Cirifischio

Ezért próbáltam már hozzászólásokkal ezelőtt lezárni a meddő vitát: Ti folytattátok tovább, de örülök, hogy végre egy oldalra kerültünk. Nem annyira, amíg a "túlvilági hatalmasság fizikai manifesztációja" kifejezés nincs definiálva. A kifejezés azt sugallja, mintha testi valójában jelenne meg a patrónus, vagy legalábbis lényegileg azonossá válik az avatárral. Ugyanakkor a cik egyéb állításai egyértelműen kizárják, hogy erről lenne szó. Másfelől kapaszkodót nyújt, amibe ti azóta is kapaszkodtok. Értem, hogy miért, de nem értek egyet veletek, mert a cikk többi része szerin

Nem teljesen világos, hogy miért úgy írod, mintha ez baj lenne, hiszen a cikk szerint ebben a formában teljesedik ki leginkább a hatalom, aminek a megszeréséért a szerafista egyáltalán belevágott az alkuba. Szintén a cikk szerint ennek során nem veszíti el önmagát, az egyéniségét és a döntésképességét (még ha bizonyos személyiségjegyeire hatással is van az állapota). Akkor miért gondolod, hogy ez nem egy kívánatos állapot? Akinek ez nem kell, az minek megy szerafistának? Vagy az a baj, hogy a patrónus is nyer belőle? És az kinek fáj? A Csontlovag nyilván agyatlanul elb@szta az életét, azért le

Nincs semmiféle logikai bukfenc, ha csak a te részedről nem. A vita ebből a kijelentésből indult: Erre írtam egy választ, mire te fogtad magad és ezek szerint egy "ügyes logikai bukfenccel" valami teljesen másra válaszoltál, mint amiről addig szó volt... Nem tudom, hogy mi volt vele a célod, sőt azt sem, hogy egyáltalán azzal mi a célod, hogy ezek szerint a nyilvánvalót bizonygatod, miszerint a szerafista a paktum hatására megváltozik (akár avatárként, akár előtte nézzük). Persze, ezért csinálja. Ettől démon lesz? Nem ez egy marhaság, a démon egy elég jól körülírt fogalom a MAGUSb

A cikk ködös fogalmazása többféleképp is értelmezhető attól függően, hogy a benne szereplő, látszólag ellentmondó kijelentések közül mit tekintesz a legfontosabbnak az értelmezés során. De mondjuk az ilyeneket nehéz félreérteni: Aki ebből nem azt olvassa ki, hogy az avatárok főszabályként még csak nem is hűségesek a patrónusukhoz (miáltal szerintem értelemszerűen nem lehetnek azonosak vele), az vagy velem nem beszél azonos nyelvet, vagy én nem értem azt a nyelvjárást, amiben a cikket írták. Mindenesetre szerintem több szól az általam vázolt álláspont mellett és épp ezért a ti

Ezzel az elképzeléssel már sokszor találoztam, de sosem értemttem igazán, hogy honnan jön. Mert hogy nem a szerafizmusról szóló cikkből, az biztos: Hacsak azt nem képzeled, hogy a szeráf önmagának nem engedelmeskedik és önmagával háborúzik... A cikk viszonylag egyértelműen állást foglal, miszerint az avatár csupán az átlényegülés legmagasabb foka, mely átlényegülés egyébként nem jár az önálló akarat feladásával (3. old.), csupán a minél teljesebb hatalom lehívását jelenti. Épp ezért a gondolatmenetet sem folytattam volna, mivel téves alapokon nyugszik: Ahogy én lá

Az ezt kimondó hivatalos szabály egyébként hol található? (Versenytől függetlenül kérdezem, bocs az OFF-ért)

Nem hiszem, hogy láttam már valaha ennél haszontalanabb cikket.

Nálam a közelharc és a Belső idő eltérő tudatállapotot igényel, ez az oka annak, hogy nem kompatibilisek egymással, mivel nincs az a meghasadt elme, amelyik egyszerre képes ezt a két eltérő tudatállapotot megélni. Ha a harc (legyen szó akár "egyszerű", akár Chi-harcról) a harcművész számára az üresség állapota, akkor lehet, hogy épp ez, ha a harmónia állapota, akkor lehet, hogy pont az az, amit képtelenség összhangba hozni azzal az egyelőre még definiálatlan tudatállapottal, ami pedig a Belső időhöz kell. Próbálj meg fejben egyidejűleg relaxációs zenét és harci indulót komponálni - vagy akár

Trash, idézi a '90-es évek végén, 2000-es évek elején született rajongói cikkek átgondoltságát. Legalább az újdonságként fölkerülő, saját kalandozós cikkekben meg kellene próbálni színvonalat képviselni. Szerintem.

Hát te tényleg alaposan benne lehetsz a korban. Ennek köszönhetően gondolom a szándékosan torzító kérdésfeltevés is megbocsátható: Olyat ismerek, nem is keveset, aki egykor MAGUSsal kezdte és jó ideje már hozzászagolni sem hajlandó. Hogy mi a személyes történetük a szakításról, az szerintem nagyjából mindegy ebből a szempontból, de nem ritka pl. az sem, hogy csapatostul lépnek tovább, ezért nem is szükséges elhagyniuk sem a mesélőt, sem a csapatot. Másrészt pedig meggyőződésem, hogy időszerű lenne végre félretenni ezt a nagyon tipikusan MAGUSos önvédelmi reakciót. Folyton ezt a viszontkérdés

(Apróság: A cikk nem 10, hanem csak 9 oldal) Van ezzel az eszmefuttatással egy nagyon nagy probléma szerintem, ugyanis a szemellenzőjétől látszólag egyvalamit elfelejt mérlegelni. Hatalmas hiba, hogy valamely homályos okból konstansnak tekinti a MAGUS közönségét és hosszasan vekeng arról, hogy erre nézve miért károsak az új rendszerek. De hadd kérdezzek rá: arról miért nincs szó, hogy erre nézve az eredeti rendszer mennyire káros? Mert a rajongótábor nagyon nem konstans, folyamatosan fogy. Sokkal nagyobb mértékben, mint amit a szerepjáték-hobbi fokozatos kihalása indokol. Mert abban hogy valah

Na mondjuk ennél ostobább cikket keresve is nehéz lenne találni, ezért referenciaként már egy félkomoly vita során is csak a drasztikus hitelromlás kockázatával használható.

Ebben elvileg igazad van, hisz a Földön a különbséget ugye a bolygó forgástengelyének ekliptikához mért ferdesége okozza. Ha Satralis forgástengelye nem ferde a magáéhoz képest, akkor nincs ellentét É és D évszakai között. Csakhogy ez esetben maguk az évszakok sem alakulnak ki (csak éghajlati zónák), napfordulók pedig pláne nem lesznek, hiszen a nap beesési szögében és így a felmelegedés mértékében és a sötétség-világosság arányában semmiféle változékonyság nem lesz. Mondjuk kivéve, ha Satralis a földinél erősebben elnyújtott ellipszis-pályán kering, s így a napközeli és a naptávoli pályaszaka

Szerintem minden attól függ, hogy milyen stílusban játszotok. Ha ti ennyire epikus, hősi fantasy-t játszotok, mint ahogy írtad, ahol az istenek maguk támasztják fel a játékosok hőseit a tetteik jutalmaként, akkor egy ilyen Ynevet szerintem egészen nyugodtan gazdagíthatsz a Daru által megfogalmazottnál lényegesen gyakoribb varázstárgyakkal, megkockáztatom, akár erre épülő nyilvános kereskedelemmel is. MAGUSt meglehetősen sokféleképpen lehet játszani (nem utolsósorban a források elégtelensége/ellentmondásossága miatt), és az én benyomásom a leírtak alapján az, hogy a ti játékotok egyértelműen a

Hah! Észre se vettem eddig, hogy ez is fölkerült ide. De nem is mond kifejezetten ellent nekik, a koncepció az ynevi valóság ismert sajátosságaival meggyőződésem szerint kompatibilis. Mellesleg az iromány célja nem is igazán az volt, hogy a valóság természetével kapcsolatban fogalmazzon meg új állításokat, inkább csak egy másik nézőpontba helyezkedve próbáltam értelmezni ugyanazokat a törvényeket, amiket egyébként már ismerünk Ynevről (ezért "Aquir mágiakép" az alcíme). A spekulált aquir percepció természetesen akár téves, vagy torz is lehet, de - szerintem - ők így láthatják ezeket a kérdés