Dumaterem

[MagyarGergely]

Üdv!

A szabályokat nézve ne feledkezzünk el pl. a Taba el-Ibara tolvajairól szóló cikkről, amiben szintén a tolvajok tanulhatnak némi varázslatokat. Ebből már csak pici, tényleg pici és egyébként logikus lépés az, hogy a mágiahasználat SZERŰ képzettséget bevezessük más kasztok mágikus hatalmának egy részének elsajátítására - de ez már - bármilyen logikus is - házi. 

Graum kártya változatán azért nem érdemes pörögni, vagy "megfeküdt gyomorral" fájlalni ezt az emészthetetlen dolgot, mert nem a MAGUS része. Tetszik vagy nem, a MAGUS kártya nem a MAGUS meghatározó háttérirodalma, pontosan az ilyen dolgok pontosabban ezek okai miatt. A kártyalapok tervezésében sokkal fontosabb az, hogy 1-2 jól csengő név, vagy jól csengő képesség kerüljön oda, minthogy Ynevhű legyen. 

Ha valóban NCS karaktere volt Graum annak idején - ezt én most nem bitatom, bár a forrása érdekelne, mert én nem emlékszem iylen infóra, persze én sem ismerek mindent - akkor pedig sok egyéb változat is elképzelhető, ami sokkal emészthetőbb. Hiszen HA sokat játszottak vele, számos kaland, és nyilván nem kevés szint elérése után szinte biztos, hogy szerzett, akpott a KM-től a szabályok szélén is túlmutató, netán egyenesen nem asszerint értelmezhető képességeket, képzettségeket - tegéytek a szívetekre a kezeteket, a ti éppen kedvenc, magas szinte jutott, sokáig játszott karaktereiteknek nincs ilyenje? dehogynem... és mindenki meg is van győződve róla, hogy megérdemli - mert minden bizonnyal úgy is van. Én úgy gondolom, hogy nincs is ezzel semmi gond, hiszen a játék ilyen, de NEM EZEK AZ ELEMEK a tipikusak, és nem is ide, a fórumra, a nyilvánosság elé, hanem otthonra valók. Nem kell közönséget pukkasztani, felháborodáást kelteni olyan eredményekkel, mint pl. az elf íjat gyártó ember Arel-pap, ami értelmezhetetlen és elfogadhatatlan, valószínűleg csak az érti és annak tetszik, aki ott volt, és végigjátszotta. Oda jó is. Ezek otthoni dolgok, nem archetípusok...

Az a gond a történetben, hogy ezt kiteregették.. igaz, kicsit, mert pl. Graum sosem került be a Rúnába a kidolgozott karakterek közé. De hát a kártyára kellett valami... nyilván egy alig valami goblin tolvajjal nem sokra mentek volna, akkor sem, ha van neve. Viszont milyen jól hangzott már az, hogy mesterkém, meg tolvaj/varázsló? Főleg, hogy a kártya valószínűleg nem olyan bonyolult, hogy lefedje a tolvaj számára elérhető varázslatok haszánlatának az asztali szabályok szerint értelmezett lehetőségeit... egyszerűbb volt odaírni, hogy varázsló. 

Arról nem is beszélek, hogy az is lehet, hogy Graum soha nem érte el ezt a szintet, csak éppen arrafelé játszottak, vagy csak a játékosának a terve volt a jövőre nézve - minden jáátékosnak van jövőképe a karakteréről, hogy hova fog majd ő fejldőni... és amikor elővették kártyára, akkor a fenti okok miatt is, jól megjelenítették ezt. 

De ezt kár a MAGUS szabályainak példájaként, és így egy felháborító dologként tekinteni... ez egy másik játék eleme! Ettől még szerethető, de nem kötelező forrása, pláne nem példája a MAGUS karaktereknek, asztali szerepjátéknak.

[Jadis]

2 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Számomra még ez se emészthető. Inkább néznék ki belőle valami kevéssé kidolgozott mágiát, egy kis tűzgyujtással, vagy minimális villámszórással, de leginkább csak mikromágiákban gondolkodom. 

Egyetértek. Ezért is írtam, hogy ha a szabályokból indulunk ki...

[Jadis]

2 órával ezelőtt-kor MagyarGergely írta:

Üdv!

A szabályokat nézve ne feledkezzünk el pl. a Taba el-Ibara tolvajairól szóló cikkről, amiben szintén a tolvajok tanulhatnak némi varázslatokat. Ebből már csak pici, tényleg pici és egyébként logikus lépés az, hogy a mágiahasználat SZERŰ képzettséget bevezessük más kasztok mágikus hatalmának egy részének elsajátítására - de ez már - bármilyen logikus is - házi.

A vicc az az, hogy a lángőrnél ez elő is kerül a tűzmágia kapcsán, innen az a kis ugrás, ámde házi szabály, már nem sok, mindenféle mágiára kiterjeszteni a képzettséget.

De mint Darabolo is írta, te is, azért Graumhoz ez a tolvajmágia jellegű valami sokkal jobban illik, mint bármi más

[Shen]

3 órával ezelőtt-kor MagyarGergely írta:

 

Ha valóban NCS karaktere volt Graum annak idején - ezt én most nem bitatom, bár a forrása érdekelne

Anno még a DV fórumon szokták kérdezgetni kinek milyen karaktere volt, abból van.
 

Idéz

 

Máyer Júlia: Rosanna

Novák Csanád: Mogorva Chei, Vaskezű Alex, Lándzsás Erik, Alyr Arkhon, Eligor, Graum, Gáin (?)

Nyulászi Zsolt: Sonnor, Selmo, Tret Arkhon + KM par excellence; nevezetes NJK-it felsorolni sem lehet. Amiért Oscart kellett volna kapnia, az Vaskezű Alex kránsötét gellán barátnőjének megformálása volt a felföldi belháborús sztorivonalon. Ő utóbb kardmarkolatként végezte - a Boros-Szikszai páros nevezetes eroni csoportképén (Valhalla m* naptár) is így szerepel. smile   

Galántai János: Airun Al Marem, Galodan Nadag, Amadeus Rabucchini

Héjjas Miklós: Heliodor

Szalkai László: Shenarion

Gorduinnal, Nogrennel, Zabarral és Garmacorral én játszottam; ezek közül csak a középső kettő feleltethető meg (többé-kevésbé) az irodalmi változatnak.

 

 

[bűvdudás]

Sziasztok!

Én azért idéznék egy-két mondatot Graummal kapcsolatban az Észak Lángjaiból, melyek talán segítenek helyre tenni  goblinunk "varázshatalmát" és annak mértékét:

1. szitu: Rosanna és Gorduin első találkozása, a goblin zavartan nézi a "némajátékot"...
"Graumot bosszantotta az újabb, számára érthetetlen közjáték. Éles eszű fickó volt, ám csupán szemfényvesztő módra használta a mágiát, pszi-képességei pedig kizárólag egynémely növényével vetekedhettek."

2. szitu: a Halál Kilencedik Nagymestere nekiáll a nyakláncával babrálni...
"A közeledőket készületlenül érte a tudatukra mért csapás. A leggyengébbek - Salina és Graum - tüstént eszméletüket veszítették."

Mindezeket figyelembe véve Graum aligha lehet a mozaikmágia beavatottja (azaz "varázsló"). Tudjuk, hogy van néhány varázstárgya (pl az ominózus ujjpercfüzér), amelyekől tudja, hogy mire lehetnek jók, de ez inkább "mágiaismeret" - aligha rendelkezik saját belső manaforrással vagy -csatornával.

De egy kártyát  - ami versenyjátékra való - nem bűn izgalmasabbá/ütőképesebbé tenni egy kis "szabadon/lazábban-értelmezéssel".  

[Sneer]

Mit tud Graum ujjperc fűzére?Egy másik évezredben olvastam a fent említett két művet,így most nem ugrik be.

[bűvdudás]

@Sneer;

az ujjpercfüzér hatalma a "Csepp és tenger" c kisregényben mutatkozik meg, amikor Gorduin - Graummal az oldalán - csatázik a vénséges-szépséges aszisz boszorkánnyal, Vyllirisszel. A füzér egyik csontocskája nem csupán elnyelte a nő ujjaiból előtörő villámokat, de a nyers mana után kutatva energiacsápokat növesztett, és a forrásra, azaz a boszorkányra rontott, majd kiszipolyozta minden (amúgy nem csekély) mágikus energiáját.

Később , a csata után tüzetesebben is megvizsgálták az említett csontocskát, és arra a megállapításra jutottak, hogy nem emberi (és valószínűleg még csak nem is elfszabású) kézről származik:

"Gorduin ... beérte annyival, hogy az elfeledett népek egyikének hatalma ez egyszer a javát szolgálta."

[Darabolo]

Sziasztok, kiváncsi lennék a véleményetekre. Nem tudom érdemes e folytatnom.

"Vért köhögött fel, és alfele szüntelen vérzett. A boszorkányok több órányi tanakodás, vizsgálódás, ápolgatás után is tanácstalanok voltak. Az intéző az ágya mellett tördelte a kezeit, és nem volt hajlandó onnan elmozdulni. A hasfalán lévő sebből zöld vérrel keveredő, feketés, fekália szagú anyag szivárgott. Lélekben erős volt, csendben szenvedett. Szerette az Övéit, ezt már többször bizonyította, még ha tettei nem is voltak mindig a legjobbak. Tudta, mindent meg fognak tenni érte, s hiába van másik teste is, nem fogják hagyni, hogy ez elpusztuljon. Így hát arcán halvány, fájdalmas mosollyal, fogait összepréselve hagyta, hogy húgai, nővérei, nénéi sürgölődjenek körülötte. Aztán hallott valami tompa reccsenést, a hang mintha fal mögül jött volna.... s még egyet, s még egyet.... majd a ritkás pattanások összesürösödtek s egybemosódtak egymással, mintha búza szemeket öntenék egy tálból a másikba. Több száz apró roppanás.... A hang belőle jött. A méhe környékéről s érezte amint száz meg száz apróság kél útra a testében. Háta ívben megfeszült, egész addig míg csupán a feje búbja és lábujjai tartották az ágyon, a fájdalom emberfelettivé fokozódott, érezte amint megannyi apró száj csimpaszkodik bele méhébe s táplálkozni kezd. Bőréből minden vér kiszállt, erei úthálózata tejfehér bőre alatt kirajzolódtak, mely ijesztő sebességgel kezdet el kiszáradni s megrepedezni a hirtelen folyadékveszteségtől. Torka kiszáradt, nyelve mintha a Taba el-Ibara sivatagának köveit nyaldosná, s ő önkéntelenül is a terhes nők kívánatosságával a szemében, megragadta édesanyja karját, s püffedt nyelvével csak ezt tudta kinyögni: - Anyám.....vért! Nagyon...szomjas.....vagyok, hozz...vért!!"

[Cundior]

Nekem felkeltette a kíváncsiságomat!

[tetra]

Na most ha elveszti a vért a bőréből, akkor az erek nem fognak kirajzolódni.

[Darabolo]

Egy boszorkány emlékei

 

Prológus

 

 ….. és csak caplatunk tovább és tovább és tovább. Egyre inkább elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés, emiatt a vacak latyakos idő miatt még a lovainkat se tudtuk megülni. Persze, ha megkérném Hephaistost biztosan vinne a karjaiban, de t’án még azt is hagyná, hogy meglovagoljam. - egy halk, ám annál kajánabb kacaj csúszott ki Morguse száján- Hagyjuk, túl erkölcsös ő hozzá, de hát van még időnk…

Morguse sosem hitte volna, hogy valaha is ily közeli kapcsolatba keveredhet kovenjén kívül bárkivel is, főleg azt nem hitte volna, hogy ezek férfiak lesznek. Végignézett ebrudalta kis kompániájukon. A két veterán nemesen született akik megjárták a Dúlás zavaros csatáit, Hephaistos de Bravos a Kyel pap, a leendő inkvizítor, az erkölcscsősz. – nagyot sóhajtott- Anyám ki fogja tekerni a nyakamat, ha megtudja kit viszek haza, Álomhozó Csendes Nagyasszony az égben, Noir segíts- emelte tekintetét az ég felé- hát ennek a férfinak még hazudni sem lehet! Ez nem normális, ez nem egészséges! Azok a pompásan kidolgozott izmok, és az a nemes arcél is csak éppen hogy vigasztalni tud cserébe. De nem! Ő hozzá nő közel nem kerülhet, hát pár héttel ezelőtt még beszélni sem lehetett vele, ha meglátott egy nőt, fülét- farkát behúzta és beteges dadogásba kezdett. – finom mosoly jelent meg az arcán- Azért attól a boszorkányvadásztól csak ő mentett meg, nem kérdezett semmit, jött az első sikolyomra, és pépesre verte a fejét minden kérdés nélkül. Azóta se kérdezte, miért voltam meztelenül kikötözve, vagy miért volt a vadász teste tele a rúzsom nyomaival. Édes drága, tántoríthatatlan kis Hephaistosom…  És ikerbátyja Mephisto de Bravos – Morguse alig bírt mosolyogva rá nézni a másik Bravosra, égési sérülései oly súlyosak voltak s oly ocsmányul forrtak össze, hogy képtelenség volt a közelében bármit is enni. Orrlyukainak helyén akár Orwella pokláig is el lehetett látni egy kis fantáziával. S mégis, a testvérek közül ő volt a jobb kedélyű, a viccmester, a szószátyár. Ő volt az első akit be tudott hálózni Maguse szépsége, és a kompániából ő volt az első kinek magját magába is fogadta. De, hogy más módon hasson rá? NEM! Morguse azt elképzelhetetlennek tartotta. Nem azért, mert Hephaistos testvére volt, nem azért mert annyira kötődött volna hozzá, csupán… az ember lánya nem szórakozik egy dorani beavatottal. –Tekintete az utolsó csapattag felé siklott, s széles mosoly jelent meg az arcán. - Igen, Norbiss! „A” nagybetűs férfi, dagadó izmokkal, tökéletes arcvonásokkal és mézédes hanggal. Nem kellett volna őt se magához kötni, de ő volt az egyetlen aki mégis erre a sorsra jutott. Egyszerűen kiszámíthatatlan volt, hol tombolt és egyedül rontott neki 4 állig felfegyverkezett városőrnek, hol pedig a legkisebb kocsmai verekedésben is az asztal alatt bujdokolt, s nyüszített, mint egy vert kutya. Igencsak kellett neki egy erős nő irányító keze.

 

1.

 

Minden abban a bányában kezdődött azzal a bőreváltóval. Felismerhette volna már az elején, hogy gond van. Valami nem stimmelt azzal a törpével a fogadó óta. Ott kellett volna az egész ügyre pontot tenni, csak hát Norbiss nyílpuskája se mindig a legpontosabb.

Azóta folyamatos álmok gyötrik. Álmában, édesanyja hívja kisírt, kivérzett szemekkel. Segítségért esdekel, s körülötte húgai fekszenek vérbe fagyva, kicsavarodott végtagokkal. A falut védelmező férfiak pedig az ajtókra szegelve, férfiasságuktól megfosztva sikítoznak.”- Téged akar lányom, menekülj!” Az első álom után verejtékben és vérben úszva ébredt. Szeméből, füléből, orrából  dőlt a vér. Tudta, a valóságot látta, hogy az álmot Noir küldte e neki vagy édesanyjával őt összekötő vér ereje ilyen erős e, azt nem tudta, csak azt, hogy tennie kell valamit. Pörén, véresen, ahogy az istenek megteremtették kitámolygott szobája ajtaján, le az emeletről az étkezőbe, ahol ezek a férfiak s pár szájtáti semmirekellő már a reggelijét fogyasztotta. Hephaistos azonnal felugrott, s köpönyegével próbálta testét védeni a kutató tekintetek elől, de ő félretolta erős kezét s lemezvértjébe kapaszkodva, véres foltot hagyva a megannyi óra alatt tisztára súrolt fémen, csak annyit bírt kinyögni. „- Anyámnál van! Megöli a falum asszonyait!” Aztán elájult.

Egy szekéren ébredt, vastagon beterítve a férfiak ruháival. Ezek az emberek, ezek a Férfiak, mert most ismerte meg ennek a szónak az igaz értelmét, nem kérdeztek semmit. Csendben felöltöztették, s a világgal és kötelességeikkel mit sem törődve, amiből pedig jócskán lett volna nekik magyarázatot nem várva útnak indultak, egy számukra ismeretlen cél felé. Lyrianba, a kráni gyepüvidék határára.

 

2.

 

 Hetek teltek el azóta s az álmok csak nem szűntek meg. Rettegett, hogy mire oda ér falva porig van égetve, rettegett hogy mikor magukra haragították a bőreváltót azzal nővéreinek is ártottak és rettegett, hogy mire odaérnek a kovenből nem marad más csak ő.

- Hephaistos, kérlek nyugtass meg, hogy a főinkvizítor megbocsájt, amiért nem jelentél meg a saját beavatási szertartásodon. Tudnod, kell milyen sokat jelent nekem a segítséged, és kész vagyok bármire, hogy megháláljam ezt neked. - mondta ezt miközben a bakon átölelte Hephaistos karját, s fejét lágyan a vállának támasztotta.

- Egy álommal kevesebb. Vannak dolgok amiket nem lehet pótolni- mondta Hephaistos, egy bús főhajtást követően. Morguseba hirtelen benn rekedt a szó.

- Az Istenekért ember, legalább lódíts egy keveset. A segítséged akarom meghálálni - tört ki magából, bár ez inkább helyzetnek szólt és nem a bánatos hústoronynak mellette. Normál helyzetben nem érdekelte volna, ha egy férfinak fájdalmat vagy csalódottságot okoz most mégis úrrá lett rajta a szégyen.

- Én nem hazudok, még a te kedvedért se – emelte rá a tekintetét egy szomorkás mosollyal-, de csak miattad vagyok itt és mikor odaérünk a falvadba az igazság lángjait fogom ott meggyújtani, Kyel neve legyen áldott…

Ez volt az a pillanat mikor Morguse inkább erőszakot tett magán és visszafojtotta azt amit a fejéhez vágott volna, hisz ettől félt csak igazán, hogy Hephaistos, ha megtudja hova került, tényleg meggyújtja az „igazság” lángját vagy ne adja ég máglyáját.

A nap utolsó sugaraival érkeztek meg Lyrianba. A falu csendes volt. Az utca köveken lépdelve Morguset elfogta a kétségbeesés. A pajták, ólak üresen tátongtak, a házak zsaluit szabadon csapkodta a hűvös Krán felöl fújó keleti szél. Nem lehetett hallani a kutyák ugatását, kishúgainak pajkos kacagását. Csak a csend, a csontig hatoló fagyos, hideg csend. A faluháza ablakai viszont meg voltak erősítve, s szorosan beszegelték őket, láthatóan nagy gondot fordítottak minden rés eldeszkázásra, és a falak megerősítésére. Lováról lepattanva, míves ruhájával nem törődve szaladt Morguse az ajtóhoz és veszett dörömbölésbe kezdett rajta. Az ajtó fémesen kongott, belülről pedig fojtott női zokogás hallatszott.

- Anyám, húgocskáim én vagyok az Morguse engedjetek be, megjöttem. Hazatértem! – a dörömbölést Mephisto lágy érintése a vállán törte meg.

- Állj félre szépségem, hagyj dolgozni egy percet. – Mephisto az ajtó szárnyait támasztva suttogott pár szót, mintha csak becézgetné a bejárót, aszottá éget kezével cirkalmas simításokkal nyomatékosítva gyengéd becéző hangját.

- Ellenára esküszöm, ez mindjárt meghágja azt a fadarabot.

Norbiss obszcén szavai magához térítettek a lányt. Eddig a legnagyobb megdöbbenéssel figyelte a fura jelenetet, de most elemi erővel tört elő belőle a harag. Már épp hangot adott volna a neki, mikor az ajtó, a tenger morajló hangjával, folyadékként viselkedve szét vált az adeptus előtt és a földön elhömpölyögve pár lábbal odébb Mephisto mosolygó alakját vette fel. A szobor megszilárdulva, csak még obszcénabbá tette ezt az egész helyzetet. A faluházban így láthatóvá vált az a 20-30 koszos ruhájú, lefogyott, megviselt asszony kik gyermekeiket óvón a hátuk mögött tartva dacos kihívással a szemükben néztek szembe vélt sorsukkal.

Egy éltes negyvenes nő futott ki a térre, s ragadta karjai közé a lányt, aki könnyeivel küzdve, próbálta túlélni az anyai szeretet ilyen mértékű kifejezését.

[Shen]

 

[Greol]

Újabb lelet: a mocsári kobold. Sajnos a hasznosságát illetően erős kétségeim vannak,inkább csak érdekesség gyanánt linkelem,de talán akadnak páran akik tudnának kezdeni vele valamit. 

http://blog.beltwaan.net/search/label/magus

 

[Cundior]

Egy másik link ugyan onnan:

http://blog.beltwaan.net/2011/06/miert-olyan-pocsekok-magus-regenyek.html?m=1

Szerintem ez egy humoroldal akar lenni. A szekunder szégyenérzetet leszámítva jó szórakoztam rajta.

[Deodatus]

Friss videócskám a '90-es évek korszellemének, és valószínűleg sokatok kedvenc játékstílusának emel emléket. Fogyasszátok szeretettel!

 

 

[Darabolo]

Sziasztok, részlet egy készülő novellából.

Nem tudom meddig feküdtünk így, egymást nézve. Én és én..

 

Mondták korábban a vének, hogy komoly sokkot is okozhat először megtapasztalni a két test adományát, de hogy saját vérrokonom kellett a feledésbe taszítanom ez valamit megszakított bennem.

 

Erős kéz markolt rá a vállamra, és fordított a hátamra, csak egy fájdalmas szisszenésre futotta tőlem, ahogy a vesémet átszúró ágra ránehezedett a teljes súlyom.

 

A vörösen irizáló háttér előtt Norbiss alakja rajzolódott ki, fapofával lassan végigmért engem és Defnyt. Köpött egyet maga mellé, és lehajolva rámarkolt a faágra. Mire megszólaltam volna egy határozott rántással kitépte azt a testemből. Éreztem ahogy a bütykös felszín végig szánt odabent mindent ami az útjába kerül,  s olyan kimeneti nyílást hagy maga után, ami egy tépett pofájú ork szájméretét is csak egérlyukká alacsonyítja. Rátérdelt a kezemre és a mellkasomra, szusszanásnyi levegőt sem hagyva nekem, benyúlt rézveretes övtáskájába és apró fiolát húzott elő. Pillanatok alatt ki került az üvegcséből a dugó, s ajkaim szétfeszítve már öntötte is belém a sűrű fehér folyadékot.

 

Mindenki csak isteníteni tudja az elixíreket, de azt elfelejtik elmondani, hogy az alatt a pár pillanat alatt, amíg rendbe rak téged az ital, a világ minden borzalmát átéled. Éreztem ahogy kitekert, átszúrt szerveim vissza kerülnek rendeltetési helyükre, majd testem új húst és bőrt növeszt a hiányzó helyére.

 

 - Hol vannak a fiúk?  – Csak ennyi tellett tőlem a levegő kapkodása közepette. Tudom, hálálkodnom és ölelgetnem kellett volna őt, de az egész amit a kislánnyal tettem, most vesztette értelmét, szemen tudtam volna köpni magamat!

 

Norbiss elhúzta a száját, látszott mennyire bántja a hála hiánya.

 

- Nincs rájuk időnk! – Miközben beszélt én lázas sietséggel vagdostam másod testemről a köteleket. – A vénlány alatti tömör sziklából is kirobbant egy jókora darab szanaszét szórva a törmeléket. Egy több mázsás szikla Mephisto lábán landolt. Ripityára tört mind a kettő! Ráadásnak pont most jutott eszébe, hogy lett ilyen szép a bőre, és önkívületi állapotban csak sikítozni tud, hogy: „- Elégek, elégek! Megint elégek!”

 

A szentfazék nem hajlandó onnan tágítani, nekifeszült a kőnek és ott erőlködik a lángoktól pár lábnyira az ikre teste felett. El akartam rángatni, de olyat lekevert, hogy két fogam is kiköptem. Szóval ha engem kérd’el szerelmem, induljunk! Mentsük a bőrünkét, ha még tudjuk.

 

Defny végre kiszabadult, és már rohantam is az irányba amerre a testvéreket sejtettem. Hátam mögül egy káromkodás foszlányait hallottam, aminek a lényeg körülbelül az volt, hogy hogyan tegyenek engem magukévá Ranagol, torzképű, húgyvérű, villás nemi szervű, fattyú gyermekei. Nem kellett visszanéznem. A kötelékek szorosan hozzám kötötték, hiába volt nyúl szíve, nem sokára meghallottam egyenletes dobbantásait magam mögött.

 

Egy tűzfalon átugorva találtam meg őket. Az adeptus nyáladzó retardáltá vállt a tűz közelében, rimánkodáson, nyáladzáson és a szikla erőtlen kaparászásán kívül egyébre nem volt képes. Norbiss kivételesen nem túlzott, a kő valóban több mázsa lehetett, akkora volt, mint egy 2 üléses lovas kocsi. Deréktól lefelé elnyelte Mephisto egész testét, és belepréselte a környező talajba. Gyenge ismereteim is elegek voltak ahhoz, hogy megállapítsam az adeptus csak azért nem vérzett még el, mert a kő elszorította ereit, és nem engedte elfolyni a vérét. Hephaistos… tőle nem is vártam mást… hátát a sziklának vetette és izmait pattanásig feszítve a követ próbálta elgörgetni az útból. Füléből vér, szájából vérhabos nyál, szeméből pedig tiszta könnyek záporoztak...

 

- Látod?! Nem tudunk segíteni! Menjünk már, az Istenek verjenek téged vaskorbáccsal!!! – Norbiss rámarkolt a karomra és igyekezett elhúzni a jelenettől!

 

- Nem! Hephiék nélkül nem megyünk sehová! A lányokat még meg kell menteni, és az ikrek nélkül ez nem megy! – Kitéptem magam a szorításából, és megindultam Hephastos felé. Egy hős szerelmes felháborodott ordítását hallottam a hátam mögül.

 

- Légy átkozott, te mindenki rongya! Légy átkozott! Az enyém vagy, tölem itt pusztulhattok el mindahányan, a drágalátos Hephaistosoddal egyetemben!!! FÖLDRE TE CAFADÉK! Lux!

 

Döbbenten fordultam vissza hozzá, ilyen kitörésre még soha nem volt példa nála, főleg irányomban nem. Úgy látszik a kötelékek elméjének feszültek, s pattanásig húzták az idegeit, mielőtt győzedelmeskedtek volna felette. Még pont időben néztem rá, hogy lássam, bal tenyerével egyenest rám mutat, s erős fény gyülik benne, mintha  begyűjtötte volna az ég összes világosságát a kezében. Hasra vágtam magam. Fejem felett egy fénypászma suhant át, hogy a sziklába csapódjon s a nap fókuszált erejével hevítse azt. A szikla, ahol a fény érintette lassú pirulásnak, izzásnak kezdett egyre nagyobb felületet átforrósítva.

 

Apró repedések jelentek meg a monoliton és lomhán terjedni kezdtek, szilánkokat pattintva le róla. Most vállt világossá, Norbiss mit akart elérni! Elmondtam a megfelelő szavakat, s szemeim máris fájdalmas izzásba kezdtek, hogy pár pillanattal később mindezt Defny testem is megismételje. Hármunk erejének már elégnek kell lennie…

 

Hephaistos csak nézett minket, azokkal a bánatos, könnyes szemeivel. Nyakán, állkapcsán dagadtak az erek s egész teste remegett az erőfeszítéstől. Nem tágított mikor Norbiss fény csóvája a kőbe csapódott, nem tágított mikor négy szemem rőten felragyogott, s akkor sem tágított amikor a levegő elkezdett remegni a szikla körül, lángra lobbantva a haját és lepörkölve a szemöldökét. A bolond még akkor is ott maradt, mikor a kő hőjének hatására lepattogtak megviselt vértjének maradék pikkelyei, mikor a forróság bugyborékoló kátrányos anyaggá változtatta karjainak bőrét hozzátapasztva a sziklához, égő szőr és hús szúrós szagát terjesztve. Ő csak állt, és feszítette tovább.

 

Akkor is ott állt amikor a monolit, hangos reccsenést követően ketté repedt, hogy egy szempillantással később szétrobbanjon, apró hegyes kavicsokkal szórva meg mindenkit a közelében.

 

Norbiss már ott is volt, rámarkolt az erőtlenül vonyító Mephisto kezére és vonszolta maga után, egészen két lépésig. Amikor is egy felismerhetetlenségig szétégett kéz markolt a vállára s úgy megszórította, hogy hallani véltem kulcscsontjának reccsenését. Térdre rogyott.

 

Hephaistos lassan testvére mellé térdelt, tudtam nem siettethetem, ezért inkább csöndben figyeltem a jelenetet. Lágyan megfogta a szilánkosra tört lábakat, és helyükre igazította, ikre halk nehézkes szuszogása mellett. Percei lehettek már csak vissza, vére a lába minden pórusán tört elő. Hephaistos becsukta szemeit, lehajtotta fejét, égnek emelte karjait és…

 

-         Kyel! Te mindenek Teremtője! Te, az élet és a mindenség felvigyázója! - Zengte imáját. -  Az igazság Ura! Hazugok ostora! Halál kiszabója! Te! Istenek Atyja! Égi erőddel, kérlek áld meg, e szerencsétlen hívedet, adj neki erőt a folytatáshoz. – Kezei lágy bíbor fénybe borultak, lassan Mephisto fölé emelte őket. Hogy a csontszilánkok hangos reccsenések közepette, a bőr alatt látványosan vándorolva, egy egésszé álljanak össze. – Mutasd meg Uram a hatalmadat, hogy a népek csodájára járhassanak, s ajkukon a te neveddel fekhessenek le éjjelente! Add Uram, hogy féljék és szeressék nevedet! - Itt már egy ibarai oroszlán hangjával bömbölt. - Adj csodát nyomorult szolgádnak! – Volt az egész jelenetben valami groteszkül szép, nem is tudom, hogy tudnám ezt kedves naplóm írásban, a maga szépségében előadni. Az erdő lángolt körülöttünk, holtjaim zsírja hangos sercenésekkel távozott a  testekből, csupán a vázat hagyva maguk mögött, és én átértékeltem a saját cselekedeteim. Azokat, amiket alig pár perce tettem meg, a kis Defnyvel.

 ITT VAN!

 Itt van előttem egy szent, aki élve égett meg a testvéréért, saját fájdalmaival mit se törődve, most se csinál mást, csak érte imádkozik, a csodáért… A bíbor fény ereje alábbhagyott, bár az adeptus sebei még nem gyógyultak be teljesen. Hephaistos magát meghazudtolva felbődült. – Neeeem! Uram! Te Mindentlátó Hatalmas! Vedd az én erőmet, szárítsd ki testem, küld az örök kárhozatba lelkem, vegyél el mindent! Mindent neked adok, lelkem utolsó szikráját is! Vedd el ezt, ne testvérbátyám életét! - Könnyei újra megindultak, hangja elcsuklott.- Könyörgök hozzád....– Az inkvizítor tanonc keze egy utolsó bíbor lobbanást adott ki magából, egy szemet vakító éles lobbanást. Vége lett, és Mephisto békésen aludt előttünk, gyógyult tagokkal. Fölötte zokogva nevető ikrével, aki gyengéden karjaiba vette és ránk nézett.

- Kyel adott neki még egy napot gyermekeim. Örvendezzünk! - Azzal felállt bátyjával és megindult a lángoló erdőből kifelé.

A sűrű füstön keresztül a fellegekből egy napsugár hatolt át, megvilágítva Hephaistos alakját. Lépései előtt a lángok elhajoltak, ösvényt alkotva az erdőből kifelé. A napfény ahol megvilágította testét, pernyeként vállt le szénné égett bőre, új napvilágot még nem látott friss húst és bőrt hagyva maga után. Kézfején a fény egy pillanatra meggyűlt, hogy egy aranyos csillanású tárgyat hagyjon a gyűrűs ujján. Felkaptam az adeptus botját és hagytam, hogy Norbiss rám nehezedjen, majd sietve megindultunk a pap nyomában.

-Hephi? Mond csak drágám, mindig a kezeden volt az a gyűrű? - Kérdeztem, mikor sikerült végre felzárkóznunk mellé.

- Nem.

- Lehetnél egy kicsit bőbeszédűbb is, sokára fogunk még kijutni az erdőből, és el kell foglalnunk magunkat valamivel, ha nem akarunk az imént történt szörnyűségeken rágódni.

- Kyel érdemesnek tartott engem, - hátát kihúzta, szinte sütött belőle a büszkeség - e naptól teljes értékű inkvizítora vagyok a pyaroni anya szentegyháznak. Kyel élt a jogával, hogy bürokráciát kikerülve, ő maga jelölje ki azt, aki szerinte erre a feladatra a legalkalmasabb.

- Ez csodálatos Hephi! - Őrömet csempésztem a hangomba, bár ez jobban megrémített, mint az elmúlt percek eseményei. - Mindig is erre vágytál! Csak gratulálni tudok neked, ha ennek az egésznek vége, esküszöm mindenre ami szent. Elmegyek veled a székesegyházba és közös áldozatot mutatok be veled Kyelhez, hogy én is megköszönhessem amit értünk tett.

- Ámen leányom! - Mondta egy széles mosoly mellett.

-Hephi?!

-Igen Morguse?!

-... és mi az a jel, ami bele van vésve a pecsétgyűrűdbe?

Az inkvizítor arca elkomorult.

- Az, az inkvizítori titulust szimbolizálja.

-A tied mit jelent?

- Egy máglyát formáz... A jelentése pedig... boszorkányvadász...

[Darabolo]

Sziasztok, segítsetek légyszives. Mindjárt játszunk és fontos lenne.

Hol van leírva, hogy ha kétkezes fegyvert használ a karakter egykézben (erő meg van hozzá), akkor annak hogy modosúlnak az értékei.

[Sneer]

módosulnak? Szerintem aza kerdes hogy tudja e forgatni vagy sem.Talan a masodik törvénykönyv  tobbszor tamadsok vegen irnak errol vagy a HGB ben az opcionalis szabalyanal a ero sebzes bonuszarol a konyv vege fele

[Magus Sebastian]

nos. segítség kéne.

gyűrűs vértezett, brigandin, pikkelyvért, lemezvért, rákozott páncél lehet-e abbit acélból.?

 MENNYIVEL jobbak mint az ami az UTK-BA VAN. sfé/mgt. ár ilyenekre volnék kíváncsi.

[Darabolo]

Nagyjából 1 sfé-vel többet véd, és 1 mgt-vel könnyebb. Az abitacél vért sulya 30%-al kevesebb (kb). Az ára x2-x5 kategoriába változhat, de határ a csillagos ég. Ahol a x2 abasziszt, x5 pedig mondjuk Erigowot jelenti. Ezen kívül a csináltatása és a JAVÍTATÁSA komoly fejfájást okozha a jk-nak. Mivel elég keveés kocácsmester van aki ismeri az abbit titkát. Remélem segítettem. Egyébként javaslom nézd meg az ETK erre vonatkozó táblázatát.

[Darabolo]

Oh bocsánat, és ha jól emlékszem akkor félmágikus anyagnak számít, tehát nem lehet tárgya anyagmágiának!

[Shen]

Helló
Elkezdtem összegyűjteni a Rúnákat. Sokat megtaláltam sokat bescanneltem. Össze is jött 28 szám. Valakinek esetleg nincs meg a 4. évfolyam 1. szám és/vagy nem akarja esetleg bescannelni mert már csak ez hiányzik? 

https://drive.google.com/drive/folders/14ABS7V22mYaEOfQrdKoX32pJ1ZvTPRuh

[Darabolo]

https://kalandozok.hu/cikkgyujtemeny/rúna-cikkek/

[Jadis]

Shen gyűjteményében nem csak a MAGUS-os cikkek vannak benne, hanem minden. Itt az oldalon, értelemszerűen, csak a MAGUS-osak. Így, ha valaki pont nem MAGUST keres, akkor az jobb, MAGUShoz pedig talán az itteni, mert jobban kereshető.

[Cundior]

10 órával ezelőtt-kor Shen írta:

Valakinek esetleg nincs meg a 4. évfolyam 1. szám és/vagy nem akarja esetleg bescannelni mert már csak ez hiányzik?

Shen, szép munka! Nekem megvannak a Rúnák, úgy látom a kártyajátékos külön szám is hiányzik. Én szívesen bescennelem a keresett számot (számokat), de most épp egy 1 hetes baba alszik a karomban, úgyhogy nem tudom mikor lesz rá időm. Esetleg majd emlékeztess rá kérlek!

Illetve, nincsenek meg ezek véletlenül összefűzött pdf formátumban is? Szerintem úgy jobban áttekinthető (például telefonon), mint így külön képekben.