tetra

A pszín kívül van olyan képzettség, aminél számít, hogy mikor szerzi meg a karakter? Persze fejlődés során fontos, de egy adott időpillanatban milyen képzettség van még a pszín kívül, aminél ez számít?

Nem is igazán tudom, hogy miről beszéltek. Hogy lehet egy kaszt erejét mérni? Miben méred? Szerintem ösztönösen azért mindenki érzi, hogy a játékegyensúly nincs a toppon a rendszerben, de bebizonyítani kb lehetetlen, mert definiálva sincs, hogy mit jelent ez az egész.

Ez speciel teljesen rendben van. De mindenki tudja, hogy úgy szar az egész, ahogy van, nem kell túlstresszelni.

Ha 1k forint 1 arany lenne, akkor mindenkit aranyban fizetnének. Ez teljesen egyértelműen hibás ekvivalencia.

Elvben a Tp lenne, az ADnD is így működött, amiről másolták a rendszert. Gyakorlatban semmi sincs kibalanszolva, tehát tökmindegy.

A Patchben minden jó lesz, csak ennyit tudok hozzáfűzni.

Soha nem nyilvános a dobás. Akármilyen jó szerepjátékos az ember, befolyásolja, ha látja, hogy nem sikerült valami. Nekem elég egyértelműnek hangzik: X% eséllyel megérzi, ha hazudnak, tehát 100-X% eséllyel nem érzi meg. A pap szerintem tisztában van a saját hatalmával, és tudja, hogy nem 100%-os hazugságdetektor. Olyan érzet nincs, hogy igazság, csak vagy érez hazugságot, vagy nem. Ettől még kételkedhet, lásd előző mondat.

Heh, én se korlátozom szándékosan az alkotási kedvét a varázslómnak (Pathfindert mesélek, de hasonlók a lehetőségek), csak egész egyszerűen nem ül le a sztori eléggé, hogy aktívan tudjon alkotni. Most meg még a papnőnek is megjött a kedve, de persze sosincs rá idő. De ha egyszer lesz idejük, akkor csak az anyagi lehetőségeik szabnak korlátot, mert ezekben a rendszerekben amúgy drágák is ezek a tárgyak elkészíteni.

Pontosan többmindent jelent, azért is nem fejtettem ki. Shadowrunban például eleve ritkák a varázstárgyak, mert a mágia élő dolog, kell hozzá egy tudat, nem lehet csak úgy könnyedén tárgyakra aggatni. Ott karmába kerül magadhoz kötni a tárgyat, Magus nyelven Tp-t kell költeni rájuk. Emiatt mindenki kétszer is meggondolja, hogy mit szerez be, hiszen az egyéb irányú fejlődését hátráltatja. Pathfinderben eleve slot limitációk vannak, tehát mittudomén a nyakadban csak egy dolog lóghat, egy dolog lehet aktív, legyen az nyaklánc vagy köpeny, a többi az inaktívvá válik. A tartós bónuszokat adó tárgyakat pedig hordani kell bizonyos ideig, hogy rendesen kifejtsék a hatásukat. Meg persze a régi DnD verziókban szintén xp-be került a varázstárgyak készítése. Biztos vannak még példák erre, ha valaki több rendszert ismer, amiben varázstárgyak vannak.

Pont a papnál kritikus az isten akit követ, hiszen ez határozza meg a céljait és a világhoz való hozzáállását. Tharr papjai egyáltalán nem olyanok, mint Ranagol felkentjei. A többi kérdésed erősen összetartozik. Normál esetben az előtörténet dolga, hogy elmesélje, hogy került oda a karakter, ahol van, hol képezték, hol szedte össze a cuccait, milyen kapcsolata van a világgal. Nem szükséges, lehet enélkül is játszani, és ez nem rosszabb, bárki bármit is mond, csak más. Az a kérdés, hogy a mesélő mit fog kezdeni az információval. Ha csak félreteszi, akkor felesleges volt megírni.

Más rendszerek ezt úgy oldják meg, hogy a varázstárgyat magadhoz kell kötni.

1% mikortól mehet majd? Mennyire publikusak az Egyesület tervei, vagy megfordítva, vannak-e titkos tervek a jövőre nézve? (ez ugye megnehezíti a segítség felajánlását annak, akinek ilyen indíttatása lenne)

Csirkével még mindig jobb!

A szállás minden tekintetben gyenge közepest kap, kivéve a vizesblokk, az fasza volt (és még a mutogatós hajlamaimat is ki tudtam élni biztonságosan a bukóablak melletti kabinnal). A kaja kevés és ergya, a közösségi terek szűkek, a sportolási lehetőségek és a nyílt teri játékhelyszínek hiánya kifejezetten zavaró volt. Jobban szólt volna az az AFRAD a szabad ég (meg egy fa hűsítő lombkoronája) alatt. Ha már Arel, a csapatom, a Számlálhatatlan Aggastyánok (vagy valami ilyesmi) kiváló szórakozást nyújtottak a mesélőnek (gyk nekem). Nem tudom, mennyire volt szándékos, mivel a csapat ebben a formában még nem játszott együtt, többen nem is ismerték egymást, de nagyon jól hozták a körülmények által (újra, és akaratuk ellenére) összevetett csapatot, a hitegyezőség (5 papja a Sólyomasszonynak) ellenére voltak merőben eltérő hozzáállások helyzetekhez. Valamennyit harcoltunk is, és a végső ereklyementő akció azért egy könnycseppet is csalt Ville szemébe (maga a harc nem volt igazán epikus, de a felkészülés és maga a terv merész volt, csak aztán a gyávák eszközét, a láthatatlanságot vetették be a derék atyák). Nyugodj békében Ranog Ruk, bátran szálltál szembe a Napisten haragjával. De az íjász szabálytól a hit nem véd meg. A modul maga sok kritikát vonzott be, ezt még rágom magamban (bár nem én írtam, de mint a tesztmese résztvevője és a modulhoz hozzáférő mesélő, talán tehettem volna többet). Nekem a helyszín nagyon tetszett, persze a szigort valamelyest vissza kellett fognom, leginkább a tiszteletlenségével folyamatosan börtön és testi fenyítés felé kacsingató Ranug miatt és mert öt papot a mágia feltűnőségének felhúzásával kiherélni talán nem a legjobb opció a szórakoztató mese felé. TAO-nak a repülő csészealja szépen zenélt, az fasza volt, nyugtatós. Legfőképpen a Rizikófaktor( Deluxe Edition)nek, de sok más embernek is köszönöm a rengeteg társast, amit játszhattam/kipróbálhattam, az Egri Kóla most már felkerült a listámra, amin azok a játékok vannak, amikkel kéne játszani, de nagyon kényelmetlen, mert túl hülye vagyok hozzá (itt van még a Go és a Supreme Commander, csak hogy változatos példákat hozzak). Az Unikornisok cukik, de nem nyűgöztek le, viszont a Rock Paper Wizard megfelelően pszichológiai hadviselés ahhoz, hogy érdekes lehessen pár alkalom után is. Vassitól és a többiektől elnézést, hogy a komoly játékot elvittem a testépítő tippek irányába, de azért remélem azóta helyrehoztátok az edzésterveket (sok fehérje, kevés szénhidrát, súlyokat megfelelően adagolni, alacsony ismétlésszám tömegnöveléshez). Hullának szívesen, hogy segítettünk finomhangolni a modulját, hogy a többieknek még jobb szórakozás legyen, és még a TTK-hoz is kiesett pár csiszolandó részlet. A tokaji bor elég jó volt, azt javaslom mindenkinek, az Erdős pincészet megfelelően megalapozta az estéket. Képet nem készítettem (azt hiszem, ez a jó parti jellemzője), de akkor jár le a bérletem, szóval ez nem lehet véletlen!

Az ég világon semmi. Sajnos ritkán jutok el oda, hogy játékosként vegyek részt ilyenekben (értsd: heroikus fantasyt én csak mesélek mostanában, játszani másban szoktam). Viszont tanulok kardozni, és megihletett az olasz és a spanyol rapíriskola rivalizálása.