Nekró varázslóm kis története Csend volt. Majd egy kisebb robbanás hallatszódott. Utána egy iszonyat hangos zaj. A hang ami megrázta a tájat morajlásra emlékeztetett. Majd ismét csend következett. A portól az elején még nem sokat lehetett látni de a szél következtében az hamar eloszlott. A kanyargó hegyi út inkább csatatérre emlékeztetet. A hórihorgas köpönyeges férfi előrébblépett a vele egy magasságú fekete botjával, miközben nem vette le a tekintetét a tőle 15 lépésnyire fekvő ,,torzóról,,. Az elemi mágia néha igen érdekes dolgokat tud művelni a testekkel. A varázsló legnagyobb meglepetésére mintha a torzó még mozgott volna. Még nagyobb meglepetés volt számára, amikor mintha értelmet vélt volna felfedezni a bandita szemében. Mintha közölni akart volna valamit. De legalábbis suttogott . A robbanás után a varázslónak hosszú percek kellettek volna h a fülét ért légnyomást, és nagy hanghatást kiheverje ezért még közelebb lépett a zsiványhoz. Egészen közel. Nem volt félnivalója. A támadójának mindkét lába és a kardforgató karja hiányzott és az arca is megsínylette az összecsapást. A varázsló tudta h a férfinek csak percei vannak hátra. Más azt mondta volna, hogy az istenek miatt van még életben. A varázsló nem volt túlságosan hívő. Szerinte az istenek túl nagyok ahhoz h ilyen jelentéktelen pondrókkal foglalkozzanak, mint ez az útonálló. Az életben maradásának a kulcsa a sokkhatás miatt bekövetkezett változások a szervezetében, amitől lelassult a keringés. A varázslót érdekelte ez a bekövetkezett változás. De az útonállónak így is csak maximum percei vannak hátra. Megszólalt a férfi. -hiba volt