Hosszú utazás Ynev földjén

[Alysium]

Egy kis játék, azoknak akiknek van hozzá idejük és kedvük.

Kezdve Mythus Tharamant-tal és BYCS-csel, de mindenkit szeretettel várunk!

Antail írta:

A fogadó nyüsgő volt és zavart.

[Alysium]

Ellenállhatatlanul terjengett a meleg leves illata a levegőben, s az éhes koldust szinte megbabonázva húzta magához a dézsa. Nem is kellett neki több már nyitotta is a kaput. Lassan, óvatosan leballagott a söntéshez, megigazította -szépen a vállára simította- szürke köpenyét belenézett a kocsmáros szemébe és annak jóindulatára hagyatkozva egy fél rezet húzva elő eképp szólt:

-Szánjon meg kegyelmes uram! Már vagy harmadnapja egy falatot sem ettem. Éhes vagyok és fázom, nincs esetleg valami kis maradékja és valami ócska rongya, amivel megszáríthatnám a hajam? Nem ingyé kérem! Van 'm egy fél rezem! Ha kell este mosogatok, felmosom az egész házat, csak kérem ne zavarjon el!

Aztán rögvest lekuporodik kis vászonszütyőjével a földre, a sarokba. (a tűzhöz közel)

Aki minden apró részletre figyel: barna bőrű, fekete szemű, megviselt férfi. Erősen borostás. Elsőre 40évesre saccolható. Elhasznált sarut, vászonnadrágot, övbe szúrt meztelen kést, és a köpenyt láthatja. A köpeny alá be lehet látni, ám alatta sincs semmi, csak egy elnyűtt vászoning. Mellesleg teljesen elázva. Dudor, vagy egyéb nyoma fegyvernek, vértnek nincs. Látszólag teljesen fegyvertelen. -leszámítva a vajazókést.

Mythus Tharamant:

-

[Mythus Tharamant]

Mythus pirkadat előtt lép be a jól ismert hátsó ajtón Offspring hálójába. A zacskó aranyat és egy pergament a komódra helyezte, s a fogadós titkos kis rekeszéből elővette a fekete bársonyba bugyolált tárgyat. ( Offspring meghagyom rejteked titkát a szerző ) A fogadós békésen szuszugott a szomszéd feleségével átdolgozott :wink: éjszaka után...

Az istállóudvaron Azim várta, Mythus búcsút vett Cyklontól;

-Viseld gondját új gazdádnak kedves, megőrizlek emlékezetemben

utoljára megvakargatta a paripa füle tövét, majd megindult, könnyein megcsillantak a hajnal első sugarai...

A mén szomorú szemei az udvarkapuig kísérték....

[Alysium]

Gyönyörű hátas. Igen bölcsen teszed jóuram, hogy lovad nem hozod. Nem állatnak való út lesz, mire gazdám felkért.

[Mythus Tharamant]

Kedvemre való ember vagy Azim, gondolta Mythus a kereskedő háza felé sétálva, Nem rontotta meg szíved nyíltságát a világ érzéketlensége, csak akkor is így lássalak ha visszatérünk, ha visszatérünk...

Mosolyogva szaporázta meg lépteit, kísérője értetlenül nézte a hirtelen beált változást. A halállal állandó táncot járok mosolya volt ez, büszke és kihívó...

A régmúlt eseményei újra felszínre törtek a félelfben. A kis csapatra gondolt, kik Toronban tettek szolgálatot, persze nem készakarva. A dalnok lányra kinek szíve karjai közt dobanntak e világon ( ekkor még úgy tűnt) talán utoljára.

...Ezernyi fáklya lobog néked az égi harcmezőn,

Hívó kürtszó harsan szívedért, lelkedért,

Ne menj még kedvesem, megküzdök ha kell, érted,

S saját lelkemért...

[BYCS]

A míves kardú, délceg szolga ment gazdája helyett.Ok talána az ismeretlentöl való tartás, Biztos ami Biztos... Valják a Dzsenek ösi tanai, tiszta logika szerint...

A szolga ismét a kereskedö ház "hátsó" bejáratánál állt...

Várva valamire körbeszemlélt.

Amikor Mythust megpillantotta , felé indult.Szaporán ,ám nyugodt léptekkel. Járása a kecsességet és a Halálos pontosságot olvasztotta egybe...Amint közelebb ért, mellészegödött szotlanul...

[Mythus Tharamant]

Mythus, csak egy pillantással nyugtázta a a csatlakozó alakot, összetartoztak már, mert egyaránt hívta őket a házban egyre formázódó erő. Tudatuk érezte a rítust végző minden rezdülését és közeledő jelenlétükkel nyugalmat sugároztak a hálót formáló felé. A kapcsolat megszakadt mikor a beléptek az ajtón, vmi megzavarta azt. Idegen jelenlét szakította el a tudatok egymést összekötö mentálszálait. A reflexek öntudatlan mozgásba hozták gazdájukat, gyorsna és hűvösen simultak a pengék az őket megmarkoló kezekbe.

Alysium bizonyára biztonságban van, gondolta a félelf, hisz egy ilyen rítuálé elvégzése előtt a mágusok mindíg biztonságra törkednek. A külsö termek azonban vészélyel fenyegetnek. Mythus remélte hogy különös érzéke most is a helyes irányba vezeti...

[Alysium]

A kinyíló ajtón Mythus és Azim lép be. A Mythus nyomában haladó árny(?), egy pillanat alatt eltűnik. Pár szót mormol gazdájának fülébe, minek hallatára az nyomban elindul és egy fekete villanás kíséretében megjelenik a ház bejárata előtt. Vonakodva bár, de kiváncsisággal megtelt szívvel lép be az előszobába. Fegyvereiben, délceg tartással közeledik a feketére cserzett bőrpárnákon ülő kalandozók felé.

A varázsló hellyel kívánja, és a lovag tudja; illetlenség lenne elutasítani a kérést. Fegyvereit lecsatolja, lábait átveti egymáson és kardjait maga elé helyezi.

-Örülök, hogy épségben megérkeztetek barátaim. Az idő nagyon sürget minket, ne húzzuk hát tovább az Időt, mint szükséges.

Szólal meg a varázsló selymes, lágy hangján. S mintha szavára válaszolna a teremben lobogó tűz, úgy csap fel egy láng. Nyelvét többlábnyira nyújtja ki, mármár a szoba plafonját simogatva forró érintésével. A földön ülők körül finom hamu kering. Odafönt, ahol a fagerendák és deszkák egymást érik, apró fények gyúlnak. A tűz elenyészik, és a teljes sötétség leple hullik a megjelentekre. Az apró fények, mint megannyi szentjánosbogár világít fejetek felett.

Mikor már mindenkit megbabonázott a káprázat, megszólal egy hang.

Azim hangát halljátok, ki meglehetős határozottsággal kezd bele mondandójába:

-Amit láttok az az északi csillagképek állása most. Ha jobban megnézitek akkor láthatjátok, -intésére megmozdulnak a fények- hogy 3nap múlva együttállás lesz. -A két csillag mélykék fénnyel ragyog fel, és olvad eggyé.- A csilagok nevét nem jegyzi semmilyen kötet. Tiltott kiejteni nevüket. Ezért én magam sem mondhatom ki.

----elréved, szavai szárazzá válnak, és megcsuklik mondandójában.

[Mythus Tharamant]

Bármi történjék is az együttálláskor, megkell akadályoznunk? Gondolom az együttálás megelőző események láncolatát kell megszakítanunk, mert ha a kimondhatatlan bekövetkezik már túl késő lesz? sokszor volt alkalmam már a "világ" megmentésével előhozakodókkal tárgyalni, s mindíg kiderült, csak saját önös céljaik miatt akartak beavatkozni, s a változtatással néha nagyobb bajt hozni Ynevre.

Most azonban van egy oly érzésem, nem csupán erről lehet szó...

Azim folytasd kérlek!

Tekint Mythus bátorítólag Azimra, vagy legalábbis arra a helyre ahol társát sejti.

[Alysium]

Szavaid bár igazat szólnak, most nem kell efféle veszélytől tartanunk.

Az együttállás idejére megnyílik egy kapu, mely elvezet bárkit, aki átlép rajta az Yneven székelő Orákulomok egyikének templomához. Ezt hála Galradzsának nagyon kevesen tudják.

Célunk eljutni a kapuhoz.

Lehetőleg együtt és épségben, majd megkeresni a PAPOT.

[Mythus Tharamant]

S, mit tegyünk addig is? Nézett Mythus Tharamant végig az egybegyülteken, Azimon, Alysiumon, a Lovagon, gondolatban még mindíg kissé tartva tőle ( vajh mifféle praktikával fékezte meg ezt az embert?! )

Mi szükséges az útra? szükésgünk lesz vmi különlegesre mielőtt nekiindulunk? Ezt a részét szívesen magamravállalom... ( s addig is távolabb maradok az ébenhajú közelségétől )

[BYCS]

Fegyveri nélkül is magabiztosnak tünik, az idegen.

Némán figyel, rezzenéstelen arcal. A csillagokat kémleli .Feket szemének tükrében mint megyannyi szikra táncolnak a fények.

Majd halkan mély lágy hangonmegszolal: Miért..?

Csak ennyi hagyja el ajkált s , megint a már megszokott némaságába burkolozik, ám e szavakról lerí, hogy az ok , a szándék ami még elég homályos , s Mint eddig is valószínüleg csak biztosra megy...mint mindig.

[Alysium]

Hogy miért? Vajh miért érdemes egy elmének eljutni egy Orákulomhoz?

-Hogy kérdéseire feleletet kapjon. Igen egyszerű.

Mythus, te pedig amit csak gondolsz. Azim már felkészült valamelyest. Amit szeretnél hozz magaddal. Számunkra 6napi élelem kell. Emellett sok posztó, lepedő, és olaj. Az úton valószínüleg gyorsan fogunk haladni. Az első állomás Toron határában lesz. Ott kipihent lovak fognak várni ránk, velük megyünk tovább északnak, a határ mentén.

Költségek fedezésére kaptok 10 aranyat. Ebből mindent vegyetek meg. Ne lopjatok. Nem lenne jó ha most kerülnétek patkányfogóba.

Szeretnétek még valamit megtudni?

[BYCS]

A kérdéseimre...

Mondja halkan, kissé az orra alá a Lovag.

Az van...Ez már elég ok ahhoz, hogy magam is urta kelljek.Eddig nem

voltam biztos benne...De mostmár tudom hogy ez nme a véletlen

müve...Ez a sors...

Majd mikor meghallja a Alysium további szavait, szemöldökét ráncolva,

kissé érces hangon megjegyzi:

Lopni!?Hm...

A többit határozott hangon folytatja, ám a már megszokott titokzatos,

lágy suttogásra emlékeztetö hangon:

Jó lenne tudnom hogy kalandozó Társaim, már ha nevezhetők társaknak,

íly kevés ismeretség után, mihez is értenek?

Nos úgy látom nekem kell elkezdenem a bemutatkozást...:

A nevem Atna Morken.MInt láthattátok fegyvert, és páncélt viselek,

egyiket sem dísznek csupán,Kissé konyítok a mágiához is... ÉS

javaslom, hogy ne nyúljatok a tárgyaimhoz, még véletlen sem...mert

védelem alat állnak, csak én férhetek hozzájuk büntetlen, vagy az

akinek engedélyt adok...a Szükséges felszerelést én magam is

biztosíthatom mindenki számára, ne vesztegessünk beszerzésükre idöt.

[Mythus Tharamant]

Fő a bizalom he, gondolja magában Mythus.

Mythus Tharamant szolgálatotokra barátaim. Én nem hivalkodom túlzottan, talán nincs is mivel, ha úgy hozza a sors állom a sarat és védem a hátamat, no meg persze a barátaimét.

Szalad végig tekintete, bár egy helyen kicsit megakad...

Amim van megosztom veletek, csak szóljatok, s ami még számomra kell, megszerzem magam. Élelem, a táborozáshoz szükséges eszközök, jóféle kötél ez minden amit a magam részéről szükségesnek tartok.

Az utazás során remélem jobban is megismerjük egymást, lesz rá időnk bőven. Rátérhetnénk az indulásra, gondolom minnél hamarabb...

Kérdően néz Alysiumra a félelf.

[BYCS]

Az ébenhajú szinténa a varázslóra néz...

Nos mire várunk még...? -Mondja lágy mélky hangon.

Bár lovam nincs itt, de pár kör alatt szerzek...

[Alysium]

Ez a beszéd Uraim!

Aly kezében megjelenik egy különös hosszú fehér vessző, majd hirtelen megnyúlik és a terem közepére szegezi acél hegyét.

Fehér vakító villanás. A teremben szél kél, a gyertákon lángok lobbanak, a padlón felizzanak a fehér varázsjelek. Újabb vakító villanás.

A következő másodpercben kicsit émelyegve pillant körül a társaság. Miután eloszlik a társaságot körülölelő pára, az utazók egy tágas, és hűvös szobában találják magukat. A szobát természetes fény világítja be. Közepén asztal, rajta jóféle étek és bor.

Aly: egyetek vm-it. Gyomrotok biztosan nem szokott hozzá az ilyesmihez. EZ az étel rendbeteszi hamar émelygésetek. Míg esztek elmesélem mi lesz a dolgunk.

[BYCS]

A Morken szemeit egy pillanatra lesüti egy kis idöre, majd Tiszat csillogó szemekkel néz körbe rezzenéstelenül.

Szemeivel gyorsan körbe pásztáz, majd újdonsült társait keresei tekintetével.

[Mythus Tharamant]

A pálca ereje egy pillanatra megbénította Mythust. Majd mintha tudata milliárd darabra esett volna szét és ált össze az idő minimuma alatt. Furcsa érzés volt, bár nem ismeretlen. A pillanatnyi béke érzése, ahogy eggyé vált az istenek egével felejthetetlen érzés, persze van aki észre sem veszi, hacsak nincs eltiltva tőle. Mythus azonban még nem kapta vissza lelke szabadságának lehetőségét, ez a harc még előtte áll, s helyet kell találni neki a hosszú sorban.

A többieknek csak egy villanás lehetett gondolta a félelf. Már a napfényes szobában volt, de még az utazás hatása alatt. Társai számára ugy tünhetett, mint aki épp jóféle pipafüvet dörzsölgettett el a szájpadlásán. Az étel látványa hamarost visszahozta a csapat többi tagja közé, korgó gyomra harapnivalóért kiáltott. Nem maradt hát adósa.

[Alysium]

Egyetek míg belétek fér! S ő maga is elkezd enni. A finom ételt borral öblíti, majd feláll és kiteker egy hatalmas térképet.

Újjával rámutat egy pontra, Toron délnyugati részén. Most itt vagyunk uraim. A város neve Vérrel szennyezettet jelent az itteniek nyelvén. Rászolgált erre a névre, s nem csak alapításakor. A mai napig vérszekták, tolvajok, boszorkánymesterek tevékenykednek itt. A jó fogalmát hírből sem imerik. De van itt vmi (a lovakon kívül) amire szükségünk lesz, és itt megkaphatjuk. Meg kell szereznünk Tharr egy felruházott papjának Szimbólumát. Ez persze sok problémába ütközik.

Házunktól nem messze áll a templom, mindössze 6 utcányira a tenger irányába. A templom tele van szerzetesekkel, mindössze 3pap szolgál itt, az egyikre szükségünk van. Mégpedig úgy, hogy lehetőleg senki se tudja meg hogy mi jártunk itt. Ittlétünk csupán megtűrt, hála egy toroni adósnak, ki most törleszt. Amúgy az Északi szövetség barátja. És még szükségünk lehet rá. Nem kéne kihaszálni helyzetét, mert az életébe kerülhet.

[Mythus Tharamant]

- Ezt a feladatot, azt hiszem, megtudom oldani.

Jelentette ki Mythus az asztalnál ülők fölé tekintve.

- Egy segítőre lenne szükségem, azt hiszem Azimot választom. A helyi viselet, hasznunkra válhatna, szükégünk, lesz a "szolgálók" ruházatára.

Majd Alysium félé tekintve ismerteti vele terve részleteit. A tudati szál nagyon erős, spillanatok alatt körvonalazódik Aly fejében a félvér terve.

Mythus megerősítésre vár, majd látva Alysium elgondolkodó tekintetét, tovább folytatja az evést ki tudja mikor lesz alkalma legközelebb ilyen lakomához.

[BYCS]

Morken halkan figyeli az eseményeket...

mintah koncentrálna, majd körbefrdul, és nyugodtan figyel tovább.

Majd megszólal. Vajon van aki érzi a mágia megbojdulását, azon a környéken? Mert ha nincs akkor én magam is sziívesen segitek... Néma és láthatatlan... Megoldható feladat... esetleg ha nincs rám szükség akkor Segithetek Mythusnak.Aly barátom gondolom nekes nem esik nehezedre eltüntetni a brátainkat, mármint a kémlelö szemek elöl...

ha valamibe szükséget szenvedtek.. talán megolhatom.. Bár toronban nincs túl sok kapcsolataom.. de vannak adósaim szerte a Világban.. minnd 1töl 1ig kiválóak a maguk etrületén. van erö, és Alattom is böven.. azt észt maganm képviselem... köztük... Mosolyodik el-e szavak után.

Társaira tekint válaszra várva...

[Alysium]

Hangzatos szavaid mosolyra húzták számat. Tudod mit? Legyen. Mutasd meg mit tudsz. Mi külső szemlélőkként látótávolságban maradunk hogy ha baj lenne segíthessünk.

[BYCS]

Rendben, egy pillanat ...

Hangzik magabiztosan a Logag szájából - e szavak

Egy pillanatra összeuzza fekete szemöldökét, közben ezt mondja:

Csend lesz körül...

de már csak ajkai mozgása látdszig még 1 segmensig. a hang.. nincs többé, se a város zajai, se alélegzeté, semmien hang nem észlelhetö..

Eezek Útán fekete selyem kesztyűjével takart kezével kioldja a Páncélja és a köpenye illesztését, és a megfordítja azt , a levegöben fodrozódó köpeny látváánya gyönyörü ahhogy a feket eddig kivül látott kelmét,a belsö mély vérvörös szín várja fel. A megfordítás után visszacsatolja köpenyét, S ahhogy felhuzza a köpeny csukjáját, abban a segmensben el is tünik mindenki szeme elöl.

Egy szempillantás mulva egy Papiros jeleneik meg a levegöben lebegve. raja a következőkkel(közös nyelven):

Nos ez rendeben.. Akkor jön még velem valaki vagy menjek magam..?

A szobában tartózkodók arcát egy enyhe szellö hüvösebb fuvallata csapja meg , de a figyelmesebbek észre veszik, hogy a paíros anayaga sem állja útját...

[Mythus Tharamant]

Lássuk a te terved hogy alakul barátom. A fellépésed elég biztatónak látszik, , nem szeretnék belekotnyeleskedni. Ha segítségre lesz szükséged a közelben leszünk, bár megoldod magad is efféle repertoárral.

Néz biztatóan Mythus ( enyhe kaján vigyorral) a "semmibe"...

A többiek arcáról keveset lehet leolvasni, magukban tartják mit is gondolnak valójában? Alysium láthatóan a döntésre vár, Azim a sültmalaccal néz farkasszemet...