Alyr Arkhon

[Sigurd O'romell]

Sziasztok! Az első, és máig kedvenc MAGUS regényem a Fekete dalnok volt. Aki olvasta ismeri a ciklus visszatérő figuráját , Alyr Arkhont. Ő egy félelf nekromanta (ez már most fura), Gorduin barátja.

[Sigurd O'romell]

Őróla szeretnék beszélgetni. Ki mit tud róla . Nyugodtan hozzátok novellákat verseket (akár sajátot is!).

[Lozartan]

Ajánlom figyelmedbe ezen oldal Hercegi könyvtárát, annak is a Szószedetét:

Alyr Arkhon, (Psz. 3610–) - Dorani (dor)

Ember anyától, szürkeelf apától származó félelf. Doran híres nekromantája, a szakadár Dartonita lovagrend tagja és annak vezető személye, a szentháromság tagja, Abdul al Sahred tanítványa. Erionban látta meg a napvilágot ikertestvérével, Tret Arkhonnal együtt a Psz. 3610-ben. Apjuk, a Sirenar Szövetség harmadik hercege (shindar) a Yel’Amrith-házból, két évre rá, egy Calowynre indult expedícióval együtt eltűnt. Anyjuk, Alimare Viniel 3614-ben K'Harkad ikerhegye felé, a Livinai Gyülekezet összejövetelére indult, a K'Wyn Lioron átkelve azonban Tharr szerzetesek fogságába esett, és áldozatként végezte a Háromfejű oltárán (a szertartások havában) – gyermekei árván maradtak. Nővére, akire az ikreket bízta, egészen 3619-ig töprengett, azután Alyrt Doranba, Tretet Shadonba küldte tanulni. Tret, a fiatalabb fiú rövidesen a Szürkecsuklyások nevű alvilági szervezet soraiba került, Alyr pedig a mágikus tudományok novíciusa lett. Hamar kitűnt éleselméjűségével, s mesterei legnagyobb megdöbbenésére a nekromanciának kötelezte el magát. Adeptusi beavatására 3644-ben került sor. Ezután újabb két évtizeden át ki sem tette lábát a Szarvtoronyból: Abdul al Sahred munkáját, a Necrográfiát tanulmányozta, s megírta első könyvét, mely a nekromancia újszerű értelmezésével tűnt ki. Több tucat saját varázslatot dolgozott ki. Mikor 3666-ban öccse Erionba hívta, végre felkerekedett. A találkozás mély benyomást tett rá, szívébe zárta Tretet, s oldalán járta a világot négy esztendőn át. A Psz. 3670-ben öccse eltűnt, s két hónap múltán megérkezett halálának híre. Alyr megkeseredett, s ettől fogva maga is a halált kereste; részt vett a 3671–72-es toroni hadjáratban, de még sebet sem sikerült kapnia. A következő évben felkereste apja hazáját, Sirenart, majd, mivel ott sem találta a helyét, átkelt a Riegoy-öböl túloldalára, s bejárta a Shanice-hegységet. Hogy itt pontosan mire bukkant, soha senkinek nem árulta el – életkedve visszatért, noha cinikusabb lett, mint valaha. Visszatért Doranba ahol hamarosan a varázslótanács tagjai közé választották. Bár a vörös hadurak szolgálatába szegődött, megmaradt kalandozónak: 3676-ban csatlakozott az Amhe-Ramun fegyvereinek elpusztítására induló válogatott társasághoz, az ibarai ötök tagja lett. A kudarcba fúlt küldetés a tapasztalatokon túl Airun al Marem barátságával gazdagította. Csodával határos menekülése után megtért Doranba, s csak két évvel később indult útnak megint – ezúttal tizenkét évet töltött távol, és mikor hazatért, nagyobb erőknek parancsolt, mint bármikor azelőtt – állítólag Calowynre hajózott. Jó barátja lett Graum Hegdroknak, akiről egy jelentésben hallott, majd felkereste, és a Dorani Titkosszoldágálatba szervezte a goblin kalandozót. A Psz. 3691-ben Gro-Ugonban bukkant fel, hogy Orwella követőit kijátszva megszerezze a fekete tőrt, amelynek segítségével övéi a kitaszított újbóli testet öltését remélték megakadályozni. Ez minden bizonnyal nem sikerült neki, mert még ez évben részt vett egy küldetésben az Elátkozott Vidéken, Tier Nan Gorduinnal együtt, ahol sikeresen megakadályozták Orwella megidézését. Neki köszönheti halálát Armador Dogan an Godora, és ellenfele, Reginal Hokmet Dhuvir am Godora is, akiket a nekromanta parancsára a semmi nyelt el, állítólag a Fekete Tőrrel együtt. A XIV. zászlóháborúból is kivette a maga részét, Alidarban varázspárbajban legyőzte Sinil Dialaidot (Psz. 3692), akit így Rosanna de Lamar könnyen megölhetett. Közbenjárására az Airun Al Marem féle szakadár Dartonita lovagrend a vörös hadurak oldalán szállt csatába. Lebuktatta a Szemként elhíresült Wolkum Naizredet, aki annyira meggyengített, hogy haláláig bújkálni kényszerült. Alyr részt vett a vinali csatában is (Psz. 3695), ahová dorani adeptusokkal érkezett. Psz. 3711-ben állítólag ő szervezte meg a bátrak karavánját, ami kiszabadította Tier Nan Gorduint Gro-Ugonból. Minden bizonnyal a maremitákkal együtt távozott Ynevről Psz. 3736-ban.

(Forrás: A halál havában (1.kiad.), 149/3; Kézikönyv Kalandozóknak és Útmutató Kalandmestereknek, 354/1/2; Summarium, 432/2/1, 433/2/6; Geofrámia, 40/1, 98/5; Vihar Ibara felett, 25/1, 64/6, 72/6, 425/1; Szabó Péter, a Maremita lovagrend története

[Sigurd O'romell]

Ezt már olvastam a Keleti szél hátulján, a függelékben

[Sneer]

Egyik Rúnában ki van dolgozva a karaktete 17 szintre ha jol emlekszem. Hogy melyik évfolyam. melyik szám azt az itteni Guruk megmondjak vagy a kereső.

[Con Salamander]

Üdv,

https://www.kalandozok.hu/magus/runa/1.8/alyrarkhonnjk(lordcritai)runa1.8.pdf

Üdv!