Nefadar

akkor azt félreérthetted, maximum arról lehetett szó, hogy csinálnak majd a SG-SG1, SG-A mellé egy harmadik sorozatot is,

Drága Felon! Ez az utolsó versed eszméletlen jó lett, gratu hozzá, remélem még olvaszhatok ilyen jót tőled :wink: Szeretettel:

Huszár: nem is tudtam, hogy Te is SG rajongó vagy Rövides a SG-Atlantiszról, ha kell majd le tudom vinni az első seasonjét a táborba Hosszú huzavona után megszületett a Csilagkapu spin-off-ja, a Stargate Atlantis. A korábbi tervek szerint a Csillagkapu befejez

Háború Õsi kürtök morajlása, Díszes kardok csattogása, Harci mének nyerítése, Győzelmi szavak kiáltása. Indult a király és serege. S az ellensége ország ellene. Egy parton küzdöttek A hatalmas tenger öblében. Első sorban a lándzsások Mögöttük meg az íjászok S a király imígyen kiállt:

Edgar Allan Poe A kísértetes palota (fordította: Babits Mihály) Legzöldebb völgyünk ölében -- Jó angyalok laktak ott -- Hajdan büszkén, büszke-szépen Drága kastély ragyogott. Földjén Gondolat királynak Fölszökött! Sohse lengtek szeráf-szárnyak Gyönyörűbb torony fölött. Ormain zászlók lobogtak, Sárga, gőgös, víg-arany, Mindez rég volt -- tűnt koroknak Távolaiban! Ahány enyelgő játszi szellő Ment arra át, A dús, bokrétás bástya mellől Mint szárnyas illat szállt tovább! Lantzenére ott a vándor, Ki e boldog völgybe jött, Láthatta, hogy szellem táncol A lángablakok mögött Egy trón előtt, amelyen ülvén Bíborbanszületett Királyuk trónolt, ki körül fény

Edgar Allan Poe Külön (fordította: Tellér Gyula) Gyermekkoromtól fogva nem Olyan vagyok, mint más. Szemem Nem úgy lát, nem közös kutak Habja bennem az indulat. Nem közös forrásból ered Bánatom. Gyújtva szívemet Más fokra izzik örömöm. S ha szeretek: azt is külön. Ott -- gyermekkoromban -- a vad Élet hajnalán: ott fakadt Ez a varázs -- a jó s hamis Mélyekből --, mely kötöz ma is: Forrásból lett, gyors patakból, Sziklahegyen rőt falakból, Napból, mely lekörözött Oszi aranyfény között, Villámból az ég alatt, Amint elszállt, elszaladt, Dörejből, vihar ha forrt, S fellegből, mely olyan volt (Bár kéklettek az egek) Szemre, mint egy szörnyeteg.

SG-Atlantis: "Nem mondott semmit, amihez biztonsági hozzáférés kellene, ugye? - Ford Biztonsági hozzáférés?" - Dr. Zelenka "Miért nem tudok én sosem ilyen barátokra akadni? - Carson Többet kellene eljárnod. - Rodney Egy másik galaxisban vagyunk. Hova mehetnék még?" - Carson

Nes: ez egy régebbi versem volt, én az újakon igyekszem betertani amiket írtál, de akkor ezt magadra is próbáld, mert ugyanazokat a hibákat látom a tieidben, mint a sajátomban

Oh, ez igen érdekesen hangzik, kár, hogy nem Sheri marad a kapitány, imádtam, de sebaj, kiváncsian várom majd :wink: Seaquest: megvan valakinek mind a három season, vagy ha bármennyi az is jó, imádtam. Itt megkell jegyeznem, hogy Jonathan Brandis aki mint tudjuk Lucas Wolenczak-ot (tuti, hogy elírtam, sebaj) játszotta, tavaly év elején öngyilkos lett...

Az Atlantisz tényleg nagyon jó, sokkal jobb lett szerintem, mint a SG1. Az effektek is jobbak, és én kifejezettem örülök, hogy Fordot kiírják a storyból és, hogy Carson lesz helyette a befutó. őt sokkal jobban birom. Stargate filmek: nagyon jók :wink:

Tünde búcsúztató Szomorú dalomat elfújta a lágy szél Halálról szólt, s arról, hogy itt a vég A tündék ideje elmúlóban, a világ más lett Most már az új urak mi vagyunk, emberek Szauron elpusztult, ez lett a vesztük S elmúlt az Elendilnek tett eskü Útjuk Szürkerévbe vezet, hajóznak tova Mi csak nézzük csendesen, mert nem tudjuk hova Elmennek mind, emlékük sem marad Mentek, mert már vár az új haza Mi itt maradunk és emlékezünk Mert többé már nem lesztek velünk

Edgar Allan Poe Dal Kardos László fordítása Menyegz

SinCity: tényleg nagyon jó LCF: táborba elhoznád nekem a babilon5-t imádtam, nekem Stargate összes van 8-ik végéig és Atlantis első season

Kalíthas Darun! Csak egy órácskát voltam lent, fél hétre ért le a vonatom és a fél nyolcassal már jöttem is vissza. A kardom ügyében voltam csak lent és már rohantam is vissza haza, így sajnos nem lett volna időnk talizni, avatar ügyben megértelek puszi

Jó lehet, akkor kirakok mást helyette, lehet, hogy egy éve már volt fent.. :roll:

d3st: egyetértek, én most angolul magyar felirttal. a szinkronokat én sem szerettem, szinte már semmit sem vagyok képes megnézni szinkronnal, mert katasztrófák az eredetihez képest jaja a goauld meg az asgard szinkronoktól mindig is kiakadtam :wink: most írok egy Atlantiszos fanfictiont, fent van itt is a Különféle irodalmi művek alatt, ha gondolod olvasd el

Nes: ha lesz végre egy kis időm RQ: aranyos volt :wink:

Mivel egyszer TAO említette :wink: 1845 THE RAVEN by Edgar Allan Poe Once upon a midnight dreary, while I pondered, weak and weary, Over many a quaint and curious volume of forgotten lore, While I nodded, nearly napping, suddenly there came a tapping, As of some one gently rapping, rapping at my chamber door. "'Tis some visitor," I muttered, "tapping at my chamber door- Only this, and nothing more." Ah, distinctly I remember it was in the bleak December, And each separate dying ember wrought its ghost upon the floor. Eagerly I wished the morrow;- vainly I had sought to borrow From my books surcease of sorrow- sorrow for the lost Lenore- For the rare and radiant maiden whom the angels name Lenore- Nameless here for evermore. And the silken sad uncertain rustling of each purple curtain Thrilled me- filled me with fantastic terrors never felt before; So that now, to still the beating of my heart, I stood repeating, "'Tis some visitor entreating entrance at my chamber door- Some late visitor entreating entrance at my chamber door;- This it is, and nothing more." Presently my soul grew stronger; hesitating then no longer, "Sir," said I, "or Madam, truly your forgiveness I implore; But the fact is I was napping, and so gently you came rapping, And so faintly you came tapping, tapping at my chamber door, That I scarce was sure I heard you"- here I opened wide the door;- Darkness there, and nothing more. Deep into that darkness peering, long I stood there wondering, fearing, Doubting, dreaming dreams no mortals ever dared to dream before; But the silence was unbroken, and the stillness gave no token, And the only word there spoken was the whispered word, "Lenore!" This I whispered, and an echo murmured back the word, "Lenore!"- Merely this, and nothing more. Back into the chamber turning, all my soul within me burning, Soon again I heard a tapping somewhat louder than before. "Surely," said I, "surely that is something at my window lattice: Let me see, then, what thereat is, and this mystery explore- Let my heart be still a moment and this mystery explore;- 'Tis the wind and nothing more." Open here I flung the shutter, when, with many a flirt and flutter, In there stepped a stately raven of the saintly days of yore; Not the least obeisance made he; not a minute stopped or stayed he; But, with mien of lord or lady, perched above my chamber door- Perched upon a bust of Pallas just above my chamber door- Perched, and sat, and nothing more. Then this ebony bird beguiling my sad fancy into smiling, By the grave and stern decorum of the countenance it wore. "Though thy crest be shorn and shaven, thou," I said, "art sure no craven, Ghastly grim and ancient raven wandering from the Nightly shore- Tell me what thy lordly name is on the Night's Plutonian shore!" Quoth the Raven, "Nevermore." Much I marvelled this ungainly fowl to hear discourse so plainly, Though its answer little meaning- little relevancy bore; For we cannot help agreeing that no living human being Ever yet was blest with seeing bird above his chamber door- Bird or beast upon the sculptured bust above his chamber door, With such name as "Nevermore." But the raven, sitting lonely on the placid bust, spoke only That one word, as if his soul in that one word he did outpour. Nothing further then he uttered- not a feather then he fluttered- Till I scarcely more than muttered, "other friends have flown before- On the morrow he will leave me, as my hopes have flown before." Then the bird said, "Nevermore." Startled at the stillness broken by reply so aptly spoken, "Doubtless," said I, "what it utters is its only stock and store, Caught from some unhappy master whom unmerciful Disaster Followed fast and followed faster till his songs one burden bore- Till the dirges of his Hope that melancholy burden bore Of 'Never- nevermore'." But the Raven still beguiling all my fancy into smiling, Straight I wheeled a cushioned seat in front of bird, and bust and door; Then upon the velvet sinking, I betook myself to linking Fancy unto fancy, thinking what this ominous bird of yore- What this grim, ungainly, ghastly, gaunt and ominous bird of yore Meant in croaking "Nevermore." This I sat engaged in guessing, but no syllable expressing To the fowl whose fiery eyes now burned into my bosom's core; This and more I sat divining, with my head at ease reclining On the cushion's velvet lining that the lamplight gloated o'er, But whose velvet violet lining with the lamplight gloating o'er, She shall press, ah, nevermore! Then methought the air grew denser, perfumed from an unseen censer Swung by Seraphim whose footfalls tinkled on the tufted floor. "Wretch," I cried, "thy God hath lent thee- by these angels he hath sent thee Respite- respite and nepenthe, from thy memories of Lenore! Quaff, oh quaff this kind nepenthe and forget this lost Lenore!" Quoth the Raven, "Nevermore." "Prophet!" said I, "thing of evil!- prophet still, if bird or devil!- Whether Tempter sent, or whether tempest tossed thee here ashore, Desolate yet all undaunted, on this desert land enchanted- On this home by horror haunted- tell me truly, I implore- Is there- is there balm in Gilead?- tell me- tell me, I implore!" Quoth the Raven, "Nevermore." "Prophet!" said I, "thing of evil- prophet still, if bird or devil! By that Heaven that bends above us- by that God we both adore- Tell this soul with sorrow laden if, within the distant Aidenn, It shall clasp a sainted maiden whom the angels name Lenore- Clasp a rare and radiant maiden whom the angels name Lenore." Quoth the Raven, "Nevermore." "Be that word our sign in parting, bird or fiend," I shrieked, upstarting- "Get thee back into the tempest and the Night's Plutonian shore! Leave no black plume as a token of that lie thy soul hath spoken! Leave my loneliness unbroken!- quit the bust above my door! Take thy beak from out my heart, and take thy form from off my door!" Quoth the Raven, "Nevermore." And the Raven, never flitting, still is sitting, still is sitting On the pallid bust of Pallas just above my chamber door; And his eyes have all the seeming of a demon's that is dreaming, And the lamplight o'er him streaming throws his shadow on the floor; And my soul from out that shadow that lies floating on the floor Shall be lifted- nevermore! -THE END- . itt sajnos nem látszik rendesen a szerkesztése, mert minden sor autómatikusan a sor legeljén kezdődik A holló Edgar Allan Poe (Babits Mihály fordítása) Egyszer - únt éjfél közelgett - bóbiskoltam elfelejtett Tudományok furcsa könyvén, ellankadva terhesen, Fejem csügge... egyre jobban... s im egyszerre ajtóm roppan, Mintha egy kéz félve koppan - dobban ajtóm csöndesen. S szóltam: "Éji vendég toppan küszöbömre csöndesen: - Az lehet, más semmisem." Ah, jól emlékszem valóban! Tél volt, bús december hóban, Szellemét a szén hunyóban földre hímzé véresen. Lassan nyúlt az éji óra; könyvem nem nyújtott a búra Enyhülést, óh holt Lenóra, érted, égi kedvesem, Kit a mennyekben Lenóra néven hívnak, kedvesem, - Itt lenn nincs már neve sem. S bíbor kárpit selyme rezzen, bizonytalan zajra zizzen; Fájó, vájó, sohsem ismert féltés kínját érezem. S míg szivem dobbanva retten, mind ismétlem önfeledten: "Éji vándor vár ijedten ajtóm el

Fagyos lehelet Fagyos lehelet érte el a tavaszt S lebomlasztotta a védő falakat Vártuk a fényt Ami nem kélt Soha többé Tavasz öblén Elmúlt a tavasz, és örök tél jött S nem sütött többé Nap a világ fölött

Fall2: egészen jó lett, tetszett és jó volt olvasni. Én ma rakok majd fel megint egy novellát.

Nes: igen, köszi, csak kivagyok az utóbbi időben és nehezen fogom fel a dolgokat, plusz szőke is, de nagyon szépen köszi, igyekszem majd jobban ügyelni a rímekre

Aksi: ez egy kicsit bonyolult, de a fejvadászok könyvében elég jó leírás van a Lopakodóról. Amúgy igen élnek, és a Renegátban a mágikus/rúnás nyílvesszőtől halt meg a Lopakodó és nem attól, hogy leesett, azt simán kibírja, de a nyílvessző csinálta ki szegényt, és a Renegátban a Messor is igen megsérült a zuhanás után, eltörte a kezét...

Nálam utóbbi időben megint Anime rulz és Stargate összes főleg az Atlantisz első season, mindenki nézegesse őket, mert nagyon jó DexterÛ: én sosem rajongtam érte, öcsém szerette Inuyasha: fantasztikus Slayers, a kis...: mindenki nézze, és garantáltan jó kedve lesz és a földön fog fetrengeni a röhögéstől már az első perc után

Zoli: rendben..., bocsi, hogy szóltam, nem írtam volna le ha Nes nem kezd el kötekedni. Bocsi, nem tudtam, hogy nem szélessávú neted van, be nem fizetek Neked, emrt nekem sincs otthon :wink: ha majd lesz meggondolom Amúgy ha kérsz bármit is, nagyon szívesen segítek bármiben, mert szeretem ezt at oldalt, csak ennyit szeretttem volna...

Felon: én is szeretem azt a verset Nes: köszi szépen a kritikát, majd igyekszem jobban ügyelni a ritmusra, de nem igazán értettem, hogy mire gondoltál második hozzászólásnál. Lehet, hogy tényleg más irodalmat tanultunk, mert nekünk a magyar tanárunk igen különleges módon tanított ésm arra törekedett és tanította, hogy új dolgokat vigyünk bele az ilyen dolgokba... de köszönöm szépen, hogy leírtad ezt