Élménybeszámolók

[Hulla]

Ezen témában várjuk élménybeszámolóitokat a táborról, a modulról, az étkezésről, a helyszínről és a többi programról.

[Nezething, a kém]

Nagyon élveztem a tábort, felülmúlta az elképzeléseimet. Jókat röhögtünk közben, és nem éreztem magam, kiskorú létemre, kirekesztve. Első táborom volt, de biztosan lesz még bőven  A modul nehéz volt, bár lehet, hogy ez a tapasztalatlanságom miatt volt  Az étkezéssel kapcsolatban a kicsi pontatlanság talán zavart, de nem vészes, kárpótolt a finom étel  a helyszín nagyon jó volt, kellemes, nem volt olyan zaj, mint a városban. Valamint első reggel kilógtunk futni egyet a vértesben, a zöld háromszög jelzésen mentünk a vadászlesig (kb 2 kilóméter oda, ugyan ennyi vissza) és nagyon jó volt a kilátás  a programokat meg élveztem, amennyire lehetett, bár többnyire munchkinoztunk  

[Kriszta]

Sziasztok!

Az újdonságok tábora volt ez a számomra. A modulról: még sose játszottam se Halál jellemű karakterrel, se szerzetessel, se főmodulban a férjem nélkül, de mindhárom bejött.  Azt azért nem mondom, hogy hasított a csapatunk a modulban: a szálak 2%-át, ha felderítettük, de remekül szórakoztam. Egyértelmű megoldásnak tűnt a jelöltek számát egyre csökkentve elérni, hogy a mi emberünk legyen az új myssir, ezért a kardnemesekkel nem szöszöltünk. Nekem amúgy is ezek a modulok a kedvenceim, amelyben mehetünk amerre gondoljuk, és mesélőnk, Jagger ebben abszolút partner volt. Élveztem az in-game plusszfeladatot is (és teljesítettem is, jippijájé!). A szabad játékok egy része sajnos az összecsúszások miatt nem volt vállalható (itt is sry, Hulla), de a Codexet sikerült kipróbálnom. Hegyi Királyság rulez, alig várom a folytatást. A többiek beszámolói nagyon felkeltették az érdeklődésemet a Fate iránt, ez felkerült a kívánságlistámra... Társasozni, szocializálódni alig maradt idő, de a Zombicide-ban azért jól elláttuk a zombik baját. 

Gánt már a Téli Táborban is megnyerte a szívemet (bányászkislány lévén nem is történhetett volna másként), a vendégházban a kétszemélyes szállások még a magunkfajta morc öregeknek is nagyon kellemessé teszik az ottlétet. Köszönöm a modult, a szervezést és a mesélők munkáját. Várom az őszi egynapost és a Téli Tábort. 

Kriszta

[Lozartan]

Az a baj, hogy nem nagyon tudok másról írni, mint arról, milyen pozitív embereket sikerült megismernem az idei tábor során. Ez azért, akik ismernek tudják, nem kis fegyvertény részemről (antiszocialistalusta attitűdöm nem teszi lehetővé a könnyed oldódást).

Ez alkalommal KM-ként segítettem a szervezők munkáját - első ízben a kalandozók szineiben. Törzscsapatom, a La Familia helyettem egy alkalmi harcostárssal kiegészülve, Jagger kollégára lett bízva, míg én a Kocka Osztag szórakoztatását nyertem meg (kölcsönös megelégedettségünkre).

Szerencsére annyi időm volt felkészülni a modulra, hogy bátran imprózhattam és jókat röhöghettünk játékosaimmal az idő túlnyomó részében (amikor épp nem a darazsakkal kergetőztünk). Maga a modul a szokásosnál  jóval szabadabb kezet adott a játékosoknak - és a kalandmesternek is a történetvezetésben. Az első hangulatkeltőben szereplő és később méltánytalanul mellőzött "zombi-terminátor" félelf így került bele végül a mi mesénkbe a megfelelő dramaturgiai pillanatban. Igazi szerepjátékosokkal hozott össze a jószerencse (avagy Antail algoritmusa): Mate-Syrand messeni fejvadásza és még négy káosz jellemű (de a káosz négy különböző aspektusát megmutató) kalandozótárs, ellensúlyként:

Yla, a romlott kyr-vérű nemeskisasszony bárd (nélküle a Kapitány flottája miatt nehezebb dolguk lett volna eljutniuk a Myssir szigetére). Kulcsfontosságú szerepe lett a végjátékban is. Az ő nemesi vére segítette előbb kardnemesi pozícióba, majd a myssir-i székbe Syrandot (a kardnemesek és a megszerzett kardok mellett). Mission accomplished.

Ligadio, a tépett lelkű boszorkánymester - élményt okozott számos alkalommal és megmentette csapatát a dicstelen végtől. Jó látni, milyen egy 17-es intelligencia kijátszva. 

Lana, a csapat mediátor-fejvadásza (mediátor a szó szoros értelmében: sokszor kellett neki összeraknia a kirakós szanaszét heverő darabkáit és Syrandot is jól kézben tartotta). Neki szerep- és jellemkonfliktust okozott egynémely történés (amikor a kamerába fröccsen a vér a filmekben), de érett döntéseket hozott meg.

És végül a szívem csücske, az amazon leányzó Aldara, aki majdnem belehalt a kalandba, annyira élvezte (igaz, a szerelmével megajándékozott klánbéli kontakt méltatlanul elfelejtődött a városi börtönben - de hátralévő élete minden percében kísérni fogja már a lány arca).

Nagyfokú koncentrációt igényelt a - legalább jobbára logikus - történetvezetés, nem csoda, hogy a fennmaradó időben nem sok lehetőség adódott más játékokra. Shordanus - Krisz - barátom Codex játéka volt az egyetlen, amit mindenképpen végig akartam már vinni (két estére is kellemes kikapcsolódást nyújtott). A nador nép egyedi világa érdekes ellenpontja volt Ynev kalandozóközpontú high fantasy-jának. 

Nem lennék most itt és nem gépelhetném eme sorokat, ha nem gondoskodott volna a Vértes vendéglő - még ugyan kezdő, de annál lelkesebb - csapata az élelmezésünkről. Voltak kisebb-nagyobb fennakadások, de nagyban megkönnyítette a tápláló étek (és düh) nyelését az esetlegesen felmerülő alternatíva körülményessége. Legalább tudtunk egy kicsit beszélgetni kalandozótársaimmal a várakozás közben.

Összegzésképpen: megköszönöm a Szervezők (Antail és Con Salamander), ill. a Modulíró (Hulla) - és a közreműködők munkáját. Nagyon örültem a bejelentett egyesületté válási kezdeményezésnek is. Az élmények még jó darabig feltöltenek, aztán pedig jöhet az őszi egynapos és a téli tábor. Talán addigra levonják a konyhán is a tanulságokat és szintet lépnek a pincér-gyerekek is. Drukkolok nekik.

[tetra]

Öreg vagyok én már ehhez. Utolsó este már semmilyen koffein nem segített, majdnem bepunnyadtam, és vasárnap is erőst rá kellett szundiznom az eseményre hazaérkezés után.

+ lista:

• A modul jól játszható és jól mesélhető volt. Hulla moduljai amúgy sem szoktak rosszak lenni, de ez most kifejezetten prémium kategória.
• A Rizikófaktor ismét jól szórakozott a játék alatt, engem is szórakoztatva.
• CsK X-aktás meséje derűs másfél óra volt, jók ezek az egylövetűek, és MEGMONDTAM ELŐRE, hogy a médiás kislány gyíkember!
• A Rizikónak köszi a kiváló társasokat is, jól megreformáltuk a Marsot, az 5-6 aszteroida ellenére is.
• A házinénijük külön vicces volt, így, hogy nem nekem kellett ott lakni.

- lista:

• Nekem nagyon nem jött be, hogy ennyire szét lett szórva a társaság. Nekem nincsenek nagy igényeim, szóval nem kell KM-kedvezmény keretében eldugni valahova.
• A kaját meg se kellene említeni.
• SirTom gépének a késése miatt teljesen borult az utolsó pillanatban beszervezett Eclipse Phase, amit rettenetesen sajnálok.
• Az értékelést nagyon utáltam volna idén, ha a csapat nem téblábolja végig az első két ciklust, és nyerhettek volna bármit, mert nem nyertek volna. Matematikailag szép a rendszer, gyakorlatilag nem jó, de ez egy elég hosszú téma.

[Daelon]

hoi,

A szállás alapvetően kényelmes volt, a kezdeti félelem az állandóan foglalt fürdőről nem vált valóra. Amit hiányolok, a közösségi tér lehetősége, mert a szobában pirinyó szabad terek voltak, a folyosó szűk (folyton átestünk egymáson), tehát ebben kevésbé barátságos, mint Gyömrő. Az udvar dettó, a 3 csapat azért elég hangosan "beragyogta" a kert árnyékos részét.

Az étkezés ízre, adagra rendben volt, de az ebédnél 1 óra, vacsinál fél óra késés durván lehúzta az átlagot, szerintem.

A modul rengeteg apró szálból, történésből alakult, valószínűleg emiatt nehezen leltünk rá a főfonálra. Az is kiderült a többiekkel való beszélgetésekből, hogy - szokás szerint - eltérő KM-ek eltérően tálalták, így - megintcsak szokás szerint - mi nehezebbnek találtuk, a mi klánfőnökünk tényleg genya volt

A "gonosz" partinak nem láttuk értelmét, gyakorlatilag bármivel hasonló eredményt el lehetett volna érni, mi csak a legeslegvégén szorultunk gyilkosságra. Amiben viszont problémát jelentett, az a csapatdinamika, aminek sajnálatos módon így partikill lett az eredménye, ráadásul rögtön csütörtökön, rányomva a bélyegét a táborra.

Ezzel együtt nagy meglepetés volt a díj, őszintén nem számítottam rá. Köszönöm szépen mindenkinek, Crownak, hogy szerinte megérdemeltem, és a többi KM-nek, hogy hagyták

 

A szombati Marvel játék résztvevőinek köszönöm a rengeteg röhögést, nagyon rámfért addigra Ha minden jól megy, jövőre folytatjuk?

[Shordanus]

Üdvözlet!

Igen élvezetes táboron volt lehetőségem részt venni a szervezőknek és a közösségnek köszönhetően! A szálláshely szobája nem okozott csalódást (talán a franciaágyat kivéve, de a sorkatonai szolgálatomat figyelembe véve nem panaszkodhatom), a megszokott nagyobb közösségi terek hiányoztak esetleg, az udvar és a belső konyha talán kevésnek bizonyult e téren, a folyosó pedig valóban szűkös és korlátozott hellyel rendelkezett nagyobb, több fős összejövetelekhez. Az ételek finomak voltak, a felszolgálásról inkább nem írnok, mert azt mindenki számára nyilvánvalóan fájdalmasan várakozásteli volt. A mostani, Hullának köszönhető Magus modul érdekes, remekül kidolgozott, sok szállal és kimenettel operáló, a mesélőnek és a játékosok részére is nagy szabadságfokkal megírt történetet tárt elénk. Nagyjából én ilyen típusú modulra számítottam, bár a helyszínre Byr félszigethez közelebbi településen. Az már a csapatunk sajátos problematikája volt, hogy általunk több minden félresiklott, terv szerint sem sikerült előrébb haladnunk a megoldás felé, disszonáns hangok szólaltak meg a csapatban, minek következtében nem vittük sikerre a küldetésünket. Mindezek ellenére úgy vélem, nem csak jómagam, de a csapattársaim is jól szórakoztak, sok érdekes, izgalmas, vidám, és nevetéssel teli percünk volt, örültem, hogy ismét együtt játszottunk, mindezt megköszönve mesélőnknek, Jagger-nek, aki ezt lehetővé tette részünkre! Benne nagyon kellemesen csalódtam, mert a KM tisztségbeli bemutatkozásai során sikerült beparáztatnia, amit a megismerkedésünkkel oldott fel végül! Jagger meséjében emlékezetes élményekben volt részem, prezentálásában megelevenítve a bennünket körülvevő világot tényleg ott érezhettem magam, fantasztikus előadás volt! Az alternatív programokban idén sem volt hiány, több sikerélményem is ide kapcsolódott, és éppen hogy minden tervezett, megígért, és bejegyzett programon részt tudtam venni. A FATE játék mindezek közül kiemelkedően jól sikerült számomra, az újdonságával, technikájával, rendszerével, a csapatunk izgalmas játékával felejthetetlenül kalandosra és vidámra sikeredett Vassi felkészülésének, gyakorlott történetvezetésének, mesélésének hála. Tavalyi ígéretemhez tartva magam Codex rendszerében és világán meséltem egy rövid történetet öt bátor nador karaktert alakító játékosnak. Örülök, ha mesélőként sikerült elnyernem a bizalmukat a harc nélküli, de remélhetőleg hangulatos percekkel teli, sok nevetéssel kísért játékalkalmat összehozni. Társasjáték terén a Zombicide meglepően sikeresnek bizonyult a kezdeti négy játékossal számolva végül 7-en vágtunk testrészekkel tarkított véres rendet a zombi hordák között a laboratóriumban elzárt főrémségig, hogy örökre a lángok martalékává égessük. Az Eldritch horror pedig Lovecraft rémisztő világába csápokkal övezve rántott be, melyben Azathoth elkerülhetetlen végítéletével őrülten szálltunk szembe, versenyt futva az idővel igyekeztünk minden lehetséges átjárót becsukni, miközben a különböző rettenetes és elmondhatatlanul szörnyű és rémséges eseményekkel és ellenfelekkel igyekeztünk felvenni a harcot próbálva megőrizni maradék ép eszünket és elszorítva testünkből a gyorsan kifolyó vérünket. A hangulatát egy ilyen társasnak szívesen fokoznám tovább bármilyen eszközzel, mert ez a játék erre kiemelten alkalmasnak bizonyult a szememben. Örültem, hogy kipróbálhattam ezt a társast, nagyon köszönöm Dekkernek és minden játékostársamnak! Köszönöm, hogy megismerhettem, valamint játszhattam, beszélgethettem sok új emberrel, mesélővel, játékostárssal, régi ismerősökkel, barátokkal, köszönöm Hullának a jól megírt modult, az idei nyári tábor remek, folyékony, gyors, és figyelmet követelő megszervezését, lebonyolítását a szervezőknek, támogatóknak, és segítőknek, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre!

Ez egy igazán hangulatos és örömteli esemény volt, megbizonyosodva, hogy mindig van miért várni a táborokat! 

[Kata]

Kedves Kalandozótársak!

Nagyon jól éreztem magam az idei táborban is. Örömmel olvastam, hogy ez előttem szólók is ugyanezt érezték.

Én is kilógtam futni, mint Nezething  és örültem, hogy senki sem emlékeztetett az életkoromra. 

Én is először játszottam külön csapatban a férjemtől, mint Kriszta.

Sok pozitív embert ismertem meg mint Lozartan. (Ezúton köszönöm Ericnek és Catsmilenak, hogy rámutattak, nekem jobb oldalon is van szívem  )

Nagyot aludtam vasárnap mint Tetra.

Osztom Daelon véleményét arról, hogy a kevésbé gonosz csapatok is megoldhatták a kalandot.

Shordanusszal egyértve a FATE volt az egyik legnagyobb buli, annyit röhögtem, hogy a végén már azt sem éreztem, hogy fáj a derekam. (Köszi Vassi, CS, Catsmile, Levander és Vogelwide).

A közösségi terek hiányát én is éreztem egy kicsit, talán jogosan érezték magukat elszeparálva a panzióban lakók, de azért ezt is megoldottuk. A túrista ház lakói ugyan kevesebbet pihenhettek emiatt, de az udvar tökéletes találkozó hely volt (ha éppen nem esett). Így legalább a helyi vérszívókat is jól megetettük. Egy kicsit sajnálom, hogy a tábortűz elmaradt. (Vagy csak lemaradtam róla)?

A kaja kérdésben én egy kicsit szeretném megvédeni a " vendéglátós" csapatot, mert nagyon sok szakács, cukrász, pincér dolgozik külföldön, Ők mégis itt maradtak és nekünk főztek. Szerintem a mi szakácsunk egyedül főzött a nyár kellős közepén és egy csomó rendezvényt próbált meg kiszolgálni egyszerre: gyerektábort, családi rendezvényt, munkahelyi partit. A mi kalandozó csapatunk a panzió közösségi terén játszott és hallottuk, hogy rajtunk kívül minden nap volt még legalább egy nagyobb létszámú társaság, aki ott ebédelt. Aki élt és mozgott a vendéglőben, felszolgált: Mari nénitől kezdve a kis pincér tanoncokig. Szerintem ebből most ők is tanultak. Az elkészített étel minősége mindig kifogástalan volt és akinek volt elég türelme, annak repeta is jutott. 

Köszönet Hullának az élvezetes modulért, Messornak az izgalmas meséért, az Öt tanítvány csapatnak a közös kalandokért és a sok nevetésért és végül de nem utolsó sorban a szervezőknek, hogy lehetővé tették nekünk mindezt.

Remélem jövőre is eljutok majd a nyári táborba!  

[Levander]

olyan jókat sikerült játszanom, mintha újra gyerek lehettem volna!

nem is tudom mikor sikerült ilyen jól kikapcsolódnom utoljára: annyira beleéltem magam a fejvadász szerepébe, hogy ma reggel, amikor a cég parkolójának sorompóját nyitottam, a klasszikus csalódottság érzésem támadt (= a filmekben sokszor bevetett klisé): már megint az íróasztal mögötti munka vár... mikor jön már a következő küldetés?!

két csapattársamat az ötből csak ott Gánton ismertem meg személyesen, de már a második napon régi harcostársaknak éreztem őket. Mondjuk az is hozzájárult az ismeretségünk elmélyítéséhez, hogy nemcsak a kalandban kellett osztoznunk velük a hálószobán... (hála a panzió poliandriát népszerűsítő szobakiosztási politikájának meg a sátorozókat áztató esőnek) De hát amelyik házaspár kettesben szeretne maradni, érkezzen meg időben a panzióba! legközelebb talán megdobjuk a gyorsaság próbát...

kicsit féltem, hogy itt majd komolyra kell venni a figurát (merthogy verseny, meg minden...), de nagyon-nagyon jól szórakoztam, jókat röhögtünk, a KM-ünknek (Messornak) szerencsére nagyon jó a humora, akárcsak az NJK-knak kölcsönzött arcmimikája és hanghordozása! mi jellemezte a csapatjátékunkat? nem épp a tervek hiánya... minden ciklusban volt A, B és C terv, D-ként ezek részleteinek kombinációja, és teljes döntésképtelenség, anarchia. de legalább ezen is jókat lehetett röhögni. éljenek soká az ornitológiára szakosodó varázslók, az órákig shoppingoló boszik és a pacifista fejvadászok! micsoda mázli, hogy a bárdunkat jókor küldtük jó helyre, így aztán végül mégiscsak nyakon csíptük az a csúnya-rossz konzult! - persze, ha valaha is eszünkbe jutott volna szaglászni utána, és szemtől szemben láttuk volna a képét, akkor korábban is lebukott volna, mert az arcára volt írva, hogy álnok kutya! még a Tharr hívő kardnemes is ártatlan báránykának tűnt mellette!

Vassinak is köszönet az agyament FATE kalózkalandért! ennyit már rég röhögtem egyhuzamban! kétballábas pasivadász ex-szirénként lábatlankodhattam a 22 tenger leghíresebb kapitányának, Szőkeszakállnak a hajóján, amit a Gonosz Birodalomtól orzott el, az épp fogolyként a hajó gyomrában sínylődő MacskaMosolyú, kleptomán Ruminivel együtt. Ki másért hagytam volna ott a tengert, mint a méltán ünnepelt gladiátorért, Toner (Thor-Conan) a barbárért, aki Szőkeszakáll leghűbb harcostársaként ritkította a Gonosz birodalom katonáit, és pankrátorként szerezte az elverni való aranyakat. És mi másért indult volna a bajba keveredés, mint az éhezés miatt: a frissen kinevezett hajószakácsot, a random egérméretűvé zsugorodó Pearlt, a tengerészek gyöngyét nem véletlenül nem a szakácsok gyöngyének becézték. Ez a se füle se farka kaland bizonyítottan gyógyhatásúvá lett minősítve, mert a kacagás termelte endorfin (esetleg CS varázsitaloknak álcázott vérvörös pálinkája) elmulasztotta Kati derékfájását egy időre.

de a leginkább akkor éreztem magam újra gyermekien felszabadultnak, mikor rábeszéltetek, hogy beszálljak a kardos küzdelmekbe! Harcoltam Vogelwide-dal, Catsmile-lal és Messorral! kemény összecsapások voltak, szerencsére puha kardokkal. Hát nem állítom, hogy Suzuki Kimiyoshi sensei büszke lenne rám, de legalább jót derült volna, ha lát küzdeni, és mondaná, hogy vegyek még pár leckét, mert igencsak sokat felejtettem. Azt bánom, hogy meg sem kérdeztem a srác kalandozós nevét, akié a kard volt... a fiaimnak életveszélyes a bokeneket a kezükbe adnom, mert szétvernék egymást, de ezekkel a cuccokkal... szóval, ha magadra ismersz, küldj nekem pszít! ha nem egetverően drága holmi, érdekelne, hol szerezted...

végül köszönet Katának, aki "belerángatott" életem egyik legjobb kalandjába! csak azért keveredtem ide, mert Algát felkérték KM-kedni, és az Öt tanítvány csapat létszámhiánnyal küzdött. megtiszteltetés volt bekerülni ötödiknek, zöldfülűként a tapasztalt játékosok közé!

Remélem legközelebb már jóval gyakorlottabb leszek. Ehhez persze nem ártana rendszeresen játszani... sajnos a mi csapatunk három ötöde szegedi, és skype-on át kissé nehézkes a játék. ezért, ha ismertek pécsi kalandozókat, akik rendszeres tapasztalatszerző játékhoz csapatot keresnek, rám uszíthatjátok őket. (persze mesterfokú etikettnek megfelelő legyen ám az az uszítás!) (már azért is, mert a kalandban a szegény pasi, aki a sikátorokban követett, rövid úton elhalálozott. előbb szúrtam, csak aztán kérdeztem (volna), h mit is akar tőlem...)

ez volt életem első magus tábora, de remélem, hogy nem az utolsó!

[Fry]

Sziasztok,

Alább megpróbálom érthető és strukturált formában összeszedni a gondolataim/észrevételeim a táborról. Reményeim szerint hasznos lesz egy olyan szemszögéből, aki először vett részt egy ilyen nagy múlttal bíró rendezvényen.
Tudjátok be a munkahely ártalmának, hogy én is maradok a bullet pointokba szedésnél.
 

• Étkezés: nem volt kifogástalan, de ebben rengeteg olyan tényező játsz(hat)ott, amivel talán az étterem sem számolt előre. A mi csoportunk mellett az a'la carte forgalom, idénymunkások a felszolgálók között, nem utolsósorban pedig maga a csoportunk létszáma, akiket ki kellett szolgálniuk. Nem tudom, hogy a tábor árából mennyit képezett az étkezés, de még ha a tetemesebb részt is tulajdonítom neki, összesen 11(?) étkezést hoztak ki belőle és mindig volt lehetőség második körre benevezni. A mosószeres vízért viszont ejnye jár. Összegezve: ha képesek jobban megszervezni az étkeztetést úgy, hogy ne ússzon el ennyire, nem lesz vele probléma jövőre.
   
• Szállás: ez alapvetően picit más lesz bárki tollából, mert még a turistaszálláson lévők szobái is eltérő nagyságúak és elrendezésűek voltak, na meg (hála Dartonnak) nem mind vagyunk hasonló tűrésűek és elvárásúak. A most következő néhány sor szigorúan személyes vélemény lesz és ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert nem a szállás milyenségét kritizálja, szimplán az egyéni preferenciáimról szólnak. Ennyi felvezető után a "lényegi" rész: azt hiszem, hogy kinőttem már a koleszos életmódot és sokra tudom értékelni, ha van egy kis magánszférám az alváshoz, pihenéshez, stb. Az ágyak alapvetően nem voltak kényelmetlenek, viszont az, hogy minden apróbb mozdulatra éleset nyikordult (legalábbis a sajátom), határozottan zavaró volt.
  Az elszórtan lévő szállások és az ebből fakadó probléma, hogy nehezebben lehetett csoportosulni engem nem zavart, de véleményem ezen része valószínűleg nem lesz releváns,
  lévén első táboros, ismeretlen arc voltam.
   
• Versenykaland: ez is (majdnem) újszerű élmény volt. Évekkel ezelőtt már elrángattak egy Shadowrun versenyre, de ahhoz teljesen komolytalanul álltam hozzá, mivel előtte való nap kértek csak fel a csatlakozásra és hát egy éjszaka alatt bevágni a rendszer szabályait... :^) A táborban alapvetően karakter-hű szerepjátékot szerettem volna csinálni és jót szórakozni a társaimmal. Tudtam, hogy erre korlátozottan van csak lehetőség egy ilyen modul során, hiszen az idő véges és nem teljesülhet maradéktalanul minden elvárás. Silver személyében olyan Mesélőt kaptunk, aki úgy vezette a kalandot, hogy ne érezzük túlságosan az időszűke jelentette korlátokat. Neki külön, ezúton is szeretném megköszönni azt a precizitást és kiegyensúlyozott kalandvezetést, amiben már nagyon rég nem volt részem.
  A táborra írt modul is kifejezetten tetszett, rengeteg szállal, amiben elveszhettünk (és kis híján el is vesztünk) volna. Az alapjaiban is izgalmas történetet és Haddarennim városát a Mesélőnk varázsolta élő-hihetővé. Az értékelésről és a pontozási rendszerről, a matek pontos ismerete nélkül kár volna bármit is mondanom, plusz egyébként is pocsék vagyok a számmisztikában, Tharr legyen kegyes hozzám.
   

A végére még egy-két apróbb észrevétel: érezhető és látható volt, hogy a táborozók többsége már időtlen idők óta ismerik egymást, ezért valószínűleg az ilyen találkozók baráti találkozók is egyben és tekintve, hogy már nem az iskolapadot nyomják, kevés lehetőségük is van az ilyen alkalmakat leszámítva összeülni, pláne így, nagyobb létszámban. És bár én el-elbeszélgettem többekkel, a szoros összetartás atmoszférája, az, hogy itt évtizedes kapcsolatokról van szó, óhatatlanul is érezhető volt. Közelről sem mondanám zárkózottnak emiatt és egyedi jelenségnek sem, hisz bárhol másutt is ugyanígy nézne ez ki, ahol a társaság döntő hányada régi jó barát, mellettük néhány olyannal, akik csak most vagy nemrég csatlakoztak ehhez a körhöz. Remélem, hogy mindez nem hat úgy, mintha rossz szájízem lenne, mert a tábor olyan élményt adott nekem a nyár hátralévő részére, ami miatt már most várom a 2019-es eseményt. Csak le ne csússzak az első 3 óráról... :^)

Ha idáig átrágtad magad a poszton (és nem úgy, hogy rögtön ezt olvastad el kezdésül), megérdemelsz egy pacsit. -> o/

A szervező brigádnak (nem akarok mindenkit külön a nevén nevezni, mert félő, hogy valakit még ki találok felejteni) szeretném megköszönni a munkát, ami lehetőséget adott a tábor létrejöttére, egyúttal: remélem hamarosan létrejön a civil szervezet, aminek támogatásába a magam módján és eszközeivel én is beszállok majd.

Addig is a legjobbakat mindannyiótoknak, kellemes pihenést a nyárra,

 

Fry

[Goblin]

21 órával ezelőtt-kor Levander írta:

de a leginkább akkor éreztem magam újra gyermekien felszabadultnak, mikor rábeszéltetek, hogy beszálljak a kardos küzdelmekbe! Harcoltam Vogelwide-dal, Catsmile-lal és Messorral! kemény összecsapások voltak, szerencsére puha kardokkal. Hát nem állítom, hogy Suzuki Kimiyoshi sensei büszke lenne rám, de legalább jót derült volna, ha lát küzdeni, és mondaná, hogy vegyek még pár leckét, mert igencsak sokat felejtettem. Azt bánom, hogy meg sem kérdeztem a srác kalandozós nevét, akié a kard volt... a fiaimnak életveszélyes a bokeneket a kezükbe adnom, mert szétvernék egymást, de ezekkel a cuccokkal... szóval, ha magadra ismersz, küldj nekem pszít! ha nem egetverően drága holmi, érdekelne, hol szerezted...

Hali Goblin vagyok és magamra ismertem!  ( nem a magas, az Erik, hanem a jóképű )

A kardok vegtelenül egyszerűen: egy nagy lefejezett bambuszfáklyából, egy kardnyi csőburkolóból és szigetelőszalagból álltak

Anyagköltség pár száz forint és pár perc barkácsolás ami szintén jó családi program! (De persze lehet sok ezerért larp kardokat is rendelni)

És ha éz is megvan irány az Ostromjáték! (Reklám helye)

[TAO]

Alapvetően idén is jól éreztem magam.

A Chutzpah-val való játék már régi álom volt, eddig csak egy fél-Chutzpah-nak sikerült mesélnem, most már teljes létszámban sikerült elkapni őket. Nem volt csalódás, hozták a jó hangulatú, minőségi szerep- és csapatjátékot, amit vártam. Kiemelkedően rugalmasan álltak hozzá a modulhoz és a KM világképéhez, bármely KM-nek jutalomjáték számukra mesélni. (*megtörli a száját*) Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült már az elején felpörgetnem őket, kellett egy kis idő, hogy mindannyian áthangolódjunk, de fokozatosan és szigorúan monoton nőtt az átérzés és az izgalom, a végére kiemelkedő csúcspont és kerek történet állt össze érzésem szerint. Kifejezetten egyedinek találom, hogy támadó dobás nélkül tolta végig a kráni csapat a modult, és még a végjátéknál elmaradt nagy összecsapás / heroikus harc sem csökkentette, inkább növelte a hangulatot és játék értékét.
Arról nem is beszélve, hogy milyen új lehetőségeket és kombókat tanultak ők is, én is (álvarázsló + varázsló).

A modulon kívül idén is próbáltam kisebb játékokban részt venni.
Vassi FATE játékáért külön köszönet, rendkívül tanulságos volt számomra egy ilyen improvizációs játék részese lenni, az egyedi karakterek lehetősége pedig külön színt (és röhögést) vitt az egész történetbe. Asszem elrakom későbbre is ezt a jóhiszemű, lovaggá válni akaró trollt, aki rendszeresen ajánlja fel (regenerációs tulajdonságokkal bíró) vérét véradásra.
A néhány, rövid ad-hoc társas is jól esett, és nem maradt el a szokásos gyilkosozós játék sem (igaz, a Rizikófaktor megint eltrollkodta :P).
SirTom EP játékára bár lett volna lehetőségem, az időbeli csúszás miatt sajnos nem volt már rá energiám, így továbbra is egy jövőbeli cél marad.

A helyszín megítélése számomra is vegyes. Az ágyak, szobák, fürdőszobák minősége tényleg a táborok történetének csúcspontját jelenti (még akkor is, ha éjszakánként Jagger feküdt mellettem és okozott többféle pszichológiai traumát), de a közösség szegregációja számomra olyan nagy hátrány, hogy annak javulásáért én személy szerint simán lejjebb adnék a minőségből. Amiatt, hogy kb. 4 helyen voltunk elszállásolva, láttam olyat, hogy néhányan táborzárón fogtak kezet és köszöntek egymásnak először. Mivel én is az egyik legtávolabbi helyen voltam elszállásolva, még úgy sem éreztem teljesen a közösség mélyében magam, hogy lehetőség szerint csak aludni jártam oda, és a Chutzpah szobájában tárolhattam néhány cuccomat. Sok emberrel nem tudtam beszélgetni, akivel egyébként szoktam, vagy szívesen tettem volna.
Emiatt úgy érzem, voltak már ennél sokkal szociálisabb, közösségkovácsolóbb táboraink is.

Étkezés: 
- A minőség szerintem teljesen korrekt volt, mi több, a megszokott menzához képest átlagon felüli. 
- A mennyiséggel nem voltam elégedett, de a repeta miatt ezzel ki tudok egyezni. (A repeta lehetősége egyébként nem egyenlíti ki ezt a balanszot, ugyanis azt kérni kell és várni kell.)
- A felszolgálás időtartama számomra khm... lehet, hogy a korral romlik a legendás türelmem. Tudom, hogy nem a felszolgálók hibája volt (ugyanis elegen voltak, és még kedvesek is voltak!), de az, hogy 30 perces étkezésekből 60-70 perces étkezések lettek (repetával akár másfél óra), az nagyon sok. A táborban emiatt 3-5 értékes órát pazaroltunk el, amit bár sikerült elütni beszélgetésekkel, de eltölthettünk volna szerepjátékkal vagy más elfoglaltsággal is. Szerencsére a szervezők tisztában vannak ezzel, és annak ellenére is javítani akarnak ezen, hogy nem az ő hibájukról van szó.

Jut eszembe, a modulról nem is írtam: Hulla megmutatta, hogy tud még jó modult írni, ha akar. A játékosok általános visszajelzései alapján átlagon felüli modult játszottunk, a szokásosnál kevesebb negatív kritika érkezett, úgyhogy gratula Hullának, és ismét köszönjük a belefektetett munkát!

Köszönöm a szervezőknek is, hogy idén is megszerveztek egy nagyon jó tábort, folyamatosan fejlődésre és minőségjavulásra koncentrálva minden téren! Legyen ilyen jó téli táborunk is!

u.i.: "Kapi sajnáljon meg titeket!"

[Gabor]

Marrat Arkin az egykori fejvadász az enyhet nyújtó, késő esti órában tart hazafelé, a már két éve otthonául szolgáló Roxen városában. E kései időpontban még mindig nyüzsög az apró trópusi város. Az egykori kém ezt szereti. Így kevésbé van szem előtt, az árnyékokban, a tömegben. Talán ez az egyetlen dolog, ami tetszik neki ebben a városban. Szíve vissza-vissza tér az egykor otthonául szolgáló öbölparti városba, Haddareinnimbe.

 

Habár annak idején az egykori klánja úgy küldte őt Hatvárosba, az ott töltött idő alatt megszerette, sőt egyenesen a második szülővárosa ként gondolt rá. Öröm volt neki felidézni Mary néne főztjét. Azokat a lepényeket, tésztákat, és az ősi családi receptből készült sült hengeres húsokat. Az ételei ízletesek voltak, habár mindig bosszankodott, hogy a szakácsnője sose tudta időben elkészíteni étkeit.

Tetszettek neki az öreg ács által készített ágy és berendezési tárgyak, amelyeket direkt a privát kis szobájába tervezett. Régen volt már ilyen kényelmes fekhelye, főleg ha visszagondol a korábbi küldetések színhelyeire. Noha azt is meg kell jegyezni, hogy tényleg csak alvásra használta a szobáját, mert a sok gyakorlatozás és egyéb teendők mellett másra nem is maradt ideje.

Meleg szívvel emlékezett a kocsmákban töltött időkre, a jó pálinkákra és a sörökre, és még a kyr szemmel mérve is kellemes társaságra. Szerette, hogy a helyiek megtanították nekik a különleges Fekete Ragály táblás játékot (*1), mely habár nem egy kyr sakk, de ugyanolyan fantasztikus élményt nyújt az olyan stratégáknak, mint ő maga. Egyszer még az is előfordult, hogy a városba tévedő színtársulat egy próbajátékra befogadta és eljátszhatta a fantasztikus sárkánylovas karakterét, egy páncélba zárt szellem, egy öreg hadvezér, egy nagyon szőrös majom-ember, és egy kedvesen behemót troll mellett, ki lovaggá szeretett volna válni. Mosoly futott át az arcán, mintha ez lett volna az ő második sorsa (*2).

Erről eszébe jutott az, amikor a barátaival, az aréna-mesterekkel beszélgettek esténként. Volt egyszer egy olyan beszélgetésük, hol a helyi kardnemesek és egyéb rangos emberek helyébe képzelve magukat, elképzelt és kitalált politikai nézeteiket ütköztették. Fenomenálisan jól érezte magát, mikor a kitalált „Atlas” klánbeli zsoldos lesokkolta monológjával Assernis hajóskapitányt, a gyógyítót, az Úr szócsövét, a Kyel főítészt, a Gyöngykeresők vezetőjét, és Gilron mesteremberét azzal, hogy a missyr valójában egy aqvir alakváltó (*3).

Azt se felejtette el, midőn még ifjú betelepülőként meghívták egy “gyors” közös haddareinnimi játékra, ahol démonokkal és szörnyekkel kellett egymással csatázni égi szekereket húzva (*4). Habár arra számított, hogy hamar aludni mehet, mert másnap egy fontos protokolláris jelenése volt az arénamesterek előtt, a különleges játék elvarázsolta és majdnem hajnalhasadásig játszottak társaival.

Ráadásul egy fülledt felhős késő délutáni meghívták az arénák új szabályrendszerének kipróbálására, véleményezésére, melyet örömmel elfogadott (*5). Nagyon érdekes élmény volt látni azt, hogy hova fejlődhet az arénaharc, ha ezeket a frissen bevezetni kívánt új szabályokat alkalmazzák. Kíváncsi lett, hogy milyen fogadtatása lesz majd az újító szabályoknak a nagyközönség előtt.

Mindenekelőtt viszont azt élvezte a legjobban Haddareinnimben, hogy ott tartózkodása alatt, minden nap alkalma nyílt beszélgetni öt kiváló aréna idomárral, kik magukat csak Vidám Fémnek nevezték. Megismerték egymást, gyakorlatoztak, beszélgettek az aréna “szörnyeiről”, és esténként feszültséggel teli történeteket osztottak meg egymással. Mesélt nekik oly hírvivőkről, kik kifordulnak saját testükből az üzenet átadása után. Olyan távolba reptető utazási módszerről, amihez az áldozat ereje és vére kell. Veszélyesnek tűnő, de valójában ártatlan pásztorokról. Fehér palotáról és városról. Medvéről, kinek szeme vérben forog. Élő bosszúálló fegyverekről. Ősi kyr családokról, és csalárd politikai összeesküvésekről. Cserébe hallgathatta ötük történetét, a parókák elkészítésének módjáról, a fulladás szépségeiről, az ereklyék és kripták világáról, a vért izzadó falakról, az ujj roppantás régmúlt kyri szokásairól. Végül természetesen megajándékozták őt a hősszerelmes balladájának történetével, amiben az anyja szoknyája mögé bújó fiú elvette elhunyt apja előző feleségének imposztorát. Ezek az élmények biztosan végig kísérik őt a hátralévő életében.

 

Miközben Marrat a gondolataiba mélyedve bandukolt hazafelé, észre se vette, hogy valaki követi őt az úton. Valójában fel se tűnt volna neki, hisz az árnyék már három napja a nyomában volt. Csak a kellő alkalomra várt, mely most jött el. Az árny az egykori fejvadász mögé lépett és egy villámgyors mozdulattal hatalmas ütést vitt be a veséjére. Marratnak összeesnie sem volt ideje, mert az árny hátulról elkapta és felemelte. Kezét hátra csavarva berántotta az egyik sikátorba.

A fájdalom fátyla lassan múlni kezdett, s az áldozat előtt egyre élesebbé vált a környezete. Az árny szorosan fogta térdeplő helyzetében, s tőr már a torkán lejtett egy bús táncot. A sötétből egy hatalmas alak képe bontakozott ki. Termete óriási volt, léptei egy magabiztos, határozott ember közeledtét vetítették elő. A pislákoló hold megcsillant páncélján és megvilágította ruházatát. Egy famor volt.

Ezzel egyidőben a szeme sarkából észrevette a jobb és a bal oldali járatból közeledő alakokat. Az egyik egy daliás magas harcos, ki kardját hanyag eleganciával a vállán átvetve közeledett lépésről-lépésre. A másik oldalon egy figyelő, kutató tekintető koldus-szerű alak topogott előre egy ostorral a kezében. Ebben a pillanatban, a tetőről egy vékony testalkatú nő ugrott le elé, vigyázva, hogy ne takarja el a mögötte közeledő toronit.

-    Marrat Arkin. Örülök, hogy végre megismerhetlek! - mondta nyájasan a famor. - Már régóta szeretnénk találkozni veled. Van egy elintézetlen ügyünk ... Haddareinnimből.

Az egykori fejvadász felszisszen, ahogy a tőr óvatosan belevágott a nyakába. Vérrel táplálva a fémet, de el nem vágva a légcsövét, ütőerét.

-    Marrat, Marrat, nem voltál éppen pietorhoz méltó. Nagyon sokat kellet utánad takarítani. - Szólalt meg a jobbján lévő koldus forma az ostorral. – Ennél sokkal elővigyázatosabbnak kellett volna lenned. De mégis, hogy kaphattak el a Gyöngyök?
-    Nem elég, hogy elkaptak - vágott közbe a magas kardforgató a jobbján -, de el is árultál minket, KUTYA!
-    Tudod, egykori klán társunk, - Szólalt meg ismét a famor. - A Háromfejű nem bosszúálló. - Kezével megfogta a bal arcát eltakaró félmaszkot, és ajkait összepréselve, szinte szitokként odavette a térdeplőnek:
-    De mi IGEN!

A famor lerántotta az arca felét takaró maszkot, s az egykori fejvadász életében utoljára egy összeéget, elolvadt arcú hússzörnyeteget látott. A tüdejéből kiálló lagossra és a nyakát átszúró hosszúkardra Ő már nem emlékezhetett.

Köszönettel az inspirációért @Hulla-nak, a szervezésért @Con Salamander-nek, @Antail-nak, @Felon-nak. A fantasztikus játékért @Halla-nak, @Lóbelt-nek, @Dugó-nak, @Mormandaren-nak és @Soran-nak.  A támogatásért az összes KM-nek. A további játékokért @Vassi-nak, @Shordanus-nak, @Albruk-nak. A fergeteges szerepjátékért @TAO-nak, @Weilon-nak, @Hulla-nak és @tetra-nak. Az én összeesküvő boszimnak @Kata-nak.

Illetve mindenki másnak, kiket véletlenül kihagytam e kurta köszönetnyilvánításból.

Öröm volt újra találkozni minden régi és új ismerősömmel!

--Gábor

(*1) Zombicide Black Plague
(*2) FATE Accelerated
(*3) Az elnök emberei by Antail
(*4) Cosmic Encounter
(*5) M.A.G.U.S. Patch
 

[Jadis]

Remekül éreztem magam a táborban.

A szállás szerintem jobb volt, mint az eddigi (és nem csak azért, mert nem csipkedtek össze csúnya jószágok), annak ellenére is, hogy nem mindenki volt egy helyen. Szerencsére nekem ez nem okozott nehézséget, de el tudom képzelni, hogy másnak kényelmetlen lehetett.
Az étkezésünkről a csapat két szakácsa gondoskodott, így minőségben, mennyiségben és időben is rendben volt minden. Újabb plusz pont a táborhelynek a bográcsozási és grillezési lehetőségért.

Ami a modult illeti, kellemes meglepetés volt, tetszett, hogy egy összetett világba kerültünk, ahol több szálon el lehetett indulni (és persze el is lehetett veszni, ha az ember belefeledkezett a játékba és nem tartotta szem előtt "A küldetést"). Szerencsére a csapat elég célirányos volt ahhoz, hogy ne negedjen a csábításnak. Köszönet Antailnak a szuper mesélésért és a csapattársaknak a jó hangulatért és játékélményért!

Idén az esti programok változatosabbra sikeredtek, mint korábban, szerdán Felonnal játszottunk egyet (esélyesen lesz folytatása is valamikor), csütörtökön Hulla patch-ét teszteltük, amiben van több igen jó gondolat és hasznos javítás, de azért még csiszolni kell kicsit (pl. a világot leigázó első szintű varázslót ). Pénteken az elmaradhatatlan Kult, az elmaradhatatlan nagyszerű élményt adta, ismételten köszönet a társaknak és Sir Tomnak. Szombaton pedig Azathoth-tal csaptunk össze és ugyan csak hajszállal, de sikeresen megakadályoztuk a mérhetetlen vén ébredését (azért karakter halál volt, nem csalódtam a játékban). És ha már ott szóba került, ez itt a reklám helye: Arkham Horror LCG, ami két személyes, kártyás verziója a játéknak, ahol küldetésről-küldetésre göngyölíthetjük föl a szálakat, a döntéseknek akár több küldetéssel később is akadhatnak következményei és még a karakterek is fejlődnek. Már-már szerepjáték hangulat.

[nekdolan]

A szállás jó volt. Nem volt tömegnyomor és meleg víz is volt mindíg. Az ajtó se hullott ki a falból, mint legutóbb. A problémám a helyel csak annyi, hogy nincsenek nagyon meg azok a közösségi terek, ahol mindekibe bele tudott botlani régebben az ember. Az udvaron voltak ugyan sátrak, de mindegyik csak egy asztalravalót fedett le. Ha az egész udvar le lenne fedve, és lennének lámpák valszeg többen maradnának kinn és jobb lenne a hangulat is. Apropó lámpák. A legtöbb mobilis lámpából hiányzott az égő. Ezt mindenképp orvosolni kell.

A kaja jó volt. A várakozás engem inkább csak a reggelinél bosszantott, mert ha nem jó ütembe jött az ember nem maradt tojás, meg zöldség stb.. és az újratöltést sem siették el.

A mese jó volt, a mesélőnk is. Kicsit lassan kezdtünk és nehéz volt a csapat koherenciát összehozni. Ez annak is köszönhető volt, hogy a csapat egésze nem egy helyen lakott sztem. Túl sokat tököltünk olyan dolgokkal, amivel nem kellett volna, de sztem alapvetően jól szórakoztunk. A sötét bárdom hátba dobott egy Dreina papot egy láthatatlan tőrrel, szal valamit ő is teljesített.

Sajnálom, hogy kimaradtam a FATE ből. Igaziból már nem emlékeztem a nevére sem, amíg nem láttam a többieket játszani. Majd legközelebb én is jövök, és hozok egy szokáshoz híven elmebeteg karaktert.

[Jagger]

Ahoy,

Mielőtt a hosszú, végtelen mondataimat elkezdeném írni, szeretném korrekciózni Gábor monológját.  A FATE karakterem nem nagyon szőrös-majomember, hanem szeretetre és elfogadásra vágyó, a Homo erectus és a Homo Sapiens közötti állapotban napvilágot látott csodálatos teremtmény volt.

Köszönöm Vasinak, hogy mesélt, de nem felejtem, hogy a babettás nyugati boszorkányt nem engedte hozni…. rohadt KM-ek. és itt vissza is kanyarodhatunk rám.

Köszönöm a La Familiának, hogy velük játszhattam. Bevallom felemás érzésekkel készültem a csapatra a karakterek alapján, de végül minden rendeződött, és remélem szép emlék marad ez a modul számukra. Én sosem felejtem őket, minden mozdulatukból megőrzök egyet. Talán a következő modulban az énekes bárdom hegedűlni fog…

Apropó modul. Köszönöm Hulla, hogy jó modult írtál, tetszettek a szálak, és a képek, amiket választottatok. Nekem bejött. Azt sajnálom, hogy az in-game részt kivettétek a modulból. Mondjuk Én nem. Tudjátok, lesz….m.

Ide kapcsolódik, hogy szerencsére tökéletesen mentes kaját kaptam, így ezzel nem volt gond. A többiben nem vagyok kompetens, csak annyira, hogy a moziba is 10 perccel később érkezem, mert a filmet nézni megyek. Szóval máskor ezt jó lenne előre tudni…

Akárcsak azt, hogy TAOval egy ágyban leszünk. Amíg külföldön volt, szomorú voltam a távolság miatt. Most is.

Jövőre annyit ígérek, ha a Chutzpah ismét megveszteget, lehet, hogy jövök mesélni. De ha jövök, akkor biztosan ott a helyem a Gyilkosos játékban. Hogy ki lesz az első áldozatom, azt szerintem mindenki sejti (boccs Dekker).

Még egyszer köszönök mindent Antailnak és CS-nek, a La Familiának, a Chutzpahnak, a szüleimnek, kollegáimnak, akik mindig bátorítottak, hogy vágjak bele. Köszönet TAOnak a közös éjszakákért, a feleségemnek, hogy elengedett, és azért,  hogy amikor hazajöttem, semmit sem kérdezett.

Jagger

U.I.:

Ha kellek, elértek a szokott módon.

Ugyanitt alig használt „I Love Tao” feliratú pólók kishasználatlanság miatt eladók

 

[TAO]

15 perccel ezelőtt-kor Jagger írta:

Ugyanitt alig használt „I Love Tao” feliratú pólók kihasználatlanság miatt eladók

 

[nekdolan]

On 2018. 07. 19. at 19:21-kor Jagger írta:

Talán a következő modulban az énekes bárdom hegedűlni fog…

Ha sötét bárdot hozol mindenképp játszd el a Rains of Castemeret mielőtt végzel valakivel. Én tervbe vettem, hogy a karakterem majd eljátsza a főtéren, amíg a többiek végeznek a herceggel, de sajnos nem jött össze pedig mekkora flash lett volna

Spoiler

 

 

[Sir Thomas]

Idén sajnos csak egy rövid időre tudtam csatlakozni, összesen két estét tölthettem a táborban meséléssel. Egy napot eleve vesztettem wizzair járattörlés miatt, így sajnos csak csütörtök este, 10 után érkeztem ( a tervezett délelőtt helyett), így a köszönések végeztével a játék csak 11 körül indulhatott be.

Ennek köszönhető, hogy teljesen új csapatot kellett verbuválnom a beígért Eclipse Phase-re, mert az eredeti csapat vagy túl fáradt volt vagy már épp egész mással foglalkozott. A játékstílust pedig egy kissé a humor irányába kellett eltolni, hogy ébren tudjam tartani a csapatomat hajnal 2-ig. Köszönet az emelkedett hangulatú játékért Mosquito, Caos, Goblin, Jospeh, Crow, én remekül szórakoztam! Ízelitőnek szerintem jól sikerült, majd legközelebb kicsit komolyabbra vesszük, ha lesz rá lehetőség.

Pénteken Jadis segítségével stabil netet sikerült farigcsálni, így kényelmesen tudtam dolgozni a kertben. Ezt nagyon köszönöm, mert pár elég fontos feladatot be kellett fejeznem, amit így hatékonyan meg tudtam tenni, és délutánra még arra is maradt idő, hogy belepislogjak a környező csapatok játékába. Köszi a csapatoknak a türelmet, ahol dekkoltam egy kicsit, érdekes volt megfigyelni a csapatokat és kicsit megismerni a számomra eddig ismeretlen játékosokat/mesélőket.

Péntek estére a Kult maradt, amire bár sajnos nem nagyon tudtam előre készülni (azaz csak pár héten át rugóztam rajta esténként), mégis rögtön az elején sikerült elkapni az ütemet. Ebben persze nagy segítségemre volt a csapat, akik annyira profik lettek mostanra, hogy lassan nem is kellek a meséléshez.  Minden alkalommal nagy élmény nektek mesélni, látni, ahogy fejlődtök, ahogy egyre jobban és tisztábban jönnek ki a karakterek.

• Felon: a karakter szinte teljes ellentéte személyiségben, világképi és morális vergődése szinte szétfeszíti a karaktert
• Dekker: akinek karaktere lassan, de biztosan halad saját maga és múltja megismerésének és megértésének irányába
• Pancsa: a karakter, akinek éltető eleme a szeretet, s akinek mindene veszélyben, amihez valaha is kötődött, folytonos rettegésben, hogy mit kell még feláldoznia
• Eric: akinek mindig laza karaktere harcban van önmagával, hogy komoly, felelősséget vállaló valakivé váljon, vagy megmaradjon annak a kedves, szerethető figurának, aminek első pillanatban megismertük
• Artu: akinek karaktere alkalomról alkalomra egyre csak várja, hogy mikor kerül rá a sor, s hogy mikor kell a saját vagy mások bűnéért végül megfizetni, mikor tör elő a paranoia és mikor kényszerül elfogadhatatlan döntéseket hozni
• Jadis: a karakter, akit minden oldalról meghatároz a múltja, annak minden előnyével és hátrányával, aki az elfogadás lépcsőit a leghamarabb meglépte és most arra vár, hogy kiderüljön, hová vezet az út

Ez alkalommal több nézőnk/beugrónk is volt Goblin, Caos és Owden személyében, akik segítettek megformálni egyes karaktereket, ezt utólag is köszönöm, hozzáadott az élményhez. 

Összességében most nem mentünk mélyre, nem haladtunk új területekre a kalandban, inkább az eddigiek értelmezése és a tudás bővítése volt a cél. Kezd kibontakozni egy nagyon komplex eredettörténet a karakterek mögé, felsejlik, hogy nem egyszerű szerencsétlen véletlen műve a találkozás, s hogy tetteiknek és együttműködésüknek nagy tétje lehet a kaland végére. 4 órás etapokban ezt elérni nem is lesz egyébként egyszerű - khm... az "egylövetű" Chutulhu kalandom esetleg sejtet vmit - szóval van még puskapor a folytatásra bőven. Meglátjuk elég kitartó-e a társaság. Az mindenesetre bizonyos, hogy szerepjátékilag ez a legmeghatározóbb eleme évek óta a tábornak. Itt kísérletezem a legtöbbet, itt van a legtöbb vegytiszta szerepjáték és a legintenzívebb élmény. Örülök, hogy ezt így sikerült összehoznunk, s erre nagy lehetőség a tábor. Köszi Antail/CS/Felon

Helyszín: Nekem annyira nem jött be a hely, az előttem említett közösségi terek hiánya miatt. Az, hogy hűvös/esős idő esetén ne lehessen sehová visszahúzódni játszani, csak a folyosóra, az elég necces (rossz időben az az egy kis szoba másodpercek alatt betelik). A folyosón játszani úgy, hogy 5 percenként botladozik át valaki köztünk nem annyira ideális, hogy úgy mondjam. Megoldottuk, de zavaró volt. Tekintve, hogy én sátorozni szeretek, arra Gyömrő jobb. 

Köszönöm a szervezői oldalról kapott segítséget, illetve mindenki közreműködését és a beszélgetéseket. Találkozunk jövőre!

 

[The Eternal Crow Hero]

No akkor én is írok valamit, hogy szaporítsam a szót.

A csapatomról csak annyit (szerintem sajnálják kicsit) de a végéig allig húztak fegyvert, nem fenyegettek, nem támadtak, aztán eldurrant a kezük mikor már nem bírták tovább. A félisten NJK-kat 10-esével vágták (de csak azért voltak félistenek mert 10 FP vesztettek a csapat tagjai). De én nagyon örültem mert így, a szerepjáték valós értelmét élvezhettem ki, megformálták és életet adtak a karaktereiknek.

A Shadowrun játék amit ígértem, (bocs a késéért), majdnem úgy alakult ahogy én szerettem volna, (szerettem volna egy kicsit jobban megszívatni a csapatot, de túl számítóak voltak), és nem akartam szétszedni őket külön. Meg kell tanulnom, hogy ha mesélő vagyok nem ígérek  mesét + mesélek modult  mert a 2 üti egymást.

A helyszínnel tényleg az volt a baj, hogy kevés hely volt, egyik csapat a másikat zavarta a kiabálással (ami nem is volt kiabálás, csak nagyon jó szerepjáték)

A szervezőknek viszont Gratula hozták azt a színvonalat amit eddig, és amit elvártunk tőlük.

Sir Tom köszi az Eclipse Phaset, azóta már utánna olvastam, de tényleg az Altered Carbon film lehetne a Fall elötti idő.

Ja igen Köszönöm Goblinnak a csihi puhit jól elfáradtam, és Mosquitónak a reggeli edzést, ami nagyon jó volt mert újat tanultam (1000 éve). Szóval jövőre a 22count jön, és üzenem másoknak is ha van kedvük reggel kb 1,5 órát mozogni jöhetnek.

Bocsánat elfelejtettem valamit megköszönni Dekkernek és Pancsának hogy beengedtek a Chtulhus játékba, igaz késve érkeztem, és nem mtaláltam meg őket elsőre, (Wolfi te is befértél volna).

És akinek valami gondja volt velem nyugodtan írja meg, így tudom kit kell kiengesztelnem jövőre

[Bitschak]

Sziasztok! 

Szerencsére az élményeket később is kiadhatja magából mindenki, számomra legalábbis nincsenek időhöz kötve  

Én nagyon élveztem az idei nyári tábort! A modul szerintem nagyon jó volt: könnyen játszható és mesélhető, emellett pedig nagyon jó háttérrel volt megtámogatva, így folyamatosan lehetett fent tartani az érdeklődést 1-1 jól behozott elemmel.

A csapatom nagyon király volt! Én nagyon élveztem a játékot velük, bár megkaptam, hogy keveset dobálhatták a kockát, amiért utólag is elnézést, de remélem ők is jól szórakoztak  A Bang és a munchkin is nagyon tetszett, jó kis játékok. Nagyon jó volt még a KM megbeszélés előtt más csapatokkal is beszélni, végighallgatni az ő történeteiket és a megoldásaikat. 

Nekem nagyon fájó volt, hogy külön helyen kaptam szállást, bármilyen fancy is volt (mert bizony tényleg pöpec szállás volt), de sokkal inkább maradtam volna a többiekkel. Egy pár lámpa sem hiányzott volna, ugyanis nem volt olyan este, amikor éjfél előtt befejeződött volna a program!   A közösségi tér valóban nagy előnnyel jár.

Vassi Fate mesélje zseniális volt. Nem játszottam még korábban hasonlót sem, rendkívül élvezetes, szabad és (ha a karakterek elkészülnek a kezdésre) gyors/pörgős játékot kínál. Köszönet a mesélésért!

Hulla magus patch-ét alig várom, hogy olvashassam. A fejlődési rendszer nagyon megtetszett, jó elemekkel operál, bár vannak még olyan dolgok amik "érdekesek". A varázsló egyértelműen brutális, míg a bárdon nagyon nagy gyengítést éreztem (talán nem a kedvenc kasztod?  ). 

Sajnálom, hogy nem maradtam a tábor végéig. Egy jó négyesfekvőben részt vettem volna az idén is  

Amit éreztem még, hogy valóban kevés időm volt másokkal találkozni és beszélhetni, sokkal kevesebb mint amennyit szerettem volna. Én is gondoltam arra, hogyha rövidebbek az ebédidők (értsd: nem várunk 30-45 percet a kiszolgálásra) akkor több idő jutott volna másra, de ahogy ismerem magam talán kaja utáni punnyadás lett volna úrrá rajtam.

Külön köszönet az ébrenlévőknek, akik beengedtek engem a nagykapun minden este!  És köszönet a szervezőknek, nagyon jó élményeket szeretem  Remélem télen is részt tudok venni a táborban!