Equimanthorn

Emlékszel... Emlékszel a tisztásra? Én jól emlékszem még. Ránk ragyogott az est, Ott lettél végleg enyém. Emlékezz arra a tisztásra, Mert egy fa leszek ott, Egy dús lombzatú fa, Amikor meghalok! Látogass meg néha, Simulj erős törzsemhez, S beszélj majd nekem, Beszélj a beálló csendhez! Én nap-nap után várlak Magányos faként a mezőn, S díszbe öltözöm ha jössz,

Sziasztok! 76 januárjában láttam meg a napvilágot. Imádom a fantasy és Sci-fi műfajt minden téren. 13 évet hörögtem végig egy Death Metal banda frontembereként és egy Black Metal csapat alakulásában is részt vettem. Mára sokat tágult a zenei ízlésem, ami a komoly zenétől kezdve a jazz, folk zenén át a darkwave, extrém metalig terjed. Egyedül a populáris (háttérzenés) műfajoktól ódzkodom. Ezeken túlmenően ezoterikával, pszichológiával és metafizikai tradíciókkal foglalkozom, valamint 8 éves asztrológia tanulmányi tapasztalatokkal rendelkezem (itt ne a bulvárlapokban található írásokra tessék gondolni ) Néha kontárkodom vers és novellaírással, de a zenéléssel sem hagytam fel. Végezetül, de nem utolsósorban elkötelezett híve vagyok a szerepjátékoknak, Pc-s-nek, asztalinak egyaránt.

A Vándor A vándor már régóta várt Keserűség járta át dalát, S éjjelente a csillagokra nézve,

Ébredés Távolról hallotta a hívást. Távolról és nagyon gyengén. Más körülmények között nem is figyelt volna rá, de ez most a szabadulását jelentette. Háromszáz éve várt. Háromszáz év a roppant, fagyos sötétségben. Háromszáz évnyi száműzetés az alsóbb síkok morajló magányában. Forma nélküli éber álmodás. Halálos, mozdulatlan várakozás. De ennek most vége! Bizonytalan, tompa bizsergést érzett tudata mélyén, hol mindeddig csak hideg, kavargó gyűlölet honolt, s ez vicsorgó mosolyra fakasztotta. Hívják és ő felelni fog. - Xymak Sul