Ynev - Máshogy

[Deodatus]

Had számoljak be két muris, de egyben tipikus szerepjátékos jelenségről, amiken, ha nem tudnám online némítani magam, lehet, hogy simán pofánröhögtem volna a tapasztalatlan csapatot a facepalmtól.

1. Megjelent a kalózcsapat előtt Yomur, a sámán és beszélgetni kezdett velük. Ő kb. a modul egyetlen valóban segítőkész NPC-je. Ahelyett, hogy minél több infót kiszedtek volna belőle, esetleg szövetkeztek volna vele, csak az érdekelte őket, hogy azért jött-e, mert megbolygatták Agodi törzsfőnök sírkamráját. Mivel nem, megkönnyebbültek, kijelentették, hogy akkor "ezek szerint jogosan övék a sír tartalma", majd udvariasan elhessegették az öreget. Jól van, ők akarták!
2. Idősebbek ismerhetik a Diablo I. Butcher effektusát (A Butcher egy rohadt erős élőholt a dungeon 2. szintjén, amiről sokan anno azt hitték, hogy le kell győzniük, pedig az első találkozás erőszintjével ez kb. csak csalással lehetséges. Bármikor vissza lehet később is térni hozzá). Itt is valami ilyesmi történt. Meglelték Agodi sírját benne mérgező gázokkal, egy csomó élőholttal és persze rengeteg kinncsel, és egyszerűen nem bírják otthagyni. Ráharaptak és nem engedik, pedig túl gyengék a helyzet megoldásához. De ugye a mohóság nagy úr! A mai játékban is addig-addig feszegették a határaikat, amíg az egyik karakter megmurdált. Amúgy nem az élőholtaktól, hanem megfulladt a mérges gázoktól. Miért? Mert miután a oxigénhiánytól fulldokolva (!), csodával határos módon sikerült valahogy kiszabadulnia az őt ellepő zombik halmából (!!), nem felfele menekült, hanem megpróbálta megtalálni a vaksötétben(!!!) a korábban elejtett kardját...  Egy társa még felcibálta a lépcsőn, de már nem tudták újjáéleszteni. Úgy kell nekik!

[Legolol345]

Szia,

 

Erre egyetlen szóval tudok reagálni: vérpisti.

 

Üdv,

Legolol345

[MagyarGergely]

Üdv!

Ez miért vérpisti?? Szerintem csak egy nagyonkezdő játékos... 

A vérpisti - bár sokan sokfélét érthetnek rajta - szeritnem inkább az a játékos, aki leginkább minden és mindenki - sokszor logika nélküli - szétverésével képzeli el a problémák megoldását és úgy kb. az egész szerepjátékot, és mivel ez a legfőbb és egyetlen útja, össze is próbál harácsolni mindent hozzá, azaz tápol, pláne azért, mert a szintén nem túl profi mesélők (engedtessék meg, hogy ne nevezzem őket kalandmesternek) csak az ellenfelek folyamatos erősítésével képes reagálni rá - létrehozva egy kvázi végtelen tápolási spirált.

Magára a játékosra - fenti eset - nem kell haragudni - vagy csak annyira amennyire a KM esetleg nem tudta átadni a helyzetet megfelelően, mert azért a játékos is ért a szóból, ha nem az elsőből, hát a másodikból.  Azért az egy játékosi fejlődés fontos mérföldköve, amikor eljutnak odáig a beleélés tekintetében, hogy képesek megadni magukat, netán visszavonulni, pláne letenni a fegyvereiket bizonyos helyzetekben. (megjegyzem - csakhogy nehogy szentnek látsszak, mert nem, hogy annak idején, amikor egy kezdő KM mesélte a mi kezdő csapatunknak a Veszélyes vizeken kalandmodult, amikor mellénk állt a nyilvánvalóan legyőzhetetlen fenyegetést és így kis nyugodalmat és tárgyalást igénylő toroni karakka, hát úgy megtámadtuk, mint a szél... és itt látszik a KM nem megfelelő reakciója is, hogy ennek ellenére nem törölt el minket a p..csába. 

Hadd okoskodjak még kicsit ezen.. a KM dolga érzékeltetni azt, mikor milyen meleg a helyzet, és a játékos ért belőle. Utalva a fenti szitura, a KM csak elmesélte nekünk, hogy ott a karakka, meg milyen nagy, milyen fenyegető, és pont, várta, hogy mit lépünk, aztán gondolom, röhögött magában. Szerintem, egy jó KM - jó, ne bántsuk, mert kezdő volt még ő is - egy haladóbb KM ilyenkor érzékelteti mindenféle dolgokkal azt a fenyegetést, amit jelent, és amit kivált a karakterekben. Eszükbe sem fog jutni nekitámadni... mert a játékosok nem hülyék, csak sokszor nem kapják meg a megfelelő ingereket. 

Egy hasonló példa volt, amikor a játékosaim - alacsony szintű - karakterei meglátogattak egy varázslót, valami gonosz vidéken, tán krán??, és az - csak a hangulat miatt - éppen egy démont idézett. Amikor a játékosok benyitottak, a démon már megkapta a feladatát, és felugrott a plafonra, és a belépő JK-k mellett - persze megállt, felmérte őket - kiment. Ezt a jelenetet sikerült úgy mesélni, hogy megmozdulni sem akartak, - pl. az egyikük bevizelt - mert bár a játékosi reakció ilyenkor az, hogy -"üsd a démont", de érezték, hogy ez most gáz. Földbe gyökezezett a lábuk, hirtelen azt sem tudták, miért jöttek, az egyik meg akarta fogni a fegyverét, de nem sikerült neki, és - hűha - ügyesség próbát kellett dobni hozzá, mert félt és valósággal megdermedt, stb. Nem csak azt kell mondani, hogy - félsz, hanem leírni a rettegést, amit a démon aurája kivált. sorolhatnám még... mondom, a játékos - azért játszik - hogy átélje az eseményeket, csak ezt nem mindenki tudja átadni neki... és utána meg csodálkoznak, hogy jaj, nem veszik a lapot. 

másik tipikus példa, amikor a küzdelem hevében valaki le akar ülni a sarokban meditálni, mert éppen elfogyott a pszi pontja... na ne már, ez mennyire reális? persze a játék világának keretei között. sosem szoktam engedni, hiszen fél, zakatol a szíve, dübörög benne az adrenalin, folyamatosan harci kényszere van, rápörgött az eseményekre, az emlékek, a hangok stb. nem hagyják lenyugodni... igazából 10-ből 9 érti, hogy miről van szó, és inkább meg sem próbálja, miután KM-ként reagáltam a rossz ötletére. Aki meg mégis erősködik, az csinálhatja... de olyan módosítókkal, amiket közel lehetetlen megdobni. 

[tetra]

Igen, ez nekem is amolyan nem találkozó elvárások, elképzelések esetének tűnik és nem kifejezetten a tapasztalatlanságnak. A mesélő érzékelteti a világot. A mesélési stílus felállít elvárásokat. Az, hogy Deo hogy mesél, az egy dolog, az, hogy a csapat korábbi mesélője vagy az egyéb médiára támaszkodó elvárásai milyenek az meg egy másik. Jogos elvárás lehet, hogy ha a mesélő elémrak egy akadályt, és nem egyértelmű, hogy az még csak díszlet, akkor lesz esélyem azt az akadályt legyőzni. Ez nem minden rendszerben és nem minden társaságban van így, de heroikus fantasyben általában megállja a helyét. Hogy az NPC-k mennyire interaktívak és miben lehet őket használni szintén ilyen tényező.

Szóval ez csak annyi, hogy ezek a játékosok nem a te mesélési stílusodat szokták meg, majd adaptálódnak.

[Deodatus]

(A játékosok mindegyike többször játszott már velem, egy részük pedig gyakorlatilag csak velem - egyszerűen csak fiatal és rutintalan kezdő szerepjátékosok.)

[Sneer]

tarokk nevű kártya játéknál mindig megbeszéljük az előző kört.Ebből sokat lehet tanulni.Versenyeken is hazafele menet mindig atbeszeljuk a modult. Esetleg a kezdő játékosokra tekintettel ahol nincs már spoiler hatás.Ti is átbeszélhetnétek egy egy ülést.

[Deodatus]

Egyetértek - értékelés és újratervezés is volt. Az esetet egyébként nem megoldandó problémaként, hanem tanulságos tanulási helyzetnek írtam.

[Darabolo]

20 órával ezelőtt-kor MagyarGergely írta:

gy hasonló példa volt, amikor a játékosaim - alacsony szintű - karakterei meglátogattak egy varázslót, valami gonosz vidéken, tán krán??, és az - csak a hangulat miatt - éppen egy démont idézett. Amikor a játékosok benyitottak, a démon már megkapta a feladatát, és felugrott a plafonra, és a belépő JK-k mellett - persze megállt, felmérte őket - kiment. Ezt a jelenetet sikerült úgy mesélni, hogy megmozdulni sem akartak, - pl. az egyikük bevizelt - mert bár a játékosi reakció ilyenkor az, hogy -"üsd a démont", de érezték, hogy ez most gáz. Földbe gyökezezett a lábuk, hirtelen azt sem tudták, miért jöttek, az egyik meg akarta fogni a fegyverét, de nem sikerült neki, és - hűha - ügyesség próbát kellett dobni hozzá, mert félt és valósággal megdermedt, stb. Nem csak azt kell mondani, hogy - félsz, hanem leírni a rettegést, amit a démon aurája kivált. sorolhatnám még... mondom, a játékos - azért játszik - hogy átélje az eseményeket, csak ezt nem mindenki tudja átadni neki... és utána meg csodálkoznak, hogy jaj, nem veszik a lapot. 

Érdekes, amit mondasz. Én is jártam már hasonlóképpen.

Egy csapatnak meséltem be, hogy véletlen küldetés teljesítése közben átlépték a kráni határt. Hála "fenomenális" mesélési technikámnak, a karakterek innentől lefagytak. A bátor, erős lovag nem mert egy félig elhagyatott faluba bemenni egy kis útba igazításért, mert tartott tőle, hogy a parasztok Izom Pistivé változnak hirtelen. A boszorkány eszeveszetten itta a szellemifrisseség italát és semmi pénzért se hunyta volna le a szemét, a harcművész meg pánikolva visítozott, hogy nincs az pénz ami megéri azt a csúf halált, ami itt fogja őket érni, azonnal forduljanak vissza.

Amellett, hogy teljességgel egyetértek az általad mondottakkal, csak arra szeretem volna rávilágítani, hogy a mesélés is lehet néha "Túl sok".

[MagyarGergely]

Üdv!

7 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Amellett, hogy teljességgel egyetértek az általad mondottakkal, csak arra szeretem volna rávilágítani, hogy a mesélés is lehet néha "Túl sok".

Nem tuom, lehet-e olyan, hogy túl sok. Mert ha valamit jól kimesélsz, és a játékosok úgy döntenek - mert ezt azért nem venném el tőlük mondjuk egy sikeres próbával, hogy mered és kész. - hogy félnek, nem mernek valamit, akkor az nem baj, nem "túl". Ha nem, hát nem. Az is jó, hogy ha már fontosnak érzik annyira a karaktereiket, hogy féltsék, és reálisnak, keménynek annyira a világot, hogy a cselekedeteiknek igenis meglesznek a következményeik. Ez valahol siker a KM-nek is. Különösen, ha ez egy félelmetes vidéken történik. 

Akadt már olyannal dolgom, amikor a játékosok démont akartak idézni, és hosszan elemezték, hogy hogyan veszthetnek rajta, és milyen óvintézkedéseket kell tenniük. Néhány játéktechnikai dolog is szóba került, és végső soron átbeszéltük a démonidézés hogyanját-mikéntjét. én csak mosolyogtam... és a végén nem merték megtenni... pedig őszintén szólva kifogytam a lehetőségekből, pedig próbáltam a démon hitelesen gonoszra, bosszúállóra elképzelni, de nemigen tudtam volna ellenükre tenni. De mégsem merték... és ez szerintem nem túl sok, ez jó, mert pontosan olyan hangulata volt, mint ahogy én is, ők is elképzelem a MAGUS világában a démonidézés szélsőséges, veszélyes hangulatát. 

Hasonló volt a helyzet egy modulban, amikor a csapat kész álcát kapott, és az eljátszott színésztársulatnak elég veszett híre volt. Ezt több NJK is megerősítette, és a játékosok annyira megszokták, hogy akik képében tetszelegnek, azoktól félni kell, hogy amikor a modul végén - hogyan is hagyhattunk volna ki egy ilyen helyzetet - felbukkant az igazi társulat, hanyatt-homlok elmenekültek, pedig - én tudom, hiszen KM voltam - hogy nem bántották volna őket... de mégis hatott a mese hangulata. És ez jó. 

 

[Darabolo]

25 perccel ezelőtt-kor MagyarGergely írta:

Ez valahol siker a KM-nek is.

Végül is....

Rohadt jó vagyok!  Ez is egy szemszög és így jobban tetszik a dolog, köszi szépen!

Én arra gondoltam, hogy speciel mivel nem mertek a faluba bemenni egy komplett kalandot (kaland a kalandban, imádom az ilyeneket) huzhattam le a retyin, így kénytelen voltam free stylban végig rögtönözni a napaot. Mindent összevetve a kaland jó lett és jól éreztük magunkat, de az a sok óra amit a tervezésbe öltem, mind elveszett....

[Legolol345]

Sziasztok,

 

@DaraboloAz ilyen esetek elkerülése végett kell csinálni több elágazást is a kalandban.

Erre egy példa:

A Szamuráj Kardja című KJK könyvben az első elágazásnál két történetszálat is le lehet játszani (egy áruló nemes vagy egy teljesen másik út, ezt még sosem próbáltam).

 

Üdv,

Legolol345

[Darabolo]

5 perccel ezelőtt-kor Legolol345 írta:

Erre egy példa:

A Szamuráj Kardja című KJK könyvben az első elágazásnál két történetszálat is le lehet játszani (egy áruló nemes vagy egy teljesen másik út, ezt még sosem próbáltam).

 

Üdv,

Legolol345

Köszönöm a tanácsot, ez még nem jutott eszembe!!

Aki nem KM az sajnos nem érezheti át annak az érzését, amikor egy kalandba belepakolsz tucatnyi órát, figyelve a JK-k vágyaira és arra, hogy mindemellett egy érzelmi többletet is cipeljen magával. A nagy kitárulkosánál meg a JK-k egyszerűen csak tovább sétálnak vagy ami rosszabb! Tudomást vesznek róla, felfogják a beleölt munka mennyiségét és magasról pakolnak rá!

Írtál már kalandot @Legolol345? Ne érts félre, nem bántani akarlak, és a célpontommá se váltál, hisz öri barik vagyunk  ( továbbra is segítek ahol tudok), de  nem hiszem, hogy tudnád miről beszélsz.

Vagy említsek olyan példákat, amikor a KM 3 - 4 lehetőséget is végiggondol, és egy 5. mellett döntenek? A km-kedéshez sokat kell rögtönözni és nem szabad ragaszkodni a leírt dolgokhoz.

[Deodatus]

A NULLADIK SZINT szerepjáték podcast legfrissebb epizódjában szóba kerül a Ryek bukása után játszódó véropera minikampányunk is, amely csupán 5 része ellenére bekerült a TOP3 RPG élményem közé, és a végére talán még a shakespearei királydrámák szintjére is sikerült felnőnie.

Aki csak erre a részre kíváncsi, itt az időzített link: 28:30-42:40

 

[MagyarGergely]

Üdv!

Én a mai napig nem haladtam meg a "MAGUS szintet"      Az ilyesmiket azért kivághatnád... főleg, ha ilyen helyeken osztod meg. 

[Deodatus]

3 órával ezelőtt-kor MagyarGergely írta:

Üdv!

Én a mai napig nem haladtam meg a "MAGUS szintet"      Az ilyesmiket azért kivághatnád... főleg, ha ilyen helyeken osztod meg. 

Újra végighallgattam a beidézett részt és semmilyen a M*-ra sértő (pl. "MAGUS szintet meghaladó" kijelentést) nem találtam. Mivel volt bajod?

[MagyarGergely]

Üdv!

Akkor talán hallgasd meg a saját videódat... pl. 6:04-nél próbáld... ahol a srác a "MAGUS-szint" kifejezéssel jellemzi a kezdő, semmihez nem értő játékosokat... ez meglehetősen sértő, szerintem, az egyik legnépszerűbb magyar szerepjáték népes táborára - márpedig ez egy magyar nyelvű vidó, magyar csatornán, tehát a célközönségben jócskán jelen vannak... persze ez a te dolgod, de én az ilyet kivágnám belőle... vagy ne csodálkozz, ha szóvá teszik, főleg, ha még meg is osztod egy ilyen, MAGUS dominanciájú csoportban. Arról nem is beszélve, hogy mekkora hülyeség... be lehetne mutatni a srácot - azok alapján, persze, amiket mondd, mert személyesen nem ismerem és nem játszottam vele, de megítélni is csak a nyilatkozata alapján tudom - olyan "MAGUS szinten" játszó és mesélő szerepjátékosoknak, akik szerintem sok problémát helyesebben látnak. 

Szóval ez alapján nem érem úgy, hogy a kezdő beharangozásnak megfelelő "csak úgy, bármiféle általános megaszondás nélkül" beszélgetés nem igazán sikerült. 

Szerintem olvasd el a kommenteket is... 

KIEGÉSZÍTÉS: most látom, hogy jogos a "nem értés" részedről, mivel a hozzászólásod elején lévő link és a középen lévő nagy videó nem ugyanarra mutat! Én az első részben hivatkoztam a kifogásolt részt. 

 

[..]

.

[Darabolo]

Soha nem értettem ezt a túlzott hypeot bizonyos kalandok körül.

Lehet az én gépemben van a hiba, de egy kaland címet se tudnék fejből idézni, hát még hivatkozni rá, mint típus ( kivéve a rettegett TIZEDIKET,  ami KM-sem legrosszabban sikeredett mesélése volt. Tudom, hogy az írok is olvassák, tehát gyorsan hozzá is teszem. A kaland jó volt! A szellemiségét nem tudtam átvenni, miattam pedig a JK -k sem.)

Egy kalandot meséltem le eddig egynél többször, méghozzá az ETK végén található alapkalandot. Ha új csapatom van és a képességeiket akarom felmérni, mindig ezt veszem elő. Egyébiránt pedig, minden csapat, akiknek eddig meséltem, megkapja azt a megtiszteltetést, hogy egyéni kalandokat kapnak, vagy a már kész mások által írt kalandokat egyénesítem rengeteg munkával.

Ezért nem láttak még engem verseyeken sem (bár azért egyszer el kellene nézni). Számomra a szerepjáték az, ha kidomborodhatnak a személyiség vonások az életcélok beteljesedhetnek és ez nem egy epizod kalandban fog megtörténni. Szükségem van rá, hogy átmenjen a kardmüvészem túlmozgása, egocentrikussága és nőgyűlölete. Az udvari ork BM-em kitaszítottságából fakadó embergyűlölete és megkeseredéséből származó elemi gonoszsága, vagy a ranagolita lovagom szinteken átívelő belső vívódása, melynek végén odahagyva istenét inkább a társai felé fordul.

Ezért is mesélek egy világban egy rendszer szerint! Vallom, hogy a jó KM-nek jobban kell ismernie a szabályokat ahhoz, hogy a játékosainak mindent meg tudjon magyarázni hitelt érdemlően. Egy epizod kalandnál ezek max apró surlodások, de egy életútnál akár hónapokra visszanyúló ellenségességgé is fajulhat (sajnos volt rá példa).

Ne értsetek félre senkit sem akartam leszólni. Mindenki úgy és azt játszik ami szórakoztatja, csak így hajnali fél háromkor agymenésem van.

[Deodatus]

On 2021. 03. 30. at 10:14-kor MagyarGergely írta:

KIEGÉSZÍTÉS: most látom, hogy jogos a "nem értés" részedről, mivel a hozzászólásod elején lévő link és a középen lévő nagy videó nem ugyanarra mutat! Én az első részben hivatkoztam a kifogásolt részt. 

Oké, így már értem a fennakadást - szerintem is szerencsétlen megfogalmazás volt. Ha azonban jobban megfigyelitek, Bence nem a M* RPG minőségét, hanem a játékosai tapasztalatának mennyiségét akarta "szintezni". A szóhasználata csak nyelvbotlás, vagy rejtett előítélet rejt? Nem tudom, mert nem vagyok felelős a gondolataiért - ő a beszélgetőtársam és nem a szócsövem. Mindenesetre ha ez volt a legnagyobb baj a videóval, akkor megnyugodtam.

@Saimon di Alver: Igen, ugyanezt anno a kommentekben is kitárgyaltuk.