Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték

Siana

Kalandozók
  • Hozzászólások száma

    26
  • Csatlakozott

  • Utoljára itt járt

Róla: Siana

  • Rang
    Kalandozó
  1. Egyhangúság Mint furcsa testvér néz vissza a tükörből a furcsa élet. Mindennapok Az összes embert "mint barmot iigába hajt" a kötelesség. A jövő Csupán egy szürke sírkő fog emlékezni arra, hogy voltam.
  2. Az még oké, hogy a verseimet alig olvassák, de még a novelláimat sem...? :cry:
  3. Õk Mióta az eszemet tudom, egyedül vagyok. Itt élek egymagam a régi családi ház padlásterében. Meg tudom érteni, miért. Hiszen tükör nélkül is tudom, milyen vagyok. Ha magamra nézek, egy átlagos nő testét látom, aminek fehér a keze, a bőre, a haja
  4. Költők dala Költők vagyunk, a szavak mestere, Nincs más hivatásunk éltünkben. Szavainkkal az emberek lelkében Világokat alkotunk, majd rombolunk le. Múzyák kegyeltjei vagyunk, dalnokok, Kik a világot, az életet éneklik meg. Verseink után férfiak és asszonyok Sírva fakadnak, majd nevetnek. De emberek is vagyunk, egyszerűek, Az élettől megcsömörlött művészek. Mi is eszünk, alszunk, dolgozunk, Örök hű társunk a magányunk. S míg beragyog minket sugara a Napnak, Mi örökké csak írunk és írunk, Lelkünk soha nem nyugodhat, Mert mi mind költők vagyunk.
  5. Az igaz emberek eredete Egyszer, réges-rég, mikor még a világ nagyon fiatal volt, mind az állatok, mind az emberek, de még a virágok a folyók és a szél is egy nyelvet beszélt. Megértették egymást, harmóniában éltek. Soha nem háborúztak, mert még a kezdetek kezdetén örök barátságot fogadtak az istenek színe előtt. Egyszer úgy esett, hogy az emberek, a lovak és a farkasok faluja szomszédosak voltak. Az emberek falujában élt egy lány, ki különösen szerette ezeket az állatokat. Volt is egy ló-és egy farkasbarátja, akikkel sülve-főve együtt volt, egész nap együtt játszottak és kóboroltak. A lány boldogan nézte a ló kicsattanó szabadságát és a farkas erejét és bátorságát. Soha nem irigykedett rájuk. Nem úgy, mint a többi ember. Megette őket a sárga irigység, mikor a környező állatokat figyelték. Õk is erősek akartak lenni, mint az elefánt, bátor, mint az oroszlán, sebes, akár egy sólyom és szép, mint egy gepárd. Ezért napról napra forrt bennük a düh, hogy a természet szebb és jobb, mint ők. Erről a lány tudomást szerzett, és szörnyen megijedt. Rögvest tudatta barátaival. A ló és a farkas nagyon elszomorodott, mert már tudták, hogy az ember fel fogja rúgni az ősi barátságot. És ez hamarosan be is következett. Az ember összeszedte kicsiny seregét, és hadat üzent a természetnek. De a lány nem volt hajlandó szembeszállni barátaival. Ezért a többi ember megátkozta a lányt, miszerint minden további generációban legyen a nőnek alárendelt szerepe. Örökké szolgálnia fogja a férfit, és minden megaláztatást tűrnie kell majd. A lány szörnyű átkával a fején két hű barátjához fordult, kik szintén kitaszítottak lettek háborúellenességük miatt. Mikor elkezdődött a csata, a három jó barát végső elkeseredésükben az istenekhez fohászkodtak. Õk meghallgatták az imáikat, leszálltak a földre, leállították a háborút és összezavarták az ősnyelvet, hogy az emberek és az állatok többé ne értsék egymást és ne harcoljanak.
  6. Suttogás az éjben Kellemes, nyári éjszakákon, mikor az álom elkerült, gyakran kiültem a verandára. Volt, hogy annyira belefeledkeztem a csillagos éj gyönyörű látványába, hogy csak az egyre hangosabban kongó hasam kergetett vissza a házba reggel. És volt, mikor éjszaka furcsa hangokat hallottam kiszűrődni a házam melletti erdőből. Egyenletes, suttogó kántálást, mitől megmagyarázhatatlan rettegés fogott el. Ugyanis volt valami idegen a hangban. Olyankor mikor e suttogást hallottam, idősödő férfivoltom ellenére mindig visszamenekültem a házba, akár egy kisgyermek. Egyik éjjel,mikor szintén hallottam a kísérteties kántálást, elragadott a kíváncsiság, ezért felöltöztem, puskát ragadtam, és elindultam az erdőbe. Halkan, óvatosan közlekedtem a megszokott ösvényen. Egy helyen letértem az útról és érintetlen vadonban haladtam tovább. Utamat mindenféle kiálló gyökerek és szúrós bozótok nehezítették. Nem sokára egy tisztást láttam meg magam előtt. Onnan jött a kántálás. Nagy nehezen elvergődtem a tisztás szélére és megállapodtam egy fa mögött, ahonnan tökéletes kilátás nyílt az eseményekre. Egy nagy, természetes tisztást láttam, ahol feketecsuhás emberek álltak szabályos körben. Õk kántáltak. A suttogó hangjuk szinte csontig hatolt, felállt tőle a hátamon a szőr. Volt benne valami megfoghatatlan, valami embertelen. Már-már úgy döntöttem, menekülök, de ekkor megláttam a Valamit. A csuhások állította kör közepéből valami előtüremkedett a földből. Nem tudom,mit mondhatnék arról az iszonyatról, mit a csuhások megidéztek. Meghatározhatatlan formája, számtalan hosszú csápja, tucatnyi mélységes, fekete szeme és messziről átható bűze embertelen félelmet hozott a felszínre belőlem, mitől teljesen lebénultam. És ekkor
  7. A végzet kegyelme A messzi jövőben, mikor már az ember elfeledte, honnan indult és hová tart, a megbánás szellem söpört végig a világon. Az ember megbánta, hogy ártott fajtársának, s megbánta, hogy megölte a Földet. Ugyanis eddigre már az ember maradt az egyetlen élőlény a Földön, tiszta vizű folyó vagy tó sem létezett már. Szívük szomorúsággal és magánnyal telt meg. Nem volt már senki, ki bánatukat elvehette volna, hisz elfeledték már, mi az az isten. Az emberi lélekből valami kiszakadt mér réges-rég, s talán így is marad örökké, ha nem történik meg a Változás. Ekkoriban a Földön valaha imádott összes Isten összegyűlve figyelte az ember keserűségét. Szánták őket, látva magányukat. Ezért tanácskozáshoz ültek össze: mit tehetnének, hogy az ember visszataláljon az Õsök által kitaposott útra. Tudták, hogy bármibe is fog majd az ember, ha egyedül van, semmi sem sikerül. Ezért a döntés hamar megszületett. A Földön valaha imádott összes Isten leereszkedett az emberek közé. Lépteik nyomán gyönyörű, zöld növények sarjadtak. Hol megérintették a földet, fák, erdők nőttek. Hol megérintették a sziklákat, forrás fakadt, mely hamarosan nagy folyóvá, tóvá dagadt. Hol kezüket végigszántották a földön, völgyek, hegyek magasodtak ki. Szavuktól megtisztult Ég és Föld. Majd a föld porából megteremtették az állatokat, ki betöltötték az eget, a földet s a vizet egyaránt. Végül az Istenek hatalmas orkánt támasztottak, mely lerombolt mindent, ami szennyezi a környezetet, és lágy szellőt keltettek, melymegnyugvással töltötte el az emberek szívét. Eddigre az Istenek elfáradtak, és visszaszálltak az Égbe. Az emberek pedig megtalálták a helyes ösvényt, újra hinni kezdtek az Istenekben, és amíg éltek és léteztek, csak úgy cselekedtek, hogy sem maguknak, sem másoknak nem ártottak.
  8. Nincs élet halál nélkül, s nincs halál élet nélkül Egyszer még rég, a kezdetek kezdetén, a Szeretet, a Gyűlölet, a Magány és még sok más tulajdonság élt egymás mellett a Földön. A Teremtő úgy rendezte a dolgokat, hogy az Õsellentétek gyűlöljék egymást. De véletlenül figyelmen kívül hagyta azt az örök törvényt, hogy a szeretetet a gyűlölettől csak egy hajszál választja el.
  9. A Sötétség Szava Mikor úgy érzem, hogy valami bánt, mindig elvonulok a sötétbe. Egyedül szoktam üldögélni, magamra maradva a gondolataimmal. És az árnyak ilyenkor a fülembe suttogják a Sötétség ősi titkait
  10. Szávitri legendája 4. rész Négy nap múlva már vége volt az évnek, Ezért Szávitri szigorú böjtbe kezdett. Három napig nem evett, nem is mert mozdulni, Az istenek kegyelmét akarta így elnyerni. És az év legeslegutolsó napján Fát vágni indult a tudatlan Szatjaván. A böjt végeztével vele tartott Szávitri, Ki sorsától akarta férjét megóvni. Szávitri szívében félelemmel figyelt, Mikor hagyja el férje lelke a testet. És végül megtörtént, mit a lány nem akart: Szatjaván megszédült, összeesett és meghalt. Majd hirtelen a semmiből ott termett Jáma, A Halál félelmetes, kötélhurkos ura. S mire Szávitri felfogta, istennel áll szemben, Jáma már eltűnt férje lelkével. Szávitri egész testében remegett, Nem akarta elhinni, hogy ez történhetett. Mégis miféle módon fogja ezt Szávitri Szatjaván öreg, vak apjának elmondani? De végül összeszedte bátorságát, És elmondta az öregnek e tragédiát. A volt király először sápadt lett, Majd hirtelen vörösnek tetszett. Majd hirtelen és teljesen váratlanul E szavakat mondta meggondolatlanul:
  11. Szávitri legendája 3. rész Mikor a lány történetét mondta apjának, A hír fülébe jutott egy bráhmannak*. Mikor meghallotta, menten elsápadt, Rögtön színe elé rohant a királynak. Mikor a bráhman királya elé érkezett, A király aggódva a bajra kérdezett:
  12. Szávitri legendája 2. rész Hamarosan egy erdőbe vezetett útja, A rengetegnél kocsiját is hátrahagyta. Gyalog haladt tovább az erdőbe, Míg egy nagy, furcsa fát vett észre. E fa inkább hasonlított egy palotára, Mintsem egy természetadta fára. Szobák, termek voltak benne, Gyönyörű kertekkel szegélyezve. S hirtelen a lány elé toppant egy ifjú, Egy gyönyörű arcú, szomorú fiú. A fiúból holdfény, virágillat, És iszonyatos szomorúság áradt.
  13. Szávitri legendája 1. rész Élt valahol Indiában Réges-rég egykirályságban Egy lótusz-szemű lány, Szávitri királylány. Olyan szép volt az arca, Hogy királyfik jártak csodájára. De megkérni egyik sem merte a kezét, Nem bírták látni nagy szépségét. Ez nagyon elszomorította apját, Hisz nem tudta férjhez adni lányát. A lányát, ki isteni eredetű volt, Kit Szávitri istennőtől kapott. Szégyenében a király elküldte lányát, Hogy találja meg magának a párját.
  14. Természethimnusz Ó, hatalmas és ősi Ég, légy velem egy kicsit még. Halld dalom, s tekints le rám, segítő kezed nyújtsd le hozzám. Lágy szellő és dúló orkán, add kegyes áldásodat rám. Halld dalom, érints meg engem, bárhol járok, légy velem. Ó, gyönyörű és fényes csillagok, halljátok dalom, hallgassatok. Ragyogjatok le rám éjszakánkánt, boruljatok rám hűs lepelként. Ó, magasztos Hold és Nap, öröktől tiétek éj és a nap. Utamon mindig kísérjetek, fáradt vándort segítsétek. Életadó eső, sebes folyó, ősi óceán, légy hozzám jó. Mikor utaink keresztezik egymást, adj reám bőséges áldást. Ó, ősi, elemésztő Tűz, kit olthatatlan hév űz, adj nekem biztonságot, védelmet, a sötét éjszakától védjél meg. Ó, termékeny, ősi Földanya, az elemek, az élet patrónusa, adj ételt, italt utamon, és életem a kezedbe adom. Velem van az ősi Ég, velem van a termékeny Föld, velem van a Holdas éjszaka, s velem van a Nap világa. Velem vannak az Elemek, velem vannak az Éji Fények, s áldott legyen a nagy természet, mely ősanyja minden földi létnek.
  15. Wicca himnusz Ó, Isten bennem, ó, Istennő bennem, kérlek, áldjatok meg engem. Hisz ki tudná valaha is elfogadni, hogy wiccának akartam születni. Adjatok erőt, hogy elviseljem, hogy szeressem és éljem életem. Adjatok erőt, hogy megértsem azokat, kik nem értenek meg engem. Szabadítsatok meg a rosszakaróktól, a gonosz erőktól, a rontásoktól. Adjátok meg, ó, Istennő és Isten, hogy boldogan élhessem életem. Én örökké tisztelni foglak titeket, még ha ezért magányos is kell hogy legyek. Hisz ki tudná valaha is elfogadni, hogy wiccának akartam születni.
×
×
  • Új...