Namiko

"Boszorkányok majd' mindenütt akadnak Yneven. Rendjeik száma több százra rúg Kránban; a legjelentősebb közülük az egész Délvidékre kiterjedő, renitens szektákban bővelkedő Adepta Astralica. Leányai a gyönyörben lelik meg az Asztrálmágiák alkalmazásához legalkalmasabb tudatállpotot; szexuálmágiájuk a legveszedelmessebb hatalom, amivel nő férfi felett bírhat." ETK idézet a boszikról. Nos ez a boszorkányom iskolája.

Nos egyvalamit akkor nem olvastál el a beírásomban. Manifesztációs háború előtt. Vagyis akkor még azt se tudták mi fán terem az amund. Max legendákat. Semmi mást. Tehát nem is gyűlölhették, mivel még nem volt rá okuk. Innentől kezdve már nem is lehetetlen. Dzsadok nevelték fel. A legtöbb Ynevi annyit tud, hogy másmilyen mint egy ember, de fogalma sincs, hogy micsoda.

Namiko Lyen-Mort a nevem. Eredetileg Tachibana Namiko lett volna, ám édesapám még a születésem előtt elment. Visszahívta a császára, így azóta nem hallottam róla. Teljesen elszigetelve nőttem fel egy várban, ahol születtem, anyám gyakran utazott el és egy jó barátjára bízott. Szinte Õ nevelt fel és ő is tanított, annak ellenére, hogy szinte soha nem képeznek nőket bajvívónak. Megtanított rá, hisz ezt szerettem volna. Semmiben nem mondott nekem ellent, de nem használtam ki. Szerettem, mintha az apám lett volna. Édesanyám 16 éves koromban meghalt. Az előző családja gyilkosait kereste meg, hogy bosszút álljon. Nem sikerült neki. A saját lovára kötve küldték vissza a holttestét. Engem a vár urai közül az egyik örökbe fogadott, így lettem Lyen-Mort én is. Addig talán egyszer hagytam el a várat. Attól kezdve, szinte minden nap kimentem. Kissé befelé fordultam és nagyon goromba lettem. Dühömben felkerestem anyám gyilkosait, de engem nem öltek meg. Csupán egy emlékeztetőt kaptam tőlük. Egy vágást, melynek a helye megmaradt az arcomon. Egy heg, mely a szememtől az államig húzódik. Nevelőapám elküldött az édesapám barátaihoz, hátha ők helyre tudnak tenni. Valamennyire sikerült. Jót tett, hogy megtudtam milyen ember volt az apám. Mégis elhagytam régi otthonom, hogy elinduljak a nagyvilágba. Utam sokfelé vezetett és az a fiatal naiv kislány, aki voltam felnőtt és rájött, hogy nem minden annyira egyszerű és szép, ahogy azt ő megszokta. Kissé megkeseredett és csendes lettem, de még mindig teljes szívből és odaadással jártam párbajokra. Sokszor kinevettek, hogy egy lány hogy tudna vívni. Olykor vesztettem, olykor nem, de mégis meg tanultak tisztelni.

Sir Thomas Mentálpajzsot épített fel a khálnak és a rabszolgaság csókja pont mentál varázslat. Nem erősítettem fel és nem is szájon, csak arcon csókolni tudtam. Szóval nem jött össze, mert az ellenállása nagyobb volt mint a varázslat alap ereje. amúgy nem tudom mi a baj az amund boszival:)

Na akkor beleszólok én is, márcsak azért is mert épp bosziva játszom. Ellana hitű boszival vagyok. Nem nem csináltam belőle kurtizánt:) Eddig egyedül csak a kovács fiával feküdt le mana töltés miatt, de utánna úgy is elmentünk onnan. Hivatalosan a karik a csapatben nem tudják, hogy boszi vgyok, de a JK-k igen, de egyáltalán nem zavarja őket....sőt a khál játékosát mégcsak nem is zavarta, hogy rabszolgát akartam belőle csinálni....persze nem jött össze, mert a varázslónk már jóval korábban mentálpajzsot épített köré....szépen kinevettek hogy nem jött össze Persze a kacajt játszatták le velünk, úgyhogy élvezetes volt egyik reggel a kakas, másik reggel meg az iszákos szolgáló testében ébredni teljesen részegen. :? Ebben a kalandban igazából nem sokmindent csináltam, talán csak a khált nyugtattam le, hogy ne verje szét a szomszéd nemesúr fejét. Bár az is mókás látvány lett volna A mostani kalandban már többmindent csináltam, de itt is csak a tűzmágiát használtam, ami nem tűnt fel annyira egy csapat sogron pap között. Na a lényeg a lényeg, hogy én annyira nem szeretek vele intrikázni. Szívesebben használom ki a varázslatait. Mivel amund a szentem úgy is magánakvaló egy kicsit. mivel még a manifesztációs háborúk előtt játszunk így igazából senki nem tudja mi vagyok. Még a kari sem A másik....szerintem pasi is játszhat nyugodtan női karakterrel és fordítva. Ha ki tudja játszani. Én pl. szeretek féfi karival játszani. Viszonylag még jól is megy. Tesóm meg nőivel szokott és nagoyn ügyesen ki tudja játszani.... Na asszem ennyit akartam

Nos mivel rám lett szólva, hogy tessék bemutatkozni, ezért tetszek bemutatkozni (pocsék egy szóvicc, de akinek nem tetszik az ne olvassa el és kész 8) ) 1985. szeptember 15-én születtem. Szű jegyű vagyok mérleg aszcendensel. ELmebeteg párosítás, de nem én választottam. Van egy drága jó kis szakközepes éretségim, szakma nélkül, csakhogy jó is legyen a dologban. Tovább tanulni nem akartam, mert utálom. És nem érdekel az a kioktatás, hogy márpedig valamit akkor is kell. Nem és kész. Szóval most munka nélkül tengődök. Vagy lesz valami vagy nem de az biztos. Na hogy mi érdekel? Kettőt és könyebbet Mikor hogy mihez van épp kedvem. Asztali szerepjátékot nem nagyon játszottam még. De 1,5 éve Thrillezem. Persze nem ugyanaz. De attól még játszom ott. Más most nem jut eszembe, de kérdezni lehet.