Élménybeszámolók

[TAO]

Ide lehet írni bármilyen beszámolót, véleményt, kérdést a táborról, illetve annak bármely részéről (szállás, kaja, modul, szervezés, ...). Szívesen vesszük a visszajelzéseket, és az építő célú kritikát is!

[tetra]

Első (talán építő jellegű) kritika, hogy az "és" elé nem kell vessző abban a mondatban.  

[Lozartan]

Sziasztok!

 

Nem  mindennapi modulon vagyunk túl, ezért nehéz tárgyilagos értékelést, visszajelzést adni. Megpróbálom a klissés pozitívumok-negatívumok szerint:

POZITÍVUMOK:

- Nagyon ritkán adódik találkozón lehetőség magas szintű kalandozó bőrébe bújni,  nem beszélve arról, hogy a M.A.G.U.S. történelmének talán legismertebb eseményében lehettünk úgy résztvevők, hogy saját korunknak érezhettük (nem pedig időmágikus anomáliák vagy -hatás következménye miatti idegen időutazókként). Ez adott egy igen erős alaphangulatot a játéknak.

- Mesélőnket emelném ki rögtön másodikként: Messor rutinos KM-ként is nehéz feladatot kapott, amit úgy érzem, jól tudott kezelni. A mi csapatunk esetében külön nehezítés volt egyrészt az összetétel (1 lar-dori varázsló, 1 kyel-pap, 2 khál fejvadász és egy nomád sámán), másrészt a csapat összeszokottságának hiánya. Próbajátékra sem jutott időnk, sajnos. Majdnem úgy alakult, hogy munkahelyi tragédia miatt el sem tudunk jönni a feleségemmel a találkozóra, ez is rányomta kicsit a bélyegét a felkészülésre. A kapott hatalmunkkal nem éltünk vissza (nem szálltunk el), de a kihívás időnként túl kevés volt, így a KM-nek alkalmasint növelnie kellett a bestiák és az NJK-k statjain (ezt pozitívumnak veszem, mert látszott, hogy nem az volt a modulíró célja, hogy földbedöngölje a kalandozókat és felmossa velük a padlót oda-vissza).  Szóval hangulatteremtésben és történetvezetésben is csillagos ötöst érdemel a KM, akinek az epikus végkifejletnél sikerült könnyeket csalnia Kriszta szemébe, s a többiek is átérezték mit jelenthet életünket adni egy eszméért...

 

NEGATÍVUMOK:

- Picit zavaró volt az eleve elrendeltség érzete. Én majdnem az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy alternatív Ynevet is létrehozhatunk esetleges - a történelmi eseményeket itt-ott ütő - tetteinkkel, de nem. Nekem picit más az eltérő idősíkokról alkotott képzetem, de sebaj. 

- Ami zavaróbb volt, de nyilván kellett a feszültségkeltéshez, hogy nem távolodhattunk el egymástól 20 méternél messzebb a kizökkent időben. Nomeg a szemet szemért elv is erősen megkötötte a kezünket, noha ezt igazán nem is tettük próbára (révén komoly és rend jellemű csapatot alkottunk). Az ősaquirt kiszúrták a khálok és részemről konfrontációra is sor került - volna -, amikor durván megalázott a lábam közé lőve, de szerencsére papunk isteni manával átitatott rendreutasítása még időben észhez térített.

 

ÖSSZEGZÉS:

Mivel mi ketten nem vettünk részt a tábor többi eseményén, azokról nem szólnék, az ellenben lejött, hogy megvan a hangulat. Jól éreztük magunkat, de sajnos nem tudtunk az utolsó napra maradni, ezért nem lehettünk ott az értékelésen sem. Összességében egyedi és összetett élménnyel lettünk gazdagabbak, hála érte TAÓ-nak és az egész bagázsnak.

Fontoljátok meg, hogy hasonló modult írtok magas szintű karakterekre, mert a jelek szerint nem csak nálam volt rá igény.

 

Kriszta és Lozartan

[Daelon]

hoi,

Alapvetően jól éreztem magam a táborban. Sokakkal sokat beszélgettem a táborban, és nem csak a modulról. Általános iskolás korom óta először ping-pongoztam újra, azóta is izomlázam van

Elismerem, hogy baromi nehéz lehetett a téma alapján modult összerakni, nagy elvárásokkal vágtunk neki, de sajnos teljesen mást kaptunk, mint amire számítottunk. Személyesen már kifejtettem, itt talán annyit ismételnék belőle, hogy ez a kaland szvsz 6-8 szinten izgalmasabb lett volna, amikor nem személyivel engednek be a legtitkosabb kincsek közé és nem legyintünk bármilyen ellenfélre, ami elénk lép.

A karakterem életcéljai közül kettő is teljesült ugyanakkor, mert találkozott ősaquirral és kimondhatta a Papi Szék előtt a második prófécia után, hogy "Én megmondtam, hogy gond lesz az Ibarában! Már 30 éve!"

Voltak izgalmas morális kérdések, csapaton belül és NJK-kal is, voltak poénos  jelenetek, tervezgetés, de JK-ként - részemről legalábbis - izgalom nem nagyon. Nagyon sok tér maradt impróra, ez érződött, csak nem mindenhol sikerült tartalommal feltölteni. Ahogy kezdtem, nehéz témaválasztás.

Jövőre találkozunk!

üdv,

Dae

 

[MagyarGergely]

Üdv!

Nagyon-nagyon jól éreztem magamat a táborban, igaz, idén Krisztivel a bejárós változatot választottuk - aminek lehetőségéért külön köszönet a szervezőknek. 

Sok jó tábor volt már, de régen jöttem el úgy, hogy ennyire azt kaptam tőle, amit vártam. Kiváló játékot köszönhettem a Pyarroni Portyázók csapatának (Kati, Neko, Zoli, Dekker és Alga), akik példás felkészüléssel és fantasztikus játékkal kiérdemelték azt, amit kaptak - a helyezésükhöz már gratuláltam, de itt is megteszem. Úgy gondolom, hogy a játék nekik is köszönhetően alakult olyan remekre, mint ahogy én éreztem, és nagyon jó volt egy ilyen csapattal együtt építeni Ynev világát. Nem volt hiány sem csokiban , sem lelkesedésben, sem aktivitásban, de még díszletben sem! Köszönet illeti Mosquitot is, aki segéd-KM-ként lelkesen besegített az utolsó nap eseményeinek intenzívebbé tételében. 

A modul szokatlan, zseniálisan megvalósított, az én szememben az egyik legjobb típusú volt, és kötött témája és idővonala ellenére is kellő szabadságot adott a meséléshez is, mindenzt olvasható méretben megírva - Gratulálok hozzá TAO-nak, és köszönöm is neki, hogy idén (is) minőségi modullal állhattunk a játékosok elé. 

A helyszínről most nem nyilatkozok, mivel csak mesélni voltam ott, nem aludtam a kastélyban, ami a korábbi táborokban már méltattunk. Az étkezés volt az, amibe szó szeirnt belekóstoltunk, és teljes megelégedésre szolgált. 

Nekem tetszett az író-olvasó találkozó is, köszönet illeti ennek a megszervezését, és úgy gondolom, hogy a két, "különböző táborból" jött MAGUS író ténye segített megtartani a Kalandozók függetlenségének eszményét is. 

Pancsának és Neko-nak köszönöm a gyilkosos játékot is, remek hajnali szórakozás volt, egyszerűségével vezetett a játékalkalmak közötti szabadidő eltöltésére feltárt módozatok között. 

Külön köszönöm az elismerést, amit a kalandozók csapata - persze magamnak én ugye nem.. - adott, és persze Felonnak is, aki nemtudom hány napot pirózhatott, mire elkészültek ezek a szép plakettek. 

Mindezek mellett pedig jó volt látni a többieket, beszélgetni azokkal, akikkel tavaly is és újakkal úgyszintén, itt kiemelném Andoront, aki kellemes meglepetés volt, és a bejelentkezését látva sem hittem el, hogy tényleg eljön... külön köszönöm a különleges svéd csokit, amit még mindig nem tudok hová sorolni - mondjuk már majdnem elfogyott

Idén nem volt idő a Battlestar Galacticára, de majd talán jövőre. Kriszti nevében csak annyit írok, hogy noha ő most nem játszott, de jól érezte magát. 

Végül pedig elismerésem a szervezéshez, a megvalósításhoz. Örülök, hogy mára ilyen táborokat hozunk össze és úgy látom, nem csak az én nyaram lenne szegényebb nélküle!

Még ilyet! 

[Shordanus]

Sziasztok!

Közel teljesen ismeretlenül kerültem be 2017-es XV. Kalandozok.hu Nyári Táborba, ahogyan a közösség életébe szintén. A versenymodul megírásához, elkészítéséhez, valamit a hozzá kapcsolódó munkához csak őszintén gratulálni tudok, úgy vélem, hogy a Kalandozok.hu alkotó gárdája egy összességében kiváló és epikus történetvezetésű modult adott a szerepjátékos közösség részére. Remélem Tao keze alól még sok hangulatos, remek történet kerül majd ki! A modul utolsó, epikus csatát követő, katarzist nyújtó lezárása az egyik legjobb mesélői technikák egyike volt, köszönet érte Messornak. Alternatív szerepjáték program keretében szívesen részt vettem volna egy sötét világon játszódó, horror szerepjátékban, a viszonylag zártkörű Kult mellett nem volt más alternatíva ( Cthulhu mesében például szívesen játszottan volna ) azonban ezt sikerült egyéb stílusú játékokkal és kellemes beszélgetésekkel helyettesíteni. Aludni napi 4-5 órákat tudtam, ezen nem is csodálkoztam, mert minél több dologban, játékban, társas programban részt akartam venni. Tetszett, hogy több helyen megtalálhatók voltak a táborral kapcsolatos információk, valamint a tábor teljes programja is. Az ajándékba kapott kapcsos mappa igényes, hasznos kiegészítő kellék lett a karakterlapjaim részére, kellemes meglepetésként ért, ezúton is köszönöm! A meghívott ( Luis Saul és Malcolm J. Hunt ) íróktól érdekes, sokakat foglalkoztató kérdésekre is választ lehetett kapni, kiemelkedő színfoltja volt a tábornak. Ilyen hosszú ideig fennálló, nagyon jól működő, folyamatos közösség szervezői tevékenységet nem sok helyen látok manapság, minden elismerésem a szervezők felé. Rendkívül pozitív élményekkel gazdagodtam a XV. Kalandozok.hu Nyári Táborban, köszönöm Mindenkinek, hogy együtt tölthettem veletek ezt a kis időt!

[Jadis]

Különleges volt ez a tábor abból a szempontból, hogy idén a versenymodulban nem vettem részt, így a modullal kapcsolatban nem id mondanék semmit. (Részletekbe azért behallgattam.)

Amiért viszont ezerszázalékosan megérte lemenni, az esti játékok. Sir Tom fantasztikus meséi felejthetetlen estéket adtak. A Kultos csapattársaknak külön köszönet a közös játékért, és utólag is elnézést a nagyon durva sztoriért. Az Eclips phase-hez csak annyit fűznék hozzá, hogy a várakozásnak megfelelően meghaltunk

Köszönet Hullának és a játékostársaknak a Larpért. Azért megizzadtam rendesen, nem volt egyszerű...

A szállás idén rontott eddigi reputációján, de már halványodnak a csípések... Ezúton is köszönöm Sir Tom segítségét. 

Jó volt találkozni mindenkivel, köszi az élményeket!

[TAO]

Sziasztok,

Ez a tábor is egy újabb jelentős élmény és tapasztalat volt számomra. Nehéz lenne szépen összeírnom mindent, így inkább csak felsorolásszerűen fogalmazok, ami eszembe jut.

Helyszín: A szállás változatlan volt az elmúlt évekhez képest, talán csak a csípkedések voltak kellemetlenebb meglepetések (szervezők utánajárnak). A kaja kiemelkedő érték/ár arányú volt a korábbi színvonalhoz képest, hozta a tavalyi mércét, és verte a korábbi évekét. Még a kiszolgálás is jó volt , úgyhogy ez remélem így is marad. A kastély összességében továbbra is megfelelő helynek tűnik a rendezvény és a közösség számára, a tágas belső terek, a főváros-közeli lokáció, a szabadtéri területek (és még sorolhatnám tovább) mellett szerintem elnézhető a koleszos feeling és a vizes blokkok gyengesége.

Szervezés: nekem még szervezésen belülről nézve is úgy tűnt, hogy minden rendben és simán folyt. Az előszervezések, a pólók, az ajándékok, a modulírás, a KM-ek összerántása, a fakultatív programok. Nyilván nincs tökéletes, de szerintem nem volt semmi nagy baki. Ha valaki másképp tapasztalta, mindenképp írja meg, hogy tanulhassunk belőle!

Modul: merész, történelmi témához nyúltam idén, és még a szándékon, modulstíluson is változtattam az utolsó 1-2 modulomhoz képest, így érzésem szerint a fogadtatás vegyes volt, leginkább azért, mert az emberek nem ilyenre számítottak tőlem.  Most nem az agytekervényes, nyomozós stílust hoztam, hanem egy epikus, történelmi-drámai, morális dilemmákkal teli történetet szerettem volna. Volt olyan KM és csapat, akinek ez nagyon feküdt, és volt, akinek kevésbé, mert mást vártak. Ha ismét statisztikákhoz nyúlok, akkor kb. azt mértem le, hogy a 11 csapatból volt 2-3, akinek nem annyira jött be, kb. 4-5 csapat, akinek teljesen megfelelt (esetleg nem ezt várta, de attól még tetszett), és további 4 csapat, akik eszméletlen jót játszottak, akiknek betalált a téma a KM közvetítésével. Bár ez nem éri el a magammal szemben támasztott elvárásaimat, azért még minimum átlagos fogadtatásnak mondható, úgyhogy örülünk, Vincent.  
Az egészből sok tapasztalatot levontam, és tisztelet a KM-eknek, hogy ki így, ki úgy, de végigmesélte sikerrel az egész történetet - ez a modul a megszokottnál jóval nagyobb terhet és improvizálást rótt a KM-ekre.
A modul (kicsit javított, frissített változata) elérhető lesz hamarosan az oldalon.

A csapatom játékát sokszor csak hátradőlve, élvezettel hallgattam, nagyon tetszett az összhang, és a ritkán tapasztalható egymásra odafigyelés. Általában a legtöbb csapatban van 1-1 vezéralak (vagy csak hangoskodó ), aki húzza a csapatot (hogy fel, vagy le, az más kérdés). A Kocka Osztagnál most azt tapasztaltam, hogy szinte percre ugyanannyit tudtak játszani, odafigyeltek arra, hogy mindenki kapjon szerepet és játékidőt, dobálták fel egymásnak a labdákat (és néha a poénokat). Mindegyikük emlékezeteset alakított számomra:

• a törpe varázsló, aki a Fehér Páholybeli riválisával és a zsebében lapuló, démoni varázskönyvével gyakran vívta saját küzdelmét,
• a légiósok között kráni exét felismerő, és sokkot kapó Arel-papnő,
• a Dreina-papnő, aki nagyon közel volt a hitevesztett állapothoz, de visszatornázta a saját hitét és reményét a semmiből,
• a mestertolvaj, aki nem tud kinyitni, ellopni, észrevenni semmit, és még az esés próbára is 00-t dob zuhanáskor,
• és a barbár, aki... ööö... nagyon különleges, mert Mate játszott vele. 

Máskor is szívesen mesélnék nekik, no persze ez nem biztos, hogy kölcsönös érzés.

Köszönet: kötelező elem, mert sok ember nélkül nem, vagy nem így jöhetett volna létre ez a tábor sem.

• Modulíróként nekem a legnagyobb támaszaim a KM-ek voltak, így még egyszer köszönöm nekik a beletett munkájukat.
• A többi szervezőnek, hogy ilyen jól sikerült alapvetően minden!
• Mosquitonak, hogy emlékezetessé tette az utolsó estét mindenkinek, aki ott volt a négyesfekvőnél
• Hullának, hogy nem ő a főnököm.

Jah, a végére még egy sztori: nem csak mentő járt a táborban, hanem rendőr is. Csütörtökön vagy pénteken, mikor épp kint játszottunk a csapatommal a szabadban, befordult egy rendőrautó. Benne két egyenruhás, szolgálatban lévő rendőr. Szép lassan begurulnak, végigmérnek, mert épp ott álltam az út mellett. Lépésben körbegurulnak a kastély körül, mint akik a drogosok által birtokolt téren rendőri jelenlétet demonstrálnak, balhét keresnek.
Visszafele kanyarodva ismét odaérnek hozzám, letekerik az ablakot, és megállnak:
- Jó játékot! - nyújtja a kezét az egyenruhás sofőr meglepetésemre.
- Ööö... köszi - kezet rázok vele.
- Csak bejöttem tenni egy tiszteletkört, hogy fájlaljam a szívem. Tavaly voltam itt nálatok táborban, idén sajnos nem tudtam jönni. Talán jövőre - sóhajt bánatosan.
- Ööö... várunk szeretettel... - okosabbat nem tudtam kinyögni döbbenetemben.
- Jó játékot még egyszer! Sziasztok! - köszönt, majd feltekerte az ablakot, és elmentek.
Én álltam ott bambán, a Rizikófaktor csapata - akik szintén kint játszottak a szabadban - pedig 50 méterről néztek, hogy milyen menő ez a TAO, még a helyi rendőröket is jól ismeri. 

Találkozunk a Téli Táborban!

[Felon]

Nekem sorozatban ez volt a 13. Nyári Táborom, és ennyi ideje is veszem ki a részem a szervezésekből, nyáron mindenképpen. Viszont le kell szögezzem, hogy nekem ez volt a legjobb táborom, amit több együttállásnak is köszönhetek, de legfőképpen a csapatomnak, a Fényhozóknak. 

Mivel az alvás nem nagyon jön össze a táborokban, idén úgy indultam neki, hogy most aztán én tuti, hogy eleget alszom.. öhm.. nem jött össze Átlag 3 óra. Ettől függetlenül nem talált el a végén az az érzés, hogy hadmenjekhazaaludni, mint az utóbbi években.. még bírtam volna napokig, olyan gyorsan eltelt.. Ez a tábor a sírós tábor nevet is kaphatná, ugyanis a Kult és a versenymodul is hordozott számtalan olyan elemet, amely simán bömböléssé tudott volna alakulni, ha nem nyelem vissza a lelkemet facsargató érzéseket.. 

 

A teljesség igénye nélkül köszönöm

- a csapatomnak, Batkának, hogy összeálltunk, no meg a kakajókat (és KicsiGroot-ot :)), Ericnek, hogy olyan, amilyen, Renegátnak a fuvart, a beszélgetést, a kávét, az ebédeket, és hogy eljött velünk Tomnak pedig a mesét.. hogy olyan játékot kaptunk, amire már régóta szükségem volt táborban is.

- a Kultos bandának a játékot, és az extrát.. majdnem túljutottunk a 'sok' kategórián, hajszálhíjján túlcsordult a katarzis. Nem lehet szavakban kifejezni az élményeket, aki ott volt tudja, aki nem volt, úgysem érti.

- Cznek.. annyi mindent, amit úgyis tud.

- Hullának a larpot, ami ha nem is hozott sunshine-t, kicsit lazított a korábbi játékok hangulatán. Nagyon jó volt egy überparaszt, nagyszájú drogos személyében megszólalni, és szabadjára engedni a feszültségeket.

- Wolfynak a Barbie babát és a - majdnem - lendkerekes autót. reggelente már csak kakajóért nyögtem

- Boginak a Groot-os pólót, Anitának a Groot-os bögrét, Pancsának a beszélgetéseket és a mágnest, angyalkát.

- Mindenkinek akit megöleltem, aki megölelt, akivel tudtam 5 percnél tovább beszélgetni, aki partner volt a régi félreértések megbeszélésében/elsimításában, mindenkinek, aki ott volt. 

- CSnek, hogy megszervezte a tábort, és hogy idén is bízott bennem ajándék fronton, TAOnak a modult, mi nagyon jót játszottunk benne. Hogy ez mennyire volt Tom érdeme, majd kiderül az olvasáskor.

- a szűk körnek, aki egy ötlet nyomán összeállt, és lehetővé tette, hogy a szervezőink is megajándékozódhassanak Nem akartuk nagyon húzni az átadást, így most csatolom Nektek a képet arról, hogy mit kaptak. Mindegyikük egy személyre szóló plakettet /lehet tippelni melyik kinek a részére készült/, a logónkkal /MG, nem volt olyan nagyon sok idő :S ;)/, és egy közös szabadulószobás TP szerzési lehetőséget

 

Hazaérés után rövid megszakításokkal 19 órát aludtam.. de akár most nekikezdenék, hogy újrajátsszam minden percét a tábornak. 

Még ilyet, sokat. 

Szeretés.

 

[tetra]

Kiváló tábor volt. A csapatomban nagyon pozitívan csalódtam, a csapatkoherencia teljes nélkülözése és a kaszt/faj választások megspékelve az előtörténetek hiányosságaival nem volt bíztató, de a végére mindenkinek sikerült legalább 1-2 mélyebb, karakterre jellemző jelenettel gazdagítania a játékot. Nagyon szép potenciált látok itt, köszönöm a játékot. Külön kiemelném, hogy tudtommal mi vagyunk az egyetlenek, akiknek sikerült megölni egy kegyeltet.

A modul is meglepően jól sikerült, olvasva nem számítottam rá. A szokásosnál is sokkal inkább támaszkodik a mesélő rögtönzési képességeire és fantáziájára, inkább csak egy nagyon laza keretet ad, és az is rugalmas. De ahogy hallom a többségnél jól sült el. A problémák a végén jöttek elő, sokan kifogytak az anyagból, ami valahol érthető, a modul nagyon ködös és hiányos abban az esetben is, amikor a játékosok a hősi halált választják, hát még amikor az én JK-im a józan eszükre hallgatva elhúznak Viadomóba, amiről egy sor sincs. Szóval versenykörülmények között az utolsó ciklus necces. Otthoni kalandnak, életút lezárásnak kiváló. Itt is köszönöm Hullának az ötletet, amivel sikerült feldobni a kis nyomozós délelőttöt Viadomóban, a mérges babagólem jól megkavarta a kedélyeket és a fejeket.

Az alternatív játékokról.

CsK Expanse ripoffja kiválóan sült el, noha a fizikához a mesélő nem nagyon ért, ami egy hard SF sztorinál problémát okozhat  De jó kis kémdráma lett, amikor megkaptam, hogy én vagyok a peaceful földi vanilla karakter, egyből tudtam, hogy akkor rajtam kívül mindenki a szart fogja kavarni, nekem meg valahogy túl kell élni. Nagyjából sikerült is, köszönöm a játékot a Zalának (3 fő) és CS-nek.

Aztán jött a Warhammer (Fantasy). Meztelenül, világító hátsóval szaladgáló törpe berzerkerek, káosz, Káosz és egy down kóros inkvizítor. Összemesélésnek kiváló kis kaland volt, kár, hogy a törpe megbolondult és le kellett vágni.

Hulla LARP-ja szintén a kellemesebb meglepetések egyike volt. A tavalyi LARP nem sikerült olyan jól többek beszámolója szerint, így tartottam kicsit ettől, de kifejezetten jól sült el. A folyosó megfelelően klausztrofób élményt nyújtott, izzadtam, mint a disznó (hiszen nincs légkondi az új metrón), és az idő jelentős részében megfelelő feszültség is volt részemről. Jadis alakítása Oszkár díjas volt.

Az EP kicsit lassan indult be, de szokás szerint agyas volt, Sir Thom megfelelően ötvözi a filozófiát a technológiával, és rutinosan kezelte a 99% rögtönzésre épülő mesét. Sokkal kevésbé volt depresszív a végeredmény, mint számítottam, de nem kevésbé elgondolkodtató.

A hivatalos programokon és alternatív játékokon túl is akadt jónéhány kellemes élmény, például TAO-t végre sikerült lenyomni négyesfekvőben. Kicsit féltem, hogy az újoncok mit fognak szólni a halk szavú, visszafogott Hulla náci kiképzőtisztté válásához, de jól viselték, többen be is szálltak. Például hatalmas gratula Bitschaknak, aki majdnem az elejétől végig nyomta átellenben a Szent Állattal, kitartott egy szájbarúgás után is.

Jó volt a tábor, jó volt a strandolás, jók voltak a beszélgetések, nagyrészt szarok voltak a pálinkák viszont.

[Sir Thomas]

Előzmények: Bár nagyon fárasztó volt az elmúlt időszak - kevés alvás, sok munka - nagy várakozás előzte meg részemről a tábort. A hivatalos napirend nekem nem volt optimális, mert az első esti kötelező mesélés miatt nem tudtam előre alternatív programot tenni arra az estére. Így sajnos a Chutulhu sztori folytatása idén eleve kimaradt. Ezen azért túltettem magam és igyekeztem a másik két mesét kidolgozni. A Kulttal elég jól haladtam, de az EP-ből a táborig csak az ötletmorzsa szintjéig jutottam. Azért nem aggódtam ezen sem túl sokat, ennyi általában elég szokott lenni. Majd a helyszínen megoldom, amikor odajutunk.  Pancsáéknak köszönöm ezúton is a fuvart, nagy segítség volt.

Modul: Röviden? Jó lett. Remek háttér, történelmi viszonylatok, s bár a sok njk kissé ijesztőnek hatott, végül azzal is megbarátkoztam. Igaz, a tábor első napjára már teljesen elfelejtettem, hogy miről is szól, de a gyorstalpaló segített, a mesélésre már képbe kerültem. A memóriámmal lehet valami gond  Nekem tetszett, hogy nem volt túl hosszú, s bár kissé zavart a kevés ellenfél stat (itt most jól jött volna), de a parti amúgy is olyan erős volt harci tekintetben, hogy ez annyira nem számított. A térképek is jól jöttek, nem gondoltam volna, hogy ilyen aktívan használjuk majd menet közben. A szövegek nagyon aprók lettek, szerencsére voltak nálam élesebb szeműek is a csapatban. A helyszín briliáns, ahogy azt a mesélőknek is mondtam, ebből hetekig lehet mesélni anélkül, hogy unalmas lenne. Irtózatos sok potenciál volt benne, beleértve az egyszerű emberek szívfacsaró történeteit, a katasztrófában irreálisan viselkedő karaktereket, a katonák morális kérdéseit, a vallás szélsőséges megnyilvánulásait  és a felső vezetés vergődését krán vasmarkában. Imádtam.

Nem igazán jellemző rám, hogy rögtön lecsapok az első modulötletre, most ez történt. Tao, amikor előadta az ötletet, rögtön megtetszett. A tábor után jöttem csak rá, hogy miért feküdt nekem annyira. David Gemmell a kedvenc íróm, ez a modul pedig mintha csak a Legenda lapjairól kacsintana felénk. 

Magus csapat: Jól át kellett gondolnom, hogyan meséljek nekik, végül arra jutottam, hogy beleadunk apait-anyait, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. A cél tehát a full epic sztori volt végig, amihez elég masszív dramaturgia kellett. Ha valami nem jókor történik, akkor elsenyved, ha nem sikerül tartani a feszkót a végéig, akkor csalódás lesz. Gyanítom, hogy nem készültek fel rá, hogy mekkora hullámvasútra fizettek be a tábor előtt   Az elején még viszonylag objektíve ment a játék, de sikerült kipuhatolni a csapat szívverését és onnantól sikerült erre a tempóra verni az ork dobokat. Meg kell hagyni, a csapat kitett magáért. Felon és Batka testvérpárosa, Eric öreg harcmestere és Renegát lojális tolvaja gyorsan összhangba került. A kapcsolatok közt volt jó pár olyan, amiket remekül használhattunk, köztük Batka karakterének férje adott elképesztő mélységet és lehetőséget a szerepjátékra. Ahogy szép lassan megrendült a védelem, ahogy egyre-másra tűntek el a kapcsolatok, ahogy helyszínről helyszínre látták a halált, és azt, hogy nem tudnak mindenkit megmenteni, ahogy ... Áh, nem is mondom. A reménytelenség és a tehetetlenség érzése már első napon kiült a partira, onnantól ez már csak mélyült, mélyült. Itt-ott hátborzongató volt, nekem legalábbis felállt a hátamon a szőr néha mesélés közben... és egy kicsit el is érzékenyültem néha, amikor a főbb karakterek önfeláldozását és halálát meséltem. A parti mindezt teljesen átérezte és együtt sírt velem. Köszönöm nektek. Örök élmény marad.

Kult: Elismerem, ez most tényleg a játékosok befogadási határait feszegette. Hihetetlen élmény volt a már összeszokott csapat tagjaival elmerülni az ismert világ, az álmok és a Fátyol túloldalának határán. Erre a mesére (4 éve játsszuk) úgy tekintek, mint egy nagy kísérletre, ezért minden alkalommal kissé más jellegű a játék, mégis megmarad a gyökere. Ez pedig a közös történetalkotás, a személyes félelmek világa és a kockamentes, szinte teljesen élő játék. Ezek összessége olyan atmoszférát épít körénk, mintha csak tényleg benne lennénk a filmben, az élmények sokkal közvetlenebbül és szűretlenül csapnak le ránk, hogy az már-már ijesztő. Kívülről nézve nyilván egészen más az élmény, de belülről... leírhatatlan. Sajnos nem volt időm készíteni, sem pedig agyam kérni tarrot kártyát valakitől, így fejből kellett a jóslásokat imprózni -ezért bocs - de még így is remek kiegészítője lett a kabbala életfának és annak az útnak, ami az isteni jelenléttől az emberi megvalósulásig vezet. Köszönöm nektek is (Felon, Jadis, Pancsa, Dekker, Artu, Eric), ilyen érett és kiváló szerepjátékos csapattal  (évről-évre tetten érhető a fejlődés és ez nagyon durva, mert nagyon látványos) egy élmény a játék. Bármikor.

Jut eszembe, ez az a mese, ahol senki nem halt meg idén. Minden másban végeztem a csapattal... Pedig nem is vagyok akkora mészáros...  Ebből a szempontból ez tényleg egy fura tábor volt.

Metro (larp): Merthogy jött a kamara larp, ahol megint meghaltunk. És persze valahogyan én lettem a terrorista. Yeah!  Hullának nagy köszönet a játékért, remek volt! Végre nem én szerveztem, és végre játszhattam én is... ráadásul magyarul... Ezt nagyra értékelem, köszönöm. A véleményemet ott elmondtam, most nem ismételném. Összességében kiváló volt, Jadis játékát pedig reflexből díjjal jutalmaztam volna. Egészen elképesztő volt a kitartása és a koncentrációja. Brutális. Mindemellett a többiek is nagyot alkottak, csak pár elveszett lelket érzékeltem a játék alatt.

Eclipse Phase: Hát ez már a vége a tábornak, ekorra általában már agyhalott állapotban nyomom a sztorit. Most egy kicsit több szusz maradt bennem, így nem sikerült elrontanom ezt az amúgy potens ötletet. tetra nagyon szépen megfogalmazta, hogy a meséim a technológia és a filozófia keverékében születnek, ezt nem tudtam volna ilyen jól összefoglalni. Köszönöm a partinak, hogy vevő volt rá. Igaz, a jelleg miatt lassan indult el a történet, de alapvető volt, hogy a karakterek tehetetlenségét kihangsúlyozzam, és hogy rájöjjenek, a modul megoldása nem az, hogy a modul megoldásra koncentrálnak. Hiszem, hogy pergőbb lehetett volna, ha megpróbálják jobban átélni a tehetetlenségükben az érzéseket és gondolatokat, ami a fejükben kavarog. Na de hát ettől is nehéz nálam az EP... Mindegy, így is remekül vették az akadályt,  szinte látni ilyenkor, hogy 200%-on pörögnek az agysejtek a megoldást keresve. Köszönöm a csapatnak, Catsmile, tetra, Jadis, Hulla, Bitschak, hogy eljöttetek velem erre a remek világra. És elmondanám, hogy nem haltatok meg, csak áramtalanított a computer. Ki tudja? Egyszer még szükség lehet a rebellis elmétekre, ha úgy alakul. A robotika törvénye most megvédte az egótokat.

Egyéb: Mindemellett mindenkinek köszönöm a beszélgetéseket, a közös nevetést, a nosztalgiát, szervezőknek a szervezést és minden egyebet, amiben részt vehettem. Például az első napi strandolást és marhulást. Örültem Boginak is, hogy eljött ennyi elszalasztott alkalom után, és külön köszönet MG-nek a sportszerűségért. Respect. 

Sorquas Devastor a lovagokat és a többi védőt lelkesítő beszéde megbosszulta magát, így már a tábor közepére elvesztettem a hangom. Lol  De sok-sok ápolgatást kaptam a többiektől, hogy tovább tudjak mesélni... Na persze... érdekből... 

Több hirtelen nem jutott eszembe, így most búcsúzom. 

[Con Salamander]

Üdv,

egy újabb remek táboron vagyunk túl.

A modul bennem -talán mondhatom, bennünk- ambivalens érzéseket hagyott - egy részről a karaktereink nagyon motiváltak voltak az elejétől a végéig, a kontextus pedig tényleg izgalmas és elég epikus is. Azonban nekünk - játékosoknak - ez annyira nem jött át. Egy epikus város gigantikus ostrománál kicsit sem hősiesen futárt játszani - úgy, hogy a dolgok folyására nem nagyon vagyunk hatással - kissé illúzióromboló. A párbeszédek, a kisebb-nagyobb morális dilemmák okoztak izgalmat - de ehhez szerintem nem kell ilyen mértékű hatalommal rendelkezni, mint amilyen a karaktereknek volt.  Így játékosként a "miértekre" nem kaptunk választ, pedig biz' Kyel, kerestük őket, minden esti beszélgetésben. Úgy éreztük, senkik vagyunk, velünk és nélkülünk is ez történt volna. Persze, ez egy nagy tanulság is nekünk, de mi talán inkább olyan csapat vagyunk, aki szereti, ha döntéseinek komoly következménye van, ha valódi, komoly problémákat kell megoldani, nem pedig egy -amúgy igen látványos- filmben statisztál. A csapatunk szerintem sokat komolyodott és fejlődött szerepjáték terén (és ebben vitathatatlan érdemei vannak ennek a modulnak!), itt is köszönöm nektek a játékot: Faresz, Szenty, Wolfy!

A helyszín többnyire rendben volt, bár az ágyi poloska helyzet egyáltalán nem tekinthető normálisnak - én is kaptam belőle, szegény Jadis viszont még rosszabbul járt, és Andoron sem élvezhette a vendégszoba előnyeit. A szükséges lépéseket az ügyben már megtettem. Alapvetően más panasz nem érkezett, ahogy a közös étkezésekre sem, úgy vélem, mindenki elégedett lehetett ilyen téren - de beharangozták nekünk, hogy úgy néz ki, kapnak némi pénzt felújításra - így például a nyílászárók problémájával talán nem kell már jövőre harcba szállnunk. 

Az egyéb programok nekem is tetszettek, szervezői szinten is - jól kirajzolódtak a személyes preferenciák - tipikusan minden este voltak páran, akik inkább csendben beszélgettek, általában a szobájukban, volt egy nagyobb csapat, akik a hátsó ajtónál gyűltek össze, sztorizgattak és iszogattak, a fanatikusok pedig tolták a játékot ilyenkor is. Köszi a CyberPunk mesét Zolinak, és Dark Zalának és tetrának a játékot, jól éreztem magam nagyon, egész értelmes kis játékon vagyunk túl az idő rövidsége ellenére. Köszi a Silver Towerezést Faresznak, sajnálhatja, aki kimaradt belőle. Bocsi, hogy a Warhammerből végül kiugrottam, szerencsétlenül alakult az időbeosztás. Klassz volt a strandolás, az éttermezés is, jókat beszélgettem sokatokkal. Az utolsó esti táborzáró és díjátadó, majd a négyesfekvő - és Mosquito performansza (legyen ez elrettentő példa!) - ráébresztett jópár dologra, többek között arra, hogy mennyire szeretem ezt az egészet csinálni, de arra is, hogy mindig lehet - és kell is - jobban. A szervezőcsapattal próbálunk tanulni a hibáinkból táborról-táborra. Köszönjük a bizalmat!

CS kiszáll. Vétel vége.

[The Eternal Crow Hero]

Sokáig gondolkodtam hogyan írjam le az élményeimet, de nem egyszerű. Hogy miért? Mert én nem tudok a sok kíválló emberből kiemelni párat, akinek megköszönöm, hogy ott volt. Bár ha bele gondolok lehetne emlegetni párat. Például Kisszentynek a strandos storyt, Tetrának és Reqnek, a Wolfys kalandot, Mosquitónak a reggeli edzést, Tao-nak a különleges kalandot. Sneernek, Scyllanak, Cznek, Ramireznek a csapatot, Dekkernek, Batkának, Renegátnak, Wolfynak a Trónok harcát, Antailnak és CS-nek a tábort, és nem tudok mindenkit felsorolni, mert nem írtam Weilonnéknak a vizipisztolyról, Felonnak, Andoronnak az íróknak, Hullának, Sir Tomnak és sorolhatnám a neveket, hogy köszönöm, hogy ott voltak, hogy jól érezték maguk, hogy együtt voltunk. Az élmény, hogy együtt voltunk, és jól éreztük magunk. Mert nekem ez ad lendületet. Bár a régi nagy csapatos játékok kicsit hiányoznak, a focik, a kosarazás, a frizbi, vagy a reggeli torna amit Antail szokott tartani. Mert ott új emberekkel ismerkedhetünk meg, hiába vannak az alternatív játékestek, ha nincs lehetőség beszállni, mert a múlt évi kalandot folytatják, mert a múlt évi emberek már lefoglalták a helyüket és 10 ember már sok lenne, így van 1-2 lehetőség aztán annyi. És arról nem is beszélek mikor egy új csapat annyira zárkózott, hogy ugyan alternatív játékot játszanak (pl. Star Wars) de nem hírdetik meg másoknak, és még csak ki sem dugják az orruk a szobájukból. De majd jövőre újra megpróbáljuk. 

[Gabor]

Sziasztok!

"Megkésve bár, de törve nem,
Íme, az én véleményem..."

Először is, nagyon jó volt két év után újra kikapcsolódni a fantázia világába. Én személy szerint nagyon jól éreztem magam a táborban (és nem hiszem, hogy valótlant mondanék, hogy csapatunk tagjai - Kati, Neko, Dekker és Zoli is hasonlóan érzett).

Minden köszönet a tábor szervezőinek, hiszen nélkülük az élmények töredékét se élhettük volna át. A szobákról, sőt még a sátorozásról se tudok véleményt formálni, mert egy kis derékprobléma miatt bejárósak voltunk Katival. Ellenben minden mással, ami a helyszín érinti elégedettek voltunk. Az étkezés egész jó volt (főleg a két évvel ezelőttihez képest). Sőt, a szervezők még a kellemes (~30°) időjárást is elintézték!

A modul nagyon tetszett, igazi epikus sztori, rengeteg színesítési lehetőséggel. TAO, grat! Természetesen ahhoz, hogy a kaland üssön is, a KM személye is rettentően fontos. Mi, a csapattal nagyon-nagyon köszönjük MG-nek a fantasztikus mesét! Nagyon tetszett, hogy együtt élt velünk, és a karakterek életét és történetét, mint pók a hálóját, beleszőtte Pyarron elestébe. Külön köszönöm Moquitónak, hogy a modul végén megizzasztott. Szóval, a modulról és a meséről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A modulíróknak csak javasolni tudom, hogy jövőre is hasonlóan kreatív modullal lepjétek meg a közösséget!

Az író-olvasó találkozó érdekes volt, szívesen veszek részt hasonlón, ha sikerül megszervezni.

Az esti programok, társasjátékok, parti játékok és beszélgetések jók voltak. Külön élvezet volt benézni a "Metró" ablakán. Jadis, fantasztikus voltál!

Utoljára, de nem utolsó sorban, köszönet illeti a résztvevőket is, Mindenkit! Mert tényleg mindannyian kelletünk ahhoz, hogy a táborra jó érzéssel gondoljunk vissza.

Köszönet mindenkinek!

-Alga

U.I.:
Ha nem bánjátok, akkor egy apró ajándékkal leplek meg benneteket. Pontosabban ...

Szóljon a következő dal Ó-Pyarron hőseinek!

[Bitschak]

Sziasztok!

Tudom, hogy már eléggé megkésett a beszámolóknak az ideje, de én akkor is szeretném leírni a saját és a csapat véleményét a táborról.

Aki nem tudná, mi voltunk az egyetlen csapat, akik nem küldték el időben a karaktereiket, így a KM választásnál sem azt a Km-et kaptuk, akit szerettünk volna. Így kicsit szomorúan ugyan, de tudva, hogy a mi hibánk, vártuk a tábort. A csapatban többen is hangot adtak annak, mi lesz, ha Frosty nem lesz jó mesélő, mi lesz akkor, ha nem jól meséli a kalandot? Visszagondolva talán pont ők élvezték a legjobban a kalandot, és nagy köszönet Frosty-nak a remek mesélésért. Mindannyian bántuk, hogy nem maradt éjszakára a KM-ünk, hanem bejárós volt, ráadásul nem is kért étkezést, így talán nem tudtunk annyi időt tölteni a KM-el, mint amennyit szerettünk volna

A reggeli/ebéd/vacsora tökéletesen megfelelő volt. A kaja minősége és mennyisége sem hagyott kivetnivalót, ráadásul a "Szakács Úr", akinek a nevét elfelejtettem, az első reggeli után mindig megkérdezte, hogy készítheti-e a kávékat, szóval a kiszolgálás is király volt

A kalandról pedig, őszinte leszek, nekem a vége nem hozta el azt az emelkedett érzést. De ez valószínűleg csak én érzem, mert nem sikerült olyan halált találni a karakteremnek, amilyet szerettem volna. Nem volt elég "szép" halálom  
De mind mondtam, ez csak az én véleményem, mert mit is mondhatna az a lovag játékos a csapatunkból, aki egymaga lemészárolt 3 kráni légióst, egy felfegyverzett óriást és ehhez még hozzá tartozik, hogy nem volt rest átlagosan napi kettőször tripla nullát dobni, a legnagyobb harcok kellős közepén   Ő például neki például  a városban eltöltött sok idő nem volt annyira az ínyére, de amint harcra került a sor, és a végén bizony arra került, teljesen kiélte magát, így a karaktere is megkapta azt, amire a végén várt. 
Ugyan ez elmondható aki egyedüliként élte túl a kalandot. Ő egy Messorral végzett, mielőtt elhagyta volna a várost, de itt megemlíteném, hogy a "Messor" 4 szer egymás után dobott 20-nál alacsonyabbat. 

Összefoglalva a kaland tökéletes hangulatot teremtett mindenkinek, hogy megkapja azt, amiért eljött. Néha, egy-egy alkalommal kissé lapossá kezdett válni a kaland, de ekkor Frosty remek hangulati elemekkel szemléltette az ostrom alatt lévő várost, ami teljesen visszahozott a játékba.

 

A LARP-ot nagyon élveztem, köszönöm szépen Hullának, hogy engem is meghívott, és részese lehettem az egésznek. Nagyon érződött, hogy kezdő vagyok, de hatalmas élmény volt számomra. A többiek játéka pedig elismerésre méltó, Sir Thomas és Jadis-tól néha átfutott a libabőr a hátamon  Remek volt, a helyszínt pedig nagyon jól átadta a kis folyosó. 

Eclipse Phase -ről annyit, hogy magával ragadott. Fogalmam sem volt, mire kell majd készülnöm, és elképesztően agyalós játék volt. Köszönöm Sir Thomasnak, hogy részese lehettem ennek is. Mikor a táborból hazatértem nem győztem mesélni az ismerőseimnek a Larp-nak köszönhető vérnyomás emelkedést és az Eclipse Phase -ban történő helytállást. Hihetetlen, hogy utóbbinak a történéseit hogyan rögtönözte Sir Thom, le a kalappal, főleg, hogy a hangja is kissé cserbenhagyta, de még így is belevágtunk aztán jól meghaltunk a végére

 

A OneNightWerewolf még mindig ugyan annyira jó, mint eddig is volt. Most se hagyott cserben, nagyon jó kis köröket lehetett vele játszani, de túl sok másik dolog is volt egyszerre. Az asztali tenisz például kiváló volt, annak ellenére, hogy a háló kissé selejtesnek számított. A Gyilkosos Játék nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ennek két oka volt: az egyik, hogy ott volt 25 ember, akik szimultán beszéltek folyamatosan és hatalmas hangzavarrá alakult az egész játék, de ha úgy vesszük, akkor gyilkosok voltak közöttünk, minimum, hogy ekkora nyüzsgés volt, hiszen a gyilkosokat elő kellett keríteni. Másodszor pedig valószínűleg akkor és ott nem igazán volt kedvem ehhez a játékhoz. Ez a játék inkább szól arról, hogy hogyan befolyásold a másikat, és találj valakit, akire több szavazatot is összeszedhetsz. Nem ért semmit a logika, ráadásul rengeteg körön keresztül az volt a legnagyobb érve az embereknek, hogy "ott hallottam mozgást". Értem én, hogy ahhoz, hogy rámutassunk valakire meg kell mozdítani a kezünket, de ez egy olyan játéknál, ahol az ember ül, és bármikor megvakarhatja a fülét/fejét/haját, megdörzsölheti a szemét, leveheti szemüvegét/sapkáját stb. ez nem egy érv. Szóval nagyon sok volt a találgatás, és ha valaki kiesik a legelején a játékból, akkor, mivel megszavaztuk, hogy szellemek ne legyenek, várnia kell 20-30 percet, hogy újra játszhasson.

Az "Igenis, sötét Nagyúr" társasjáték rendkívül szórakoztató volt  A nagy nevetések között néha játék is zajlott.

A négyesfekvő is nagyon jó volt, főleg ahogy az egész kezdődött. Ahogy valaki kilépett az ajtón Szenti már rá is kérdezett, hogy "négyesfekvő"? Később pedig egyre többen lettünk, és sikerült összeszedni elég ember, hogy elkezdhessük. TAO nak még így is gratulálok, elképesztő, hogy mennyi ideig nyomta, többször is váltanunk kellett az emberek között, a végére pedig már majdnem el is fogytak az emberek, akik beállhatnának. 
Tetra hozzászólásában írta, hogy kíváncsian figyelte mit fogunk szólni Hullához, aki belekezdett az egészbe. Először azt hittem poén az egész, azt hittem csak a móka kedvéért emelte fel a hangját, ahogy beszél az is csak játék, de egyre komolyabb lett az egész, és úgy voltam vele, hogy akkor már miért ne szálljak be én is ebbe a "játékba". Hulla rendkívül jól megteremtette az atmoszférát a négyes fekvőhöz, köszönet érte neki is.

Nagyon jó volt a tábor, én nagyon jól éreztem magam, annak ellenére talán, hogy a vérpisti versenyen 1 pillantás alatt szétrobbantottak  Cserébe kárpótolt, hogy a csapattársam, egy törpe harcossal széjjel püfölt minden ellenséget. Először a fejszéjével, majd miután rájött, hogy a pajzsával is hatalmasat tud ütni utána azt sem volt rest használni a Vasgólemek ellen  És sikerült is neki meglepnie a vérpisti KM-et, Mosquitot, csak hármat emelnék ki, a legemlékezetesebbeket: Erdőjárás jégmezőre, de mivel ez még nem szüntette meg a hátrányokat, így egy mithrill szögecses bakancsa is volt  A harmadik pedig egy olyan drágakő, ami kifogott még a KM-en is, és egy 100 manás Asztrális félelem varázslatot csökkentett le 1 másodpercre

Jó volt a helyszín is. Legelső nap a zöldséges néni kertjében ettük meg az óriás dinnyét, amit nála vásároltunk.

 

Köszönet a szervezőknek, kitettek magukért, külön köszönet az ajándékért Felon nak, nagyon hasznos kis mappa ez   Remélem lesz még alkalmam találkozni veletek, érződött, hogy most pár ember nyitottabb volt, mint a téli táborban, ami nagyon jó volt, de még így se volt ideje az embernek sokakkal beszélgetnie. És valószínűleg ez később sem lesz másképp, amíg ennyien vagyunk és legalább ugyanennyi külön program van addig ez nehéz lesz, de én azért igyekezni fogok  
Várom már, hogy a következő alkalommal is indulhassak a vérpisti megmérettetésen, és remélem eljutok legalább addig, hogy szembeszálljak TAO val

És majdnem elfelejtettem: Antail-nak üzenjük, hogy már nagyon várjuk a kalandot

[Sir Thomas]

Ez alkalommal dupláznék a hozzászólásokkal egyszerűen abból az okból, hogy ma találtam rá a tábort előkészítő rádiófelvételekre. Tudom, ez így talán kicsit furcsán hangzik, de számomra a tábor előtti időszak nagyon sűrű volt, nem jutottam el odáig, hogy meghallgassam. Szóval... Elképesztően jó anyag, végig érdekfeszítő, profi megvalósítás, kiváló kérdések, remek hangulat jellemzi az egészet. Nagyon köszönjük Antailnak, illetve mindenkinek, aki részt vett benne. Nyilván nekem nem kapcsolódott ez most magához a táborhoz, de gondolom sokaknak igen, így az ő nevükben is mondom, hogy nagyon szívesen látnánk (hallgatnánk) a folytatást. Voltak a műsorokban megemlített elképzelések a következő alkalmakról, tehát látszik, hogy - legalább fejben biztosan - a szerkezet kész, már csak ki kell tölteni. Összegezve: ha tervezitek a folytatást, azt nagyon nagyra értékelnénk.

[Antail]

23 órával ezelőtt-kor Sir Thomas írta:

Ez alkalommal dupláznék a hozzászólásokkal egyszerűen abból az okból, hogy ma találtam rá a tábort előkészítő rádiófelvételekre. Tudom, ez így talán kicsit furcsán hangzik, de számomra a tábor előtti időszak nagyon sűrű volt, nem jutottam el odáig, hogy meghallgassam. Szóval... Elképesztően jó anyag, végig érdekfeszítő, profi megvalósítás, kiváló kérdések, remek hangulat jellemzi az egészet. Nagyon köszönjük Antailnak, illetve mindenkinek, aki részt vett benne. Nyilván nekem nem kapcsolódott ez most magához a táborhoz, de gondolom sokaknak igen, így az ő nevükben is mondom, hogy nagyon szívesen látnánk (hallgatnánk) a folytatást. Voltak a műsorokban megemlített elképzelések a következő alkalmakról, tehát látszik, hogy - legalább fejben biztosan - a szerkezet kész, már csak ki kell tölteni. Összegezve: ha tervezitek a folytatást, azt nagyon nagyra értékelnénk.

Koszonom! Orulok, hogy tetszik!

Szeptembertol varhato a folytatas, ami hamarosan itt van.