Rodarth

Tiszteletem! Sajnos a fentebb taglalt két könyvet nem olvastam, úgyhogy nagyon nem szeretnék hozzászólni (bár azt a tendenciát egyszerűen nevetségesnek tartom, h vki kalandmodulokból írkál regényeket [még ha a stílussal egyébként nincs is baj, sőt!]), inkább elmondanám mi az, ami engem megfogott. De előtte azért mégis szeretnék reagálni MagyarGergely commentjére: Tudomásom szerint az aquir gyűrűben az "Ynevi kalandozások c. modulgyűjtemény egyik modulját (ami egy fene jó modul, btw) dolgozta fel Alan O'connor. Ott pedig, a vámpírok erősen World of Darkness jellegűek voltak. Például a modulban egy az egyben szerepel az "Ölelés" szó, ami egyértelműen Vampire: The Masquerade kifejezés. Márpedig ott elégnek a vámpírok. Persze, szerintem sem jó ötlet két rendszert keverni, és véleményem szerint a modulnak éppen ez volt a leggyengébb lábakon álló része, de a tisztánlátás kedvéért gondoltam azért ezt hozzáteszem. Sajnos az utóbbi időben nem nagyon volt érkezésem M* könyveket olvasni. Főleg a vizsgaidőszak, ill pénzhiány miatt. Na meg azért, mert el voltam foglalava a Fekete Sereg mind a 9 részének elolvasásával. De visszatérve a kezdeti mondandómhoz, engem az utóbbi időben igazából 3 könyv fogott meg. Illetve két és fél, ha egészen pontos akarok lenni. A Fogadalom. Érdekes a témaválasztás, és szerintem a stílussal sincsenek gondok. Bár sajnos szerintem aki nagyon az ősi kultúrák felé tekintget visza, az önkéntelenül is kissé nagy fába vágja a fejszéjét. Kicsit manapság már kuncogok azon, h a "régi" Ynevhez képest, ma mindenki utolsó lúzer (kivéve persze Gorduin mestert). Ugyanis mindig ez van.

Üdvi! Jó régen nem jártam már erre, de ez érdekes kis téma, úgyhogy reagálok is. Ami Salvatore-t illeti, a helyzert, az, h nem tudok elfogulatlan lenni. És annyira nem a jó értelemben vett elfogulatlanságról beszélek. A Drizzt ciklus első 3 könyve iszonyatosan jó volt. A pap ciklust személy szerint nem olvastam ,de egy barátom szerint ott is az első 2-3 eész volt igazán jó. Utána azonban kissé kezdett amerikai klisédömpinggé válni a dolog. Úgy értem, rendben, voltak benne jó részek, de a végén Mindig az lett, h Drizzt, és társai (ill Cadderly, de ebben a témában nem nyilatkozom) mindenkit összerámoltak. Ettől függetlenül nem azt mondom, h rosszak lennének a könyvek. Sőt! ha már itt tartunk nekem a Világ háta c. könyv az egész sorozatból a kedvencem. Ahogy Salvatore szép lassan kibontja a Wulfgar lelkében végbemenő változásokat.. Szóval le a kalappal a mester előtt, amitt a könyv miatt. De például a Vadászpengék trilógiában kissé már röhejesnek hatott, h Drizzt tizenhétezer -nyolcszázadszorra is végigverekszi magát az orkokon, szétment lábbal, ill. társai. Na, msot jól idemondtam.. Remélem senkinek a lelkébe nem gázoltam bele. De az tény, h tökéletesen ábrázolja a D&D világának felfogását.

Hahó! Na, most A'frad jól meg fog utálni, de ezúttal urával és parancsolójával értek egyet. Szívemből szóltál Amund! Ami meg az ilyen dolgokat illeti, én viszonylag szerencsésnek mondhatomm agam, mert egyáltalán nem tudnak megfogni az ilyen addiktív dolgok... Cigi nem vonz, el tudom viselni, ha egy hónapig nem gurul le egy sör a torkomon, sőt még WoW nélkül is tudok élni (engem spec ez pölö nem tudott megfogni... pedig mennyi geek ismerősöm lett mióta megjelent...). Én csak a nők rabja vagyok. De ezt nem is szégyellem, mert ez JÓ. Nah, további kellemes hőgutával tarkított rózsaszín napokat!

Üdve! Ide is hozzászólok már, hogy itt is fellelhetőek legyenek az okosságaim. Mindenkinek javaslom, hogy olvassa el Glen Cook-tól a Fekete Sereg és a Lappangó árnyak c. könyveket. Ez egy háromrészes dark fantasy sorozat első két kötete. Mostanság jelent meg a harmadik rész a Fehér Rózsa, amit három éve kutattam és most végre kiadták magyarul. Egy fordulatos, izgalmas bár kissé szabadszájú és rendkívül cinikus dark fantasy könyvsorozatról van szó. Nagyon nem tudnék most semmilyen könyvet mondani, ami nálam übereli ezt a sorozatot. A Fekete Sereget, és a Fehér Rózsát viszonylag könnyű beszerezni, ugyanis az egyikből sokat nyomtattak, a másik meg most jelent meg. A Lappangó árnyakkal lehet gond, mert az egy kevés példányszámban nyomott kötet volt, de ha kell, akkor nagyon szívesen kölcsönzöm bárkinek. Szóval csak ajánlani tudom.

Ne haragudj Morgan, de kérdeznék én is két dolgot Tőled. Első: Alapvetően mi is a Te kérdésed?

Üdv üdv! Én társalogtam a Tuan-osokkal (mostanság ez elég gyakran előfordul), és ők azt mondták, hogy a Ranagol áldásával egy nagyon jó könyv. Ami természetesen ugyanúgy lehet marketingfogás, mint őszinte válasz, de azért hajlamos vagyok hinni nekik. Majd meglátjuk. Viszont meg kell védenem a Távoli Világoktól ideszökött két emberkét. Igazság az, hogy nem tudok elfogulatlan lenni, mert én Roland Morgan 2 könyve óta teljesen szerelmes vagyok Erdalianba, de azért megpróbálok tárgyilagos maradni. Szerény véleményem szerint Ian Russel könyve a Császár és a mágus egy kitűnő regény. Igaz, hogy a figurák kissé elnyagyoltak és sarkosak, de attól függetlenül az egyik kedvenc TV regényem. Harold Barouche-t sajnos már nem tudom ennyire megvédeni, mert a Kék farkas legendája c. műve számomra a borzongatóan rossz Shadoni krónikákat idézte. Dagáylos volt, unalmas, és a történet sehogy nem akart kibontakozni előttem. Csak a végén, de akkor abban a pár oldalban viszont szerintem már késő volt. De a második regényét a Bárót, már dícsérnem kell. Itt szerintem már tanult a korábbi hibáiból, és egy viszonylag jó kis könyvet hozott össze, fordulatos sztorival. Szóval nem rossz írókról van itt szó. Bár én jobban örültem volna neki, ha Russell kolléga megmarad a kaptafánál, és inkább a Hadúr és a mágust adja ki...

Ahem. A Szürkecsuklyások térképéről had nemondjak véleményt. Mi a társaságunkkal bojkottáltuk azt, ugyanis sikerült az egyik barátom által készített címerek nagyrészét felhasználni (ráadásul heraldikailag nagyrészt pontatlanul) anélkül, hogy neki egy árva szót szóltak volna erről az aktusról. Mind1. Térkép téma lezárva. Ami Rowont illeti, szerintem, ha logikusan gondolkodunk, akkor a tengerpartiság annyira nem jó ötlet. Ugyanis ha valóban a tengerparton lenne, akkor a toroni flotta egyszerűen rommá lőné Rowont a dartonitákkal együtt. Ennyit szerintem megér nekik.... Egyébként biztos, hogy ott annak a folyónak deltája van? Mert könnyen lehet tölcsértorkolata is.. Asszem az Elbának is olyan van. Az sem egy kis folyó. Szóval egy folyónak nem csak deltatorkolata lehet. Tölcsértorkolatnál meg nem alakul ki mocsár. Véleményem és gyér gegoráfiai tudásom alapján...

MG: Ritkán kell Téged korrigálni, de most muszáj. A d20 jelene a P. sz. 3703. Tehát nem ugrottak 100 évet, mindössze körülbelül 9-10-et.

Az Uwel paplovag csendesen hallgatja Az Öreg, és Kloan párbeszédét. Mikor a szó a Dúlásra, és Devastorra esik, néhány izom megrándul az arcán, és a tekintete is elréved egy pillanatra. Meg is rándítja a vállát, hogy érezze a barátságosan a hátára simuló pallos súlyát. Régi reflex. Végül csendesen, ezúttal nem kieresztve pincemély hangját, ő is megszólal. Nem voltam ott a Dúlásban. Akkori küldetésem Toronba szólított. Bálokra jártam, és az elképzelhető legnagyobb pompában éltem, míg a testvéreim, a barátaim százával hullottak el. Kthac Arqun, pedig megölte Devastor mestert. De ez ma már nem számít. A Boszúm beteljesült. Ami Pyarront érte, majdhogynem törvénszerű volt. Az Isteneink megbüntettek minket a dölyfösségünkért. Krán csak eszköz volt. Mind csak eszközök vagyunk, legyünk bármily hatalmasak is. Nem kívánom a halálodat Öreg. Ezek után a "feljebbvalójához" fordul. Közben magában morfondírozik. ~Jobb ha még mindig nem fedem fel magam. Még nicns itt az ideje.' Mirac, amennyiben valóban szükségünk van arra a varázstárgyra, úgy a legjobb az lenne, ha már most elindulnánk megkeresni. Minél kevesebb időt vesztegetünk el, annál kisebb lesz az esélye annak, hogy a Zauder valami szörnyűséget cselekszik az istenek ege alatt. A tisztelet jelét mutatva biccent a Kyel pap felé.

Mélységes tiszteletem! Ehhez had szóljak hozzá elsőként. Ez szerintem egyáltalán nincs így. Ha a párbaj úgy kívánná, egy kráni biztosan betartaná a szabályokat. Ezzel szemben egy toroni például majdnem bizonyosan nem, főleg akkor, ha a leghalványabb esélye van annak, hogy az ellenfél jobb nála. A kráni becsületes népség. A gonoszság nem feltétlenül egyenlő a szabályok öntörvényű és szándékos megszegésével. Lásd a Kránban oly népszerű és az ottani Ranagol vallással szorosan összefüggő Rend-Halál jellemet. Más. Az amund maszkos dologról. A maszk valóban a d20-as rendszerben jelent meg. Legalábbis tudomásom szerint. A maszkot pedig CSAK azok az amundok hordják, akik kiszakadtak az Ibarából és más klímájú területen kénytelenek élni. Vegyük figyelembe, hogy az amundok Õstűz alapú síkról származnak, míg Ynev Õsvíz alapú, ugyebár. Az amundok pedig azért élnek a Mélysivatagban, mert csak ott megfellő a klíma számukra. A testfelépítésük különbözik az emberekétől, ezért kell azt a szűrőként funkcionáló maszkot hordaniuk, ha nem a száraz levegőjű Taba El-Ibarában vannak. Tehát ez a maszk azért nem jelent meg a sivatagi amundoknál, mert nekik nincs rá szükségük. Ez a maszkos dolog szerintem egy reális hátrány a kalandozó amundoknak (ha nem is a legjobb) a d20 rendszerében. Remélem sikerült észérveket felhasználnom ezúttal. Ritka az ilyen nálam. Üdv! Rodarth

Ahriman: Köszi a flamboyant-os kiigazítást. Egyébként rosszul mondtam, nem építészeti, hanem díszí tési stílus a lángoló gótika korszakából. Nah, viszont tényleg érdekelne, h mennyiért dolgozol. Meg gondolom Csabát is, ha már írta. Jah! Ha már itt tartunk, a fegyver 68.000 buznyákba kerül. A kalandozók tavaszi táboron lent volt, a nyárira is lehet, h leviszem. Még egy kérdés. Van egy kardom (szintén Szasza készítette-de azt hiszem utoljára dolgoztattam vele.), aminek lötyögős lett a keresztvasa. Illetve a hárítógyűrűje. Mert csak az van neki. Esetleg tudnál vmit kezdeni vele, Ahriman? Köszi a választ előre is!

Üdve jóemberek! Ahriman, valóban kimerítő, és tökéletes leírást adott, valóban kincset ér. Arra a kérdésedre válaszolva, h milyen acélból készült a kard, azt tudom mondani, h 51 CRW 4-es szénacélból. Nekem ez nem sokat mond, mert én nem vok kovács, de ha el tudnád mondani, h ez jó-e avagy rossz, abból le tudnék szűrni következtetéseket. Köszi előre is. Amit pedig a flambergről írtál, azzal is teljesen egyetértek. De tudomásom szerint a "Flamboyant" egy építészeti stílus. Csak ennyi hozzáfűznivalóm volt. Pred, asszem Te kérdezted, h Szasza milyen fegyvereket csinál. Nos, a minőségüket nem kérdőjelezném meg, bár a kialakítással akadnak problémák. De az ár elérhető, és jutányos szvsz. Bár szívesen megtudnám, h mások milyen áron dolgoznak. Bár akkora különbségeket eddig nem tapasztaltam.

Mélységes! Darun: Elnézést kérek, amiért ilyen durván beleszóltam a játékodba. Nem állt szándékomban. Viszont (nem azért, h magamat fényezzem), de már igen régóta játszom fórumon szerepjátékokat(legalább 4 helyen) és ott mindennek az alapja, hogy a fontosabb dolgokat FELTÉTELES módban írjuk. Ez leetőséget nyújt arra, hogy az adott szituációra mindenki reagáljon. Szerinted etikátlan, amit írtam. Szerintem nem. Mindössze leírtam, hogy azalatt az idő alatt, amíg az Öreg beszél, az én karakterem mit csinál. Valóban, abban igazad van, hogy nem rögtön a hozzászólásod után tettem be a sajátomat, de sajnos azt nem én határozom meg, h mikor kerülök gépközelbe. Azt viszont nem szerettem volna, h a karakterem kukán álljon, amíg az Öreg beszél. De ha úgy akarjátok, akkor meghajlok a tömeg akarata előtt, és változtatok a hsz-emen. Ez legyen a legkisebb probléma. Én nem akarok vitát nyitni. És megkövetlek, valóban volt tévedés a hsz-emben, ebben igazad van, elnézést. Tehát, ha elfogadtok tőlem egy építő jellegű ötletet, akkor ezentúl a fontosabb dolgokat feltételesben írjátok. Ami pedig az erőfitogtatást ileti, nos én eddig azt hiszem, egyszer hasznltam pszit. Ezen kívül cak ettem, meg ittam. Valóban, sokat tud enni a karakterem és igen, még nagy is. Meg a fegyvere is mérets. De nem tudom, h ebből mi minősül erőfitogtatásnak. Nah, mind1, mint mondtam, ezen nem nyitunk vitát. Sajnálom, h ennyit kelett ide írnom. Szívesebben játszanék. Foglalkozunk inkább azzal, jó? Tiszteletem! Rodarth

Csaba: Dede, a kép onnan származik, a kard pedig a szobámban áll, az ágyam mellett. Büszke is vagyok rá. Egyébként ha páncélkovácsot kerestek, ajánlom Szaszát mindenkinek. Kicsit borsos áron dolgozik, de jók a cuccai.

Engedjétek meg, hogy én is hozzászóljak, hiszen úgy érzem, hogy az egyik kardtípusban kompetens vagyok. Ami a pallosokat illeti, Pred-nek van igaza. A pallos valóban nem a kétkezes kardot jelöli, és csak egy ragadványnév. Ha igazán gyakori, és szép pallost akartok látni, akkor javaslom a skót lovasság (XIX-XVIII század) környékén keresgélni. keresgélni. Még az ebbe a topicba való átkerülés előtt BYCS úgy írta, hogy "két keresztvasú pallos" Nos, ennek a kardnak a neve (már ha egyről beszélünk, de ebben nem vagyok biztos) Flamberge. A Flamberge körülbelül 160-170 cm körül mozgott. Tehát egy iromba fegyverrl beszélünk. A penge hossza körülbelül 110 cm (Ami önmagában véve is impozás. Sok kard önmagában nincs ekkora), és ezt a pengét gyakran lángolták is. A penge fölött, szinte közvetlenül egy-egy hárítókúp található. A hárítókúp alatt, és fölött,kötülbelül 10 cm hosszan egy bőrözött rész, az ún. rikasszó található. A rikasszó fölött van az érdembeli, majd 50(!) cm-es keresztvas, amin egy-ey hárítógyűrű terpeszkedik. Efölött található a körülbelül 30-40 cm-es markolat+ a gomb. A fegyver körülbelül 5 kilogramm, de mivel a súlypontja a két hárítókúpnál van, ezért, hacsak nem a rikasszónál fogjuk (ami megoldható, hisz a rikasszó elég nagy, hogy elférjen benne a kezünk), meglehetősen nehéz hosszútávon forgatni. Ez a fegyver a XVI. században fordult elő, leginkább svájci és német (már amit ebben az időben értünk Németországon), zsoldosok, az ún. Landsknechtek fegyvere volt. A Flambergről azért van ennyi információnk, mert nagyon sok fennmaradt belőlük, mert a maga korában iszonyú hatékony fegyver volt. Gyalogosok használták, -ami értelemszerű, mert irdatlan méretei miatt azt lóról nem lehetett forgatni-, leginkább lándzsás formációk megbontására, hisz a fegyver méretei miatt erre kitűnően alkalmas volt. A Flamberge-et hozzávetőleg 50 évig használták nagy gyakorisággal, utána a tűzfegyverek elterjedése gyakorlatilag kiszorította a harctérről. Nálunk azonban még a török kiűzésének idejében is lézengett egy párLandsknecht, így nálunk is maradt fenn egy pár ilyen kard (tudomásom szerint Eger várában ki is van állítva egy). Hogy miért tudok errő lennyit? Nos azért, mert van egy ilynenem, és mert a Landsknecht harcmodor ismerője (és ha találok kicsiny országunkban ehhez társakat, akkor művelője), vagyok. Legalábbis remélem. Remélem Antail nem tépi le a lábamat, ha bevágom ide a képét, hogy lássátok, voltak tényleg a valóságtól elrugaszkodott fegyverek, amik azonban meglepően hatékonynal bizonyultak. Mélységes tisztelettel!