Az emberiség jövője

[Riyena Quarrath]

LÉGY ÖNMAGAD, MERT A SZ

[Vándor]

A "ne hazudj, még magadnak se" és a "légy önmagad" kérdés mellett szerintem a másik legfontosabb,hogy az ember egyéniség legyen.

Ha mindig mások véleményét, mindig mások gondolatait szajkózzuk, akkor vajon hogy lehetünk önmagunk? Hogy valósulhat az meg, hogy ne hazudj magadnak, ha közben mások véleményét mondod el újra, azt vallva, hogy azok a sajátaid?

Vajon ez nem őnbecsapás?

Persze nem érdemes mindig ellent sem mondani, csak azért hogy egyéniségnek tűnj, mert az ugyanolyan majmolás, csak éppen negatív majmolás.

Szóval vajon hogy lehet úgy egyénisége valakinek, hogy közben mások egyértelmű gondolatait mondja vissza, vagy teljesen úgyanúgy, vagy kicsit hozzáadva néhány szóval, de a lényegen nem változtatva?

Szerintem így nincs egyéniség... vagy ha van is nem saját.

[Aquenor]

Igaz,ezt kihagytam(ez mst nagyképűségnek tűnhet,léci ne úgy vegyétek).Bár szerintem ha magadat adod abban már benne van az hogy van saját véleméyned,kifejezésmódod de akár ide lehetne sorolni az öltözködést(divat?PFUJJ!)és a zenei ízlést is.Szvsz ted azt amit TE jónak látsz.csak némi gondolkodás után és némi ésszerűség határain belül.

(lehet h most gyakorlatilag tök ugyanazt írtam le int az előttem szóló de hát émár csak ijen sügér vok...)

Üdv,

[Madovick]

Na az egyéniség egy érdekes kérdés. Én mindig nagy egyéniségnek tartottam magam, aztán sikerült ezt olyannyira túlzásba vinnem, hogy már csakazértis olyan véleményen voltam, ami ütközött a többségével. Ez kitűnő táptalaj volt a kisebbségi érzéseimnek is, úgyhogy az utóbbi időben inkább mérsékeltem a dolgot. Mostanában is gyakran adok hangot olyan véleménynek, mely miatt sokan elvetemült idiótának tartanak, de szándékosan nem vonulok mindig kisebbségbe.

[Vándor]

Igen. Pontosan ezt mondtam én is.

Vajon mennyire önbecsapás saját okosságokat alkotni, és azokat nagyban hangoztatni, miközben egyszerü emberek ezeket a dolgokat már olyan egyszerüen, egy mondatban meghatározták. Igaz az, hogy a sok szó között elvész a mondanivaló.

Nomeg ugye egyéniség. Lehet vitatkozni, hogy tényleg mindenkinek van, vagy csak a nyájat követjük. Nos, aki mindig egyetért, vagy sosem ért egyet, az mindkettő nyájhatás.

[Aquenor]

2 dolog kell ami az egyéniséget meghatározza szerintem:Te magad és a józan paraszti ész.(mer ha te pl úgyérzed h TE egy pszihopata gyilkoslás állat vagy és ez az egyéniséged ako azé egy kis józan paraszti ész elég sokat változtat... vagy vmi ijesmire gonodolok)

De egyébkéntnem értem miért jó az valakinek h megvesz egy ruhát vagy magára erőltet egy zenei stílust csak azért mer az most divat...

Üdv,

[Tybycsoky]

Ezzel annyira nemis lenne sok bajom ha nem lennének ijen **** SOKAN!!!!

Nos, ebben az esetben szerintem nézz körbe a saját környezetedben. A legbarátibb barátaidon. Vajon ott mennyi birkát találsz? Vajon ott hány ember van "elnyomva" és rákényszerítve, hogy ő is produkáljon valamit, különben unalmas ember lesz és nem lesz a barátotok.

Mindig is azt gyűlöltem leginkább, hogy a raj csávó mindig a középpontban van. És a köré tömörült embereknek mindig kell produkálni valamit (tisztelet a kivétel), hogy a barátai maradhassanak, különben a raj csávó elfordul tőlük és nem lesz a barátjuk. Sajnos ez tapasztalat...

És azt sem szeressem, hogy az emberek már akármilyen "típus" (ej de rossz szó, de nem jut eszembe jobb) szerint tömörölni kezdenek. Legyen az zenei hovatartozás (ez a leggyakoribb), tudásbeli tömörülés etc. És ezek a csoportok gyűlölik, jobb esetben csak nem szeretik egymást. Pedig élehet, hogy a másik csoportban levők is képviselnek legalább akkora értéket mint a másik csoportban levők, vagy többet és még meg is 'tapsolnák' ezért. Csak mert én most rocker vagyok, nem állok szóba diszkósokkal, mert fúj diszkópatkán meg csatos, de ha egy kicsit is másképp tekintenél feléjük, akkor ők is másképp tekintenek feléd (egy emberre leszűkítve persze, tehát csak rád néznéek másklépp) és talán rájössz, hogy amit ők képviselnek, az is egy érték, csak nem láttad be addig.

Végül egy mondatot fűznék még hozzá:

[Darun]

mit értessz hosszabb távon, menniy időt?

persze, olyan nincs hogy egyfolytába meg minden, mert azért sok-sok ráhatás van, amit nem lehet kikerülni, és az már rögtön befolyásolja is etc.

Üdv!

Líthas!

RQ: Nekem az már igen nagy szó volt az elmúlt hónapban, hogy volt egy teljessen jó hetem. Ez új "rekord", most már elmondhatom, hogy egy hétig jól érztem magam. Nekem ez már hosszú távnak számít. Viszont annyiból jó volt, hogy a szombatot leszámítva semmi negatív dolog nem történt velem. És tudom, hogy sokat számít a hozzáállás, de szerintem ahhoz a héthez semmivel nem álltam hozzá jobban, mint akármelyik másikhoz. Tehát a hosszú táv alatt azt értem, hogy mióta a "magam ura" vagyok, azóta nem volt olyan év vagy hónap, hogy azt mondhattam volna, hogy "igen, semmi rossz nem történt velem". Volt persze olyan nap, amit örökre megőrzök, mert kedves a szívemnek, de a legtöbb ezek közűl sem tartott teljes 24 órán át. Vagy ez a mostani egy hét, ez az átlaghoz képest is jó?

Darun

[Aquenor]

Ezzel annyira nemis lenne sok bajom ha nem lennének ijen **** SOKAN!!!!

Nos, ebben az esetben szerintem nézz körbe a saját környezetedben. A legbarátibb barátaidon. Vajon ott mennyi birkát találsz? Vajon ott hány ember van "elnyomva" és rákényszerítve, hogy ő is produkáljon valamit, különben unalmas ember lesz és nem lesz a barátotok.

Mindig is azt gyűlöltem leginkább, hogy a raj csávó mindig a középpontban van. És a köré tömörült embereknek mindig kell produkálni valamit (tisztelet a kivétel), hogy a barátai maradhassanak, különben a raj csávó elfordul tőlük és nem lesz a barátjuk. Sajnos ez tapasztalat...

És azt sem szeressem, hogy az emberek már akármilyen "típus" (ej de rossz szó, de nem jut eszembe jobb) szerint tömörölni kezdenek. Legyen az zenei hovatartozás (ez a leggyakoribb), tudásbeli tömörülés etc. És ezek a csoportok gyűlölik, jobb esetben csak nem szeretik egymást. Pedig élehet, hogy a másik csoportban levők is képviselnek legalább akkora értéket mint a másik csoportban levők, agy többet és még meg is 'tapsolnák' ezért. Csak mert én most rocker vagyok, nem állok szóba diszkósokkal, mert fúj diszkópatkán meg csatos, de ha egy kicsit is másképp tekintenél feléjük, akkor ők is másképp tekintenek feléd (egy emberre leszűkítve persze, tehát csak rád néznéek másklépp) és talán rájössz, hogy amit ők képviselnek, az is egy érték, csak nem láttad be addig.

:

Igen,ebből lácik h nem ismersz.(ez nem hiba vagy ilyesmi hiszen gyakorlatilag nem is találkoztunk csak 1szer 2szer.szal érted mrie gondolok )

Barátos dologról:Aki téged barátjának nevez de amint úgy viselkedsz amijen vagy,és nem játszod,produkálod magad elfordul szvsz sosem volt és sosem lesz barát.az egy haver,nemtöbb.Szerencsére nekem a baráti körömben olyan emberekkel akik akkoris melletem vannak ha vmi bajom van vagy akármi más.Õk BAR

[Darun]

Líthas!

Tyby: ez tetszett!!! Komolyan! És örömmel válaszolok. Természetessen "hülyegyerek" kormban még én is boldog voltam! Előbb-utóbb rájövünk, hogy mind azok voltunk. Még ha nem is akarjuk belátni. Amit mondtam, az kb. az utóbbi... hat évre vonatkozik. Kisgyerek koromban nagyon pozitív voltam. Rám sem ismernétek! A baj, hogy én se. De sajnos azóta, bizonyos értelemben felnőttem. Sajnos nem abban az értelemben, ahogy szerettem volna. Egyszerűen bzártam magam, és észre sem vettem. Most meg már késő szabadulni. És hogy honnan tudom a pozitív dolgokat? Mert rövid távon én is tapasztaltam őket. És a különbség csupán időbeli, semmi más.

Andoron: neked kell akarnod. Ha nem akarod, nincs remény. De másokon is sok múlik. Én például nem tudok bemenni úgy a klubba, hogy rosszul érzem magam, mert olyan társaság van ott, hogy egyszerűen nem érezhetem magam rosszul. Amikor kiderült, hogy megbuktam, akkor is bementem, mert éppen volt egy kis időm. És egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne nevessek. Mert belül akartam és olyan emberek vettek körül, akik segítettek ebben. Pedíg mindent elkövettem, gonoszkodtam, beszóltam mindenkinek, kegyetlenül "flame"-eltem, meg miden. És visszafelé is. De egyszerűen képtelen vagyok huzamosabb ideig haragudni bármelyikükre is. Pedíg rengetegszer megbántottak már, néha nagyon is méllyen. De egyikükre sem tudok haragudni, még azokra sem, akik megérdemelnék. Mert hozzájuk tartozom, valamilyen szinten.

Ha mások nem tesznek boldoggá, akkor nagyon nehéz dolgod van. Könnyen úgy járhatsz, mint én. Cinikus lettem, de ez néha segít. de hosszútávon nem egészséges, és ha valaki még is melléd sodródik, akkor kimondottan hátrány.

Ez egy jó kérdés volt! Tetszett. Mindenki a maga módján lehet boldog, nem lehet eltanulni. De a jókedv ragadós! Ezt tudom, mert van egy srác, aki elvileg taszít engem, de folyton jókedvű és jó a hozzáállása. És ez engem is átformál, és az én hozzáállásomat is. Most jóba vagyok vele és mindíg jól szórakozok a társaságában, mert ő egy ilyen ember. EH! Bencét mindenkinek, receptre! (Sorry!)

Nos, az irigység a lélek ellensége. Mára már természetünk része, de harcolnunk kell ellene. Én sem szeretek másra irigykedni. Rájöttem, hogy nem gazdagnak lenni jó. Úgy értem, hogy hiába lenne sok pénzem, nem lennék boldog, mert nem értek a sok pénzhez és elszórnám butaságokra. A legtöbb gazdag ember azért gazdag, mert szereti a pénzt és ért hozzá. Szerintem. Szeretnék megszabadulni az irigységtől. Azt hiszem, egyenlőre jó úton haladok. Én azonban irigylésre méltó sem szeretnék lenni. Kecsegtető a lehetőség, de nem nekem való. És már hozzászoktam a szürke köpenyemhez.

Tökéletessen egyetértek veled! Mindenkinek magának kell akarnia a boldogságot. De akarni nem elég! És van, akinek tényleg nincs ereje...

Az utóirathoz: szerintem tudjuk, hogy többek között rám is gondoltál. Én nem vagyok kitagadott, sem anarchista. Egyenlőre. De kívülálló vagyok, mert ezt választottam. És senki nem irigyel, effelől megnyugtathatlak. Még a "tanítványom" se. És a baj az, hogy én belátom, hogy a saját hülyeségem miatt nem lehetek boldog! Tudod, vannak dolgok, amik megváltoznak. És vannak dolgok, amik nem változnak.

TAO: Igen. Valahogy így kell kezdeni! Hogy először önmagunknak ne hazudjunk.

Aquenor: azért ez nem ilyen egyszerű! Bár azt nem kívánom Venesnek, hogy az én szintemre jusson. De sajnos szükség van kompromisszumokra. Nem teheted azt amit szeretnél. Mert lehet hogy neked az a helyes, de másra is kéne gondolni! Mert mi van, ha annak a másik embernek zavaró az, amit tenni akarsz? Érted? Persze ez a megfelelés dolog baromság, mert honnan tudjuk, hogy másoknak milyen az igényük? Azért ez se olyan egyértelmű! A társaság viszont jogos! Mindenki a saját "súly"csoporjával.

Andoron: és ha valaki tényleg egyetért azzal a másik véleménnyel??? :-)

Darun

[Tybycsoky]

De sajnos azóta, bizonyos értelemben felnőttem. Sajnos nem abban az értelemben, ahogy szerettem volna.

Ezt eddig értem. Márcsak egy kérdésem lenne ezzel kapcsolatban. Hogy te belül, mit gondolsz? Fel akarsz nőni, vagy maradni akarsz inklább gyerek? Mert felnőni, mint tudjuk muszály. De meg lehet maradni gyereki szellemmel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy vannak komolytalan emberek, csak gyerekesek, akik ugyanolyan felnőttek, csak épp van bennük egy kis csíny, mint a gyerekekben, megőrizték a "varázsukat" ami gyerekkorukban volt.

Tisztelettel:

[Takeda]

Mindkettőre szükségünk van. Előbb fel kell nőnünk, aztán újra gyerekké kell válnunk.

Azt mondhatom el amit én látok: A Reikiben az első avatáson vigyáznak rád mint egy gyermekre, a másodikon felnőttként kezelnek. Évek múlva mikor mester leszel gyermeki nyitottsággal állhatsz a világ minden dolga elé, de azzal a mindent szerető határozottsággal, amely nem ilyed meg és nem fél mint a kisgyermek, hanem elégedett mint az újszülött az anyja karjában, mert tudja, hogy a legnehezebb próbában is isteni gondviselés rejlik, mely csak a javunkra válhat.

(Hú ez még nekem is tetszett. Sokat tanultam magamtól...)

[Riyena Quarrath]

A gyermeki ízét nem szabad elveszíteni az életnek.

A sokszor zord "fekete" világ hangulatába kell, hogy ezzel az énünkkel tudjuk belecsempészni a felüdülést, vidámságot... Mkibe ott van, sosem lehet ezt teljesen kinőni. Ahogy egy fontos emléket sem lehet elfelejteni. Az már más kérdés, hogy ki milyen típus és mennyire mutatja ezt ki mások felé etc. Teljesen sosem szabad felnőni... Nem is lehet :roll:

És ez igy vagyon jól! :twisted:

Üdv!

[Darun]

Líthas!

Tyby: arra már rájöttem, hogy az, hogy mit akarok, vajmi keveset számít. Nem tudom neked mit jelent felnőtté válni, nekem azt, hogy felelősséget válalni. Ez az, amire képtelennek érzem magam. A többi úgy iscsak körítés. A gyerekes csínytevésekből már kinőttem egy ideje, ilyen szempontól már felnőttem. Igen, megkomolyodtam, talán túlságossan is. És tévedsz. Nem muszály felnőni. Felnőni azt is jelenti, hogy hazugságban élni. És bár egy ideje már én is hazugságban élek, mióta erre rájöttem, nincs nyugodalmam. Egyébként mindenkinek mást jelent a felnőtté válás, meg a gyerekség. Nekem is és neked is. Ez talán mindkettőnk hsz-éből ki is derül. Remélem sikerült válaszolnom a kérdésedre. Ha mégsem, folytasd!

Darun

[Takeda]

Azért nem nézném ennyire sötéten a dolgot. Hazugságban... Ó, nekem is volt olyan időszakom, mikor úgy éreztem, hogy becsaptak, s az orromnál fogva vezettek, s igen megtehetik, ha nem ismered a helyzetet, de ha rájössz a megoldásra, már nem is hazugság az egész. Aztán rájöttem, hogy az is homályban él, akiről azt hittem hazudott. Pedig nem sőtt szíve szerint nem is gonosz, csak nem érti hogy bánt.

Talán más dologra gondoltál Darun az előzőkben, de így van ez más esetben is. És te megőrizheted a saját igazságodat, s ha úgy véled jobb mint a másiké, elmondhatod, hátha hasznára válik.

[Veichassur]

Visszatérve a boldogság kérdéséhez:

[Darun]

Azért nem nézném ennyire sötéten a dolgot. Hazugságban... Ó, nekem is volt olyan időszakom, mikor úgy éreztem, hogy becsaptak, s az orromnál fogva vezettek, s igen megtehetik, ha nem ismered a helyzetet, de ha rájössz a megoldásra, már nem is hazugság az egész. Aztán rájöttem, hogy az is homályban él, akiről azt hittem hazudott. Pedig nem sőtt szíve szerint nem is gonosz, csak nem érti hogy bánt.

Talán más dologra gondoltál Darun az előzőkben, de így van ez más esetben is. És te megőrizheted a saját igazságodat, s ha úgy véled jobb mint a másiké, elmondhatod, hátha hasznára válik.

Líthas!

Takeda: hazugságban élni nem feltétlenül jelenti azt, hogy becsapnak. Nade... akár tetszik, akár nem, azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy az emberiség igez kevés százaléka adja önmagát. Erről a többség nem is nagyon tud, annyira természetes számukra. És az, aki rájön erre, úgy érzi, hogy a világ becsapja őt. Én viszonylag "könnyebb" helyzetben vagyok, hiszen én önmagmat is becsapom, így a környezetem talán kevésbé zavar. Azt hiszem az a bajom, hogy nem rendelkezek "saját igazság"-gal.

[Takeda]

Igen van aki tudja, hogy nem oké ami most megy, de hiába próbál változtatni, nem megy. A megszokás. A tudatalattiba beégett determináció az amelyet a legnehezebb feloldani, és nagyon rossz érzés, mikor érzed, hogy hiába akarsz mást, ugyanazt a hibát követed el.

De mindíg egy halvány árnyalattal jobb lehetsz és jobbá teheted a környezeted. Mert csak úgy juthatsz előre, azért nehéz, ha magaddal viszed a többieket, az embertársaidat.

[Tűzróka]

Nos sztem nem sokan imádkoznak hozzád :wink:

Egyépként én is azon a véleményen vok, hogy egyszerűen lehetetlen hogy csak mi éljünk a világegyetemben és senki más.

Tulajdonképpen abszurd elképzelés, hogy nem létezeht más inteligens faj.

Mondjuk az egyház ezt a nézetet tagadja.

És mondjuk azt nem értem hogy honan tudják az emberek akik összeálitották a "szentírást" honan tudták hogy igazak a történetek amik benne szerepelnek? Mert ekkora távlatbol sztem nehéz megálapitani.

Mind1

[Venes]

Tűzróka:

Miért kellene hogy egyen más értelmes lény a világ egyetemben? Mert végtelen, mert túl hihetetlen hogy ilyen nagy ,,területen" ne lenne más értelmes lény?

De mi van ha tényleg így van és tényleg nincs más rajtunk kívűl? Miért nem hisszük el? Mert valószínűtlen?

Anyukám nem hisz benne és még sokan mások sem, mert olyan természetesnekik. Nekem az természetes, hogy biztos van még valaki, de mi van ha nincs?

És mi van ha nincs, de mégis van? Csak a lekorlátolt emberi agy ezt sem tudja felfogni, hogy valami legyen is meg ne is.

Tudom, ez arra tla, hogy döntésképtelen egyén vagyok... valahol. Talán éppen a nem belegondolások miatt vezet oda az ember élete, ahová.

Egy kérdés: (bocsánat ha tárgyalva volt) Mi lesz a sokak által úgy emlegett 2012. évben, szerintetek?

[Tűzróka]

Sztem 2012-ben minden embernek lesz születésnapja

És én egyszerüen nem tom felfogni ugy a világmindenséget, hogy csak egyedül vagyunk.

Amugy meg ha már egyszer nincsenek UFO-k akkor minek a sok pénz amit kidobnak az államok a sok kutatásra.

Annyi pénzből milliok élhetnének jobban:pl afrikát lehetne kisegiteni.

Mondjuk én inkább hiszek a természetfelettiben, mert egyszerüen jo ugy élni és képzelni, hogy van valami ami mindent összefog.

Na ezt jol megaszondtam. :wink:

Egyépként mindenki gondoljon amit akar.

[Alyr Wolgar]

Én még ezt a topicot most nézem először,és meg szeretném kérdezni h 2012-ben mi is lesz!

[Alyr Wolgar]

Tűzróka!

2012 szököév?Mert ha nem pusztulunk el akkor tényleg mindenkinek lesz akkor szülinapja

[Madovick]

Üdvözlöm a tisztelteket!

Kétezer-tizenkettőben az azték ill. maja jóslatok szerint világvége lesz, egészen pontosan december huszonkettedikén a világ vér- és tűzesőben fog elpusztulni. Ez talán valamiféle háborút vetíthet elő, ha jó a meglátásom. Nem kell feltétlenül elhinni, de ha tényleg beütne valami hasonló, akkor szeretnék az első sorokban harcolni az emberiség utolsó, nagy csatájában. :mrgreen:

[Venes]

Tudtommal, itt nem csak az ő jóslatukról van szó.

Rengeteg jóslat, jövőbelátás megemlíti, hogy ekkor lesz valami. Világvége, talán. De hogy ekkor kezdődik, vagy hogy ekkor teljesedik e ki, azt nem tudni.

Tény hogy az asztrológiában is furcsa helyzetek lesznek megfigyelhetőek.

De a kutatások 2012-re megemlítik, hogy nagyon megugrik az üvegházhatásból származó gázok, a kőolajkészlet jelentősen megcsappan. Arab államokban azonban még egy ideig elég sok lesz és nézve a mostani kelet-amcsi helyzetet... meg MO labarúgó eb-t akar.

Ez egy állítólagos elmélet, de érdekes. Persze van ami elég kínaiul hangzik.