Pegasus

Na jó, muszáj közbe szólnom... anime: japán szó, jelentése rajzfilm, az angol "animation" szóból ered. A nem japánok viszont csak azt hívják animének, ami japán rajzfilm. :wink: Vagyis a Madagaszkárra csak a japánok mondanák azt, hogy anime. Én sajnos nem láttam, a Star Wars 3-at néztem meg helyette. Szvsz már nem is fogom látni, hacsak nem az HBO-n néhány év múlva. :cry:

Nemrég láttam a Világok harcát. Utólag olvasgattam róla, és az lett, aminek szánták: hogyan éli meg mindezt egy átlagos ember. Látvány nagyon jó volt, talán túlságosan is... Lelki részek igen jók, az emberek viselkedését az adott helyzetben nagyon jól eltalálták. Mégis, valahogy zavart, hogy a film vége felé ötpercenként ránéztem az órámra... Tudtam, hogy elvileg mikor van vége a filmnek, és még mindig olyan volt, mintha a közepén tartana... Amúgy nem volt rossz, csak túl sok kérdés merült fel bennem a végén, hogy most tulajdonképpen mi is történt. Igen, igen, RTl klub vágta ezerrel az Inu Yashát, állítólag azért, hogy beleférjen a műsoridőbe. Aztán persze ennek is az lett a sorsa, mint a többi sikeres animének: beleszólt az ORTT. Cikk itt: http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=1&cid=100480

Fura dolog, hogy sokan úgy beszélnek a hitről, hogy ami mint "egy utolsó kapaszkodópont" marad, mikor már nem mondhatod azt, hogy tudod... csak hiszed... - amúgy én is ilyen vagyok, mielőtt az ellentkezőjét hinnék:) mások. Müller Péter pont fordított sorrendben ír erről a kettő dologról, miszerint a hit "biztos tudás". Ha nálam lenne az a könyv, most kinézném belőle, hogy is van pontosan... Mármint az igazi hit. Ha előbb "tudod, hogy így van", és ha már nem vagy biztos benne, akkor csak "hiszed, hogy így van", akkor már kételkedsz benne, tehát igazából nem hiszed, hogy úgy van... Na megint jöttem az értelmetlen szövegeimmel... Gomen nasai.

Mindenképp pusztulásra vagyunk ítélve: mert ami kezdetét vette, be is fejeződik egyszer, ami megszületett, meghal valamikor. Nem tudom, ki mondta ezt... és nem is érdekel, ez egy olyan mondat, ami minden emberben ott lappang talán... "Végtelen az, amit az embernek nincs ideje/kedve/alkalma tanulmányozni." (Ezt se tudom, ki mondta, de biztos, hogy mondta valaki :roll: ) Végtelen; Igaz; Nem igaz; Létezik; Nem létezik; Lehetséges; Lehetetlen; És-Még-Sorolhatnám mind emberi fogalmak, amiket megmagyarázni nem igazán lehet, inkább csak átérezni... és amit átérzünk arra ne támaszkodjunk "szellemi" témákban (ehh, és még én beszélek...^^"). d3st jó dolgokat mondott, és elgondolkoztam rajtuk (és ezt őszintén ki merem jelenteni). Mielőtt még bővítené a mondanivalóját, én is mondok valami rövidet: - ami sztem inkább nekem számít, mint nektek, de azért leírom :roll: - találj magadnak egy értéket (amiről érzed, nem pedig tudod, hogy érték), és élj! (érték... élet... mik ezek? nem tudom, csak játszom a gondolatokkal, amik "választ adnak"...)

Riyena: Azon kevés emberek közé tartozol, akik észrevették, hogy s-sel írom a nevem (sokan Pegazust írnak, nem mintha zavarna, csak egy érdekesség). Talán az is benne van, hogy Isten egy (1). És minket, embereket is egyénnek teremtett elsősorban, nem pedig közösségnek. És közösségként így működünk: tönkretesszük a Földet. Erről most eszembe jutott a régi görög mitológia, ott is káosz volt az istenek (NEM 1...) között, gondoljunk csak a trójai háborúra. Csak mivel nekik nem volt saját életük, inkább az emberekével szórakoztak... ehh... A közösségi tudat már nagyon régóta felbomlott, talán nem is létezett igazából... ezt a tudatot kéne inkább erősíteni, amit az ember teremtett... tehát Istenben kéne keresnünk...? Nem tudom.

Minden, amit Te teremtesz, önmagadra mutat vissza.

Én azért szeretek játszani, mert kicsit olyan, mintha lenne egy párhuzamos életem a valódi mellett, amiben átélhetek olyan dolgokat is, amiket a valódi életemben nem tudnék. A másik meg, hogy jó érzés, hogy egy történetet, egy kalandot mi teremtünk meg. Nem olyan, mikor leülsz megnézni A gyűrűk urát, vagy Warcraftozol egy jót, hanem sokkal jobb és valahogy... mélyebb. Nem sokat szerepjátékoztam eddig (ugye az a sok szabadidő, amivel egy ember rendelkezik...), de ez a vélemény alakult ki róla bennem, s a szerepjáték azon kevés dolgok közé tartozik, amit előbb szerettem meg, minthogy megismertem volna.

Na vigyázat, lehet, hogy most egy okos dologból hülyeséget szedek össze, de azért leírom: Jung elmélete alapján az embernek vannak bizonyos alszemélyiségei/arcehtípusai. Ezeknek az alszemélyiségeknek egy része "zárva" van az egyén számára, nem hozzáférhető. Ezt úgy kell elképzelni, mintha zárt és nyitott ajtót lennének az emberekben (Jung mond valami olyat is, hogy a szobákban lévő alszemélyiségek ki akarják nyitni az ajtót, amit én értek is, de ti nem fogjátok, ha én írom le, úgyhogy inkább nem is írom). A külvilágban, az egyén által ismert más egyének, ha azok személyisége hasonlít a mi egyénünk egyik alszemélyiségére (amelyik nagyban ki akarja nyitni az ajtót, ugye), akkor az a kívül lévő ismerős kulcsként szolgálhat, hogy kinyissa az egyik alszemélyiségünk ajtaját. Sztem ez valahogy vonatkozhat a szerelemre, barátságra, ellenségeskedésekre, döntésekre egyaránt. Nem mindig jó, ha egy ajtó kinyílik: talán valami iszonyat rossz van benne - vagy mi tesszük rosszá, ha kinyílt, nem tudom - de szerintem jobb, ha tudjuk, mit rejt az ajtó, s ez esetben valamely szinten ragaszkodni kell ahhoz a személyhez, mely kulcsként szolgál. Bocsi, ha marha érthetelnel voltam, én már csak ilyen vagyok...

Szerintem valamit le akarsz győzni önmagadban. Én már nem álmodok rémeket, igazi rémálmom nagyon régen volt, és valahogy zavar... hagyjuk, ez az én problémám. Mikor álmomban éreztem, hogy "rémálomnak indul", amit álmodok (negatív szereplők, üldözés, stb.), egyszerűen odamentem ahhoz az alakhoz, és megvertem. Minden negatívum, ami bennem volt, testet öltött álmomban, és "legyőztem". De ez a fajta győzelem nekem valahogy nem tetszik...

Nagyon sok embernek ez a véleménye, és sztem nem szabad senkit megkövezni, csak mert máshogy gondolkodik Én azért szeretem/foglalkozgatok az asztrológiával, mert - ahogy mások is írták - könnyebb általa megismerni az embereket, és saját magadat is. A másik meg, hogy azért van benne valami, hogy az ég hatással van ránk, apró földiekre... az ilyenek mindig is vonzottak :wink: A "valóságalapjáról" (létezik egyáltalán ilyen?) nem nagyon tudnék beszélni, annyira nem vagyok benne a témában. De nekem semmilyen tudományos magyarázatra nincs szükségem ahhoz, hogy bízzak benne, sőt, valahogy az tetszik benne, hogy nincs rá magyarázat...

Elrond ügynök "A gonosz a végén megfizet mindenért!!!" Van vége egyáltalán valamikor is? Mivel szerintem mindig újrakezdődik, mindig csak egy periódusnak van vége, de az egésznek nincs... A nevelés függ a gyerektől is. Az áll a szülőn, hogy megismerje a gyerekét. Ha már megismerte, a nevelés ösztönös lesz: ösztönösen jó. Az a gond, hogy a mai világban a szülők nem ismerik meg a gyerekeiket, ami érthető, mert a folytonos rohanás és időbeosztás miatt ez iszonyat nehéz is. Ahhoz pedig, hogy valami rosszat adj az öcsédnek, azt be is kell fogadnia: hiába adsz nekem egy Ferrarit, ha én nem fogadom el (ez elég rossz példa volt, de azért még igaz). És igazad van: minden, ami teszel és ami benned van, még ha nem akarod is, az te vagy. Az lehet, hogy az a rossz tőled került az öcsédbe, de azt a rosszat ő fogadta be és tette önmaga részévé. A másik meg az, hogy az ő szempontjából nem feltétlenül rossz az, amit tőled kapott (ez csak egy halvány kijelentés; ugyanis nem ismerem az öcsédet). Nagyon örülök, hogy végre rajtam kívül is akad egy Popper rajongó. Igaz, csak egy könyvét olvastam, de abból is annyit tanultam, hogy még most is a megemésztésével vagyok elfoglalva. Nem attól lesz valami úgy, hogy félsz-e tőle, vagy sem. Pl. valaki terjesztgeti, hogy nincs menny és nincs pokol, így tehát életében nagyon sok bűnt elkövet. De IGAZ

Örülök, hogy elmondtad, és nem bántottál meg. Nem nézem őket más szemmel ettől (eddig se néztem őket sehogy, mert a zenekarról holt keveset tudok). De nem fogok menni Junkies koncertre! :evil: Amúgy ez a drog különös dolog... én már csak azért sem próbálom ki, mert valahogy a büszkeségem mindig közbeszól, hogy "mi az, csak így tudsz boldog lenni?" A válasz alapból nem: ugyanis nem tudnék boldog lenni tőle... mindannyiszor, amikor nem önmagam vagyok, lesüllyedek a béka feneke alá. Akkor minden vagyok, csak boldog nem...

Én nem vallom rockernek magam, de az az igazság, hogy gondolkodásilag közelebb állok a rockerekhez, mint sokan, akik annak hiszik magukat... Én azt mondom, hogy a "jó és igazi" zenét szeretem. De mivel ez a kijelentés nagyon is nézőpont kérdése, egyszerűbb azt mondanom, hogy azt a zenét szeretem, ami tetszik. Ez elég érdekes kijelentésnek tűnhet, de van egy ismerősöm, aki egy évvel ezelőtt nagyban Britney Spearst (ujjuj, így kell írni...?) hallgatott, aztán hirtelen leváltotta a ruhatárát, és nagyban hirdette, hogy ő punk, és minden más zenélt "utált" azon kívül. De amúgy a Junkies-ről soha életében nem hallott...

Szerintem is nagyon jó a Depresszió, és bár nem nagyon tudok a zenekarról semmit, de úgy érzem, érzik, amit énekelnek, és ettől lesz csak igazán jó. (amúgy számomra Ossian és Junkies rulez, ha már magyaroknál tartunk - eh, elég változatos izlésem van.) Amúgy mostanában a magyar Dzsungel könyve színpadi előadás zenéjét hallgatom :roll: . Szerintem iszonyat jól megcsinálták a hangulatot hozzá.

Én elsősorban azért szeretem a horoszkópot, mert általa könnyebben kiismersz más embereket, s elsősorban saját magadat. Nekem sajnos voltak olyan előítéleteim, hogy "a tűzjegyűek néha keresztülgázolnak másokon", és ha egy adott tűzjegyű megsértett engem vagy egy barátnőmet, akkor mindig erre gondoltam. De sajnos elkövettem azt a hibát, hogy az adott tűzjegyű személyébe nem képzeltem bele magam. Néhány hónapja megismertem egy Kos csajt, és észre kellett vennem, hogy ÉN vagyok az, aki gyakran megsértem őt(ugye Ikrekként folyamatosan löktem a dumám, és voltak olyan beszólásaim, amik mélyen érintették). Szerencsére gyorsan megbocsát és elfelejti a dolgokat, de mostmár legalább tudom, hogy a tűzjegyűek sem olyan erősek és sebezhetetlenek, mint gondoltam, és én is megbánthatok másokat, anélkül, hogy feltűnne... Mostanában olvasgattam Alan Oken: Amint fent, úgy lent című könyvét, iszonyat sokmindent leír a jegyekről, és ami a legjobb, nem úgy, hogy "a Bak gyermek gyakran akaratos", tehát nem von le következtetéseket, inkább a jegy szimbolikáját tárgyalja ki. (+ szó van a csillagképről és a mitológiai/történelmi szálakról is). Elsősorban Venesnek ajánlom, ha eddig nem ismerte :wink: , de amúgy mindenkinek, akiket érdekelnek az ilyenek.

Hát ja. Elég nagy gond az, hogy a tv műsorok szándékosan úgy készülnek mostmár, hogy az embernek ne kelljen gondolkodnia rajta, csak bámulja azt a rohadék készüléket, anélkül, hogy rendesen élne. Most nem akarok senkit se piszkálni, de ez vonatkozik arra is, aki szinte egész nap a számítógép előtt ül és nyomatja a legújabb autóversenyzős és öldöklős játékokat. A huszonegyedik században az a divat, hogy minden felborul és megcserélődik, pl. kis ötéves gyerek dirigál a szülőjének, meg hasonlók... Családi együttlét már nem nagyon van, feltéve, ha együtt van a család... az ember rohan, mert "ilyen meg olyan fontos dolgokat kell elintéznie"; "Istenem, mi lesz ha lekésem a 10 órás vonatot!" mondja ezt úgy, hogy Isten eszébe se jut, hát naná, ha nem is hisz semmiben... És talán 70 éves korában rá fog döbbenni arra, hogy az a sok "fontos" dolog minden volt, csak fontos nem... Nem az idő repül, mi rohanunk el mellette...

Ha jönne egy földönkívüli, aki emberséges, de mégsem ember, ő talán meg tudná állítani ezt az egészet, de egy ember soha. És pont azért, mert ember. Ha egy embernek hatalma van, mindig "megjelenik neki a kígyó", és mindig győz a hatalomvágy...

Lehet, hogy ezzel már megint mindenkinek az agyára megyek, de erről (megint) eszembe jutott Popper-mester könyve, az Istennel sakkozás kockázata... miszerint mégha úgy tűnik is, hogy Te nyered meg a játszmát, Isten képes új bábukat teremteni a táblára...

Hát, ha engem kérdeztek, szerintem ez a Sedna nem számít bolygónak. És tényleg nem ezt keresték, mint 10. bolygót, hanem valami nagyobb dolgot, ami magyarázatot ad arra, hogy miért forog olyan furcsán az Uránusz a Neptunusszal. Különben is, az Ikrek nagyobb bolygót érdemelnek, :twisted: és nem egy "vizes" istenről kell, hogy nevet kapjon. Vagyis éljenek az Ikrek!!!

Az igaz, hogy nagyobb lehetőségeik vannak az embereknek, de ami nagyon számít, az tényleg a pénz. És a pénzt nem tehetség alapján osztogatják, hanem lottóban, ami a mázlin múlik, és valóságshowkban, amire aztán nem jöttem rá, hogy min múlik, de a tehetségen biztos nem. És a mostani világban inkább elnyomják a tehetséget. Egy utcai zenész és egy befutott énekes közül talán pont az utcai zenész a tehetségesebb, és talán 1000szer jobb és egyedibb is. Az embereknek csak az számít, hogy milyen színben tüntetik fel a dolgokat, és ezt nagyon jól mutatja a divat is. Ha te mondjuk fogod magad, és a ruhatáradból össze-vissza veszel fel mindenfélét, és kimész az utcára, az emberek kiröhögnek, de ha mondjuk egy nagyon híres divattervezőnek jut eszébe ugyanaz, ami neked, az lesz a legnagyobb szenzáció rövid időn belül. Röviden: az emberek többsége már rég megvakult, és csak az általuk "menőnek" tartott dolgokat követik; hogy az a "menő" valami mennyire emberséges és normális, azt már nem tudják felmérni.

Akkor most hogy hívják a bolygót? :? És egyáltalán mi ez a Segna vagy Sedna? A Senecanál legalább tudtuk, hogy honnan van Tam-tam-tam

Ri Houjun, ebben a mesében csak az az baki, hogy a bolondok általában nem tudnának egy királyságot rendesen irányítani... bár nem tudom, hogyha mindenki "ugyanúgy" bolond, akkor talán.

Ez az a tipikus "összeesküvéses" elmélet. Hogy az egész világ csak egy illúzió, szerintem nagyon sokan érezték így már ezt. A Mátrixban az fogja meg igazán az embereket, hogy egy az illúziós dolog szinte minden ember fejében megfordult már, és ezt úgy adja elő, hogy akár igaz is lehetne (vagy igaz is :twisted: )

Egyébként azért is kérdeztem, mert egy könyvben azt olvastam, hogy elvileg a 10. bolygó lenne az Ikrek bolygója, ha felfedezték volna... na, most úgy tűnik, felfedezték Egyébként igen, a matematikusok azért állítgatták nagyon, hogy kell lennie egy tizedik bolygónak, mert vmi olyan, hogy a Neptunusz és az Uránusz túl furcsán forog egymáshoz képest, ahogy a Pluto és a holdja, a Charon is. Meg a Neptunuszról még annyit, hogy nemtom hány évenként nem a Pluto, hanem a Neptunusz az utolsó bolygó, mert a pályája metszi a Plutóét, és olyankor a Neptunusz van "kijjebb".

Szerintem Ti két külön démonról beszéltek. Attól még, hogy ugyanazt a szót használjátok rá, nem feltétlenül csak egyet takarhat. Jézus és (bocs, hogy megint csak őt emlegetem) Szókratész is két különféle démonról beszélt, és én vhogy nem merem azt mondani, hogy valamelyiküknek nem volt igaza.