tetra

Újraélesztve a témát, van egy majdnem teljesen újszerű Bosszúangyal kiadásom, benne egy kalandozok.hu pecséttel, elcserélném egy hasonló állapotban lévő MAGUS könyvre, lehetőleg jó sztorival vagy valami amit még nem olvastam. TT-ben vagy legközelebbi találkozásnál ráér.

Hát a tapasztaltban csak az számít, hogy mennyi versenyen volt, inkább itt a mennyire sikerült felvennie a versenyjátékosságot. Ebben sokminden szerepet játszik, de elsősorban abból szűröm le, hogy milyen karaktert hoz. Ha látványosan ugyanazt, amivel otthon is évek óta játszik és minden rendszerbe azt hurcolja az feketepont. Ha nem felel meg a kiírásnak az is erős negatívum. Az előtörténetből is sokat lehet tanulni, sokan képtelenek hihető sztorit kanyarítani, a "ültünk a kocsmában és bunyó és barátok" illetve a halott szülők elég jellemző.

Hát nekem úgy rémlik, az ETK azt írja, hogy 1 támadás amikor jön, a többi a kör végén. De ennek ugye nem sok értelme van, ha mindenki többet támad, mármint lehet úgy fejenként négy támadás esetén, hogy H1, H2, H1, H1, H1, H2, H2, H2, de nem túl életszerű (nem mintha bármi életszerű lenne a harcrendszer bármelyik értékében, de persze nem is ez volt a cél). Én ezt úgy csinálnám, hogy érzéssel. Megpróbálom szétkenni a támadásokat a 10 szegmensre. Ha valaki négyet támad a másik meg egyet, akkor a négyből kettő az első felében lesz, a másik kettő a másodikban, míg az egy támadás a közepén. Ez általában szépen össze is jön a KÉ szerint, hiszen aki négyet támad jellemzően KÉ-sebb karakter/fegyver, de ha nem, hát üsse kő. A lényeg, hogy érzésel oszd szét, nem mintha sok szerepe lenne.

Szerintem a kidobást elmagyarázni bonyolultabb, mint a pontosztást, főleg, ha a pontosztásnál egyenlő értéket képvisel a 17 -> 18 mint a 10 -> 11. És nem hiszem, hogy bárki dobással játszana 2017-ben, elég nagy marhaság. Vannak világok, amikhez illik, lásd Warhammer Fantasy, de a MAGUS heroikus fantasy akart volna lenni, oda egyáltalán nem. A játékegyensúly meg kell, akármit is ír MG. A próbákhoz annyit, hogy azért vannak a módosítók, hogy megkapják őket a játékosok. DnD-ben a tulajdonságpróbák elég ostobán vannak megoldva, mivel a tulajdonságnak csak a fele számít bele, effektíve sokkal több a szava a kockának, a MAGUSban a teljes érték + csak k10 effektíve négyszerezi a tulajdonság értékének fontosságát. Meg kell kérdezned magad, hogy egy átlag embernek mennyi esélye lenne végrehajtani az adott feladatot. Ha 50% akkor legalább +4-es módosítót kap (mivel 11 vagy 12 az átlag). Ha így 20 vagy afölé megy, akkor ne dobass, mert a karakter képességeinek bőven a határain belül jársz. Az erőpróba meg külön téma, mert az ember ereje nem fluktuál annyira, valamit vagy meg tudsz emelni, vagy nem, ez nem szerencse kérdése. Nézd meg, hogy egy átlag ember mennyit emel fel (pozíciótol is függ persze), és ahhoz viszonyítsd. A Mountain ereje legalább 20, ő vasat hajlít, lovakat vág ketté, 4-500 kilót biztos kiemel. Az átlag a 11-12-es erejével valószínűleg az 50 kiló körüli értékekkel boldogul jól. Az átlag földműves valószínűleg ennél nagyobb értékekkel fog picit rendelkezni, mert egyszerűen edzett, viszont nem eszik elég fehérjét, tehát 13-14, ő akár már 70-80 kilóval is elbánik. Érzéssel kell mindig dobatni a próbát, ajtóbetörésnél nézd meg milyen nehéz az illető, mennyi páncél van a vállán, milyen erős, és akár fókuszáltabban is dobathatsz, mondjuk kétszeresen adod hozzá az erőt, vagy csak k5-tel dobva.

Pont ebben a fórumban van egy másik téma, ahol ez a téma került elő, a Bosszúangyalos, érdemes átfutni. A játékosok pedig aktívak, várjuk a kérdéseid szívesen a megfelelő alfórumokban!

Jólvan, lusta voltam utánanézni, hogy te honnan forrásoltad Devastor medálját, meg PPL1 sincs a közelemben, hogy átolvassam az uwelita részt. Készséggel elhiszem nektek, hogy minden rendben van a könyv kanonizmusával, vagy egybecseng az eddigiekkel vagy új területre téved és akkor ő teremti meg a kánont. Ez lehet a legrosszabb a MAGUS regény írásában, hogy el kell olvasni minden megjelenést, nehogy ütközz velük...

Még találtam valamit, a könyv végén Uwelita erődöt talál, amiben sokszáz éve nem lakott senki, de nagyon sok a kettős ököl szimbólum. Az idei modulban meg kifejezetten ki volt emelve, hogy Sorquasnak még a régi, csatabárdos szimbóluma van. A lengedező bárd viszont már ha jól rémlik akkor is téma. Sehogy se jön ez ki nekem.

Na igen, de Orwella akkor teremtette az orkokat, amikor lerombolta Kyriát. Ez nem a negyedkor volt. Az elfeket tényleg nem tudom, nekem ők inkább déli népnek tűntek, akik felódzkodtak északra, a Sárkányszövetség is inkább déli cuccnak hangzik, de készséggel elfogadom, hogy te jobban tudod.

Szóval olvasom a Malcolm J. Hunt rendkívül hypeolt regényét, és nem vagyok különösebben elragadtatva, de nem is borzasztó, szóval pirospont a MAGUS regények hanyatló tengerében. Kicsit sok az ilyen kikacsintós utalás, hogy "ezt olvastad a sumiban, most itt meg is történik!!", meg az írás szokás szerint teljesen életszerűtlen és tele van következetlenségekkel, pár oldalon belüli ellentmondásokkal. Ami zavar viszont az a teljes szakítás néhány ponton a régóta felállított dolgokkal. A legszembetűnőbb az az orkok. Még a negyedkoros részben is említik őket, pedig az orkokat a sumi szerint Orwella hozta létre. A Sirenar szövetség p.sz. 1342-ben jött létre. Ez előtt nem tudom, mennyire volt szervezett elfség Északon, de legalábbis gyanús a sok elf a 3. 4. 5. korban. Szóval mi a helyzet ezzel a kánon dologgal?

Kiváló tábor volt. A csapatomban nagyon pozitívan csalódtam, a csapatkoherencia teljes nélkülözése és a kaszt/faj választások megspékelve az előtörténetek hiányosságaival nem volt bíztató, de a végére mindenkinek sikerült legalább 1-2 mélyebb, karakterre jellemző jelenettel gazdagítania a játékot. Nagyon szép potenciált látok itt, köszönöm a játékot. Külön kiemelném, hogy tudtommal mi vagyunk az egyetlenek, akiknek sikerült megölni egy kegyeltet. A modul is meglepően jól sikerült, olvasva nem számítottam rá. A szokásosnál is sokkal inkább támaszkodik a mesélő rögtönzési képességeire és fantáziájára, inkább csak egy nagyon laza keretet ad, és az is rugalmas. De ahogy hallom a többségnél jól sült el. A problémák a végén jöttek elő, sokan kifogytak az anyagból, ami valahol érthető, a modul nagyon ködös és hiányos abban az esetben is, amikor a játékosok a hősi halált választják, hát még amikor az én JK-im a józan eszükre hallgatva elhúznak Viadomóba, amiről egy sor sincs. Szóval versenykörülmények között az utolsó ciklus necces. Otthoni kalandnak, életút lezárásnak kiváló. Itt is köszönöm Hullának az ötletet, amivel sikerült feldobni a kis nyomozós délelőttöt Viadomóban, a mérges babagólem jól megkavarta a kedélyeket és a fejeket. Az alternatív játékokról. CsK Expanse ripoffja kiválóan sült el, noha a fizikához a mesélő nem nagyon ért, ami egy hard SF sztorinál problémát okozhat De jó kis kémdráma lett, amikor megkaptam, hogy én vagyok a peaceful földi vanilla karakter, egyből tudtam, hogy akkor rajtam kívül mindenki a szart fogja kavarni, nekem meg valahogy túl kell élni. Nagyjából sikerült is, köszönöm a játékot a Zalának (3 fő) és CS-nek. Aztán jött a Warhammer (Fantasy). Meztelenül, világító hátsóval szaladgáló törpe berzerkerek, káosz, Káosz és egy down kóros inkvizítor. Összemesélésnek kiváló kis kaland volt, kár, hogy a törpe megbolondult és le kellett vágni. Hulla LARP-ja szintén a kellemesebb meglepetések egyike volt. A tavalyi LARP nem sikerült olyan jól többek beszámolója szerint, így tartottam kicsit ettől, de kifejezetten jól sült el. A folyosó megfelelően klausztrofób élményt nyújtott, izzadtam, mint a disznó (hiszen nincs légkondi az új metrón), és az idő jelentős részében megfelelő feszültség is volt részemről. Jadis alakítása Oszkár díjas volt. Az EP kicsit lassan indult be, de szokás szerint agyas volt, Sir Thom megfelelően ötvözi a filozófiát a technológiával, és rutinosan kezelte a 99% rögtönzésre épülő mesét. Sokkal kevésbé volt depresszív a végeredmény, mint számítottam, de nem kevésbé elgondolkodtató. A hivatalos programokon és alternatív játékokon túl is akadt jónéhány kellemes élmény, például TAO-t végre sikerült lenyomni négyesfekvőben. Kicsit féltem, hogy az újoncok mit fognak szólni a halk szavú, visszafogott Hulla náci kiképzőtisztté válásához, de jól viselték, többen be is szálltak. Például hatalmas gratula Bitschaknak, aki majdnem az elejétől végig nyomta átellenben a Szent Állattal, kitartott egy szájbarúgás után is. Jó volt a tábor, jó volt a strandolás, jók voltak a beszélgetések, nagyrészt szarok voltak a pálinkák viszont.

Azon kívül, hogy a mesélő a newtoni fizika alapdolgaival is csak bajosan volt tisztában, meglepően jól sikerült ez a félkemény fizikán alapuló játék. Kösz CsK, elég nagy élmény volt, noha magamtól igen távol álló karaktert kellett alakítani, ami valamelyest kényelmetlen volt.

Első (talán építő jellegű) kritika, hogy az "és" elé nem kell vessző abban a mondatban.

Egyednél minden lehetséges. Max nem lesz tipikus. Viszont engem az érdekel, hogy miért vagy ennyire amundcentrikus, miért tetszik ennyire ez a faj? (ez nem támadó jellegű kérdés, ha úgy hangzik)

Most ütött szöget a fejembe, hogy az Orwellian az egy létező kifejezés, és nem Orwella híveit jelölik vele, hanem a George Orwell tanait képviselőket. MAGUS-ból jobban műveltebbek tudnak erről valamit? Egyelőre nem látom az összefüggést, Orwella nem igazán képvisel semmit, ami nekem Orwellről eszembe jut, de ki tudja. Ha már Orwella, miért része a pantheonnak, ha nincs neki elismert egyháza meg nem vehet részt a Pyarroni Eszme alakításában?

Nem minden asztrálmágia mozaikmágia is egyben. Szóval de, azt meg tudja szüntetni, bármilyen Bárd által létrehozott varázslatot.