A'frad

Eleinte én sem hittem el az adatokat, és amiket Ahriman mondott a fegyverekről, technikákról, és egyéb ezekkel kapcsolatos dolgokról, de másfél év alatt kikupálódtam a hiteles forrásoknak és szakkönyveknek köszönhetően. Nem csak elméletből, hanem gyakorlatból is. Volt a kezemben már jó pár féle fegyver, és nyomta a vállam szintén pár vért, valamint nem egyszer térdeltem Ahriman páncéljának hátlapjába, hogy feladjam rá. Nem is beszélve Gem mellvértjének rögzítéséről. Sajnos a legtöbb ember elhiszi a 19. században indult "városi legendákat", miszerint borzasztó nehezek, és elég magas MGT-vel rendelkezdtek ezek a kis gyönyörűségek. Az én kardom paraméterei: típus: könnyű olasz jellegű másfélkezes csatakard legnagyobb pengeszélesség: 5cm pengehossz: kb 80cm teljes hossz: 100cm pengevastagság: 8mm-> 2mm keresztvas szélessége: kb 20cm anyaga: 1050-es rugóacél (a jobb 15.századi kardok anyaga), fa markolat, rézzel bevonva súly: 1.4 kg Mindez nem csalás, nem ámítás, és jól megy a vakon vívás

Nálam az abszolút kedvenc 'régi' film, a Macskajaj. hihetetlen jó poénok vannak benne, és lehetetlen ráunni. 8)

A rémesfilmes este sajnos elmaradt, ugyanis fáradtak voltak a többiek a tábor után, de be fogjuk pótolni kamatostól De a szilveszteri partyn bepótoltuk a nevetést Egyébként a legidegesítőbb film a Kémek krémje. grrrrr :shock:

Összeválogattuk a legrosszabb filmeket, és ma este megnézzük őket.... Azt hiszem Valaki, Gem, Ahriman, Ramun, Troll, és a magam nevében is kérhetem mindenki szánalmát. Majd beszámolunk a legszörnyűbb filmes élményekről 8)

Feliz Natal amigas, amigos!

Én kb 9 éves koromban a Super Mariotól függtem. Azóta nem találtak még ki olyan számítógépes játékot amire nagyon rákattantam volna. Ugyan Amundtól kaptam egy játékot, de annak is inkább a grafikáját, színeit, és a karaktereket néztem. És szegény Eikét még mindig nem mentettem meg :roll: Mostanában babával, plüssizékkel, kiskanállal, rajzolóstáblával, kistálkával, meg egyéb babajátékokkal játszok, és a leggyakoribb 2 szó ami elhagyja a számat a 'nem szabad'. Egy 15 hónapos kislányra vigyázunk, és a kedvenc játéka nálunk egy citromfacsaró, és az én kockáim 8) azokat szoktuk megfőzni Egyébként igaza van Razenek. Tényleg egyénileg hatnak az emberre az ilyen játékok. Van aki rákattan, és kocka lesz, van aki rákatt, és játszik egy jót, és van aki kipróbálja, és nem érdekli. Nomeg van az én fajtám, azok, akik megnézik a grafikáját, és ahogy mások játszanak, aztán kész. Azt viszont nagyon nem pártolom, ha 9-14 éves kiskölkök játszanak "nyírjkimindenkitakimozog" típusú játékokkal.

Kiara: Semmi gond, megesik Crow: Az a mázlim, hogy mások problémáit, teljesen külön tudom választani a saját kis világomtól. Amikor beszélgetek velük a gondjaikról, akkor képességeimhez mérten átérzem a helyzetüket, de amint vége a beszélgetésnek kizárom az agyamból, és így nem alakul ki a 'fire out' szindróma, amibe sok pszichológus, és pszichiáter beleesik. Néhány éve még ezt nem tudtam kezelni, és mások gondjait is magamra vettem, de megtanultam ezt levetkőzni, és már csak a saját keresztem cipelem. Szóval...szeretem a káposztát, de kecske nem vagyok 8) Én A'frad vagyok...

Kiara: Úgy látom félreértetted amit írtam. Az emberek úgy gondolják, hogy szép vagyok, és vígasz képpen ezt hangsúlyozzák, mert úgy gondolják, hogy egy-két bók rendbehoz minden mást. Ha egy felületes, és a külsőségekre túl sokat adó egyén lennék, akkor lehet, hogy el is olvadnék örömömben minden dícsérettől, de nem érdekel, hogy ki tart szépnek, és ki nem. Sőt, egyáltalán nem érdekel, hogy ki mit gondol a külsőmről, ha jól érzem magam a bőrömben. Szóval...Mire megyek a szépséggel, ha nem vagyok egészséges? Erre lehet azt mondani, hogy jobban tudok érvényesülni, és kapcsolatot teremteni. Viszont a kedvesem még képet sem látott rólam, amikor belémszeretett. És itt a külső megint háttérbeszorul, mert a személyiségembe, és a stílusomba szeretett bele először... Boldog lennék, ha a külsőm lecserélhetném egészségre!

Hát munka... Eddig kilátásban volt a szociális segítői, a fotós, és a pultos munka. Ezek stornózódtak az egészségi állapotom miatt, de januártól fix munkám lesz. Anya legjobb barátnőjének a cégénél leszek bejelentve minimálbérre adminisztrátorként. Időnként ez csak névleges munka lesz, de amikor az egészségem engedi valóban dolgozni fogok. És 2 év múlva nyugdíjas leszek. Rokkantnyugdíjas. Ugyanis 2 év bejeletett munka kell a leszázalékoláshoz. A rokkantnyugdíjon kívül pedig csak a fogyatékossági járulékot kaphatnám, ami semmi. Kicsikoromban amikor kérdezték hogy mi szeretnék lenni, akkor azt mondtam, hogy nyugdíjas. És tessék, 21 éves koromra nyugdíjas leszek. Ez szomorú, de valahol vicces is. Pl ha hivatalos helyen kérdezik, hogy mi a foglalkozásom, akkor majd mondom, hogy "nyugdíjas vagyok aranyoskám". Szóval számítógép előtt fogok élni 2 évig, és verni fogom a billentyűzetet. És ha a Magyar politikusoknak lesz elég esze, és beengedi a kínai őssejtkutatókat, és itt lesz az európai központ, akkor pár millát kipengetünk, és meggyógyulok, és rendesen tudok majd dolgozni. Nem éppen így képzeltem el a 'karrierem' kezdetét, de evvan...

Szervezek egy 'ereszd el a hajam' szilveszteri bulit a Ragtimeba. Szóval ha valakinek nincs még terve, akkor tárt kardokkal várom 8)

Hát megvolt a koncert.... FANTASZTIKUS VOLT!!!! A legjobb dalait adta elő Adams úr, fantasztikus stílusban, és nagyon jófej volt. Hihetetlen nagy buli volt! Végigénekeltem az egészet, és tomboltam. Igazából leírhatatlan hogy milyen volt a hangulat Felhívtam csomó ismerősöm, hogy ők is hallják a koncertet, és fotóztam sokat. Úgyh megérte az árát... 8)

Holnap Bryan Adams koncert. Víííííííííííííííííííííííííííííí!!!! 8)

Én egyáltalán nem tartom cikinek, ha valaki szakmunkás. Ha valaki lenéz miatta, az meg nem érdekel. A szakmák szerintem sokkal izgalmasabbak, mint más területek, vagy legalábbis számomra. Pl nagyon élveztem amikor építettük Condoriusék házát. A kőműveskedés nagyon bulis szakma. Nomeg én csináltam az egyik szekrényem amiben a szerepjátékos mókákat, meg a Ps2-t tartom. És egész jól néz ki az a kis szekrény. A nővérem frizuráját is mindig én csinálom, és mindíg dícsérik az egyetemen. Valamint az unokatestvérem szépségszalonjában is dolgoztam, és állítólag jobb, és fantáziadúsabb kontyokat készítettem, mint a fodrászok. És a szalon kínálata bővült afrofonással, és rasztakészítéssel is. Valamint testfestéssel, és piercingszúrással is. Az ismerőseim otthonát, és a mi lakásunkat is mindig én rendezem be, és mindenkinek nagyon tetszik. Mondjuk engem elég jó kézügyességgel és fantáziával áldott meg a sors, úgyh ezért orientálódok inkább a szakmák felé. Én nagyon élvezem ezeket, úgyh egyáltalán nem érdekel, ha valaki lenéz emiatt. Nekem az a fontos, hogy élvezzem amit csinálok, és a szüleim is elismerjék a munkám. És mivel mindezek megvannak boldogan leszek szakmunkás. Másrészt a Lakberendező, és enteriőr szakmát OKJ-s tanfolyamon lehet elvégezni, és mivel 3 éves, felsőfokú képzésnek számít. Még az is lehet, hogy én fogom foglalkoztatni a diplomás szüleim, és a nővérem, ha bejön a céges projekt... 8) Mint mondtam, mindegy mit tanul az ember, csak tudjon érvényesülni, és boldoggá tegye a munkája.

Az iskolával kapcsolatosan két lehetőségem van: vagy átengednek magántanulói státuszba, és két részletben érettségizek, vagy az utolsó évem csúszik. Ha halasztanom kell, akkor elmegyek dolgozni, és elkezdek arra gyúrni, hogy meglegyen az egy év bejelentett munkaidőm, és a munkaügyi központon keresztül képezhessem magam. Persze az érettségi lenne az első, és utána a többi. Viszont egy biztos: saját vállalkozást kell indítanom, mert beosztottként nem tudnék dolgozni, ugyanis senki nem alkalmaz egy olyan embert, aki több időt tölt betegszabadságon, mint a munkahelyén. Jelentkeztem a Szociális gondozó, és pszichológiai tánácsadói tanfolyamra, de sajnos betelt a limit.

Néha én is puskáztam, de csak évszámokból. Azokat mindig összekeverem... Én egyetemre, vagy fősulira tuti nem megyek. Sokkal nagyobb kereset van a szakmai végzettségűekre. A családom most arra bíztat, hogy végezzek el fodrászsulit, mert állítólag nagyon tehetséges vagyok, de én még mindig a lakberendezést pártolom elsősorban. Lehet, hogy megcsinálom a mind a kettőt, hogy legyen több szakmához nyúlni, ha az egyik nem jön be.

Gau: Ennek a következményei a fontosak Pl hogy az összes kalandozó titeket fog üldözni, ha másik versenyre, vagy táborra is ugyan ezekkel a karakterekkel mentek, és beírjátok az előtöritekbe Szóval nem ártana, ha átképeznétek magatokat kráni fejvadászokká, és non-stop viselnétek a lopakodót 8) A tooma papnak pedig minden jót kívánok, és az istene óvja a Birodalom bosszújától :oops:

Ha nagyon a a keleti dallamokhoz húz a szíved, akkor javaslom Clannad-et, Yoko Kanno-t, Tan Dun-t, Rikki-t, és a Black Hawk Down zenéjét. Igazán kellemesek, lágyak, és hangulatosak.

Kova meg a Vegát hallgatok. Forgat össze-vissza, de totál újnak tűnik az egész. Tisztán még sosem hallgattam. Másrészt megvettem a Bryan Adams koncertre a jegyeket.

Felon: Én is ugyan ebben a helyzetben vagyok, és ez a Nyári Tábor számomra is a csalódások hete volt. Kimondtam amit gondoltam, és meg sem várták, hogy befejezzem a gondolatomat, rögtön elkezdtek a hátam mögött szervezkedni. Amikor megtudtam ezt, persze, hogy felkaptam a vizet, és számonkértem, hogy hogy is van ez. Aztán nem kaptam magyarázatot, csak terelések, és hallgatások sorozatát. És még nekik állt feljebb... Azóta szinte nulla a kommunikáció, de már nem is bánom különösképpen. Nekem az emberi kapcsolataim nem a félreértések miatt mentek tönkre, hanem azért mert nem tudták lekezelni a bolderline szindróma tüneteit. Nem tudták, és nem is akarták megérteni, hogy az nem én vagyok, hanem egy, a tudatomtól független zavaró tényező. És így inkább leléptek. De őszintén szólva örülök, hogy ezek az emberek eltűntek mellőlem, mert ők nem igazi barátok. Van olyan barátnőm, akivel 16 éve vagyunk barátok, és ő is velem együtt vészelte át a legroszabb időszakokat. Valamint kalandozós Barátok közzül mondhatnám Kommatrét, Ahrimant, és Toxik hugát, Vikit.

Beszélgettem egy székesfehérvári sráccal, akinek meséltem a gánti mókát, és kérdezte, hogy "akkor ti voltatok azok akik a buszpályaudvarnál átrohantatok az úton a McDonaldsba...?" Kicsit nevettem.....................

Crowstone: A bennsőm azért félek feltárni, mert nagyon sokan bántottak, és kihasználtak, és a tudatalattim bezárta, hogy több sérelem ne érhessen annyira mélyen. A felszínen valóban nyitott vagyok. Elmondok olyan dolgokat amiket bárki megtudhat, de azt, hogy mi van bennem, csak a verseim tükrözik. Ezért nem akarom, hogy kiadják őket. Nem ismeritek azokat a srácok, viszont én 3 éves át nap mint nap találkoztam, és beszélgettem velük. A pszichiátriai orvosokról, és nővérekről meg annyit, hogy hihetetlenül arrogánsak, és lekezelőek. Nyilvánosan megalázni a metegeket...? Etikus ez? tetra: És mi van, ha valakinek nincsenek igazi érzelmei? Én pl régen nem tudtam se szeretni, se gyűlölni. Abszolút nem. Csak szomorúságot éreztem, és olyan voltam, mint egy szobor. Mégis mentem előre, mert akartam. Nem voltak vágyaim, és álmaim. Csak erőm. Az, hogy szeretnénk valamit, az számomra inkább csak vágyakozás, és reménykedés. Én pl szeretnék két teknőst. Az akarat viszont más. Az akarat összefoglal mindent. Ha akarnám azokat a teknősöket, akkor már ott kolbászolhatnának a szobámban. Ösztönök...hümm...8 napja nem ettem egy falatot sem, és évek óta nem éreztem éhséget. Csak azért ettem, mert tudtam, hogy enni kell. Kell az üzemanyag. Fájdalom... A fizikai fájdalom nem érdekel. az egy lényegtelen dolog, mert könnyedén le lehet győzni. Most pl nagyon görcsöl a derekam, de este 8kor megyek el itthonról kávézni Ahrimannal, mert egy beszélgetés egy baráttal többet számít, mint az, hogy a fájdalom elmúljon. Ma elkezdtek tanítani járni. Beállítottak a két korlát közzé, és mondták, hogy tegyem előre a lábam. Tudni kell, hogy a csípőmben is elkezdtek gyengülni az izmok, és idegek. Könyörögtem az agyamnak, hogy szóljon már határozottabban a lábamnak, hogy mozduljon meg, de nem tette. Aztán megelégeltem azt, hogy csak kínlódok, és azt mondtam, hogy nem érdekel senki, és semmi, csak azt AKAROM, hogy előrébb tudjam rakni a lábam. És farizomból, és csípőből előrébb tudtam csúsztatni. És ha AKAROM, akkor napról-napra ügyesedek majd. És ha AKAROM, akkor ismét járni, és táncolni fogok. És mivel AKAROM, semmi nem állíthat meg benne. Az akarat számomra maga a harc. A harc pedig maga a győzelem. A győzelem pedig táplálék. A táplálék pedig erő. Az erő, az élet.

Volt aki elérte ezeket, de róluk azért nem lehet hallani, mert tudták, hogy az emberek idegenkednek az ismeretlentől, az emberfeletti tulajdonságoktól. Hallgattak. - Nem kötekedés képpen, de ha elérték, és mégis hallgattak róla, akkor te honnan veszed? Nem lehet hogy sok nézted az x-aktákat...? ez egy igen csak nagy logikai hiba a hozzászólásodban...

Az egyetem kávéház ugye az amelyik az egyetem sugárúton van?

Crowsone: 1. A'frad és tudod e a valós okot miért drogoztak azok akik azt mondták hogy"mert a nagy művészek is azt tették" vagy azok akik "vagányságból" ? - Nagyon sokat beszélgettem velük, többek között a drogozásról is. És valóban nem volt más okuk. Rendezett családi háttér, kiegyensúlyozott kapcsolat, átalagos tanulmányi eredmények, egészség és istenadta tehetség. És a beszélgetések alatt semmi olyan nem derült ki ami jelezné azt, hogy hazudtak az okkal kapcsolatosan 2. Szerintem nem tudod mert te megelégszel a felszínnel és lázadsz az ellen hogy senki nem látja a valód. - Soha nem elégszek meg a felszínnel, csak képtelen vagyok teljesen kitárulkozni. Védekező reflex. És ezzel még sokan így vannak. Másokkal kapcsolatosan sem csak a felszínt nézem, hanem megpróbálok olvasni a sorok között, de sosem erőltetem, hogy nyíljanak meg nekem. Ha méltónak tartanak rá, akkor szívesen meghallgatok bárkit a személyes dolgairól. 3. Emlékszel nyáron kaptál tőlem egy jégkrémet, és mit éreztél akkor. - Annak nagyon örültem Csak Amund féltékeny lett, de megettem, mert kaptam, és mert imádom a Romero-t 8) Még egyszer köszönöm. Legközelebb én hívlak meg Felon: Nem veszem sértésnek, mert én is így látom a dolgot, és egyetértek. Valóban totál vak, és sötét voltam. Hiába vagyok már tiszta, és kezdtem el normalizálódni a verseim ugyan olyanok. Még mindig szomorúak, de remélem ez változni fog, ahogy erősödök. Rajzolni mostanában nem szoktam, mert még mindig remeg kicsit a kezem, de majd ahhoz is visszatérek. És Benji festményei is olyanok, mint voltak. Bár érdekes lett volna, ha a drogos időszak alatt is fest, abból sok érzelmet, és gondolatot meg lehetett volna állapítani.

A hétvégén majd kiharcolom, hogy meséljen a muslicák nemi életéről, hátha belekeverednek a modulba 2méteres mérges muslicák, akik a légycsapóval felszerelt kalandozókra támadnak Tényleg... A hétvégi karakteremnek lesz egy légycsapója...Majd azzal hesegetem el a pasikat 8)