A fogadó ajtaja kivágódott, és egy csuklyás zekét, viselő törpe lépett be rajta. Hosszú vörösesbarna szakálla vastag fonatokban himbálódzott hordó szerű mellkasa előtt, oldalán míves rövid kard díszelgett, aminek markolatán ott nyugodott, a törpe erős marka. Na nem mintha támadástól tartott volna, csak úgy megszokásból. Egy pillanatra, megállt az ajtóban, és bozontos szemöldöke alól körbe tekintett a helyiségben. -Pfű. Ilyen kihalt egy becsület süllyesztőt is régen láttam már.-mondta, majd öles léptekkel, a pulthoz sietett. Miután felküzdötte magát az egyik székre, sört kért, és a söntésre dobott egy ezüstöt.