ChG

Kedves Mindenki! Egyszer már elkezdtem leírni gondolataimat és élményeimet a táborról, de amit karakterekbe öntöttem, túl "gagyinak" tűnt, így inkább gyorsan abbahagytam. De vannak dolgok, amiket muszáj megjegyeznem, így valamit, valahogy csakazértis összehozok most! A tábor előtt izgalmas hetek peregtek le, izgatottan vártam, hogy a csapatommal való egyeztetés (nem egyezés /csapat: khál gladiátor, aszisz varázsló, aszisz harcos, dzsenn bárd és az én félvér aszisz Antoh-papnőm... +1 tolvajlány is "beesett" kezdésre. /) után milyen játék is fog rám várni. Persze Tsoppie mindent megtett annak érdekében, hogy rábeszéljen a boszorkány kasztra, de úgy gondoltam, ha már Abaszisz, meg Tengermellék, akkor hozom az egyik számomra nagyon kedves karakterötletemet. Mivel a KM-ek sem tiltották meg, hát hoztam... Hogy mennyire jól, arról vegyesek az érzéseim, és bevallom, kissé el is voltam kenődve, hogy nem tudtam úgy kijátszani, ahogy szerettem volna. Éppen emiatt ezer+ezer hála Batkának azért az egy-két mondatáért, amivel megajándékozott a hazaindulás előtt... Még az is lehet, hogy annak ellenére, hogy Glongival azt pedzegettük, hogy valószínűleg nem fogunk már jönni táborba (nem nekünk való már az ilyen... ), mégis ellátogatunk legközelebb is... A társaság tetszett, bár nagyon nem sikerült kivennem belőle a részem, sajnos ez teljes mértékig az én hibám (nem vagyok egy könnyen ismerkedős fajta.. ) Sajnálom, hogy kimaradtam az Igenis, Sötét Nagyúr játékból, mert az elmondások alapján nagyon élveztem volna. A ping-pongot is elszalasztottam... Sajnos a megnyitóról lemaradtunk (talán akkor jobban tudtam volna a neveket tábor elejétől (?) ), de köszönet DarkGOD-nak, hogy vállalta az oda-vissza fuvarozásunkat. Köszönet a KM-eknek, Magyar Gergelynek, Weilonnak és Batkának (mesélési sorrendben), amiért jól viselték a csapatunkat, külön köszönet Weilonnak a szökőár elmeséléséért és Batkának a "majdnem erőszak" végigmeséléséért és szemléletes magyarázataiért. Köszönöm, hogy a muffinjaimnak majdnem a fele elfogyott (Glongi megsúgta, hanyadik helyezést értem el, azt is köszönöm). Köszönöm a csapattársaimnak, hogy álmosan és kissé ingerülten is elviseltek az utolsó ciklus alatt. (Ezúton kérek elnézést a keményebb odaszólásaimért, nagyon furdal a lelkiismeret emiatt... ) Köszönöm a CP-s játékostársaknak, hogy élvezhettem játékukat (kár, hogy nem tudtunk tovább játszani), és köszi a Rizikófaktornak, hogy a verseny utáni Glongi szabad mágus meséjében lelkesen fogadtak. Köszi a muffinsütőknek az ebédlő előtti közös izgulást, hogy milyen fogadtatást találnak a sütijeink. Ishinek az első napi, biztonságos zuhanyozást! Köszönet Sir Thomas-nak az élő szerepjátékért (a Szent Kézigránát felejthetetlen volt , de a "démonidézős" részt kihagytam volna), és az utána jövő Bábelért. Plusz köszönet a játékosoknak, hogy együtt játszottunk, "mindenféle" szellemek zaklatása ellenére is. (Felon, nagyon jó voltál) És persze nem felejtem, hogy a szervezők nélkül mindez nem jöhetett volna létre... Remélem, senkit és semmit nem felejtettem ki. Ja, igen, a bögrét és a kockát is köszönöm. De, mégiiiis! A fiúk, akik eljátszottak a hajós/vizes játékkal! Felejtehetetlen! Mosquito még futamidőt is mért! Egy icipici negatívum (a koedukált vizesblokk mellett ): néha úgy éreztem, hogy a táborlakók fiatalabbja öregnek lát, pedig lélekben én sosem fogok felnőni... Remélem, ha legközelebb ott leszek, nem lesz kérdés, hogy tegeződhetünk, és nem én leszek a néni, aki közeledik az úton... Még annyit, hogy a KM-értékelő lapot szerintem jobb lett volna minden játékossal külön kitöltetni, abból a KM-ek pontosabb következtetést vonhattak volna le, mint ezekből az átlagolt eredményekből... Mindenkinek szerepjátékban gazdag(abb) évet kívánok!

Ha még olvassa valaki: DarkGOD, Glongi és én igyekszünk beesni a megnyitóra...

Sir Thomas, Glongit se hagyd ki. Tudom, hogy ő nem írt, de én vagyok a hivatalos szócsöve. Amúgy is a 13 a kedvenc számom...

Csak erre céloztam, hogy sajnáljunk-e, avagy irigyeljünk.

Remélem, egyértelmű, bár a tavernabéli hozzászólásomba elfelejtettem beírni, hogy Méregérzékelést varázsolok a sebesültre. Reniát pedig sajnáljuk, vagy...?

Köszönöm, Ó Nagy KáeM.

- Amitől tartottam ? tolmácsolja Mirzam a felfedezését Gildes felé, de úgy, hogy mindenki hallhassa, aki a közelben áll. ? Ezt az embert mérgezett fegyverrel szúrták meg. Gyorsan, egy flaska lőrét és egy deci pálinkát ? adja ki az utasítást Marishka irányába, majd visszafordul az öntudatlan alakhoz, eligazítja a fejét, hogy biztosan megfelelően kapjon levegőt és kevéssé gémberedjen el a nyaka. Míg várja a rendelt ?gyógyeszközöket?, a poshadt masszát kezével törli le a sebről, majd jobbját ott hagyva, baljával megérintve a nyakában függő kagylót imába kezd. Ó, Tengerek úrnője, áraszd le rám kegyed, áruld el szolgádnak, hogy ez embert mi mérgezte meg, Vérével elegyként mily szándékkal vagyon, S, hogy legyőzze azt, esélye kisebb-é vagy nagyobb? A kagyló ismét felizzik kékesen, majd jópár szívdobbanásig Mirzam csendben figyel, befelé. Várja, hogy istennője megossza vele a jelenleg létfontosságú tudnivalókat. Mindezek után fogja az eddigre kihozott alkoholt, és a sebre, sebbe csurgatja, hogy lemossa az undorító massza maradékát, és, hogy remélhetőleg megelőzze a sebfertőzést? A halászok is ezt alkalmazták, amikor olykor sebet kaptak ? vízi avagy szárazföldi lényektől. Kicsit tán még meg is nyomkodja a seb szélét, hogy a belül lévő nedvek távozhassanak a seb belsejéből.

A Bábelhez felírhatsz engem és Glongit is, Sir Thomas. Már jelentkeztünk DarkGOD CP meséjére, szóval nem tudom, mi fér majd még bele az időbe... Még az a krimi játék is ott van, amiről még semmit se tudok. De, ha a helyszínen is lehet csatlakozni, akkor lehet, hogy máshova is mennék még játszani...

Ó, Nagy KM, nem is azt gondoltam, hogy Te alszol... És én is türelmesen szoktam várni, csak most éppen egy jelenetem _közben_ vagyok, ledermedve a nagyúr sebének vizsgálatánál, és fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajh' meg tudom-é menteni az életét... Vagy esetleg elráncigálnak mellőle!

A tavernában mindenki elaludt??? Vagy mindenki nyaral? (A mázlisták...)

Bárhogy is, de megoldom a sütést. Szóval +1 fővel számoljatok az "induló" oldalon.

A fájdalom hangja, riadalom, kavarodás. Gyorsan történik minden, Mirzam hiába koncentrál asztaltársára, az események nem engedik, hogy az egymással ellentétben álló vallás követői kedélyesen elbeszélgessenek egymással. Mirzam felpattan a székéről, és figyeli a tömeget, de még semmit sem vehet észre, amikor a fiatal aszisz férfi egyenes őhozzá szól. -Azt hiszem szükségünk lenne a tudásodra, papnő! Különös kérés, tekintve a sérült feltételezett kilétét, de Mirzam nem habozik. - Vigyáznál rá, jóuram, míg dolgomat végzem? ? intézi költői kérdését a toroni felé szigonyára bökve, kezébe veszi áldott borát, és már indul is megvizsgálni az áldozatot. Ahogy közelít az esemény színhelyéhez, a földön fekvő alakhoz, egy pillanatra megfordul a fejében, hogy az egész csak játék, színdarab, és csak próbára teszik, hiszen hihetetlennek tűnik, hogy egy pillanat alatt egy merénylő cselekedjen, aztán felszívódjon nyomtalanul? Mikor öt lépésre megközelítette a testet, látja, hogy MINDENKI gyanakodva méregeti, és a fejükben az járhat, hogy be akarja fejezni, amit az a valaki elkezdett. A papnő egy pillanatra megáll, körbenéz, majd határozott, de gyors mozdulatokkal leoldja derekáról az övét, széles mozdulattal kibújik lebernyegéből, és a derekára erősített nagyon vékony pengéjű kést is a földre teszi ruhája mellé. Egy rövid, combközépig érő, ujjatlan tunikában áll ott. Most látszik csak igazán, hogy a fonott hajtincsekkel övezett nő már-már nem evilági szépséggel rendelkezik. Sokaknak tán még a szájuk is tátva marad ámulatukban. Mirzam eközben a kezét nyitott tenyerekkel felemeli, hogy lássák, nincs nála fegyver, és csak a kupa bort viszi magával. A gyönyörű jelenség lassan megközelíti a földön heverő alakot. Mellé térdel, megvizsgálja, lélegzik-e még. Ha az illető kicsit is tudatánál van, akkor így szól: - Nagyúr, segíteni jöttem. Ha életed kedves számodra, engedj magadhoz, s velem Antoh hatalmát ? hangja lágy, de határozott, mint a tenger hullámai. Amennyiben nem hajlandó erre, vagy éppenséggel ájult, Mirzam akkor is széttépi rajta az inget, hogy a sebhez férjen. A bort a sebre csorgatja, hogy megtisztítsa azt, és talán a vér lemosása mellett az isteni áldást magán viselő folyadék megmutatja, ha méreg is került a sebbe. A seb nagyságától és esetleges egyéb hatásoktól függően fogja folytatni a seb ellátását. ?ha egyáltalán van seb? Eközben hallja a kiáltásokat, de most csak a nagyúrral törődik.

Mirzam figyelmét nem kerüli el a belépő páros. Helyéről igyekszik megállapítani a finom ember kilétét. Zekéje színe stimmel, délceg tartásáról is sokat pusmogtak már a városi nők. Valóban figyelemfelkeltő, és tagadhatatlanul előkelő, a nemesek összes finomságával és fennhéjázó magabiztosságával. De vajon ő-e, akit annyira vár itt mindenki? Keresi a jelet, mely Karneliánként azonosítja az illetőt. Persze valószínűleg közelebb kéne mennie hozzá? Mikor a férfi körbehordozza tekintetét a teremben lévőkön, Mirzam zöld szemei igyekeznek elkapni legalább egy pillanatra a nemesúr figyelmét. De aztán az az aszisz férfi máris odalép, és mindent megtesz, hogy magára vonj a zöld zekés figyelmét. Még a végén kisajátítja magának teljesen. Mindenesetre asztaltársa válaszát a világért sem mulasztaná el közben. A festettszemű szavait hallgatva figyeli a továbbiakat, hogy tudja, mikor kell megmutatnia, bemutatnia magát.

Hm, lehet, hogy beszállok a mákos-meggyes-csokis muffinommal. Ha lesz rá időm

?Baráti érintések?, na, erre majdnem a férfi képébe röhög, de türtőzteti magát. Szeme vidám csillogása azonban árulkodik jókedvéről. Minden erejét latba veti, hogy visszafogja magát, inkább még egyet kortyol a borból. Mikor azonban a festettszemű a khálról sugdos, jó ürügynek tűnik, hogy kipukkanjon belőle a nevetés. Persze nem harsogóan, hisz részéről nem a szőrös lénynek szól a kacaj, ezt persze más nem tudhatja. - Megnézném, hogy ő mit szól a baráti érintésedhez, uram ? mondja még mindig nevetgélve, kuncogva. Úgy tűnik, a feszültség kihozza belőle a kacarászást. Kérdések záporoznak felé, megvárja az áradat végét a válasszal. - Nem, más papokkal még nem kerültem összetűzésbe? Papokkal nem? - utolsó szavai halkabbak, szinte maga elé mormolja és a pohárba bámul. A vörös folyadék felidézi azt a nőt, a vörös ruhában, meg a többieket. Megbillenti a poharat, hogy a bor felszínének tükre eltűnjön, majd a következő kérdésre értetlen-hitetlen tekintettel néz Drayenre. Nem tudja biztosan, hogy csak ugratja őt ez az alak, vagy tényleg ennyire tudatlan. Az eddigiek alapján inkább az előző verziót tartja reálisnak. Úgy tűnik, ezeknek a vérimádóknak nagy fegyverük az elbizonytalanítás... - Is-is ? feleli kurtán az utolsó kérdésekre. Jobban úgysem tudná megfogalmazni, pláne nem egy vadidegennek, aki ráadásul más vallást tart magáénak. Mirzam a legutolsó kérdés hallatán elkomolyodik, alaposan végigméri a szépfiút. ?Bárcsak egy fikarcnyi kínt is visszafizethetnék, amit másoknak okoztál eddig, vagy okozni fogsz?? - Erre bármit válaszolok, kedvező lehet a számodra, uram. Ha senki sem érhetne hozzám, akkor jó indok lenne, amiért neked sem sikerül. Ha pedig veled bánnék csak így, kivételesnek érezhetnéd magad. Ezért, kérlek, engedd meg, hogy ne válaszoljak. Máskülönben meg, a kínzás örömét meghagynám neked, jóuram. Hangsúlyos szünetet tart, farkasszemet néz a kékszeművel, ha az állja a tekintetét. - És személyedben kit tisztelhetek, uram, Tharrnak hívét avagy felszentelt emberét?