bűvdudás

Dettó; számíthatsz ránk, targo!

Jogos. Heveny reakcióra azonban, mint a (közönséges) tűz és a víz esetében, én nem számítanék.

Háppont, hogy a levegő erodáló hatását lehetne képes szegény kompenzálni a földdel érintkezve. Ez volna a lényeg. Na, mindegy, nem így találták ki. A gőz és a pára oké, de a homokszemcsék más tészta. Ha egy kis kupac földet/homokot/kavicsot teljesen huzat- és szélmentes, de levegős helyre teszel - azaz tényleg csak levegővel találkozik, semmilyen mozgási energia (mondjuk az elemi erő profán formája) és hőingadozás nem éri, az évszázadok múlva sem fog mutatni semmilyen változást, hiába kap folyamatos és kiapadhatatlan utánpótlást a körülötte lévő lég. Mert a mozdulatlan föld és a levegő semmit sem tesz egymással. Nagyon jól elvannak együtt, köszönik szépen. (Véletlenül sem viselkednek úgy, mint a tűz és a víz. A paraelemeik - sötétség és fény - viszont már igen.) Fentebb már írtam: ami ez esetben a földet (követ, homokot) aprítja, az a rá ható mozgási erő (energia), amit éppúgy közvetíthet az szél (levegő), mint a hullámzás, csepegés (víz), holott az utóbbi nem ellentétes eleme a földnek.

Köszi a tippet, megnéztem Bestiáriumot. Valóban, ennek tükrében kicsit árnyalódik a kép, és érthetőbbé válik az érvelésed. Ugyanakkor ne feledjük, hogy az ominózus esetben is őselem az egyik fél. Tehát az állításom lényegi részét, azaz hogy a közönséges föld és a közönséges levegő nem harcol egymással, az elementáloknál olvasottak nem érintik. (Az Ibarát meg valóban formálja a szél, de egyfelől nem semmisíti meg az annak anyagát alkotó földet (homokot) - és viszont -, másfelől pedig szélcsend idején - hogyismondjam - semmi bajuk nincs egymással. ) Ugyanakkor kicsit logikátlannak tartom, hogy míg a vízurak regenerálódhatnak természetes vízzel kapcsolatba lépve, addig a földurak - két lábbal a földön állva - nem képesek hasonlóra. Ide tartozik még szerintem az a gondolat is, hogy a közönséges paraelemek harca viszont (fény-sötét; hideg-meleg) könnyedén tetten érhető, és nem igényel semmifajta további bizonyítást. Akárhogy is, nem egyszerű az őselemi világképet játéktechnikailag jól és támadhatatlanul - azaz kétséges pontok nélkül - tálalni.

Profán alakban a föld és a levegő biztosan nem - legalábbis őselemi módon nem*. Az Ibarában pl elég nagy felületen érintkeznek egymással meglehetősen tiszta formában, mégsem fuldoklik senki, mint ahogy az Ibara lassú süllyedését sem figyelték meg eleddig. *A szél homokgörgető hatását persze nevezhetjük egyfajta harcnak, de ezen az alapon a természetes víz is harcol a földdel (partot ostromló dagály vagy a patakágy kavicsainak kopása) - vagy épp a szél a vízzel (hullámverés, szárítás), pedig nem antagonistái egymásnak. Nem sok köze van az őselemi párhuzamokhoz.

Ha pusztán ez (volna) az ok - és minden elemre igaz volna -, akkor a fentebb említett Tűzaura sem tudna mit kezdeni a tó vizével, illetve a Vízaura sem érne sokat a lángoló házban. (Holott ezen esetekben épp azért érhetnek valamit, mert a közönséges elemek "egységnyi" E-je /"Őselem-tartalma"?/ elenyésző az Őselemekéhez képest.) Meglehet*, de ha ez az Őslég-közönséges föld viszonyra is érvényes, akkor... Bocs, de látom magam előtt, ahogy a megfelelő erősítésű levegő aurával körülvéve a varázslónk szép lassan a földbe/homokba süllyed. Szerintem arról van inkább szó, hogy míg a tűz és a víz közönséges formában is harcol egymással, addig a föld és a lég közönséges formában nem. ** Ergó sem az Ősföld nem harcol a közönséges levegővel, sem az Őslég a közönséges földdel. Az Ősföld és az Őslég viszont egymással igen. Ebből következően szerintem az Ősföld aura nem fojtja meg a viselőjét, akár ő hívta létre, akár nem. *... bár logikailag ezzel is van egy kis gond. Az Őselemek - erejüknek megfelelő mértékben - egymást oltják ki. Azaz, ha a Tűzaura kiolt 1 E-nyi vizet (mennyi is az?), akkor jelen is van 1 E-nyi víz, és annak is ki kellene oltania a Tűzaurát. Tehát nem loboghatna éppúgy a hatóidő lejártáig, mint ha a tóparton üldögélve övezném fel vele magamat... (arra meg, ugye, nincs utalás, hogy az Őselem hat közönséges ellentétpárjára, míg a közönséges elem egyáltalán nem hat rá vissza.) De most ezt hagyjuk is. Hiszen lehet, hogy egyetlen E-nyi Őselemhez hihetetlen mennyiségű közönséges elem kell. (Bár a tűznél ez kevéssé valószínű. Mintha a közönséges tüzek jelentősebb mértékű Őstüzet tartalmaznának; igaz, a tüzet nem is igazán tudjuk kilóra mérni vagy literben megadni, inkább csak E-ben - nagyon esetleg köbméterben. Na, mindegy, ez már kezd fájni... ) **Ez pedig azzal függhet össze, hogy Ynev világa alapvetően Ősvíz alapú, így sokkal hevesebben reagál a tűz bármilyen fajta megjelenésére (vagy, ha onnét nézzük, a tűz a legpusztítóbb, legösszeférhetetlenebb elem Yneven). Föld-levegő viszonylatban ezen a világon nem áll fenn ilyen éles ellentét (mivel itt egyik sem alap alkotóelem, vagy annak ellentéte).

Szerintem ez, hogyismondjam, túlzott gondossággal megválasztott példa. Nézzünk egy hasonló gonddal, ám más szempontok alapján megválasztott másikat! A varázslón 1E-s elemi tűz aura van, amit víz alatt hív életre. Mi történik vele? Merthogy az Ősföld aurával általában a fenti példához hasonló történik: egy ellentétes, de közönséges közegben - elemben (ti levegőtől ölelve) - jön létre. Kialszik? Tudtunkkal nem. Miért nem? Szerintem az a válasz, hogy mert nem harcol a közönséges levegő elemmel. Más: Tényleg akad itt ellentmondás. De van egy tippem. Az olvasható az auránál, hogy az "egyfajta személyre szabott Fal." És mi olvasható a Falnál? "Védő varázslat. (...) Útját állja az ellentétes Elemi Mágiáknak. (...) Hatásukat vagy teljesen megszünteti, vagy erejéhez mérten mérsékli (...). Azaz ha a Fal E-je nagyobb a támadás E-jénél, akkor a támadás megszűnik létezni (még akkor is, ha eredetileg több körig fennmaradt volna ... ). Közben persze a Fal is veszít az E-jéből. Abban az esetben, ha a támadás ereje nagyobb, a Fal semmisül meg, ám a támadás is csak meggyengülve jut csak át rajta." (sic!) Ha a leírásnak ezt a részét vesszük, és kellő kritikával kezeljük az Elemi Erő Teremtésénél olvasható egyetlen szerencsétlenül megfogalmazott mondatot*, akkor kapunk egy kis jóindulattal használható metódust. *Miszerint ha "a súly meghaladja az Elemi Erő megtartó képességét, az semmilyen hatást nem fejt ki ellene". - Mivelhogy ez leginkább csak a súly megtartására vonatkozna. Ha az 1E-s Falam - amit polcként szeretnék használni- enged a ráhelyezett 5, 00001-kg os váza alatt, attól még az adott tárgy természetesen nem lesz a továbbiakban pillekönnyű az "1E=5 kg" szellemében. De a lendületből fakadó plusz E-ket igenis csökkentheti. Remélem, sikerült érthetően megfogalmaznom, mire is gondolok...

Hali! Az ETK erre vonatkozóan azt írja az auráról, hogy "Védő varázslat. (...) Védettjére semmilyen hatással nincs (a Tűzaura nem égeti, a Vízaurától nem lesz nedves, még akkor sem, mikor azok eltűnnek), és az érzékelésben (látásba, hallásban) sem zavarja. Más a helyzet, ha a varázsló az Aurával nem önmagát, hanem másvalakit övez. Ilyenkor az Aura, ha közvetlen hatást nem is gyakorol védettjére, az érzékelésben jelentősen zavarhatja." Az itt leírtak nekem azt sugallják, hogy az aura-forma közvetlenül nem árthat az aura tulajdonosának; védelemre találták ki. (Játékon belüli, világkoherens indoklás: ha ártana a felhasználóknak, a metódust már rég kukázták/finomították volna a különféle varázslóiskolák. ) Ergó lehet lélegezni benne/alatta. * Tetra, így már értem az elképzelést, köszi!

Az aurámon anyagiasuló idegen matériához sem? Valamilyen - nem az aurámba tartozó - tárggyal sem?* (Ez olyan, mintha nem tudnám megfogni pl az orromat. ) Mi történik, ha megpróbálom? Úgy értem, lehet, hogy kihagytam egy logikai lépést, de valaminek csak kell történnie két anyagi természetű dolog találkozásakor (eltérő energiaállapot és nagyságrend)... *Illetve másvalaki letörölheti?

Hát igen. Először is - ahogy tetra már említette - valamekkora rések bizony vannak az Ősföld aurában is, ha annak szemcsemérete megegyezik a homokéval. Csak kicsik. Persze ettől még alkalmas is lehetne a fojtogatásra... Másfelől - mondjuk egy viszonylag alacsony E-vel rendelkező - Ősföld aurát miért ne törölhetne, dörgölhetne (ha még van tartalék levegője a tüdejében, akkor akár fújhatna, tüsszenthetne) le magáról az ember, így akadályozva meg a fulladást...? Az Ősföld aurának elvben ugyanis nincs komolyabb fizikai (erőhatás elleni) ellenállása. Ugyanakkor Ogonomus azt mondja, hogy az ellentétes Őselemek csak tiszta állapotukban igyekeznek kioltani egymást. De ha "csakazértis" úgy tekintjük, hogy az Ősföld reakcióba lép - azaz "harcol" - a levegővel, és igyekszik kioltani azt, akkor korlátozott mennyisége - E-je - miatt igen gyorsan az Ősföld fog veszíteni, mivel a Satralist körülvevő levegőóceán - amiben az Ősföld aurával fojtogatott karakterünk jelen van - valószínűleg sokkal több Ősleget tartalmaz, mint amennyi Ősföldet az aura. Úgyhogy - bár az ellenkezőjét sem lehet egyértelműen kizárni - végeredményben az a valószínűbb, hogy az Ősföld aura nem kifejezetten alkalmas fojtogatásra, bár bizonyos esetekben okozhat pár kellemetlen pillanatot. (Szerintem.)

Üdv! Khuriboow, remélem, nem bánod, ha írok pár gondolatot a verseidhez. Az elsővel sajnos nem igazán tudok mit kezdeni; számomra az "égen köröző keselyűk látványa"-toposz annyira kézenfekvő, hogy teljesen elidegenít a szöveg fő motívumától, az égbe vágyó, "földhözragadt" keselyűtől. Így hiába éreztem a szöveg játékosságát, alliterálását. Persze lehet, hogy valami egyedi jelenséget akartál megjeleníteni, és nem általános képet a keselyűk kesergő népéről. A második, a Dérszakáll... már sokkal jobban tetszett; nem csupán terjedelménél fogva ad több kapaszkodót és időt a hangulat megragadására, de a forma is tetszetős. Én pár soron csiszolnék még (főleg az utolsó kettőn), és ahol lehet, elhagynám a "s" kötőszavacskákat. Úgy sokkal természetesebb, gördülékenyebb - "népiesebb" - ízt adnál a szövegnek. Egyébként hangulatos, erősen képi hatású kis mondóka, eltalált ritmikával. Köszönöm!

Halihó! Cundior; nem egészen értem, hogy miben maradtatok, így azért leírom: igen, a szabály azt is megengedi, hogy kacsonként süsse el a vérpusztító a varázslatot ugyanarra az áldozatra. Ez jelentős megtakarítás lehet, így azonban minden kacs 3 (+2) szegmens, és mindegyik ellen külön gyorsaság-próbára jogosult az áldozat. Igaz, minél több a sikeresen rögzített kacs, annál kevésbé ugrándozhat az áldozat, és én azért a mágia sokkoló hatásáról sem feledkeznék meg. (Lehet, hogy felfedezted a kaszt ultiját? ) Ezzel együtt úgy érzem, hogy a sanquinatorok léte inkább hangulati elem lehet egy "Tharr gonosz egyháza"-típusú modulban, így - épp a hidegrázós, de praktikátlan megkötések okán - én inkább NJK-ként, vagy nagyon spéci szerepben tudom elképzelni őket. Életút? Hááát... ehhez nem elég élénk a fantáziám.

Üdv! Cundior; ha szó szerint értelmezzük a leírtakat, akkor a varázslatba fektetett manapontok száma csökken a TSZ-ének megfelelően. Azaz szerintem egy "négy kacsos" Vérbéklyót a 4. TSZ-ű vérpusztítónk 16 Mp-ból létre tudja hozni (a 20 helyett). Ez így alacsonyabb szinten még nem olyan tápos megoldás. Csak NJK-ként találkoztam eleddig vele, így sajnos nem igazán tudok a második kérdésben segíteni. De vannak itt bőven tapasztaltabb játékosok, reméljük, ők tudnak majd valamit mondani.

Az olvasmány élményszerűsége soktényezős, a tetszetőssége elég szubjektív dolog; természetes, hogy nem ugyanarra rezdülnek az emberek. Szóval az, amit erről írok, erősen véleményes. Hát, ezek közül csak az elsőt olvastam, így nem igazán tudom belőni. Talán a Garmacor címerével érdemes volna próbálkoznod (shadoni tematika). A gyenge közepes szép dolognak számít? Rettegett kritikus válna belőled is.

A Pokol c. könyvet Raoul Renier írta (aka Kornya Zsolt). A Két hold még GA és NCS közös munkája. Nekem speciel tetszett, bár inkább a mi világunkon játszódó részek. Amúgy Chapman nem mindenkinek jön be. Nekem többnyire igen, de van, akinek túl modoros. A Halál havában vagy az Észak lángjai terítéken volt már? Én előszörre azokat javaslom WMCtől - ha azok nem tetszenek, akkor tedd félre a többit is. Milyen típusú fantasyt szeretsz egyébként (példa)? Konkrétum szinte semmi a társadalmi berendezkedéséről. Találgatások, hipotézisek - néha elég ellentmondásosak. Regény tudtommal nem játszódik ott és abban az időben.

Halihó! Darabolo; a Karnevál és az Ősi titkok... c. Chapman-könyvekben van szó Zherligről. Kiknek a társadalmáról?

Ha szabad, pontosítanék: http://mk.deltavision.hu/ranagol-akarata-szerint/

illetve Mindkettőtöktől elnézést kérek: senkinek se akarnék "lenyomni a torkán" olyan koncepciót, amit nem vesz be a gyomra. Nekem viszont tetszik az "Ősi titkok..." által felvázolt olvasat, és azon keresztül nézem immár a többi forrást is. Részemről ennyi.

Mitől is olyan biztos ez utóbbi? Felteszem, nem attól, hogy a nomádok rettegnek a démonoktól... A "telepes" és a "menekült" fogalma sem áll olyan távol egymástól, tekintve Észak-Amerika történelmét. Mellesleg ezek a menekültek szétverték az óbirodalom utánuk szalajtott ármádiáját is. Szóval nem arról van szó, hogy az első adandó alkalommal pánikszerűen világgá szaladtak a síkurak elől, hanem sokkal inkább arról, hogy kitörtek a szolgaságból, és megkeresték a maguk birtokát, ahol szabadon élhetnek. Godon és alapkönyv - mi is van ott leírva: "Megalakulásának történetét - számos egyéb mozzanathoz hasonlóan - a történettudomány nem ismeri. (...) A godoni mágia eredete ismeretlen..." (ETK 444. old.) Persze így is lehet.

Igazad van. Ugyanakkor később ez a kép legalábbis árnyalódott. A "Szerafizmus..." c. dolgozat már úgy fogalmaz, hogy az "Óbirodalom vezető erejét rég kipusztult ismeretlen fajok alkották - talán a khálok és az aquirok rokonai -, semmiképpen sem az emberek, akik akkortájt még alig emelkedtek ki a félállati sorból". (A szöveg a DÓBbal kapcsolatban egyébként tele van ilyen kifejezésekkel, mint "nyilván", "bizonyára", "feltehetőleg" és "az sem lehetetlen"...) Nem érdektelen talán azt sem megemlíteni, hogy az egyik RÚNA levelezésben megjelent egy olvasói kérdés a khálokról, s az akkori szerkesztői vélemény odáig ment, hogy megszűnt a faj koncepciójának támogatottsága, merthogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket...* Mellesleg a fenti idézet a Fogadalom ifjú varázslójának vélekedésének megalapozottságát is erősen megkérdőjelezi. Lehet szeretni Ian Russel regényét, de én a DÓB mikéntjével kapcsolatban inkább az "Ősi titkok..."-ra és az abban bemutatott gdon teremtésmítoszra és hagyományra hagyatkozom. * Amúgy a khálokról már korábban is esett szó. Akkor úgy vélekedtem, ha volt is közük őseiknek a DÓBhoz és annak vezető rétegéhez, akkor csupán olyasformán, mint Toron harcos kasztjának Új-Kyria elitjéhez. Voltak előjogaik, de a pietorok attól még nem famorok, az elendortól meg pláne messze vannak. (A felépítésük is inkább harcosoknak, vadászoknak teszi őket alkalmassá, mint szellemi vezetőknek. Persze ott van Aslan, szóval ezen is lehet tovább polemizálni... )

Ezek csak feltételezések, s nem bizonyított tények az ynevi historikusok körében. Nagyon kevés konkrétumot tudunk a DÓB-ról; több a találgatás és a homályos utalás, mint a tényanyag. Mellesleg szerintem így van ez jól minden tekintetben.

Csakhogy megszűnt a tömegbázisuk, amire alapozhatnák evilági (ti. ynevi) hatalmukat. Ha képesek is volnának megjelenni a jégmezőkön, pár hómanó sanyargatásával aligha tudnák magukat újra politikai tényezővé duzzasztani a délvidéken. Ha pedig északabbra próbálnak merészkedni, a meccsnek vége lesz, mielőtt elkezdődne. Utolsó ittmaradt (ismert) hírmondójuk, Zherlig kán hiába csaknem halhatatlan, még arra sem képes, hogy saját struktúráját rendezve komolyan a befolyása alá vonja és felhasználja a nomád törzseket. Jelen formájában annyira futja neki csupán, hogy egyesekben tanyát verjen, és elbitorolja a testüket. Ez még Ryekben is kevés lett volna. Szóval elmúltak azok az idők, amikor ők diktáltak a déli végeken. - szerintem -

Hasonlóképp, mint puszta kézzel - a képzettség lehetővé teszi. Nyilván nem ütöm ki a kezéből egy határozott suhintással, de - ahogy MG is írja - a fegyvert tartó kezet is lehet támadni. (Sőt, esetünkben szvsz így érdemes szemléltetni.) Ráütés markolatgombbal, ízületfeszítések stb. A képzettség csak annak eldöntését írja elő, hogy használsz-e a lefegyverzés során valamiféle segédeszközt (fegyvert), vagy puszta kézzel próbálkozol. Persze szemlélet kérdése az egész, de ha a realitás felé szeretne a csapat elmozdulni, számos háziszabályra lehet szükség.

A DÓBbal most - legjobb tudomásom szerint - az van, hogy mivel az ynevi hídfőállásait az ötödkor végén/hatodkor elején végleg elvesztette, vizsgált világunkon megszűnt létezni. Más síkokon akár a mai napig fennállhat, de ennek Satralisra semmiféle hatása sincsen. Az öröksége persze máig hat a délvidéken; az általa nyitott, mára elhagyott/elfeledett kapukat pedig továbbra is őrizni látják szükségesnek a déli kolostorok szerzetesei. Úgy gondolom, hogy mivel egykori rabszolgái lerázták magukról a démoni igát, a síkurak elvesztették a lehetőséget, hogy valaha is újra komoly hatalmi tényezőként léphessenek fel korábbi területeiken. Kósza próbálkozások és kósza démonok persze előfordulhatnak, de az uralmuknak leáldozott. Dél-Ynev már nem az a struktúrálatlan, őrizetlen terület többé, melynek metafizikai trónusára bármely jöttment, külső síkokról idetévedt kalandor(csapat) rácsücsülhet. Az Egy/Oltalmazó aspektusai igen komolyan védelmezik itteni állásaikat.

A shadoni Ronna-Gella legnagyobb hatalmú földesurát hagyományosan fejedelemnek titulálják (lásd pl. WMC : Karnevál c. regényében). Aztán azt se feledjük, hogy a Sheral, a Shanice, a Doardon stb. erdőségei is simán szóba jöhetnek élőhely gyanánt. Nem hiszem, hogy Maladorinát délről hurcolták Ifinbe (persze ki sem zárható); vagy Kashuka a Déli Határ hegyei közt ölte meg a maga párducát. Ja, és ott van Liu névadója/"mestere" is. Egyébiránt szerintem a "fejedelmi vadászat" olyasféle szófordulat lehet, mint a "fejedelmi ízek", vagy "fejedelmi ajándék". Annyit tesz csupán, hogy "nagyszabású", "kiemelkedő", "fényűző" valami. Persze ettől még elfér a hópárduc a déli végeken. Mint ahogy szinte bármely más faj is, ami kell a kalandunkhoz/történetünkhöz.