Sir Thomas

Ez alkalommal dupláznék a hozzászólásokkal egyszerűen abból az okból, hogy ma találtam rá a tábort előkészítő rádiófelvételekre. Tudom, ez így talán kicsit furcsán hangzik, de számomra a tábor előtti időszak nagyon sűrű volt, nem jutottam el odáig, hogy meghallgassam. Szóval... Elképesztően jó anyag, végig érdekfeszítő, profi megvalósítás, kiváló kérdések, remek hangulat jellemzi az egészet. Nagyon köszönjük Antailnak, illetve mindenkinek, aki részt vett benne. Nyilván nekem nem kapcsolódott ez most magához a táborhoz, de gondolom sokaknak igen, így az ő nevükben is mondom, hogy nagyon szívesen látnánk (hallgatnánk) a folytatást. Voltak a műsorokban megemlített elképzelések a következő alkalmakról, tehát látszik, hogy - legalább fejben biztosan - a szerkezet kész, már csak ki kell tölteni. Összegezve: ha tervezitek a folytatást, azt nagyon nagyra értékelnénk.

Gemmel történelmi jellegű könyvei nem jók. A jó könyveitpedig angolul olvastam már, mire kiadtátok.

A szerepjáték nem autó. Ez nem egy fejlődési ív. De ami leginkább zavar, az a kezdet. Azért egy ekkora háttérrel rendelkező kiadó igazán biztosra mondhatná, ha nekikezd egy könyvnek...

Előzmények: Bár nagyon fárasztó volt az elmúlt időszak - kevés alvás, sok munka - nagy várakozás előzte meg részemről a tábort. A hivatalos napirend nekem nem volt optimális, mert az első esti kötelező mesélés miatt nem tudtam előre alternatív programot tenni arra az estére. Így sajnos a Chutulhu sztori folytatása idén eleve kimaradt. Ezen azért túltettem magam és igyekeztem a másik két mesét kidolgozni. A Kulttal elég jól haladtam, de az EP-ből a táborig csak az ötletmorzsa szintjéig jutottam. Azért nem aggódtam ezen sem túl sokat, ennyi általában elég szokott lenni. Majd a helyszínen megoldom, amikor odajutunk. Pancsáéknak köszönöm ezúton is a fuvart, nagy segítség volt. Modul: Röviden? Jó lett. Remek háttér, történelmi viszonylatok, s bár a sok njk kissé ijesztőnek hatott, végül azzal is megbarátkoztam. Igaz, a tábor első napjára már teljesen elfelejtettem, hogy miről is szól, de a gyorstalpaló segített, a mesélésre már képbe kerültem. A memóriámmal lehet valami gond Nekem tetszett, hogy nem volt túl hosszú, s bár kissé zavart a kevés ellenfél stat (itt most jól jött volna), de a parti amúgy is olyan erős volt harci tekintetben, hogy ez annyira nem számított. A térképek is jól jöttek, nem gondoltam volna, hogy ilyen aktívan használjuk majd menet közben. A szövegek nagyon aprók lettek, szerencsére voltak nálam élesebb szeműek is a csapatban. A helyszín briliáns, ahogy azt a mesélőknek is mondtam, ebből hetekig lehet mesélni anélkül, hogy unalmas lenne. Irtózatos sok potenciál volt benne, beleértve az egyszerű emberek szívfacsaró történeteit, a katasztrófában irreálisan viselkedő karaktereket, a katonák morális kérdéseit, a vallás szélsőséges megnyilvánulásait és a felső vezetés vergődését krán vasmarkában. Imádtam. Nem igazán jellemző rám, hogy rögtön lecsapok az első modulötletre, most ez történt. Tao, amikor előadta az ötletet, rögtön megtetszett. A tábor után jöttem csak rá, hogy miért feküdt nekem annyira. David Gemmell a kedvenc íróm, ez a modul pedig mintha csak a Legenda lapjairól kacsintana felénk. Magus csapat: Jól át kellett gondolnom, hogyan meséljek nekik, végül arra jutottam, hogy beleadunk apait-anyait, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. A cél tehát a full epic sztori volt végig, amihez elég masszív dramaturgia kellett. Ha valami nem jókor történik, akkor elsenyved, ha nem sikerül tartani a feszkót a végéig, akkor csalódás lesz. Gyanítom, hogy nem készültek fel rá, hogy mekkora hullámvasútra fizettek be a tábor előtt Az elején még viszonylag objektíve ment a játék, de sikerült kipuhatolni a csapat szívverését és onnantól sikerült erre a tempóra verni az ork dobokat. Meg kell hagyni, a csapat kitett magáért. Felon és Batka testvérpárosa, Eric öreg harcmestere és Renegát lojális tolvaja gyorsan összhangba került. A kapcsolatok közt volt jó pár olyan, amiket remekül használhattunk, köztük Batka karakterének férje adott elképesztő mélységet és lehetőséget a szerepjátékra. Ahogy szép lassan megrendült a védelem, ahogy egyre-másra tűntek el a kapcsolatok, ahogy helyszínről helyszínre látták a halált, és azt, hogy nem tudnak mindenkit megmenteni, ahogy ... Áh, nem is mondom. A reménytelenség és a tehetetlenség érzése már első napon kiült a partira, onnantól ez már csak mélyült, mélyült. Itt-ott hátborzongató volt, nekem legalábbis felállt a hátamon a szőr néha mesélés közben... és egy kicsit el is érzékenyültem néha, amikor a főbb karakterek önfeláldozását és halálát meséltem. A parti mindezt teljesen átérezte és együtt sírt velem. Köszönöm nektek. Örök élmény marad. Kult: Elismerem, ez most tényleg a játékosok befogadási határait feszegette. Hihetetlen élmény volt a már összeszokott csapat tagjaival elmerülni az ismert világ, az álmok és a Fátyol túloldalának határán. Erre a mesére (4 éve játsszuk) úgy tekintek, mint egy nagy kísérletre, ezért minden alkalommal kissé más jellegű a játék, mégis megmarad a gyökere. Ez pedig a közös történetalkotás, a személyes félelmek világa és a kockamentes, szinte teljesen élő játék. Ezek összessége olyan atmoszférát épít körénk, mintha csak tényleg benne lennénk a filmben, az élmények sokkal közvetlenebbül és szűretlenül csapnak le ránk, hogy az már-már ijesztő. Kívülről nézve nyilván egészen más az élmény, de belülről... leírhatatlan. Sajnos nem volt időm készíteni, sem pedig agyam kérni tarrot kártyát valakitől, így fejből kellett a jóslásokat imprózni -ezért bocs - de még így is remek kiegészítője lett a kabbala életfának és annak az útnak, ami az isteni jelenléttől az emberi megvalósulásig vezet. Köszönöm nektek is (Felon, Jadis, Pancsa, Dekker, Artu, Eric), ilyen érett és kiváló szerepjátékos csapattal (évről-évre tetten érhető a fejlődés és ez nagyon durva, mert nagyon látványos) egy élmény a játék. Bármikor. Jut eszembe, ez az a mese, ahol senki nem halt meg idén. Minden másban végeztem a csapattal... Pedig nem is vagyok akkora mészáros... Ebből a szempontból ez tényleg egy fura tábor volt. Metro (larp): Merthogy jött a kamara larp, ahol megint meghaltunk. És persze valahogyan én lettem a terrorista. Yeah! Hullának nagy köszönet a játékért, remek volt! Végre nem én szerveztem, és végre játszhattam én is... ráadásul magyarul... Ezt nagyra értékelem, köszönöm. A véleményemet ott elmondtam, most nem ismételném. Összességében kiváló volt, Jadis játékát pedig reflexből díjjal jutalmaztam volna. Egészen elképesztő volt a kitartása és a koncentrációja. Brutális. Mindemellett a többiek is nagyot alkottak, csak pár elveszett lelket érzékeltem a játék alatt. Eclipse Phase: Hát ez már a vége a tábornak, ekorra általában már agyhalott állapotban nyomom a sztorit. Most egy kicsit több szusz maradt bennem, így nem sikerült elrontanom ezt az amúgy potens ötletet. tetra nagyon szépen megfogalmazta, hogy a meséim a technológia és a filozófia keverékében születnek, ezt nem tudtam volna ilyen jól összefoglalni. Köszönöm a partinak, hogy vevő volt rá. Igaz, a jelleg miatt lassan indult el a történet, de alapvető volt, hogy a karakterek tehetetlenségét kihangsúlyozzam, és hogy rájöjjenek, a modul megoldása nem az, hogy a modul megoldásra koncentrálnak. Hiszem, hogy pergőbb lehetett volna, ha megpróbálják jobban átélni a tehetetlenségükben az érzéseket és gondolatokat, ami a fejükben kavarog. Na de hát ettől is nehéz nálam az EP... Mindegy, így is remekül vették az akadályt, szinte látni ilyenkor, hogy 200%-on pörögnek az agysejtek a megoldást keresve. Köszönöm a csapatnak, Catsmile, tetra, Jadis, Hulla, Bitschak, hogy eljöttetek velem erre a remek világra. És elmondanám, hogy nem haltatok meg, csak áramtalanított a computer. Ki tudja? Egyszer még szükség lehet a rebellis elmétekre, ha úgy alakul. A robotika törvénye most megvédte az egótokat. Egyéb: Mindemellett mindenkinek köszönöm a beszélgetéseket, a közös nevetést, a nosztalgiát, szervezőknek a szervezést és minden egyebet, amiben részt vehettem. Például az első napi strandolást és marhulást. Örültem Boginak is, hogy eljött ennyi elszalasztott alkalom után, és külön köszönet MG-nek a sportszerűségért. Respect. Sorquas Devastor a lovagokat és a többi védőt lelkesítő beszéde megbosszulta magát, így már a tábor közepére elvesztettem a hangom. Lol De sok-sok ápolgatást kaptam a többiektől, hogy tovább tudjak mesélni... Na persze... érdekből... Több hirtelen nem jutott eszembe, így most búcsúzom.

Szia! Koszi, de ez nem az igazi (nem erzelem). Volna kedved keresni valami mast?

Szuper, koszi.

Tökéletes

Catsmile: OK, ez rendben. Többiek, akik még nem választottak: mi a helyzet? Nem jöttök?

Varjuk szeretettel. Nalam kisse besurisodtek dolgok, lesz mit meselnem.

Nem az igazi, erzelmet kernek, nem allapotot. keresgelj meg egy picit lsz.

Artu hivott es emlitette, h a kultra lejon jatszani. Yeah!

Vminek a hianya nem igazan jo. Esetleg beletorodes? Viszont te volnal a 7. jatekos, ezert nem garantalom a reszvetelt, csak, ha vki kiesik.

Persze, remek. Buntudat- Tao

Megfelel, koszonom. A remeny tetrae.

Jol van. Tekintve, h a tobbseg 3-ra szavazott, marad ez. A jk alkotas egyszeru lesz, mindenkitol varnek egy erzelmet, amit kepviselni tud a jatekon. Ez kisse elvontnak tunhet, de ti akartatok.