Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.
Keresés Itt
  • Több lehetőség...
Eredmények keresés, amik...
Eremények keresése...

A Szerepjáték Szépsége, avagy miért is játszunk?


TAO

Recommended Posts

Hmm... Emlékszem még rége... Húúú de régen... A tápos korszakomról Levivel... Láttatok már 70. szintű harcost? :) Meg ugye kardművészt? :)

Teljesen egyetértek, hogy minél jobban komolyodik a karakter, annál érdekesebb lehet a játék, annál könyebben a felnőtt karaktereddel azonosulni. De valljuk be, azért 14 évesen sem volt olyan rossz az a játék ;)

Kíváncsi lennék a filozófián belül azért a szerepjáték történelmére is. Mi okból kezdtek az emberek játszani, és kiknek az ötlete volt a törvénykönyvek megírása?

Link a hozzászóláshoz

Az egyik Szemeszter címú kiadványban volt egy rövid kiss cikk a szerepjátékról, de nagyon örültem neki. Abban volt kis történelem de sajnos a nevekre nem emlékszek pontosan. De az tuti hogy két amerikai egyetemista kezdte a Dundeons and Dragonssal, saját szórakoztatásukra. De ugye kinötte magát a dolog. :)

Bár lehet ez sokmindenkinek nem mondott újat, de gondoltam beirom ide ha már Bahamuth felvetette a témát. :roll:

Link a hozzászóláshoz

Azt a két amerikait gary Gygax-nek és Dave Arneson-nak hívták, ha jól emlékszem, és ők találták fel a D&D-t, ami akkor még csak annyiból állt, hogy a karakterek haladnak a labirintusban, kardélre hányják a szörnyeket, majd begyűjtik a kincset. Valahol az interneten láttam egy cikket ami egészen az ókori sumérokig visszavezeti a játékot, ha megtalálom majd belinkelem.

Link a hozzászóláshoz

Idősebben kell szerintem elkezdeni játszani, mert fiatalon az embernek nem olyan fejlett a fantázia világa, hogy el tudjon képzelni egy egészen más, egészen új világot. Persze a képzelőerőt meg fiatal korban kell fejleszteni... hát elég ellentmondás, nemde? :)

Azért szerintem akármikor is kezd valaki szerepjátszani, a fontos:

hogy jól érezze magát.

Ha kockákat dobál, és neki ez tetszik, akkor miért ne tegye? Persze nem lesz ettől jobb, vagy rosszabb, vagy akár profi szerepjátékos, mégis... ha így érzi magát jól, így tudja magát kikapcsolni és egy "más világba" transzportálni, miért ne tehetné? Persze engem is zavar az állandó dobálgatás. Nem túl jó, én nem élvezem de van aki igen. Ismerek ilyet. :lol:

Én mondjuk azért kezdtem el, mert egyszer megnéztem, és nagyon megtetszett. Azóta is játszom, és nagyon élvezem, bár én inkább a szép leírásokat és a kihívásokat kedvelem, ahogy TAO is mondta, a logika fejlszetése, és a gondolkodós sztorik. Imádok nyomozgatni, és rájönni a dolgokra az nagyon jó érzés. :)

Elég sok könyvet is olvastam... így a fantáziám sem kicsinyes :)

Egy barátnőm szerint mindig a felhőkben járok, szóval meg van rólam a közvélemény, de nem baj ez. :)

Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Érdkes ez az alsó korhatár, meg az igazzy szerepjáték kérdése.

Alapvetően már egy kétéves gyerek is tud szerepjátszani, sőt. (legalábbis az enyém tud).

Persze nem MAGUS-t, hanem pl. "spongyabobot", a gyerekek életük során rengeteget szerepjátszanak, közösségben valamiféle közösségi szabályok szerint, általában meglehetősen komolyan is veszik ezeket.

A "világfelfogásuk" természetesen igazodik a koruknak megfelelő szellemi fejlettségükhöz.

10-14 évesen még teljesen természetes a világmegváltó hős, mint "JK" karakter, vagy a legkisebb parasztgyerek, aki átveri az ördögöt, vagy sárkányt gyilkol puszta kézzel. Ez náluk teléjesen természetes.

A "komolyabb", idősebb játékosok már próbálnak valamilyen általuk ismert, megtanult plusz szabályokat bevezetni a fantázia birodalmára, korlátok közé szorítva azt, többnyire a valósághű, realiszkitus, stb.. fogalmakkal illetve ezeket. Ez gyakorlatilag felfogható úgy is, hogy nem szabad a képzeletük annyira, mint egy fitala gyermeké.

Ja, igen vérpistike korszak jellemzően a fiatlaon kezdő szabályozott szerepjátékosok ismérve. Ez nem valami rossz dolog, egyszerűen van egy olyan kora az embernek, amikor ez elégiti ki, versengés, kinek a hosszabb, szebb, jobb játék, stb... Ez 23 évesen valószínűleg nevetségesnek, a szerepjáték megcsúfolásának, stb... tűnhet.

Pedig egyáltalán nem a fantázia hiányát takarja szerintem, csak egyszerűen ebben a fajta közegben élnek a gyerekek. (az én papám ....)

Aztán ugye eljön az, amikor rámondható valakire, hogy megismeri a környezetét, a "valóságot", hogyan működnek valójában a dolgok. Ezt szeretné átültetni a szerepjátékokba is.

Link a hozzászóláshoz

Üdv!

én egyszer megkíséreltem az 5éves unokatesómmal játszani :D :roll:

nos már ott kivolt hogy erdőben kell északázni.. mert biztos jönnek az orkok meg miegymás.. :D

nemsokminden lett belőle de nembaj.. majdha nagyobb lesz kicsit..

egyébként meglepő hogy miminden eszükbe jut egy dologról már kapásból a kicsiknek :)

Link a hozzászóláshoz

Üdv!

A fiatal és kezdő szerepjátékkosokről van nekem is egy rövidke mondandóm.

Vki(nem mondom meg ki(de ő majd tudni fogja hogy ő volt ez)) egy kicsit kleptomán ork tolvajt játszott ki: mindent(de tényleg mindent) begyűjtött. Pajzsokat, nehéz kétkezes fegyvereket, díszeket és címereket is behúzott. Kalandonként legalább egy szekérnyi cuccot lopott és mindezt a hátán hordta! :wink: :? :lol::( reménytelen eset volt...

Link a hozzászóláshoz

Nos igen.. Tudok egy elf íjászról (nem, nem a leviről) aki 14 szintig pucéran mászkált, mert nem írta fel a felszereléshez a ruháit...

Na de a téma... Ugye filozófiai kérdések... :wink:

Melyik világba tudtjátok leginkább belehelyezni magatokat a szerepjátékos világok közül? Melyik az amiben könyebb a mesélés és a játék? Gondolok itt a magusra, a vampire-on keresztül a star-warsig mindenre...

Na erre kíváncsi vagyok, mert én még mindig nehezen azonosulok a vampire világával, pedig az áll legközelebb a jelenhez, és mellesleg vampire fanatikus vagyok, és szeretem kijátszani. De még mindig nem fekszik a játék olyannyira, mint a magus...

Szerintetek mitől függ az, hogy valaki teljesen azonosulni tudjon azzal a világgal, amiben játszik?

Link a hozzászóláshoz

Nos. Huhh... Nekem talán a M.A.G.U.S. vagy a Mage, bár a wodnak szerintem elég szánalmasan összerakott világa van... De tényleg.

Egyébként szerintem attól függ, hogy mennyire tudod magad beleélni, hogy mennyire van kedved játszani, mennyit dolgoztál a karaktereden, menniyre van meg a hangulat (nem beleröhögés, jó mesélő, jó modul, jó jk társak, környezet, stb.), meg persze a TAPASZTALAT, az is sokat nyom.

Link a hozzászóláshoz

Engem mindig nagyon is vonzott a jövőbeli sötét sikátoros és számítógépekkel irányított világ. a Shadowrun-nak számomra nagyon ott van. Ez egész olyan....nem tudodm megmagyarázni. Vagy a múlt, vagy pedig a ,,némileg távoli jövő" áll hozzám közel. Ez a kettő.

Link a hozzászóláshoz

Hogyha már jövőbeli sikátoros, sötét világ, akkor mindenképpen Fallout. Legjobb! ;)

Shadowrunnal nem játszottam csak beleolvasgattam a könyvbe... éééés hát : ork... sárkányok... rézf*szú baglyok... meg mittudomén... kösz nem. :D

Hamár a jövőnél tartunk, akkor tartsunk a sci-finél és azon belül pedig a stargatere teszem a voksom és messze mögötte ott lohol a Warhammer40K és a Star Warz. :twisted:

Link a hozzászóláshoz

Üdv!

én inkább a multbeli világokat szeretem,Ynev tökéletesen megfelel, :)

soha nem voltam oda annyira se a puskákért se a sok tudományos kütyüért, hogy igazán szívesen játszak olyan világban, ahol ez megvan...

valahogy puskáknál a harc elveszti a varázsát, de sztem már írtam....

talán a GyU még szóba jöhetne, de valahogy nagyon zárt, talán a film miatt érzem úgy, de egyszerűen behatárolt... és persze nem olyan életben és fajban gazdag mint Ynev :D

Forgotten meg hát.. mi az már hogy egy elf alacsonyabb mint egy ember? :P

Link a hozzászóláshoz

Én személy szerint az utóbbi időben jobban tudok azonosulni a vampire-el. Talán azért mert ugyanabban a korban élünk, vagy nemistudom miért. De ez nem azt jelenti, hogy jobban szeretek azzal játszani, mint a magussal. A magusnak bonyolultabb a világa is. És talán éppen ez a bonyolultság az ami el tud varázsolni engem. Hogy mindig egy újabb arcát mutatja meg nekem. Minden egyes karakteremmel más oldaláról ismerem meg, más titkokat tár fel előttem. Sztem...

Maradtam tisztelettel:

Link a hozzászóláshoz

Nem tudom, hogy miért de valahogy ebben, a saját világomban nem érzem egyedül csak jól magam. Szinte olyan érzésem van, hogy mindenhol meglennék, csak itt ne kellene lenem. Már lassan ott járok, hogy mindegy, hogy a távoli jövő, a a távoli múlt, vagy csak 20 év eltérés, a lényeg, hogy ne ez a kor és világ legyen. Valahogy sokszor úgy érzem, hogy csömöröm van tőle. és ha szerepjáték akkor ne abba a világban játszam már, amit úgy útálok. Bár a különleges ,,természetfeletti" dolgok sokat változtatnak, ez tény. De valahogy a tudat megmarad nekem, hogy ez a mostani ,,mocskos" világ és nem kell belőle.

Link a hozzászóláshoz

Tyby: Egyébként ha jobban megnézed és utánaolvasol, akkor a WOD is éppen elég kusza, olyan buta módon. Egy világban élnek a vámpírok, mágusok, vérfarkasok, wymszolgák, démonok, szellemek, tündérek, alakváltók, ghoulok, zombik, vérmacskák, vércápák, vérhüllők, ananasik, coraxok és még vagy millió dolog és az emberek nem veszik észre, hogy az emberiség populációjának az 1/10-e nem is ember ;)

A WOD egy tipikusan kommersz játék, ha utánanézel, akkor rájösz, hogy legalább 400-500 whitefolf kiadvány van, ha nem több, és olyan logikai buktatókat tartalmaznak, hogy csak na.. :roll:

Mindezek ellenére a Maget szeretem, mert ott a kreativitáoson múlik a játék és nem csak a pöttyökön. Werewolf sem rossz, hogyha van egy jó falkád, akkor jó meséket lehet kihozni, én nem soká leszek benne egyben, ahol én leszek a csapat Lupus Theurge-a (farkas alakban született sámán)

Lehet vitatkozni.

Link a hozzászóláshoz

d3st, minden bizonnyal igazad van. De nem fogok utánanézni ezeknek a dolgoknak, mert nem érdekelnek különösképpen. nincs rá szükségem. Nem játszok annyit vampire-t, hpgy most arról a világról is mindent megtudjak.

Venes, lehet, hogy igazad van, abban, hogy ebben a világban nem jó érzés játszani. Nem ebben a társadalomban vagy mi? De akkor is ebben a világban élünk, és ehhez tudunk a legjopbban alkalmazkodni. Ebben nőttünk fel, ergo az ebben a korban játszódó szerepjátékokhoz lehetne elviekben a legkönyebben alkalmazkodni. SZVSZ

Maradtam tisztelettel:

Link a hozzászóláshoz

Azt hiszem értem Venest, meg rajta kívül sok más szerepjátékost, talán mert egy kicsit én is így vagyok vele. Mivel Ynev sokkal inkább különbözik a mi világunktól, mint a WOD, ezért jobban bele kell merülni, és épp ez a belemerülés adja azt a lehetőséget, hogy elszakadjunk ettől a világtól és gondjaitól, ha tovább nem, de akkor csak néhány órára is...

Vampire, pisztolyok, lőfegyverek, valahogy nem élvezhetőek kockával dobálgatva.

Link a hozzászóláshoz

Hát a kockadobásról annyit, hogy a WOD-ban a harc teljesen a szerencséra van bízva. Bármenyira is értessz valamihez, csak plusz kockával dobhatsz, de a célszám nem lesz kisebb. Vagy igen??? :roll:

Én nem azt mondtam, hogy a Vampire jobb. Csak hogy könnyebben tudok vele azonosulni. Kevesebbszer csinálok balf*szságoak, amiket magusban megteszek. De én attól még ezerszer jobban szeretek magusozni.

Ehh, magyarázhat nektek az ember... :roll: :wink:

Üdv:

Link a hozzászóláshoz

:D

Mi pld úgy játszunk, hogy minél nagyobb a járatossága a karakternek valamiben, az annál kisebb célszámra, annál több kockával dob. Az eredeti rendszer kicsit buta, dehát melyik RPG rendszer nem az?? Nekem egyébként a kor háttér a kedvencem... elköltesz 5 pontot korra és kapsz vissza sokxor annyit és teleszel a hűűűűdetáp matuzsálem... na menjenek a ...

Link a hozzászóláshoz

:D

ez nem is rossz ötlet. Kössz a tippet. Azért a magusban is vannak ilyen dolgok, habár azok kicsit összetettebbek, mint ott. Mert a vampire-ban a generáció sem semmi, első madulnál már 9-ik genes lehetsz, tááp. Nade ez már egy kicsit nagyon OFF

Szval, visszatérva az eredeti témához, mitgondoltok, ki lehet nőni egyszer a szerepjátékból? Ha igen, akor mennyi idő kell sztetek hozzá. Mert itthon már mindenki unja, hogy szerepjátékozok és várják azt a pillanatot, hogy kinőjjek belőle. Hát azt várhatják... :roll:

Üdv:

Link a hozzászóláshoz

Õőő, mosto olvasom a topic címet.. dejavu ;)

Szóval... a szerepjátékban az a szép, hogy ha vampires kezdőkarakterünket feltúrhatjuk alapból 8. generációra és a mesélők könyve, vagy mik szerint a vámpírként töltött éveidnek a gyökét még elköltheted dizsciplínákra, azaz, ha 25 éve vagy már vámpír, akkor még 5 diszciplína pontot kapsz + a kor hátérrel még sok sok pontot és öregeb is leszel, magasabb lesz a gyöke az éveidnek, etc.., ami az alapkönyv szerint meg tilos, mert egyrészt ott nincs ilyen szabály, másrészt a karakterednek max az elmúlt 1-2 évben kellett vámpírrá válnia.

Szóval a szerepjáték szépsége.. Szerintem megragad az téged majd 80 évesen is. Legalábbis remélem, hogy engem jó darabig megfog, legfeljebb az szabadidő hiánya szabhat határt neki.

Link a hozzászóláshoz

Venes, lehet, hogy igazad van, abban, hogy ebben a világban nem jó érzés játszani. Nem ebben a társadalomban vagy mi? De akkor is ebben a világban élünk, és ehhez tudunk a legjopbban alkalmazkodni. Ebben nőttünk fel, ergo az ebben a korban játszódó szerepjátékokhoz lehetne elviekben a legkönyebben alkalmazkodni. SZVSZ

Maradtam tisztelettel:

Ez igaz. de ha már szerepjáték akkor képzeljünk nagyon és ugorjuk el....mondom én. :roll: Bár teljesen igazad van, de azért úgy vélem, hogy mégis csak job egy másik korban, vagy mondjuk máshogy, ,,világban".

Link a hozzászóláshoz

Ez természetes, sztem. Merthát a mai világban ugye sokkal jobban tudjuk a határokat, amik közé szorul egy meber. Hogy mit szabad és mit nem, még egy vámpírnak is. Abban világban, meg magunk kell feltérképezni a határokat. Meg ott nemcsak hely függő a határ, hanem jellem, karakterfüggű is. A modern korban játszódó szerepjátékokban, ez másképp van. Sztem...

Üdv:

Link a hozzászóláshoz

Amúgy, amiről most szó van, hogy beleélni magunkat a játékba, etc. Nektek milyen gyakran sikerül úgy, hogy tényleg teljesen kifakul az asztal , a karakterlap, a környezet és megjelennek elöttetek a lovak, a vértes fegyveresek, a felgyújtott parasztház, meg ilyenek?

Velem sajnos nagyon ritkán fordul elő, mert nagyon ritkán játszom és kevés alkalommal volt igazán szuper mesélőm.

Link a hozzászóláshoz

Ritkán.de ha az bejön az naggggyyyooon zsíííííííííír!!!!Múltkor volt egy dark fantasy-s MAGUS kalandunk és beletudtam magam élni teljeen és tökjo volt.Egyébként ezt nagyban elősegíti ha pl darkfantasy-s kalandnál besötétítetek ijesmi...

Egyébként én leginkább egy kaland alatt azokat a részeket kedvelem a legjobban amikor mondjuk szorult helyzetben vagyunk és ki kell jutni ijesmi...nemtudom mér de az nekem nagyon bejön h jár az agyad h mit tudsz tenni h ne főzzenek meg a gyíklények vacsorára etc...Nomeg az amikor vmi ojan karival vagyok mint pl Arel pap és akkor "hülyülök" egy fogadóba...szivatod a népet társakat stb...az qrvanagy :lol::lol: 8)

Link a hozzászóláshoz

Ülj oda az asztaltársasághoz...

Hozzájuk szólhatsz anélkül is, hogy bemutatkoznál. Ha ismert kalandozó vagy, Fedd fel kiléted hogy megismerjenek.

Vándor
Válasz a témára...

×   Formázott tartalmat illesztettél be.   Formázás megszüntetése

  Only 75 emoji are allowed.

×   A hivatkozásodat beágyazta a gépszolga automatikusan.   Mutasd inkább hivatkozásként

×   A Pszi-emlékfelidézés sikeres volt.   Szerkesztőablak kiürítése

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

×
×
  • Új...