Morgian

Zhilia Estor Darton felkent papja Sokat töprengtem az emberek viselkedési formáin. Darton kegyelméből megadatott nekem, hogy tán valódi megszületésem előtt rájöjjek az igazságra. Tanáraim szerint túl fiatal és tapasztalatlan vagyok még, hogy érdemben filozofálgassak az érzés, gondolat és tett összefüggésein. Néha azt kívánom lássanak, érezzenek engem úgy, ahogy én magamat. Akkor talán megértenék szándékaimat. Milyen mulatságos is lenne. Egészen más folyást adna az életnek, ha megvalósulhatna ez a folyamat.

Leehr Shorgass Leehr Shorgass, erioni születésű harcos előtörténete (vigyázat! csak erős idegzetűeknek!) Hiszem, hogy az ember soha nem tanul. Aki nem hiszi, hát gondolja végig az életét. Már ha van elég bátorsága átlátni a szövevényes hazugságokon és valamennyi kényszeres önigazoláson. Világunkon az ember a legocsmányabb fajta. Jelleme szerint hazug, állhatatossága szerint gyáva. Én is az vagyok. Csak én látok. És nem hazudok. Soha. Magamnak sem. Neked sem. Ha éhes vagyok eszem, ha férfira vágyom szeretkezem, ha ölni akarok, hát Arel tüzes villámai sem állíthatnak meg. Úgy élvezem az életet, ahogy van. Egy dolgot gyűlölök: a hazugságot. Nincsenek szépreményű gondolataim, álmatag képzelgéseim. Látom az igazságot. És ha nem kedvem szerint való, hát megtorlom.

Világok Harca: Keresés vége A nevem Leehraheersy Ineranthe

Jah ez tök igaz. És ha a Dark Ages-ben játszom el is fogadom, mint vámpír a Káin mítoszt. Elvégre középkor erős hit, misztikum stb. Nah de a jelenkorban? Nevetségesnek tartják az rendben van és jogos is. De nem hiszem el hogy egyetlen vámpírt sem izgat, hogy hogyan is keletkeztek. Pl szerintem tök izgi lenne ha születne egy őrült, akinek meggyőződése, hogy tisztán tudományos módszerekkel fényt derítsen erre a titokra. Persze nem azt mondom, hogy hivatalosan magyarázzák meg, hiszen akkor elveszne a titokzatosság és izgalom ami körüllengi a témát. Jó így ahogy van. Találgassunk, alkossunk elméleteket, valamint tök jó játékra ad lehetőséget.

:D:D:D:D:D:D:D Máris csípem a kiskölköt . Olvastam egy érdekességet a gyerekekről: ők még látják az emberi aurát. Ezért néznek állítólag sokszor az ember feje fölé. És tényleg! Főnököm kisfiát (kb egy éves lehet, vagy nemtudom de kicsi csecsemőféle ) tanulmányoztam ezügyben és komolyan ezt csinálja! Hihetetlen számomra! Mondjuk ő különleges baba. Nagyon okos és hallgat a nevére . Vagy ez csak a háziállatokánál jó? Nemtudom.. nekem csak macskáim voltak nem értek a gyerekekhez .

Ahogy olvastam a hsz-edet Venes a gyermeki ártatlanság jutott eszembe. Egy gyermek természetéből adódóan ártatlan, boldog, természetes és tudatlan. Úgy érzem nekünk nem az a sorsunk, hogy tudatlanok maradjunk. Az emberi létforma alapját a kezdetektől a végtelenségig a "miért" adja meg. Ez segít bennünket abban, hogy megismerjük magunkat és a valódi környezetünket. Fejlődés, tapasztalás. El fogunk jutni ezáltal arra a szintre, ahol a rombolást már értelmetlen energiapocsékolásnak fogjuk látni. Egyik kedvenc íróm ezt az állapotot nevezi a krisztusi ártatlanságnak. Ugyanis egy tapasztalt bölcs ember ártatlansága és egy tudatlan gyermek naivitása között pont, hogy a tapasztalat a különbség.

Hát hja. Ez nyilvány generációs probléma és ahogy szépen lassan kialakult, úgyanúgy szépen lassan generációról generációra tud csak javulni. Ha 1000 emberből már találunk egy jóérzésűt az már haladás! Mert az az egy továbbviszi egyre több emberhez jutnak el az eszméi... és így terjed mint a pestis. Csak sajnos lassabban. De legalább megállíthatatlanul. Az embernek nemtermészetes állapota a bezárkózottság és a korlátoltság. Ha akarjuk ha nem akkor is kinyílunk, csak kérdés, hogy minek a hatására. Ha magunktól nem vagyunk hajlandóak fejlődni, akkor, mint életesemény fog elénk állni a probléma, hogy a bennünk szunnyadó pozitív képességek, elrejtett érzelmek előtörhessenek.

Szerintem ez nem ennyire egyszerű. Itt már megint az emberi természetnél kezdődik minden. Engem személy szerint felháborít az, hogy meg akarják mondni mit vállalhatok és mit nem. Szerintem én döntöm el, hogy vállalom a gyermekemet vagy nem. Én döntöm el, hogy gyilkossá válok vagy nem. Ebbe senkinek nincs beleszólása az anyán és az apán kívül. De ez csak az én véleményem. Tisztában vagyok vele, hogy a mai helyzetben, a mai gyatra felelősségvállalás mellett nem hagyható ez az egyénekre. Ennek megoldása érdekében én a megelőzésben látom a megoldást. Felvilágosult és értelmes gondolkodámódra kell nevelnünk az ifjakat. Valamint hozzáteszem nem csak az ifjakon van a hangsúly. Sok felnőtt sokkalta hülyébb felelőtlenebb és korlátoltabb a fiataloknál. Én ezzel csak mostanában kerültem szembe és komolyan megdöbbentett. Kiskoromban felnéztem a felnőttekre, mint okos szép és sokat tapasztalt emberekre. Úgy gondoltam egyszer én is ilyen leszek. Erre mit tapasztalok? Olyanok mint a hisztis óvodások. Komolyan vicces. Semmi tolerancia, felelősségvállalás stb. Az egyik legfőbb tulajdonságuk a "nem én vagyok a hibááás". Pedig ha tudnák, hogy egy beismerés és egy bocsánatkérés mennyivel kevesebb energiát igényel...

Érdekes témáról olvasgattam ma a Reflex magazinban: az abortuszról. Ugye vannak országok, ahol 100%ig be van tiltva néhány kivételtől eltekintve (nemi erőszak, vérfertőzés, az anya élete veszélyben forog a terhesség következtében stb). Volt egy példa

Na eeez igaz! Páratlan teljesítmény . Erre szoktam azt mondani, hogy a szükség Nagyúr! Vagy elvergődsz Vörösvárig, vagy a Nyugatinál éjszakázol .

Tökéletes jellemzés !

Szerintem minden dolgok valódi oldala magától az egyéntől függ. Ergo jól mondtad: ahány ember annyiféle igazság. És hogy mi a kulcs, hogy ennyiféle vélemény, gondolat és idea ne okozzon konfliktust? Hát szerintem semmi más, mint a tolerancia. Pontosabban, hogy képes legyek beleélni magam a másik ember világába. Nem az igazságába... a világába. És ha én képes vagyok lemondani az igazságomról a másik ember érdekében, akkor ő is képes erre. És! Amint megteszi, akkor meg is teremtettük a harmóniát.

Ez bizonyítja azt is, hogy ha az ember egyetlen célra öszpontosítja az energiáit, akkor hihetetlen dolgokra képes. Ezt kellene a mindennapokban is megvalósítanunk, természetesen kifejlesztve az egészséges erkölcsi gátlásokat, ahelyett, hogy szóródunk ezerfelé.

Ehhez az egyszerű - bonyolult kis kérdéshez én egy nagyon kir könyvet ajánlanék: James Redfield - Mennyei Próféciák. Ez egy sok kötetes sorozat, de érdemes elolvasni. Megváltoztatja a saját illetve a más emberekhez való hozzállást méghozzá a lehető legpozitívabban. Szívből ajánlom mindenkinek (bár nem kevés nyitottság szükségeltetik hozzá) . U.I.: Jah! Jó nyulat meg minden! Üdv: morgian