Darun

Kalandokban gazdag Új évet!

Tisztában vagyok azzal hogy az MMO könnyen az asztali rog "halálához" vezethet. És nem is preferálom az előbbit az utóbbi rovására. De elég körülnézni, esetleg vegyük sorra az előnyöket. Ez pont olyan hogy miért könnyebb egy HKK partira társat találni mint szerepjátékra. A számítógépes RPG-k instant kikapcsolódást nyújtanak, akkor is tudsz játszani ha egy barátod se ér rá, mert a szerver attól még megy. Sőt, lesz pár száz/ezer másik játékos aki szintén akkor és ott játszik, vagyis egyedül se leszel. Ezen kívül nem igényel előzetes felkészülést, nem kell időpontot egyeztetni, ha csak fél órányi szabadidőd van akkor is bekapcsolod a gépet és játszol fél órát. Félreértés ne essék, nem az MMO-t reklámozom. Bárki beláthatja hogy ezek vitathatatlan tények. Én már mind alternatíva bevezettem az online mesélést is, ha úgy alakul msn-en kielégítem az ilyen jellegű igényeket. És ez a földrajzi távolságokat is áthidalja. Van egy kaposvári életút játékom meg egy két fős kezdő partim. Szóval alternatívák vannak. De hogy a földrajzi távolság is mennyire gátja egy játéknak... a vonatkozó topicban hány pesti játékost láttam már aki itt keresett társakat! Persze a pszit nem látom, de azért kíváncsi lennék közülük hányan találtak maguknak partit! Szóval kicsit mindenki gondolkodjon el ezen!

Kedden állok a könyvesboltba egy nagy kupac előtt, kb 2-3 lépésre a fantasy könyves polctól. Gondoltam odaengedem az érdeklődőket. Egy nő volt meg egy csaj (gondolom a lánya) Az anya levesz egy könyvet (ha jól láttam valamelyik Gorduinost) mire a csaj mondja hogy az öccse mostanában ilyeneket olvas. Az anya befejezi a lapozgatást és a borítóra néz. -De hát ez mesekönyv! Ehehehehe... Itt szakadt el a cérna! Bár ha megnézek egy mai mesét, mit látok benne? Félelmetes szörnyeket, hentelést, esetleg már fegyvereket is. Vér ugyan nincs, de egyre több szereplő hal meg. Ennek ellenére még se mondanám azt hogy mese. Ennyi erővel a sci-fi is mese. A másik kedvencem mikor a korhatáros anime-ket beteszik a mesék és gyerekműsorok közé. Ehehehehe... Ninja Scroll? GitS? Black Jack? És persze az emberek meg nem értik hogy a boltba miért a mese DVD-k közt keresek. Azért elgondolkodtató!

A Virtual Fighter a személyes kedvencem. Nincs benne semmiféle hókusz-pókusz, csak bunyó. Igaz hogy szinte egy az egybe konzol átirat, kicsit öreg is, mai szemmel nézve kicsit csúnya is, de nekem akkor is a Best! De ezen kívül ott van még a másik klasszikus ami még anno C64-en meg asszem Amigán tarolt: a Street Figter aminek nemrég jött ki a 4. része immáron PC-re. Ezen kívül népszerű volt még anno a Tekken sorozat, ami kicsit újabb a DoA (amiből úgy tudom film is készült) és nem tudom hogy PC-s átirat van e, de Box-on anno tetszett a Tao Feng (igaz én csak néztem ahogy a prok alázzák egymást meg a gépet) De ha verekedős akciójáték érdekelne amit lehet koop-ba nyomni akkor ajánlom még a Fighting Force nevű szintén kissé régi és mai szemmel csúnya de egyébként játszható darabot. Most hirtelen ennyi jutott eszembe a teljesség igénye nélkül.

Kiara ne csüggedj! Ez egyszerű üzlet. Bukás => még pár plussz óra + újabb vizsgadíj, csak is erről szól az egész. Meg szerencse is hogy normális vizsgabiztost fogjál ki. Daru: engem ugyebár a netes ismerőseim többsége nick néven hív. Valamiért egyszer rámtelefonált egy ismi... -Szia! Darun vagyok. -Hol??? Magamba emlegettem az anyukáját aki volt szíves világra hozni. Bár megjegyzem ez a név még MAGUS-os berkekben sem nevezhető közismertnek, eddig talán 3 emberrel ha találkoztam aki tudta honnan van a név. Egyébként nem gondolnám hogy a neveden nevetett mivel vannak ennél sokkal cifrábbak is és tudom hogy nem illendő a gyászhíreken nevetni, de amilyen neveket néha ott látni!!!! Én azért csodálom a mindenféle ügyintézőket, én allergiás vagyok az emberi butaságra, tuti nem lenne türelmem az ilyenekhez. Egyébként ma pl megint hívtak. Konkrétan a bankos hívás ébresztett. Remélem az ő anyukája is csuklott! Gondoltam rá én is hogy felveszem és közlöm velük hogy nem engem keresnek. És tudom hogy akivel beszélek az egy ember, nem maga a bank, de gondolom az sem újdonság hogy a bankok egymás közt "cserélgetik" az ügyfelek telefonszámát. A chat-en is ismerős vagyok (ugyebár, ha még emlékszel ) és eléggé ledöbbentem attól amit hallottam. Nem örülnék neki ha az én számommal is kereskednének. A problémát megoldottam annyiban hogy lenémítottam így nem lesz több kéretlen ébresztő. Merő véletlenségből, épp tegnap voltam bankba. Először azt hittem hogy már zárva vannak mert szinte üres volt. Lehet hogy ezért, de egész készséges és türelmes volt velem az ügyintéző.

Szerintem a 28 nappal később jobb volt mint a folytatása, de ez magánvélemény. Pár zombis filmet én is láttam még régebben, volt amelyik annyira sz*r volt hogy az már jó! (((Repülő zombi hal???))) Épp most végeztem a Vexille című anime-vel. Az eleje egész jó volt, a SWORD páncél nekem tetszett, vártam azt is hogy behatoljanak Japánba. Azt azért sajnáltam hogy szegény katonák igen hamar elhaláloztak. Amikor kiderült hogy mi lett Japán sorsa, az egy kicsit durva volt (egy ország lakosságát feláldozni egy kísérletért). A 21. századi homokférgek kicsit unalmasak voltak, már túl sokszor láttam őket, valami eredetibb jó lett volna. A lázadók is hamar elhullottak, bár az az igazság hogy a főszereplőt leszámítva nem karaktrorientált a mű így igazán nincs lehetőség megkedvelni egy szereplőt se. Sajnos már az is klisének számított hogy Marie lelőtte a srácot. Szóval se újítás, se meglepő fordulat nincs (hacsak a szinte kihalt Japán nem az) a megjelenítés nem rossz, örültem hogy nem számítógépanimációs volt az Appleseed ami sztem kifejezetten csúnya volt, hasonlóan a Final VII-hez. Az Avatar-ra én is kíváncsi leszek, már csak azért is mert egy számítógépes játékból (vagyis az alapján, kb azzal párhuzamosan) készült. 2012: Éppen néhány órája olvastam róla lesújtó kritikát! Látványosnak látványos, de azért a pár percért nem érdemes végigszenvedni azt a közel három órát. A Függetlenség Napja még jó volt, a Holnapután látványos, de már kifejezetten bugyuta történettel és gyenge kivitelezéssel. Erről meg azt írták hogy még látványosabb és a története még több "semmit" tartalmaz.

Ejnye Gambit! Emlékszem mikor először vizsgáztam (már rosszul kezdődik) városi vezetésből: beült két nagydarab vizsgabiztos hajnalban! Annyira megilletődtem hogy elfelejtettem sebességbe rakni a váltót! Valami hasonló szépet kívánok neked is!

Pár gondolat a 21. századból: Az ősszel volt a születésnapom, akikkel már találkoztam, tudják rólam hogy több más ismertető jel mellett egy ősrégi Alcatel telefonnal a kezemben meglehetősen könnyű azonosítani. Mivel a családom/rokonság már régóta rosszallta hogy egy több mint 10 éves készülékkel járok, a születésnapomra kaptam egy új telefont, kártyásat. A régi is kártyás volt. Namármost, mivel a régin vannak a számaim, azt ismeri mindenki, így a két mobilba kicseréltem a kártyát. Az új a születésnapom óta van a tulajdonomba, a számát senkinek nem adtam ki, én se tudom, a rokonok se. Pár héttel később volt egy titkos számról nem fogadott hívásom. Gondoltam biztos téves. Aztán majdnem két héttel később ismét csörögtem, ezúttal mobilról hívtak. Egy bank ajánlott fel valamit, már nem emlékszem mi volt az. Honnan szerezték meg a számom??? Akkor még csak másfél hónapja volt az enyém! Ma pedíg kaptam egy sms-t szintén egy banktól, hogy a személyi kölcsönöm következő törlesztési határideje december 12. Először is soha, semmilyen kapcsolatom nem volt az adott bankkal, másrészt nem vettem még fel személyi kölcsönt! Persze, tudom, biztos az illető elírta a számát, vagy a banknál olvasták félre, de akkor is! Amikor kártyát cseréltem, poénból töltöttem folyton a régi telóm aksiját, de nem gondoltam volna hogy ekkora forgalom lesz rajta! Ezek után már csak kíváncsiságból is bekapcsolva tartom, noha használni nem fogom. Azért mik vannak!?!?!?

A vértviseletnél járó képzetlen fegyverhasználati bónusz nem azért jár mert nem ismered az adott fegyvert. Csak a könnyebb megjegyezhetőség/egyszerűség kedvéért rendelték hozzá ugyan azokat az értékeket. Vagyis ha képzetlen vagy vért és fegyverforgatásban akkor a levonást kétszer szenveded el. És így már logikusan következik az is, hogy ha felveszed a vértet képzetten, de a fegyvert képzetlenül forgatod, akkor csak a vértviseletből adódó levonások alól mentesülsz, az ismeretlen fegyverforgatás miatti levonások járnak!

X-Men Origins: Wolverine Bevallom, a legfőbb ok amiért megvettem a filmet az Gambit feltűnése volt. Az X-Men filmekből nagyon hiányoltam az ő karakterét, hiszen mindig is a kedvencem volt. Ezen kívül a filmből készült játékról is igen jó véleményt írtak (ami játékadaptációknál ritkaság) és egyébként is érdekel maga az univerzum. Szóval tegnap bedobtam a korongot a lejátszóba, hanyatt vágtam magam és... A film Wolverine "előtörténetét" meséli el. Fény derül arra hogy ő és Kardfog miért gyűlölik egymást annyira, illetve hogy mi az amire nem emlékszik, a titkos X fegyver projekt. A film a karakterhez hűen sok erőszakot visz a vászonra, több mutáns is felbukkan, köztük a későbbi X csapat tagjai. Bár én pl erőltetettnek tartottam kicsit a Ciklonnal való találkozást. A történet maga még annak sem okoz túl sok meglepetést, aki egyébként nem ismeri a képregényből vagy a rajzfilmekből a mutánsok világát, bár próbálnak csavarokat belevinni, de ezek olyan elcsépelt klisék hogy az ember csak ásít egyet. Az akciójelenetek látványosak, van robbanás, autós üldözés meg sok verekedés. Nekem mondjuk fantáziátlannak tűntek a mutánsok képességei, bár lehet hogy ez azért volt így, mert ragaszkodtak az eredeti karakterekhez, azokat meg szinte már mindenki ismeri. Gambit is csalódást okozott, egyrészt nem volt se sok, se fontos szerepe, ami volt, az is valahogy degradálta a karakterről bennem kialakult képet. A Bossfight sem túl hosszú a végén, bár Deadpool-ról én most hallottam először, azért még is elég könnyen legyőzték ahhoz képest amilyen erős volt. Bevallom, én többet vártam volna kicsit a filmtől, ennek ellenére akiket érdekel az X-Men széria, azoknak kötelező megnézni, de aki csak egy kis kikapcsolódásra vágyik és szeretne akciót látni, annak is merem ajánlani!

Az utóbbi kb egy hónapban egész jó passzban vagyok. A megelőző egy évet figyelembe véve elmondhatom hogy rám is fért. Még van net és nagyon hamar vissza is függtem. Lassan az az érzésem támad hogy a napi 36 óra is kevés lenne. Főleg meló mellett. Az elmúlt hónapban sok érdekes emberrel hozott össze a sorsom, továbbá beköszönt pár régebbi ismerős is. Mindenkinek nagyon örülök és alapvetően jól el is vagyok, csak ritkán tör rám a felismerés, hogy még is egyedül vagyok. Mint ahogy most is. Jó dolog a boldogság meg a füstgránát keltette nem éppen rózsaszín "köd", csak néha a szünetekben leül a jókedv és kiürülök. "You are Empty!" Bár a játékkal nem játszottam, még is egyre gyakrabban villan be ez a mondat. Kölyökként mindíg is büszke voltam arra hogy más vagyok mint a többi ember, sőt, szinte féltem attól hogy beolvadok a "szürkék" közé. Most hogy ez megtörtént, már nem zavar, megkaptam az agymosást, szolgálatkész és hűséges droidként ácsingózok a csorda közepén, ahol a helyem van. Még mindíg hiányzik valami. (vagy valaki?) Nincs meg a szikra. Nagyon megváltoztam, bár gyanítom hogy a táborban ebből se látszott semmi, mert a három lépés még mindíg három lépés és a hátam mögé se engedek senkit. De az élet a maga módján tanít minket, engem is. És az a kellemetlen érzésem van hogy rossz irányba terel. Engem! Aki szerencsés vagyok. Igen, negyed évszázad kellett ahhoz hogy ezt belássam. Szerencsés voltam (és vagyok) mert mindent megkaptam az élettől. És mindent el is herdáltam. És ezt a tényt magammal kell cipelnem a következő negyed évszázadban is. És le kéne feküdni mert a rokonság fele berágott rám, mert itthon maradtam, pedíg vártak rám, pedíg készültek, és én azt mondtam hogy fáradt vagyok és ne mentem, és még is itt ülök. Megyek, alszok egy keveset, holnap meló.

Nem akarok poéngyilkos lenni, de ezt a hírt én pár éve láttam vagy az rpg.hu-n, vagy valahol máshol. De többen is mondták hogy Csanád a világ túlsó felén lelt csak "menedéket". (am ebben semmi szándékolt személyeskedés nem volt, nem is ismerem őt)

Tegnap voltam AnimeCon-on. Hála az internetnek és a Volánnak, késtem két órát, de délre így is felértem. A szokásos látvány fogadott, mindenfelé ismert és kevésbé ismert animek szereplői rohangáltak jobb/rosszabb jelmezekben. Még egy műanyagba öltözött Myu Two is volt a Pokémonból és azt hallottam pénteken volt egy Kukucska is. Mindíg az érzés fog meg elsőként, hogy ennyi őrült ember képes összegyűlni egy ilyen kis helyen. A délelőtti AMV vetítésről sikerült lemaradni, a cosplay performance meg annyira nem tudott érdekelni így kiültünk Ishi channal a PeCsa mellé. Mondanom se kell, reggel mikor boltba mentem még dög meleg volt, mire beértem Győrbe, meg már esett az eső. :S És naná hogy kabát nem volt nálam. Azért nem áztam el. Pesten is pont akkor kezdett szemerkélni. Közben amatőr magyar mangakészítők műveit csodáltam. Azért jó látni hogy egy év alatt is milyen sokat fejlődött a rajzstílus, a történetek viszont továbbra is hagynak kívánnivalót maguk után. De majd egyszer! Megnéztük a rajzversenyre érkezett műveket is és idén is örömömre szolgált hogy nem tudtam volna egyértelműen sorrendet szavazni, mivel sok olyan rajz volt ami nekem tetszett. Aztán volt AMV verseny. Sajnos a neten is látható jobb AMV-knek a nyomába se értek, sőt, volt kifejezetten rossz is, ahol a zene és az anime egyáltalán nem passzolt, de akadt egy-két nézhető darab is. És végül volt Ghost Hound vetítés. Sajnos az első két részből nem sok derült ki, bár kedvcsinálónak jó volt. Persze az igazság az hogy a feliratozást nem az én olvasási sebességemhez igazították, így pár mondatról lemaradtam. A tervek szerint az év végén kerül majd levetítésre a tévében is. A DVD-s felhozatalra sem tudok semmi jót mondani. Vagyis... lehetett venni régebbi DVD-ket 500 jómagyar Forintért, ami azért nem rossz ár, de kiábrándító volt hogy a tavajra ígért FMA 2. DVD csak most jelent meg, ráadásul már mind a négy részt láttam is. Ghibli is csak egy új volt, Ghost in the Shell-t pl nem is láttam, de rengeteg Ninja Scroll volt aminek örültem, bár nekem már polcon figyel egy ideje. Ami még említésre méltó az a Death Note volt, bár furcsa üzleti fogás hogy már a 2. DVD megjelenésekor lehet kapni a full packot, mert sztem senki nem fogja megvárni míg egyenként kiadják az összes DVD-t hozzá. Azért hazafelé úton éreztem hogy kellett nekem ez a kis kimozdulás. Lehet gyakrabban kéne, de kicsit ez is olyan mint az MMO vs. RPG. Az ember néha megelégszik a kevesebbel is

Ezt nem fordítva akartad írni? Egyébként szerintem Sneer nem vészjósolt hanem tényt közölt. Mert tény, hogy a nagy többségnek egyre kevesebb ideje marad a szerepjátékra, ezen kívül ha körülnézel pl a fórumon, egyre kevesebb a hozzászólás, egyre kevesebb az új tag és a régiek meg csak tűnnek el. Én eddíg egy MMORPG-t próbáltam ki és az a TK volt. Természetesen egy "klasszikus" WoW vagy bármely más MMO a nyomába se érhet egy asztali RPG-nek, ugyanakkor rengeteg olyan előnye van, ami miatt még is többen átpártolnak. Pl. mindíg akad online játékos fenn, míg azért egy asztali RPG-hez nem olyan könnyű csapatot szervezni. Ezen kívül sokat számít a vizuális élmény is. Am ez sztem egyszerű statisztika.

Líthas! A három M* könyv mellé vettem egy sci-fit is. Theodore Sturgeon neve gondolom nem ismeretlen a műfaj kedvelői előtt. Én még egy régi Galaktikában olvastam egy novelláját ami nagyon megfogott. Mindenkinek ajánlom a Több mint emberi c. művét. Egyrészt érdekes, másrészt sok helyen elgondolkodtató a mű. Ezen kívül megjegyezném azt a nem elhanyagolható apróságot, hogy ő a nemzetközi sci-fi irodalom elismert és kiemelkedő alakja, ehhez képest Majd ezer forinttal olcsóbb a M* regényeknél. Persze értem én hogy a magyar kiadóknak nehezebb annyi példányt eladni hogy nyereségük is legyen, de azért még is! És akkor még figyelembe kell venni azt is, hogy néha bizony nem azt kapjuk a pénzünkért amit várunk! Elgondolkodtató és elnézést az off-ért! (ez most kikívánkozott) Darun

Szikla története A nap a láthatárhoz közeledett már, amikor a lovagok megtorpanásra kényszerültek. A sziklák hosszúra nyúlt árnyai közűl alakok léptek elő, kezükben fegyver, tartásuk ugrásra kész ragadozóké. Az öt lovag egymásnak vetett háttal alkotott szűk kört, fegyverüket egyszerre vonták elő. A támadóik kéttucatnyian voltak és nem volt kétség affelől hogy nem csak számbelileg vannak fölényben. -Hát, nem jutottunk túl messzire.- szólt az egyik lovag tettetett csalódottsággal a hangjában. három napja voltak úton, ennyi idő telt el azóta hogy alig tucatnyian meglógtak abból a sötét erődből ahonnan az ereklyét hozták. Azóta többször is rajtuk ütöttek, de eddíg mindíg kivágták magukat, mint kiderült, végül az összecsapások túlságosan lemorzsolták a csapatot ahhoz hogy bármi reményük legyen célhoz érni. -Meg kellett próbálnunk! Tudjátok hogy az ereklye milyen fontos lehet rendünk számára. A barna szakállú, idősödő lovag igazával mindannyian tisztában voltak. Persze a legtöbbet ő tudott az ereklyéről, így csak számára lehetett érthető, miért is olyan fontos ez a küldetés. Hogy a rend miért volt hajlandó feláldozni érte ötven legjobb emberét. Az elsőnek szóló fiatalabb lovag kiköpött. -Legalább mi is méltósággal haljunk meg és vigyünk magunkkal minél többet a démonok közűl! A támadók eddígre körbefogták a kis csapatot, a nap éppen elérte a látóhatárt. A lovagok halkan kántáltak, egyikük urukhoz fohászkodott jó halálért, másikuk az áldását kérte. Felizzottak a szent szimbólumok, a fegyverek megemelkedtek. A támadók kivártak, rezzenetlen kőszobrokként várták hogy a lovagok végezzenek. A kűzdelem minden átmenet nélkül vette kezdetét. Az egyik percben még egymással szemben álltak, a következőben már fém sírását, csontok reccsenését, fegyverek suhogását lehetett hallani. A vadászok követhetetlen gyorsasággal mozogtak, ha nem állt volna a lovagok mögött évtizedes tapasztalat, pillanatok alatt lemészárolták volna őket. Ami azt illeti, a csata kimenetele így sem volt kétséges. A lovagok tudták hogy eljött számukra az utolsó óra, itt már nem a túlélésért harcolnak, hanem a becsületükért és azért hogy emelt fővel járulhassanak a Hallgatag Úr elé. Ez adott számukra erőt, ez segített elviselni a fájdalmat, újabb csapásra lendíteni fegyvereiket. A vadászok első néhány vágása elvásott a vérteken, de aztán megtalálták az utat az eresztékek között és pár pillanattal később már mindegyik lovag tucatnyi sebből vérzett. A vadászok egy szemvillanás alatt képesek voltak helyet változtatni. Az egyik pillanatban még kitértek egy pallos elől, a következőben pedíg már méterekkel odébb, egy másik lovag hónaljába hatolt fekete pengéjük. Az első összecsapás alig tizenöt szívdobbanásig tartott. A lovagok fújtatva álltak még mindíg egymásnak háttal, a vadászok néma gyűrűt vontak köréjük. Õk még karcolást sem szereztek. A fiatal lovag ismét sercintett. -Ennél azért jobbak vagyunk! -kiáltott és hangjában kétségbeesés csendült- Mutassunk nekünk valamit, nem véletlenül mi vagyunk rendünk legjobbjai! A lovagokat vezető comtúr alig hallhatóan morrant egyet. A kis csapat alakzata alig észrevehetően megváltozott. A csata ismét átmenet nélkül kezdődött el, de ezúttal már a lovagok is felkészültek. A comtúr jobbján álló páncélos -aki nem, lovagja, hanem papja volt urának- az egyik vadász felé csapott fegyvertelen baljával, mire azt egy láthatatlan erő taszította gyomorba, kizökkentve a harc menetéből. A comtúr már felkészült erre és a pappal egy időben indította támadását. A pallos szinte kettészelte a vadászt. A következő pillanatban három penge talált utat magának a hatalmas páncél rései között, mindegyik vért fakasztott, mélyen a húsba vájt, a lovagok vezére azonban egy hangot sem hallatott. Vissza már csak ketten húzhatták rövid pengéiket, mert a harmadik támadó kezét könyékből metszette le a comtú ballján álló szakállas lovag. Sikerének ő sem örülhetett, mert egy hátulról érkező rugás féltérdre kényszerítette. Az ötödik lovag, egy medvetermetű, öreg róka védte az elöl állók hátát, az egyszerre szúró pengék elől azonban nem térhetett ki. A fiatal lovag, ki mellette harcolt, félkézre fogta kardját, kitért egy penge elől, kettőt fegyveres baljával söpört félre, a negyedik valami csoda folytán megakadt vértezetének egyik hajlatában. Jobbjába fogta ura szent szimbólumát, ami a fohász hatására sárgás színben izzott fel. A medvetermetű lovaghoz legközelebb álló vadász csupán egy pillanatot veszített, ami ebben a csatában az életébe került. Ellenfele rögtön meglátta a lehetőséget, a kard keresztvasával csapott a vadász arcába, hogy a fiatal lovaggal egyszerre mártsák meg pengéjüket az elhanyatló testben. A lovagok egyszerre hátráltak vissza, megpróbálva távoltartani a támadókat. A comtúr belépett az emberei határolta körbe, a mentális parancs ellentmondást nemtűrőn csendült a lovagok elméjébe. "Le!" A négy dartonita egyszerre ereszkedett féltérdre, a comtúr pallossa három teljes körívet írt le, két óvatlan vadászt szabadítva meg fejétől, további kettőt fegyert forgtó karjától. A harmadik körre már az összes vadász kihátrált a pallos sugarából, a comtúr viszont nem akarta veszni hagyni a lendületet, az ív végén elengedte az embernyi pengét. A vele szemközt álló vadászt teljesen felnyársalta a fegyver, a lendület még két mögötte álló társát is elsodorta. A négy lovag egyszerre egyenesedett fel, szeműkben hideg tűz lobbant, ajkukról mély morgásként kélt az ima. Fémszilánkok terítették be a csatamezőt, végtagok röpködtek a levegőben, a vér lassan teljessen beborított mindent. A lovagok végre egyenlíthettek, lassan azonban a vadászok is magukhoz tértek a meglepetésből. A fiatal lovaggal szemben fegyvertelen, fémszilánkoktól vakká sebzett vadász állt. A szablya szinte szétrobban a kezében beterítve a környéket a belőle maradt fémforgáccsal, amiből a szemébe is jutott bőven. A vadász fegyvere nem lévén, egyszerűen előre vetette magát. A fiatal lovag meglepődött, a neki csapódó test kibillentette egyensúlyából. Visszarántotta kezét, sikerült lecsapni támadóját, aki a porba hullt. A vadász koponyája hangosan reccsent ahogy a sarokvassal rátaposott. Aztán újabb alak jelent meg előtte, félig előtte gugolva jobbjában a rövidkarddal felfelé szúrt, baljával a markolatra ráfogva tolta tovább, mikor egy pillanatra a sisakrostélyban megakadt. A penge az álla alatt hatolt be és csak sisak gátolta meg hogy a túloldalon előbukkanjon. A lovag teste élettelenül zuhant véres kövekre, lelke pedíg elsőként tért meg a Hallgatag Úrhoz. A nap már eltűnt a horizont mögött, s ahogy a kűzdők fogyatkoztak, a csatazaj is kissé alább hagyott. De csak alig érezhetően. Az erővonalak azonban összekuszálódtak, a manavadul örvénylett, az örvény központjában pedíg a lovagok álltak. A vér szaga egyre áthatóbban terjengett. Az egyik sziklán -amelynek árnyékából korábban néhány vadász is rejtőzött- két apró üreg nyílt. Aztán a szikla lomhán megmozdult, előbb két láb, majd két kar, végül egy fej vált ki belőle. A hegyi troll még kissé kába volt, a hosszú alvásban teljessen elgémberedtek a tagjai.

Líthas! Gambit: mikor odáig jutottam hogy "először nevezték fekete fenségnek", egyből anq-waeder (remélem jól írtam) ugrott be, de szerintem ez szerintem egy kicsit sántít, ugyan is itt azt írja, hogy belekovácsolta lelkét az álltala (puszta kézzel) készített kalapácsba, ami szerintem kizárja azt hogy hogy a Homályhozóban Lélekkristály lehessen belőle. Ezen kívül nem tudom hogy mennyi az időbeli eltérés a két esemény között. A Homályhozóba az van írva hogy alászállt a mélységekbe hogy megszerezze a Titkos Tudást, csakhogy egyrészt ő nem tette be a lábát a gnómok barlangjába, az öreg gnómot meg a táborában vallatta ki. Én úgy gondolom hogy a Homályhozós anq-waeder talán ennek a leszármazottja lehet, bár kicsit sok a "véletlen hasonlóság". Nem volt netem és a BG 2-nek is a vége felé jártam, ezért az egyik shoppingolásom alkalmával beszereztem A Hit Városa, Végzet masinériái és Orwella

Lustaságomat és bénaságomat mi sem jellemzi jobban, mint az a tény hogy már fél éve van itthon net, de csak most sikerült használhatóvá tennem. Ez egyebként egy rendkívül bonyolult művelettel sikerült, normál esetben csak speciálisan képzett szakember végezhetné el, de mivel én éppen kéznél voltam... Szóval kiiktattam a routert a rendszerből és lőn net! Egy kicsit el vagyok keseredve. Játszani kéne ismét, mert nagyon kijöttem a gyakorlatból. De mint a világ minden pontján, itt is fenn áll a "de kikkel?" probléma.És NINCS HANG! Tudjátok mit jelent ez? Van netem, és nem tudok zenét hallgatni!!! Zene nélkül életképtelen vagyok! Ez is azért van mert lusta vagyok. De majd megoldom. Egyszer...

Líthas! Kezdeném azzal hogy köszönetet mondok Antailnak és a szervezőknek a táborért, TAO-nak köszönjük a mesterien kidolgozott modult, Tetrának a mesélést, a Martaléknak pedíg a közreműködést! Több okból kifolyólag a tábor eleje számomra kissé lapos volt, a második napon már kifejezetten frusztrált voltam, akkor még az a gondolat is megfordult a fejemben hogy kár volt eljönni. Aztán második este szobatársaimnak köszönhetően ez teljesen megváltozott. A Dave álltal mesélt kaland először csak érdekesnek tűnt, aztán a játékosok elindultak és olyan fergeteges poénhegyek következtek, amiket leírni nem lehet! Mindannyian dőltünk a röhögéstől és annak ellenére hogy a csapat elpoénkodta az egész kalandot, még is megoldották a végén küldetést! A modulról és a csapatomról ejtenék pár szót. Hazafelé elolvastam a modult, a véleményemet elég tömören le tudom írni erről. Nagyon profin kidolgozott játékkörnyezet és sok lehetőséget rejtő modul! A problémám csak az volna vele hogy túl kevés idő állt rendelkezsére egy ilyen kaliberű történet megoldásához és a sok mellékszál bizony eléggé elvihette a karaktereket. (mint ahogy az meg is történt velünk) A modul jó volt, egyszerűen a csapatunk (és főleg a csapat vezetője) nem volt képes felnőni hozzá! Ezért szeretnék is elnézést kérni a csapattól, hiszen a modulból szinte semmit nem tudtunk megoldani és ez főleg miattam volt. A mesélőre nekem nem volt panaszom (nem is lehet) hiszen Tetra tökéletesen adta vissza a város hangulatát, egy élő várost teremtett és maximálisan alkalmazkodott a csapatunkhoz. Nagyon remélem hogy lesz még hozzá szerencsém! A csapatomról! Sajnos a szerepjáték rovására ment az hogy mindenáron próbáltuk megoldani a modult, és ezzel bele is buktunk a dologba. Olyan karakterekkel jöttünk amiket nem nagyon tudtunk kijátszani és ez sokat csorbított a hangulaton. És voltak súrlódások a játékosok között is. Ha esetleg a csapattagokat érdekli a véleményem, "négyszemközt" szívesen elmondom hogy mi volt az ami nem tetszett, amit másképp kellett volna csinálni. Levélben továbbra is elérhető leszek, tudjátok a mail címem, ha nem, lehet innen is közvetlen levelet írni, arra is válaszolok. Egyéb: A Gamers-ről lemaradtam ugyan, de nem bántam meg, mert cserébe testközelből élvezhettem a magyar Gamers csapat sziporkázását! Többektől hallottam hogy lemaradtak bizonyos programokról (pl. tábortűz, foci, stb.) erre esetleg legközelebb jobban oda lehetne figyelni. A "szhgy"-ra elsősorban kiváncsiságból neveztem be. Nem fűztem nagy reményeket a szereplésemhez, hiszen nagyon kevés karaktert tudok jól kijátszani. Amikor azt mondom hogy nem sikerült valami túl jóra, nem azért mondom mert így óhajtanék visszavágni a bénázásom miatt! Perzse, első alkalommal került megrendezésre, remélem a szervezők tanultak belőle és sikerül kiküszöbölni a hibákat! Az Ynev kvízek az évek során mind nehezebbek lettek, de én jó ötletnek tartottam, sok érdekes dolog derült ki belőlük. Nekem annyira nem jött be a kalandozok kvíz, sok olyan kérdés volt amit én túl speciálisnak éreztem. Azt hiszem én is tanultam pár dolgot ez alatt a pár nap alatt, ami elgondolkodtat hogy talán még mindíg van keresnivalóm a szerepjátékosok között, és ha Kyel is úgy akarja, talán gyakrabban fogom látogatni a táborokat. A végén még külön köszönetet mondanék Felonnak és Thya-nak a "meglepi"-ért, Antailnak a pólóért, és a KM-eknek a modulért! Darun

Én már elmúltam 18, de ez azért megfeküdte a gyomromat! Valami figyelmeztetés legyen kinn hogy csak erős idegzetűeknek!

Líthas!

Isten vagyok, nincs szükségem borítékra! Amúgy... én még anno első TT-n sem izgultam az ismeretlen arcok miatt, bár erről talán a Zalaiak másként nyilatkoznának! Szerepjátékos voltam és szerepjátékosok közé keveredtem. Kicsit olyan érzés volt mint egy hosszú és fárasztó út után hazaérni. Legfeljebb azért kellett izgulnom hogy ne miattam haljon ki a csapat, vagy ne én okozzam a galibát. De sikerült egy nagyon jó csapatot kifognom, azóta is várom hogy egyszer még találkozok velük és az a megtiszteltetés ér hogy az oldalukon kalandozhatok! Ez persze gyanítom csak álom marad. Most egy kicsit jobban tartok a csapattól, de majd úgy is kialakul! És persze kezdek felnőni. Ez a fő ok!

Hehe! Pont én hiányzok ide! Gondolj arra Karashu, hogy sokaknak még ennyi sem jut! Nem azt mondom hogy add fel, de talán máshol is kellene keresni! A fórum forgalmát elnézve nem kell nagy jóstehetségnek lenni hogy bárki megmondja, mennyi esélyed van. (ha szeretnéd kiszámolni, ajánlom figyelmedbe a karakteralkotásnál használt képletet ami a szende szűz papnő és a kardkinemrántási fogadalmat tett karművész túlélési esélyeit hivatott megadni, amúgy csak ezért, poénból terveztem elsőre egy karművészt, aki kardkinemrántási fogadalmat tett, csak hogy bebizonyítsam, a képlet eredménye nagyobb mint nulla, de ennyire nem szeretek poénkodni és a kardművész sem áll hozzám annyira közel)

A hír kikerült az rpg.hu oldalára is. A cikket itt most nem kommentálnám, ott már megtettem. Nekem nem ez az rpg! A világunk velünk együtt változik. És még mindíg hiszek abban hogy nincs jó és rossz. Emberek vannak és érdekek! A szerepjáték jövőjéről meg kb olyan dolog beszélgetni mintha a várható időjárást próbálnánk megjövendölni. Amíg vannak játékosok, addíg lesz rpg. Lehet hogy majd ez a műfaj is átalakul, ki tudhatja? De eltűnni nem fog.