Az emberiség jövője

[Venes]

na igen....titkok. nekem is sok van, de sajnos el ismondom az elég nagy hányadát.

Nem lenne persze szabad elmondani minden rejtett titkunkat,. de sok emebr, ,,főleg barátok" mindig nyúznak, hogy mond el, mert sgíteni akarnak és ha nem teszed, akkor ,,megsértődnek", hogy nem bízol meg bennük. Na igen most sokan azt mondják, hogy az ilyen milyen barát. Sokszor semmilyen, csak egy kívűncsi ,,hiéna", de sokszor viszont tényleg csak az aggodalom hajtja.

[Tybycsoky]

Hát igen. Ha olyan barátnak mondod el a titkaid akikben megbízol, akkor nincs gond legalábbis azt érzed. De akinek nincs olyan barátja akibewn teljes mértékig megbízzon. Mert túlontúl bizalmatlan. Mint pl én. Én sok emberben hatalmasat csalódtam. Ha olvassa, akkor tudja hogy kiről beszélek. Én az utóbbi időben inkább tartózkodom a barátaimtól. Lehet, hogy ez a probléme. És elkezdtem megint a régi barátaim bizalmát keresni. Lehet, hogy több sikerrel járok. Remélem. Szval ezzel csak azt akarom mondnai, hogy ilyen helyzeben nem fogom elmondani nekik a legbelső titkaim, mert félek, hogy továbbadják és eljut olyanhoz, akihez nem kéne. Ez csak példe volt.

Maradtam tisztelettel:

[Darun]

Líthas!

Felon: ezt én mondtam volna??? Tényleg? Hogy hibát kerestem a tökéletesbe? Éppen az volt a baj, hogy tökéletesnek hittem! Ezt a hibát soha nem szabad elkövetni. mert mindannyian emberek vagyunk. Néha még én is. Ha tökéletesnek képzelünk valakit, akkor nagyon könnyen csalódunk benne. Vagy nagyon magasra tesszük a lécet, és nem biztos hogy át akarja ugrani. És ne érts félre. Én örülök neki, hogy azt írtad, amire gondoltál. Hogy milyen helyzetedet nem ismerem??? Egyiket se. Nem tudom, hogy mi, hogyan és miért történt veled. De akármit mondasz, én elhiszem neked. Talán mert egy kicsit hasonlónak érezlek magamhoz. Talán. Félek. Mindíg félek, ha valaki ilyeneket mond. Hogy egyszer talán kiderül, hogy nem is szerettem Õ-t. Most sem vagyok teljessen normális, de akkor mi lesz majd velem? De nem! Nem tehetem. Én TUDOM, hogy Õ az. A szívem tudja, a lelkem, az egész lényem. Ha nem ez a szerelem, akkor nem tudom mi. És nem is akarom már megtudni.

Ezt ne vedd személyeskedésnek, de az emberek nem láthatnak olyannak, amilyen vagy. Legyen igaza a testérednek. Legyünk mindannyian szerepjátékosok. Próbálunk megfelelni a környezetünknek. Miért? Ki tudja? Az emberek nem minket látnak. Csak a szerepünket. És mi sem embereket látunk. Csak szerepeket. Mert ilyen az élet. Az első benyomás szerintem nagyon fontos. Sok minden eldől az első találkozásnál.

Igen, igazad van. Ahány ember, annyi igény és annyi érték. A külső bizony sokat számít. De egy igaz kapcsolatnak nem lehet az alapja csupán a külső. Akkor engedd meg, hogy én most hazudjak neked egyet. Mert más nézni és más látni. Én a külső mögé láttam. Nem néztem, láttam. Nem én akartam így, talán nem is Õ.

[Venes]

Hát igen. Ha olyan barátnak mondod el a titkaid akikben megbízol, akkor nincs gond legalábbis azt érzed. De akinek nincs olyan barátja akibewn teljes mértékig megbízzon. Mert túlontúl bizalmatlan. Mint pl én. Én sok emberben hatalmasat csalódtam. Ha olvassa, akkor tudja hogy kiről beszélek. Én az utóbbi időben inkább tartózkodom a barátaimtól. Lehet, hogy ez a probléme. És elkezdtem megint a régi barátaim bizalmát keresni. Lehet, hogy több sikerrel járok. Remélem. Szval ezzel csak azt akarom mondnai, hogy ilyen helyzeben nem fogom elmondani nekik a legbelső titkaim, mert félek, hogy továbbadják és eljut olyanhoz, akihez nem kéne. Ez csak példe volt.

Maradtam tisztelettel:

Jaja....én is folyamatosan rettegek és ezért zárt maradok. Nem szeretem fűnek-fának elmondani a dolgaimat. Ha valamit elmondok valakinek azt tartsa tiszteletben, ez a minimum. Már annak is örülnie kellene, hogy egy barátja megbízik benne annyira, hogy elmond egy olyan dolgot ami neki nagyon fontos. Aki ezt nem tudja értékelni az nem barát.

Sajna régen engem mindig ,,leszoltak", hogy soha semmit se mondok el, de közben meg nekem mindent elmondanak. De miért mondja el valamit, ha azon dolog elmondása nem jár semmilyen vátozással sem miután elmondtam az illetőnek. Pl. ha meghal az aranyhalam és elmondom valakinek attól még nem fog feltámadni. (Tudom ez egy elég hüle példa volt, de most írni kellett valamit.)

Azóta sokat nyíltam, de valahogy azóta vagyok egyre depisebb is. érdekes párhuzam, de egy időre tehető a kettő. Jobb volt ,,titkolózni". Most sokszor attól félek, hogy egyszer majd máshonnan hallom vissza.

[Takeda]

Szerintem nem találhatod meg csak azokban az emberekben, ami neked kell, akik rendelkeznek vele. Sok alapvető dolog megvan az emberek nagy részében, de ha az is fontos hogy meg is értsen, akkor értenie kell azokhoz, amihez te is.

A maszkokat csak akkor szabad levenni, ha azt ami alatta van nem tartod gyengeségednek. Szép lassan megmutathatod önmagad mindenkinek, de csak, ha biztos vagy magadban.

Saját tapasztalatom, hogy ha megmutatod másnak egy erős oldalad, amivel más vagy mint a többiek, megkeresik a gyengédet, hogy ne kelljen szembesülniük azzal hogy valaki ezzel több náluk, és hogy megmutassák neked, másban hiányt szenvedsz.

[Darun]

Líthas!

Venes: én pont fordítva vagyok. Még nagyon régen befordultam, már nem is igazán tudom miért. Néha azzal magyarázom, hogy a költözködés volt az oka, de nem nagyon hiszem. Aztán mostanában történt valami. EH! hát igen. Elősször ugye jött Õ. Aztán rájöttem, hogy hazugságok sokaságára épült az életem, anélkül, hogy tudtam volna. Nekem csak egy barátom volt gyerekkoromba. Õt hívom úgy, hogy a "legjobb" barátom. Mert tényleg jóban voltunk, szórakoztunk meg beszélgettünk, de bizalom nem volt soha. Vagy ha volt is, akkor visszaélt vele. Pedíg lehet hogy ő ezt észre sem vette. Most hogy összedől az életem és "meztelenül" álltam, rájöttem, hogy mindez fölösleges. Hogy kell az álca, mert a világ rákényszerít, de ha egyszer nem tudok élni így! Mert a hazugságok miatt elveszítettem Õ-t, aki a legfontosabb kellett volna hogy legyen. Persze azt mondom, hogy nem kell álca. De kell és lesz. Mert különben nem lenne esélyem. A világ eltaposna. Már tapasztaltam. De most már csak annyi álca lesz, amennyi kell, amennyit látni akarnak az emberek. Minél kevesebb. Hogy könnyebb legyen nyitni. Azt modtad hogy sokat nyíltál, de egyre depressziósabb leszel. Azt hiszem tudom miért. Mert egyre többet szeretnél megmutatni. A kevés nem elég. Mindent meg akarsz mutatni, de érzed, hogy azt nem lehet, és ez az, ami depresszióssá tesz. Tudom, mert én is ezt éreztem. Megőrülsz attól, hogy nem mutathatod meg magad valakinek. A legrosszabb az, mikor ott van előtted az az illető, de még sem teheted meg, mert Õ nem akarja. EH! Elszóltam magam. Mindegy. Nem is olyan régen még zavart, ha támadási felületet adtam valakinek. Mert gyenge voltam. Azóta csak még gyengébb lettem, de már nem érdekel. Mindent egyébként fölösleges megmutatni, mert vagy nem kíváncsiak rá az emberek, vagy nem hiszik el. EH! Fránya tapasztalat.

Takeda: nem kétlem, hogy igazad van, jobban tudod nálam, hiszen tapasztaltad. De én nem csak akkor vetem le, ha nem tekintem gyengeségnek, hanem akkor is megtenném, ha én magam el tudnám fogadni. Mert akkor nem számít, hogy más mit gondol róla.

Vajon én hányszor sebeztem meg Õ-t???

Darun

[Venes]

Darun:

Igen, igen. Úgy vélem igazad van. A bajom az, hogy sokmindenben nem tudom a mértéket. Sokszor átesek a ló túlsó oldalára. Pl. ha elkeseredett vagyok, akkor nagyon az vagyok, ha meg boldog, akkor meg már idegesítően boldog. Nincs meg az egyensúly. (Bár már az is haladás, hogy ezt felismerem. :oops: .)

Félek attól, hogy nem tudom majd, hogy mennyit ,,álcát" kell mutatnom a világnak. és igen, félek a megnyílástól, félek, hogy nem jól teszem, mert bnem tanított meg senki sem, hogy hogyan tegyem. Ez most röhelyesnek hangzik, de én az az illető vagyok akinek ezt meg kell mutatni. Kiskoromben senki, de senki sem tudod hozzám közel kerülni. nem engedtem, hideg voltam és néha még most is rámtőr. Elűzöm az embereket, úgy érzem, hogy fárasztanak. Idegesítenek. Nem tudom mitől lehet. Ezen annyit gondolkodtam.

Eddig nagyon nyitott voltam, de ha bezárok akkor félek, hogy megint átesek és rosszabb leszek. Egy hideg ember. Egy érzéketlen ember. Nem akarom hogy bekövetkezzen.

Rám a gimi volt nagy hatással, annak köszönhetem, hogy megváltoztam, meg egy embernek. A gimi és ez az ember szinte egy időre tehető. Örülök, hogy megváltoztam, de azért kellene egy egyensúly, mert könnyen előfordulhat, hogy félreértenek. Sőt már meg is történt jó párszor. Ezt is el kellene kerülni, de nehéz megtalálni a megfelelő utat.

[Darun]

Líthas!

Venes: és szerinted baj, hogy ilyen "szélsőségessen" éled meg az érzéseket? Nem tistem megítélni az ilyesmit, nem is tudnám helyessen. Tudom, hogy az egyensúlyra kéne törekedni, de ugyanakkor a pillanatban kell élni. Ha valami megráz, akkor hagyd hogy... khmmm... inkább nem! :oops: Iegn az hogy felismered, az mindenképpen haladás, de nem eredmény! Én is felismerem, de tenni nem tudok semmit, mert nem vagyok "cselekvő". Én "látó" vagyok. Látok dolgokat, de mivel nem vagyok képes cselekedni, ezért csak szenvedek itten magamban. De hát úgy kell nekem. Egyébként érdekes amit magadról írtál. Annyit elmondhatok, hogy a szíved megsúgja, hogy kinek mennyit árulhatsz el. Szerintem. De mindenképpen legyél óvatos is, ugyanakkor ne hagyd, hogy ezt mások esetleg tartózkodásnak véljék. Tudom, nehéz út ez, magam is körbe-körbe bolyongok rajta, de szerncsére azért a többség nem rám hasonlít. Peace with you...

Darun

[Riyena Quarrath]

A bajom az, hogy sokmindenben nem tudom a mértéket. Sokszor átesek a ló túlsó oldalára. Pl. ha elkeseredett vagyok, akkor nagyon az vagyok, ha meg boldog, akkor meg már idegesítően boldog. Nincs meg az egyensúly. (Bár már az is haladás, hogy ezt felismerem. :oops: .)

Félek attól, hogy nem tudom majd, hogy mennyit ,,álcát" kell mutatnom a világnak..

Venes már korábbi hsz-aidban is feltűnt bizonytalansgágod ezekkel a dolgokkal kapcsolatban... nemis, jobb szó rá, hogy keresed a helyeset és a jót, hogy mi lenne a jó amit tehetel ezekkel kapcsolatban... a helyes, az elég... (bár ez nem szó volt )

Azt tudom mondani -megintcsak-, hogy nem kell ezen görcsölni, majd kialakul idővel, s megtalálod az aranyközéputat mindenben... ha kicsit zárkózottabb; végletesebb is vagy az átlagnál, az sem baj még, majd rendbe jön eza dolog. mert ahogy irtad, Te felismerted ezt... mstmár csk csiszolni kell akkor ezeken a dolgokon, csak szépen, lassan, alaposan, aprólékosan, hogy a jövőben csillogj majd, mint egy fényes kis gyémánt :wink: (na ez de jó egy mondat volt )

Mindenesetre érdekes személy vagy Veneském, és már alig várom, hogy élőben beszélgethessek meg játszhassak majd veled! :wink: :twisted:

Üdv!

[Venes]

Még én mennyire. Egyébként köszönöm a véleményedet és a ,,biztatásodat", ha mondhatom, vagyis írhatom annak.

Tényleg köszönöm. :oops: :wink: RQ-m

Sokat gondolkodok, hogy ez mitől van, mert egyébként meg annyira nem látszik rajtam az életben ez a bizonytalanság. Aztán valahogy valami olyasfélére jutottam, hogy az oka az, hogy félek attól, hogy megútálnak az emberek. és túl sok embernek a véleményéhez-ez rossz szó -a... nem tudom milyéhez akarok igazodni. Szóval meg akarok felelni nekik. Hogy miért, mert félek az emberek útálatától. Ennyi. Az emberek sokat jelentenek nekem, és nem csak a barátaim. A legjobban attól félek, hogy egy nap majd felébredek és akiket nagyon szerettem útálni fognak. Talán ezért nem találom az egyensúlyt. :roll:

[Darun]

Líthas!

:evil: Venes: hát, most erre én is mondanék valamit. Ne akarj megfelelni mások véleményének, mert azzal becsapod magad és másokat. Én tudom, hogy ez mennyire undorító érzés. Ha a barátaid megutálnak, akkor azért teszik, mert nem magadat adod, hanem megpróbálsz megfelelni nekik. Ezt ne ted!!! Túl sok szenvedéssel jár, hidd el, nem éri meg. Ha csak nem akarsz olyan lenni, mint én! :twisted: (De nem akarjál!) Magadnak próbálj meg megfelelni. Tedd azt, amitől boldog vagy! Csak ez a fontos. Ha boldog vagy, akkor mások is jobban fognak viszonyulni hozzád. Sok sikert! Puszi!

Darun :evil:

[Riyena Quarrath]

RQ egyetért Darunnal! Venes: mindig magadat add, mert csak az alapján tudnak felmérni az emberek. és akkor legalább tudod, hogy vki azért maradt melletted, vagy pl. ül le hozzád újra és újra beszélgetni, keresi a társaságod etc, mert bejön neki amilyen vagy,nem pedig aza szerep amit játszol. hanem az igaz Te...

Üdv!

[Darun]

Líthas!

Venes: minden embernek nem felelhetsz meg! Gondolj csak bele! Lehetetlen? És megéri? Ha félsz az embrek utálatától, akkor szerintem rossz úton jársz. Ne érdekeljen az emberek véleménye! Az emberek azért fogadjanak el, amilyen vagy, ne azért mert olyan szeretnél lenni, amit ők akarnak. Hidd el, ez nem megoldás. Rá fognak jönni, hogy becsapod őket és közben magadat is tönkre teszed. ...emberiség jövője... :twisted: Mondok neked valamit. Nem tudok jobb példát felhozni, mint Õ. Nincs megelégedve magával. Nem egy modell alkat, de fiúk, mondjátok meg nekem őszintén: ti együtt tudnátok élni egy olyan lánnyal??? Ugye hogy nem. Most mondhatnék itt millió dolgot, de nem teszem. Ellenben folytatnám a szerelem paradoxonát. Azt mondják, hogy a szerelem vak. Meg hogy nem az. Az igazság a kettő között van. Sokáig nem értettem az osztálytársaimat, mikor megbámultak egy lányt. Persze hogy hülye voltam. Ahogy a mondás is tartja: "Hűséget fogadtam, nem vakságot". Én is szeretem azóta megbámulni a szép lányokat. Egyrészt jót tesz az esztétikai érzékemnek, másrészt meg tudjátok hogy milyen rohadt jó érzés tudni, hogy sehol sincsenek Õ hozzá képest??? A szerelem valóban vak. Elfedi előled az apró hibákat. Ugyanakkor, mint azt már idéztem is "Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezőleg, a szerelmes olyasvalamit lát meg imádottján, amit más nem vesz észre." Vagyis az értékeit. Ha az kettőt egybe vesszük, akkor a fogalmat leegyszerüsíthetjük annyira, hogy a szerelem nem más, mint elfogadás. Mert a "vak"-ság nem azt jelenti, hogy nem vesszük észre a hibákat, hanem hogy elfogadjuk azokat, vagy nem is törődünk vele. Itt azért vigyázni kell, mert nem szabad túlzásba esni. Már én is rájöttem, hogy Õ-t nem szabad tökéletesnek tekinteni, mert akkor csalódni fogunk. El kell fogadni. Ennyi az egész. Ööö... nagyon eltértem a tárgytól? Vagy "csak" eléggé? Ja, az emberek ne jelentsenek neked sokat! Nem válthatod meg a világot. Ezt még én sem tudnám megtenni. Mutasd meg az igazi éned! Aki elfordul tőled, az nem megbízható, nem méltó a bizalmadra. Aki viszont igaz barátod, az melletted fog maradni. Ez egy jó teszt is egyben. Megtudod, hogy ki az akire tényleg számíthatsz. Szerintem próbáld ki. Annyira nem lehetsz rossz, hogy mindenki utájon! Annyira még én sem tudok rossz lenni, pedíg én aztán mindent elkövettem. Igaz, szegény Twaal azóta már a Shandinon várja, hogy ismét vele játszak.

RQ: a felismerés nem elég!!! De ezen a téren Venest én nem féltem.

Darun

ui.: még ez az ami szerdáról lemaradt. Maradtam tisztelettel:

Darun

[Riyena Quarrath]

Darun: kezdőlépésnek nem roszz!... amugy emg Venest én sem féltem

Üdv!

[Takeda]

Minden attól függ milyen időszakot élsz meg az életedben. Egy idő után sokat kell hogy jelentsenek az emberek,de függnöd nem kell tőlük.

És igenis megválthatod a világot! Képes vagy rá, csak elhatározás kérdése.

Venes: Csak azért rossz, mert félsz. Csak félni nem szabad. Ne nyisd meg magad úgy valóban hogy félsz, mert akkor a legkisebb sérelemtől is -amit te vonzol magadhoz- visszazárkózol, igazolva magad.

Ha meg tudsz szabadulni a félelemtől, akkor a körülmények is mások lesznek. Ha nem feketével, hanem rózsaszínnel színezed ki a képet, akkor a belső lényege is változik. Emellett magához vonzza a pozitív eseményeket. Mert ugye tudod, hogy olyan a világ, amilyennek teremted a gondolataiddal. Érdemes megtanulni szépeket gondolni...kifizeti önmagát.

[Riyena Quarrath]

És igenis megválthatod a világot! Képes vagy rá, csak elhatározás kérdése.

Takeda, erről a mondatodról eszembe jutott az én mondásom, miszerint: "Nem elég akarni, IGAZ

[Tybycsoky]

Hmm, de régen jártam én már errefele, meg úgy általában. Mind1.

Takeda, a félelemmel kapcsolatban annyit, hogy lehet, hogy te is így gondoltad csak nem írtad le, de nincs olyan ember aki ne félne. Csak maximum nem vallja be. És ez az amin mosolyogni szoktam, hogy valaki nagyon keménynek mutatja magát aztán egy adott szituációban, ami nem mindig fordul elő a hétköznapi életban (pl vidámpark) meg már reszket a félelemtől. Meg aki fél, de nem meri kimutatni. Nyugodtan mutassa ki. A félelem egy természetes emberi reakció adott dolgokra. Nem kell takargatni, bármiről legyen is szó.

RQ, a túlzott optimizmus se jó igazán, mert nagyon nagyot lehet pofára esni. Tapasztalat. A pesszimizmus se jó igazán, mert akkor rettegsz a dolgokról.

Sztem ja valaki nagyon szélsőségesen optimista, vagy pesszimista, egy idő után be fogja látni, hogy az életfelfogása (ha nevezhetjük így ezt) nagyon rossz és átmegy a másik szélsőségbe. de mivel ott is csalódik, megint vissza. És ez így megy tovább, amíg be nem látja, hogy egyik sem jó és a kettő közöttit kell keresni, ami kicsit nehéz. Persze tisztelet a kivételnek és meg tudja tartani a középpontot, vagy épp a szélsőségességét, de én személy szerint nem tudnám. Mindig ilyen vagy olyan vagyok, Függve a hangulatomtól is.

Na csak ennyi szerettem volna.

Maradtam mély tisztelettel:

[Riyena Quarrath]

RQ, a túlzott optimizmus se jó igazán, mert nagyon nagyot lehet pofára esni. Tapasztalat. A pesszimizmus se jó igazán, mert akkor rettegsz a dolgokról.

Sztem ja valaki nagyon szélsőségesen optimista, vagy pesszimista, egy idő után be fogja látni, hogy az életfelfogása (ha nevezhetjük így ezt) nagyon rossz és átmegy a másik szélsőségbe. de mivel ott is csalódik, megint vissza. És ez így megy tovább, amíg be nem látja, hogy egyik sem jó és a kettő közöttit kell keresni, ami kicsit nehéz. Persze tisztelet a kivételnek és meg tudja tartani a középpontot, vagy épp a szélsőségességét, de én személy szerint nem tudnám. Mindig ilyen vagy olyan vagyok, Függve a hangulatomtól is.

Nem beszéltem a túlzott optimizusról, és nem is vagyok az... én pont nem. De az eglszséges pozitív szemlélet kell!

szélsőséges optimizmusról és pesszimizmusról meg annyit, én azt hiszem, az ember ahogy érettebb lesz, egyre jobban megmarad a középúton, és nem stagnál egyikből másikba. Ahogy annak lennie kell. Vagy csak velem van így? Sztem nem! :roll: Tudja reálisan látni, hogy mikor nincs ideje pesszimistának lenni, mert aza dolog nem is annyira rossz, de érzi, hogy mikor nincs helye a túlzott optimizmusnak etc.

Én régen pesztimistább voltam sokkal, de sosem szélsőségesen pesszimista...

Üdv!

[Darun]

Líthas!

Takeda: értettem a célzást! És persze amit mondtál, az oda-vissza működik. Ha jól érzed magad, akkor a rossz dolgokat is jobbnak látod, míg ha történik veled valami jó, abban az esetben akkor is jobban fogod érezni magad, ha előtte pocsékul voltál. Ez hajlam kérdése is, mert én ismerek olyan embert, akit még életemben nem láttam mérgesnek/szomorúnak/életuntnak. Míg én akkor sem tudom jól érezni magam, ha belegebedek. Ezt embere válogatja. Persze nem mondom, hogy nem lehet rajta változtatni, csak nagyon nehéz. A világmegváltáshoz azért elég erős elhatározás kell!! És az még mindíg csak a kezdet. A félelmeket viszont nem könnyű legyőzni, mert a lehetőség mindenkor fennáll!! Én például most annyira bíztam az írásbelimben, hogy borzasztóan letört az eredmény. Szóval azért... ennyit az optimizmusról.

RQ: grath! Nekem még soha nem sikerült hosszabb távon jól éreznem magam. Pedíg nem igaz, hogy soha nem akartam. Abban viszont nagyon is igazad van, hogy a hozzáállás is sokat jelent. Mert ha pozitívan állsz hozzá valamihez, akkor (elvileg) a kudarcot is könnyebben veszed. Ebbe azért beleszól a környezeted is!

Darun

[Riyena Quarrath]

RQ: grath! Nekem még soha nem sikerült hosszabb távon jól éreznem magam. Pedíg nem igaz, hogy soha nem akartam. Abban viszont nagyon is igazad van, hogy a hozzáállás is sokat jelent. Mert ha pozitívan állsz hozzá valamihez, akkor (elvileg) a kudarcot is könnyebben veszed. Ebbe azért beleszól a környezeted is!

mit értessz hosszabb távon, menniy időt?

persze, olyan nincs hogy egyfolytába meg minden, mert azért sok-sok ráhatás van, amit nem lehet kikerülni, és az már rögtön befolyásolja is etc.

Üdv!

[Tybycsoky]

Líthas!

RQ: grath! Nekem még soha nem sikerült hosszabb távon jól éreznem magam. Pedíg nem igaz, hogy soha nem akartam. Abban viszont nagyon is igazad van, hogy a hozzáállás is sokat jelent. Mert ha pozitívan állsz hozzá valamihez, akkor (elvileg) a kudarcot is könnyebben veszed. Ebbe azért beleszól a környezeted is!

Darun

Ezt nem kötekedésből mondom, de, ha neked soha nem sikerült hosszab távon boldognak lenned (amit őszintén bevallva igencsak kétlem, nem hiszem, hogy még kisgyermek korodban is ennyire negatív lettél volna, vagy ha igen, akkor én hiszem rosszul és akkor bocsánat) szóval, akkor honnan tudod, hogy hogyan lehet, hogy tudod, hogy a pozitív hozzáállás boldogságot hoz, vagy ahogy te fogalmaztál a kudarcot is könnyebben lehet venni. Mert ha én egy nagy kudarcot könnyen veszek, akkor boldog vagyok, hogy könnyen legyűrtem a kudarcot. Nemigaz?

Nos lehet, hogy én vagyok a hülye,de ez most így kikivánkozott belőlem.

Tisztelettel:

[Vándor]

Ez a boldogság, nem boldogság kérdés igen kényes, és nagyon bonyolult.

Vajon akkor lehetek boldog, ha magam akarom, vagy várnom kell a lehetőséget, hogy mások tegyenek boldoggá...

Vajon ha mások nem tesznek boldoggá, akkor még lehet, hogy éljek normálisan, boldogság nélkül, vagy erre semmi esélyem...

Vajon ha más boldog, attól eltanulhatom hogyan kell?

Ezek mind olyan kérdések, amiket magának kell eldöntenie egy embernek.

Én például mindenkit irigyeltem valamiért régebben, kit azért mert szebb az alakja, kit azért mert tehetségesebbnek, bölcsebbnek tartottam magamnál valamiben, kit azért mert gyorsabb, ügyesebb volt, kit meg azért mert mindig boldog. Aztán rájöttem, hogy ezek az emberek sem tökéletesek, nekik is vannak problémáik, és bizony attól hol valamiben jók, lehet másban sokkal rosszabbak mint én.

Egy ideje már nem irigylek senkit, hanem arra törekszem, hogy olyan emberré várljak, akinek nincs oka panaszra, akkor sem ha vannak gondjai az életben. Nem irigylek senkit, mert könnyebb neki egy vizsga, mert gyorsabban tanul, mert lehet, hogy van egy dolog, amiben viszont már nem irigyelném őt... lehet, hogy attól, hogy én irigylem őt, ő boldogtala, és másokat irigyel.

Egyszóval azóta indultam el a boldogság felé vezető úton, amióta eldöntöttem, senkit nem irigylek, semmilyen tulajdonságáért, hanem megpróbálok magam tenni azért, hogy irigylésre méltó legyek. Még nagyon hosszú az út... de már ráléptem.

És szerintem a sok kérdésre egy válasz van: ha te nem akarsz boldog lenni, hiába irigyelsz másokat, amiért ők azok, sosem leszel te is az, pontosan emiatt az "irigység" miatt. Ha mindig másokat hozol fel példának, hogy olyan akarsz lenni, mint ők, akkor sosem érzed majd jól magad, akkor pedig értelmetlen és kietlen az életed.

Ezen viszont csak te változtathatsz.... tudom, mindenki azzal jön, hogy de hát én nem vagyok elég erős. Én nem tudom azt, meg ezt, én sosem leszek olyan, ilyen.

Erre az a válasz, hogy ha nem akarod, akkor valóban nem leszel. Ha mentegetőzöl magad előtt is, ahogy a többiek előtt is, miért nem vagy boldog, akkor régen rossz.

Felejtsd el a mentegetőzést!

Felejtsd el az önsajnálatot!

És akkor lehetsz boldog.

UI: persdze vannak olyanok akiket az önsajnálat "boldogít", és sosem lesznek képesek lemondani róla. Kivülállónak, kitagadottnak, anarchistának gondolják magukat, pedig csak gyengék bevallani mindazt, hogy a saját hülyeségük miatt nem lehetnek sosem boldogok.

Az ilyeneknek üzenem, hogy őket is vannak olyanok, akik irigyelnek, mert mennyire menő, hogy nekik senki nem parancsol, és hogy vállalják a kitagadottságukat, általában a fiatalok, a gyerekek irigyelik őket, és olyanok akarnak lenni mint ők. Szerintem már ezért is érdemes lenne megfontolniuk, hogy másképpen kellene gondolkodniuk... hogy azok a gyerekek ne kövessék őket.

[Tybycsoky]

Az előttem szólóhoz csak annyit tennék hozzá, hogy ha másokat csapod be azzal, hogy azt mondog, hogy nem sikerül boldognak lenned, akkor magadat csapod be. Nem hiszem, hogy egy kis akarással nem lehet elérni akár egy csöpp kis boldogságot is. Ha meg télleg nem megy, akkor arra azt kell mondanom, amit később meg fogok bánni, de nembaj, szval, hogy tutyimutyi alak az illető. Tessék megemberelni magát. Ha télleg boldog akarsz lenni, akkor azért tenned is kell. Kemény munka, nem mondom, hogy nem,de megéri.

Én szóltam!

[TAO]

"Soha ne hazudj önmagadnak... se"

[Aquenor]

Venes:aztmondtad h vanak barátaid meg ijesmi és h te ojannak mutatod magad amijennek ők látni akarnak téged.ennél nagyob hülyeséget nem is lehet csinálni.ha nem ojan vagy amijen igazából,vagyis megjátszod magad sosem lehetsz boldog.mer mindíg lesz h vmi kikívánkozna belőled vagy megtennél vmit ami nagyon jólesne de te nemteheted mer akkor a töbiek hülyének néznek meg ijesmi.<--ijet nemszabad csnálni mer téleg nemlehec így boldog.és ha ők kitagadnak mer magadat adod:1.xard le őket ott ahol vannak.Azokat meg főleg akik leszólnak.(nekem ez pl már ojan szinten jólmegy hogyha vmi ló****jancsi fubugatya piros felső beszól mer fekete pulcsi van rajtam ráse nézek és megyek tovább.mer tudom h hülye,nem gondolkodik mielőt beszél[nem is tud]és egy csicska.azt ennyi,nem törődök az ijen emberekkel csak azokkal akik fontosak,meglérdemlik)2.hidd el,ha önmagad vagy előbb utóbb megtalálod a magad társaságát.legalábbis sztem.

"Minden ami vagyok az nem kép

És ez ne is legyen más képp

Mert ha műanyag lennék

Elvesznék!" Depresszió - Én azt üvöltöm

Üdv mindenkinek(de rohadtrég írtam már ide...)