Arnulf con Jamerre

Üdv! Elsőként: eszméletlen jó lett a térkép, csak így tovább! Javaslatként egy-két technikai jellegű apróság jutott csak eszembe: - a plusz információkra mutató zászlócskák jobban mutatnának, ha ugyanolyan nagyításnál tűnnének fel és el (bár lehet, hogy ez csak az én böngészőm lassúsága miatt látszik eltérni.) - ugyancsak jó lenne, hogy ha egy zászlóra kattintva felhozok egy szövegbuborékot, majd azután egy másik zászlóra kattintok, akkor az újabb zászlóhoz tartozó buborék rögtön, az előző buborék eltűnésével egyszerre megjelenne. - ha nagyon "vehemensen" megrántom az egeret, hogy gyorsan gördítsem odébb a térképet, akkor - nekem - kicsit túl sokat csúszik még a térkép, miután elengedtem, "lefékezhetne" valamivel gyorsabban is.

Ajánlat frissítve, a rendelési lehetőség határideje 2014. 11. 01.

Üdv! Elvileg a szent szimbólum nem élvez semmiféle különleges védelmet, ugyanúgy lehet benne kárt tenni, mint egy közönséges tárgyban. A rá való varázslást persze megnehezíti, hogy a pap mindig magánál tartja, de alighanem kötődik is annyira hozzá, hogy állandóan személyes aurája védelmét élvezze. Azon kívül a papok elsöprő többsége, istentől függetlenül, inkább megválna háromszor is az életétől, mint a szimbólumától - amely esetben már szükségtelen volna megsemmisíteni azt

Ajánlat frissítve, a rendelési lehetőség határideje 2014. 09. 27.

Üdv! Erre én is gondoltam, de a leplezés lehetősége szerintem nem jár együtt az általad mondottakkal. A mozaik leírása szerint: (* a "Tűzmező"-n ne akadjunk fent, alighanem a szokásos elírások egyikéről van szó... ) Ezen leírás szerint tehát a Leplezés nem a tüzet, még csak nem is annak minden érzékszervi benyomását, hanem pusztán a látványát képes "eltüntetni". Más oldalról is megközelíthető a kérdés: Kilősz valakire egy tűznyilat, hozzáfűzöl egy szimpátiamozaikot, kilövöd egy illető felé, akivel szimpátiában állót meg akarsz égetni vele - és az illető helyett sikerül eltalálnod valami teljesen mást, mondjuk egy követ, amelynek társszimpatikus viszonya nem is lehet. Az általad idézett leírás szerint a varázsló egyértelműen kijelöli, hogy a tűzkitörés területére esők közül ki lesz az, akinek a szimpatikus viszonyát kihasználva a hatást továbbítani kívánja (hiszen a többi jelenlevő megég) - na de mi van, ha a tűz nem éri az illetőt? Hasonló a helyzet akkor, ha mondjuk egy olyan elemi mágiát hozol létre, tegyük fel egy elemi lég szőnyeget, aminek a vele kapcsolatba kerülő embere semmi érdemleges hatása nincs. Mit vinne át ilyenkor egy efféle szimpátia? De a legfontosabb talán, hogy a tűzkitörés létrehozásához nem kell célpont. Akkor is csinálhatok egy helyen tűzkitörést, ha konkrétan semmi nincs ott, ami megéghet - akár egy anyagmentes térben is - tehát a varázslat attól függetlenül működik, hogy van-e bármi, ami a tűzzel érintkezésbe kerül. Ez például egy asztrálmágia vagy egy Átváltoztatás esetén nyilván nem áll - ezeknek kijelölt célpont nélkül nincs értelmük.

Üdv! Ezt a tűzkitöréses példát nagyon nem értem. Tudtommal az elemi mágia alkalmazása során nem emberekre varázsolok, hanem az E-nek megfelelő mennyiségű elemi tűzre: azt vonom ki a környezetemben lévő anyaghalmazból, formázom meg és juttatom oda, ahova én szeretném. Az, hogy egy ember esetleg megég tőle, már csak annak az eredménye, hogy "véletlenül" pont ott volt, ahová én a tüzet juttattam, plusz hogy az emberek testét történetesen roncsolja az elemi tűzzel való érintkezés. Szóval szerintem ha egy tűzkitöréshez én szimpátia mozaikot fűzök, annak eredménye az lesz, hogy a kivonás és formázás valami másra próbál meg létrejönni, ami (esetleg aki?) az általam kiszemelt helyszínen található elemi tűzzel szimpatikus viszonyban áll. Hogy ilyenkor elméletben mi történik azt alighanem nehéz volna kitalálni - gyakorlatban valószínűleg semmi.

Üdv! A legkézenfekvőbb válaszlehetőség erre az, hogy muszáj meghatároznom a szimpátia célpontját is, ennek híján nem fog történni semmi érdemleges. Esetleg a "kéznél lévő" alany szimpatikus viszonyai közül választok egyet, akkor viszont felmerül a kérdés, honnan tudom, hogy megfelelőt szemeltem-e ki. Egyébiránt lehet valamit tudni arról, hogy egy varázslat egyáltalán hogyan azonosítja a célpontját? Tehát egy sima asztrálmágiának hogyan "mondom meg", hogy a zónámban lévő tíz ember közül melyikre hasson?

Üdv! Bűvdudás: Ez a vérvonal-dolog nagyon ötletes - a jelenség öröklődhet "genetikailag", tanítással, vagy esetleg egy annak idején alkalmazott mágia segítségével is. Mellesleg: http://kalandozok.hu/showthread.php/808-M%C3%A1giahaszn%C3%A1l%C3%B3k-T%C3%A9maja?p=177474&viewfull=1#post177474 Az eddigieket a pusztán haszonállattal kapcsolatban azzal tudnám kiegészíteni, hogy az elfek alkalmasint nem egyes állatokat, növényeket (ne adj isten gombákat ) tenyésztenek, hanem szinte egy egész életközösséget. Azaz egyfelől az egész erdő vagy vidék, ahol élnek, minden lénye hasznukra van, olyan értelemben, hogy ebből szereznek meg mindent, amit az emberek "klasszikus" módszerekkel, ugyanakkor mindezt úgy teszik, hogy hagyják zavartalanul létezni, csak annyiban igazítva rajta és azt elvéve belőle, amire feltétlenül szükségük van. Például ha kell pár toll a nyílvesszőikre, nem levágnak egy ludat, hanem felkeresik a megfelelő madarat a megfelelő helyen és időben, "odahívják", és pár tollat "elkérve" szabadon engedik. Ha múlhatatlanul szükségük van egy olyan fajra, ami addig nem volt, akkor úgy alakítanak ki élőhelyet, hogy a többieknek is megmaradjon, és azután oly módon csalogatják-telepítik be a kiválasztott fajt, hogy az harmonikusan beilleszkedjék. Az sem lehetetlen persze, hogy amikor letelepednek, kénytelenek elűzni vagy elpusztítani bizonyos lényeket - no nem bosszantó szúnyogokra gondolok, hanem veszélyes, agresszív szörnyekre. Én valahogy így képzelem az elf "gazdálkodást".

Üdv! Ha már szimpátia: vajon egy társ- vagy vérszimpátiát kihasználva lehet olyasvalakire hatni, aki még nem létezik? Pl. varázsolok pár évvel későbbre időzítve úgy, hogy az anyán keresztül a gyermekre hasson - aki a varázslás pillanatában nem, de létrejöttekor már létezik.

Üdv! Csak úgy mellesleg: a boszorkány által elkészített kékbábut használhatja más varázstudó is? (Mármint ha tudja, mire való.) Különösen a pap érdekes kérdés, még ha a többit továbbítja is, megteszi vajon a szakrális mágiával? Tetra: Annyiban egyetértek a mesélő szerepével, hogy ha nincs is egyensúly a szabályrendszerben (szándékosan vagy akaratlanul - hiszen nem lehet tökéleteset csinálni), akkor valóban a mesélő feladata, hogy ezt létrehozza, elsősorban addig a pontig, ameddig ez az adott társaság játékélményét növeli.

Üdv! Kapcsolatban állok egy internetes antikváriummal, amelynél lehetőség van pillanatnyilag nem kapható könyveket is előjegyezni, többek közt MAGUS szabálykönyveket is. Az előjegyzést beszerzés esetén rövid ideig fenntartják nekem. Jelenleg egy '97-es ETK-t kínálnak ilyen módon 4.200 Ft-os áron. Nem tudom, mennyire kedvező ez a jelenlegi piacon, mindenesetre ha valakit érdekel, keressen a bfg3@citromail.hu címen, és egyeztetjük a részleteket.

Üdv! A kérdés igazi élét szerintem az a szituáció adja, amikor az íjász egy kézitusától jelentősebb távolságra van, és onnan lő a harcoló felekre. Az rendeben, hogy kezdeményezést dob, és így megtudjuk, mely két harci cselekvés között lő, de az nem derül ki, mikor csapódik be a nyílvessző, melyik támadást vagy védekezést fogja megzavarni. Ehhez leginkább a nyíl sebességét kéne ismerni, de ilyen adat sajnos nincs a fegyvertáblázatban

Üdv! A "szólító" típusú idézésnek leginkább az mond ellent, hogy ha a lényt csak a "hívást" érzi, akkor saját erejéből kell síkot váltania. Erre azonban (a leírások alapján) csak a legnagyobb hatalmúak, pl. dzsinn hatalmasok, démonhercegek képesek. Jobban mondva, náluk ki van emelve, hogy tudnak ilyet, a alacsonyabb rendűek tehát értelemszerűen nem. Így viszont az átjutáshoz szükséges mágikus procedúrát az idézőnek kell biztosítania, ami valószínűtlenné teszi, hogy a lény befolyásolhatná, mikor és hogyan kerüljön át. Mellesleg ez az egész voltaképp egy igen kellemetlen kérdéshez vezet: miért tudnak az emberek egyáltalán idézni dolgokat? Avagy, ha egyszer képesek mindenféle idegen külső és belső síkról náluk sokkal nagyobb hatalmú lényeket is megidézni, miért nem lehet (mondjuk igazi neve birtokában) egy embert (törpét, elfet, aquirt, stb.) megidézni "helyben" ? Még a személyes aura sem igazán magyarázat, hiszen ha a lélek nélküli démonoktól el is tekintünk, akkor is elég valószínűtlen, hogy a személyes aura mintegy "privilégiuma" az Ynevre számtalan különféle helyről és idegen síkról betelepült fajzatnak, de másutt senki lelkes lény nem rendelkezik vele... Messor: Ez az elgondolás azért érdekes, mert így az igazi név birtokában talán a személyes aura védő hatása egy az egyben megkerülhető lehet.

Üdv! Az idézéssel kapcsolatban jutott eszembe a következő: tegyük fel, hogy egy lényt megidéznek, és az magával hoz valamilyen tárgyat (ruhadarabot, fegyvert, akármit). A tárgy nem tartozik szorosan hozzá, nincs személyes kötődés, egyszerűen csak egy (a lény síkján) mindennnapi tárgy. Mármost mi történik ezzel a tárggyal, ha a) az idézés időtartama lejár, és a lény visszatér a saját síkjára, de a tárgy nincs nála - elvesztette vagy elvették tőle az időtartam lejár, de a lény addigra már elpusztult, de a tárgy nem semmisült meg.

A Mos-quin rokonság nekem is eszmbe jutott - korábban olvastam valahol az ötletet, de biztosan nem fórumon -; ez voltaképp azért igazán érdekes, mert lehetséges magyarázat az elf-aun ellentétekre.

Üdv! Pusztán a forrásokhoz tenném hozzá a '97-es ETK-ban Eren leírásában (430. o.) szereplő passzust: "Eren lakói - a haonweilliektől eltérően - ki nem állhatják az elfeket, s még a kevert vérűek is kaphatnak pár keresetlen megjegyzést, ha a hercegségbe visz az útjuk." A Syrand által idézett szöveg eleje lényegében ezen mondat érdekes "fokozása"; az is figyelemre méltó, hogy a szövegkörnyezetből ítélve valószínűleg útólag szúrták be ezt az apró bekezdést. (Az is felmerült bennem, hogy ha ennek az egésznek a legenyhébb formája is igaz, akkor Eren területén nem lehet igazán sok elf - egyáltalán meg tudja különböztetni egy átlag ereni paraszt a félelfet a tisztavérűtől?) Ami az újabb forrásokat illeti, én egy dolgot érzek teljesen képtelennek: az aun testőrséget. Figyelembe véve az emberek és az aunok mentalitását és esztétikai értékrendjét, szerintem nincs épeszű ember, aki a közelében akarna tudni egy efféle fajzatot. (Mellesleg: az ETK-s Bestiáriumonban szereplőkön kívül jelent meg valahol érdemi információ magukról az aunokról?)

Üdv! Csupán egy javaslatot fűznék e kiváló íráshoz: mivel a szöveg kasztleíráson túli része általánosan is használható, érdemes volna külön elhelyezni egy másik rovatban is (Képzettségek?) hogy könnyebben rá lehessen bukkanni.

Üdv! A Bestiáriumban "gliád néven említik ezeket a barlanglakó teremtményeket, amelyek egyes Dél-Ynev sziklás tengerpartjain fordulnak elő. Igazán jó kapcsolatuk csak az elfek népével van: az Elfendel nyugati partvidékén élő kolónia rendszeresen kereskedik velük. Mennyi őstüzet képes magába olvasztni egy Lángfestés varázslattal arany és fehér színűre festett, 5E-s tűznyíl?

Üdv! Coryss, amennyiben Con Salamander helyesen válaszolt, elárulnád, hogy Yattir micsoda? A többit megtaláltam, de erre nem tudtam rábukkanni.

Üdv! Úgy gondolom, Bűvdudásé a pont, az őrület pöfetegéről volt szó. (A "feledés lehelete" nevű moha, vagy a lángfutókkal való találkozás, bár elvben járhat ilyen hatással, kevésbé valószínű.)

Üdv! A pap egy 40 körig (majdnem 7 perc) tartó, elmélyült koncentrációt követelő imával nyerheti vissza mana-pontjait. (Nem hiv. kiegészítés: Arel esetében olvastam példát rá, hogy az isten egyéni figyelme "instant" feltöltheti a pap pontjait.) Kérdés: Egy kalandozó a vadonba indult. Sértetlenül visszatért, de különös módon teljesen elfelejtett írni és olvasni. Mi történhetett vele?

Jól összerakott, hangulatos kasztleírás. A különféle tetoválásokhoz tartozó kiegészítő jelek rendkívül ötletesek, bár meglátásom szerint egy tapasztalati mágiahasználónak kissé túlzóak - hány Rúnamágiát gyakorló varázsló adná a fél karját ilyenekért? :D (Igaz, a rúnamágia voltaképp sosem lett kidolgozva, de mégis...)

Birkapecsenye?

Üdv! Mivel letelt a 24 óra, lássuk a választ: A szóban forgó varázslat "Sors" nevű egyedi Kyel-rituálé, amely az elkövetkező 15 kör eseményeit tárja fel a pap előtt (jövőbe látás). A leírás végén szó szerint a következő olvasható: Az utasítás technikailag persze logikus - lényegében arról van szó benne, hogyan kezelje a mesélő a többi karakter döntései által is befolyásolt jövőt -, mindazonáltal érdekes volna tudni, benne volt-e ez a varázslat a Summarium előtt kiadott szabálykönyvekben, és ha igen, milyen szöveggel... Ui.: Nem tudom, most nekem kell-e kérdezni, de ha valakinek gyorsabban eszébe jut egy, ne fogja vissza magát

Üdv! A Kara-Gak nomád nemzetség törzsfője a P.e. IV. évezredben, az első erős nomád szövetség létrehozója. (Először vmi fura ereklyére tippeltem volna ) Kérdés: Melyik ETK-s ('97-es kiad.) varázslat leírása hivatkozik paradox módon a Summarium-ra?