Hosszú utazás Ynev földjén

[BYCS]

-Meg tudom oldani a "beilleszkedést"...

Mit javasolsz, pontosan mien irányultsággal közelítsük meg...?

Beilleszkedek, de nem szereték veszíteni a méltóságomból... nem engedi a büszkeségem...

[Mythus Tharamant]

Azt hiszem, a magam részéről sem kell attól tartani, hogy nem vegyülök el egy afféle helyen. Lovag uram, lenne valamiféle mód arra, hogy a könyv révén kapcsolatot vegyünk fel Alysiummal? Van némi fogalmam a szimpatikus mágia mibenlétéről, elméletben...

Mythus közben ételt rendelt újra, Morken és a maga részére is, néhányszor körbepillantva a Fedett Égbolt vendégein, talán valaki után kutatva...?

[BYCS]

Morken Mythus szavai hallatán kissé összehúzott szemöldökkel kérdi:

-Tudok valakit aki megoldhatja , íj módon a problémát... Mond pontosan mit akarsz és elintézi egy negyed órán belül. Nyugodtan mondhatsz bonyolultabb dolgot is, rejtett üzenetet, vagy akár ha akrod képet is lehet küldeni, ha Aly nem blokkolja.legalább is eddig még nem vallot kudarcot a magitor.Add a könyvet és mond mi legyen az üzenet.

Morken kémlelő tekintettel pásztázza a lebujt... Figyelve nehogy valki meghallja beszédük...

[Mythus Tharamant]

Mythus a könyvre vitte vissza tekintetét, nem nagyon akaródzott megválni tőle. Úgy érezte mintha valaki életével játszana. Aztán hosszas magagyőzködés után ami az "olykor" forrófejű félvérnér néhány másodpercig tartott, Morken kezébe adta az ezüstveretes kötetet.

-Legyen az üzenet: A küldetésünk a terv szerint halad. Ha módodban áll, adj hírt állapotodról. ellenkező esetben kutatásodra indulunk.

Lovag uram itt megvárlak, aztán indulhatunk A Tűzzel Égetettbe.

[BYCS]

Morken a könyvet óvatosan elteszi hátizsáklyába.

Mythus szeme észreveszi hogy, bár belerakta a könyvet, a hátizsák még mindig üresnek látszik.

Majd Morken komoly hangon azt mondja:

-Nyugodj meg vigyázok rá! Hamar visszajövök meglásd. Addig itt van néhány arany igyál valamit...

Morken letesz az asztalra 4-5 aranyat, majd csendben feláll és távozik az bejáraton...

[Mythus Tharamant]

Mythus tovább nézelődött az asztalnál, könnyed tartást vett fel, leplezni próbálva a benne feltörni készülő feszültséget. Néhányan elhagyták a fogadót, s új arcok keveredtek az itt eltöltött rövid idő alatt megszokott ábrázatok közé.

A lovag lendületesen haladt az est közeledtével egyre inkább elszürkülő utcán célja felé.

[BYCS]

Morken az ajtón kilépve kémlelő szemével végig tekint Tharr szánalmas szolgáin akik a minden napos mocskos és felesleges életüket élik itt ebben a kocsfészekben. Csak a szokásos figyelmet érzékel az emberektől, ezért elindul egy utcával arré az ottani sikátor felé...

Lépései határozottak aki elé kerül azt félresöpri karjávál még mielött összeütköznének... elkerülve az enyveskezűek ténykedését...

A sikátorhoz érve körültekint 3 szemével... s mivel a sikátorban nem talál semmi rdekeset csak 3 mocskos skoldust, beljebb megy...

A piszkos koldusok úgy látszik elvesztették az eszüket, de lehet hogy csaka reményüket, mert amikor a Ében páncélos közelebb ér rátámadnak.

Az egyiknél van egy régi, ócska tőr, vagy talán inkább szalonnázó... ez lehet az öszes vagyona.. de most vért akar ontani vele...de rossz célpontot választott...

[Mythus Tharamant]

Micsoda felesleges hatalomfitogtatás... -gondolta a szürke szempár egy csuklya alatt a sok közül. Megérte az apró amit erre a színjátékra szántam, s az utcának is néhány szájjal kevesebbet kell etetnie. - társai tisztes távolból figyelték tovább a mágiahasználó munkálkodását, ő azonban elméjével egy másik helyszínre koncentrált.

Mythus felkelt az asztaltól, hogy eleget téve a késztetésnek könnyítsen magán. A helység a fogadó oldalához volt építve, szokatlan módon kikövezett és jól szellőztetett. Eme tevékenységet is néhány szürke szempár figyelte, majd újabb próba jött sorrra.

Kis motoszkáló zajok vonták el figyelmét a félvérnek, s ezt szerencsére most, falikárpit nem bánta. A deszkából ácsolt paravánok enyhén remegni kezdtek. A helyiséget pillanatok alatt rágcsálók lepték el, s mozdulni is alig lehetett. Mythus azért megkockáztatott egy gyors mozdulatot, majd a gombjait is a helyére tette. Minden kis tekintet figyelte őt. Mythusnak a helyzet valódiságát megalapozandó, egy multbéli emlék futott át a fején. -Odahaza egyszer a Bélpoklos Lemon-t patkányok falták fel mikor a latrinába szorult. Nem túl megnyugtató... Na, lélekjelenlét, nyugodt mozdulatok... Araszolás az ajtó felé... A hullámpenge a félvér derekán halvány vörös színben derengett, de ez nem tűnt fel neki, csak a szemeket figyelte. Amikor értelem került a szemekbe... Futás az ajtó felé!!!

Mythus visszaért a fogadóba, egy kissé véres és megrágcsált pár csizmában. Mulatságosnak tünhetett, de ő nem érezte magát túl jól.

[BYCS]

Morken elvégezte mit Mythus kért tőle, kínosan ügyelve hogy tette rejtve maradjon.

Megszaporázta lépteit hogy, a megálapodott időt betartva visszaérjen a fogadóba.

A fogadóba érve meglátja a félvért, s mit sem tudva a történtekről kérdően néz rá.

-Nos mintha nem lenne oly jó kedved, pedig a fémből amit itt hagytam azt gondolom könnyedén jókedvet kaphatsz folyékony formában...

Majd e szavak után leül mellé, és közli:

-Az üzenet elküldve... Nos ..?

[Alysium]

*Kicsit közelebbhajolva Morkenhez Mythus csak ennyit szól:*

-Figyelnek minket. *Apró zavart szuszogás, s szemeit balra jobbra kapkodja, majd rendes hangerővel mintha semmi sem történt volna:*

-Kaptál esetleg vmi választ? Talán várhatunk egy fél órát s addig eldönthetjük, mi tévők legyünk ha nem jelentkezik. Vagy folytatjuk nélküle vagy ha ráakadunk megkeressük. *Kicsit halkabban* Vagy itthagyjuk ezt mocskot és hazamegyünk.

*Morken éppcsak válaszolna mikor villámcsapásként éri egy tény, mely vhogy elkerülte figyelmét.*

-Mikor a sikátorban körbetekintettem megláttam valamit, ami csak Aly lehetett. Egy vékony ezüstfonál volt, mely átszelte a várost és eltűnt a távolban. *Sose láttam még ilyet, oly fényes volt és vibráló mégis oly jelentéktelen.* Valahol itt kell lennie s meg tudjuk találni ha úgy döntünk. Bár kockázatos lehet. Nem tudhatjuk, miért tűnt el ilyen hirtelen.

Amodó vagyok, hogy próbáljuk fellelni, végtére is nem ismerjük a további útvonalat.

Mythus közben balra jabbra sandít netán valaki a közelből figyelné őket, kutató szemei idővel meg is akadnak egy jóerőben lévő férfin, aki bár nagyon fiatalnak tetszik s borostája is vékony kezdemény csupán bizton rosszul mérte fel az erőviszonyokat. Ahogy Mythus szemeivel egy másodperce összeakad a tekintetük rögvest enyhén elfordul tőletek és kezeit maga elé húzza.

A levegő hirtelen parázslani kezd körülötettek, s a teremben lévő fények hirtelen hosszú árnyékokat hagynak a falon s Azim vágja ki az ajtót -vérben ázott ruhája és törött kardja sejtetni enged az útról, melyet tőletek lemaradva gyalogosan tett meg idáig-, megtesz két lépést majd összerogy az ajtóban.

A szobában helyet foglaló vendégek nem nagyon zavartatják magukat csak egy láncinges, rövidkardos középkorú férfi indul el az ajtó felé.

Arcán több forradás éktelenkedik s mellén egy furcsa zöldes színű madarat ábrázoló címer hirdeti, hogy nem a köznép sorából származik.

[Mythus Tharamant]

A félelf gondolkodás nélkül rántott pengét, amikor a Fedett Égbolt ajtaja bevágódótt. Felismerve az újjonan érkezettet, a segítségére sietett. s nem sikerült elkapnia Azimot, de a hóna alá nyúlva azt asztalukhoz húzta. Nem tudta elsőre eldönteni, hogy kinek a vére mocskolja be társa testét. Sebek után kutatott, közben kérdően Morkenre nézett.

Gyógyítóhoz kellene vinnünk. Én nem értek effajta praktikákhoz.

Azimot a vállára téve a fogadó hátsó kijárata felé indult, tekintetét le nem véve a főbejárat és a mosdó ajtajáról.

[BYCS]

A Lovag egy pillantással ugyan de alaposan végig mérte, szakértelmet sejtetve...

-Azt javaslom mihamarabb vegyünk ki egy szobát, ott elláthatom míg gyógyítót nem találunk.

~Hmm Azim hány kiló lehet...? És ha képes is vagyok rá vajon megéri-e...?~

E gondolatok villantak át Morken tudatában.

A lovag követte társát miközben tekintetével az Azim segítségére siető láncbaöltözött férfit alaposan végig mérte.

~ Ez a címer... Hol is láthattam ilyet.... megkoptak emlékeim... 70 év az 70 év... vagy az az átkozott amnézia...?~

[Mythus Tharamant]

Rendben. Bólintott Mythus.

Vigyük fel az emeletre. A fogadós felé ejett kurta biccnetés jelezte, sürgősen el kell látni a sérült harcost. Az nem késlekedett, utat mutatott a magánszállások felé. Azimról lekerültek a holmijai és az ágyra fektették.

Morken uram, rád bíznám Azimot, mert kifutunk az időből, ha nem jelenek meg a Tűzzel Égetettben. Remélem minden simán megy majd... Mythus, miközben beszélt, elkezdte kimosni magát a pirosló vérből. Ruhája szakadt mivoltán azonban nem tudott változtatni. Elkezdte kirámolni a szoba szekrényeit, nem sok sikerrel. Majd megakadt a szeme Morken finom gúnyáján. Sokat sejtetően fordult a lovag felé és az állát simogatta...

Hát... Mi is a méreted?

[BYCS]

Morken Mythusnak háttal állva kötszert , és külöböző tégelyeket vett ki tarisznyájából, amit gondosan elrejtett páncélja alatt mialatt társa keresgélt. Ügyelt nehogy észrevegye kevert vérű, hogy egy egy üresnek látszó tarisznya mennyi mindent rejthet...

Mythus szavaait hallva felhúzta bal szemöldökét, és kérdő ám mindig rideg tekintetével fordult meg. Majd mikor látta , hogy méri végig öltözékét így szólt:

-Ne is álmodj róla... Egyébként is igencsak lógna rajtad, no meg nem akarom hogy bajod essen...

Mythus kicsit meghökkent az utolsó szavakat hallva, ám látva érthető meglepődését a lovag folytatta.

-El lett látva öltözetem néhány védő... védelemmel ami csak bennem nem tesz kárt.

[Mythus Tharamant]

Fekete bársony légyen gúnyám,

ezüst hímzett, bizony úgy ám.

[BYCS]

Amint Mythus kimondta az utolsó szavakat, eddigi öltözete teljesen kicserélődik egy Nemesi Fekete bársony ruhára gazdagon díszítve ezüst színű motívumokkal. A hátán egy szintén díszes köpeny jelenik meg Hatalmas bonyolult átfedésekkel ábrázolt Címert mintázva, ezüst széle alul rolytos s a földet éppen nem érinti. Ujjai Buggyosak, csuklónál selyem köti szorosra.

Nadrág, öv és díszes fekete bőr csizma is jár e gúnyához.

A félvér orcája nemesi tisztaságot sugároz, még a legapróbb bőrhibák is eltünnek , fogai mint a gyöngyök ragyognak szájában, haja fényesen csillog , de még mindig elég megismerhető társai számára.

Amint észreveszi, hogy eddigi göncei eltűntek tágranyílt szemekkel és kétségbesett ábrázattal kap ruhájához felszerelését keresbe, majd hirtelen megnyugvással vesz tudmást róla hogy a szemfényvesztés álcája alatt megmaradt minden rongya, és értékei...

[Mythus Tharamant]

A varázs hatására kicsit viszketni kezdett Mythus bőre, de elviselhető volt. Elégedetten nézett a kissé kopottas fémlapra ami tükör gyanánt éktelenkedett a szoba falán. Bizonyára külön szobát tart fenn a fogadós ilyen különleges esetekre.

Nem drága Dzsad szőnyegeből kell kimosniuk a vért ha elmegyünk innen. - gondolta. Mintha régebbi foltok is lettek volna a szőnyegen, de ebben nem volt biztos. Egy rövid tőrt rejtett a csizmája szárába biztos ami biztos. hullámpengéje az oldalán nyugodott mintha nemesi dísztőr lenne.

Hát, akkor indulok is, a Tűzzel Égetettbe. Megbeszélem a magisterrel az "utazásunk" részleteit. Kár, hogy Azim nem tarthat velünk, hisz a szentélynél ketten kértünk audenciát. hmm.. Majd kimagyarázom valahogy.

A félelf indulni készült, de kivárt hátha társa még szólni kíván.

[BYCS]

~Jobb ha ezzel a bajkeverővel tartok, talán hasznomat veszi Mágia Használókkal szemben...

-Hmm... Azim szerintem már jó úton halad a gyógyulás felé, egy rövid időre magára tudjuk hagyni, és akkor én is veled tarthatok.

Ha jobb, vagy szükséges akkor Azim küllemét felvehetem magamra , mint ahogy te is ezt a díszes jelmezt. A hangját megpróbálhatom utánozni is ha kell...

Nos mit szólsz Mythus..?

Utolsó szavaival még jól meghúzza azim kötéseit, miután gondosan kitisztította és gyógykenőcsökkel bekente azim sérült tagjait.

[Mythus Tharamant]

Rendben, induljunk azonban minnél hamarabb. Remélem nem esik majd nehezedre egy szolga viselkedését magadra öltened, jó uram. Mondta ezt igen őszintén Mythus, nyoma sem hallatszott beszédében a korábban néha fellelhető csípősségnek.

Mikor tér eszméletéhez? Mutatott a tolvaj Azimra.

Azt sem tudjuk mi történt vele pontosan. Kevésnek érzem magunkat Alysium nélkül, hogy még Azim biztonságát is szavatoljuk. Egy pecsét az ajtóra talán megtenné...

Mythus tudta, társának nem okoz problémát valami védőpecsét felhelyezése, így hát türelmesen várt, majd elindultak a fogadóból uticéljuk a Tűzzel Égetett felé.

[BYCS]

-Hát...

Nagy lélegzetet vesz a lovag...

~Méghogy én szolga! De nem késlekedhetünk, nekem is elég fontos lenne a küldetésünk vége... Legyen...

Majd folytatja:

-A cél megér ennyit... remélem!

Azimra nem lesz gond várj meg lent, tíz perc és már indulok is Utánad.

[Mythus Tharamant]

Odalent minden nyugodt volt, csak egy-egy helyről duruzsolt némi beszéd. A helység létszáma mintha változott volna, egyenlőre azonban Mythus nem tudta eldönteni kicsivel többen vagy kevesebben lettek odabent. Kissé feltűnő lehetett, mire rájött igencsak kilóg öltözéke és kinézete a róla eddig itt megszokott képből.

[BYCS]

Mythus épp italát kortyolgatta, s a kiláyrat felé tekintett amikor valaki a válára tette a kezét. Azonnal megfordul s látta, hogy Azim néz rá, és azt Monjda:

-Indulhatnánk Végre..

Már épp megörülve szólni akart volna a félelf mikor ősei adományából megmaradt kitünő, embereket meghaladó hallásával, észrevette , hogy ez nem Azim hagja, bár meglehetősen hasonlít rá.

[Mythus Tharamant]

Sötét volt már jócskán mikor nekiindultak. "Azim" mozgása kissé furcsa volt Mythus számára, de hát az előkelő modort nehezen lehet levetkőzni, ahoz nem oda kell születni. A sötétben azonban nem sok vizet zavart eme kétfős társaság mozgása. Tovább gázoltak a toroni pokol mocskában. Rágcsálók futottak szét a lábaik előtt, jól megérezve, hogy nem lenne tanácsos az útjukat állni. Fertály óra séta után megérkeztek a Tűzzel Égetett elé.