Gem Kapocs

You can achieve immortality, simply by doing one, great thing. "A halhatatlanságot elérheted egyetetlen, hatalmas cselekedettel." És Projekt Priot utáni pakolásban történt: - Örülök, hogy hogy nem voltál ott amikor Cydoniánál kellett felderíteni. Ha ugyanis találkozunk akkor le kellett volna lőjelek. - Ha találkoztunk volna, akkor én lőttelek volna le téged anya...

Andrei Tarkovskij - Stalker Művészfilm, a megegyező című FPS játék részben ez alapján készült, bár sokkal inkább épít a filmet is megalapozó Roadside picnic című regényre. A plánok véleményem szerint gyönyörűek, a dialógusok és a történet összessége elgondolkodtató. Kiemelten művészfilm, a legtöbben "nem értem" címszóval rossz esetben lehúzzák, jó esetben csak nem ajánlják. Egy próbát megér mindenkinek, a film 79-es, kereskedelmi forgalomban eddig nem nagyon láttam (néhány oroszországi webshopot leszámítva). Csak orosz szinkronnal és felirattal lehet beszerezni, hossza 1+1,5 óra (két részletben készült). Ami még külön említésre méltó, az a film zenéje. Zseniális! Két és fél órányi képanyaghoz készült összesen 20 percnyi hanganyag, mégsem unja az ember a film végére, nem zavaró. A zenéket Eduard Artemev szerezte, az első ténylegesen elektronikus hangszerelésű filmzenék közé tartoznak. (Bár a mai elektronikus zenétől NAGYON távol áll) Nekem bejött Tarkovskij stílusa, most a Solaris című filmet vadászom szintén tőle.

Vagyis kontrollálhatatlan egyéneket nem engednek játszani. Ha viszont Józsi13 aki ismeri a szervezőket és eljön a játékra leregisztráltatja Béla8-22ig terjedő ismerőseit és kezességet vállal értük, jöhetnek. Ez kicsit komolyabb játék mint az ostromolgatás (személyes vélemény, bővebben PMben folyhat a diskurzus mert itt felesleges offtopic), főleg mert légfegyverek is részt vesznek a játékban, amik még felelősségtudó értelmes emberek mellett is fokozott veszélyforrást jelentenek, így valahogy meg kell szűrni az ellenőrizhetetlen embereket. Volt már rá példa hogy egy jelentkezőt én ellen javaltam miután beregisztrált, mert tudom hogy veszélyesen, ész nélkül játszik, ugyanakkor engem akart megjelölni kezesként. Csak értelmezni kéne, esetleg konkrétan elolvasni az oldalon hogy miről van szó Az oldalra azért került ki mert vannak itt jó páran akik CJről innen-onnan ismerik Homárékat, így regisztrálhatnak a játékra és akár kezességet is vállalhatnak olyanokért akik nem ismerik a szervezőket.

Larphatáros szervezésben 3. alkalommal kerül idén megrendezésre a Fallout - Projekt Priot larp. "Megtartva az eredeti játék világképét és a technológiák afféle retro scifi jellegét mi elsősorban egy "keleti blokkos" felperzselt földet vázoltunk fel, melyet aztán a játékosok segítségével töltöttünk fel tartalommal. A Projekt Prijot világa "Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk" elven épült fel. Nincsenek (vagy igen ritkák) a high-tech eszközök, cserébe vannak munkásőrökből alakult neokommunisták, vannak hazafias érzületű nemzetvédő katonák, akad kereskedőcéh is mely a mai multik mintájára próbál hatalomra és befolyásra szert tenni, de persze számtalan egyéb náció, frakció és szervezet megtalálható az anarchistáktól a roncsvadászokon át egészen a természeti élethez visszatért nomádokig." A játékra előre jelezve bérelhetőek fegyverek más játékosoktól, jelentkezési határidő július 16., a nevezési díj előre befizetve 3000 Ft, amit július 22-ig kell elutalni. Helyszíni fizetésre van lehetőség, ez esetben a nevezési díj 3500 Ft-ra hízik. A játék félmeghívásos jellegű, így aki jelentkezni szeretne az a lenti honlap átböngészése után vegye fel a kapcsolatot Homárral(Lobsterrel) az info.projektprijot'kukuc'gmail.com e-mail címen. Játékszabályok, világleírás, korábbi játékok pre- és poszthistóriái, fényképei, videói és minden egyéb információ a játékról a http://sites.google.com/site/projektprijot/home oldalon megtalálható.

Unatkozom, lapozgatom a témát A számszeríj egyetlen igazi előnye az íjakkal szemben (való életben) hogy a használatára sokkal gyorsabban meg lehetett tanítani az átlag parasztot is. Az angol íjászokat (angol hosszúíj) gyerekkoruktól képezték, így nem lehetett szükség esetén hirtelen akkora létszámot felvonultatni. Átviszi a páncélt. Naná. 5 méterről ,frontálisan rohamozó lovas páncéloson aki cirka 35-40m-t gyorsult már előtte. A vas alatt lévő embert a béléskabát és az esetleg alávett láncing miatt még így sem feltétlenül éri el a vessző.

Csak hogy tudd Furcsa érzés ránt magához, megint a billentyűk előtt állok. Úgy érzem nincs mit mondanom mégis beszélnem kell, ha nem teszem talán szétvet ez a borzalom. Mi költözött a fejembe? Miért érzem úgy hogy másnak tudnia kellene, hogyan szakít szét a düh, a gyűlölet? Hogy balomra kést, jobbomra kardot akarok, hogy öklömet acél borítsa, s pusztuljanak az angyalok. De most már nincs kertelés, kimondtam Kimondtam végre amit gondolok, nem bújhat meg tovább Nem menekülhet és a türelem sem fog már. Nem fog vissza, nem tart fel a gyűlölet új erőt nyer. Nincs mentség, se nekem se neked, a félelem düh, és a düh a legerősebb érzelem. Lovecraft is megmondta, attól félsz amit nem ismersz te mégsem félsz magadtól, azt hiszed önmagad vagy. De én már látom hogy nincs válaszom, hogy mi forog az agyamban csak azt nem látom! Ismerd be hogy félsz, a félelem a tudatlanság nem ítél. Õk nem bíráskodnak, de majd helyettük én, acélba burkolt öklöm megmutatja az én igazságomat, megmutatja mit nem látok és mit érzek helyénvalónak. Talán mégis tudom miért szólok most Darwin és az evolúció lehet az oka, hogy még mindig úgy gondolom Ha önerődből képes vagy élni, jogod van hozzá És talán jól teszed ha elő csak az ítélet napján veszed Azokat a félelmeket amiket még csak nem is ismersz Ha addig megrogysz úgyis meghalsz így pedig teljesen mindegy.

Ty nye plach', Slyozy spryach', Ved' nastanyet novyy den' Tvoy ogon' Sogryevat' Budyet tysyachi syerdets A syeychas podnimis' Spryach' podal'shye bol' i strakh Pobyedit tot, kto prav Znay, chto vsyo v tvoikh rukakh "Save your tears for the day when our pain is far behind on your feet come with me we are soldiers stand or die Save your fears take your place save them for the judgement day fast and free follow me time to make the sacrifice we rise or fall " "Tartsd meg a könnyeidet arra a napra mikor a fájdalom messze mögöttünk marad. Saját lábadon gyere velem katonák vagyunk, állunk vagy meghalunk Tartsd meg a félelmeidet foglald el a helyed tartsd meg őket az ítélet napjára gyorsan és szabadon kövess ideje meghozni az áldozatot felemelkedünk vagy elbukunk"

Can I bring you down again, can I make you feel? Can I lift you up into the dreaming trip surreal? Can I taste the future shock, spit out all the games? Do you know my name, do you know my number? Cracking under strange constrictions, Mr. Ordinary Visionary Megint le győzzelek, rá tudlak venni hogy érezz? El tudlak vinni egy szüreális álomutazásra? Érezni fogom a jövő sokkját, kipróbálok minden játékot? Tudod a nevemet, ismered a sorszámom? Megrogysz a furcsa megkötések alatt, Mr.

Avatar nem volt rossz, a történet igaz hogy sablon de ilyen erővel bármelyik filmnek a történetére megkeresem hogy hol láttam már. Újat alkotni nagyon nehéz és ritka jelenség. Viszont, végre letölthető a Damnatus! (Kapcsolódó cikk: http://kalandozok.hu/?terem=html&runa=c ... p&cikk=414) Sajnos a jogi huzavonát a games workshop nyerte, így nagyközönség előtt a film nem kerül bemutatásra, viszont az internetes terjesztést (mivel a film elején szerepel a megfelelő jogi szöveg, miszerint minden kapcsolódó anyag a GW tulajdona a fanok csak felhasználták stb) nem tudja megakadályozni a games workshop, és ha van egy kis esze nem is akarja. Imhol a torrent a filmhez, kötelező darabnak gondolom, bár én is most fogok nekiülni megnézni Utána jelentkezem egy kritikával, ahogy azt évekkel ezelőtt ígértem A film megnézése után csak megerősíteni tudom, hogy ez egy kötelező darab minden Warhammer 40.000 rajongó számára, de aki nem ismeri az univerzumot, vagy esetleg nem is érdeklni, annak is egy nagyon hangulatos és élvezhető film lehet a Damnatus. Részletes kritika később.

Hát erről sajnálom hogy lemaradtam, pedig mentem volna szivesen statisztálni/játszani. No sebaj, remélhetőleg nem ez az utolsó ilyen kezdeményezés és legközelebb kirpbóálhatom magam Mindenesetre a tanulság hogy érdemes lenne gyakrabban ovlasnom a fórumot (Meg persze megfelelő helyen megfelelő időben a film megnézése után jól megnézem majd a felszereléseket oszt véleményezem őket kicsit szakmai szemmel, egyébként a képek alapján nem rosszak, de ha kerestek volna egy hozzáértőt, nem is megcsináltatni a cuccokat, csak tanácsot kérni a hogyanra és a hogy működikre, lehetett volna jobbat.)

Hello! Ugyan nem könyv, de eladnám 3 db 5000 JMFes (jó magyar forint) tuanos könyvutalványomat, szivem szerint egy az egyben, de reálisabban godolkodva 4000-4500 HuF/db áron. Akit érdekelne a dolog, az írjon a gem_kapocs@vipmail.hu címre.

A rajzoló - IV. A nőt lesokkolta a hír, amikor férje egyik munkatársa a lakásukban, egy kávé mellett feszengve elmondta neki, hogy aznap estére már egy fővel kevesebbre kell főznie. Az özvegy kezéből kiesett a nászajándékba kapott porcelán kávéscsésze, hogy a konyha halvány kék járólapjának csapódva milliónyi apró szilánkká hasadjon. Arca rémült és értetlen volt, az előbb még a csészét tartó keze csak most hanyatlott le az asztalra, hogy a nő értetlen nyöszörgéséhez adjon halkan koppanó aláfestést. A vele szemben ülő szakállas, bőrdzsekis férfi az asztallapra szegezte tekintetét, részvétem, mondta alig hallhatóan a nőnek, akinek időközben mogyoróbarna szemeiből a könnyek úgy folytak, hogy félő volt, hamarosan megtelítik az apró két szobás lakást és mindketten itt fulladnak meg. A férfi most feltette a szürke kartondobozt az asztalra, ebbe pakolták bele a férj minden tulajdonát ami az irodában volt. A nő kővé dermedve, egy rémisztő és kétségbeesett vízköpőre hasonlítva ült az olcsó műanyagszéken, és csak akkor eszmélt, mikor a férfi levette doboz tetejét. Egy furcsa, nagyméretű, összetekert papírlap tűnt csak fel neki, azelőtt még soha nem látta. Kiemelte a dobozból, majd kihajtogatta, hogy aztán fintorogva dobja el. Ez biztos nem az ő férjéé volt, mondta, mire a szakállas azt bizonygatta, hogy csak az övé lehetett, mert egyedül dolgozott az irodájában, a rajz pedig nincs a nyilvántartásban. Majd egy órával később a férfi távozott a lakásból, kezében a rajzzal, melyet azonban nem tartogatott sokáig. A panelház mellé sétált és a lakók közös konténerébe dobta a rajzot, majd lehajtott fejjel indult vissza a kapitányságra. Meg sem hallotta a halk nyöszörgést, mely a konténerből szivárgott, mikor nyikorogva visszazárta annak tetejét, és mire a hang gazdája újra elhúzta a fedőt, már messze járt. A szeméthalomból egy kisebb emelkedett ki, mely azonban nem a háztartások, hanem a társadalom hulladéka volt sokak szerint. Szakadt melegítőjére megbuggyant tojás héja tapadt ahogy betonra kecmergett, sebes, olajkoszos ujjai között markolta a papírlapot, melyet valaki nemrég az arcára dobott. Visszanyúlt, és egy koszos bevásárlószatyrot emelt ki, melyben minden értéke, egy konzervdoboz, egy öngyújtó, egy ötfunkciós svájci bicska, és néhány rongyos ruhadarab volt. Szinte már beteges lassúsággal sétált ki a nyílt utcára, majd a legközelebbi szemetes csikktartóját feltúrva talált egy félig elszívott cigarettát, hamar elő is kereste hát a szatyorból az öngyújtott, aztán mohón szívta tüdejébe a parázsló dohány karcos, mégis megnyugtató füstjét. Tovább sétált, mintha ő lenne az egyetlen aki az utcán jár-kél. Megtehette, hiszen messzire elkerülte mindenki, csak egy mobiltelefonjába beszélő öltönyös férfi ütközött neki, de egy fintorgó pillantás és néhány keresetlen szó után ő is továbbállt, miközben undorodva méregette zakója jobb vállát, mellyel a hajléktalannak ütközött. Órákig kóválygott céltalanul a városban, majd a sötétség közeledtével egy park felé vette az irányt, melytől már csak alig néhány percnyi sétára volt. Mikor egy padhoz ért, leült, és a mellette világító utcalámpa fényénél gondosan kiteregette a zacskóba gyűrt ruhákat, a maradékot pedig a pad egyik végére tette, párna gyanánt. Eldőlt a padon, és még egyszer megigazgatta feje alatt a zacskót, melyből ekkor kiesett az összegyűrt lap. Korábban nem nézte meg, most mégis furdalta az oldalát a kíváncsiság, vajon mi lehet rajta. Újra felült, hosszúra nőtt, berepedt körmével elkezdte széthajtogatni az immár saláta szerűvé vált rajzlapot. Aztán csak nézte azt a förtelmet. Hosszú percekig bámulta a rajzot, mely mesterien kidolgozott volt, szinte fénykép szerű, mégis, amit ábrázolt, elrémisztette. Sokáig ült a papír felett és gondolkodott. Miért találja olyan borzalmasnak? Talán azért mert nem látott még eddig ilyet? Pedig valaha orvosként dolgozott, látott széthasadt koponyákat, kifordult beleket, elfolyt szemgolyókat. A baleseti osztályon nem is olyan ritka az ilyesmi. Akkor azért fél tőle mert annyira eltért attól amit megszokott? Ez már sokkal ésszerűbb magyarázat volt. Az emberek azért undorodtak vagy féltek tőle is, mert más volt mint ők. Más volt, eltért a normától, a megszokottól. Pedig bármelyikük lehetett volna az ő helyében. Rámosolygott a rajzra, ezúttal gondosan összehajtogatta, és a melegítő felsőjének zsebébe tette. - Jó éjszakát barátom! Néhány perc múlva a hajléktalan már az igazak álmát aludta.

No, mivel emlékeim szerint talán kukachuszár kérte, ezért ide is belinkelem a képet, ami most vasárnap készült a Cathedral liveon, ez volt a páncél jelenlegi állapotának tesztnapja, és remekül vizsgázott, mozgékonyság 5-ös, súlyeloszlás 5-ös. Egyetlen jelenlegi komoly hibája az, hogy a vállak és a mellvért néha összeakadnak, de ezt előre tudtuk, mivel nem volt időnk összehangolni az elemeket. És ennyi szájtépés után a kép. Megj.: A sisak nem az enyém, a páncél alatt a már majdnem teljesen elkészült 16. sz-i ruha van (bár nem sok látszik belőle, ezért erről külön kép ) A ruhához csak a mellényre varrt gallér került pluszban a kép készülte óta, ez nagyjából látszik is a páncélos képen, illetve egy béléssapka.

A rajzoló - III. Reggel fél kilenc volt, mikor a rajzoló lakásán egy újabb átvirrasztott éjszaka után megcsörrent a telefon. A férfi csukott szemmel, bizonytalanul, még félálomban nyöszörögve nyúlt a hordozható készülék fel. Szemei azonnal kipattantak, mikor egy százados köszönt bele a kagylóba, a megyei rendőrségről. Arra kérte a rajzolót, minél előbb menjen be a kapitányságra, egy három nappal korábbi ügyben szeretnék kihallgatni, de megnyugodhat, nem gyanúsítottként, csupán mint szemtanút. A rajzoló felkelt az ágyból, az imént érzett álmosságnak nyoma sem volt. Alig fél óra alatt lezuhanyozott, felöltözött, megborotválkozott és megreggelizett, összeszedte azokat az iratait, melyekről úgy vélte, szükségesek lehetnek, majd elindult a kapitányságra a verőfényes nyári reggelen. Eközben a százados azt a rajzot méregette, melyet az irodában találtak. Az elsők között érkezett a helyszínre, és bár sok gyilkosságot látott már, mi több, maga is ölt már szolgálatban embert, elborzasztotta amit aznap látott, nem is beszélve arról, hogy a közeli gyorsétteremben elfogyasztott vacsorája egyértelműen jelezte visszatérési szándékát. Mire visszatért a mellékhelyiségből arca néhány árnyalattal világosabb lett, és újabb kollegák érkeztek, akik hasonlóan hosszú percekre tűntek el a folyosó végén. Mikor mindenki összeszedte magát, a helyszínelők nekiállhattak rögzíteni a helyszín adatait. A szoba padlója csurom vér volt, mintha a két férfi helyett egy egész busznyi embert mészároltak volna le itt. Az ajtót és a mellette lévő falat, valamint egy kövér fej nélküli test mögött az iroda széles ablakát is sűrű, fekete, megalvadt vér borította. A sötétre pácolt, talán akácfából készült bútorok is úgy itták a vért, mint sivatagban szomjazó a hűs vizet. A padló egyetlen szeglete sem menekült a vasszagú, ragacsos folyadék elől, a kövér testtel szemben álló sarok kivételével. Itt egy rajzlapot találtak, rajta valamilyen ritka rusnya állat képével, aki egy öltönyös férfit - aki meglepően hasonlított első ránézésre az itt széttépett irodistára, de a nyomozó gyorsan elvetette ezt az ostoba gondolatot - a beleinél fogva kötött fel nyakláncként, egy másikat pedig jókora karmai között szorongatott. Végül hosszú órák munkája után a helyszínelők nem tudtak felmutatni semmi érdemlegeset, sem egy ismeretlen ujjlenyomatot, sem hajszálat vagy más, azonosításra a legkisebb mértékben is alkalmas nyomot. Reggelig folytatták a munkát, végül azonban feladták, hiszen a szobában valóban nem volt más mint a két egykori irodista testrészei, és a padlót beborító vér. Végül aztán minden mozdíthatót katalogizáltak és bevittek a kapitányságra, hátha ott többre jutnak.

A rajzoló - II. Másnap délelőtt, pontosan tizenegy órakor, a rajzoló egy tízemeletes, szürke betonépület előtt állt. Gondosan vasalt méregzöld inget, csőszárú sötétkék farmert és egy fekete edzőcipőt viselt, oldalán katonai táska, úgynevezett szimatszatyor lógott. Ebbe a táskába tették a katonaságnál a vegyvédelmi felszerelést, gázálarcot, köpenyt, csizmát, ő azonban csak egy tolltartót, néhány apróságot és egy esernyőt tartott benne. Jobb kezében A3-mas mappát szorongatott, benne az előző este elkészült vázlatokkal, és néhány régebbi rajzával együtt. Nagy levegőt vett, majd elindult az egyetlen betontömbnek ható épület felé. Belépett az ajtón, majd rögtön a portáshoz sietett, akitől megtudta, az általa keresett iroda az ötödik emeleten hármas. Megköszönte a mogorva portásnak az útbaigazítást, az fel sem nézve morgott valamit, úgy olvasta tovább az újságot, mintha a férfi ott sem lett volna. A rajzoló beszállt a barnára festett liftbe, majd megnyomta az ötös gombot. A felvonóban körbe tükröket ragasztottak a falra, ez pedig most csak még idegesebbé tette. Enyhe zökkenés, és csengő jelezte, hogy a lift megállt, elérte az ötödik emeletet. A rajzoló elindult a fehér folyosón, hamarosan megtalálta a hármas irodát. Kopogott az alumíniummal borított ajtón, majd belépett helyiségbe. Sötétre pácolt fa szekrények fedték a falakat, az egyetlen ámde széles ablak előtt két íróasztal állt ferdén, a sarkokba fordítva. Az egyik mögött egy őszülő, negyvenes évei végén járó, jócskán elhízott, vastag keretes szemüveget viselő férfi telefonált éppen, húsos ujjai között gyenge minőségű szivart szorongatva. A másik asztal egy jólfésült, átlagos testalkatú férfié volt, aki intett a rajzolónak, hellyel kínálva azt. A férfi sötét zakót, szürke inget, és egy mintás, vörös nyakkendőt viselt, szemei szürkék voltak, barátságosan mosolygott a rajzolóra, és whiskyvel kínálta, amit a másik illedelmesen visszautasított. Néhány perc múlva a zakós már a nagyméretű rajzokat mustrálta, s bár ígéretesnek találta a másik munkáit, arcán csupán mérsékelt érdeklődés tükröződött, minek hatására a rajzoló egyre idegesebb lett. A zakós hirtelen felvonta szemöldökét, amint egy összegyűrt, majd újra kisimított lapot vett ki a mappából. A rajzoló rögtön szabadkozni kezdett, fogalma sincs hogyan került ez a rajz a mappába, természetesen nem kívánja ilyesmivel traktálni az urat, mondta. A másiknak furcsa volt az arca, érdeklődve figyelte a férfitestet markoló, kegyetlen agyaras lényt, amely éles kontrasztot alkotott az eddig látott csendéletekkel és tájképekkel. Hamar félbeszakította a másikat, és arra kérte, a továbbiakban inkább ilyen rajzokat hozzon neki, sokkal kevesebb az ilyen stílusú, használható rajz. Egy csendéletet, vagy tájképet bárki el tud készíteni, magyarázta a rajzolónak. Ezen rajzon viszont látszik a férfi arcára fagyott rettegés, az a borzalom, amit halálakor érzett, érezni a szörny kegyetlenségét, szinte fájdalmat okoz a hatalmas, húsba hatoló agyarak gondolata. Nagyjából fél óra múlva a rajzoló elhagyta az irodát, a kövér férfi még mindig telefonált, a másik pedig az ablak előtt szemlélte az egyetlen nála maradt rajzot. Megegyeztek a rajzolóval, hogy az ilyen rajzokért jó pénzt fog fizetni neki. Persze ő sokkal többet fog keresni, ha a játékgyártó cégnek eladja a kép jogdíját, hogy azok koncepciós rajznak használhassák, nem i beszélve a poszterekről és reklámokról. Jobb kezével elengedte a lapot és az üvegnek támaszkodott, de valami miatt megcsúszott a tenyere. Odapillantott, és látta hogy jobb kezét sűrű, iszapszerű, fekete folyadék borította. Ijedten kapta el a kezét, közben eldobva a rajzot, rémült nyögésére még kövér irodatársa is odapillantott telefonálás közben. Értetlen arcot vágott, a még mindig égő büdös szivarról leesett a hamu, majd a szivar gazdájának feje követte a padlóra a szürke égésterméket. Az öltönyös közben az ajtóhoz rohant, de akárhogy rángatta nem tudta kinyitni. Végső elkeseredésében rugdosni kezdte a zárat, de csak akkor jött rá hogy mind hasztalan, amikor az előbb még csak papíron létező agyaras borzalom letépte az egyik karját, majd a másiknál fogva jó egy méterre emelte a padlótól. A szörny elvigyorodott, bár ebből az öltönyösnek csak annyi tűnt fel, hogy még szélesebb vicsor ül ki a torz pofára, majd kitárul, és öltönyös teste derékig eltűnik a combvastagságú agyarak között., ahogy a rettenetes állkapocs összezáródik. Nem érzett semmit, csak csodálkozva figyelte kilógó, cafatokra szakadt beleit, melyek összemocskolták a szörny bundáját, miközben az éppen a férfi kiszakadt máján taposott. Sűrű, vörös vér csorgott a padlóra, és megtöltötte az egész irodát. Egyedül abba a sarokba nem folyt be, ahová az oly ígéretesnek szánt rajz esett, miután az öltönyös eldobta. A rendőrség még aznap este nyomozást indított, különös kegyetlenséggel elkövetett, előre megfontolt emberölés vádjával, de a kórboncnokok vizsgálatai után már nem tudták eldönteni, embert, állatot, vagy szörnyet keresnek. Az irodát teljesen kiürítették, csak a bútorok maradhattak megfelelő tisztítás és fertőtlenítés után, azok is csak azért, mert az épület tulajdonosáé voltak. Minden mást, amit találtak, a rendőrök a bizonyítékok közé tettek, felcímkézve, gondosan katalogizálva. Õk azonban nem tudhatták, hogy a rajzon eredetileg nem volt a szörny nyakába saját beleivel nyakláncként kötött öltönyös férfi.

Namost nálam a tea ott kezdődik hogy felejtsük el a filtert. Teafű, szűrőkanálba zárva. Ott folytatódik a dolog hogy a teába semmit sem teszek. Ugyan részemről zöldtea párti vagyok, de megiszok bármilyen FINOM teát. Mondjuk szeretm az Irish Creamet, de nem mindegy honnan származik. A jófélét nem kel ízesíteni, a benne lévő karamlldarabkák pont eléggé édesítik. A gyümölcsteákból meg szerintem az a jó, ami önmagában is elég édes. Ha cukrozni kell már régen rossz. Betegségekre is inkább gyógyteákkal készülök mint a gyógyszerekkel, többet érnek és kevésbé vágják tönkre az ember máját.

Szájharmónikázok, sörözök, TVzek, netelek, olvasok, hagyományőrzök, középkori fegyverek és páncélok után kutatok, 16.sz-i ruhákat készítek, és persze jelenleg a legtöbb időt lefoglaló hobbim a főiskola

Ez azért érdekes dolog, szerintem olvassák olyan emberek ezt a fórumot akikkel már játszottam néhányszor, vagy legalábbis halloták hogyan játszok. 1: Kiélheti magát az ember szerepjáték közben olyan dogokban, amikben a való világban ez nehézségekbe ütközik. Van benne valamilyen szinten ráció, de az önmegvalósítást a való világban kell megtenni, és ha akarja az ember, dolgozik érte, akkor igenis meg lehet cisnálni. Kicsit torz példa, de részemről egészen kis tökösmákos korom óta rajongtam a lovagokárt, páncélokért, mindenféle középkori fegyverérét, a ruhákért, a beszéldstílusért, egyszerűen mindenért ami a 14-17. sz között volt. Most nemsokára elkészül egy rend 16. sz-i ruhám, amint elég késztetést érzek hogy megvarrjam a harisnyát, úgy tűnik egy éven belül elkészül a teljespáncélom, aktívan tanulmányozom a középkori harcmodort, kutatom a szokásokat és adott esetben gyakorlom is őket. De ha csak azt nézem, hogy valaki azt szeretné figyeljenek rá, de cask játék közben sikerül ezt elérnie, az bizony nem kifejezetten egészséges. Ha nem lép túl a játékon ebben a dologban, akkor a való életben csak tovább romlik a helyzete, ellenben ha a szerepjátékot egyfajta "indítóállványnak" használja, ahol megtanulja felhívni magára a figyelmet egészséges módon, akkor nagyon jó. Sajnos az utóbbira kevesebb példát ismerek. 2: szerepjáték és sátánizmus. Évről évre előkerül a téma, valahol mindig történik valami, amiért az emebrek a szerepjátékot akarják hibáztatni. Amit nem ismer az ember attól fél, ez biológiailag belénk van kódolva. Én erre azt szoktam mondani, hogy igen, lehet a szerepjáték a hibás, de cask közvetetten! Ha egy egészséges normális caspattal/közösséggel játszik az ember, akkor a szerepjátéknak jórészt csak pozitív hatásai vannak. Viszont ha egy olyan társasággal játszik az ember, ahol az emebrek cask egyszerűen hülyék, vagy valamilyen szellemi/lelki problémájuk van amiről nem tudnak/nem akarják kordában tartani akkor bizony a szerepjáték az ilyen problémákat tovább súlyosbíthatja. Minden a kontextusokon múlik.

Most hogy megint itthon vagyok és két korty levegővétel között van egy kis időm is: Egyrészt a páncélban mozgásra, másrészt arra az igen érdekes témára, hogy miért nem reális egy játékban sem a páncélok adta védelem Ehhez tudni kell hogy a videón látható harc nem koreográfia, és full contact. És néhány koreográfia, mert szépek :

No akkor szép sorjában: TAO: Igen, vannak olyan mozdulatok amiben akadályoz a páncél, de ez körülbelül olyan mintha egy bőujjú pulóvert veszel fel, és a bozótosban sétálsz. Zavaró lehet de valójában nem akadályoz, pláne ha megszokod, ahogy ti is írtátok. A vért ismerete nem szükséges annak használatához, persze mondjuk azért nem árt ha a sabatont nem a páncélkesztyű helyett akarod felhúzni vagy fordítva (sabaton=vaspapucs) De ez kb olyan mintha télen zoknit húznál a kezedre kesztyű helyett A felvételét szintén nemigen kell tanulni, egyetlen egyszer ha megmutatja valaki hogy az elemeket milyen sorrendben kell felvenned, onnantól te is fel tudod venni, maximum segítséggel egyszerűbb a dolog. (Pl Ahriman legújabb kesztyűjének a mandzsettáján egy egyszerű de nagyszerű koponya zár van, az egyik kezére még simán felveszi, a másikra már lényegesen gyorsabb ha segítenek neki) Kötélmászás páncélban: Eskü ha egyszer sikerült elég erőnlétet szereznem hozzá hogy 25 kiló+al kötelet másszak bemutatom! Úgy tudom NYT visszaköltözött Selypre, és ha jól emlékszem ott a tornateremben van is kötél. Türelem rózsát terem, egykét év múlva lehet hogy lesz bemutató Úszni azért nemigazán tudsz még "könnyűvértekben" sem, mert például egy bőrvért is 5-10 kiló körül mozog minden tartozékával. Lényegesen könyebb mint a fém, viszont vízbe áztatva csak a nagyon vastagon és alaposan leolajozott/lezsírozott bőr nem fogja megszívni magát, ami egy átlagos bőr vízáteresztő és víztartó képességét ismerve, körülbelül öt perc alatt megtörténik, és mondjuk egy rám méretezett bőr mellvért 3-4 kiló vizet simán megtart magában ha átázik.

A harcban egy vért egyáltalán nem szabad hogy akadályozzon. És nincs képzett páncélviselő, ez nagyon nagy butaság. Semmi más nem kell egy páncél hordásához, cask állóképesség, az viszont tényleg nem árt ha van egy adag (13 órás paintballozás alatt végig rajtam volt a vért, rendesen elfáradtam) A másik pedig, hogy harcban olyan mozdulatokat, testtartásokat veszel fel, amiket normális esetben szinte soha, ráadásul ezeket nagyon gyorsan váltogatod, hirtelen beállsz majd továbbmozdulsz, tehát olyan mozdulatokat is teszel amit egyébként nem szoktál. Ebből következően, ha az adott vértben jól tudsz mozogni harc közben, akkor harcon kívül is, például kötélmászás alkalmával (bár tény hogy ehhez inkább szintén az erőnlét kell). Jógázni meg egyébként se tudok és nem is akarok Az úszás pedig valóban nem az én ügyességembe, hanem a fizika törvényeibe ütközik. Az persze megint más tészta, hogy aki nem tanult vértes harcot, az nem tudja kihasználni a páncél adta előnyöket (kardot beszorítani hónalj alá, jobban páncélozott területre átirányítani egy nagyobb erejű támadást, kihasználni a páncél kiszögeléseit nem páncélos ellenfél elleni birkózásban) de nem ad számára semmilyen hátrányt, ha a páncél az ő méreteire készült. Ha valaki más páncélját veszed fel, az megint egy külön történet, mert hol szűk, hol bő, nem fog veled együtt mozogni, ilyenkor valóban beszélhetünk MGTről (Kb mint amikor felveszel egy 3 számmal angyobb kesztyűt és nem tudsz benne megfogni egy kétliteers üveget sem, csak két kézzel, vagy amikor felveszel egy számmal kisebb alsőneműt és kegyetlenül vág/szorít mindenhol ahol nem kéne, jobb hasonlatot nem tudok mondani)

Vértemről, amiről ezek szerint rossz topikba linkeltema képeket: kukac: Ahogy Ahriman is mondta, ha felkerültek a combok és befejezem a bélésnadrágot akkor lesz rajtam lefényképezve. Ahriman: Tőlem befejezhetjük előtte a vállakat is, csak akkor az a combokkal egy körben leygen meg (értsd: mikor legközelebb dolgozni megyek le) MGT: hmmm...Ha nagyon akarom akkor mondható rá hogy van neki olyan kőkemény egyes, mert mondjuk spárgázni meg bukfencezni nem tudnék benne. De megfelelő erőnléttel cigánykerék simán. Azon meg majd dolgozok. Röviden, akadályozni nem akadályoz, csak mivel kb plusz 25 kilót kell cipelni a két lábamnak, lassaban futok és hamarabb fáradok benne. MG: Lehet ezt viselni egésséggel meg anélkül is, mindenesetre gázos környéken hasznos, legalábbis nem sok olyan emberszabásút láttam ami csak úgy csuklóból átüt, vagy akár késsel átszúr 3-6mili acélt.

Akkor sry rossz helyre írtam, véleményezés válaszok stb másikba mennek akkor. Egyébiránt még azt hiszem könnyű gyalogos besorolású a vért, úgyhogy még tuljadonképpen "kis" vért.

Az életben csak rossz és rosszabb választások vannak. Ha a rosszat választod és túléled, szerencsésnek mondanak. Ha a roszabbat, mindenképp csak hülyének.

Egy kis nézegetni való: http://www.livinghistorylibrary.org/for ... post&id=82 http://www.livinghistorylibrary.org/for ... post&id=84 http://www.livinghistorylibrary.org/for ... post&id=85 http://www.livinghistorylibrary.org/for ... post&id=86 http://www.livinghistorylibrary.org/for ... ost&id=115 http://www.livinghistorylibrary.org/for ... ost&id=111 http://www.livinghistorylibrary.org/for ... ost&id=113 Ezek a páncélom eddig elkészült és felszerelt darabjai. Elkészült még a két tassel (combvért) de idő hiányában ezeket még nem szíjaztuk fel a csataszoknyára.