Varus

Üdvözlet! A poén az, hogy igazándiból a karinak a km-től kapott varázstárgyai voltak kicsit erősek (ezt mondtam is a km-nek). bár a varázstárgyakat 5.-6. szint körül kezdtük kapni, akkor se nagy mennyiségben (és ez így volt jó) majd hirtelen 8.-9. tsz körül kaptam egy olyan kardot, hogy csak néztem. Kár hogy azt a szintet össz-vissz ketten éltük meg a partiból. A kari átlaga 14-es volt, mint mindenkié. Egyébként szerintem a fejvadásznak a képzettségeit kell jól kihasználnia, nem a fő képességeit. ( fő képességekről csak annyit, hogy szerintem az egyik legfontosabb egy átlagnál kissé magasabb Iq, és egy jó asztrál.) De ha akcióba voltunk, akkor többnyire a képzettségeinkre hagyatkoztunk. A másik téma a fejvadászklánokról: Teljesen igazatok van... Üdvözlet!

Szerintem az teljesen a jk-n múlik, hogy renegátként akarja e indítani vagy sem... De azért azt a helyzetet képzeljük el csak, hogy teszem azt a karinak ott van a hátában egy egész fejvadászklán, pl ikrek vagy krán, vagy az északi embervadászok. Õszintén, ki az az idióta aki packázna velük? Bár tudom, jó km megoldja... A halál jellemmel kapcsolatban. Valóban, a halál jellem nem azt jelenti hogy a karakter gyakni fog csak úgy, hanem pl azt hogyha rátámadsz, akkor esetleg nem engedi, hogy még egyszer elkövesd azt a hibát, bár ez már a semlegesben is benne van... Üdvözlet!

Azért ne értsetek félre... nálunk is a legfőbb tényező a szerepjáték volt. Az első kalandban a km-nek nem tettük könnyűvé a dolgát. Próbálj tartós partit csinálni egy toroni renegát ikerből, egy tiadlani harcművésznőből, egy tarini törpe harcosból, és egy dorani varázslóból... És ő megcsinálta. Egyszerűen olyan helyzetet teremtett rögtön az első kalandban, amit csak úgy vészelhettünk át, még így is totál csiszre, hogyha félretesszük az ellenségeskedést. Aztán a második kalandban az első kaland utóhatásai, egy-két fejvadász. A karik megismerkedtek, összeszoktak, sőt a harmadik kalandra össze is barátloztak. (a negyedikben pedig meghalt a törpe és a harcművész) az én karim ment bosszút állni (azt hitte hogy a varázsló is halott), és a km pedig ébresztgette a karimban a bűntudatot, mert hogy a többieket az ikrek ölték meg, mert éppen rám vadásztak... hát igen. Üdvözlet!

Na, zavarjuk meg az állóvizet... Kedvenc életútkarim tényleg izomra lett tápolva, de a km mindig olyan akadályokat állított az utunkba, hogy kb minden kaland végére az életerőnk az 1 ép-t, fájdalomtűrésünk az 5-10 fp-t súrolta (kedvenc esetem az volt, amikor kellett vinni egy bolond alkémistának egy vödörrel az elveszett lelkek tavából...). Pedig ahoz képest hogy még kezdő volt a csapat, mindenki olyan "hivatást" választott, amit ki tudott játszani, kihasználni az előnyeit stb... Viszont a km kikötése az volt, hogy a jk-k mindenképp üssenek el az átlagtól... Na jól van, a törpe harcos és a harcművész az maradt... de az az alkoholista kretén varázsló... (viszont remekül forgatta mozaikmágiát, az szent) totál röhelyes volt!!! Én pedig így kerültem ki egy NAGYON renegát ikerrel... A km egyébként nem vérpisti volt, hanem egyszerűen szerette NAGYON kétesélyes kihívás elé állítani Jk-it... Üdvözlet!

Hali! (De jó újra itt...) Az én nevem eredetileg első életútkarakteremtől, egy Gorviki fejvadásztól van. Viszont azt a nevet pedig egy Római hadvezértől csentem, aki a Teutoburgi erdőnél nagyon nagyon nagy vereséget szenvedett... Aquenor: Én is utánanéztem ennek a névgenerálónak, és én valami "Talented Took" vagyok... Furi...

Pred: Hm... Tapaszltabb íjász lévén te nyilvánvalóan többet tudsz az íjakról mint én... Jobban belegondolva tényleg igazad van, mert a középkori íjászok se lehettek testépítők.

Üdv! Szerintem tiszta mindegy hogy milyen páncélt visel az illető, ha lovasroham közben telibetalálnak egy visszacsapó vagy egy 100 éves háború féle angol messzehordó íjjal, akkor azt valószínüleg megérzed! Valahol olvastam hogy egy visszacsapóíj kihúzása annyit jelent mint kb 60 kiló felemelése... Most el lehet képzelni hogy milyen is az, amikor egy nyílvessző egy 60 kilós test lendületével egy pontban találkozik a felé rohamozó Lovaggal... Na szerintem ez azért egy maradandó élmény, feltéve ha a lovagunk túléli... habár igazság szerint az angolok minden nap kimentek, és egy jó 3-4 órán keresztül gyakorolták az íjászatot.

Üdv! Igazándiból én azért kedvelem a varázslót mert ő nem csak felhasználja hanem érti és átlátja a létrejött varázslók igen bonyolult szerkezetét. Ha rászánok időt, akkor egész jó varázslatokat tudok összedobni, csak akkor van gond ha élesbe megy a dolog... Ilyenkor nem igazán megy. és a jó megoldás általában pont a jelenet után jut az eszembe. A fejvadászt azért szeretem, mert ő a legtöbb helyzetben is higgadt tud maradni. Nem veti meg az orvgyilkosságot (bár ez klánfüggő) és ért az íjak/nyílpuskák használatához (Nálam legalábbis mindig) plusz a közelharcban is jártas... A lovagoknak (kivéve a Dartonitáknak) pont ez a távolsági fegyver hiánya a legfőbb hátrányuk. A Boszorkánymester iszonyúan jó tud lenni ha jól játszák ki. Kell mérget keverni, Hátbaszúrni, lopakodni, rejtőzködni, ja és nem árt valami kézi nyílpuska sem... A harcművész főleg az erkölcsössége miatt nehezen kijátszható karakter, viszont a sok képessége és a jól használt Slan diszciplínák sokszor áldásként jönnek... A tolvajt gondolom meg nem kell ragoznom... A gladiátorban pedig maga professzionalitás tetszik. Nem az az "itt is véd, ott is véd aztán MGT 8". Õ a páncélok minőségét is figyelembe veszi, mert náluk (legalább is szerintem) általában nem csak az számít hogy nagy legyen, jól védjen, hanem az is hogy a viselője tudjon is benne mozogni, hogy mozgását ne korlátozza túlzottan. Sajna a Boszorkánymesterrel és a tolvajjal nem igazán tudok menni a csapatomban, mert nem szokott általában esély lenni lopózásra, mérgezésekre, hátbaszúrásokra aztán végképp nem...

Az én kedvenceim a harcművész, a fejvadász, varázsló (csak a azt igazán nem tudom kijátszani), boszorkánymester, és a tolvaj. A harcos illetve harcművész főkasztú karaktereim nem az erőre, hanem inkább az ügyességre és a gyorsaságra építenek. Gladiátorral csak akkor szoktam menni amikor nincs sok kedvem orvgyilkolni, és észrevétlenül elsurranni.

Üdv mindenkinek! Ha már itt vagyok, illene bemutatkoznom... 1989 március 21.-én születtem Bonyhádon. Nagyjából 1 méter 80 magas vagyok, rövid sötétbarna hajam van, és kék szemem van. Inkább rokkot halgatok, pályaválasztás terén a történelem érdekel a legjobban, a triumvirátusok és a dinasztikus házasságok helyett inkább háborúkat kedvelem, lásd százéves háború... A szerepjáték alapjaival 9 évesen ismerkedtem meg. Mindkét bátyjám játszott Magus-t. A játékot 14 évesen kezdtem egy iskolai diáknapon. Azóta abba sem hagyom...

Üdv! A pap ciklust nem ismerem. Nemrég kaptam meg gépre a sötét elf trilógiákkal együtt a ciklus első részét, a kantáta című regényt.... Ugyancsak nemrég kaptam meg a Ian Watsontól az Inkvizítort.

Mindenkinek ajánlom a sötét elf köteteket R. A. Salvatore-tól. Habár szerintem már mindenki hallott róluk. Az első két epizód végig mélysötétben játszódik. Az első részben a sötételf "társadalomról", "igazságszolgáltatásról", na meg persze a főhősről, Drizzt do'Urdenről hallhatunk... Én most végeztem az első trilógiával, és szerintem nagyon jó!