Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték
Antail

Kérdésem van a M.A.G.U.S. szabályaival kapcsolatban!

Recommended Posts

Üdv!

@Sárkány

 Nem.

Meg kell változtatnom az álláspontomat, mert megfeledkeztem egy fontos tényről: bár a teleport nem tartozik a TAM-hoz, de a teleport varázslat leírásában külön szerepel, hogy a személyt nem lehet teleportálni, csak ha beleegyezik. Mivel a TAM-hoz kapcsolódó tagmondat után jön ez a megjegyzés (hogy nem lehet a testbe beleteleportálni valamit), okkal feltételezhető, hogy ez is a személyes aura védelme. És az is igaz, hogy a szöveg szerint "magát az élőlényt" nem lehetakarata ellenére teleportálni, így lehetne okoskodni, hogy "de a tárgyait igen", mindamellett, ha a fentiek alapján ezt a személyes aura védelmének tekintjük, akkor a személy tárgyai, amikre kiterjed a személyes aura védelme IS bele kell, hogy tartozzanak a tiltott kategóriába, hiszen alapvetően a személyes aurával kapcsolatban mindig egyszerre említik a személyt és a védelme alá tartozó egyéb dolgokat - pont ez a lényege a védelem kiterjesztésének. 

Tehát szerintem sem lehet valakinek a kezéből kiteleportálni a fegyvert (akarata ellenére), mert a személyes aura védelme megakadályozza azt. 

(A személyes aura védelméről, és a TAM szabályairól szóló részt az 1TK299. oldalán találod, a teleport varázslatot az 1TK,322.oldalán)

 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Sziasztok!

 

Kérdésem lenne a játéktechnikával kapcsolatban. Ehhez kell egy kis körítés. Mikor elkezdtem aktívan játszani (2000-ben) gimiben, 14 voltam, és azok is akikkel játszottam szintén. A szerepjátékot önjáró módon (sokakhoz hasonlóan lapozgatós könyvekből indulva) kezdtem, azaz nem volt mentor aki megmondja mi Ynev idegen és mi nem (volt pl azt hiszem amund-arel papom J ) és bevallom elég “vérpistikék” voltunk. Szóval ami nem táp az sz*-volt. Ezt már belátom, akkor nem akartam J.

Ebből kiindulva karakter generálásnál ütköztünk az első problémába, mégpedig a tulajdonságok meghatározása. Mert ugye kidobott értékekkel simán előfordulhat, hogy valakinek gyenge lesz a karaktere valaki másnak meg nagyon jó, és ez felborította volna az egyensúlyt (olvastam az ide vágó cikket à”nem kell játékegyensúly” sőt a linkelt másik kettőt is ezzel kapcsolatban is vannak gondolataim ha van rá igény…). Ezért mi valami ETK ÚT hybrid rendszerben játszottunk (ami szintén rém kiegyensúlyozatlan volt egyébként) és pontelosztással határoztuk meg a tul. értékeket.

Van olyan köztetek, aki szimpla kidobással játszik? Mik a tapasztalatok? Vagy népszerűbb a pont elosztásos, ill. verseny szabály rendszerű karakteralkotás?

Margóra: Az volt a problémánk a tul. dobással, hogy minden hivatalos anyagban (modul gyűjtemény, rúna) szereplő “fő” karakterek kb. a szuperhumán kategóriában mozogtak tulajdonság érték tekintetében és így torzították a karakteri énképet. Másik probléma a tul. dobás szükségességének kérdése. Kell-e próba vagy sem. Karakter: Betöröm az ajtót; V1 KM: Ok, betörted. V2 Km: Ok, dobj erőpróbát. (erő 13) M.a.g.u.s. K10->30% esély a sikerre módosítók nélkül; D&D K20 (teljes tul.ra) 65% esély a sikerre. Koncepciójában eltér a próba szükségességének kérdése, de nekem az utóbbi verzió azért szimpatikus, mert nem csak az történik amit a játékos mond, hanem a szabályrendszer ad egy reális keretet a cselekmény sikerességére.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Lucfenyő;

szimplán leírom a véleményem a kidobásos módszerről.

Ha a játékos a karakteralkotást a figura elképzelésével kezdi (ami szerintem az ideális megközelítés), a kidobálós metódus egyszerűen nem működik. Mondjuk egy harcost szeretne; nem túl erőset, de annál fürgébbet és gyorsabbat. Erre kidob értékeiben egy gorillát... Hozzá közelállónak fogja érezni a figurát? Nyilván nem. Következésképpen valószínűleg kedve sem lesz az ilyen karakter kijátszásához, hiszen nem ezt képzelte el magának. Ha mégis rákényszerül, az bizony rá fogja nyomni a bélyegét az egész játékra, az egész kalandra. Ki jár jól? Senki.

A kidobálósdinak akkor lehet létjogosultsága, ha az illetőnek ötlete sincs, milyen figurát szeretne hozni a játékba. "Harcos kéne, de milyen...?" Ekkor a kockadobások legalább egy vázat adnak arra nézve, milyen is lehet majd a karakter... (Lássuk azért be, hogy ilyen indításból - "ötletem sincs a figuráról" - csak a legritkább esetben kerekedik élménygazdag szerepjáték... )

A fentiekből kiderül, hogy én a pontelosztásos módszerek valamelyik fajtáját preferálom. A játékos igenis játsszon szívesen a figurájával, ha már időt és energiát fektet bele. Szórakozni jött, s ha jól érzi magát, a többieknek is nagyobb eséllyel lesz pozitív játékélményük.

A tulajdonságpróba pedig bizonyos helyzetekben színesítheti a játékot, időnként hasznos alkalmazni - főleg, ha az adott cselekedet kimenetele kérdéses. Közhely, hogy sok múlik a Km-en, de ez van Az ő dolga eldönteni azt is, dobat-e próbát, s ha igen, milyen formában (célszámra dobat, vagy a 10 feletti rész alá, tudomisén... ) A fő, hogy a célja a jó és élvezetes, élménygazdag játék legyen.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Lucfenyő, a karakterek képességeinek kidobása régi dolog, és akkor keletkezett, amikor még azt sem tudta a nagy sokadalom, mi fán terem a szerepjáték, de a MAGUS rendszerét meg biztosan nem ismerte, tekintve, hogy új volt. Fogalma sem lévén a dolgokról, a kidobás egyszerűnek hatott. Egy kezdő ma is így van vele... Ahelyett, hogy órákig magyarázzuk neki a szabályokat - ha csak nem mindenáron ragaszkodik hozzá - sokkal egyszerűbb és célravezetőbb dobatni vele. Manapság, 20+ éve játszó játékosoknál viszont általában valóban előbb jön az elképzelés, ezért már minden versenyen (itt az ellenőrizhetőség miatt is), alternatív rendszerben a pontelosztás a jellemző, valamilyen szabályok alapján. Hiszen ha tudod, milyet szeretnél, akkor csak a keretet kell megadni - azt is csak azért, hogy nagyjából egyensúlyban maradjanak a karakterek, noha ez csalóka illúzió, mivel az egyes kasztok dobáskódjai nem ugyanolyanok... tehát az átlaguk is magasabb-alacsonyabb kellene, hogy legyen. A dobáskódok hozzátartoznak a MAGUS-hoz, az eredeti hangulatához, én meg szoktam őket tartani, sőt, az új munkákban is eljátszadozok vele, van, amikor jól jön, de simán megkerülhető. 

Sajnos a fantáziátlan KM-ek hibája, és a hasonlók által alkotott anyagoké, hogy sokan úgy vélik, hogy "17-es képesség alatt nincs élet". Olcsó megoldás, hogy úgy akarok kihívást adni a játékosoknak, hogy az ellenfelek minden értéke 19, mert akkor nyer... és megszorongatja a partyt. Nem csoda, hogy a játékosokban kialakult, hogy bizony, nekik is ilyen tápoknak kell lenni ahhoz, hogy egyáltalán huridendinnyébe rúghassanak... (azzal nem árulok el titkot, gondolom, hogy a modulgyűjtemények NJK-it sohasem dobták ki, csak hasra írták, és átlagokkal sem nagyon foglalkoztak... 

A másik ok éppen a képességpróbák hibás alkalmazása. Nagyon kedvenc szabályom a beszélgetések során, mert mivel nyakló nélkül használták - megint csak van olyan, akinek sajnos annyi a "fő kihívás" a játékosok felé, hogy dobj képességpróbát... namost, ha a lépcsőn való lemeneéshez is képességpróba kell, akkor bizony tényleg nem nagyon lehet boldogulni 17-18 alatt... csakhogy nem kell. A képességpróbát RENDKÍVÜLI esetben kell dobatni - itt a MAGUS szabályairól van szó, tehát a magam részéről hagyjuk az alternatív megoldásokat, célszámokat, stb... a képességpróba szabálya adott, és aki MAGUS-ozni ül le hozzám, azt nem fárasztom egyéb játékok szabályaival - nem azért jött. Szóval nyilvánvaló, hogy nem arról szól a játék, hogy 5-6 játékos minden sz-miatt képességpróbákat dobáljon. De ami rendkívüli feladat, ami nagy kunszt, amihez egyébként nem ért, mert nincs rá képzettsége, na arra kell dobatni. Ezt nem lehet szájba rágni, és 500 tételes listáról keresgetni, hogy akkor most kell dobatni, vagy nem... ha ezt valaki nem érzi, akkor nem biztos, hogy (már) mesélnie kell. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy bal kézzel kinyissam az ajtót, vagy leugráljak jobb lábbal a lépcsőn, nem kell ügyességpróba. Ha úgy akarom kinyitni az ajtót bal kézzel, hogy a felé támasztott tőr, amikor leesik, pont elkapjam, és még halk is legyek, na ahhoz lehet dobatni egyet. Ha úgy akarok leugrálni a lépcsőn, hogy közben a két kezemben tea van, és ne lötyögjön ki, arra megint indokolt lehet. Első Tsz-en még nyugodtan dobathatunk egy ablakon kiszaltózó és közben tőrt húzó fejvadásszal próbát, de 5. Tsz-en már nem biztos, hogy kell... had érezze, hogy már valaki. Mert tényleg. 

A próbának sosem a játék megakasztásáról kell szólnia, nem azért van, hogy a karakter élete múljon egyetlen próbadobáson. Azért van, hogy a véletlent szimulálja, hogy megjelenítse az egyre nagyobb képzettség adta magabiztosabb lehetőségeket, hogy kis izgalmat csempésszen a játékba. 

 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Szerintem a kidobást elmagyarázni bonyolultabb, mint a pontosztást, főleg, ha a pontosztásnál egyenlő értéket képvisel a 17 -> 18 mint a 10 -> 11.

És nem hiszem, hogy bárki dobással játszana 2017-ben, elég nagy marhaság. Vannak világok, amikhez illik, lásd Warhammer Fantasy, de a MAGUS heroikus fantasy akart volna lenni, oda egyáltalán nem.

A játékegyensúly meg kell, akármit is ír MG.

A próbákhoz annyit, hogy azért vannak a módosítók, hogy megkapják őket a játékosok. DnD-ben a tulajdonságpróbák elég ostobán vannak megoldva, mivel a tulajdonságnak csak a fele számít bele, effektíve sokkal több a szava a kockának, a MAGUSban a teljes érték + csak k10 effektíve négyszerezi a tulajdonság értékének fontosságát. Meg kell kérdezned magad, hogy egy átlag embernek mennyi esélye lenne végrehajtani az adott feladatot. Ha 50% akkor legalább +4-es módosítót kap (mivel 11 vagy 12 az átlag). Ha így 20 vagy afölé megy, akkor ne dobass, mert a karakter képességeinek bőven a határain belül jársz. Az erőpróba meg külön téma, mert az ember ereje nem fluktuál annyira, valamit vagy meg tudsz emelni, vagy nem, ez nem szerencse kérdése. Nézd meg, hogy egy átlag ember mennyit emel fel (pozíciótol is függ persze), és ahhoz viszonyítsd. A Mountain ereje legalább 20, ő vasat hajlít, lovakat vág ketté, 4-500 kilót biztos kiemel. Az átlag a 11-12-es erejével valószínűleg az 50 kiló körüli értékekkel boldogul jól. Az átlag földműves valószínűleg ennél nagyobb értékekkel fog picit rendelkezni, mert egyszerűen edzett, viszont nem eszik elég fehérjét, tehát 13-14, ő akár már 70-80 kilóval is elbánik. Érzéssel kell mindig dobatni a próbát, ajtóbetörésnél nézd meg milyen nehéz az illető, mennyi páncél van a vállán, milyen erős, és akár fókuszáltabban is dobathatsz, mondjuk kétszeresen adod hozzá az erőt, vagy csak k5-tel dobva.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Köszi a válaszokat! Meg is fogalmazódott a következő kérdés. Szerintem klasszikusà Támadások száma. Az rendben van, hogy ki, mikor, milyen fegyverrel, hány kézzel, mennyit támadhat. Ami kérdés számomra az a támadások sorrendje abban az esetben, mikor a többször támadó nagyon “lekezdeményezi” az egyszer támadót

Alaphelyzetet (nagyságrendileg hasonló kezdeményezés) mi így kezeltük:

a.)    Harcos#1 (TSZ: 4) kétkezes harcot folytat két rövid karddal (tám/kör 2 kétkezes harc támadó taktika) VS. Harcos#2 (TSZ: 5) egy hosszú karddal harcol (tám/kör 2 a TSZ jogán). Attól függően, hogy ki nyeri a kezdeményezést, hogy követik egymást a támadások? Mi úgy kezeltük, hogy felváltva jönnek à Harcos#1 nyeri a kezdeményezést akkor a sorrend: #1; #2; #1; #2.

b.)    Gladiátor#1 (TSZ: 5) kétkezes harcot folytat két rövid karddal (tám/kör 4 kétkezes harc támadó taktika& a TSZ jogán) VS. 3 Rabló szintén rövid kardokkal (tám/kör 1). Gladiátor nyeri a kezdeményezést.--> Sorrend: Gld1.; Rabló#1; Gld2.; Rabló#2; Gld3.; Rabló#3; Gld4.;

Amivel probléma adódott, amikor nagy volt a kezdeményezés eltérés pl Gld: 49; Lovag 14

c.)     Gladiátor (TSZ: 5) kétkezes harcot folytat két rövid karddal (tám/kör 4 kétkezes harc támadó taktika& a TSZ jogán) VS. Lovag (TSZ: 3) lovagkarddal (tám/kör 1). Gladiátor nyeri a kezdeményezést. Kérdés, hogy a 4 db támadásából csak 1-el előzi-e meg a lovagot vagy akár többel is.

 

Erre valakinek ötlet? Ti hogy kezeltétek? (akár az a-b verzióra is, ha arra van job alternatíva)

Köszi, Lucfenyő

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Hát nekem úgy rémlik, az ETK azt írja, hogy 1 támadás amikor jön, a többi a kör végén. De ennek ugye nem sok értelme van, ha mindenki többet támad, mármint lehet úgy fejenként négy támadás esetén, hogy H1, H2, H1, H1, H1, H2, H2, H2, de nem túl életszerű (nem mintha bármi életszerű lenne a harcrendszer bármelyik értékében, de persze nem is ez volt a cél).

Én ezt úgy csinálnám, hogy érzéssel. Megpróbálom szétkenni a támadásokat a 10 szegmensre. Ha valaki négyet támad a másik meg egyet, akkor a négyből kettő az első felében lesz, a másik kettő a másodikban, míg az egy támadás a közepén. Ez általában szépen össze is jön a KÉ szerint, hiszen aki négyet támad jellemzően KÉ-sebb karakter/fegyver, de ha nem, hát üsse kő. A lényeg, hogy érzésel oszd szét, nem mintha sok szerepe lenne.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

"Mi" úgy alkalmazzuk, ahogy a törvénykönyvben szerepel. (bocs, kötekedésnek tűnik, de a topic a MAGUS szabályairól szól, nem "alternatív szabályok"-ról, vagy "szerintem így jobb, reálisabb-ról". Persze belefér más megoldás is, csak különböztessük meg, hogy mi az ami szabály szerinti, és mi az, ami egyéb).

 A felvázolt példákban szerintem van kis hiba. A szabályt egyértelműen megadja az 1TK harcrendszer, 89.old/1 hasáb/1-2 bekezdés. A Ké-k értéke, nagyság-különbsége nem lényeges, nem számít, csak az egymáshoz viszonyított nagyságuk lényeges.  (5 kontra 6 ugyanolyan, mint 5 kontra 105)

Előbb támad egyet mindenki Ké sorrendben, majd újra sorban. Kivéve, ha két fegyver is van, mert akkor ezek egyet-egyet támadnak Ké sorrendben, majd a többiek. 

Pl. 

"A" játékos kard, 2T/k, Ké: 50

"B" játékos, kard, 1T/k, Ké 60

"C" játékos, tőr, 2T/k, Ké 40

A sorrend:  B1, A1, C1, A2, (B-nek nincs több) C2.

Kétkezes harcnál ugyanez: 

 "A" játékos kard, 2T/k, Kétkezes harc, támadó taktika, Ké: 50

"B" játékos, kard, 1T/k, Ké 60

"C" játékos, tőr, 2T/k, Ké 40

Sorrend: B1, A1, A2, C1 (más már nincs) C2

 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Köszi, akkor ezek szerint van példa minden verzióra :). Nekem személy szerint (tudom, hogy nem ez a szabályos) az “elkenéses” módszer tetszik, akár lekezdeményezéssel is. Bár nem MAGUS rendszer, de mégis ide vág (kezdeményezés; támadások száma): a Káosz szerepjáték rendszere kezeli számomra legszimpatikusabb módon ezt a témát. Ott a kezdeményezés nem egy fejleszthető harci paraméter (ill. csak a karakteralkotáskor) és folyamatos kezdeményezést használ. Azaz kezdődik 0-nál a számolás és pörög felfelé. Minden tevékenységnek van időigénye: pl.  mondjuk egy tőrrel minden 5-nél (+kocka és egyéb módosítók) lehet támadni, egy pallossal meg csak mondjuk minden 15-nél. A varázslatoknak is x időigénye van: valamikor “elcastolod” és x egységgel később sülnek ki.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Persze, lehet keverni más játékok szabályaival, meg házi módszereket alkalmazni, csak tisztában kell vele leni, hogy az nem a MAGUS. És persze nem csak neked, de a játékosaidnak is, és ha ez mindenkinek tetszik, meg elfogadja, akkor nem lehet gond. 

Ugyanakkor mindegyik megoldás gyermeteg szimulálásnak hat a valósághoz képest, aminek meg a tökéletes szimulálása nem a játékok feladata - hihetetlenül bonyolultak lennének, ha megpróbálnák - ezért nemigen jobb egyik a másiknál. Akkor meg már - szerintem - érdemesebb egy-egy rendszernél maradni tisztán. 

 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Volna egy játéktechnikai kérdésem egy speciális fegyverrel kapcsolatban. A kérdéses fegyver a nekode/tigriskarom/sárkánykarom/mászóvas és még nem tudom milyen neveken emlegetett fegyver lenne. Több helyen láttam már a leírását PL: 

4. oldalon. Elég egyértelműen fogalmaz a leírás a nekode értéke és sebzése hozzáadódik a stílus értékéhez. Ezzel nincs is probléma hiszen a bónusz harcértékek elég kicsik így nem szúrja a szemét senkinek viszont az nincs leírva, hogy a fegyverhez szükséges e fegyverhasználat/harcművészet képzettség? Eddig itthon mindig úgy tekintettük, hogy szükséges, de ekkor szerintem jár a Mf/4. fok miatti +5Ké +10TéVé is. Persze így meg jogos a felháborodás, hogy a stílus és a nekode együtt túl erős, bár itt azért megjegyzendő, hogy a harcművész stílusa soha nem lesz egyedi törpe munka meg mithrill vagy abbit anyagok adta bónuszokkal teli "üsd agyon" fegyver, de ez talán más tészta.

Valamint, ha valaki járatos az Új törvénykönyben akkor az ott leírt tigriskarom, függetlenül a 4.fok bónuszaitól tényleg plusz K10 sebzés lenne?

UI.: Nem a tápolás a lényeg csak maga az elvi kérdés, ha fel kell vennem pluszba egy "drága" képzettséget akkor a bónuszait is felvettem vagy nem?

Előre is köszönöm a válaszokat!

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Elvileg a harcművészet és a fegyverhasználat is harcértéket ad. Alapesetben külön-külön. Már a rúnás alap harcművészeteknél is van olyan, hogy egy-egy stílus ismer és alkalmaz egy adott fegyvert. ez azt jelenti, hogy belefér a hagyományokba, és valószínűleg azt is, hogy annak a használatát (fegyverhasználat képzettség) oktatják is. Szerintem egy fegyvert alkalmazva alapesetben annak harcértékeihez nem adódik hozzá a stílus harcértéke, mert az a kézre/lábra vonatkozik, ha kardot fogsz, onnantól már azzal harcolsz, és a stílusok leírásaiban lévő pl "sok egyenes ütést használ, általában érzékeny pontokra" értelmüket vesztik, hiszen a kardot fogod és azzal küzdesz. Én ilyen esetben mindig úgy tekintem és mesélem, hogy ez a kard technika ránézve más lesz, mint ha valaki nem a stílusba tartozóan tanulja meg, mert bár a fegyver ugyanaz - és lehet, hogy játéktechnikailag a harcértékek is - de mégis más elvek mentén használják. 

A másik elv, hogy ha egy fegyvert meg kell tanulni használni, akkor abban az esetben, ha jobban használod, gyakorlottabb vagy (Mf van), akkor ez a tudás módosítók formájában (is) jelentkezik, tehát jár a Mf-ú bónusz.

Vannak persze ebből a szempontból érdekes fegyverek. A mászókarom lehet ilyen. Hiszen felveszed, és ott van. Ha közönséges ember veszi fel, aki nem tanult vele harcolni (képzetlen), akkor neki külön figyelnie kell rá, hogy a megszokott ütések helyett mondjuk karmoljon, szúrjon vele (képzetlen fegyverhasználat), míg ha valaki megtanulja alkalmazni (fegyverhasználat képzettség) akkor már tudni fog begyakorlottan a mászókarom tulajdonságait kihasználva harcolni.

Ha ezt egy harcművészettel párosítjuk, érdekes lehet.  Tételezzük fel, hogy a párosítás jól történt, és nem olyan harcművésznek adtuk a mászókarmokat, aki mondjuk főleg lábszáras rúgásokkal támad... tehát mondjuk sok karmoló mozdulatú támadása van, amihez illik a mászókarom. Normál esetben X a harcértéke és a sebzése, de ha mászókarom van rajta, akkor az már egy más anyag, nagyobbat sebez - eddig biztos. Lehet érvelni amellett, hogy külön fegyverhasználat képzettség nélkül is alkalmazhassa - persze ekkor nem jár érte plusz harcérték, mert miért járna? Hiszen semmiben nem gyakorlottabb, csak felvett egy karmot, viszont képzetlenség módosítót se kapjon, mivel a technikája rokon a fegyverrel. Ilyesmi az alkarvédő is, amikor képzetlenül viselik.. nem ad semmit, ám a lokális SFÉ kétségbe vonhatatlan. Amennyiben Kp-t áldoz arra, hogy megtanuljon az eddigiek mellett még plusszban harcolni a karmokkal, akkor van alapja annak, hogy növelhesse harcértékét, hiszen begyakorol dolgokat - erre áldozza a Kp-t - mondjuk a fém részekkel felfoghat olyan fegyvert, amit puszta kézzel nem "akart" (+Vé), a támadásait mondjuk a védettség miatt kisebb óvatossággal gyorsabban hajthatja végre (+Té) és a sebzés nem kérdéses, a karmok ott vannak. Tehát megvalósult az elv, hogy a karakter áldozott valamit (Kpt), és kap valamit, (Hm-et, sebzést). Speciális az eset azért, mert ha a harcmávészete rokon a fegyver alkalmazásával, nem kell abból kilépnie (és lemondania vele a harcmávészet bónuszáról), akkor a kettő összeadódhat. Ezt kevés fegyverrel lehet szerintem megtenni ilyen ártatlanul. A mászókarom alig valami, nem is "igazi fegyver", "csak egy adalék a kézhez", olyannak tekinthető, mint egy pót-karom. Ha leveszi, sem változik semmi. Természetesen ha még jobban gyakorlott lesz, azaz Mf-ot szerez, annak a bónuszait is meg kéne kapnia - ez már azonban nem kevés Kp és szint - tehát miért ne?

Ha olyan harcmávészetet kreálnánk, a tápot szem előtt tartva (szigorúan elmélkedés), aminek technikájának szerves része a két lovagkard, akkor jó nagy sebzésem lesz, meg ha külön tanulok még hozzá, bónuszokat is el tudok képzelni (bár ez ellen is tudok érvelni, mert nem a pusztakezes harcmávészetet turbózom fel egy fegyverrel, hanem az eleve része, szóval fegyverhasználat bónusz ne is legyen, esetleg Mf, de az jogos), de ilyen esetben ha leteszi a kardokat, már nem uhyanaz a stílus, nem is engedném az értékeit használni, míg ha a mászókarmok vesznek el, ugyanúgy harcképes marad a saját stílusának módosítóival. 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Lényegében én is erre gondoltam. Természetesen a különböző kardok, bárdok, nyeles fegyverek stb saját harcértékkel bír nem adódik össze a stílussal ez teljesen egyértelmű. A mászókarom viszont más, mint ahogy írtad kiegészíti a stílust amennyiben kompatibilis vele. Nálunk a probléma ott merült fel, hogy a játék kezdetén (kis szinten) is könnyű felvenni a Mf használatát így az igencsak előnyös helyzetet teremt.

Mondok egy példát: Nekem a személyes kedvencem az a leopárd stílus amihez nagyon jól illeszkedik a mászókarom (ráadásul egyéb játékok pl WoW monk marokfegyverekkel nekem nagyon bejön) és még a 10 fegyverhasználat Af helyett csak 1Mf-kal indul. 

kéz Mf bónuszaival együtt: 15KÉ 22TÉ 25VÉ K6SP

ha ehhez hozzájön a mászókarom és a mászókarom fegyverhasználat Mf-a:

kéz 19KÉ 34TÉ 40VÉ K6+K3SP

Ezzel nincs is gond amikor már 10-15-20. tsz-re mindenkinek különleges anyagból, különleges kováccsal elkészített fegyverei, pajzsai vannak, amik akár mágikusak is lehetnek a harcművészek meg nem használnak mágikus fegyvereket így egyre jobban lemaradnak. Tényleg nem a tápolás a lényeg, de szerintem senki sem szereti ha a karaktere látványosan gyengébb a társainál és nekem meg a kézzel lábbal való harcművészet tetszik messze a legjobban és a kaszt háttere is nagyon bejön. Talán túl sok Jackie Chan filmet néztem gyerekkoromban :P

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Ha a szabályokkal, elvekkel nincs gond, akkor szerintem nincs probléma. Minden rendszert ki lehet maxolni. Az Mf elég sokba kerül, nem hinném, hogy mindenki csak úgy felveszegeti. Ha igen, mert mondjuk a karakteralkotás, kaszt, alkaszt olyan - vannak, akik Mf-el indulnak -, vagy arra költötte az össze Kp-ját, akkor az jár nekik, ennyi. Valószínűleg máshol fizeti majd meg az árát... lesz egy atomtáp harcos, aki csak egy fegyverhez ért, ha az nincs ott, gond van... és nem csak harcból áll a játék. 

Szerintem az sem baj, ha valaki jobban ért a harchoz, mint mások. Ehhez is kell valakinek. Valószínű, az ősi iratok, vagy a bonyolult plitikai helyzet tanulmányozása, vagy egy kínos, fontos kimenetelű szócsata, vagy egy más kultúrkörű személy álcáját fölvéve kudarcot vall majd, és neki sem szabad "sírnia", hogy jaj, de a többiek meg Történelemismeret Mf-kal stb. kezdtek. A gond ott kezdődik, amikor a KM (és ezt most nem rád értem, általánosságban mondom) képtelen a játékban a harcon kívül más kihívást támasztani a karaktereknek, hát persze, hogy "csak a harcos" ér majd valamit. Ha semminek nincs súlya, mert minden infót odaadnak nekik két aranyért, meg elárulják a táp NJK-k, csak haladjunk, és csak a harc megy, mert ott csak dobálni kell, ha meg túl erősek, akkor a városőr is felkúszik 10 Tsz-re, na ott nem az a probléma, hogy a harcművész hozzáadta a mászókarom harcértékét a keze értékeihez.  

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!

Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.

Kalandozónév regisztrálása

Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!

Csatlakozás a Kalandozókhoz

Bejelentkezés

Már velünk kalandozol? Lépj be!

Belépés

×