A Varázsló - minden vele kapcsolatban

[Darabolo]

12 órával ezelőtt-kor bűvdudás írta:

átment. A dolgot komolyan meg kell szervezni (Lélekaltatás, Átváltoztatás, Lélekcsapda-bélyeg /anyuci lelke/, Visszaváltoztatás), és lehetnek buktatói (nem baj, ha anyucinak magas az akaratereje, vagy Örökkévalóság mozaikkal kell megturbózni a Lélekaltatást), de ha szigorúan betű szerint vesszük a leírást, kivitelezhető. Esetleg gondot jelenthet, hogy a test, amit a lélek a saját emlékei alapján "újra"-alkotna (épp ez az, hogy nem) sosem volt a sajátja. De erre a leírás nem tér ki,  ettől fogva pedig KM-i hatáskör.

Természetesen ezek adottak, sőt nem is engedném kijátszani a megfelelő képzetségek és előkészületek nélkül.

Szitu: 2 jk ikrek. 1-Kyel pap, 2 - dorani varázsló. Végletekig imádják egymást. A kyel pap eléggé transzba tud esni, hogy úgy fogalmazzak. Egész jól kijátsza, ezzel viszont adódik a gond, hogy kisebb eséllyel éli meg az aggkórt. Ha a halála bekövetkezne torzítanám a varázsló jellemét, akinek már egyébként is elvitte a fél családját a pestis, a másik felét meg az útóbbi kalandban egy hurrikán. Érdekes lehet az élőhalott Kyel pap, aki mindenben élőnek tünik (eszik, alszik, ürít), és mindeközben nem akar élőhalott lenni. No, de ugyebár a pyar eszmék szerint a saját életét nem veheti el (már ha ez életnek számít). Persze, akár isteni közben járásként is előadható.

5 órával ezelőtt-kor Rodrigo írta:

Mozaikmágia - el tudom képzelni (és ez nem mond ellent a főszabálynak, csak kivétel), hogy van ahol nem a kyr az alap ősi nyelv. Ha már kidolgozták a lar-dori "keleti iskolát", ahol a godoni pszit és a godoni mágiaformákat is oktatják (ld. Fogadalom c. regény, meg UT vagy UTK nemtom), akkor felteszem ott a godoni a tanult ősi nyelv. Ez alapján simán beleférhet (Km engedéllyel) olyan házilag kidolgozott iskola, rend, vagy meglévőnek a kidolgozott tanszéke, ahol pl. crantai alapokon nyugvó módszereket oktatnak, esetleg azokat kutatják vagy az ó-ryeki hagyományok shadd útjából származtatott módon közelítenek a világhoz (ez talán az ősi nyelvet nem érinti, hisz kyr utódállam, de a novellafüzér alapján volt ott elf, gyíkember meg, crantai származék is, úgyhogy nemtom milyen nyelven maradhatott fenn bármi az útból, ha maradt). Vagy Dél-Yneven is lehet olyan dzsenn hagyomány ahol saját mentális gyakorlatok vannak vagy olyan kráni rend, ami nem egy északról importált módszert használ. Nem is beszélve az Elfendelben/Sirenarban nevelkedett elf varázslókról, akik nagy valószínűséggel őseik útját járják és nem holmi bevándorló népek által gyakorolt metódust vesznek át. Mondjuk ezen módszerek egy része valszeg nem lehet versenyképes a kyr hagyományokkal (kisebb hatékonysága vagy nagyrészt elfeledett volta miatt) vagy eleve olyan zárt és védett, hogy JK-k részére nem elérhető vagy erős üldözéssel jár (de mondjuk NJK-ként hozhat újat a sablonok ellen küzdő JK-knak.) Vagy játéktechnikailag nem térnek el a kyr úttól, ezért tök fölösleges nekik másik nevet adni csak azért hogy legyen. Nekem mondjuk tetszene, ha lennének nem sablon varázslók, akik nem csak a botjukban térnének el egymástól, hanem mondjuk egy más út, más életszemléletből fakadóan speciális módon szereznék a manát, speciális megkötéseik lennének, speciális előnyeik. Nem tápos, hanem hangulatos alkasztokra gondolok, amik még beilleszthetőek Ynevre (mint pl a Fogadalom egyedi hangulatú főszereplője).

Hasónlóra gondoltam, mondjuk én csak a kráni és az elf vonalat gondoltam végig.

Valahogy úgy képzelem, hogy mondjuk kyr nyelven kell kiejteni, hogy "faggyon a viz jéggé 5 percig". Ha kyr nyelven ezt megtanúlta, és esetleg, valahogy bepillantást nyer egy másik ősnyelvbe, azon miért ne tudná használni.

Ynev hatalmas. Elég abszurdnak tűnik nekem, hogy minden szegletében ugyanazon nyelv, ugyanazon dialektusán varázsolnak. Hozzátenném a Zöld alkotói is így gondolhatták, hisz a képzetségfán nem  kyr nyelvtudás szerepel, hanem ősi nyelv.

Az is elég abszurd gondolat, hogy a más nyelv használata miatt kiközösítenék, hisz se a kyrt, se a godonit, se a kráni aquirt a kutya nem beszéli mondjuk sempyer belvárosában ahol éppen egy széplány fejét tekeri el egy asztrálvarázzsal. Csupán mondott neki egy dallamos verset, egy másik nyelven. Vagy a kocsmában éppen elkáromkodta magát az anyanyelvén. Piha. Itt már mindegy. DE színessebbé teszi a játékot.

Gyakorlati haszon. 2 varázsló egymással szemben állva, párbajt vivva, érti hogy mit mond a másik vagy mit mutogat. Ha ne adj isten az egyikük ismer egy más nyelvet, akkor csupán a szavakat használva helyzeti elönyhöz juthat. Míg ő pontosan tudja mit csinál ellenfele, addig az csak a sötétben tapógatózik. Egyszerüen hihetetlen lenne, hogy a varázslók több ezer éves fennállása óta, nem használtak volna ki egy ilyen elönyt. Vagy ne fejlesztettek volna ki egy másik nyelvet, dialektust. Szvsz nem a nyelv kell a varázslathoz, hanem a belső erő. A nyelv csak útat nyit neki. Szvsz nem hiába tudnak a varázslók 3 módon is varázsolni. 1 nyelv-rúna, 2 rúna, 3 nyelv. Itt látszik, hogy a nyelv nem is fontos, csupán egy segédeszköz.

6 órával ezelőtt-kor Rodrigo írta:

Az Od-dal kapcsolatban az is felmerült bennem, hogy az aktív nyelvhasználathoz valszeg "ugyanazon faj vére (genomja)" is szükséges, mert ellenkező esetben nyilván előfordult volna, hogy egy-két harmadkori aquir megfejeli a saját hatalomszavait némi óelf/sárkány/óriás/gnóm/mittomén ősmágiával is. Gondolom ezért használnak a fejvadász (és egyéb) rendek Kránban is csak aquir hatalomszavakat, hisz az azokat használó emberekben "jellemzően" aquir vér csörgedezik.

Valamilyen szinten egyet értek veled.Kivétel:  Lásd a boszorkányerőd úrnőjét aki a hím aguirok spermájából használja az odot.

Én úgy tudom vannak megkötések, vannak nyelvek amik nem fednek le minden területet. Pl: amundok képtelenek anyagi hatalom szavakat használni. A kráni, ediomad aquirok képtelen asztrál szavakra. (most csak ezek jutottak eszembe.). Az elfek is egy eléggé mástípusú hatalommal bírnak.

De, igaz kissebb hatásfokkal, itt is vannak átfedések. Ergo megintcsak nem a nyelv a fontos, hanem aki azt használja, és aki ezáltal a hatalmát közvetíti. Titkos nyelven már nem kell a szót hallani, az úgy is hatni fog. Ez szvsz nem a titkos specialítása, hanem a használó rendelkezik akkora hatalommal (hisz 4 odot fektet be alapálláson) ami ezt lehetővé teszi.

Bocsi, ha hosszú voltam. De élvezem ezt a beszélgetést

[bűvdudás]

20 órával ezelőtt-kor Rodrigo írta:

Mozaikmágia - el tudom képzelni (és ez nem mond ellent a főszabálynak, csak kivétel), hogy van ahol nem a kyr az alap ősi nyelv. Ha már kidolgozták a lar-dori "keleti iskolát", ahol a godoni pszit és a godoni mágiaformákat is oktatják (ld. Fogadalom c. regény, meg UT vagy UTK nemtom), akkor felteszem ott a godoni a tanult ősi nyelv.

Sziasztok!

Rodrigo; 

szerintem a fentiekben van egy tévedés - illetve két fogalomkör csúszott össze, ami csak látszólag következik egymásból. 

Először is, a Nagy Zöld szerint Doranban és Lar-Dorban (tehát a két JK-k által háttérként felvehető varázslóiskolában) egyaránt kyr alapú mozaikmágiát tanítanak. Ennek legrégebbi kutatható forrásanyaga minden bizonnyal kyr nyelvű. Következésképp fontos, hogy a tanoncok ismerjék és olvassák a(z ó)kyrt, így  a frissdiplomás (1. TSZ.) varázslók mindegyikének bírnia kell ezt a nyelvet. Merthogy ez adja a stabil alapot mind a kyr pszihez, mind a hetedkori mozaikmágiához (hangsúlyozom, a két kidolgozott, "játszható iskolában"). Aztán hogy magasabb szinten a magiszterek milyen stúdiumokkal töltik az idejüket (azaz milyen nyelvekre költik a Kp-t), az már rajtuk áll...

Másfelől abból, hogy a mágia elméletével kyrül ismerkedik a hallgató, még nem feltétlenül következik, hogy a mágia nyelve is a köznapi/irodalmi kyr. Bár a legkorábbi irodalmi forrásokban - Észak Lángjai pl, ahol Alyr varázsol - kyr szövegek hangzanak el ("Szólítom a holtakat... Szólítom a megcsúfoltakat"), ez  simán lehet hangulatfestő elem (ami csak atmoszférájában idézi az igéket, s nem szó szerint), mivel a szöveg nem tűnik varázslatmozaikok neveinek. Márpedig a Nagy Zöld feketén-fehéren leírja, hogy a - mindjárt meg is nézem... - varázsló a varázslat során "sorban egymás után kiejti a mozaikok mágikus nevét, miközben bal keze mutatóujjával... (...)  Mikor az összes használni kívánt mozaik a helyére került, a varázsló kimondja ... az ún. Végjelet, melynek következtében a teljes varázslat létrejön."

Látható tehát, hogy az ETK-ban nincs szó arról, hogy a mozaikok kyrül (vagy bármely más ősi nyelven) hangzanak el. Tehát a "Fény Teremtése" során korántsem biztos, hogy a dorani beavatott azt harsogja kyrül, hogy "Fény legyen!" (itt a "legyen" a Végjelet hivatott helyettesíteni) - mármint ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel egy néhai kyr nemesúr förmedt a szolgájára, hogy gyújtsa már meg végre a gyertyákat. Hanem talán (hangsúlyozom: talán) elharsogja a mozaik kyr nevét, azaz egy olyan kifejezést, amit már a kyrek is csak ebben az összefüggésben, azaz varázslás közben használtak a "fény" paraelem megnevezésére, szólítására. Tehát nem egyezik meg az ókyr köznapi "fény, világosság" szóval...

Magyarán a hetedkori varázslóknak be kell biflázniuk a dolgok és történések (mozaikok) mágikus neveit, amelyeket már a kyr időkben is így hívtak, így méltán nevezhetjük őket az ókyr szókincs elemeinek, azaz voltaképp kyr szavaknak. Ugyanakkor ezek a szavak nem a mundán, mindennapi használatra szánt ókyr szavak megfelelői, s talán sokkal ősibb időkből származnak.

Emellett pedig a fent említett varázslóinknak ismerniük kell a kyrt mint az általuk művelt mágiaforma forrásnyelvét (elmélet, módszertan, leírások stb.), mely alkalmassá teszi őket akár önálló kutatásokra is.

Remélem, érthetően szavakba tudtam ölteni a gondolataimat...  

Természetesen előfordulhat - sőt, valószínűsíthető -, hogy a kráni vagy godoni hagyomány egészen más alapokon nyugszik. De én a magam részéről sanszosnak tartom, hogy a varázslat ott sem azonos az egy valamely ősi (humán) nyelven kiadott paranccsal, amelyre manát is költünk. (Ilyen módon - bár nyilván oddal - csak az Ősnépek hatalomszavai működnek, ill. működtek.)

Konkrét leírások híján (hogy ti. pontosan mi is az a /mozaik/mágikus nyelv) csak találgathatunk. Bár lehet, hogy valaki tud egy idevágó RÚNA-cikkről.

[bűvdudás]

Darabolo;

12 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Érdekes lehet az élőhalott Kyel pap, aki mindenben élőnek tünik (eszik, alszik, ürít), és mindeközben nem akar élőhalott lenni. No, de ugyebár a pyar eszmék szerint a saját életét nem veheti el (már ha ez életnek számít).

Szerintem a Kyel-pap az első adandó alkalommal elpusztítja magát, s megtér istenéhez, mivel a puszta léte egy merő hazugság (élőnek mutatni magát); a legszörnyűbb blaszfémia. Ha nem teszi, akkor meg megszűnik papnak lenni; kizárt dolog, hogy istene tovább támogassa ebben a formában. 

Az egészen más volna, ha maga Kyel ajándékozná meg síron túli léttel, hogy valamely magasabbrendű cél érdekében imígyen szolgálja őt és az általa képviselt eszmerendszert. Bár pillanatnyilag elképzelni sem tudom, hogy a Teremtés és Pusztítás Ura ilyen eszközhöz nyúlna. Akkor inkább feltámasztja és sebezhetetlenné teszi (az élőszentek sorába emeli).

12 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Kivétel:  Lásd a boszorkányerőd úrnőjét aki a hím aguirok spermájából használja az odot.

Tekidiára gondolsz (ő nem volt a boszorkányerőd úrnője)? Ő a ritka kivételek egyike volt; senkinek sem javasolnám, hogy a hetedkorban ilyesmivel próbálkozzon.  

12 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Én úgy tudom vannak megkötések, vannak nyelvek amik nem fednek le minden területet. Pl: amundok képtelenek anyagi hatalom szavakat használni. A kráni, ediomad aquirok képtelen asztrál szavakra. 

Ezekre azért ne vegyél mérget. Pláne az utóbbira ne... 

[Rodrigo]

Sziasztok!

bűvdudás;

Maximálisan egyetértek azzal, amit írtál.

Egyfelől: a mozaikok verbális  és a bal kéz nonverbális jelenléte (vagylagosan vagy együtt) szükségesek a varázslat létrejöttéhez (plusz mana :)). És a mozaikokat úgy hívjuk ahogy, nem feltétlenül van kapcsolatban az ősi nyelvvel, bár nem zárhatjuk ki, mert logikus lenne. A kyr biztosan "legalább" a hordozó nyelv, amin a mozaikmágia elmélete, a világszemlélet amiből fakad, plusz a szakmai trükkök, meg egy csomó egyéb amiről nem tudok le vannak írva.

Másfelől a nagy Zöldben tényleg az általad leírt 2 alkaszt/iskola tanítványai vannak megemlítve és később megalkotva és azokra teljes mértékben áll mindaz, amit leírtál.

Ugyanakkor majd minden kaszt esetében a későbbiekben hivatalos vagy rajongói kiadványok, cikkek keretében kerültek kidolgozásra kasztok, alkasztok (ld illúzionista, vagy a harcművészek 4 stílusa, papok, harcosok...) a világ "diktálta" szükségszerűség okán. Ezen túl a MAGUS irodalma is hozott újdonságokat kasztok, alkasztok terén (ld új harcos alkaszt - Marmeia-alidari harcos (Della bábjai), Kráni fejvadászok alkasztjai (Renegát)), amik később játéktechnikailag is leírásra kerültek a felmerült igények miatt). Amit megfogalmaztam az gyakorlatilag az ezen vonal mentén kidolgozható JK-NJK varázsló alkasztok, amiket a nagy Zöld nem említ vagy nem definiál, de a későbbiekben Ynev belső "logikája" inspirál vagy adott esetben a regényekben, világleírásokban megjelent iskolák - karakterek már megformáltak és "csak" játéktechnikát kell mögéjük tenni (természetesen a fellelhető információknak és azok szellemiségének maradéktalanul megfelelően.)

A Fogadalom c. regénnyel (és a folytatása az Egyezség c.) azért példálóztam, mert ott konkrétan egy ilyen godoni alapokon nyugvó, lar-dori iskola tanítványa a főszereplő és a mozaikmágiája és világszemlélete is eltér a kyr alapokon nyugvótól. Rég olvastam, de talán az a különbség, hogy a kyr rá akarja kényszeríteni az akaratát a világra, míg a godoni együtt működik vele, belesimul abba, harmonizál vele és ezen belül, de az egyensúlyra törekedve módosítja azt (vagy valami ilyesmi). A nyelv valamilyen mértékben önmaga képére formálja a használóját, hisz az adott témát egyfajta szimbólumrendszerben értelmezi, ezért amennyiben nem a kyr eredetű mozaikmágiát használja valaki, akkor (a mozaikmágiája elsajátítása kapcsán) nincs értelme kyr-ül tanulnia. Ez nyilván nem csak a játéktechnikában nyilvánul meg (más ősi nyelv, más pszi, esetleg tiltott mágiaformák), hanem más típusú személyiség megformálását is elvárja a játékostól. Mint ahogy felteszem egy "tradícionális" kráni/elf/dzsenn varázsló sem "feltétlenül" a kyr szemlélet szerint látja a világot, így valószínűleg más alapokról más módon áll a mozaikmágiához (és a világhoz).

Röviden ennyi, remélem átjött mit akartam mondani. (Nem azokat a tényeket cáfolni amit leírtál, hanem azt kiegészíteni egy szubjektív véleménnyel.) 

 

[Darabolo]

3 órával ezelőtt-kor bűvdudás írta:

Az egészen más volna, ha maga Kyel ajándékozná meg síron túli léttel, hogy valamely magasabbrendű cél érdekében imígyen szolgálja őt és az általa képviselt eszmerendszert. Bár pillanatnyilag elképzelni sem tudom, hogy a Teremtés és Pusztítás Ura ilyen eszközhöz nyúlna. Akkor inkább feltámasztja és sebezhetetlenné teszi (az élőszentek sorába emeli).

Nem azt mondtam, hogy Kyel adna neki halhatatlanságot ilyetén formában. Hanem hogy, ha szükséges akár mentál operációk segítségével de elhitetik vele, hogy isten élesztette fel.

[bűvdudás]

Szegénykém akkor is hamar rájönne - az "én Ynevemen" legalábbis -, hogy valami nem stimmel, merthogy Kyel egykettőre a tudtára hozná. Az a minimum, hogy cserbenhagyná a papi hatalma. 

[Darabolo]

5 órával ezelőtt-kor bűvdudás írta:

Szegénykém akkor is hamar rájönne - az "én Ynevemen" legalábbis -, hogy valami nem stimmel, merthogy Kyel egykettőre a tudtára hozná. Az a minimum, hogy cserbenhagyná a papi hatalma.

Látod erre nem gondoltam. Viszont nem látom be miért fosztaná meg a hatalmától, hisz nem saját akaratából lett ilyen, és egy esetleges akarat központot befolyásoló bélyegtől  még magát elpúsztitani sem tudja. Illetve ájtatossága, hite nem változott. Leleke mélyén úgyan úgy örzi istenébe vetet hitét.

[Rodrigo]

Kiegészíteném magam:

Nyilván a varázsló a kyr hagyományok alapján is egy roppant változatos kaszt. Rengeteg rendet, iskolát (vagy egy meglévőn belül egyedi karaktert) lehet kidolgozni ezen keretek között is, hisz a mozaikmágia olyan széles spektrummal rendelkezik, ami alapján idővel kvázi bármelyik varázshasználó kaszt (és annak ellentéte is) felülmúlható. Az oldalon fenn lévő (gianagi, erioni, caedoni, bolki) varázslórendek mind egyediek, hangulatosak, be vannak ágyazva a világba, azok varázslói jó játékkal (és a varázsló esetén különösen fontos önmérséklettel) a játékosa és a többi játékos részére is nagyon élvezetessé tehetnek egy-egy játékot-kampányt (tapasztalatból mondom, ha túlteszed magad az állandó tervezgetésükön, csillagjóslásukon, meg vezetői ambícióikon egész jó fejek ).

[bűvdudás]

21 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Látod erre nem gondoltam. Viszont nem látom be miért fosztaná meg a hatalmától, hisz nem saját akaratából lett ilyen, és egy esetleges akarat központot befolyásoló bélyegtől  még magát elpúsztitani sem tudja. Illetve ájtatossága, hite nem változott. Leleke mélyén úgyan úgy örzi istenébe vetet hitét.

A rövid válasz: mert ettől a boldogtalan pap léte még hazugságon alapszik, s ezt Kyel nem hagyná annyiban. Vagy megszüntetné a kettejük közt lévő kapcsot (azaz megfosztaná néhai szolgáját papi hatalmától), vagy - ami valószínűbb - rövid úton magához szólítaná , így szabadítva meg őt méltatlan helyzetéből. (Esetleg elintézné, hogy az élőhalott megtudja az igazságot, ami az utóbbival egyenértékű.) Egyúttal jó eséllyel gondoskodna arról is, hogy a felelős kedvét egyszer s mindenkorra elvegye az effajta szentséggyalázástól...

Hangsúlyozom: szerintem. Ha valamiért fontos ez neked, dönthetsz úgy, hogy a te Yneveden ez nem gond, vagy akár úgy, hogy valami - ritka együttállás stb. - miatt késlekedik Kyel válasza a blaszfémiára.

[Darabolo]

Meggyöztél.

[Darabolo]

Más kérdés.

Szimpatikus viszony személy- és varázstárgy között kialakulhat?

Szerintem nem, hisz ha a cucc nem szimpatikus viszony létrehozására van kondicionálva akkor csupán a készítővel lehet sőt kötelező szimpatikus viszonyba lennie.

Véleményem szerint ez a készítő halálával se változhat. Maximum  a személy-tárgy kapcsolat  tárgy-tárgy kapcsolattá alakul. Bár ez a rész nekem homályos.

[bűvdudás]

Üdv!

3 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Más kérdés.

Szimpatikus viszony személy- és varázstárgy között kialakulhat?

Szerintem igen. A tárgy- és a társszimpátia leírása szerint egy tárgyat vagy személyt több másik tárgyhoz (és/vagy személyhez) is köthet szimpatikus/szimpátiás viszony.  A szükséges feltételek elég világosan be vannak mutatva példákkal - úgy tűnik, az, hogy az adott tárgy mágikus-e vagy sem, nem igazán releváns.

Viszont, ugye, ez már csak azért is véleményes, mert a "Szimpatikus viszony meglétének vagy hiányának eldöntése minden esetben a KM feladata és jogköre". 

[Darabolo]

7 órával ezelőtt-kor bűvdudás írta:

Szerintem igen. A tárgy- és a társszimpátia leírása szerint egy tárgyat vagy személyt több másik tárgyhoz (és/vagy személyhez) is köthet szimpatikus/szimpátiás viszony.  A szükséges feltételek elég világosan be vannak mutatva példákkal - úgy tűnik, az, hogy az adott tárgy mágikus-e vagy sem, nem igazán releváns.

Elég hihetetlen számomra, hogy egy varázsló évekig magával hurcolja mondjuk halott fia kardját (kialakul a szimpátia, naponta ápolja, kezeli. Így adva tiszteletet fia emlékének). Majd egy ilyen-olyan oknál fogva elladja, az új tulaj csaták százait nyeri meg vele. Nevet ad a kardnak etc .... És hopp évekkel késöbb (morális hátteret ne nézzük) a szimpatikus viszonyt kihasználva a varázsló elteleportálja, mondjuk a dramaturg helyzet kedvéért a csata közepén.

Nem tudom mi lenne a megoldás, hogy a varázsló szimpatikus viszonyát az új kapcsolat megszünteti, vagy valami fajta dobáskombináció. De nem egészen világos nekem, hogy most meg kell e küzdenie az új használó mentál, asztrál ellenállásával a varázsnak, vagy a varázsló mivel saját ellenállásáról van szó saját hatáskörben átengedi az auráján a varázslatot.

NO, és ezért mondtam, mivel a varázstárgykészítés során, a Zöld szerint a varászló lelkének egy darabját zárja a rúnák közé, és mivel a runák alapesetbe felrajzólva végtelen erősítésüek, ill. egy ilyen kapcsolat szvsz szimpatikus viszonyt alakít ki, más nem lehet a tárgyal kapcsolatban. 

SEGÍTSÉG, SEHOL SINCS LEIRVA, FONTOS LENNE A MOSTANI KALAND IRÁSÁHOZ! Amíg én nem értem, nem is tudom hihetően lemésélni, erre pedig nagy hangsúlyt fektetek. Addig nem jövök ki egy kalanddal amíg nem tudok a JK-k minden kérdésére élből válaszolni.

[tetra]

Egy órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

a Zöld szerint a varászló lelkének egy darabját zárja a rúnák közé

Ez hol van pontosan leírva? ERŐSEN kétlem, hogy minden egyes leírt rúna szabdalná egy varázsló lelkét.

Egy órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

és mivel a runák alapesetbe felrajzólva végtelen erősítésüek

Ez viszont egyáltalán nem igaz. Csak a bélyegek erősítése végtelen.

Egy órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Nem tudom mi lenne a megoldás

A fenti példánál egyszerű: a szimpatikus viszony nem életfogytig szól, ha a varázsló már nem ápolja a fia kardját egy ideje, akkor az eltűnik és az új hőssel lesz csak.

Ha mágikus tárgyról van szó az persze megmarad szimpatikus viszonyként, viszont az ETK leírja elég világosan, hogy személy-tárgy szimpátia nem létezik. Azaz személyen keresztül nem lehet tárgyra hatni. A varázslón keresztül nem lehet elteleportálni a varázslóval szimpatikus viszonyban álló tárgyat, csupán a tárgyon keresztül lehet hatni a varázslóra.

[bűvdudás]

Sziasztok!

9 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Elég hihetetlen számomra, hogy egy varázsló évekig magával hurcolja mondjuk halott fia kardját (kialakul a szimpátia, naponta ápolja, kezeli. Így adva tiszteletet fia emlékének). Majd egy ilyen-olyan oknál fogva elladja, az új tulaj csaták százait nyeri meg vele. Nevet ad a kardnak etc .... És hopp évekkel késöbb (morális hátteret ne nézzük) a szimpatikus viszonyt kihasználva a varázsló elteleportálja, mondjuk a dramaturg helyzet kedvéért a csata közepén.

Nem tudom mi lenne a megoldás, hogy a varázsló szimpatikus viszonyát az új kapcsolat megszünteti, vagy valami fajta dobáskombináció. De nem egészen világos nekem, hogy most meg kell e küzdenie az új használó mentál, asztrál ellenállásával a varázsnak, vagy a varázsló mivel saját ellenállásáról van szó saját hatáskörben átengedi az auráján a varázslatot.

Ez más felállás, mint a korábbi. Fentebb arról beszéltél, hogy a varázsló a készítő. Most viszont úgy néz ki, hogy csak szimplán egy néhai tulajdonos... 

Tetrával értek egyet. Azaz ebben az esetben (és az én olvasatomban), míg az új tulajdonossal kialakul a kard szimpatikus viszonya, azalatt a korábbi "tulajdonosi viszony" kötése elenyészik. Szóval - extrém esetek kivételével - az egyik (az új) tulajdonosi szimpátiás viszony felülírja a másikat (a régit), és nincs többszörös tulajdonlás sem.  (Illetve persze lehet egy tárgy közös tulajdonban, ám akkor nincs szimpátia.) De létezhet párhuzamosan készítői tárgyszimpátia és tulajdonosi tárgyszimpátia. (A készítői verziónál szerintem nem árt, ha a tárgy nem "futószalagon", hanem a mester által többször kézbevéve, finomítva-igazgatva, azaz műgonddal készült.)

Akárhogy is, a példában szereplő varázslónak nem áll módjában elteleportálni csata közben az új tulajtól a fegyvert a "messzi távolból". És nemcsak évekkel a fegyver eladása után nem tehetné meg ezt, de már másnap sem. Mert, ahogy arra tetra is rámutat, ehhez személy-tárgy szimpátia kellene, ami a M* világán nem létezik.

8 órával ezelőtt-kor tetra írta:

Ez hol van pontosan leírva? 

tetra, Darabolo szerintem az ETK 309. oldalának alján leírtakra gondol.

[Darabolo]

3 órával ezelőtt-kor bűvdudás írta:

Tetrával értek egyet. Azaz ebben az esetben (és az én olvasatomban), míg az új tulajdonossal kialakul a kard szimpatikus viszonya, azalatt a korábbi "tulajdonosi viszony" kötése elenyészik. Szóval - extrém esetek kivételével - az egyik (az új) tulajdonosi szimpátiás viszony felülírja a másikat (a régit), és nincs többszörös tulajdonlás sem.  (Illetve persze lehet egy tárgy közös tulajdonban, ám akkor nincs szimpátia.) De létezhet párhuzamosan készítői tárgyszimpátia és tulajdonosi tárgyszimpátia. (A készítői verziónál szerintem nem árt, ha a tárgy nem "futószalagon", hanem a mester által többször kézbevéve, finomítva-igazgatva, azaz műgonddal készült.)

Itt már mást mondtok mint előzöleg, ezt el tudom fogadni. Eddig azt mondtad a tárgy felé több párhuzamos szimptaikus viszony is kapcsolódhat. No, akkor én úgy értelmezem, míg egy kapcsolatot felül nem írnak addig él. Viszont fenn tartom, hogy a mágikus tárgy létrehozója a lélek darab miatt kapcsolatban áll a tárgyal. Ezért készítenek a varázslók ritkán mások számára mágikus tárgyakat, mert ezek komoly kockázatot jelentenek rájuk, és úgye ez volt az alap kérdés. Remélem sikerül megvílagitani sötét kis fejem

 

[Darabolo]

11 órával ezelőtt-kor tetra írta:

Ez hol van pontosan leírva? ERŐSEN kétlem, hogy minden egyes leírt rúna szabdalná egy varázsló lelkét.

Természetesen nem minden rúnára gondoltam. Csupán a varázstárgyakra.  Anno a boszinak a famulusait úgy magyaráztam, hogy azok az ő Horcruxai , ha saját magát nem tudja giliszta evésre rá venni, akkor bizony a hollója se fog gilisztát enni, hisz az ő maga csak más testben. Ha a holló meghal, lelkének egy darabja is elveszik, torzul a jelleme. Tehát nincs rá mód, hogy a megunt állatot csak úgy uk-mukk-fukk lecserélje. Persze a varinál ez nem ilyen egyszerű. Fel is vet egy másik kérdést, ha egy jelmágus élete során 20-30 tárgyat alkot (azért szerintem egy jelmágusnál ez még nem számít futó szallagnak) nem torzítja az a lelkét? Ha meghal, lélek szikrái a tárgyakban tovább élnek, míg a "főlélek" folytatja útját a lélekvándorlásban. Mondhatjuk, hogy hátrébb kerül a vándorlás folyamatában. Nem is beszélve arról a szitúácioról, mikor  pár tárgyát megsemmisítik. Vagy ne adja isten, nem nő meg annak az esélye, hogy hiába volt fehérmágus, ő maga a torzulások miatt valamilyen rosszindulatú lénnyé váljon?

[bűvdudás]

20 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Anno a boszinak a famulusait úgy magyaráztam, hogy azok az ő Horcruxai , ha saját magát nem tudja giliszta evésre rá venni, akkor bizony a hollója se fog gilisztát enni, hisz az ő maga csak más testben. Ha a holló meghal, lelkének egy darabja is elveszik, torzul a jelleme. Tehát nincs rá mód, hogy a megunt állatot csak úgy uk-mukk-fukk lecserélje.

A boszival komolyabban most ne foglalkozzunk; bár gyanítom, hogy itt is kissé más a helyzet. Szerintem az a lélekdarab nem vész el, hanem visszatér a boszorkányhoz (mivelhogy a lélek halhatatlan). Ezért tudja az a varázslatot később újra megismételni. Persze ettől még a trauma kétségtelen. Az meg, hogy a lova nem legel, ha a boszi nem hajlandó rá, szerintem életszerűtlen elképzelés (a leírás szerint némelyik boszorkány a lovával válik eggyé).  

20 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Természetesen nem minden rúnára gondoltam. Csupán a varázstárgyakra.  (...) Fel is vet egy másik kérdést, ha egy jelmágus élete során 20-30 tárgyat alkot (azért szerintem egy jelmágusnál ez még nem számít futó szallagnak) nem torzítja az a lelkét? Ha meghal, lélek szikrái a tárgyakban tovább élnek, míg a "főlélek" folytatja útját a lélekvándorlásban. Mondhatjuk, hogy hátrébb kerül a vándorlás folyamatában. Nem is beszélve arról a szitúácioról, mikor  pár tárgyát megsemmisítik. Vagy ne adja isten, nem nő meg annak az esélye, hogy hiába volt fehérmágus, ő maga a torzulások miatt valamilyen rosszindulatú lénnyé váljon?

Az én értelmezésemben szó nincs róla, hogy a varázsló a jelmágia alkalmazása közben (a varázstárgyak jelentős része is rúnamágiával készül, ugye) apránkint elforgácsolná a lelkét. Ilyenkor a lélek bélyegzőként viselkedik, s pusztán a lenyomatát hagyja hátra az adott tárgyon (illetve annak rajzolatain). A tinta pedig a hasonlatunkban legyen a belefektetett mana... Így annak a veszélye, amit fentebb felvázoltál, nem áll fenn.

Szóval a Horcruxos hasonlatod, bár kétségtelenül szemléletes, Yneven - a fentebb tárgyalt módokon és a véleményem szerint legalábbis - nem áll meg. Persze torzmágia esetében bármi elképzelhető... ha mégis valami hasonlóra volna szükséged a dramaturgia kedvéért.  

[Darabolo]

Egy órával ezelőtt-kor bűvdudás írta:

A boszival komolyabban most ne foglalkozzunk; bár gyanítom, hogy itt is kissé más a helyzet. Szerintem az a lélekdarab nem vész el, hanem visszatér a boszorkányhoz (mivelhogy a lélek halhatatlan). Ezért tudja az a varázslatot később újra megismételni. Persze ettől még a trauma kétségtelen. Az meg, hogy a lova nem legel, ha a boszi nem hajlandó rá, szerintem életszerűtlen elképzelés (a leírás szerint némelyik boszorkány a lovával válik eggyé).  

Elolvastam, nem írja a lélek szilánk megsemmisülését. Ott a pont. Bár állítom, hogy vannak varázsok amik rongálják. Különben hogy alakulhatnának ki a külömböző fajta bestiák, zombik, élőholtak. Többnél is le van írva, hogy a lélek erősen sérült. Ill. Azt is tartom, hogy biza a hollója nem fog gilisztát enni, mert azt viszont világosan írja a könyv, hogy az állati lelket kiüzi a testből, és a sajátjának egy szilánkját ülteti bele. NO, ha én nem eszem gilisztát, ha csöröm lesz akkor se fogok, mert " oooolyan undi.....". A paci más kérdés ott engedném a fű legelést, bár ott is meghagynám, hogy az átlagosnál több almát, répát ad neki (saját magának  ). Várj, várj, várj..... M.A.G.U.S. -ról beszélünk, az egész életszerütlen  Paci eszik füvet, varjú nem eszik gilisztát (mondjuk szotyit, gyümölcsöket, magvakat igen ), és bizony ha szerez egy tigrist azzal se fog beleket (nem belsőség), alkarnyi csontokat etetni. Sőt, ha csak az elösztoriban nincs benne, hogy véresen szereti a húst, akkor nyers húst sem. Tessék neki megsütni. Nehogy már olyan egyszerű legyen egy fehér tigrissel szaladgálni. Fenntartom, ilyenkor nem az állatot eteted, hanem saját magad. Nem azt mondom, hogy nem eszik a lény, csak azt nem eszi meg ami boszinak alaphelyzetben heveny öklendezést okozna.  Képzeld el, hogy egy gilisztát a szádba veszel és szétrágod, képzeld el ahogy vonaglik a szádban. Most szorozd be az érzést 10-el, mondjuk a cica tested kiprobál egy gilisztát, az érzékszerveid erősek, már a szelvényeket is ki tudod venni a nyelveddel miközben a szádban vonaglik. Elég hülyén nézne ki, hogy a boszi meg a melletted lévő állatok egyszerre kezdenek sugárban hányni..... Erről nem győzöl meg, KM vétó  

 

Egy órával ezelőtt-kor bűvdudás írta:

Az én értelmezésemben szó nincs róla, hogy a varázsló a jelmágia alkalmazása közben (a varázstárgyak jelentős része is rúnamágiával készül, ugye) apránkint elforgácsolná a lelkét. Ilyenkor a lélek bélyegzőként viselkedik, s pusztán a lenyomatát hagyja hátra az adott tárgyon (illetve annak rajzolatain). A tinta pedig a hasonlatunkban legyen a belefektetett mana... Így annak a veszélye, amit fentebb felvázoltál, nem áll fenn.

Most hirtelen neki álltam keresgélni éjszakás után, de feladtam. Gyözött a fáradtság. Kevés dolgot állítok szilárdan, de arra fixen emlékszem, hogy tárgy kap egy lélekszilánkot a varitól. Megkeresem. Mindenesetre, nálam így használjuk. Ebben az esetben mit mondanál az alap szimpatikus kérdésre?

[bűvdudás]

3 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Most hirtelen neki álltam keresgélni éjszakás után, de feladtam. Gyözött a fáradtság. Kevés dolgot állítok szilárdan, de arra fixen emlékszem, hogy tárgy kap egy lélekszilánkot a varitól. Megkeresem. Mindenesetre, nálam így használjuk. Ebben az esetben mit mondanál az alap szimpatikus kérdésre?

ETK 309. oldal alja. De  a fogalmazás, látni fogod, inkább az én olvasatomat erősíti, és valójában idézet, nem játéktechnika. (Nem szólva arról, hogy a szabálykönyv sehol sem figyelmeztet a jelmágiánál a "lélekkopás" veszélyeire - valószínűleg azért nem, mert nincs szó efféléről.)

A kérdésed második felével kapcsolatban: ha a varázsló a készítő, akkor valóban fennáll a szimpátia, függetlenül attól, ki épp a gazdája a tárgynak. Ettől nem változik a dolognak az a a része, hogy a tárgy ezzel egyidőben a tulajdonossal is lehet szimpatikus viszonyban (ha elég régóta nála van stb.). Merthogy az egy másféle kötődés.

Ettől függetlenül a varázsló továbbra sem tudja eltüntetni a kardot csata közben a tulajtól... hacsak nem gondoskodott annakidején az ehhez szükséges  varázsjelek felviteléről is. Viszont rá könnyűszerrel varázsolhatnak a rosszakarói, ha tudják, hogy ő csinálta a varázsfegyvert.

Remélem, a kérdésedre válaszoltam.

Amúgy van még valami, amit talán nem árt itt leszögezni: úgy vélem, hogy vaktában nem lehet egy tárgyon keresztül annak készítőjére hatni. Tehát úgy, hogy nem ismerem az alkotót, nem tudok rá varázsolni a holmin keresztül. (Mittudomén: "Csiribú, csiribá; öregedjen meg a varázsbögre készítője, bárki legyen is az!") 

[Darabolo]

8 perccel ezelőtt-kor bűvdudás írta:

Amúgy van még valami, amit talán nem árt itt leszögezni: úgy vélem, hogy vaktában nem lehet egy tárgyon keresztül annak készítőjére hatni. Tehát úgy, hogy nem ismerem az alkotót, nem tudok rá varázsolni a holmin keresztül. (Mittudomén: "Csiribú, csiribá; öregedjen meg a varázsbögre készítője, bárki legyen is az!

ezzel nem feltétlen értek egyet. Azért köszönöm a segítséget. Bár még mindig nem világos számomra, ha több szimpatikus viszony áll fenn, le kell e verni mindkét fél ame-át, mme-át.

[bűvdudás]

6 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Bár még mindig nem világos számomra, ha több szimpatikus viszony áll fenn, le kell e verni mindkét fél ame-át, mme-át.

Szívesen! Lehet, hogy nem jól értem a kérdésed, de a szimpátiás kapcsolaton keresztüli varázslathoz először is meg kell határozni a célszemélyt. Ez jellemzően egyszerre egyvalaki lehet. (Azaz a játékosod bejelenti: "XY-ra akarok varázsolni a birtokomban levő kardján/hajtincsén keresztül!") Így máris csak egy célpont - vagy ahogy te nevezted, "fél" - lesz játékban. Azt pedig, hogy ő jogosult-e valamilyen mágiaellenállásra, azt mindig annak a varázslatnak a leírása dönti el, amelyet a szimpatikus kötésen keresztül  a varázsló létre akar hozni. 

Görgessük tovább a gondolatmenetet! Tegyük fel, hogy a varázsló nemcsak a kard birtokosát, de a készítőjét is ismeri... Ez annyit jelent, hogy a varázslónk rá is varázsolhat a szimpátiás kötésen - és a kardon - keresztül. De ahhoz a játékosának azt kell bejelenteni, hogy "Most meg WZ-nek akarok küldeni egy kis meglepit ezen a kardon keresztül, merthogy tudom, hogy ezt a kardot ő készítette..." Ez esetben a varázslat csakis WZ-re fog hatni, és esetleg ő jogosult mentődobásra, ha a varázslat leírása megengedi. XY pedig mindebből semmit sem érez meg, hisz a mágia nem rá irányult, hiába van amúgy szimpatikus viszonyban a karddal. 

[Darabolo]

Hogy oldanátok meg, milyen mozaikokkal, hogy a kardot a hüvelyéből csak a célszemély tudja kihúzni. A szimptikus viszony létrehozása, és a szimpatikus mozaik még rendben, de mi lenne a többi? Ezen agyalok, és nem jutok 1-ről a 2-re.

[Cundior]

Nem tudom pontosan mik a körülmények, de a tapadás varázsjellel és gondolati úton történő aktiválással (deaktiválással) megoldható. Így aki tud "parancsolni" a rúnának, az ki tudja húzni a kardot, és ha a titkába nem avat bele senkit, akkor csak ő képes rá.

Viszont, ha egy excalibur jellegű dologra gondolsz, ahol a célszemélynek nincs tudomása a dologról, nincs felkészítve, hanem egyszerűen csak a személye hozza létre (szünteti meg) a varázst, ami nem engedi azt kihúzni más által, az is megoldható. Bár nem teljesen szabályszerű, de szerintem még belefér, hogy az előbb írt módszert megváltoztassuk, nem gondolati, hanem érintés alapú aktiválásra (ez még szabályszerű), és hozzáfűzzünk egy tárgyszimpátia mozaikot, ami összeköti a személyt a tárgyal, hogy csak az ő érintésére lépjen működésbe a varázslat.

Persze a szimpatikus mágia nem így működik, de az eredeti hatása mellett lehet ilyen kiegészítő tulajdonsága ebben az esetben, ha egyben írják fel a varázsjelet, és engedi a KM, úgyis jó sok mana lesz.

De hogy teljesen szabályosak legyünk, azt is tehetjük, hogy létrehozzuk a szimpátiát a személy és a kardhüvely közt, aztán a markolatra írunk egy destrukció varázslatot. Ha más érinti meg, az érintés alapú jel aktiválja rajta a varázslatot, esetleg destruálódik az illetőről a mágia, ha volt rajta, vagy nem történik semmi. De ha a célszemély érinti meg, akkor a szimpátia miatt, helyette a kardon jön létre a destrukció, megszüntetve ezzel a tapadás varázsjelet.

[Darabolo]

Köszönöm megoldottad a problémát