Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.
Keresés Itt
  • Több lehetőség...
Eredmények keresés, amik...
Eremények keresése...

A Szerepjáték Szépsége, avagy miért is játszunk?


TAO

Recommended Posts

Nagyon szépen köszönöm, TAO-nak, hogy megnyitotta ezt a fórumot a kérésemre.

Nos, úgyérzem, hogy ma, 5 és fél év szerepjáték után jöttem rá, hogy miért is jáccom.

És sokan felteszik a kérdést, hogy miért is jáccunk. Amikor ott a motor, az auto, a bulik és a haverok. Miért nem elégszünk meg ennyivel... Ez mély filozófia. És szerintem most értettem meg a játék lényegét és filozófiai valóját.

Én szerintem kétféle ember létezik.

A passzív és az aktív ember.

A passzív az életet olyannak látja amilyen. Vannak ugyan céljai de az elmélkedés és a belső világának megismerése lényegtelen elem számára.

Az aktív ember él a belső világában, be is enged oda embereket és ezt a világot ki tudja vetíteni. és ez a hely lehet a szerepjáték.

Ugyanis a nemlétező képességekkel, meg nem történt de leképzelt dolgokkal a szerepjátékos képes célokat elérni a játékban. És a céloknak képes örülni. A szerepjáték megtanít egy egyéni gondolkodásra és egy más életformára. Segítségével akár könyebben vehetjük az akadályokat, s miközben jáccunk fejlődünk.

Rájöttem valamire, ami összetart minket szerepjátékosokat.

Példának hozok egy tábort. Gondolom mindenki megélte már ezt az élményt.

Amikor nem ismersz senkit. Puhatolózol és figyelsz másokat. ilyenkor az ember megpróbál azokkal szimpatizálni, akikkel megértetheti magát és elfogadják. Egy teljesen általános táborról szól ez a dolog. Ahol nincs fókuszpont egy dologra. Mindenki nyitott valamire és néhányan nyitottak ugyanazon dologra.

Link a hozzászóláshoz

Üdvözlet!

Örülök, hogy én lehetek az első hozzászóló.

Hogy miért is játszom?

Bár sajnos nincs túl sok lehetőségem játszani :( , de azt hiszem ugyanazért szeretem, mint a regényeket: beleélhetem magam egy másik, mitikus világba, és ezáltal elmenekülök egy időre a valódi világból. Ez egyfajta szellemi drog. :wink:

Az, hogy az elért sikereknek örülhetünk, már csak egyfajta "hab a tortán". SZERINTEM!

Nállam ennyi, mindekinek jó filozofálgatást a témán!

Üdvözlettel Táltos!

Link a hozzászóláshoz

Én azért szeretek játszani, mert kicsit olyan, mintha lenne egy párhuzamos életem a valódi mellett, amiben átélhetek olyan dolgokat is, amiket a valódi életemben nem tudnék.

A másik meg, hogy jó érzés, hogy egy történetet, egy kalandot mi teremtünk meg. Nem olyan, mikor leülsz megnézni A gyűrűk urát, vagy Warcraftozol egy jót, hanem sokkal jobb és valahogy... mélyebb.

Nem sokat szerepjátékoztam eddig (ugye az a sok szabadidő, amivel egy ember rendelkezik...), de ez a vélemény alakult ki róla bennem, s a szerepjáték azon kevés dolgok közé tartozik, amit előbb szerettem meg, minthogy megismertem volna.

Link a hozzászóláshoz

Amit Bahamuth írt engem is megérintett. Köszi;)

Én nekem nem állt szándékomban sosem abbahagyni ezt a játékot, még.

Én azért kezdtem el játszani, mert a tesóm elöttem játszot és láttam a könyveit, még kiskoromban és valami újat kínált, valami mást, valami olyat amit eddig nem tapasztaltam. Kötetlenséget, szabadságot és korlátlan kibontakozást.

Még most is emlékszem amikor pár éve kint korcsolyáztunk (én nem:D) és beszélgetni kezdtem egy osztálytársammal, Manndil-al. Már nem is emlékszem ,hogy hogyan de vaalhogy elkerültünk a MAGUS-ig. Nem is emlékszem, hogy ő honnan tudott róla, de a lényeg, hogy akkor megváltozott valami. Az akkori ,,barátaink", akikkel még nem is voltunk annyira jóban elkezdtek közeledni felénk. Ennek a játéknak nem csak egy új világot és új élményeket, na meg boldog perceket köszönhetek, hanem egy nagyon értékes baráti kört, akik sajnos kezdenek szétmenni, és szinte már csak ez az egyik kapocs ami összetartja, sokszor úgy érezzük.

Érthető, hogy nekem ez a játék nagyon sokat jelent. Pl. a barátaim, és TI is. Még mindig hálás vagyok a Sors-nak hogy utamat ide irányította. Bár még nem találkoztam valami sok emberrel inne, de akiket megismertem azok mind értékesek voltak. Olyan szemlélet világa van ittenieknek, ami ritka. Mindenki valahogy más, de mindenkiben ott van az ,,elvontság", érezni lehet mindenkin, hogy ,,MAGUS-os".

Mostmár ez a játék az egyik legfontosabb lett az életemben. Ebben a játékban (sőt már nem is játék, inkább egy élet, egy másik élet) olyan lehetek amilyen az életben nem lehetek soha, és persze olyanokat is cselekedhetek amiket egyébként nem tehetnék meg.

Ez a játék egy másvilág, egy út a cél megtalálásához, mert olyan dolgok történtek már eddig is velem, mióta játszok, amik válaszút elé helyeztek, döntenem kellet, és sokszor megvilágított dolgokat.

Én nagyon örülök, hogy játszhatok és remélem, hogy ezt majd 5-6 év múlva is elmondhatom.

Link a hozzászóláshoz

Hét igen.Szóval a MAGUS és szerepjátékok legnagyobb vonzereje általánosságban az hogy megtehetünk,kimondhatunk ojan dolgokat amiket a valóságban soha.És az is h gondolkodhatunk ojanokon amin a valóságban nemigen gonodlkodnánk...Ami ebből fakad az h megtestesíthetünk egy olyan embert,személyiséget amit nem tehetünk meg itt.Hiszen aki itt nem tud felemelni 40kg-t az ott felelelhet 120-at egy kézzel vagy csak az elméjével.Hiszen ahogy azt már más TOPIC-ban írták mindenkieb van több személyiség.És itt néhányan közülük életet kaphatnak.

A másik az h közben ottvannak a barátok röhögünk jólérezzük magunkat stb...

Egyébként nemtudom észrevettétek-e de úgy általában a MAGUS-osok és a szerepjátékosok "értelmesebbek" mint az átlag.Arra gondolok h nem abból áll az életük h tuc-tuc(itt most nem kell sértődni azoknak akik ijet hallgatnak hiszen kivétel eőrsíti a szabályt.és általánosítok) és agy nélkül ugrabugra vagy tű a vénába azt csá.Ahogy így viszonylag sok emberrrel találkoztam közülük igencsak sokan gondolkodnak oja ndolgokon amiken a fent említett emberek nem...Szóval szerintem ez igényel egyfajta személyiséget és ha ez megvan fejleszti is azt...

Egyébként meg qrvajó móka :lol::lol:

Üdv,

Link a hozzászóláshoz

Bahamuth: elgondolkodtató amit írtál, de lehet, hogy önnön makacsságom miatt én nem így érzem.

Lehet, hogy az is közrejátszik ebben, hogy én még nem jöttem rá, hogy miért szeretek szerepjátszani. Csak egyszerűen szeretek. És ha nem játszhatok akkor elvonási tüneteim vannak. Bár nem vagyok jó szerepjátékos, rengeteg hibát ejtek mégis imádok játszani. Merthát saját hibáiból tanul az ember, nade ezt most hagyjuk, nem ide tartozik. Szóval, az hogy én jelen pillanatban miért is szeretek játszani (eddig sokszokr hittem, hogy rájöttem, de nem, eddig mindig megváltozott a véleményem, ezért is írtam, hogy nem jöttem rá, hogy miért szeretem) mert, mint Venes is írta rengeteg új embert ismerhetek meg. És ebben közrejátszik a szerepjáték klubb is, de olyan emberek ismerhettem meg, akikkel eddig max csak látásból ismrtük egymást, de most nagyon jóban vagyok velük. Meg énis már elég régóta játszom ezt a fantasztikus játékot, de még mindig rengeteg újat tud mutatni számomra. Még egy olyan hely, ország, birodalom is, amit már úgy hittem ismerek, de nem. Az ember sosem hagyja abba a tanulást, és ez a szerepjátékra is igaz.

De ez mind csak szvsz.

Az érthetetlen megfogalmazásért mindenki szíves elnézését kérem. :oops:

Maradtam tisztelettel:

Link a hozzászóláshoz

Nem olvastam az előző hozzászólásokat, de a cím magárt beszél. Szal hogy miért is szeretünk szerepjáccani?

Hát én azért mert nagyon jókat lehet hülyülni, nevetgélni etc... És ezek előtt még ott van az, hogy baromi izgalmas tud lenni ha jó a km a kaland etc.

Szeretek rájönni a dolgokra, és -mivel még mindig ujnak vagyok mondható a szerepjáték terén, meg amugy is- uj dolgokat megismerni etc. minden egyes játék alkalmávalmég uj és uj dolgokat, helyeket ismerek meg, ujabb és ujabb tapasztalatokkal gazdagodhatok etc.

Fejleszti még a beszélőkét, helyzetfelismerő-megoldó képességet meg ilyenek...

a m.a.g.u.s. egy külön kis világ, amiben "való világi" következmények nélkül cselekedhetsz, egy kicsit kiélheted azt is amit itt nem... Ez mkinek vonzó szempont lehet... többek között...

nekem az egész ugy ahogy van tetszik, bejön, igaz már vagy egy hónapja nem játszottam idő hiányába, nem is tom... CS erre jobban tudna válaszolni mikor volt, én kissé amnáziás vok... :roll:

De arra mindenképp oda kekl figyelni, hogy nem kö tulzásba vinni etc.

Na most ennyire futja energijjámból ide müxerelni betüket néktek, majd még írok... :roll: 8)

Üdv!

Link a hozzászóláshoz

Azt elfelejtettem az előző hozzászólásomhoz hozzátenni, hogy a m.a.g.u.s. hungarikum is. Teljesen magyar "fejlesztés". Itt nem a d20 rendszerre gondolok, mert az sztem egy nagy kupac kaki. a régi rendszert én az egyszerűsége miatt is szeretem. Persze vannak néha vitatható dolgok, amikre nem ad pontos megfogalmazást az ETK, de akkor is a miénk, SZERINTEM!

Link a hozzászóláshoz

Nos látom, hogy mindenki azért szeret jáccani mert élvezi a környezetet, a hangulatot és persze az egész modult.

és persze necsak előnyöket soroljunk fel, hiszen minden dolognak van valamiféle hátránya is. S mivel a játék egy pszichés dolog egy elképzelt világban, fenn áll a veszélye, hogy a játékosból függő lesz. Ne képes, vagy nem akar a valóságban élni. Ez kifejezetten akkor veszélyes, amikor az ember még gyerek, olyan 11-12 éve és tele van még álmokkal és ábrándokkal. Ha nincs mellete olyan, aki visszahúzza a való életbe, akkor képes elveszni a saját világában és nem tesz különbséget.

És jó ha ezt a könyvekbe beleírják... Vampir könyvben ki van emelve, hogy "te nem vagy vámpír, te ember vagy, és nem vagy halahatatlan. a játék otán tedd el a kockákat és éld az életedet..."

Ti mit gondoltok erről?

Link a hozzászóláshoz

Huhh... hogy ki miért is játszik...

Nos én mindenképpen azért játszom, mert élvezem, kell-e ennél több??

Azt hiszem azért élvezem, mert egyszerűen szeretem ha szabadára ereszthetem a fantáziám, meg mert egy pár rövid órára megfeletkezhetem erről a világról és belebújhatok egy más, általában sokkal érdekesebb személy sokkal kalandosabb életébe.

Hogy miért a magust kedvelem leginkább? Hát nem a rendszer miatt, az biztos. Az általam ismert 6-7 szerepjátéknak neki van a legcsúnyább rendszere, sajnos, és ezen a d20 sem javít. A "profik" által játszott rpgket (ars magica, merp, meg mittomén) nem ismerem, de bátran állíthatom, hogy az általam ismert világok közül mindenképp Ynev a kedvenc a Warcraft világa mellett, habár Ynev helyenkánt gyakran zűrzavaros, a befejezetlen fejlesztés és a sok sok fejlesztőcsapat miatt, de ez van, ezt kell szeretni.

Bahamuth: Valóban, WOD könyvekre ez rá van írva... ami szerintem kicsit szánalmas, de elhiszem, hogy kell a játékosok egy piciny töredékének. Ellenben az az ember aki egy ilyen világot beleitat a saját valóságába az egy beteg ember, az ugyanúgy átvehet elemeket a TVből, könyvekből vagy akár csak az utcán egyszer végigsétálva egy elejtett szófoszlányból. De szerintem ez egy olyan dolog, hogy az emberek kimennek az utcára annak tudatában, hogy bármikor rájuk eshet egy zongora, vagy egy húszmázsás üllő, mégis viselik következményeit. Ugye értitek? A 11-12 éves gyerekekről meg szerintem annyit, hogy nem kell feltétlenül ezt a korosztályt félteni, mert aki 7-8 évesen hajlandó elhinni ilyen dolgokat az kisebb-nagyobb valószínűséggel 18 évesen is hinni fog az ilyenekben, sőt talán élete végéig. Ez van! Sajnos.

Link a hozzászóláshoz

*user hatalmas vörös, elkerekedett szemmel néz mindenkire. izzadt arca elárulja, valami gyötri. Az emberek első látásra pszichés dologra gondolnak, hisz külsö sérülések nem látszódnak. Majd user halkan elkezdi egyre csak kántálni, hogy magusmagusmagusmagus...*

Egyetértek azzal, hogy létezik függőség a szerepjáték iránt. Bár sztem az már nem biztos, hogy mindenképp olyan függőség létezik, hogy nem tud kiszakadni a világból. Tegyük fel, hogy valakinek beteges kényszere van rá, hogy kockával dobáljon :P.

Ja, Baha, kihagytad az utolsó sort. Pedig az a lényeg. Sajnos nem tudom fejből, és nincs is meg a könyv, de az a lényeg az egészben :D

Tisztelettel:

Link a hozzászóláshoz

Teljes mértékig jogos ÉS SZÜKSÉGES!!!!!!Emlékeztek arra amikor nem egy ojan eset volt h kisgyerek Son-Go-Ku-nak képzelte magát kiugrottt az ablakon merhogy a csodafelhő maj jön érte....Hát nemjött.

Egyébként szerintem a szerepjátéknak van egy alsó korhatára ami ojan 13-14 év körül húzódik,Azon alul sztem nem ajánlott bár ez erősen függ az adott embertől hiszen én Tom&Jerry-n nőttem fel mégse vágtam egyszerse fejbe a bátyámat egy tekegolyóval...(habár így utólag belegonodlva lehet h jobb lett volna... :wink: ).Szal azér ha vki jagyon fiatalon jácik érdemes többször elmondani neki és odafigyelni rá...

Arról h a MAGUS magyar:Kicsit zöld,kicsit nagy,de a MIÉNK. :lol: 8)

Link a hozzászóláshoz

Negatív. Szerintem nem szabad eltiltani egy 10 évest sem a játéktól ha van elég komoly ahhoz, hogy megkülömböztesse a valóságot egy fiktív világtól. És a környezetemben javarészt olyan emberek vannak, akik többé kevésbé képesek nem átlépni ezt a korlátot.

Ezzel a nekifutással tiltsuk be az irodalmat; a könyveket, verseket mert hogy az olvasó gyerek rókának képzeli magát és beugrik a vadász puskája elé, stb. Legyen statárium és kijárási tilalom! Emeljünk falakat a városok, sőt, a házak köré! Húzzunk ki szögesdrótot és vezessünk bele áramot, majd végül kössük be saját szemünket, dugítsuk el füleinket és láncoljuk ki magunkat az ágyunkhoz...

Na nem! Ez nem megoldás! Az ilyen ifjú Son Gokukat észre kell venni, még mielőtt bajt csinálnak, és nem pedig eltiltani másik többezer embert a jó szórakozási lehetőségtől. Az a baj, hogy az ilyen "anyukák a gyerekeikért" meg hasonló szánalmak olyan ügyért harcolnak az utcákon, vagy médiatársulatok előtt felvonulva, amilyenekért minden szülőnek (szükség szerint) otthon kellene! Ha az ember nem képes ennyi felelőséget kipréselni magához, akkor sáncolja el magát a világtól és kösse ki magát az ágy széléhez. Ha a gyerek kiugrik az ablakon az nem a TV hibája, hanem a mamáé meg a papáé, akik elcseszték a dolgot. Ez van!

Link a hozzászóláshoz

szvsz a m.a.g.u.s. alsó korhatára kb. 16 év körül kéne hogy legyen valahol... felfelé... :roll:

mindenképp akkor lenne szvsz jo elkezdeni játszani amikor már tud mértéket tartani az illető, és reálisan sorrendiséget tartani a dolgokban....

persze mindez személyenként változik, kinél előbb, kinél hamarabb alakul ki, nem lehet általánositani... :roll:

Üdv!

Link a hozzászóláshoz

Én azért szeretem a szerepjátékot mert kikapcsol, szeretek néha elvonatkoztatni ettöl a világtól, és imádom a tündérmeséket, röviden és tömören ennyi. A lényeget már többen leírták elöttem.

Azt egy kicsit tulzásnak tartom azért hogy 16 os korhatár. Ugyanmár. Én 13 voltam mikor elkezdtem. Még mindíg élek ittvagyok s nem érzem magam elborult elmének. Az lehet hogy más az életszemléletem mint a többi közönséges halandóé, de ez nem feltétlenül rossz, söt mondhatni, örülök neki hogy én másokon is el szoktam gondolkozni mint azok akik esetleg életükben nem hallottak szerepjátékról. Ezzel most nem gondolok semmi konkrétra, csak eddig ez a tapasztalatom.

Abban pedig d3st nek a véleményén vagyok hogy a szerepjátékon kívül van még ezer olyan dolog aminek a hatására csinálhat butaságot egy gyerek akinek nincs meg a felfogása ahhoz hogy elválassza a valóságot a képzelettöl. Ez személy függő.

A Vampireval kapcsolatban meg ugye ott van a végén a "kötelezö figyelmeztetés" ha jól tudom valahogy így volt titulálva. És az is oda volt irva (azt hiszem erre célzott Tybycsoky is) hogy azoktol meg elnézést kért akik enélkül is fel tudták fogni hogy ök nem vámpírok. A szerepjáték meg nem egy olyan dolog amit tv-ben meg plakátokon reklámoznak hogy ez az gyertek csak egyre többen éh butuljatok. Ez egy belsö információshálón terjed szájról szájra szvsz, de csak szvsz, mert annak idején hozzám pl így jutott el. És ha találtunk még valakit aki be volt "avatva" azzal cinkosan kacsintottunk össze az utcán/folyosón. És persze ez még ma is így van. Ez is egy szépsége a dolognak...ez egy nagy család :lol: .

Na mára kibeszéltem magam.

Uff!

Link a hozzászóláshoz

hülyeségnek tartom 16 éves kort.eccerűen túlzás.Egyébként szerintem a MAGUS ijen "fikciós hatása" (vagy nemtom minek nevezzem)erősebb mint egy könyvé hiszen itt ő alakítja lehet h úgyérzi h ezt a valóságban is megteheti.De d3st-nek is igaza van(és bocs h ezt nem írtam)h a szülőknek észre KELL/KÉNE venniük ha vmi ijesmi "gond" van a gyerekükkel...

Üdv,

Link a hozzászóláshoz

Abban egyetértek, hogy személyfüggő, hogy kinek mikor érdemes elkezdeni szerepjátszani. Ehhez a játékhoz fel kell nőni. Én pl 13 évesen ismertem meg a magust, és akkor egy éktelen nagyon poénkodtunk belőle, és ennyi is volt. aztán rá 2 évvel úgy éreztem eléggé felnőttem és megint elkezdtem vele foglalkozni (persze öntudatlanul, nem úgy hogy 'á, most már felnőttem, akkor magusozok').

De sjanso nem lehet, minden gyereket megkérdezni, hogy te elég érett vagy ehhez a játékhoz, vagy ha nem megkérdezni (mert ugyebár bárki hazudhat, nem kell hozzá mellébeszélés :wink: ), akkor felmérni. 1: ehhez senkinek nincs joga. Nem korlátozhatod, hogy most ő nem játszhat vele, mert... Szabad országban élünk. 2: felesleges lenne, mert ugyse fogod tudni az összes kezdő játékost tudni felmérni, hogy elég érett-e. Meg lehet, hogy bizonyos téren kezd érni, bizonyos téren (itt életfelfogás, szerepjáték) és akkor már lehet, hogy ki tud cselezni, akármekkora Iq fighter vagy.

Thya, igen arra céloztam. Amikor elolvastatták velem, akkor jó nagyot röhögtünk rajta, de később rájöttem, hogy sajnos kell ilyen szánalmas dolog. Sajnos.

Ennyit akartam, remélem érthető mit akarok itten habogni.

Maradtam tisztelettel:

Link a hozzászóláshoz

Mint mondtam teljesen más fejjel állsz hozzá m.a.g.u.s.-hoz 13 vagy 18-20 éves fejjel... És egyfajta gondolkodásmód, egyfajta felfogás, filozófia szükségeltetik hozzá, ahogy ezzel mki tisztában van... És egy bizonyos kor átlépése mindenképp szükségeltetik ehhez ...

És ahogy pl Te is mondtad Tyby, 13 évesen egy éktelen jót poénkodtatók belőle... Aztán eltelt 1-2 év és lám, változtak a dolgok, és megértetted, hogy mi is az egészbe a lényeg, másként szemlélted a dolgokat, ugym. "megértél" a játékra etc... És ez így van rendjén... :roll: :wink:

Üdv!

Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Hát a szerepjátéknak ugyebár elvileg nincs alsó korhatára, gyakorlatilag... gyakorlatilag sincs. :) Személyfüggő. Én általánosságban szintén azt mondanám, hogy 16 éven aluliaknak nem túl jó még.. vagy legalábbis az még nem szerepjáték. A legtöbb 13-14 éves emberke, akit szerepjátékozni láttam, azok buzgón dobálták a kockát, a karakterek meg a mithrillt... szóval nekik még mást jelent a szerepjáték.

Persze vannak kivételek, és a társaságtól, KMtől is függ a dolog. Ha valaki 14 évesen egy idősebb, érettebb társaságban játszik, és ő maga is kicsit érettebb, mint az átlag, akkor már 14 évesen is szerepjátszik, nem pedig kockadobálózik.

Hogy én miért kezdtem el játszani, és miért szeretem még most is?

:arrow: szeretem a meséket, a fantáziát, a képzeletet.

:arrow: szeretem beleélni magam egy más karakter, személy helyébe, elképzelni hogy viselkednék az ő helyzetében.

:arrow: a szerepjáték nagyon jó beszédkészség fejlesztő (persze ha nem néma harcművészt játszol)

:arrow: szintén nagyon jó személyiségfejlesztő (na ehhez kell az a bizonyos érettség)

:arrow: gondolkodás, logika... ezek ragadtak meg a legelején még (no igen, szeretem a nyomozós kalandokat ;) ...is)

:arrow: kikapcsolódás, szórakozás, kicsit kizökkensz ebből a világból, és kényelmesen nyújtózkodsz egyet egy másikban ;)

:arrow: a társaságért, akikkel játszom, a jó hangulat

:arrow: az ismerkedés, és a közösség (kalandozok.hu táborok :D )

TAO

u.i.: és persze KMként a JK-k szívatásáért! :P:D

Link a hozzászóláshoz

Üdv!

nos én mindig is eltértem gondolkodásmódomban az átlagemberektől, és a GyU megnyitotta nekem a kaput a fantasy világokba. ( előtte indiános regények voltak soron, hisz imádtam a kalandjaikat meg a természetszeretetüket, naja.. az elfmániám már akkor elkezdődött mikor nem is tudtam róla..ehh)

végül baráti körben jött össze a csapat, korizás közben :)

nemrég volt alkalmam kipróbálni a vaklabirintust,( bekötött szemmel, fehér bottal kóvályogsz) és arra jöttem rá, hogy a könyvek és főleg a szerepjáték nélkül sokkalta nehezebb dolgom lett volna.. a kalandozásaim közben megtanultam hogy ne csak a látásom.. használjam, így tökéletesen éreztem bakancson át is a talaj állagát meg változását...

szerintem egy szerepjátékos veszélyhelyzetben is sokkal jobban tud regálni és hamarabb talál megoldást a problémáira mint egy átlag ember :)

elvégre igen gyakran "kerülünk" olyan helyzetbe...

a szerepjáték segít hogy más szemszögből is lássuk a dolgokat.

hogy miért szeretek játszani? ti jól összefoglaltátok :)most más nemigen jut eszembe :)

Link a hozzászóláshoz

Szerintem még az a kicsi "tápolós" korszak is kell lennie az emberben, h ne nézze le a kezdő játékosokat hanem elgondolkozzon:

"Nahát én is ilyen voltam"

A mi társaságunknak is volt egy kezdő szakasza és én ezt nem is szégyellem.

Én szoktam mesélni néha néha kezdő csapatnak is(rokoni kapcs lévén),

és bennük is benne van a hajlam csak elő kell hozni.

Abban is egyetértek h idősebbek(16 év fölött[persze van kivétel])látják be mi is az igazi szerepjáték.

Én örülök annak h a mi csapatunk(akikkel játszom) elérte azt a szintet amit szerepjátszásnak lehet nevezni, ebben sokat segített h kicsit megkomolyodtunk "felnőttünk", engem még a találkozók is befolyásoltak.

De szerintem egy kis poénkodást meg lehet engedni(szvsz szükséges) a jó hangulat érdekében.Mivel a ma.g.u.s. léynege az h meglegyen a társaság és jót szórakozzunk, azt h ez hogyan milyen módon következik be az már mindenkinek az egyéni ízlése.

Igaz nekünk még az is hozzá tesz a jóhangulathoz, h az egyik csapattagunk dartonita lovag és a ezt a karakter egy az egyben ráöntötték!!

Link a hozzászóláshoz

üdv!

nekünk arel papunk van olyan...

egyszerűen olyan fájdalmas a gyerek.. más nem is lehetne.. :D

simán odamegy minden emberhez a kocsmában és elkezd mesélni a kalandunk céljáról...hátha segít vagy mittomén :)

és nagyon őrült dolgokat csinál, csakmert nem látja át, hogy egy kalandozó azért nem egészen olyan :) de nem baj, mivel hangulat megvan :)

Link a hozzászóláshoz

Ülj oda az asztaltársasághoz...

Hozzájuk szólhatsz anélkül is, hogy bemutatkoznál. Ha ismert kalandozó vagy, Fedd fel kiléted hogy megismerjenek.

Vándor
Válasz a témára...

×   Formázott tartalmat illesztettél be.   Formázás megszüntetése

  Only 75 emoji are allowed.

×   A hivatkozásodat beágyazta a gépszolga automatikusan.   Mutasd inkább hivatkozásként

×   A Pszi-emlékfelidézés sikeres volt.   Szerkesztőablak kiürítése

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

×
×
  • Új...