Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték
Greol

A Déli-Határhegységen túl

Recommended Posts

Líthás

Meglehetősen keveset tudunk arról,hogy mi terül el a Déli-Határhegységtől délre levő területeken,a Déli Jégmezőkön és annak környékén. Már a Jégmezők kiterjedése is problémás,ugyanis különböző térképek különböző arányúnak jelzik,van olyan ami egészen kisméretűnek mutatja,de akad olyan is amelyik egészen Határhegység-lábáig nyúlónak ábrázolja.

Lakóiról a Bestiáriumban leírt lényeken kívül (melyből az UTK-ba valami miatt alig került be pár darab),a Rúna magazin egyik régi száma tájékoztat mellékesen."A Határ-hegységtől délre az ismert világ pereméig húzódik Ynev egyetlen összefüggő jégsivataga. A kiméletelenül tűző nap,a dermesztő szelek és a semmiből támadó viharok birodalma ez,mélyen csak legendákból ismert különös vadak és ősi, jobbára démonimádó néptörzsek tengetik napjaikat." - írja Gáspár András a Rúna ,l/6 - YNEV földrajza 2. c. rövid geográfiai ismertetőben.  Azt ugyan nem tudjuk meg,hogy ezek "néptörzsek" pontosan milyen fajhoz tartoznak,de bizonyossággal feltételezhetjük,hogy - legalábbis túlnyomórészt - emberekről van szó.  Őket a nomádokhoz hasonló,a zord körülmények miatt erősen összetartó eszkimószerű törzsi közösségekként képzelem el,melyek a nomádokhoz hasonlóan démonimádóak,azonban spirituális életükben hatalmas szerepe van a Fogadalomban bemutatott állatszellemek tiszteletének is.

Ezenkívül tudjuk,hogy:

1.A területen találhatóak a Démonikus Óbirodalom egykori épületei. Azonban nem világos,hogy a felszín alatt vagy fölötte vannak. (A Fogadalomban az elővárosok a Föld alatt voltak.) Bizonytalan az Ó-birodalom túlélőiből megszerveződött démonvadász szerzetesekrendek megléte is. Egyes helyeken arról olvasni,hogy továbbra is léteznek,mások szerint pedig már rég kihaltak. Arról,hogy melyik fajhoz tartoznak,tartoztak szintén nem tudunk semmit. 

2. Elvben kis számban jelenlehetnek Khálok is akik valamiért eredeti lakóhelyükről való kitaszításuk után nem Északon,hanem Délen kerestek menedéket. A Wargarokról szóló leírásban arról lehet olvasni,hogy köztük és a khálok között súlyos ellentét áll fenn,jóllehet nem akkora mint a dzsennek és amundok között.

3.A managócpontok közelsége miatt (Síró Palota) valószínűsíthető nagyobbszámú aquir jelenléte is,noha biztosan nincsenek annyian mint Kránban.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

9 órával ezelőtt-kor Greol írta:

Lakóiról a Bestiáriumban leírt lényeken kívül (melyből az UTK-ba valami miatt alig került be pár darab),a Rúna magazin egyik régi száma tájékoztat mellékesen."A Határ-hegységtől délre az ismert világ pereméig húzódik Ynev egyetlen összefüggő jégsivataga. A kiméletelenül tűző nap,a dermesztő szelek és a semmiből támadó viharok birodalma ez,mélyen csak legendákból ismert különös vadak és ősi, jobbára démonimádó néptörzsek tengetik napjaikat." - írja Gáspár András a Rúna ,l/6 - YNEV földrajza 2. c. rövid geográfiai ismertetőben.  

A fentieket az "Ősi titkok láza..." c. kötet még annyival egészíti ki, hogy: "A hagyomány ide helyezi a Fehér Éjszaka Tükreként ismert képződményt (várost?) is, ahol a Nagyok háborújában alulmaradt Egy, az embernem felemelője és oltalmazója, megszabadult a létezés terhétől."

9 órával ezelőtt-kor Greol írta:

3.A managócpontok közelsége miatt (Síró Palota) valószínűsíthető nagyobbszámú aquir jelenléte is,noha biztosan nincsenek annyian mint Kránban.

A managócpontok megléte még nem feltétlenül valószínűsíti aquirok jelenlétét, sőt... Számos managócpont van Ynev-szerte - többek között Sirenarban, Erionban, Ó-Pyarronban és a shadoni Tela-Bierrában is. 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Jót röhögnék, ha egy kaland azt fejtegetné, hogyan törnek elő a régóta alvó aquirok a Ó-Pyaron romjai alól :) (bocsi muszáj volt)

Egyébként nem elképzelhetetlen, hogy vannak ott aquirok. Mivel krán küldött ki csapatokat, nem elképzelhetetlen, hogy pár darabnak nem sikerült visszajutnia. Bár ezt a pár darabot is csak csenevész korcsnak nevezném, már ha van olyan KM aki be meri mesélni.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

 

Új vagyok itt a fórumon, csak hozzászólok, meg írok pár ötletet, aztán megyek is tovább, éppen kalandkészítésben vagyok.

Ezért is keveredtem ide. A csapatom már egy ideje, sok-sok játékülés óta, a jégmezőkön kalandozik. A térképet tanulmányozva elkezdtem online keresni, hogy mi az a Síró Palota. Egyedül itt találtam említést róla, nincs máshol szó szerint semmi.

 

Déli jégmezők: Szóval, mi úgy ókumláltunk, hogy, ahogy minden épeszű ynevi tudja, a Déli Jégmezők nagyon veszélyes hely. De hogy tudnám megtiltani egy Krad-papnak, akinek a demonológia a specialitása, vagy egy sámánnak, aki az őseinek a tudását keresi, hogy ide jöjjön kutakodni?

Sehogy, úgyhogy akkor hadd játszanak a Déli Jégmezőkön.

 

Terület: Annak idején itt nagyon kemény arcok laktak. Mágiájuk démonikus volt, és szerették is a mágiát. Nagy birodalom volt, így hát úgy találtuk ki, hogy az egész Déli Jégmezőkön bárhol bele lehet futni a régi birodalom romjaiba, akár föld fölött, akár föld alatt. És sok csúnya dolog is maradt is itt az ősöktől. Bármikor belebotolhatunk egy jég alatt szunnyadó démonba, de akár olyanba is, ami azóta is itt lakik és "él". Gyakorlatilag majdnem minden lépésnél történhet kellemetlen meglepetés a kalandozóval. A Hatodik Érzék diszciplína itt állandóan veszélyt jelez. És igen, maradhattak itt a krániak seregéből is, hiszen hagyhattak is itt, meg lehetnek olyanok is, akik itt ragadtak. Élőhalottak sincsenek kizárva, hiszen, ha nem is lettek volna ilyenek az Ó-Birodalomban, amit kétlek, azóta volt több 10 ezer év, hogy felbukkanhassanak.

Úgy kezeltük, hogy a vége felé a Birodalom bukása előtt már magukat gyengítették, ezért tudta őket Krán kipurgálni. Ekkor már egymással folyamatosan hadakozó városállamokról beszélhetünk, ezeknek a romjai a legjellemzőbbek a környéken. Amíg tehát egy jó birodalom volt, nem volt gond, onnantól kezdve, hogy elkezdtek egymással háborúzni, a bukásuk elkerülhetetlenné vált.

Ebbe még mi belevettük a khálokat is, az ő távozásuk volt a birodalom hanyatlásának az első motívuma. Mivel mindenütt arról beszélnek, hogy a Démonikus Ó-Birodalom egyik uralkodó osztálya voltak, egy ilyen jelentős erőnek az eltűnését simán lehetett a hanyatlás kezdetének tekinteni.

 

Lakosok: Két dolgot kell bírniuk, a hideget, meg a démonokat. A hideg ellen a vastag bunda a legjobb, a démonok ellen meg a részleges rokonság, esetleg sámánizmus, meg a fehér bunda (a vadászó démon ellen). Így lett belőlük ilyen yeti szerű, értelmileg és technikailag a földi ősember szintjén álló nép.

Ők szeretik a hideget, de a technológiát is. Bár gyártani sok dolgot nem tudnak, de amit találnak, azt képesek hasznosítani. Tehát őrült álmainkban, vagy őrült mesélő sztorijában akár az is előfordulhat, hogy a gyanútlan kalandozóra egy csigolyakardot lengető yeti támad az éppen felfedezés alatt álló romváros kellős közepén.

Romváros! Bár építkezni nem nagyon tudnak, előszeretettel használják a romokat. Oda behúzódnak, birtokba veszik, így tehát egy romvárosba érve simán lehet, hogy éppen egy egész törzs lakik ott, akik nem szeretik a váratlan látogatókat.

Társadalmuk állatias, erőközpontú. A legerősebb hím a törzsfőnök, az övé a legjobb fegyver és vért, a legfinomabb falatok a zsákmányból, és a legjobb csajok. Gondolkodás nélkül megeszik a kalandozókat, ha úgy hozza a sors, de nem kannibálok, egymást nem eszik meg, csak kényszerből, ha nagy az éhínség. Nem feltétlenül ellenségesek, minden esetben helyzetfüggő, hogy mi a megoldás, kapcsolatba lépés, harc, vagy futás. Ezek a törzsek egymást rendszeresen látogatják, ilyenkor általában a gyengébbik félnél hullanak a hímek, az erősebb fél pedig új, szépséges, fehér bundájú asszonyokat hurcol haza, meg esetleg gyerekeket. Ezeket erőszakkal befogadják a törzsbe.

A második személy a közösségben, mint ahogy az a déli népeknél megszokott, a sámán. Egy kis csavar van a dologban, itt jön be ugyanis a képbe az, hogy általában miért nem bántják az itt lakókat őket a démonok. Ezek a sámánok teljes értékű nomád sámánok, de a tudományuk démonikus, tehát amikor megtörténik a névadás szertartása, nem őrző szellem csimpaszkodik rá az alany aurájára, hanem őrdémon. Így, minden egyes tagja a törzsnek egy kicsit démonikus aurát sugároz. Alacsony szintűeknél ez szinte észrevehetetlen, magasabb szintű esetében viszont akár kellemetlen is lehet a kisugárzásuk mondjuk egy Domvik-pap számára. Egy káosz-halál jellemű karakter meg akár kellemesnek is érezheti a jelenlétüket. A sámánjaik tudománya azért gyengébb egy hangyányival a nomád sámánokénál, mivel Akaraterőre faji módosítóként van csökkentés, így a mana pontjaik korlátozottabbak, mint az északabbra élő szakmabelieknek.

A „birodalmuk” elég nagynak mondható, még a Déli Határhegység lejtőin is bele lehet futni kolóniáikba, bár ezek a példányok már nem annyira fehérek, a bundájuk inkább szürke, vagy piszkosfehér. Gond nélkül tudnak egymással szaporodni, a keverék egyedek bundájának a színe jelzi nagyjából, hogy kik voltak a szüleik. Szó szerint keverednek a színek.

Nyelvük az ó-nomád elkorcsosult változatba, szókincsük nem túl nagy, nagyjából úgy lehet elképzelni, mint egy, a Démonikus Ó-Birodalomból megmaradt és uraikat elvesztve szabaddá vált rabszolganépet. Ha egy nomád sámán közéjük téved, meglepetten fogja tapasztalni, hogy majdnem ugyanazon a nyelven beszélnek, mint amin ő varázsol. Kis gyakorlással Kp ráfordítása nélkül képes megtanulni a nyelvüket.

Abbéli próbálkozásaimat, hogy a fajnak nevet adjak, játékosaim több alkalommal meghiúsították, és gonosz módon azóta is, szerepjátékosokhoz méltatlanul vukiknak hívják őket.

 

Síró Palota: Miután nem találtam semmit róla, úgy döntöttem, hogy a Síró Palota megmarad annak a rejtélyes helynek, ami jelenleg is. Ha elmennének oda a kalandozóim, nem találnának semmit, csak a végeláthatatlan jégmezőt. A Palota helyén sem a föld alatt, sem a föld felett nem fognak semmit sem találni. Még romokat sem. Se démon, se aquir, se élőhalott, se vadállat, se vuki, semmi. Csak jég. Esetleges együttállások alkalmával lehet majd hallani fura hangokat, ami mintha sírásra hasonlítana. És akkor szépen lehet keresgélni a Palotát, amit természetesen meg is találhatnak, ha végigviszik a nyomozást, ami akár jó pár plusz kalandmodul végrehajtását is jelentheti. És addigra kitalálom, mi legyen a Síró Palota.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Líthas

Örülök,a hosszú,részletekben gazdag hozzászólásnak.Ezek szerint nem én vagyok az egyetlen akinek ennyire megmozgatta a fantáziáját ez a kevéssé ismert földrajzi terület. 

Megjegyzéseim:

Déli Jégmezők:Nyilvánvaló. Ugyanakkor jó volna megtudni,hogy meddig számítjátok a jégmezők kiterjedését. A Határt-hegység déli lábáig vagy attól délre? (A térképek sajnos teljesen következetlenek.)

Terület:Érdekes a történeti háttér felvezetése. 

Lakosok: Ez viszont egy kicsit következetlennek tűnik számomra. Az elképzelés,hogy a terület lakosai a zord körülmények között evoluciós átalakuláson mentek keresztül ami a fehér - vagy hibridek esetén barnább színű -  bunda megjelentését eredményzte,illetve ezzel párhuzamosan történt akaraterő csökkenés nem rossz ötlet.Ugyanakkor viszont nem valószínű,hogy az összes emberi lakosra (ha egyáltalán emberinek nevezhetjük) kiterjedt volna egy ilyen rendkívül jelentősnek mondható biológiai átalakulás,inkább csak egy aránylag kis részük lehet egy ilyen "alfajhoz" tartozó. Ráadásul valószínű,hogy a sztyeppei nomadizáló népek egy része az év egy igen jelentős részében átementileg a jégmezők környékét használja szállásnak,ami az emberi lények közötti részarányukat csökkenti. (Az összes térkép mutat egy a Határhegység keleti részében levő fenyvesekkel fedett átjárót,amelynek a közepén egy folyó kanyarog. Itt nyilván átjárás van a sztyeppe és a jégmezők-jégmezőkhöz közeli részek között.) Nem, tűnik logikusnak,hogy amennyiben tényleg teljes egészében baralanglakók szintjére visszazuhant primitív társadalmakról van szó alkalmanként miért lennének mégis képesek megbírkózni a fejlett eszközhasználat-és készítés nehezségeivel. Amit a démonokkal való szoros kapcsolatról írsz,mely viszonylagos biztonságot teremthet számukra logikusanak hangzik,de nem hiszem hogy a Birodalomat túlélt démonvadász szeretesek engedték volna,hogy  a külső-síkok ezen lakói ekkora szerepet válalljanak az őslakók életében. Én úgy képzelem,hogy valamilyen mértékben nyomást gyakoroltak rájuk,hogy ez ne történhessen meg. A démonok szerepe ez alapján maximum akkora,mint a sztyeppei nomádoknál,de annál semmiképp nem nagyobb,az esetek többségében inkább annál alacsonyabb lehet. Ugyancsak ellentmondásosnak tűnik a "bundások" ökoljogon alapuló társadalma annak ellenére,hogy a hozzászólásodból  hozzávetőlegesen békéseknek tűnnek. (Legalábbis pl:orkokhoz képest.)  A törzseik (amennyiben ilyen szerveződési keretek között élnek) közötti kapcsolat sem egészen világos.

Síró Palota:Jó ötlet.

 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Xing;

csak pár gyors észrevétel, ha már Greol felvetette őket:

- Ha a jéglakóid öltözködnek/eszközhasználók, nincs szükség evolúciós nyomás hatására történő mutálódásra, azaz fehér szőrzetre. Ott vannak a zsákmányállatok (jegesmedve, sarki róka, fehér farkas stb.), amelyek bundáját fel lehet ölteni a hideg ellen és rejtőszínnek is több, mint jó. Valószínűleg jobban is melegít, mint a saját szőrzet, hacsak a néped nem olyan szinten szőrös, mint egy Wampa jéglény... Másfelől az szerintem legalábbis kérdéses, hogy a démonok elől bármifajta fehér bunda elrejtene (akár saját, akár viselt).

- Ha már démonok: az ellenük emelt "démoni" védelemnél feltételezed, hogy a démonok különféle fajai egymás között békében élnek, kapcsolatuk harmonikus és semmi pénzért nem emelnének kezet egymásra. Nos, ez valószínűleg a legkevésbé sincs így. "Ott egy lélek, amit egy gyengébb démon akar védeni ellenem? Höhö, nyúlom!" Másfelől mi is lenne az üzlet az őrdémonoknak abban, hogy egy halandót védelmezzenek? Minimum valamit szipolyoznának az illetőtől. Akkor már inkább valami amulett, amit a démonok nem állhatnak... (akár az alexandritra emlékeztető hatásal, akár másképp)

Persze a fentiektől függetlenül az a lényeg, hogy a játékosaid élvezik-e a játékot a te Déli Jégmezőiden a fehér bundájú "vukik" között. Ha igen, a többi már csak akadé(mikus okos)kodás. :) Szóval jó játékot! 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
1 órával ezelőtt-kor bűvdudás írta:

Másfelől mi is lenne az üzlet az őrdémonoknak abban, hogy egy halandót védelmezzenek

Hát nem is tudom, én ezt a felemelkedés egy útvonalának is el tudóm képzelni. Ez nekem még beleférne.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Még annyit. Ez ynev kár az evolucióról beszélni. Mondjuk inkább azt, hogy egy másik elsődleges anyagi síkról érkeztek a démonikus Ó-Birodalom idején.  Az akkori lakosság egy jelentős hányadát képviselték, és csak ők voltak képesek a birodalmat túlélni. Mivel alacsonyabb az akarat erejük bemesélhető, hogy a démonoknak külön kedvezett ezen lények betelepítése mert könnyü volt a testüket megszállni.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
1 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Hát nem is tudom, én ezt a felemelkedés egy útvonalának is el tudóm képzelni. Ez nekem még beleférne.

Bocsánat, nem értem. Ki emelkedhetne fel általa?

Idéz

Mondjuk inkább azt, hogy egy másik elsődleges anyagi síkról érkeztek a démonikus Ó-Birodalom idején.  Az akkori lakosság egy jelentős hányadát képviselték, és csak ők voltak képesek a birodalmat túlélni. Mivel alacsonyabb az akarat erejük bemesélhető, hogy a démonoknak külön kedvezett ezen lények betelepítése mert könnyü volt a testüket megszállni.

Erről Gáspár András a következőt írja az "Ősi titkok láza..." c. kötetben:

"A síkurak - a DÓB urai (megj. tőlem) - csak az esztétikus megjelenésű, de sivár lelkű egyedek szaporításában voltak érdekeltek."

illetve:

"A délvidék emberi magaskultúrájának megteremtői, a civilizáció sorsának Ynev-szerte elismert kovácsai nem a Nagyok teremtményei voltak. Őseiket a démonikus óbirodalom urai horcolták be Satralisra egy másik anyagi síkról, hogy vérüket más emberi vérvonalakkal elegyítve kellőképp hosszú életű, könnyen elbitorolható testű rabszolgákhoz jussanak."

A godoniak elődjeiről van szó, akik a Hatodkor fordulóján fellázadtak uraik ellen, s kivonultak a jégpusztaságon át fogságuk színhelyéről, hogy keleten, a Vihar-szoroson túl (a mai Ronna-Gellán) keressenek új hazát.

A leírásból tehát kitetszik, hogy a DÓB több emberi vérvonallal is "kísérletezett"; ezek közül egyeseknek a leszármazottai máig azon a területen élhetnek. Valamint igen, az is, hogy a könnyű elbitorolhatóság is válogatási, tenyésztési szempont volt/lehetett.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
5 perccel ezelőtt-kor bűvdudás írta:

Bocsánat, nem értem. Ki emelkedhetne fel általa?

A szerafizmusra gondolok. Nem teljesen, mintegy a szerafizmus előszobája.

 

6 perccel ezelőtt-kor bűvdudás írta:

"A síkurak - a DÓB urai (megj. tőlem) - csak az esztétikus megjelenésű, de sivár lelkű egyedek szaporításában voltak érdekeltek."

Ugyebár ki a megmondhatója egy démonnak mi az esztétikus :)

A többi stimmel.

7 perccel ezelőtt-kor bűvdudás írta:

"A délvidék emberi magaskultúrájának megteremtői, a civilizáció sorsának Ynev-szerte elismert kovácsai nem a Nagyok teremtményei voltak. Őseiket a démonikus óbirodalom urai horcolták be Satralisra egy másik anyagi síkról, hogy vérüket más emberi vérvonalakkal elegyítve kellőképp hosszú életű, könnyen elbitorolható testű rabszolgákhoz jussanak."

Nem ismertem az idézetet, de teljesen illeszkedik abba amit mondtam. :D

Tehát a "vukik" ilyen lények is lehettek. Be hozták a földről a yetiket, ezért is haltak ki nálunk, mert olyan kevés szaporodó képes egyedet hagytak nálunk.

Most a földön fetrengek és a saját elmés viccemen röhögök. A mai nap csúcspontja :D

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
2 perccel ezelőtt-kor Darabolo írta:

A szerafizmusra gondolok. Nem teljesen, mintegy a szerafizmus előszobája.

Értem. Nekem ez inkább csicskáztatásnak/kutya-szerepnek tűnik. Nem hiszem, hogy bármelyik démon kapna rajta.

Idéz

Tehát a "vukik" ilyen lények is lehettek. Be hozták a földről a yetiket, ezért is haltak ki nálunk, mert olyan kevés szaporodó képes egyedet hagytak nálunk.

:) 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A regényeken kivül van valami kiegészítő mű a DÓB-ról?

Véghelyzetben regényt is olvasnék, de ( és most kövezzetek meg) nem tetszenek a M.A.G.U.S. regények...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
2 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Még annyit. Ez ynev kár az evolucióról beszélni. 

Miért ne beszélhetnénk Yneven evolucióról?Szerintem az aquirok elkorcsosulása is felfogható egy "negatív" evolúciós folyamatként, ami idővel majd fajok megszünéséhez vezet(het). A Pokolban van egy fejezet  ahol aa főhős egy transzszerű állapotban meglátja az egykori őseit visszamenve egészen a kezdetekig. Itt az egykori felmenők egy része már nem is ember volt hanem valami más.Nem vagyok benne biztos,hogy ebben az esetben egy valamikori fajok közöötti keveredés emlékei bukkantak volna fel.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
22 perccel ezelőtt-kor Darabolo írta:

A regényeken kivül van valami kiegészítő mű a DÓB-ról?

Véghelyzetben regényt is olvasnék, de ( és most kövezzetek meg) nem tetszenek a M.A.G.U.S. regények...

Talán tévedek de úgy emlékszem,hogy a D20-as Fehér Könyben van pár adalék ami máshol nem olvasható. Ezenkívül a Fogadalom 2008-as kiadásában ven egy melléklet ami érinti DÓB-ot.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
34 perccel ezelőtt-kor Greol írta:

Miért ne beszélhetnénk Yneven evolucióról?Szerintem az aquirok elkorcsosulása is felfogható egy "negatív" evolúciós folyamatként, ami idővel majd fajok megszünéséhez vezet(het). A Pokolban van egy fejezet  ahol aa főhős egy transzszerű állapotban meglátja az egykori őseit visszamenve egészen a kezdetekig. Itt az egykori felmenők egy része már nem is ember volt hanem valami más.Nem vagyok benne biztos,hogy ebben az esetben egy valamikori fajok közöötti keveredés emlékei bukkantak volna fel.

Az én Ynev képembe nem illik be. Az aquirok korcsosodnak, satnyulnak. Ez nem evolució. Ez kb olyan mint amikor a jegesmedvéből a következő genrációnál, csak farkas lesz.

No meg itt inkább mágikus evolucióról beszélhetünk. Lásd elátkozott vidék (Fallout rendszer kb.)

A másik, az én világképembe nem illik bele egy középkori rendszerben ha a fajleirásnál ( Krad paplovag, vagy a Dorani apetus stb...) az evolució szót használja. Az a szó egy másik világhoz tartozik.

Ezen nem veszünk össze, nekem nem illik bele, neked igen. Pont.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

 

Most éppen térképnézegetés céljából tévedtem erre!

Kicsit jobban kifejtem, de remélem ez most nem lesz olyan hosszú, mint az előző.

Nah, már a végéről kanyarodok ide vissza, és nem lett rövid. Ahogy még később leírom, mi magunk alakítottuk, és nem ismertünk ilyen írásokat, mint a „Ősi titkok láza...”

Amúgy az emberi települések is simán elférnek itt. Meg minden más.

 

Tehát:

Elsősorban fontos tényező lehet, hogy még az internet igazi beindulása előtt kezdtünk játszani, és amikor felbukkant valami új információ, nem feltétlenül azonnal szerezünk róla tudomást, hanem lehet évek múlva. Van olyan fórumos beszélgetés, amit lehet, most olvasok először, közben 2003-as bejegyzés.

Egyszóval a mi Ynevünk története odáig volt fix, ahogy az Első Törvénykönyv befejezte. 3676-tól másfél évtized Új-Pyarron építésének előkészítése, tehát kb. 3691 tájékán kezdődtek az igazi nagy munkálatok (a másfél évtizedet szigorúan Pyarron bukásától kezdve számítjuk, így benne van az is az előkészítési időben, amíg eldöntötték, hogy legyen Új-Pyarron, és, ha igen, akkor hol). Jelenleg mi 3704-et írunk. Új-Pyarron már egy egész jól használható város. Működik a Fehér Páholy, megvan a térkapu rendszere stb.

Tehát ettől a pillanattól kezdve a mi Ynevünk teljesen más, mint ami megjelent az utódírásokban. Játékstílusunkat leginkább úgy jellemezhetném, hogy „vér-fantazy”.

Több mesélőnk is van, ami pedig történik az egyiknél, az nem ritkán kapcsolódik a másik mesélő sztorijához. Előszeretettel használjuk a másik mesélő városait, az általa kidolgozott hatalmi viszonyokhoz, történethez és kalandokhoz igazítjuk a sajátunkat is.

Természetesen dilemmában voltunk, amikor láttuk, hogy az amundok közben, amíg mi mást játszottunk, elfoglalták fél Ynevet, Shadon meg egyesült Gorvikkal. Ezt a problémát csak egyféleképen tudtuk feloldani, ha figyelmen kívül hagyjuk. Az amund háborúval nem foglalkoztunk, az elmúlt 15 év (valós időben) alatt még csak nem is játszottunk az amund háborúhoz köthető történetet. Persze nem azért, mert nem szeretjük, egyszerűen kimaradt.

Nekünk tetszett az, ami az alapírásokban van, hogy az összes népség, pl. Pyarron Kránnal karöltve együtt purgálták az amundokat. Így tehát úgy döntöttünk, hogy azt a vonalat is lejátszottnak tekintjük, és az amundokat visszapofozták a mélysivatagba (azt, hogy hogyan, azt direkt nem bolygattuk, majd egyszer, ha kedve szottyan rá, valamelyik mesélőnk eszkábál hozzá pár történetet). Tehát a mi történetünk kezdete ekkor indul, az amundok ismételt visszaszorítása után. Így megmaradt a mi kis régi, kedvelt ynevi hatalmi felállásunk, amivel nyugodtan garázdálkodhattunk. Maradt a régi, kedvelt térkép, amit mi alakítunk tovább. Északon nem volt zászlóháború és ott sem volt térképátrendezés, jelenleg mi tartunk zászlóháború irányába, amit majd mi lejátszunk. Itt, hogy most írom, lehet, hogy még egy kicsit távolabbra kellene datálni a történetünket, mondjuk a 3710-es évek valamelyikébe.

Ezt azért mondtam el, mert ezzel kapcsolatos a Déli Jégmezőnk is. Nagyon saját, mivel nekünk kellett kitalálni, hogy mi legyen vele.

A Jégmezők kiterjedését a Déli Határhegység déli lábáig számoljuk (természetesen van átmenet), viszont az egykori Démonikus Ó-Birodalom kiterjedését, egészen a hegység északi lejtőjéig. Ezt arra alapoztuk, hogy a nomádok mindig is jól érezték magukat a pusztákon, kevesen választják a mai napig a hegyeket. Az persze nem kizáró tényező, hogy bevegyék magukat a hegyek közé, csak plusz egy kaland. Az egykori birodalom meg ettől is lehetett olyan erős, mert a határerődjeik nem a pusztán voltak, hanem a hegyek között, nehezen hozzáférhető helyeken.

És valóban erősek voltak, mert Kránnak nem egy hónapig tartott, amíg lenullázta őket, hanem nagyon-nagyon sokáig. Nem tudom fejből a pontos számadatokat és azért írom a „nagyon-nagyont”, mert így közben nem kell keresgélnem.

Lakosok: Valószínűleg egy kicsit félreérthetően fogalmaztam. Alapfeltevésünk szerint, ez itt mindig is jégmező volt, még az Ó-Birodalom idején is. A lakosai nem mentek keresztül evolúciós átalakuláson, hanem megragadtak egy szinten. Ez az egyik oka, hogy csökkentettük a szellemi főértékeiket. Nem olyan tanulékonyak, mint az ember. Egyfajta őslakosoknak vettük őket, akiknek az őseik a Birodalom fennállása idején maximum erős rabszolgák lehettek, uraik eltűntével meg folytatták a Birodalom előtti tevékenységüket, a túlélést. Maguktól nem fejlődnek, minden energiájukat a túlélésre fordítják. A tárgyhasználat is lehet egyfajta örökség, vagy emlék, de ebbe soha nem akartunk belemenni, mert elegendőnek tartottuk, hogy egyszerűen csak megtörténik. Mondjuk, pl. egy alapfokú fegyverhasználatot megtanít a nagymajom a kismajomnak. A nomádok viszont nálunk nem mennek a Jégmezőkre, maximum a hegységbe hajlandóak bemerészkedni. Ha egy kalandozó idegenvezetőt keresne a nomádok között a hegység túloldalára, akkor valószínűleg nem fogja egyik sem vállalni, hanem „sűrűn veti a kereszteket”. Esetleg azt mondják, hogy menjetek az „Őrült Öreghez” (pyarroni, nincs nálam a nomád szótáram, most hirtelen nem tudom lefordítani nomádra), ő már járt arra, ha elég piát adtok neki, talán átvezet titeket a hágón.

Tehát nem egyszerű.

Mivel az elsődleges a túlélés, ezért úgy találtuk ki, hogy nem beszélhetünk hatalmas törzsekről (igen, ezt nem fejtettem ki korábban), hanem kolóniákról. Ezek úgy helyezkednek el, hogy általában valamilyen élelemforrás közelében. Tehát, ahol kevesebb élelmet lehet találni a környéken, ott kisebb a kolónia, lehet, hogy csak pár családocska. Ahol több az élelem, ott lehet akár törzs is. Élelem szempontjából úgy kezeltük, hogy nem az egész egy nagy puszta, lehetnek itt is növények, meg ehető élőlények is. Mivel emberiek, ezért mindenevők. Ezekbe a dolgokba se mentünk bele, mert meghagyjuk kalandötletnek, hogy mi is a magyarázat, mondjuk egy kolónia nagyságára. Kalandötlet lehet például hatalmas, ősi elfeledett mágiával létrehozott kert egy romvárosban a föld alatt, ami nem pusztult ki azóta, hanem szépen elburjánzott (De hogy megy a locsolása? Jé, van itt egy kis földalatti forrás). Vagy valaki, vagy valakik gondoskodnak az élelem utánpótlásukról, akár az is lehet, hogy megpróbálják felduzzasztani a népességet (újabb kalandötlet). Erősebb (kiemelkedettebb) sámán jelenléte, a sámánok megoldják, ha nincs hús, lesz zöldség, meg gyümölcs. De a húst is megoldhatják esetleg, ha sikerül szerezniük háziállatnak valót (újabb kalandötlet).

A fejlett eszközhasználatot és készítés ezennel jó ötletnek veszem, újabb lehetséges kalandmodul, de ezt is inkább úgy képzelem, hogy valaki tudatosan oktatta őket. A zord körülmények miatt ugyanis továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy maguktól nem menne. Bár, így, ahogy mondod, egy viszonylag épen maradt helyen, ahol rábukkannak az Óidők egy kohójára, vagy épen maradt műhelyére akár maguktól is nekiláthatnak tanulni. Újabb kalandötlet.

Igen, jogos a felvetés, hogy hol vannak az emberek, hát, nem fedeztük még fel az egész területet, valószínűleg sohasem fogjuk, lesznek emberi kolóniák is, addig még kigondoljuk, milyenek legyenek. Újabb lehetséges kalandötletek. :)

Így, hogy mondtad az emberi vonalat, lehet érdemes lenne elgondolkodnunk rajta, hogy képesek-e szaporodni az emberrel. Lehet, hogy igen, akkor újabb kalandötletek lehetnek egy régi időkbe nyúló rokonság bizonyítása, mondjuk egy Krad-papnak.

A lakosok ököljogon alapuló társadalma, és esetleges kapcsolat a törzsek között, szintén minden esetben egy újabb sztori alapja lehet, úgy kezeltük, hogy nincs kifejezett törvény rá. Alapból nem szeretik egymást, viszont, ha megtehetik, akkor elhurcolnak asszonyokat, gyerekeket, ezt egyfajta természetes, de erőszakos lehetőségnek tekintettük a vérfrissítés megvalósítására, ily módon az elkorcsosulás elkerülésére.

Egy kis csavar a dologban, hogy itt nálunk van egy fogadó a világ végén. Ide azok jönnek, akik nagyon nem szeretik a társaságot, esetleg utálják az embereket, vagy a világot, olyan Alaszka életérzés, vagy valamit nagyon akarnak itt. A fogadó egy viszonylag védett, „biztonságos” helyen van. Az üzemeltetők megegyeztek a helyi őslakosokkal, hogy itt lehetnek, cserébe kapnak, amit kérnek. Ez az egyetlen békés törzs, akivel a karaktereim eddig találkoztak :D , a többi kolónia nagyon nem békés. Az ügyfelek térkapuval érkeznek, tehát mondhatjuk, nem egy paraszt zsebének való a szolgáltatás, ami nem más, mint élet egy élhetetlen helyen. Igazából elkerülhetetlen, hogy változzon a világ itt a Jégmezőkön. Ha már ide valaki bekontárkodott, akkor meg fog történni.

Démonvadász szerzetesek: Nos, nálunk nincsenek ilyenek. A Démonikus Ó-Birodalom nálunk nagyon csúnya hely volt. Ha visszamenne az időben egy sámán abba az időbe és belépne közös sámántudatba, azonnal szörnyethalna, legjobb esetben csak simán megőrülne. Démonokkal éltek együtt az akkori népek. Nagyon sok mindenre démonokat használtak, és lehet, hogy még hétköznapi tevékenységekhez is démont hívtak. Kalandötlet lehet pl egy itt ragadt Seyrine, amit ágyasnak használtak. Lehet, hogy bizonyos helyeken még az ebédet is démonok szolgálták fel. Mit lehet, biztos!

És erősek voltak, nagy hatalommal a démonok felett uralkodtak. Lehet, hogy volt olyan hely is, ahol démon volt az úr.

Tehát adott egy brutál hely, ekkor jön Krán, és elveszi a méregfogát. De Kránt innentől kezdve nem érdekli, nem áll meg, hogy megtisztítsa a helyet. Mit csináljon a maradékkal? Hazavigye a démonokat? Há, minek, otthon is van éppen elég. Na jó, lehet nagyúrként a Seyrine-t hazavittem volna, ha olyan dolgokat tud, amiket egy átlagos boszorka nem.

Krán tehát kivonul. Mi marad utána? Egy lepusztult hely az életben maradt mindenféle csúfsággal, meg néha olyan dolgokkal, amiben még megvan az élet princípiuma.

Itt régen is fagypont alatt volt a hőmérséklet. Sok kalandötlet származhat abból, hogy mi van a jégbe belefagyva. Lehet, ha kiolvadt, akkor életre kel. Mit lehet? Erősen valószínű.

Mi van, ha egy itt lakó ás ki valamit és megeszi, mert az éhhalál küszöbén van. Ha mondjuk a fentebb említett Seyrine az, akit megesznek, akkor mi történhet? Megenni megeheti, ki tiltja meg? Aztán meg lesz majd következménye. Lehet, hogy azonnal szörnyethal szegény boszorkány felzabálója, de lehet, hogy nem történik semmi, de lehet, hogy átalakul a teste valami mássá, lehet, hogy az elméje is. A lehetőségek száma megszámlálhatatlan.

Egy biztos, a mi Jégmezőnk egy fagyos Elátkozott Vidék. Itt maradt minden a régmúltból, és gyakran belefagyott a jégbe.

Itt nincsenek démonvadászok. Akik idejönnek purgálni, azok nagyon hamar eltűnnek. Vagy felhasználják őket más célokra.

De gondoskodjunk a démonvadászokról, kalandötlet egy félig jégbe fagyott fickó, aki már majdnem lerágta a saját karját. És! Úristen! Mozog! Most is eszik!!! Saját magát! Jó kérdés, hogy él-e még, ha démon van benne, akkor élhet is, ha halott, akkor már nem él :D . És, ha közelebb mennek, a fickó megszólal:

- Jaj, ne gyertek ide! Meneküljetek!

De milyenek a karakterek? Úgyis odamennek.

Látják, hogy a jégbefagyott alsóteste már félig meg van feketedve a lábai is átalakultak, koromfekete karmos mancsot formáznak.

De mi van akkor, ha a fickó nem figyelmeztet, hanem könyörög:

- Kérlek, segítsetek!

Mit mond erre egy Domvik-pap ájtatosan?

- Ne aggód fiam, segítek!

És elégeti.

Mit mond egy Ranagol-pap?

- Ranagol nagy és hatalmas, de mindennek ára van.

- Ranagol! Pföjj! - köp ki undorodva a démonvadász.

- Akkor megvárom, amíg átalakulsz, és majd az utódoddal tárgyalok.

 

A démonvadász vonal tehát kizárva, azaz mégsem, jó kalandötlet, egy kis erőd, valahol a jégsivatag kellős közepén. Az utolsó városka, ami még tartja magát. Na persze nem úgy gondolom, mint amit folyamatosan ostromolnak a szörnyek seregei, inkább afféle álmos-völgyes sötét hely közepén egy kis oázissal. Ahol még tudják szeretni egymást az emberek. Papok kellenek, kis arkánumot adnék nekik, meg valami Ősi Démonutáló eszmevilágot.

Elmondom mi a baj: Az alapkönyv, meg az utódjai. Vagyis nem baj, csak a történelmi részek ősrégi nagy múltú népekről beszélnek. Ezeket mi használjuk. És nem siklunk el fölötte, hogy nagyon erősek voltak, és maradtak nyomaik. Ezért van az, hogy a Jégvidék nálunk az Elátkozott Vidék jeges változata. Mert Krán nem tisztította meg a területet, mert minek? Kit érdekel? És nincs, aki győzné szusszal, ha neki akar látni a megtisztításnak. De akár lehet is, újabb kalandötlet, egy akciócsoport, akik kifejezetten ezzel a szándékkal érkeznek. Vagy másik lehetőség egy mentőakció a bajba került démonvadász vagy az akciócsoport kiszabadítására. Ha nem túl gonosz a kalandmester, akkor nem a fenti jégbe fagyott démonvadászt keresik.

Mivel elég csúnya Feketemágiát űztek, a térrel és idővel is lehetnek itt problémák esetenként. Újabb kalandötlet.

Emberkísérletek, feketemágia. A világtól távol eső hely, jó hely ez a rosszfiúknak is az elvonulásra is, újabb kalandötlet. Elrabolt családtag. Vesszőfutás időre, odaérünk-e, mielőtt az asszonyra sor kerül? De lehet, mire odaérünk, addigra már az önkényes lakásfoglalót lerendezte helyettünk valami más, valami sokkal gonoszabb, vagy erősebb.

 

Démonok elől védő bunda: Hát igen, ez trükkös. De egy Furud például kifejezetten élvezi, ha vadászhat. Kénytelen vagyok elképzelni, hogyha Furud lennék, hogy csinálnám. Becserkészném az áldozatom, vadásznék rá, ha tudnék szórakoznék is kicsit, akkor addig hergelném, hogy amikor elkapom, már egyenesen rettegjen. A végén lesből csapnék le, váratlanul, jó vadász módjára, és nagyon élvezném. Ilyen esetben, ha nem látom az áldozatot, mert beásta magát a hó alá, lehet nem venném észre a hagyományos érzékszerveimmel. Akár meg is úszhatja. Igazából a fehér szőrzet azért jött, mert mindig a környezethez legjobban illő rejtő szín a jó mindenhol a világban. És igaz, nem feltétlenül a démonok ellen a legjobb a fehér.

 

A démoni védelemnél egészen másra gondoltam, az őrző szellemek sem élnek egymással harmonikusan, békében. Az igazat megvallva fogalmunk sincs, hogyan élnek. Vagyis elképzelések vannak, lehet újabb kalandötletek lehetséges tárháza, hogy lesz egy fában lakó szellemből, mert mondjuk, ott jól érzi magát, őrző szellem. Tehát a szellemeknél is felvetődhetne a kérdés, hogy mi az üzlet abban, hogy egy halandót védelmeznek, ha belegondoltok, ugyanott tartunk. Esetünkben az üzlet abban lehet, hogy a TSZ növekedésével a védelem is nő minden szellemhitű egyed esetében. Erre pedig már nyugodtan ráhúzhatjuk, hogy az üzlet abban áll, hogy növekszik a hatalma neki is, nemcsak az őrzött személynek. Még csak életerőt, meg mást sem kell elszívnia, hiszen a fejlődés észrevétlen, mondhatjuk játékon kívül, hogy a karakter tapasztalati pontjaitól függ az őrzője tapasztalata is. Ez meg szerintem nagyon jó üzlet. Újabb kalandötlet, szabaddá vált őrzőszellemek témája, mert mondjuk meghalt a gazdi. Egészen erős szellemek (netalán démonok) is rohangászhatnak a világban. Na jó, nem rohangásznak, de mondjuk egy elhunyt törzsfőnök egykori védőszellemének a megkereséséből és befogásából, vagy más módon való kapcsolatba lépésből jó sztorit lehetne fabrikálni. Gondolok itt a nomádokra is, vagy elsősorban rájuk, ezt a kutatást a sztyeppékre tenném.

De nem ennyire rossz a helyzet, itt csak a kisugárzásról lenne szó, ami bizonyos esetekben előnyös lehet. A túlélési esélyt növeli, de nem ment meg mindentől, hiszen itt tényleg zord körülmények uralkodnak. Az őrdémonokat pedig nem annyira a démonikus vonalon kezeljük. Mivel sámánizmus van, ezért az egészet úgy közelítettük meg, hogy eleget tegyünk a démonimádó őslakosok elméletnek is. De ahogy mondjuk az északabbra élő népek néznének rá: Egy Adron-pap szemében az összes ilyen dolog gonosz és fénnyé kell alakítani, aztán küldeni Fény Urának. Egy Arel-pap, lehet, hogy már azt mondaná a szellemes dologra, hogy sebaj, Arel teremtménye ez is. Egy elf azt mondaná, nézd de aranyos kis szellem.

De a Jégmezőkön történt Névadás esetében, mi úgy kezeljük, hogy démonok, valójában viszont ugyanolyan szellemek, mint északabbra, csak a hely kisugárzása kicsit torzított rajtuk.

Másik példa, ami szorosan kapcsolódik a Jégvidékhez. A sok csúnya dolog, ami itt történt. Ha a khálokat kutatjuk, itt ütközött meg egymással Felice és Beth. Ez azért elég nagy csata lehetett. Nem mondom, hogy Ynevre jöttek, ezt újabb pár kalandmodulban kellene kideríteni, de, hogy őket nem kötötte a Paktum, az biztos! Tehát, egy ereklyét, amit egykor Bethnek szenteltek, egy Adron-pap gondolkodás nélkül elpusztítana, mert az ő szemében Beth egy démon volt és nem istennő. Más kasztúak esetleg megnéznék, hogy jé, rend-élet a jelleme az ereklyének. Lehet, hogy nem is gonosz, lehet, hogy nem is démoni. A kháloknak meg egyenesen a nirvána lenne egy ilyen ereklye megtalálása, az, amit meg pont az Adron-pap el akar pusztítani. És általában mind jó fiúk, az Adron-pap, meg a khálok is.

Tehát a mi megközelítésünkben a sámánmágia ugyanolyan működéssel megy, és rosszul mondtam, nem őrdémont hívnak, hanem a helyi szellemek olyanok, amik itt, a hely kisugárzása miatt kicsit el vannak távolodva a normális szellemhittől. Itt jók, megfelelnek a célnak, de északabbra, már sokan hajlamosak lennének démonnak nevezni őket.

És, amit majdnem elfelejtettem, a démonvadászok. Ki más lenne alkalmas erre a feladatra, ha nem Domvik hívei. De ők nem hülyék, tudják mire képesek, és Domvik egyháza mindig is türelmes volt a térítésben, meg a tisztításban. A mi történetünkben Domvik befolyása a Déli Határhegységben már jelen van. Ott tartanak a tisztítással. Sok kolostort építettek fel, ahol leggyakrabban a démonikus dolgokkal foglalkozó szerzetesek ügyködnek, gondolok itt például olyanokra, akik kiütik a démont a megszállt testből, vagy olyanra, aki magába kebelezi és belülről pusztítja el. Ha esetleg nem sikerül, a többiek elsiratják és elégetik a démonnal együtt, vagy fordítva. Nincsen kidolgozva direkt, minden rendház egy külön kis sztori. A kolostoraik kolostorerődök, és, mint a fenti eszmefuttatásomból már rájöttetek, nagyon sok dolguk van. A megtisztítás tehát a Déli Határhegységben tart. A hittérítőknek, démonvadászoknak és inkvizítoroknak sok munkája van, de mivel a hegység szintén nagyon nagy, lehet sohasem találkozik az átkelő kalandozó egyetlen kolostorerőddel sem. Egy biztos, hogy mindig kell az utánpótlás.

Ha már Shadont megemlítettem, akkor még annyit, hogy valamilyen szinten Krán is jelen van. Ranagolhoz nem méltó módon a dolgot kekeckedésnek nevezném. Esetlegesen keresztbe tesz, ha úgy hozza a sors. Vagy mondjuk egy kráni tanácsadó sugdos a nomád törzsfő fülébe tippeket, ilyesmi (ezt persze a Határhegység északi lábánál lévő népességre értve. Igazi tettleges kráni beavatkozás ritka (de nem lehetetlen) ezen a környéken, hiszen az ő szemükben itt minden teljesen rendben van. A Jégvidéken, a Határhegységben és a Sztyeppéken is.

Egyszóval történik, ami Yneven megszokott. Mindenki csinálja a dolgát :)

 

Végkövetkeztetés:

Valójában minden egyes hozzászólásra, vagy kritikára egy kalandmodullal lehetne válaszolni. A fenébe, most már örökre a Jégvidéken kell játszanunk? :D

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Xing;

Idéz

Alapfeltevésünk szerint, ez itt mindig is jégmező volt, még az Ó-Birodalom idején is.

ez irodalmilag megerősíthető. A többi meg - ahogy fentebb már utaltam rá - a "kinek-kinek a maga Yneve"-kategória. El kell fogadnunk, hogy bizonyos dolgok ennél vagy annál a KM-nél/csapatnál (kicsit vagy nagyon) másként vannak. 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Igen, a jégmező, az úmadarr, a Nagyok háborúja idején keletkezett, csak úgy, mint például a Sheral is.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A kalandozók amúgy hogy élnek meg a jégmezőn? Mondjuk "meleg zeke" vagy valami permanenssé tett hőhatás nélkül. Nem állnak a rendelkezésükre azok a modern anyagok, amik nekünk, hogy fasza szigetelést csináljanak.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
12 perccel ezelőtt-kor tetra írta:

A kalandozók amúgy hogy élnek meg a jégmezőn? Mondjuk "meleg zeke" vagy valami permanenssé tett hőhatás nélkül. Nem állnak a rendelkezésükre azok a modern anyagok, amik nekünk, hogy fasza szigetelést csináljanak.

Az eszkimok is elég jól megéltek, elég sokáig :) Hát még ha "vuki" prémbe burkolják magukat :D

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A fentebb említett fogadótól kb. 50 y-mérföldre van egy romváros, azt fedezgetik fel már több, mint 20 éve. A hideget meg a fagyot az elején nagyon keményen kijátszottuk, volt jégbeszakadás, fagyások, pár kilométer megtétele jó pár nap alatt, végigkínlódva. Föld alatti alagút, de jó, itt nincs hideg, meg lehet haladni. Persze, nincs, és tényleg gyorsan haladtak, démoni birtok, a kín ösvénye, ezen keresztül vitték a papok a vesztőhelyre annak idején az áldozatokat. Szedték a lábukat.

A nem okosaknak tockos a csapat sámánjától, hogy "Marha, így akarsz kijönni abba a hidegbe?", de ő kemény, kiment úgy is. Aztán felöltözött. Lassan megtanulták. A fogadóban mindig meleg van, már automatikusan kiabálják a bent ülők az érkezőknek (a játékosok is), ha pár másodpercnél tovább van nyitva a bejárat, hogy "Zárd be azt a rohadt ajtót!" Most már csak akkor emlegetem, ha hidegebb helyre érkeznek. Mert nem mindenütt állandó a hideg, vannak a megszokottnál sokkal hidegebb helyek is.

A romvárosban a régi könyvtár majdnem teljes egészében épen maradt (Ez nálam egy betegség, szeretem a könyvtárakat.). Ott folyamatosan szobahőmérséklet van mágikusan, tehát oda is be tudnak húzódni a nagy hideg elől. A csapat sámánja nagyon ügyes, a könyvtár körül már van egy kis oázisféle a helyi klímát bíró mamutfenyőkből. Azok elég jól védenek az időjárás viszontagságaitól.

A lényeg, hogy az elején vastag bundákkal, meg prémekkel indítottak, és ez a dolog mára szépen alakul.

A várost még mindig nem fedezték fel, legközelebb egy olyan helyre próbálnak majd bejutni, ami egykor A Tervező otthona volt. A város régi építésze. Eddig nem tudtak bejutni, most viszont esedékessé vált.

A felfedezett terület még nem nagy egyébként, voltak kicsit keletre a szomszéd városban, ott megszorongatták őket. Voltak nyugatra vadászni, onnan ügyesen 2 vagy három élő mamuttal tértek haza. Meg voltak náluk "vukik" "látogatóban", azokat, szintén nagyon ügyesen ők szorongatták meg. Máshol is jártak Yneven, de mindig visszatérnek az ő kis nyomozásukhoz. Rengeteg dolog történt már velük, a Seyrine-t pl bemeséltem nekik, rögtön csókot kért a sámántól, aki vérivó lévén, már alkalmazta is a csókmágiáját. De a Seyrine is, ugyanazt a varázslatot nyomták el egyszerre. Önként adott csóknál a siker automatikus, így azóta együtt élnek nagy szerelemben. Nem volt így tervezve, a helyzet hozta. Egyébként a kíndémonnak sokkal rosszabb, néha könyörög a sámánnak, hogy legalább már csináljon úgy, mintha fájna neki.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
2 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Az eszkimok is elég jól megéltek, elég sokáig :) Hát még ha "vuki" prémbe burkolják magukat :D

Nem nagyon éltek soha emberek az igazán hideg zónákban, legalábbis itt a Földön. Persze lehet, hogy Satralison nincs is igazán fagyos vidék, de nagyon meglepne, az alkotók szeretnek jó nagy számokat látni meg túlzásokba esni.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A DOB-ban éltek emberek is, ha akkor meg tudtak élni azon a területen akkor most is, és hát de! Az igazi eszkimo nem igen fürdött le életében. Életen 60%-át -20 -30 fokban töltötte, a nyár nála max. 10 celsiusig ment fel, és bizony megtapasztalhatta a -50-et is. Csak a mi begyöpösödött (én is) mérsékelt égövi agyunk nem tudja ezt elképzelni.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vonatkozó szerzői elképzelés szerint a DÓB csak részben - csak bizonyos vetületeinek tekintetében - volt a Déli Jégmezőkön, lényegi részei más - valószínűleg részben démoni - síkokon helyezkedtek el. Hogy a rabszolgákat pontosan hol tartották, az kérdéses - a godoniak őseinek fennmaradt legendái egy Shíol nevű sötét helyről beszélnek. Innét a Pokolkapun át szöktek Ynevre a Lámpás Fők vezetésével, s folytatták menekülésüket a jégpusztaságon át, mely - idézem - "bármely közönséges halandót rövid úton elpusztított volna". 

Szóval annyi biztos, hogy kutyakemény, barátságtalan hely, de azt is, hogy nem teljesen lakhatatlan ("legendákból ismert szörnyek és démonimádó néptörzsek tengetik" itt napjaikat). Mindenesetre nem árt, ha a látogatók is kemény fickók/csajok, és minden lehetséges módon felkészülnek. Felszerelkeznek bundákkal, hókésekkel, túlélési ismeretekkel, mágiával és ismerik a lehetséges természetes (hőforrások, gejzírek, szélmentes zugok) és mágikus (kőkörök, tudomisén) menedékhelyek fellelhetőségét - vagy legalábbis megbízható vezetőt fogadnak. 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Baaah! Ezt úgy kell elképzelni, hogy mendegéltünk a jégmezőkön és egyszercsak átmentünk egy "térszakadékon"? Bakker így nagyobb lehetet a DOB mint egész Ynev, sőt még az is elképzelhető, hogy mind a mai napig más elsődleges síkokon jelen van. Imádom az elképzelést, kedvet kaptam, hogy a DOB idejében meséljek! Mi a forrásod?!!!  Annyi ötletem támadt, hogy iszonyatos! Van egy 8-9. tsz-ü csapatom, egy kis elátkozott vidéki félre csúszott varázs, és már a Dob idejében is vannak BRUHAHAHAHAHAHAAAA!

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Ülj oda az asztaltársasághoz...

Hozzájuk szólhatsz anélkül is, hogy bemutatkoznál. Ha ismert kalandozó vagy, Fedd fel kiléted hogy megismerjenek.

Vándor
Válasz a témára...

×   Formázott tartalmat illesztettél be.   Formázás megszüntetése

  Only 75 emoji are allowed.

×   A hivatkozásodat beágyazta a gépszolga automatikusan.   Mutasd inkább hivatkozásként

×   A Pszi-emlékfelidézés sikeres volt.   Szerkesztőablak kiürítése

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.


×
×
  • Új...