Dumaterem

[Sneer]

tetra, Visamo asztrálban jó, nem mentalista.Nem tudja kiolvasni a gondolataid közül hogy az internetre gondolsz.akarom mondani a gyűjtői kiadasra ami még kapható.

[Visamo]

42 perccel ezelőtt-kor Sneer írta:

tetra, Visamo asztrálban jó, nem mentalista.

Kikérem magamnak! Én egy kyr Ψ-vel turbózott 100. Tsz-ű slan-fejvadász-menralista vagyok OD és mozaikmágiával (2000Mp;1000Op)! Vagyis értek a mentálhoz.

[Visamo]

Rájöttem hogy van (Shen jóvoltából), csak nem ott volt ahol kerestem.

[Greol]

Annak a Kornya-féle szerafizmusról szóló cikkben felvetett (és az egykori DV-fórumon némileg tovább gondolt) elképzelésnek miszerint az elf-megtartók voltaképpen nem is papok hanem szerafisták, lett valami komolyabb kifutása? Vagy ez  idővel elhalt?

[Darabolo]

Egy apró kérdés fogalmazodott meg bennem. Ha adott egy NJK vulaghar, aki kb. 20-30.000 nomáddal hitette el, hogy isten és ezen emberek napi szinten imádkoznak is hozzá. Az adhat valamilyen szintü plusz képességet, tulajdonságot neki? Gondolok itt a hit teremtő erejére, hisz ha jól emlékszem már a summarium is kitért rá, hogy egy két totem (ami mögött nem áll tényleges entitás) is ad a híveknek szakrális hatalmat. Igaz csak a kis arkánumban és rituálékban.

Játéktechnikailag, hogy lehetne ezt szerintetek felvázolni?

[Visamo]

Nálunk is volt hasonló, csak ott két varit néztek kisistennek(manifesztálódott istennek).

Akkor ugy oldottuk meg hogy Kis Arkánum 2x+Nagy Arkánum 3x Mp(4+k3)-ért. Illetve csak az "istenek" nevezhetnek ki papokat egy 40 Mp-os szertartás varázslattal(1 óra).

Illetve a varik annyi pluszt kaptak hogy a híveik segítették őket(harcban, gyógyitásban stb.)

Remélem segítettem:

Visamo

[Gabor]

8 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Egy apró kérdés fogalmazodott meg bennem. Ha adott egy NJK vulaghar, aki kb. 20-30.000 nomáddal hitette el, hogy isten és ezen emberek napi szinten imádkoznak is hozzá. Az adhat valamilyen szintü plusz képességet, tulajdonságot neki? Gondolok itt a hit teremtő erejére, hisz ha jól emlékszem már a summarium is kitért rá, hogy egy két totem (ami mögött nem áll tényleges entitás) is ad a híveknek szakrális hatalmat. Igaz csak a kis arkánumban és rituálékban.

Játéktechnikailag, hogy lehetne ezt szerintetek felvázolni?

Szerintem ez inkább Szellemvarázs, nem papi mágia. Ha vulaghar-ról van szó, akkor egy démon van a testében. Ha nomádokról van szó, mint "hívőkről", akkor ők inkább félik a Túlvilágot, mint istenítik. Az MTK ír erről sokat. "A nomádok nem hisznek abban, hogy a Túlvilágon létezhetnek jószándékú istenek". S a sámán se az "istenei" dicsőségéért imádkozik, hanem "mini" alkukat köt a szellemekkel, démonokkal (MTK). S ha már egy démon pont ott van "kéznél", azaz testben, akkor hihetőbb, ha vele egyezkedik a mágikus hatalmáért.

Én úgy gondolom, hogy nem azért lehet mágikus hatalma egy 20-30e nomád felett istenkedő vulaghar-nak, mert imádkozik hozzá az "istenadda nép", hanem inkább azért mert a "hivők" fájdalmából, félelméből, illetve a gazdatest erejéből él, és ebből van mágikus hatalma.

Így, ő inkább sámán, mint pap.

Ellenben, ha a 20e ember egy entitás nélküli totem-hez imádkozik, akkor ott lehetséges "jószándékot", közösséget építő, egyfajta közösségi tudatot feltételezni. Ott hihetőbb a papi mágia alkalmazása, az elképzelt totem (entitás) papjainál. És igen, technikailag szerintem is csak a kis arkánumhoz és rituálékhoz férhet hozzá, limitált manaponttal.

[Darabolo]

16 perccel ezelőtt-kor Gabor írta:

Ellenben, ha a 20e ember egy entitás nélküli totem-hez imádkozik, akkor ott lehetséges "jószándékot", közösséget építő, egyfajta közösségi tudatot feltételezni. Ott hihetőbb a papi mágia alkalmazása, az elképzelt totem (entitás) papjainál. És igen, technikailag szerintem is csak a kis arkánumhoz és rituálékhoz férhet hozzá, limitált manaponttal.

Az NJK meggyözte őket isteni hatalmáról és imádkoznka is hozzá. A kérdés az, hogy az NJK számára ez mit adhat pluszba

[MagyarGergely]

Üdv!

Szerintem ez nem így működik. Persze mindjárt az elején leszögezem, hogy ezek nincsenek konkrétan leírva, de érdemes a nagy egész alapján mögé képzelni valami valami működőképes hatásmechanizmust. 

Tehát: van az a mondat, hogy ha elegen imádkoznak valakihez, abból lehet isten és adhat kis arkánumot... van aki ezt asztallal értelmezi, elég extrém és nem is igaz szerintem. Én úgy képzelem, hogy vannak a sok mindenféle túlvilági entitások a külső síkokon, egy részük isten, a többi meg csak irigykedve nézi őket. Mivel nem számítanak istennek, nincsenek híveik, nincs csatornájuk az EAS-ra, így nem is nagyon tehetnek semmit. (Az egyszerűség kedvéért definiáljuk úgy az ynevi isteneket, hogy - valószínűleg SOK-sok egyéb jellemző mellett, amiket most nem említek, mert átgondolni is lehetetlen - híveik révén képesek befolyást gyakorolni Ynevre az EAS-on, van akkora hatalmuk, amiből ilyen módszerrel adhatnak nekik. Meg amúgy definiálták az értékeiket, ennek révén megfoghatóak az ynevi halandók számára... ) Namost, HA kerül egy olyan entitás, aki nem isten, de azért nem is senki, és elkezdenek hozzá imádkozni, tekintik valaminek (segítenek neki definiálni magát, és ő megragadja ezt), kiépül az a csatorna, ami ahhoz kell, hogy az EAS-on lévő híveinek isteni hatalmat adhasson, na akkor ő elkezdhet istenné válni, ami nekik valamiért biztosan jó... én csak az istenek társasjátékának hívom.. kap bábut, beszállhat. Elsőször csak kis arkánumot tud adni... általában csak kevesebb szférát, stb. Aztán lesz sok híve, az isteni hatalmi harcokban is alakulhat a sorsa, stb. Már ez egy hosszú folyamat. De itt egy eleve túlvilági lényről van szó. 

Szerintem ez az EAS-on nem működik. Lehet fokozatosan, még lassabban, még több lépésen keresztül istenné válni, ezt az apoteózist írja le a szerafizmus, ami szintén nem egyszerű, és némi hatalom is kell hozzá, amit kölcsön lehet adni, hogy általa még tapasztaltabb, még táposabb, az úton még előrehaladottabb legyen a szeráf, hogy valamikor majd istenné lehessen... fentebb írtam, hogy ezt nehéz meghatározni, de az ima elfogadásának képessége és ezáltal valamiféle előny szerzése, a papi hatalom adása fontos jellemzőjük. Ehhez az EAS lényének valami többé, a lélekvándorlásban előbb olyna magasságokba kell emelkednie, hogy már ne az EAS törvényei kössék, hanem egyfajta túlvilági lény legyen, ott kezdődhet ez. (Még Ughjorbagan is csak hérosz... ) Az, ha ott lovagol a sok ezer nomádja között, akkor azok higgyenek bármit, nem lesz belőle semmilyen isten - még. Megalapozhatja a későbbieket, mert nyilván amikor arra a lépcsőfokra jut, akkor már lehetnek hívei, és más, jobb, könnyebb, mint amikor akkor kezdi el valaki összeszedni őket - ami ugye eleve nehéz, ha nem is ismerik, hallottak róla, nincs prófétája, stb. Bár nekem ez az "elhiszik, hogy isten" is elég fura, mert nincs isteni hatalma, egy-két hókusz-pókuszt tudhat, de azt más is... nincsenek papjai, akik hirdetik a hatalmát, akik imádkoznak hozzá és áldozatokat mutatnak be neki és sokezer hívő imáját szakszerűen elküldik neki... ezt hazudni lehet, de nem működik a rendszer attól még. Ő még nem tudja "megenni" az imákat, gyakorlatilag folyamatosan pocsékba megy, a semmibe jut a sokezer nomád hívő törekvése, mert a túloldalon még nincs befogadásra alkalmas dolog, nincs csatorna, nem az a játéktábla, nincs miből adni, stb. a Vulaghar kevés ehhez. Egy GYENGÉBB démon van benne. Még a szerafizmushoz is kevés, egy közdémon erre nem alkalmas. Ahhoz hatalmasság kell, aki már jóval előrehaladottabb azon az úton, ami az istenné váláshoz vezet. 

Az NJK számára ez "semmit" nem ad, persze a feltétlen tisztelet, a lelki stabilitás, eltökéltség - ha őt érdekli amúgy ilyesmi.. de egy vulagharnak szerintem a lélektana nagyon más, mint egy sima embernek. Viszont lehet ezt tovább fűzni... akár a démon is szerezhet odaát valakit, aki a híveket látva, lehetőséget lát ebben, és magát betuszakolja a képletbe. Akár szerafizmus alapjait veti meg, akár olyan istenszerű lény, akinek még nincsenek hívei, de itt van egy csomó... hát lecsap rá. Prófétájává teszi az NJK-t, valós hatalmat ad neki, és papokat "képez", még több hívet gyűjt, megveti az új isteni lény alapjait. Ez már sok száz esztendő... és még nincs készen a folyamat.

Én így gondolom. 

 

 

[Darabolo]

Köszi. 

Azt leszögezném, hogy nem isten és nem is hiszi annak magát. A hívei hiszik annak. Ahogy említetted is a Héroszok mintájára képzeltem a dolgot. Szóval úgy gondolod, hogy míg nem szerez magának saját szférát, síkot a hivek imája pocsékba vész? Logikusnak tünik, bár az alap kis arkánum, rituálé kombot mindenképp meg fogom adni nekik.

[MagyarGergely]

Üdv!

Nyilván azt mesélsz, amit akarsz... a fejvadászaim most nem érnek rá Csak akkor meg minek kérdezed? 

Ahogy leírtam, szerintem amíg valaki az EAS lakója, normáls "emberi" lény, nem működik ilyesmi. Szép is lenne... összeállunk a haverokkal, és ők istenné imádkoznak engem?  

A Héroszokkal is történt valami, leginkább majdnem meghaltak... de már nem normál lények... és nem is szó szerinti isteni mágiát adnak, csak egy nagyon korlátozottat. És ott vér kötelék is van sok esetben. 

[Greol]

Véleményem Weisz Atilla "Smaragdszilánkok" c. könyvéről: igen  vegyes élmények és kellemes csalódás a végére

Weisz Attila első regénye a pyarroni titkosszolgálat egyik legjelentősebb csoportosulásával foglalkozik. Politikai krimi egy fantasy világban,komoly M* hagyományok folytatója kiván lenni. A Smaragd Társaság működését járja körül és annak sajátos kapcsolatát a dartonita vallás két legjelentősebb irányzatával,kitérvén ezzel a felekezeten belüli szakadásra is. Előremutató ez mindenképp abból a szempontból,hogy a titkosszolgálat életének bemutatásával igen régi adósságot törlesztéséhez járul hozzá,elvégre ez a szervezet már a legelső kiadványokban és a regényekben is említésre került,noha részleteket azonban - a téma fontosságához viszonyítva – csak igen keveset  tudhattunk meg. (Mármint regényből és szabálykönyvekből,mert Gáspár András legutóbbi esszékötete már elég sok mindent felfedett,noha nem igazán mélyen és nem is igazán teljes körűen. [1] Emelett persze érdekes adalékokat tár fel a dartonita egyház szakadásáról is.

A kötet  szerkezetileg meglehetősen szokatlanul,két egymástól aránylag jól elkülönülő részből áll,amelyek felépítésüket tekintve eléggé különböznek egymástól,és az kötet alrészei is eléggé kis részekre van elkülönítve. Nem tudom,ennek mi lehetett az oka,volt-e ebben valami  szándékosság, vagy csupán spontán folyamatok eredménye,amelyet a szerkesztés során végül elfogadhatónak ítéltek meg.

 

A könyv első része Vasöklű Alex,az amund származású dartonita bajnok titkosszolgálati berkekbe való bekerülésével kezdődik,amelynek bemutatása során kissé szokatlan (de közel sem teljesen ismeretlen) hangulatot árasztó jelenteken keresztül szembesülünk: rúna mágiával létrehozott pokolgépszerű (!) robbanó eszköz általi robbantással,alkarvédőből kilőtt mérgező nyíllal való támadással,és kicsit késöbb már-már golyószóró módjára működő sorozatvető nyílvetővel való árokharccal. Szinte biztos,hogy ez sok rajongónál kifogja verni a biztosítékot akik alapvetően Ynevet „kardozós-pajzsos” világnak tekintik,de nálam ezek  – még éppen -az elfogadható határon belül maradtak. [2] A könyvrész azonban valahol a második ötöde fele kezdi elveszteni a kezdeti lendületét és nyomban érezhetővé is válnak a gyengeségei. Nem sikerül igazán mélyen,kellő részleteséggel lefesteni a jelentősebb szereplők lelkivilágát  (Alex állandó mantraismételgetése amely egy idő után elképesztően kellemetlenné válik,talán a legkirívóbb a dolog ilyen tekintetben.) Róla alapvetően keveset tudnk meg,pedig mintha lenne egyfajta törekvés arra,hogy megismerhessük őt.) A cselekmény igen gyakran teljesen követhetetlenné válik az ideig-óráig feltünő szereplők feltünése miatt,ezt pedig eléggé súlyosbítja az idősíkok közötti való állandó ugrálás is. (Olyan is akadt,amikor az egyik oldalt egyazaegybe bemásolták,vélhetően valami nagyon „művszinek” vett okból.) Gyakran azt éreztem,hogy egy számítógépes játékban leírását  olvasom: a jelenetek ismétlődnek, kötelezően lehentelnek mindig valamennyi embert,nagyjából ugyanolyan módon. A cselekmény persze továbbra is alig követhető és a szerző mintha nem is törekedne az objektív cselekmény helyzetéből fakadó hangulat megteremtésén túli jelenetbeli érzések megteremtésére. Igazán csalódottá azonban csak a szóban forgó könyvrész végére váltam. Egy látványos jelent után – melyben a kráni Tizenhármak egyike is feltűnik – továbbra  sem derül ki semmi,ami voltaképpen az könyv első részének cselekményét megalapozta volna. Nem lesz ez jobb a legvégen sem, a cselekmény kiváltó okai homályban maradnak,az események közötti kapcsolat sokszor homályos maradt vagy csak alig érthető. A könyv első felének minden érdemét – világépítés,érdeklődést kiváltó cselekménylánc – alulmúlták a negatívumok,nem éreztem azt,hogy igazán kerek egészet olvastam volna. Mintha csak egy homályos bevezetően rágtam volna magam át. Tipikus M* probléma.

 

A kötet másodi fele azonban szép lassan kellemes felüdüléssé válik. A nehezen követhető időbeli ugrálás továbbra is megmarad,de mérséklődik. Szép lassan a főcselekménybe ágyazott kisebb történetek kerekednek ki,amelyek felkeltik az érdeklődést és „számítógépes játék” jelleg is mintha csökkenne valamelyest. A történetek érdekesek,noha végül – pedig erre számítottam – nem szerveződnek összefüggő egésszé. De ez nem igazi baj,azonban annál inkább,hogy az állandó új szereplők beemelése miatt (és a időbeli ugrások miatti visszautalgatások ) a cselekmény nehezen követhető.

 

A kötet végére érve elégedetten tettem le a kötetet,a második résznek sikerült valamelyest ellensúlyoznia az első rész mélypontjait,noha nem is teljes mértékben.

Mégis,valami megfogott benne,talán a feltáruló kiváltó okok mozgatórugóinak felfedése a kötet második részének „kis” történeteiben és általában a második részben.

Odaadtam egy közeli rokonomnak is a könyvet,olyasvalakinek aki csak kevéssé járatos a fantasy világában. Az ő véleménye inkább jó volt,bár azt mondta,hogy szükség lett volna egy szószedetre és térképre is a kötethez,hamár ilyen kidolgozott világa van. (Ha maszkos grafikákra volt keret – amelyenek egyébként örültem - talán erre is lehetett volna.)

A regény vége tulajdonképen megelőlegez egy folytatásba való bevezetést is. Én kiváncsian várom.  Summa summarium: a második könyvrész ellensúlyozza az első súlyos gyengeségeit,de sajnos nem eléggé. Emiatt erre a könyvre nem tudok jobbat adni mint 3 / 5-öt.

 

Lábjegyzet:

 

[1] A pyaroni titkosszolgálat felépítésének teljeskörű és igazán alapos áttekintését eddig egy kiadvány sem végezte el: az eddigiek alapján én négy  réteg (részleg?) meglétét véltem felfedezni.       

 

a                 a) A Tünt napok aranya,élők dicsősége c. GA-féle esszékötetben bemutatott,decentralizált,páholyszerű egységek hálózataként felépülő szervezeti egységet.

 

b                b)Egyfajta „deep state” jellegű jelenlétet,amely akár túllép az állami határokon és akár vallási kötödéseken. A kötetben ilyen egy tűzvarázsló a szolgálat kereteibe való                                          bevonása is. („ Ők shadoni árnyékjárók, ereni embervadászok” mint írták egykor. )

 

c)                 c) A közvetetten vagy közvetlenül tagállami irányítás alatt álló hírszerző ügynökségek (pl: a hatvárosi Gyöngykeresők bizonyos részlegei vagy az yllinori Szélhozók)

 

d                  d) Bizonyos szupranacionális,vallási szervezetek (pl:az Ellana-hívő Nővérek.)

[The Eternal Crow Hero]

Sziasztok

Találtam egy érdekes de valahogy mégis fura dolgot az egyik Darton-ról szóló leírásban. A csatolt részben kiemelve. Szóval egy mezővárosban élő ember aki mosogatásból él, s nem találkozik Kyel vallásával aki a sors istene, de mint teremtés pusztítás isteneként se az elég meglepő, főleg hogy mindenki hozzájuk forduló igazság miatt, míg Dreina inkább a gazdaság és törvénykezés istene. Szóval az író kicsit félreértette a forrásokban lévő szövegeket. Persze ez magánvélemény. Nem kell ezért törölni. 🤗

 

[Greol]

On 2025. 07. 27. at 0:42-kor Greol írta:

[1] A pyaroni titkosszolgálat felépítésének teljeskörű és igazán alapos áttekintését eddig egy kiadvány sem végezte el: az eddigiek alapján én négy  réteg (részleg?) meglétét véltem felfedezni.       

Kiegészítés:

e) Helyhez kötött,lokális hálózatok: abból kiindulva,hogy a Renegát főszereplői a fentebbi négy kategória közül egyikbe sem igazán illeszthetőek be,léteznie kell,egy helyhez kötött - legalább átmenetileg jelleggel -  egy régióra,területre fókuszáló részleg / típus is,amely elkülönül az előbbiektől.

[MagyarGergely]

Üdv!

Nem akarlak kiábrándítani, de a megítélésem szerint semmiféle átgondoltság nem volt a fórumon, majd később az esszékötetben leírt titkosszolgálat felépítésében. Erre példa lehet az esszékötetben kettővel kibővült páholyok száma, és még így is hiányzik a lényeg. 

Elvileg sejtszerű, senki nem tud a másikról, de azért a fő részegységei funkcionális alapon felosztottak - pl. ha egy kém megszerez egy infót, akkor azt át kell adnia valahogy az elemzőknek, stb... ami egy külön hatalmas alszervezet, nevezzük páholyak. Az átgondolatlanságot mutatja az is, hogy nem sikerül beleintegrálni olyan, a MAGUS-ban eddig is létező, és hozzávetőleg a Pyarroni Titkosszolgálathoz (is) köthető elemeket, mint pl. az általad is említett fejvadászok, az Ellana-papnők vgy a pszi-mesterek. Sajnos úgy vélem, hogy az adott isdőszakra jellemzően más témában is megfigyelhető áltudományosság, az idegen kifejezések egybezsúfolása és az érthetetlenség - ti. csak az író látja majd át, és más nem fog okoskodni benne  - inkább jellemzi, és egyáltalán nem volt fontos a szerepjátékban való használhatóságához támpontot biztosítani. 

Szerintem Rasta is kínlódott ezzel a Smaragdszilánkokban - bár még nem fejeztem be - az az érzésem, hogy nem sok hasznosat talált benne a regényéhez - legalább is eddig szinte semmit nem alkalmazott belőle, de kínácsi leszek még. 

[Albeir]

Üdv!

Új vagyok. Meg tudná valaki mondani, hogy mi ez, és hol szerezhető meg a Kalandozók Kazamatái Kártyajáték?

 

[Sneer]

olvasd el ezt az oldalon.Magus kezdőknek.ott van a listaban  középen.

 

a kartyaval kapcsolatban meg írj rá mondjuk  Antailra pszivel (privátban)

[Albeir]

köszi

 

[Darabolo]

Remélem tetszeni fog! Mert!

"Én csak nevetek, mikor más futva menekül,

Mert a láng a barátom, sose leszek egyedül!"

[Antail]

 

 

 

[tetra]

Harlem Shake és spooktober voltak a promptok?

[Rayen Reval]

Üdv Mindenkinek,

Egy érdekes témába futottam bele a minap és érdekelne a véleményetek.

Mennyire etikus egy már kitalált fikcionális karakter megalkotása egy játékra?

Természetesen az eredeti alkotó tudta és/vagy beleegyezése nélkül.  

A legtöbb rendezvényen, vagy játékasztalnál ahol megfordultam valahogy mindenki tartotta magát ahhoz az íratlan szabályhoz, hogy inspirációt lehet szerezni valaki más által, de lemásolni egy-egyben  karaktert kerülendő.

A példának okáért tegyük fel, hogy egy MAGUS kalandban szeretnék Ríviai Geralttal játszani, akit a szabálykönyvnek megfelelően alkotok meg, Rívia pedig valamely fehér folt kicsiny országa.

Megtartom a nevet, személyiséget és amennyire lehet a képességeket is. 

Mit gondoltok róla, hol helyezkedik el nálatok a simán belefér-legalább a nevét változtasd meg-szégyeld magad, menj haza skálán?  

Persze mindenki úgy játszon, ahogy neki a legtöbb örömet okozza!  

[Daelon]

Hoi,

hát, nálam a full-azonos létrehozás "meh" kategória lenne már megváltoztatott névvel is, de ha még arra sem képes a játékos, akkor meg aztán végképp.

Inspiráció az egy dolog, lehet hasonlítani, másolni a mintát egyedi színekkel, de totál klón maradjon csak otthon az asztal mellett.

üdv,

Daelon

[Rayen Reval]

On 2025. 10. 06. at 21:42-kor Darabolo írta:

Remélem tetszeni fog! Mert!

"Én csak nevetek, mikor más futva menekül,

Mert a láng a barátom, sose leszek egyedül!"

Hatalmas elismerésem a műért! 

Stúdiófelvétel nincs esetleg belőle? Feltekerve a hangerőt picit romlik a minősége...

[Darabolo]

Minden kérésed így teljesüljőn