Trollskogen (meseerdő) Érzed hogy fúj a szél, látod a zöldül a táj Újra itt van a tavasz, zöldellnek a fák, Újra csobog a patak, madarak hangja száll Erdőn innen, és mezőn túl, a széllel messze száll Várod jöjjön a tél, harcba hív a szíved Harcos voltál, az is maradsz, áldozod véred Kezedben van a kard, válladon pajzs Harci düh és indulat, Troll vagy ne hagyd magad Érzed a nyár illatát, virágzik a rét Sötét erdő legmélyén, Trollskogen mesél Zengjen hangosan a nóta, patakokban folyjon a sör Erdei ősi kis kocsma, tűzénél mesélj Várod legyen már tél, portyára kéne menni Harcos szíved nem nyughat, a béke most a tét Vedd fel hát kardod, keress más utat Dicsőség hajnalán, az utolsó troll harcban jár Messze a tél, és hideg a szíved Az új kor olyan zord Régi világ dicsősége Nagyon messze már Érzed eljött a véged Erőd elhagy már Búskomor hangulat Eljött a halál