A Szerepjáték Szépsége, avagy miért is játszunk?

[d3st]

Hát nem tudom.. Én inkább a történetet kedvelem, ezért jobban ragaszkodom a jobb kmhel, mert én nem élvezem annyira a kocsmában való beszélgetéseket, főleg, hogy komoly, már-már komor karakterekkel játszom inkább. Jobb szeretem a fordulatokat, szépen szőtt szálakat, kidolgozott NJKkat, helyszíneket, frappáns ötleteket és fejtörőket meg hasonló nyalánkságokat.

[Tybycsoky]

Nekem már volt benne részem, és szerencsére nem is annyira ritkán. Bár amikor sok JK van és veled kevesebbet foglalkozik (egyébb okokbaól, mint pl te egy papa vagy, nincs manád és a harcosok harcolnak), akkor ezek eltűnnek. És az nem jó.

Aksi, sztem nem csak a Darkos játékoknál jöhet jól az elsötétítés. Bármilyen játéknál. Sőt még emelheti a feelinget is, ha beraksz valami jó kis lightos zenét a meggyújtassz egy füstölőt és ég mellé még pár gyertya. Sokkal feelingesebb lesz az egész, jobban élvezhető és talán könnyebben beleéled magad a történetbe.

Maradtam tisztelettel:

[d3st]

Hát nem tudom, habár még nem próbáltam, de szerintem nekem az ilyen gyertya vs zene fíling az nem segítene sokat. Sokkal inkább múlik szeirintem a mesélőn, meg a felkészültségén, meg a többiek épeszűségén az egész. Bár az is igaz, hogy WODot elég nehéz rendesen játszani, mert az már kicsit gáz, amikor te vagy a kettes arretejű mage (aki két kockával dob varázslást...), meg a partyban van egy vérmacska és az meg 36! kockával üt... És ezt még elismétli kétszer, ha elkölt raget, használ speciális tulajdonságot, meg mittudomén... (tapasztalatból mondom) Szóval néha a kockadobások kizökkentenek az elképzelt világból.

[Tybycsoky]

Igen, igazad van, hogy leginkább a KM-től és a madultól függ IS. De azok amiket leírtam szintén emelhetik a feelinget. Sztem...

A WOD-ről meg nem mondok semmit, mert nem vagyok benne annyira témában...

[Bahamuth]

A következő kérdésem lenne...

Ki melyik énnel tudott a leginkább egyesülni. melyik jellem áll legközelebb a szívéhez, és ki az aki szinte hiba nélkül el tud játszani egy teljesen ellentétes ént?

Szerintetek mitől függ az, hogy valaki bele tudja élni magát valaki szerepébe?

[d3st]

Nos... Leginkább azzal a fajta karakterrel tudok egyesülni, aki egy kicsit komor, egy kicsit a háttérben marad, onnan figyeli az eseményeket, és ha kell közbelép, bölcsen igazságot szolgáltat, vagy megpróbálja megoldani a problémát. Legyen egy kicsit erős, legalábbis egy kis hatalom, vagy meglepetés nem árt neki. Kb ez a MAGUSra, de Werewolfban is hasonló karakterrel játszom, bár mageben van egy kicsit akciósabb életvitelű karakterem, de van egy ugyanilyen komor, bölcs, stb Verbenám is...

Teljesen ellentétes jellemet pedig nem akarnék kijátszani, az biztos!

[Venes]

Én mindig csak káosz jelleművel szoktam lenni. Bár a való életben inkább rendhez közelítek, vagyis nem tudom, talán mégsem....

Szeretek gonosz karaktereket kijátszani, a jók nem nekem valók. Egy idő után kezdek átváltani és akkor már felesleges is volt belekzdeni a ,,jó jelleműbe", így már nem próbálkozok vele.

Halál jellműt nem sűrűn jástzok, de előfordul, keverten még minkább, nálam az átlag a káosz. Hogy miért? Mert szabadságot enged, sok szabadságot. Nem korlátoz le, bár mást meg gondolom a rend-élet nem korlátoz le... , nem tudom, de az tény, hogy még sosem játszottam rend-élettel, sem pedig élet-renddel. A renddel nincs godom, de ezen párosításokban nekem tuti, hogy nem menne, vagy pedig nem élvezném úgy a játékot. De ahogy most itt ülök és írok egy kicsit majdnem kedvet kapok hozzá, hm....érdekes.

Én úgy szeretem megválogatni a jellemem, mint ahogy szerintem passzol az adott kaszthoz, hogy ne keveredjek bele.

Az hogy valaki beletudja e élni magát egy szerepe ahoz csak fantázi és némi vágy kell. Ismerek olyat aki nagyon jól játsza a neki ellenkező jelleműt, vagy személyiségűt és nagyon jól csinálja. Mivel az életben nem lehet olyan, és talán nem is kíván olyannak lenni, így minden ,,álmát" és elkéopzelését beleszövi és egy egészen kis pohás dolog jön ki belőle. Látszik, hogy élvezi, hisz nem olyan, mint amilyen maga. Viszont sajnos néha-néha elkerülhetetlen, hogy szerpjáték közben ki ne jöjjön valakiből az igazi jellem, karaktere.

Ahoz valaki jól eljátszon valamit vicces, de színészi tehetség kell. na meg persze elég eltökéltség és elszántság. Hogy jól játsza, ahoz meg érdeklődés, némi felkészültség és nem utolsósorban tapasztalat. érteni, vagyis inkább megérteni kell a karaktert, mielött kijátszuk. Megérteni az értékrendjét a jellemét, a világát, utána menni fog.

[Amund]

Ahoy,

részemről ez nagyon hangulatfüggő. Van hogy helyből eljátszom a legdurvább, agyatlan korg barbárt is, de sokszor érzek késztetést még egy nagystílű tolvaj szerepére éppúgy.

Azonban amit mindig el tudok játsazni az az Amund, mert nem kell hozzá csinálnom szinte semmit (csak ütni Jagger dzsennjét).

Olykor előtörnek belőlem mondjuk gyanús emlékek amikből egy teljesen korrekt jellem áll össze, de belőlük előbb lesz novella vagy regény mint karakter, bár sokszor ez is teljesül.

Ismerőseim szerint elsősorban a kardművész áll hozzám legközelebb ami lehet hogy igaz, de a baj hogy sokszo így is az amund mentalitás tör elő (volt amund kardművészem, azt szerettem is nagyon).

Szerintem nem tudjuk (legalábbis én nem) meghatározni hogy milyen karakter illik hozzánk, max tudat alatt. Ránézün kegy képre, egy zenét hallunk és már kész van egy karakter ami mi vagyunk, akivel együtt érzünk és akivel egy vagy két játékalkalom erejéig együtt is tudunk élni.

[Vándor]

Szerintem nem tudjuk (legalábbis én nem) meghatározni hogy milyen karakter illik hozzánk, max tudat alatt. Ránézün kegy képre, egy zenét hallunk és már kész van egy karakter ami mi vagyunk, akivel együtt érzünk és akivel egy vagy két játékalkalom erejéig együtt is tudunk élni.

Ezzel egyetértek. Szeretem én is a kihívásokat, ismeretlen utakra tévedni, ám én gyakran érzem úgy, hogy nem nekem való, amit látok. Szerintem mindenkinek megvan a jelleméhez illő szerep, amit rá szabtak, amit bármilyen körülmények között el tud látni... minden más csak ügyes próbálkozás, de nem átlagon felüli.

Ismerek valakit, akinek sok különféle kasztú karaktere volt... a jelleme viszont mindnek hasonló, akárcsak a tulajdonságai. Ez az ember rá is jött, lehet, hogy bármit el tudna játszani... de amiben tényleg maradandót alkot, az csak egy fajta jellem.

Én is így vagyok vele, szívesen próbálkozok... de van egy, amiben otthon vagyok, amit ha álmomból keltenek, akkor is alakítani tudok.

Szóval szerintem nincsenek polihisztorok a szerepjátékosok között sem... mindenkinek megvan az a szerep, amiben tökéletes, minden másban csak ügyes próbálkozás.

[Alexander C. Dragon]

Hell!

Nekem a legszebb az egészben hogy mindegy mivel játszok csak meglegyen hozzá a megfelelő hangulat. Legjobban a koliba szeretek játszani, ott mindíg meg van a maga feelingje mikor elalszik a tanár vagy beenged a tanuloszobába és gyertyafénynél 4-5 emberrel egy igazán jo pörgős játék mondjuk hajnal 2 ig! Õszintén szolva még mindig nem tudtam beleunni pedig szinte minden nap játszunk meg játszottunk a nyáron is. A szerepjáték szépsége maga a világ és véleményem szerint mindegy mi vagyok benne. A fő hogy jól érezzük magunkat.

[Dargor]

igen szerintem is az a legfontossabb hogy az ember jol érezze magát játék közben és bele tudja élni magát a játékba de szerintem nem csak a gondolkodos vagy a kocsmai kalandokba (kinek mi)kell jol játszani hanem mindbe egyszerre és bár ez nehéz igy leszel jobb játékos és jobban átérzed ynev világát és részeit !

no meg persze mindenkinek van egy jellem és ezt kéne belevinni a karakterekbe hogy magunkhoz hasonlitsanak és akkor olyanok lesznek mint mi(kicsit tápabbak )és jobban bele lehet magunkat élni a játékba!

no persze mindehez fontos egy jo km-is !

[Larmaroni Tigwyn]

Én azért kezdtem szerepjátszani, mert valaki felvilágosított, hogy nemcsak lapozgatós könyvek vannak, hanem annál sokkal izgalmasabb dolog is létezik, a KM-es szerepjáték, mivel ott bámi megtörténhet, nemcsak az, ami írva vagyon.

Személy szerint egy új szemléletmódot köszönhetek neki, valamint életem legnagyobb értékét: egy 3 éves kapcsolatot, ami a mai napig tart. Ugyanis 1 év boszorkány karival való játék után kezdtem istenigazából ráérezni a női gondolkodásra, ami már több száz helyzetben megoldást jelentett a való élet-beli kapcsolataimban. Kezdtem egyre jobban megérteni őket és valahogy közelebb került hozzám ez az egész. Szép lassan feltűnt, hogy a lányokkal 90%-ig megértjük egymást. Előtte ez az arány lehetett vagy 30%. Szóval azt is a MAGUS-nak köszönhetem, hogy fényévekre vagyok a sör-foci-diszkó srácoktól mind fantáziában, mind intellektualitásban, és képes vagyok a nőkkel igazán nőként bánni.

Mindemellett nekem hosszú éveken át sanyarú sors jutott a MAGUS-ban, mert a csapat egyik fele vérpistike volt, a másik fele meg fantáziátlan, én pedig alig játszhattam, mert nekem kellett a mesélőnek lenni. Ha nem én meséltem, akkor általában a kaland egy letöltött modul szimpla felolvasásában ki is merült. Borzalmas. Aztán a helyzet azóta annyit változott, hogy Pestre költöztem és megszabadultam a régi csapattól. Na ja, de itt viszont még nem találtam senkit, akit érdekelne a szerepjáték. Úgyhogy egyedül én vagyok, és az évek óta töretlen optimizmusom, hogy egyszer valóban igényes csapatot találok és végre valahára megmutathatom, milyen beleéléssel és fantáziával tudok játszani.

Ami még nagyon fontos szerintem a játékban, hogy fejleszti az emberismeretet és a feladatmegoldó készséget, engem ez már sokszor átsegített a való élet buktatóin.

[Arathorn]

Sajnálom, Tygwin, hogy nincs kivel játszanod. Én is így vagyok ezzel.

Bár otthon nagyon jó kis csapatunk van, élményszámba mennek a partik...

Ez a nős dolog igaz? Hogy a fenébe lehet :?:

Én mikor elkezdtem, elképzelésem sem volt, hogy a hogyan működik ez az egész. A KM-ünk nagyon jó fej volt, tekjesen kijátszottuk a karaktereinket (Krad lovag + Krad paplovag + Toroni elitharcos: eléggé ellentétes dolgok, ami folytán mindig jókat röhögtünk egy-egy parti után, vagy közben. A durva toroni mindig csinált valami őrültséget, mindig nekünk (lovagoknak) kellet leállítani őt. Meg állandóan leitatott minket...

Végülis a kalandok során alakult ki a barátság és a bizalom a karakterek között...ez egy életút kaland, még befejezetlen, ja és a régi M.A.G.U.S. szerint megy...)

Sose volt probléma, ha a kaland során alig harcoltunk, voltak igazi fejtörők, de voltak kocsmai verekedések is (részeg Krad-hívők ).

[Larmaroni Tigwyn]

A boszorkánnyal való játék és a nők megértésének párhuzama nem törvényszerű. A jelenlegi barátnőm már mellettem volt, mikor elkezdtem "boszizni". Eleinte silányabban ment, de Õ játék után mindig elmagyarázta nekem, hogy miben tévedtem a női gondolkodást illetően, és hogy kb. hogy éli meg egy nő az efféle szituációkat, hogyan lehet kisebb trükkökkel a férfiakat a te oldaladra állítani stb. Aztán a soron következő partin már jobban ment, töb dologra tudtam figyelni, élethűbb lett a játékom, satöbbi. A legérdekesebb az volt, mikor rájöttem, mennyivel egyszerűbb dolga van egy nőnek, ha egy férfit hülyére akar venni. Sorra sétáltak bele a csapdáimba, én pedig csak gyűjtöttem, gyűjtöttem a tapasztalatot... egy év kellett ahhoz (barátnőm szárnyai alatt), hogy megtévesztésig nőies viselkedést tudjak szimulálni. Internetes in-character fórumokon is szoktam női karakterrel lenni, mondanom sem kell, hogy még senkinek sem tűnt fel, hogy esetleg nem az vagyok akinek látszom...

Mindenesetre iszonyatmód megszínesíti a játékot ez a fura kis ellentét.

[Arathorn]

Hát ezt tényleg elég jól ki lehet használni a kalandozások közben...

Nekem is kéne valaki hasanló emberke, aki ilyenformán meg tudja értetni a női nem rejtelmeit.

Köszi, hogy válaszoltál! :wink:

[Vándor]

A boszorkánnyal való játék és a nők megértésének párhuzama nem törvényszerű. A jelenlegi barátnőm már mellettem volt, mikor elkezdtem "boszizni". Eleinte silányabban ment, de Õ játék után mindig elmagyarázta nekem, hogy miben tévedtem a női gondolkodást illetően, és hogy kb. hogy éli meg egy nő az efféle szituációkat, hogyan lehet kisebb trükkökkel a férfiakat a te oldaladra állítani stb. Aztán a soron következő partin már jobban ment, töb dologra tudtam figyelni, élethűbb lett a játékom, satöbbi. A legérdekesebb az volt, mikor rájöttem, mennyivel egyszerűbb dolga van egy nőnek, ha egy férfit hülyére akar venni. Sorra sétáltak bele a csapdáimba, én pedig csak gyűjtöttem, gyűjtöttem a tapasztalatot... egy év kellett ahhoz (barátnőm szárnyai alatt), hogy megtévesztésig nőies viselkedést tudjak szimulálni. Internetes in-character fórumokon is szoktam női karakterrel lenni, mondanom sem kell, hogy még senkinek sem tűnt fel, hogy esetleg nem az vagyok akinek látszom...

Mindenesetre iszonyatmód megszínesíti a játékot ez a fura kis ellentét.

Ez ugyanígy van fordított esetben is.

Én is sokat fórumoztam netes játékokban, és bizony legtöbbször férfi karakterrel, noha jómagam nő vagyok. Volt olyan fiú, aki a haverom, majd barátom lett időközben, és csak a személyes találkozáskor mondta meg, hogy, igen, most hitte el igazán, hogy csaj vagyok, mert eddig nem akarta.

Szóval meg lehet tanulni a másik nem viselkedését teljesen, más kérdés, hogy a férfiakét szerintem könnyebb egy nőnek, mint fordítva

És ezt ne vegyétek sértésnek, nem az, csupán tény

És igazad van, tényleg színesíti a játékot, és azoknak mondom, akik az ilyesmit elítélik, mély undorral figyelik, és perverziónak, ferde hajlamnak titulálják: nem, nem az, normális mindenki, aki így játszik, legalábbis általában És a legtöbben csak a játék miatt teszik. Hiszen miért ne szárnyalhatna annyira a fantázia, hogy más világban, és más nemű karakterrel is játszol?

A másik dolog, amiért erre én rászoktam, hogy kifejezetten női kaszt talán 1-2 esetleg 3 van a magusban, és a többi az a "lehet nő is" vagy a "csak férfinek" kategória között mozog. Éppen ezért jobb ha férfivel jössz

[Tybycsoky]

Nekem sajnos vannak rossz emlékeim a másik nemmel való játékról. Nem én vagyok az elkövető, hanem egy bizonyos ember, kit most nem neveznék néven. De szegényke, azt hiszi hogyha nő, akkor a szépségr kell gyúrni és akkor meg van oldva minden. Ezzel még nem is lenne akkora gond, ha ezen kívűl jól játszana. De sajnos nem játszik jól. Vegyük például egyik legutolsó karakterét: elf nő (20-szépség) és nem tudom milyen kaszttal játszott, de konzerv volt. Azaz teljesvértben játszott. És valami halál,rend jellemmel...

Az ilyenekre szoktunk ferde szemmel nézni, hogyő nem azért játszik, hogy színesítse a játékot, hanem, hogy mivel nő, ez valamilyen pluszt ad neki a férfiakkal szemben. Vagy a fene se tudja. De sajnos rávezetni se nagyon lehet a problémára, nyltan meg nem akarjuk kimondani, mert akkor megsértődik meg mittomém, aztán jön az anyázás, azt meg el akarjuk kerülni. No mind1.

A másik nemű karakterrel való játékon még nem is gondolkodtam el. Egyenlőre még nem érzem magam olyan szintű játékosnak, aki megpróbálkozhatna a másik nemmel. Majd talán a közeljövőben. mondjuk TT-n :twisted:

[Hp Gold]

És igazad van, tényleg színesíti a játékot, és azoknak mondom, akik az ilyesmit elítélik, mély undorral figyelik, és perverziónak, ferde hajlamnak titulálják: nem, nem az, normális mindenki, aki így játszik, legalábbis általában És a legtöbben csak a játék miatt teszik. Hiszen miért ne szárnyalhatna annyira a fantázia, hogy más világban, és más nemű karakterrel is játszol?

Ez így igaz, és jó nak is hallatszik, de én olyan társaságban játszom, ahol egyből buzinak néznének, ha női karit hoznék...

Igaz mondjuk, hogy volt nálunk olyan eset, amikor összegyűltünk -nem játszani, csak úgy...- és 1 lány volt közöttünk, ő is az én barátnőm, ennek ellenére én voltam a homokos! Ez nem komoly értelemben, de mindenki cinkelt!!! Ez sztem amolyan férfias viaskodás volt ellenem, ami azt akarta kifejezni, h csak nekem van jelen csajom, és irigyelnek.

Egyébként iszonyatosan jó társaságom van, főleg ha szerepjátékról van szó, a baj, h senki sem szeret mesélni...

[Alexander C. Dragon]

Üdv!

Nekünk volt egy lány a csapatunkba régebben és játszott velünk egy jó 2 évet és semmiben nem fejlődött. Csak annyira futotta hogy "én is" és kb itt kimeült a játéka. de hogy miért? A lényeg hogy nekem is nagyon jó csapatom van itthon és a nyár elején elkezdett karikkal komoly életutat folytatunk:) Csak itt sem nagyon szeret mesélni senki. ezért be van osztva :twisted:

[Vándor]

És igazad van, tényleg színesíti a játékot, és azoknak mondom, akik az ilyesmit elítélik, mély undorral figyelik, és perverziónak, ferde hajlamnak titulálják: nem, nem az, normális mindenki, aki így játszik, legalábbis általában És a legtöbben csak a játék miatt teszik. Hiszen miért ne szárnyalhatna annyira a fantázia, hogy más világban, és más nemű karakterrel is játszol?

Ez így igaz, és jó nak is hallatszik, de én olyan társaságban játszom, ahol egyből buzinak néznének, ha női karit hoznék...

Igaz mondjuk, hogy volt nálunk olyan eset, amikor összegyűltünk -nem játszani, csak úgy...- és 1 lány volt közöttünk, ő is az én barátnőm, ennek ellenére én voltam a homokos! Ez nem komoly értelemben, de mindenki cinkelt!!! Ez sztem amolyan férfias viaskodás volt ellenem, ami azt akarta kifejezni, h csak nekem van jelen csajom, és irigyelnek.

Egyébként iszonyatosan jó társaságom van, főleg ha szerepjátékról van szó, a baj, h senki sem szeret mesélni...

Talán irigykedtek, talán felvágni akartak... ilyen a természete az embereknek.

De legalább büszke lehettél a barátnődre, hogy így irigyelik tőled...

Hokusz, nem minden lány merül ki ebben... lehet ő is menne többre is, csak mondjuk nem mer. Ismerek egy srácot, aki ugyanígy viselkedett, aztán kinyilt végre és most nagyon jó játékos.

[Hp Gold]

Én is játszottam olyan lányokkal, akik nem tudtak hozzászólni. Szerintem ez azért van, mert a fantasy téma nem köti le őket... Rá kell vezetni! Ha legalább egyszer is leül játszani, akkor érdekli! Meg kell ismertetni a játék szépségével, lehetőségeivel. Ez a feladat viszont 1 rutinos mesélőt kíván. Ha a KM külön figyelmet fordít rá, akkor működik a dolog, és nem az lesz, h ül & unalmában a körmét reszelgeti, hanem bekapcsolódik a játékba.

[Vándor]

Én is játszottam olyan lányokkal, akik nem tudtak hozzászólni. Szerintem ez azért van, mert a fantasy téma nem köti le őket... Rá kell vezetni! Ha legalább egyszer is leül játszani, akkor érdekli! Meg kell ismertetni a játék szépségével, lehetőségeivel. Ez a feladat viszont 1 rutinos mesélőt kíván. Ha a KM külön figyelmet fordít rá, akkor működik a dolog, és nem az lesz, h ül & unalmában a körmét reszelgeti, hanem bekapcsolódik a játékba.

Szerintem ez hülyeség...

Egyébként mint nő mondom, hogy a többségünket nagyon is érdekli a fantasy és megesik, hogy jobb a képzelőerőnk bizonyos dolgokban, mint nektek, férfiaknak, bár az általánosítás minden szempontból rossz...

Az a helyzet, hogy ezt ti gondoljátok úgy, hogy a szerepjáték férfias "sport", és tapasztalatból tudom, hogy egy csajhoz már az elején úgy állnak, hogy "ez csak csaj, mit tud ez a világról..."

Láttam már sok jó lány-játékost, és magam is közéjük sorolom, minden szerénytelenség nélkül.

Azt viszont elképzelhetőnek tartom, hogy azok a lányok, akikkel játszottatok, még éppen akkor kezdték, ezáltal segítség kellett volna nekik. Nem, nem rutinos mesélő, mert mit sem ér a rutinos mesélő, ha a CSAPAT nem vonja be a játékost a játékba. A rutinos mesélő sem mondhatja meg, mit hogyan csináljatok, legfeljebb utalásokat tehet, amit vagy felfogtok, vagy nem.

(Egyébként egy fiú kezdő játékos is ugyanígy viselkedik, csak hozzá legfeljebb máshogy állnak. Ez mág persze mást éma, de éppen ez az, amit nagyon nehéz volt az én csapatomból is kinevelni annak idején, hogy ne úgy kezeljenek, mint egy "lányt". És megint nem ide tartozik, de az életnek számtalan olyan helyzete van, amikor egy csaj kicsit messzebbről indul mint egy srác, mert a csajnak előbb be kell bizonyítania, hogy "egyenrangú", "ér annyit", mint a srác, és aztán bizonyíthat a "srác-kategóriában", a fiúk között. Ezt is tapasztalatból mondom...)

Szóval kedves URAIM, ahelyett hogy elkönyvelik a hölgyeket, hogy a fantasy nem érdkeli őket, csak a pipere cuccok, a smink és a szőkítés, kicsit talán beszélgessenek vele játék közben, vezessék rá a dologra úgy, ahogy egy kezdő fiúval tennék.

(Persze vannak olyan csajok, akiket tényleg ezek a dolgok érdekelne a fantasy helyett, de olyan srácok is vannak, akiket meg csak a diszkó, és egyebek...)

Egyébként most jönni fog egy teljesen női csapat a Kalandozókos Téli Táborba. Először fordul elő ilyen, és én nagyon sajnálom, hogy nem lehetek közöttük, dehát éppen nem érek rá sajnos

Szóval a Téli Tábor két szempontból is rendhagyó lesz:

1. egy teljesen női csapat érkezik, nem is akármilyen! Az egyik legerősebb csapat lesz, ahogy elnéztem a kiírást.

2. Lesz egy női mesélő is a táborban.

Előre persze nem lehet tudni, hogy mi lesz a kimenetl, de szerintem aki ott lesz, máshogy fog gondolkodni a női játékosokról ezek után. Sokak már talán a múlt téli után is másképpen gondolkodtak..

[Hp Gold]

Szerintem kicsit félreértettél...

Nem azt mondtam, hogy csak a kalandmesteren múlik, de jó ha rutinos a mesélő ebben az esetben, aki külön odafigyel az új tagra! Ez mondjuk nemtől független!

Amúgy télleg nem megvetendő a női játék 1 jó csapatban. Volt már olyan hogy a hölgy már-már szintet lép az ötletei révén, én meg csak lapítok, & ég a pofám, hogy még 1 értelmes hozzászólásom sem volt a storihoz...

Amúgy tőlünk nem azért "léptek le" a lány jk-k, mert nem foglalkoztunk velük, vagy mert nem szerették a Fantasyt, sokkal inkább mert a játékhoz való hozzáállásunk kicsit kimeríti az épelméjűség fogalmát! Azaz...rengeteget hülyéskedünk poénkodunk, és az már szinte sikernek számít, ha a játékidő felét végigjátszuk!

Tegnap pl már 3kor elkezdtünk nálam gyülekezni, megnéztünk 1 filmet, akkor megjött az utolsó elötti csapattag, ekkor második film, közben valaki (a tűzvarázsló) lelépett, és 8- fél11 játszottunk...igaz, azt a kicsit végigjátszottuk becsülettel!

[Vándor]

Hát az nem baj, ha megy a hülyéskedés

Sokszor nálunk is megy, és bevallom pont én szoktam beszólogatni :oops:

Amiért kapok is a KM-től eleget. De van amikor nagyon hülyék vagyunk. Megesik, de azért visszük az eseményeket is.

Amúgy még a csajokhoz: tény, hogy kevés a női játékos, de nem amiatt, mert nem értenék meg a világot... elég nehéz az okokat megmondani, meg egy részét már el ismondtam.

[Alexander C. Dragon]

Üdv!

Nekem a közelmultba sikereült tapasztalnom hogy egy lány is tud játszani, mondjuk nem is kételkedtem benne! Mikor itt a chat-en taliztam Thyaval és felajánlotta hogy gamelhetünk ott az albérletében. Igaz elég rövedke ideig és még egy kalandot sem fejeztünk be :evil: mondjuk ez szerintem az én hibám!

A hülyéskedés nálunk is megy mikor egyik srác úgy állít be hogy lopott a nagyanyjától 5 lity házibort :twisted: akkor aztán megy az ökrösödés de játékon belül ami a legnagyobb poén hogy akkor a karink is be van és megtehet mindent na persze aztán meg kapja az ostyát:)