszi Antail/CS/Felon Helyszín: Nekem annyira nem jött be a hely, az előttem említett közösségi terek hiánya miatt. Az, hogy hűvös/esős idő esetén ne lehessen sehová visszahúzódni játszani, csak a folyosóra, az elég necces (rossz időben az az egy kis szoba másodpercek alatt betelik). A folyosón játszani úgy, hogy 5 percenként botladozik át valaki köztünk nem annyira ideális, hogy úgy mondjam. Megoldottuk, de zavaró volt. Tekintve, hogy én sátorozni szeretek, arra Gyömrő jobb. Köszönöm a szervezői oldalról kapott segítséget, illetve mindenki közreműködését és a beszélgetéseket. Találkozunk jövőre!

A csúszás miatt kissé változott a felállás, így a végső csapat összeállítás: Mosquito, Crowstone, Goblin, Caos, Joseph Köszi a játékot, remek volt. Tolósugár rulz.

Jól indul, nem szállt fel a gépem tegnap este. Hajnalban értem vissza a lakásba. Most arra várok, hogy kapjak egy másik ülőhelyet valamelyik járaton. A jelenlegi állás szerint csoda, ha este 8-ra a táborba érek...

Bitcshak visszalépett közben egy másik program javára, így frissítettem a játékoslistát.

Ha van kedved "összeütni" valamit, akkor rám számíthatsz. Persze leginkább az elfogyasztásban, de azért szívesen segítek az előkészítésben/vásárlásban is. Egy jó pincepöri Owden/Eric módra... uhh... az több, mint kecsegtető.

Megvettem a repjegyeket, csütörtök este játék! Első bejegyzés frissítve, most már biztosan megtartjuk.

Jogos, felvettelek a listara. Ezzel be is teltunk. Ha minden igaz, igy is 7 jatekos talan, de majd oaszehuzzuk magunkat.

Hát... őőőő... tulajdonképpen jelen van a rabszolgaság is az EP-ben. Azok az elmék (ego-k), akik nem rendelkeznek testtel, csak programként vannak futtatva egy-egy virtuális környezetben, gyakorlatilag rabszolgák. Dolgoztatják őket, szegények motivációja pedig az, hogy ha elég sokat és jól dolgoznak, akkor esetleg egyszer kaphatnak egy testet. Ennek költségét kell valahogyan összekapargatniuk, de persze általában nagyon gyengén fizetik őket, szóval ez sokáig tarthat. Persze ez sem feltétlenül gonoszság. A lakott bázisok és űrhajók így is túlnépesedettek, túlzsúfoltak, nem lehet csak úgy testet adni mindenkinek még akkor sem, ha egyébként ezt az adott hely vezetősége szeretné. Hogy hol húzódik meg a határ a racionalitás és a kegyetlenkedés közt, az már egy egészen más kérdés. Itt ugye olyan aspektusokról beszélgetünk, amelyek a korábbi játékokban már előfordultak és beszéltünk róluk... Csakhogy érthető legyen, miért válaszolok hosszan a felvetettekre. Például pont a legutóbbi játékon is, hisz "robotok" voltatok, megnyomorított ego-k, akiknek az volt a feladatuk, hogy karbantartsátok a hajót. Ebből próbáltatok meg kitörni. Majdnem sikerült is.

Egyebkent a tavalyi EP kaland bizony nagyon is vilaghatter volt, az elso MI kiszabadulasat jatszottuk le, ha visszaemlekszel. Az egesz par evvel a nagy vilageges elott zajlott (the Fall), elorevetitve, h mi lesz az emberiseggel, ha kiengedi a gepben lakozo szellemet.