Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.
Keresés Itt
  • Több lehetőség...
Eredmények keresés, amik...
Eremények keresése...

Az emberiség jövője


Recommended Posts

Felon sorait olvasva sajnos eszembe jutott magam. Azért sajnos, mert én is sokszor a szerelembe vagyok szerelmes és így könnyen becsapom magam és persze engem is könnyedén becsapnak.

Az ember ha szerelmes elgondolkodik rajta hogy kell e ez neki, hogy nem megint csak szenvedni fog. Ha pedig ott van a lehetőség, hogy valakivel ,,összekösd magad" akkor pedig megint jön a nagy kérdés, hogy megéri e és hogy boldog leszel e. De sajnos ez a sok kérdés megemészti a dolgokat, a sok kétely nem jó.

Nekem mindig kérdéseim vannak, mindig boncolgatok, mindig félek és mindig kérdezgetek. Mindig a leghelyesebbet akarom tenni és ez így nem jó, hisz én is csak egy ember vagyok a sokból, egy ember aki hibázik. Eddig az örökös bizonytalanságommal és ,,hidegségemmel" mindent mindig elrontottam. Amikor már minden ment a maga medrében, akkor puff, nagyon estem és egyedül lettem. Ez van. Egy ideig hitegettem magam, hogy nem bennne van a hiba és hogy a szerelem minde felett áll. De mára egyre inkább kezdem elveszteni eme nemes érzésben a hitemet. Talán belefáradtam, mert én is kerestem. Egy ,,alkalmast". Olyat tettem sokszor ami már akkor ,,hlyeségnek tűnt. Hisz pár nap alatt nem lehet dönteni egy emberről.

Szerelmes eddig csak egyszer voltam. Most egy időre amég itt olvastam elgondolkodtam, hogy hányszor is voltam valójában...de eddig azt hittem hogy meg volt az 2 esetleg 3, de nem csak egy. Csak az az egyetlen egy. Sajnálom, hogy azt is úgy elrontottam ahpgy csak lehetett, az örökös bizonytalanságommal és kérdéseimmel. De arról annyit, már elhaladtam mellette és lassan, mivel nem látom kezd az egész törlődni, de valahányszor leülök gondolkodni vagy csak sétálok és eszembe jut úgy érzem, hogy még mindig szeretem.

Link a hozzászóláshoz

Nekem az a legrosszabb tapasztalatom, hogy olyanba voltam(vagyok(((?)))) szerelmes, akivel nem illünk össze, és nem birom elviselni a jelenlétét, mert a lehetőséget látja bennem, és nem önmagamat. Nem az számít milyen vagyok, hanem az, hogy talán én képes lennék olyan lenni, aki neki kell. Ha nem küzdök azért hogy egyre jobb legyek, akkor...

...és ez nekem sok. vagyis kevés. Én most ez vagyok, és büszke vagyok rá. vagyis szeretnék.

Van ilyen is....

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Felon: hát, akkor köszönöm, hogy írtál. A többiek talán nem hiszik el, de nem az a fontos, hogy esetleg egyetértesz velem. Mindíg jó téged olvasni. Komolyan. Sajnos én még csak elképzelni sem tudom a te helyzetedet. Egyáltalán semmiféle tapasztalatom nincs ebben a témában. De kicsit meg is ijjesztesz, mert bár hiszek magamban, a gyanú árnyéka mindenre rávetül. Vajon én is az Igazit találtam meg? Mivel lelkem mindkét fele igennel válaszol ezért megnyugszom. Mert ők ketten csupán ebben az egyben értenek egyet. Bár konkrétan nem értem hogy átélted a szerelmet, de még sem voltál szerelmes. Még is valahogy átérzem a helyzetet, a tudatom mélyén mint ha tudnám, hogy mire célzol. Egy kapcsolatban nem csak a hazugság lehet a probléma. Szerintem az már nagyon rossz, ha az is felmerül. Szerintem mi ott rontottuk el, hogy nem ismertük egymást eléggé. Nem tisztáztuk, hogy a másiknak milyen elvárásai vannak, pedíg talán ezt kellett volna tennünk. A szerelem nagyon bonyolult dolog. Kiskoromban nagyon naív voltam magam is, nem tudtam elképzelni, hogy ha két ember szerelmes egymásba, akkor bármi is közéjük állhatna. Hát most én is nagyot koppantam. Ha most nagyon megeröltetem magam, akkor őszinte leszek. Amit éreztem nem a szerelem volt, csupán a bizonyosság, hogy megtaláltam Õ-t! Valójában szerelmes csupán egy délután/este voltam belé. Mert arra a fél napra sikerült minden mástól megszabadulnom. Irigységtől, bánattól, félelemtől, előítélettől. Mindentől, ami megölte a tiszta szerelem érzését. Kár, hogy ez fél évvel az után történt, hogy szakítottunk.

A szépség nem merül ki abban, hogy valaki úgy néz ki mint egy istennő! Ez a tévképzet csupán azért él, mert a mai világ csupán a külsőségekre ad. A kinézetre, a csomagolásra, a desig-ra. A belsőre a legtöbben vakok. Felon, ez csak az én -val.szeg szintén naív nézetem- de aki meglátja benned az értéket, amit más nem vesz észre. Nos, az az illető valószínüleg nem közömbös irántad. Ezt nem tapasztalatból mondom, ezt így gondolom. És egy idézet még: "Csukd be a szemed és látni fogsz" Ez azt hiszem sokmindent elmond. Én a páromban nem elsősorban a nőt láttam, hanem a másik embert. Aki szintén keresi a lelke másik felét. És a szépség nem is a "kirakatarc"-on jelenik meg igazán. Nekem a szépség nem azt jelenti, hogy vakítóan gyönyörű, hogy kihívó. Legyen természetes és legyen meg az összhang. Nem az arcába szerettem bele, hanem az egész lényébe. Talán ez az, amit Aquenor félreértett. És hogy a kérdésedre is válaszoljak: ha nem érdemes várni az Igazira, akkor nem érdemes élni sem! Ez az én véleményem.

Felon: ez egy rendkívül nehéz dolog. Hidd el, hogy én lennék a legboldogabb, ha tudnám minden kívánságát. Ezt csak az múlná felül, ha teljesíteni is tudnám őket. De sajnos nem vagyok sem varázsló, sem gondolatolvasó. Még pszichológus vagy szociológus sem. Sajnos még rendes pasi sem, de ez már mellékes. Ha belegondolsz, tényleg gondolatolvasóknak kéne lennünk. Mert mi van, ha még sem arra gondolsz, amit tőlünk kapsz. Csalódás, udvariaskodás, stb. Ez se sokkal jobb a "lovagiatlanságnál". Csak nem annyira nyílvánvaló. Ami meg a kompromisszumokat illeti, nagyon tetszik Taxen idézete, ide is írnám, mert illik ide: "Ha nem tetszik valami, változtasd meg. Ha nem tudod megváltoztatni, akkor változtass a hozzáállasodon."

Venes: ha a szerelem nem éri meg, akkor mi? Persze a kockázat fennáll, hogy csalódni fogsz, hogy nem az igazval hozott össze a sors. Egyébként én is túl sokat rágódok a dolgokon. Ha úgy tetszik, olyan vagyok, mint te. Én is tökéleteset akartam és tökéletessen elrontottam. Nem a tökéletesre kell törekedni. Csak meg kell tenni. Amit gondolsz, amit szeretnél. Amit a pillanat kínál. Mennyi ilyet hagytam ki??? Rengeteget. És miért? Mert korlátokat szabtam... Megnéztem az idézeted. Engedd meg, hogy átszabjam a saját izlésemnek.

Ha Õ 99évig élne, akkor én szeretnék száz évig élni! Hogy neki már ne kelljen szenvednie a hiányom miatt!

Takeda: az életben bizony fel kell álítani egy fontossági sorrendet.

Darun

Link a hozzászóláshoz

Felon;Darun: ehhez a szépség témához szólnék hozzá. Egyet értek veletek, a véleménnyel, miszernt nem a külső számít... Én pl. egy teljesen olyan ember vagyok, akit nem érdekel a külső, csak a belső (jó persze, ápoltság etc, de ezek természetes alapdolgok...). Sztem az a legfontosabb, hogy ott bent a szívében mi van az illetőnek...

Én egy olyan ember vok, aki ha szeret vkit (ez nem csak szerelem, hanem barátság is pl.), és annak az illetőnek teljesen ráállok úgym. az érzéseire, "a szivére", és midnen rezdülését megpróbálom átvenni, érzékelni... nem tudom miért, de nekem ez nagyon megy, és nagyon örülök neki, hogy van ez a "tehetségem", mert ha ez a biz. kontakt megvan az illető emberrel, akkor annál jobban átveszem amit érez, átérzem, beleélem magam, és annál jobban tudok beszélgetni a problémájáról, vagy bmiről, teljesen az illető 'érzelmi hullámhosszára' állok... Nem tudom értitek-e mit próbálok itt elmagyarázni, remélem igen, bár elég nehéz ezt leírni... :roll:

Ezért van azt hiszem, hogy az emberek szívesen fordulnak hozzám a problémáikkal, látják, hogy megértem őket, és amit éreznek etc, vagy bmi... Bár sokszor -aki olyan mint én az tudja-, eléggé fárasztó lelkileg ez a dolog, mert én ilyen vok, és nem tudom kikapcsolni magam úgym., és valamiféle lelki 'túlnyomás' keletkezik időnként, és olyankor kicsit befordulok, mert vhogy le kell nyugodnom, és tisztáznom magamban egy kicsit a dolgokat... Aki ismer az már rá sem kérdez miért van, csak megölel, vagy mosolyog, mert tudja, hogy én ilyen apró pillanatokból élek, és egy-egy ilyen mozzanat mit jelent nekem...

Sztem amúgy a nagy szépség nem előny, inkább hátrány Szerelem terén... Könnyű beleszeretni ilyen emberbe, mert igencsak megfogó, de ami könnyen jön... az ugy tudjuk... könnyen is megy... :cry: :roll:

persze ez NEM általánosítható! talán tapasztalatból is írtam ezt a végére, szomorú tapasztalatból... :(

és még egy idézetet a végére (az egyik kedvencem), ami azt hiszem nagyon illik most ide:

"JÓL CSAK A SZ

Link a hozzászóláshoz
Megnéztem az idézeted. Engedd meg, hogy átszabjam a saját izlésemnek.

Ha Õ 99évig élne, akkor én szeretnék száz évig élni! Hogy neki már ne kelljen szenvednie a hiányom miatt!

Darun:Ez nagyon igaz Darun, de mennyire igaz. :wink:

Én régen így gondolkodtam, és valahányszor ,,szerelmes" vagyok így gondolkodok. De ha mindig így tennék akkor csak ,,elvesznék". Mert tudod, mi van ha Õ nem szenved, mert nem szeret. Engem meg mindig azok szeretnek, akiket nem szeretek. Vagyis nem úgy.....érted. :oops:

Link a hozzászóláshoz

Felon: ez így van. Bár csak azoknál akik nem ismernek egyáltalán. Azok csak a külsőt nézik, és nem ásnak picit sem mélyebbre... Aztán beszélgetnek velem, és kellemesen csalódnak... Persze, át kell lépnem ezt a bizonyos lécet, ami számomra ezeknél az embereknél igen, egy kicsit magasabban van talán... De ez eddig nem jelentett akadályt; nehézséget.

Link a hozzászóláshoz
Azt mondtátok, hogy a tökéletesben is kerestetek hibát.

Nem az illetőben, hanem magamban kerestem. Nem hittem el sose, hogy én erre érdemes vagyok. Az illető mindig Tökéletes volt, de miindig, és egy percre sem merült feol bennem, hogy ez nem így van.

A múltba sokszor visszatekintek és próbálok a jelenben javítani rajta és csak akkor jövök rá, hogy nem lehet és hogy hülyeség, amikor attól a gondolattól független vagyok egy időre. Ez tudom, hogy hiba. De még mekkora.

Link a hozzászóláshoz
Azt mondtátok, hogy a tökéletesben is kerestetek hibát.

Nem az illetőben, hanem magamban kerestem. Nem hittem el sose, hogy én erre érdemes vagyok. Az illető mindig Tökéletes volt, de miindig, és egy percre sem merült feol bennem, hogy ez nem így van.

A múltba sokszor visszatekintek és próbálok a jelenben javítani rajta és csak akkor jövök rá, hogy nem lehet és hogy hülyeség, amikor attól a gondolattól független vagyok egy időre. Ez tudom, hogy hiba. De még mekkora.

Nem szabadna így tenned... keresed magadban a hibát. Ha valaki nagyon keres akkor talál is. Egyszerűen el kell fogadni magad olyannak amilyen vagy, ez persze nagyon nehéz. Nekem sem megy, hiába hangoztatom. :) Pedig ez lenne a kulcs.. Hiszen tökéletes ember nincsen, de a legközelebb az kerülhet a tökéleteshez, aki elfogadja magát olyannak amilyen, mert akkor nem akarja a jó dolgait is kijavítani magában, amik esetleg nem is hibák, csak neki nem tetszenek. :)

Link a hozzászóláshoz

8)

Üdv!

Megvallom őszintén csak felületesen olvastam el a dolgokatm időm hijján.

De a véleményem erröla a mostani külsőségekröl folyt beszélgetséről.:

Szerintem az Internet épp arra jó, hogy ha öszinték az emeberek egymással, akkor minden külsőség nélkül, is megkedvelhetik egymást, akár annyira hogy ha meg is látják a másik felet, és a kép nem teljesen tetszik nekik, akkor sem dobjáka akukába , hanem a már megkedvelt embert látják , és így azt a képet is rögtön szebbnek látják.

Sajnos jómagam túlságosan is :roll: a külsőségek rabja vagyok.. De ez biztos csak valami gyerekkori trauma, vagy abberráció... :wink:

Noha egyértelmű, hogy álltalkában elsöre mindig könnyebb a "szebbnek"

De nálam soxor csak addig amíg megszólal... Már ahangszíne is lehet kiábránditó..

nem beszélve a megvillanó Iqról.. Vagy annak szinte teljes hiányáról..

Én Nagyon bírom Felon-t Mert Kedves, és nagyon jó a a szövege!

És rengeteg ilyen barátom van lány.. AKiket még szinte soha nem is láttam... De az egyik levelező társammal nagyon jól elvagyok, pedig még nem láttam és ő sem, , noha 1 városaban lakunk, nagyon érdekes, hogy mindig ha megyek az utcán a róla elképzelt képpel keresem az emebereke között, lehet ő az...? De nem is ekartam képet cserélni,vagy ilyesmi, Tőlem lehet Pamela Anerson vagy stb....

Link a hozzászóláshoz

Nos szerintem az internet pont erre nem jó... Beszélgetni... Az a baj, hogy semmit sem tudsz a kábel túl oldalán ülő emberről és ez baj, mert azt állít magáról amit akar. Nem egy aktív "chatelős" emberkét ismerek és néha felfordul a gyomrom, hogy miket nem hazudnak... Néha egy év le, néha 2 föl, néha kerek, feszes mellek, máskor pedig breaktáncosok... Persze amiről nem tudsz, az nem fáj mondhatnád, de én személy szerint utálok hazugságban élni, akárhogy is vagytok vele. Beszélni csak az ismerőseimmel szoktam a hálón keresztül és nekem ez így tökéletesen megfelel.

Link a hozzászóláshoz

Igen, sajnos énis túlságosan külső alapján ítélek...Holott nemigen van meg hozzá az alapom...de pl ezért nem is ismerkedek neten.A másik ok amiért nem használom erre a hálót az az hogy élőbe teljeen más beszélgetni mint gépnél ülve.Hiszen ott látod a pontos reakcióját míg cseten csak egy kettőspontot és egy zárójelet....szal teljes mértékben más...

Link a hozzászóláshoz

Bevallom én néha játszom. Lehet ez ,már hazugságnak számítana a ti értelmetekben, de én mégsem érzem annak. Néha felmegyek a trefortra, fiú "karival", és a nagy_mellü_csaj, vagy szöke_szépség nickü csajokat nekiállok szivatni.

Na most mindenki figyeljen, aki ilyen nicken van fenn, elárultammagam :)

Szóval az ilyenekkel szeretek, ,már csak szórakozásból is beszélgetni, némelyikröl kiderül, hogy nem is olyan nyafka (és egyéb szép szavak.... :) ) mint amilyennek magát mutatja, némelyik meg még butább :)

Néha ők hoznak engem zavarba, ami igencsak nagy teljesítmény, akik ismernek tudják :)

Lehet ez is hazugság, sőt biztosan az, én viszont sosem állítottam magamról semmit, ez is csak egy játék, mint a szerepjáték.

UI azoknak akiket most megbotránkoztattam: nem gyakran, és tényleg csak a nagyon nagy ...-kal játszom ezt :)

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

RQ: a kezembe kerül egy nagyon jó olvasmány. (thx to Eleinor) Most már azt hiszem meg tudom mondani, hogy mi a szerelem első látásra. Mindannyian álcát hordunk. A szerelem az, amikor belátunk az álca mögé. Ez kétféle képpen történhet. Vagy idővel valamelyest megismerjük az illetőt (ez szerintem ritkább) és meglátjuk az álca mögött rejtőző igazi arcot. Vagy rögtön meglátjuk. Ez nem tudom mitől függ. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, mert én elsőre megláttam. Sok féle véleményt hallottam már arról, hogy mi is a szerelem valójában. Talán naív vagyok, mert hiszek a lelki egységben, de azt, hogy a szerelem valami biológiai folyamat lenne, ez szerintem a legszánalmasabb magyarázat az össze közül. Szerelmet szerintem akkor érezhetünk egy ember iránt, ha megismerjük az igazi "én"-jét. A többi csak hazugság. Hogy mikor látjuk meg, ez sok mindentől függ. De vigyázzunk! A szerelem kétélű fegyver!!!

Remélem RQ nem voltam nagyon zavaros. Bármennyire is igyekszem, az önkifejezés valahogy nem az erősségem.

Felon: köszönöm, hogy írtál! Tényleg örülök neked! Elmondanám a véleményem arról, amit mondtál. Nem azt mondom, hogy mi történt veled, azt csak te tudhatod. Csak azt mondom, ami az elhangzottakról nekem eszembe jut. Szerintem lehetsz szerelmes, akárkibe. Nem muszály, hogy pont Õ legyen az. Lehet más is. A szerelem az, amikro elfogadod a másikat olyannak, amilyen. Ja, és amikor nem vársz el tőle semmit. Nem csak Õ-t értheted meg. Tulajdonképpen lehet, hogy nem is rossz, ha valaki gyakran szerelmes. Mert egyrészt az az ember folyamatossan boldog vagy legalább is ezt hiszi magáról, és ez már olyan, mint ha tényleg boldog lenne. Ezen kívül aki sok embert megért, elfogad és nem követel tőlük semmit, röviden szeret, az közelebb kerül a lelki teljességhez is. Szerintem. .-)

Mindenki figyelmébe: azt hogy szerelmes vagy, azt megérzed. Azt, hogy Õ áll előtted, azt tudod!

Link a hozzászóláshoz

Darun: értem amit írtál, nem zavaros, és egyet is értek vele nagyából. Az igazi szerelmi érzés ált. akkor jön ugye el ha megismerted az illetőt és ahogy Te mondtad, belátsz az álcája mögé. (Azt hiszem ez a biz. "álca" összefüggésbe lehet talán azzal, hogy mkit másként takar, vkit kevésbé, vkit jobban... És akit kevésbé takar - ez egyéntől függ- és jobban meglátod ami mögötte van -persze ez is egyéntől függ, hogy mennyire 'éleslátású' ilyen szempontból- akkor könnyebben beleszeretsz. Ezt nevezhetjük ennek a biz. első látásra született szerelemnek. És ezért is ilyen ritka ez.

De szvsz betudható annak is, hogy ha vkit meglátsz külsőleg, akkor születhet ugym a plátói szerelem. A mozdulatai, mimikája, szeme, szája, keze, midene elvarázsol... Évekig szerethetsz vkit tisztán plátóian... (ez kb. olyan ritka lehet, mint az első látásra született szerelem.) Na és ez a biz. plátói szerelem vagy elmúlik ha megismered jobban az illetőt (randiztok találkoztok beszélgettek ismerkettek, eltelik biz. idő etc), vagy átfordul az igazi, bensőséges, elmélyült Szerelembe a másik fél kisebb fokú megismerése után... etc

Remélem naggyából érthető amit le akartam írni, bár ez így kicsit nehézkes, mert ugye soksok oldalt lehetne erről írni még... ugye Darun? :)

Üdv!

Link a hozzászóláshoz

Darun:

Tudom, hogy lehetek szerelmes. De nem vágyik minden ember a tökélyre(Õ)? Arra vágyunk, amikor a kedvenc pulcsinkat vesszük föl, amikor órákat töltünk fodrásznál, vagy egyszerűen mikor a tükör elé állunk, és látjuk a hibáinkat. Nem mondtam, hogy nem szeretek szerelmes lenni, én nagyon szeretek szerelmes lenni, és olyankor meg is látszik rajtam.Talán olyan vagyok szerelem nélkül, mint egy hangszertelen zenész. Most meg lehet kövezni ezért, merthogy nyáladzom, meg csöpögök itt, de ha így van, akkor miért mondjam másképp? Eh, mindegy. Az igazság az, hogy mindenki vágyik a szerelemre. A minap ép beszéltem egy leányzóval, aki nagyon szeretetéhes. Talán rólam is mintázhatták volna, vagy engem róla. Mégis(!) van közöttünk egy nagy különbség. Õ állandóan megy, és keresi az igazit, mindig van kapcsolata, mert hogyisfogalmazott... megvan: igényli. Kicsit talán elszörnyedve néztem rá, majd elmosolyodtam, hisz megértem, ugyanabban a cipőben jár, mint én. Csak én nem nyugszom bele a "ha nincs ló, jó a szamár is" dologba. Mert talán nem leszek tőle boldog. Megmarad a tüske, mélyebben, mint régen hittem volna. Nem azt mondom ezzel, hogy bizonyisten nem fogok senkivel sem járni többet, míg el nem jön Õ. Csak megválogatom, és odafigyelek, hogy a lehető legjobban hasonlítson az ideálra :)

Ez az álcás dolog. Minden ember hord álcát, pajzsot, ha úgy tetszik. Nekem azt jelenti a szerelem, hogy megmutatom a mögötte "rejtőzőt", és erre ő "vesz" rá azzal, hogy olyan, amilyen. Nem azért van az álca, szvsz, hogy csak úgy mögé lásson valaki. Azt ki kell érdemelni. És ez a szerelem. Amikor megmutatom magam.

Link a hozzászóláshoz

Vitatkozhatnánk arról, hogy mi a szerelem... De a tökéletességre törekvésről csak annyit, hogy az aki tényleg szeret téged, az nem várja majd el tőled, hogy egész nap a fodrásznál legyél (sőt a srácok ezt rossz szemmel nézik :D). Ami engem illet sok barátnőn túl vagyok már ( :oops: ezt most nem azért mondom! :P) és nekem mégis azzal a lánnyal kapcsoltaban vannak a legszebb emlékeim, aki a barátnők közül a legkevésbé volt szép. Sajnos sok esetben a szépség mellé nagy méretű butaság és hiúság is jár és ez sajnálatos. :roll:

(Megjegyzés: saját, csekély mennyiségű tapasztalatokon alapozva, azért nem akarok általánosítani :P)

Link a hozzászóláshoz

d3st:

te is tudod, hogy a lányok szeretnek mindig szebbek lenni, mint amilyenek. És hiába mondjátok ti fiúk, nem hiszik el, hogy úgy jók, ahogy vannak. Ez belénk van progamozva.

És ez az órákat töltünk fodrásznál rám pont nem illik, mert egy éven belül csak egyszer voltam ilyen helyen :wink: de a volt szobatársam ilyen volt... Amúgy meg az "órák" csak jelképesen voltak feltüntetve :lol:

Link a hozzászóláshoz

Szvsz szerintem álca dolog hülyeség.Vagy legalábbis nem ilyennek kéne lennie.Sztem legtisztább az ha MINDENKI felé álca nélkül nyilvánulsz meg.Felvállalod mijen vagy,őszintén beszélsz stb.Aki ezt nem képes elfogadni xard le.A barátaid úgyis elfogadnak.Ha meg nem nem barátok...Ezel legalább sokkal könnyeb elkerülni az ojan helyzeteket h megismerek vkit,talizunk ijesmi és a 2.órábn kiderül h teljesen más mint amijennek mutatta magát...

"Minden ami vagyok az NEM kép,

És ez NE is legyen másképp,

Mert ha műanyag lennék,

Elvesznék!" Depresszió - Én azt üvöltöm

Szvsz ennek így kéne lennie.Nem mást kell mutatni kifelé mint amijen vagy...(bár lehet h ezt az álca dolgot félreétetttem...)

Üdv,

Link a hozzászóláshoz

Aquenor: egyfajta álca kell, mert ha mindent megmutatsz, akkor igencsak sok támadási felületet adhatsz mások számára, mert igen, van aki ezt kihasználja, és igenis támad megismert érzékeny pontjaidon... Amit jóhiszeműen megmutatsz magadból, mert te nem támadnál mást, de más viszont meg megteszi ezt... Sajnos... :(

Üdv!

Link a hozzászóláshoz

Egyetértek RQ-val. Nagy támadható felületet adsz magadnak. Az emberek a mai világban sajnos nem olyanok, hogy megartsák a titkaidat. Saját célukra használják fel, hogy nekik jó legyen.

Nem jó kiadni minden titkod. Mert sztem mindenkinek lehet olyan titka, amit kínosnak tart és nem feltétlen osztja meg másokkal, max a legjobb és télleg a legjobb barátaiban, akiknek valóban hisz. És ha ugye a nyitottságról beszéltél és kiadod azt a titkod és netán valóban olyan kínos, akkor az egész város rajtad röhög, vagy pedig csak azt az egy titkod nem adod ki, de akkor meg már nem vagy 100%-ig nyitott.

Ja, és akkor még nem is beszéltem a rejtett titkokról. Amikről még magad sem tudsz. Csak a tudattalattid. Amit esetleg már elfelejtett a hosszútávú memóriád, de a tudatalattid még nem. És folyton álmodsz azzal, de nem emlékszel rá...

Összegezve a mondandómat, SZERINTEM nem jó dolog álarc nélkülinek lenni és nem is könnyű egy feladat. De mindenki megpróbálhatja.

Maradtam tisztelettel:

Link a hozzászóláshoz
Vándor
Ehhez a témához mostantól nem lehet hozzászólni
×
×
  • Új...